Emberi játszmáink
Eric Berne Emberi játszmák c. könyvét talán többen olvastuk és megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elég nehéz eligazodni ezen a területen. Miért is? Talán azért, mert annyira megszoktuk a játszmázást hogy észre sem vesszük. Én pl. még saját magammal is tudok játszmázni, még a másik ember sem kell hozzá, sajnos.
Véleményem szerint az a legszomorúbb a játszmázásban, hogy észre sem vesszük, hogy annyira belegabalyodtunk a dolgokban, annyira lefoglalt bennünket a játszmában való részvétel, hogy közben eltávolodtunk nem csak embertársainktól, hanem valódi önmagunktól is.
Hogy lehet erről az útról visszatérni valódi önmagunkhoz? Hogy lehet a játszmázás helyett egy új, igazabb és őszintébb, valósabb világba visszatérnünk?
Ha van kedvetek hozzá, próbáljunk meg együtt rájönni a megoldási lehetőségekre.
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
46 hozzászólásKöszönöm a "csaesz-séged":-))
Szeretettel küldök Neked egy Osho-idézetet, melynek címe: Belépés a félelembe. Íme:
"Ha félelem támad benned, soha ne próbálj elmenekülni előle. Sőt kövesd a félelmet. Azt az irányt mutatja, amerre utaznod kell. A félelem egyszerűen egy kihívás. Téged hív: "Gyere!"
Mindannyiszor, ha valami nagyon jó, ijesztő is, mert felismeréseket hoz. Bizonyos változások felé erőltet. Elvisz a meredély szélére, ahonnan, ha visszalépsz, sosem bocsátod meg magadnak. Mindig emlékezni fogsz arra, hogy gyáva voltál. Ha előreindulsz, az veszélyes. Ez benne az ijesztő. Ha félelem támad benned, mindig emlékezz rá, hogy ne indulj visszafelé, mert azzal nem oldod meg a dolgot. Menj bele. Ha félsz a sötét éjszakától, menj bele a sötét éjszakába - mert kizárólag úgy győzheted le. Ez az egyetlen mód arra, hogy átalakítsd a félelmet. Menj bele az éjszakába; ennél semmi sem fontosabb. Várj, ülj egyedül, és hagyd, hogy az éjszaka végezze a dolgát. Ha félsz, remegj. Hagyd, hogy ott legyen a remegés, de mondd azt az éjszakának: "Tégy, amit tenni akarsz. Itt vagyok." Néhány perc múlva látni fogod, hogy minden megnyugodott. A sötétség nem sötét többé, ragyogóvá vált. Élvezni fogod. Megérintheted a bársonyos csendet, a mérhetetlenséget, a zenét. Végre élvezni tudod majd, és azt mondod: "Milyen ostoba voltam, hogy féltem egy ilyen csodálatos élménytől!"
Hidd el, működik!
Én is megtettem ezt nem is oly régen...
A külső hozadékát nehezebb felvállalni, de azt meg nem az "erő", hanem a "gyengeség" mentén érdemes.
szeretettel: szeklice
Nekem meg ez tetszett nagyon:
"Filmjének van még egy fontos eleme: az áldozathozatal.
- Igen, áldozathozatalra van szükség ahhoz, hogy megmaradhassunk az egység felé vezető úton, ha úgy tetszik, az üdv útján. Ez az áldozathozatal, az ego lebontása az, amely mindig lemondással jár. Mindig meghalunk egy kicsit, amikor az egónkból letörünk egy darabot." Köszönet érte.
Ami segíthet az a tudatosság.A könyvet nem olvastam így arról nyilatkozni nem, tudok.
Semmi baj a játszmákkal, ha eljutunk odáig, hogy felismerjük benne a szerepünket.
Azt gondolom, szembesülhetünk a játszmák során az energia hiányos állapotainkkal.
A játszmák sorozata nem más, mint energiaszerzés a másiktól, amit magunknak nem tudunk megadni. Hiányzik belőlünk.
Így elvesszük a másiktól, legyen az a FIGYELEM, SZERETETHIÁNY vagy bármilyen más minőség.
Egyszerűen tudatosan figyelnünk kell, a megnyilvánulásunkat, a reakciónkat, az érzéseinket.
Igen igazad sokszor nem kell hozzá partner se és hidd el ezzel nem vagy egyedül, csak esetleg másnál nem született meg a felismerés.
Van, aki egy olyan tudatalatti mintát követ pl,hogy őt folyamatosan megalázzák, vagy veszekedjenek vele vagy bántsák .Ő szenved, de mivel megszokta keresni fogja a helyzeteket a lehetőségeket ahol szenvedhet a kis énje.
Ha felismeri, akkor véget vethet neki.
Ez is igaz amit írsz ,de a játszmázásnak még nagyon sok oka lehet szerintem az energia szerzéseken meg a mazochizmuson:),egyebeken kívül.
Nagyon sokszor az is oka,hogy nem magunkban belül keressük a a problémánk okát,és megoldását, hanem áthárítjuk másokra ,tükörként használva őket.
A felismeréssel ugyan rájövünk arra ,amit saját belső munkával nem tudtunk megoldani,de valóban
bármi is az ok ,/és ebben az esetben is/,mindig is a tudatosság hiánya az,ami a játszmához vezet.
Ha két ember összegabalyodik egy játszmában,vagy több akkor ott mindenkinek DOLGA van!
Semmi probléma a játszmázással amíg az egyén képes fejlődni belőle!Nem az az erős aki nem esik el,hanem az aki fel tud állni!
A másik ember nem más mint az én belső kívetülésem,tehát az is én vagyok egy részem,egy kis tudattartalmam.Ami vagy el van,felejtve vagy el van nyomva.A másik megjeleníti számomra.
A játszmázáshoz szükségeltetik ADÓ-VEVŐ. Ha az egyik ki száll a játékból,már nincs is JÁTSZMA!
Köszi Bea,egyetértek.
Azt figyeltem meg ,hogy különbözőképpen állunk ehhez a dologhoz.
Aki már rutinos,tapasztalt az kivonul.
Aki naiv és hiszékeny,esetleg még tanulni akar,belesodródik.
Aztán van aki meg kimondottan élvezi:)
Vagyis akkor tudja már az ember kezelni ezt a dolgot,ha már eléggé kiismerte,eleget tapasztalt,és
akkor nem sodródik bele,nem válik vevővé.
De ,hogy idáig eljusson az ember ,jó párszor benne kell lennie,és tapasztalnia.
Örülök,hogy létre tudott jönni a megfelelő kommunikáció,és nem az egyetértésed miatt,mert
eltérő véleményünk mindig lehet és legyen is ettől színes az élet vagy akár ez az oldal.Csak ezt lehessen normálisan le írva le kommunikálni egymás közt.:)
Én normális közegben mindig normálisan kommunikálok.
Még a nem normálisban is egészen a végső pontig.
De ott van a gyengém:)
Odáig tanulásnak veszem,és levonom a saját tanulságaimat.Csak pont az elfogadásommal,annyira felbőszítem a másikat,hogy túl megy azon a határon ,amit aztán
már nem tudok tolerálni.
Vagyis azt kell pontosan látnom,hogy meddig lehetek egy ilyen játszmában benne,ha belekerülök. És ez sajnos nem könnyű.
A jó párszor benne levés, és a tapasztalás sem vezet el a megoldáshoz. Van, aki rendszeresen belekerül játszmákba, de mivel nem tanul belőle, így az újra meg újra generálódik. A játszma lényege ugyanis nem a rutinosság, meg a tapasztalás, hanem az, hogy megértsük, mivel gerjesztettük, vonzottuk be, milyen tanítás áll a hátterében?
Azzal sem ússza meg az ember, ha már rutinos és elkerüli a bevonódást. Attól, hogy nem vesz részt a játszmában, csak hallgat, elfordul, vagy lerázza magáról, attól még ugyanúgy megmaradt a "sara", amivel bevonzotta a játszmát.
A teljes megoldásban meg se próbálják az embert bevonni, sőt másokat sem lát játszmázni, annyira nincs szüksége erre a tanításra!
Ez csak úgy érhető el, ha a bevonódás vagy elkerülés mellett, tudatos önfeltárást végez a gyakorló és megtalálja a bevonzás belső okát, tanítását, majd feldolgozza azt.
Ebbe a folyamatba beleférhet egy-két szándékos bevonódás is, csak azért, hogy közben megfigyelhesse, milyen érzések, gondolatok jönnek fel a játszma közben. Így, könnyebb megtalálni a belső okot. Erről olvashattunk például egy szép példát a napokban szeklicétől.
Azonban, ha valaki huzamosabb ideig játszmákba keveredik, az azt jelzi, hogy nem találta meg benne a saját okát, vagy nem is kereste.
Régen nagyon nem szerettem váltani, változtatni, félvén az ismeretlentől, a bizonytalanságtól. Az ember nehezen szánja rá magát, hogy elinduljon a befelé vezető úton és szembe nézzen minden belső tartalommal (félelemmel, haraggal, fájdalommal, gyásszal, nehezteléssel, agresszióra való hajlammal)
Úgy érzem, hogy az élet különféle helyzetei kényszerítették ki tőlem a változtatásaimat.
Ha pedig nem az élet, akkor egy hihetetlenül nagy belső nyomás késztetett arra, hogy szembesüljek a félelemmel, vagy a fájdalommal, vagy bármilyen nyomasztó érzéssel.
Azután rendre másra megtanultam, hogy ami utána jön, az jobb mint ami előtte volt, s megszűnik a belső nyomás is és hogy az amitől féltem csak belül létezett, kívül egészen más helyzettel kellett szembesülnöm.
S igen, valóban lehet benne rutint szerezni és érdemes is, mert amitől nem félek az már nem befolyásol, ott már szabadon dönthetek.
Minden út jó lehet arra, hogy eljuttasson bennünket önmagunk és a világ megértéséhez.
Az Attila által megfogalmazott keleti út kicsit másképp közelíti meg a lényeget és más módokat kínál a megértéshez. Van a keleti kultúrának egyfajta bája, de nekünk itt és most, ebben a kultúrában csak egyes elemeit jó használnunk. Miért? Mert más korban és más kultúrában élünk, mások a megértési, megélési folyamataink.
A Sanyi által tanítottak is másképp közelítik meg a megoldási lehetőségeket.
Másképp, de számunkra némileg érthetőbben, mert közelebb vannak a nyugati kultúrán felnőtt emberek által alkalmazott módszerekhez, lehetőségekhez.
De ezek nem lényegi különbségek, mint ahogyan Krisna fogalmazott Ardzsúnának a Bhagavad Gitában: mert "Minden út énhozzám (vagyis Istenhez, a saját Isteni Énünkhöz ) vezet"
Drága Marcsi,most nem értünk egyet:)
,,A Sanyi által tanítottak is másképp közelítik meg a megoldási lehetőségeket.'
Nem, mert pontosan hogy erre a tanításra épül,csak az a baj,hogy ez figyelmen kívül van hagyva,és
pontosan ez a tanítás van elutasítva az oldalon,ami az ő tanításának a lényege,és anélkül nem működik,ha megfeszül valaki akkor sem.
Az hogyha az ember csak a felszínét látja,a lényegéről tudomást sem vesz,attól lehet hogy az önismeretet gyakorolja,de még nem lesz önmegvalósító.
És látod te is önkéntelenül egy keleti tanításra hivatkoztál:),ami azt jelenti ,hogy végül!,legvégül vezet oda minden út Istenhez.
És ez alatt számtalan út lehet ,ami éppen elvezet tőle. De legvégül úgyis meg lesz ,aminek meg kell lennie.
A kérdés csak az ,hogy az ember /illetve a lélek,mert a személynek csak egy esélye van!!!/,szóval a lélek,hányszor fog megszenvedni ezért. Ez a nem mindegy,a személy szempontjából pedig az a megfontolandó,hogy neki viszont csak egyetlen esélye van erre:
Itt és most ebben az életben. És nem passzolom le majd egy más személynek,akit majd ez a lélek újra éltetni fog.mert ugyan az ÉN az örök,újra és újra ,,születik'',de az Önmegvalósítást azt mégis csak a személy csinálhatja meg,hiszen neki kell megvalósítani az Isteni igaz énjét./Helyesebben felismerni/
Mert nem lehet nem észrevenni ,hogy erre megy ki a játék:) Akkor nem nekem/Szűcs Évának/ kéne megcsinálni?
Én ezeken gondolkodtam el,hogy a léleknek van több lehetősége,de én Szűcs Éva csak egy eséllyel bírok,amit vagy felismerek és megcsinálom,vagy nem.
Egyébként igazad van ,hogy itt vagyunk nyugaton,és van nekünk a kultúránkban erre tanítás.
Igen Jézus pont ezt tanítja,/hogy az Atya bennem van ,az Atya és én egyek vagyunk,és a Mennyországot(üdvösséget),ne valahol kívül keressétek,hanem a szívetekben.
Ez elég egyértelmű,de sajnos a tanítás egésze nem igazán,mert nagyon is szimbólumokban van elmondva,ezért is van ennyi vita körülötte,mert ki így akarja érteni ,ki úgy.
a keleti tanításoknak pedig pont az az előnye,hogy hogy egyszerű érthető,teljesen egyértelmű,é vigig vezeti az embert a konkrét megvalósításig.
Egyébként figyeld meg,hogy amit Sanyitól tanulunk,hogy egy érzelmet ,hogy tudunk magunkban helyére tenni,ugye azzal ,hogy pont az ellentétes érzelmet keltjük fel ,éljük át magunkban,hát ugyanezt csinálják a buddhista gyakorlatokban is ,ha megfigyeled.
Tehát visszatérek az eredeti mondathoz,amivel kezdtem.
Az én meglátásom szerint,
,,A Sanyi által tanítottak -NEM-másképp közelítik meg a megoldási lehetőségeket''.
Mielőtt nagyon belemerülnétek abba, hogy a tanításom pontosan hogyan vezet el az önmegvalósításhoz, hadd emlékeztesselek arra, hogy bár nagy vonalakban ismeritek az önismereti tanításomat, de mélységeiben és gyakorlati alkalmazásában nem vagytok élenjárók, így tőletek ez hiteltelennek tűnhet azok szemében, akik viszont napi rendszerességgel gyakorolják, évek óta csak "ezen élnek".
Másrészt, talán én ismerem a legjobban ennek az önismereti útnak a lehetőségeit, de még én sem vagyok biztos abban, hogy pontosan hol helyezkedik el és meddig vezet a spirituális úton. Csak arról tudok, amit már bejártam, és mivel még nem vagyok megvilágosodott, így eme végletről én sem nyilatkoznék. Vannak sejtéseim, elméleteim, amelyeket Éva fentebb körvonalazott, de teljesen bizonyos ezekben sem vagyok.
Ezért arra kérlek Titeket, inkább ne nyilatkozzunk erről a területről, mert később visszaolvasva ezek üres ígéreteknek, vagy butaságoknak hangozhatnak.
Ha majd biztosan tudom, hogy hogyan és meddig vezet ez az út, akkor azt el fogom mondani, ígérem!
Évi és Sanyi, köszönöm szépen a reagálásaitokat!
Pontosítanék: én nem tudom megfogalmazni a Sanyi tanításai, meditációi lényegét és nem is feladatom. Egyet tudok, én másképp élem meg belülről azt, amikor a Sanyi módszereivel (akár élő előadásban, akár a felvett anyagokról) elindulok a saját belső utaimon.
Nagyon szépen leírtuk a játszmázással kapcsolatos dolgokat most szeretnék még hozzáírni egy kis kiegészítést Váradi Tibor tollából idézve:
"Az elhárító mechanizmusok a lélekben a kis énünket (ego) védik, ezáltal megóvnak a szembesüléstől, attól , hogy feltáruljanak hibáink, amelyek lelki fejlődésünk és egészségünk útjában állnak. Az önismereti úton fontos lépés az elhárító mechanizmusok felfedezése.
Tegyük fel, hogy egy helyzetben valaki olyat tesz, mond vagy közöl bármilyen formában, amivel közelít a gyenge pontunkhoz. Mivel ráirányítja a figyelmet arra, amivel nem akarunk találkozni, ezért rémülten reagálunk, vagy visszahúzódással, vagy visszatámadással. Ezzel elindul a játszma és elterelődik a figyelem a kényelmetlen témáról. Az illető valójában fél feltárni ezt a területen önmagában.
Terápiás helyzetben gyakori, hogy a páciens sértegetni kezdi a terapeutát, ami jó jele annak, hogy fontos ponthoz érkeztünk."
"...ami jó jele annak, hogy fontos ponthoz érkeztünk."
...és hogy a terapeuta sem tökéletes. : )