egyik alaptörvénye a vonzás törvénye, aminek a lényege, hogy a hasonló minőségek vonzzák egymást.

Ezen elég sokat gondolkodtam anno. Hogy hogyan van ez pl a homoszexuálisokkal?

Arra jutottam, hogy a minőség a vonzás lényege. Tehát ha egészséges a nemiség, akkor férfi nőhöz és viszont vonzódik. Ha sérült a nemi identitás akkor azonos neműhöz.

Vevő és eladó sem jöhetne össze, ha a vonzás zanzásított változatát nézzük. A minőségek szempontjából az értékesítés lényege hogy arra vágyom hogy az árum és a pénz cseréje létrejöjjön, a vevő vágya ugyanez.

Milyen az érzelmi minősége annak az embernek akinek fáj a magány? Szomorú a magányosság miatt. Lehetetlen, amíg ebben a rezgésben van, hogy kitörjön a kalitkából. Erre találták fel az adj figyelmet és szeretetet. Először önmagadnak utána a környezetednek, be fog indulni a változás.

Meg kell találni és feloldani az összes olyan okot, ami miatt saját magunkat nem tudjuk szeretni és elfogadni. Erre a legjobb az utóbbi időben sokat emlegetett tükör módszer, mi zavar a másik emberben és miért? Azzal van dolgom :-)

Szerintem a hasonlóság kérdésénél,még van egy tolerancia érték,amennyit még veszíthet a hasonlóságágából,de még az összeférhetőségi határt nem lépi át.
Vagyis amit leírtál,azokhoz a dolgokhoz szerintem nem kell a teljes hasonlóság,mert ha elér egy összeférhetőségi szintet,akkor is megvalósulhat még ,amiről fentebb beszélsz.
Sőt ha mondjuk két ember,vagy bárki,/bármi/ kompenzálja egymást,még abból is összességében harmónia alakulhat ki.

A vonzás és a taszítás két alap minőség/erő/energia, amely nélkül a másik nem is létezhetne.
Én azt tapasztalom, hogy az érvényesül és szaporodik az életemben, amelyikre a figyelmemet fordítom. Ha a vonzást és a hasonlóságot szeretném látni magam körül, akkor azt látom, de ha a lelkem vagy az elmém valamiért lázadozik és nem érzem magamat egyenrangúnak a másik embertársammal, akkor a különbözőségemet, a másságomat fogom kihangsúlyozni.

Persze előfordul, hogy mindkettő minőséget erőteljesen érzékeljük, de tudatos felelősségvállalással dönthetünk, hogy melyiket hagyjuk érvényesülni (hiszen mindkettő ott van előttünk/bennünk is)

Egy idézetet is idemásolok ebben a témában:

Epiktetosz kézikönyvecskéje 43. rész:
"Minden dolgot két oldalon lehet megfogni, az egyik oldalon lehet vinni, a másik oldalon nem. Ha a testvéred igazságtalan Hozzád, ne arról az oldalról fogd meg, hogy igazságtalan, mert ezzel a megfogással nem lehet a dolgot "hordani". Inkább arról az oldaláról fogd fel, hogy a testvéred és veled együtt nevelkedett, így az elviselhető részén nyúlsz a dologhoz."

Nagyon szépen és részletesen ír még erről a témáról A boldogság művészete c. könyvben Dr. Howard C. Cutler pszichológus, aki a Dalai Lámával készült interjúk alapján veszi végig azokat a minőségeket és tudati viszonyulásokat, amitől elégedettek leszünk, vagy amitől hasonlónak (avagy különbözőnek) érezhetjük magunkat embertársainkhoz (fajra, nemre, származásra tekintet nélkül).

http://onmegvalositas.hu/topik/hasonlosagot_vagy_kulonbseget_vesszuk_esz...

Szerintem a felsorolt példák nem bizonyítják, hogy a hasonlóság annyira kiváltságos lenne.
Az állatok és növények egyszerűen a fajfenntartó ösztön miatt túrják ki az idegent.
Az embereknél ebbe belejátszik az ismeretlentől való félelem, az előítélet és az elfogadás hiánya is.

Ha valaki nem fél és/vagy elég nagy az elfogadás képessége, akkor jól meg van a tőle teljesen különböző emberekkel is. Akinek viszont gyenge az elfogadó képessége, az még a majdnem hasonlót is kiirtaná, mert nem ismeri, mert fél tőle.

A pánikbetegség oka a túl sok feldolgozatlan és esetleg még el is nyomott félelem. Egy pánikbeteg magányossága csak a tünet-hegy csúcsa.

Aki pedig nem bírja mások hülyeségét, az megértés hiányban szenved. Ha nyitottabb lenne, és bele tudna érezni a másik helyzetébe, miközben elengedné egy pillanatra a sajátjához való ragaszkodást, egyből el tudná fogadni azt is.

Ellenpéldaként még hadd említsem meg az emberiség nagy részében munkálkodó heteroszexualitást, az ellentétes minőségek kiegyenlítődésre és egyesülésre való törekvését, vagy az új dolgok iránti kíváncsiságot. Ezek egyikét sem a hasonlóság hajtja.

talán csak benned van jelentősége a hasonlóságnak. ragaszkodsz hozzá és ezzel együtt elnyomsz mindent, ami a különbözőséget erősítené.
például, ezért nem használsz nagy betűt a mondatot kezdő szavaknál, hogy így is megtartsd a szavak közötti hasonlóságot?!

A rámenős szomszédomnál nem volt célom, hogy megszeressem, csak az hogy elfogadjam:)

Amióta - a segítségetekkel - megértettem, hogy okkal van a szemem előtt, azóta talán ha egyszer láttam közvetlenül. Igaz tegnap legnagyobb döbbenetemre, amikor az előszobában takarítottam a homályosított bejárati ajtó üvegén keresztül őt láttam félpucéran (pucér felsőtesttel). Ez nagyon meglepett és visszás érzéseket keltett bennem, s örültem, hogy nem szemtől szembe láttam. Sikerült azt is tudatosítanom, hogy azért döbbent meg a dolog mert én csak "szalonképesre" felöltözve szoktam kilépni az ajtón az otthonomból... dehát tegnap végül is nagyon meleg volt és igaz, hogy nem nyaralóhelyen lakunk, hanem a belvárosban, de mint már megállapítottam másképp szocializálódtunk, s más közegben az ő lépcsőházi megjelenése sem lenne szokatlan (8 lakás van egy szinten nem csak mi)
Szóval nem gyártottam semmiféle elméletet, csak hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell, s most itt tartunk jelenleg.

A másik kérdésre válaszolva: nem csak barátnőim vannak, hanem 2 férfi barátom is (plátói barátság).
Az egyik barátnőmmel - felnőtt koromban - a korházban ismerkedtem meg, amikor kivették a mandulánkat. Másik barátnőmmel és fiú barátommal együtt dolgoztunk egy újság ügyfélszolgálatán, s jóban maradtunk később is. Most a barátnőm 15 éves fiának én vagyok a keresztanyja, a fiú barátunk a keresztapja. Találkozni is többnyire együtt szoktunk.
Más barátnőmmel (vidéki, külföldi) együtt dolgoztam, vagy együtt tanultam.

Elgondolkodtam viszont azon, hogy én mikor figyeltem ennyire a különbözőségekre és arra jöttem rá, hogy az életemnek azokban a szakaszaiban, amikor féltem az intimitástól, a meghittségtől, a kötődésektől, vagy a világnak rám gyakorolt hatásától.
Ugyanis ha tudunk róla, ha nem ezer szállal kötődünk a világhoz (élő és élettelennek tartott részéhez egyaránt) és ez a kötődés/függés megrémíthet kicsit bennünket.
Ezzel nincs mit tenni, fel kell vállalni és akkor a világ a maga sokszínűségében feltárul előttünk és elmondja mindazt a lelki tartalmat, amire szükségünk van, feltárja mindazt a kincset, ami a lelkünket, szellemünket gyarapítja. Nincs mitől félnünk, mert csak többek leszünk általa.
Jézus is többször utalt arra, hogy ki kell emelkednünk a hagyományos, a köznapi, a közgondolkodás korlátai közül. Fel kell vállalnunk, hogy vannak dolgok amikben hasonlóak vagyunk másokhoz és vannak, amikben különbözőek, de ez a különbözőség nem kell, hogy elválasztó legyen, sőt a saját magam másságán keresztül - ha helyesen értelmezem és értékelem - közelebb kerülhetek mások megértéséhez, elfogadásához.

"a rovarok,pl hangyák azonnal megölik,kilökik az idegen boly tagjait,nem beszélve arról,ha egy nem-hangya rovarral találkoznak."

Ez pont nem igaz, mert pl. a hangyák nem minden idegent ölnek meg. Az esetek nagy részében csak elüldözik. Csak az ellenségeiket ölik meg.

"...bármilyen hasonlóság mindig szimpátiát szül ,a különbözőség meg nemtetszést."

Ebben a formában ez megint nem igaz, mert a különbözőség nem feltétlen vált ki nem tetszést. A hasonló emberekkel könnyebben azonosulunk, de a különbözőség belőlem pl. sokszor kíváncsiságot vált ki, rosszabb esetben bizonytalanságot, de nem mindig nem tetszést. Ha ragaszkodunk a világunkhoz akkor válthat ki nem tetszést a különbözőség.

"És a közösségen belül vonzalom van,a másfajta közösséggel szemben pedig ellenérzés"

Ez ugyanaz, lásd fenn.

Én úgy érzem rossz helyen próbálod a problémát keresni. A különbözőség nem vált ki ellenszenvet csak akkor, ha ha ez félelemet indukál az egyénből. Ha valaki nagyon hozzászokott az élet körülményeihez és az ellentét feszülté teszi, akkor lehet ő ellenséges. Önmagában a különbözőség alapesetben a kíváncsiságot is a tudásvágyat ébreszti fel, kivéve ha dogmatikusan ragaszkodik valaki a "dolgaihoz".