Először is az értetlenség jött elő nálam, hogyha gondjaitok van egymással azt miért nem lehet emberi módon lelevelezni... ekkor rádöbbentem arra, hogy nincs miért írnom és jobb, ha nem kifelé kommunikálok, hanem befelé, mert ebben a tükörben megláttam azt, hogy sajnos bennem is vannak olyan hangok, amik nem tudják emberi módon kifejezni magukat. Rájöttem arra, hogyha ezt hagyom feljönni, akkor a következő lépés, már emberi módon kifejezhető.

Értetlen voltam amiatt is, hogy mi tart annyira fogva valakit (az okot utólag megtudtuk), hogy nem látja át/be, hogy két különálló személynek mennyire mások a személyiségjegyei.
Ez ráadásul rosszul is esett, mert én mindanyiótokban tudom látni azt a sok befolyás alatt lévő embert, akinek az embersége nagyon is fényesen tud csillogni, ha hagyja önmagát szabadon, gátak nélkül megnyilvánulni.

Amikor kiderült, hogy mi a probléma oka - köszi érte Claryssza kérdésének és Évi kommentjének - akkor azt vártam, hogy végre a belátás helyreigazítja a dolgokat. Tehát itt elvárás volt bennem rendesen Mindegyikőtök!! felé.

Majd ez nem történt meg és ez már nagyon zavart és értetlenséggel töltött meg, amikor is érzelmi manipulációt alkalmaztam, hátha ettől helyrebillen az egyensúly. Tehetetlenül és értetlenül kimentem a Duna-partra esti napfürdőzni, friss levegőt szívni. Csodálatos volt a lemenni készülő nap látványa a Gellért hegy fölött. S itt a természetben helyrekattant bennem valami, hogy miért is nem hagyom hogy történjék az, aminek történnie kellene és miért nem fogadom el a dolgokat úgy, ahogyan vannak?
Ekkor döbbentem rá, hogy nem beleavatkozni kellett volna a levelezésetekbe, hogy közöttetek helyreálljon a béke, hanem átélnem kell a félelmet, hogy mi történhet, ha két vagy több ember összecsap. Nos, a mélyből véres képek jöttek a tudatom látómezejébe. Majd el is tűntek onnan, a maguk rendje-módja szerint. Jött a felismerés, hogy Titeket szerettelek volna megóvni valamitől, ami pedig csak az én képzeletemben volt a veszekedéshez társítva.
Köszönöm Nektek hogy a tükreim voltatok és köszönöm saját magamnak, hogy volt bátorságom szembenézni a saját képzeletem mélyén megbúvó képpel.

Egy szép idézettel találkoztam, amit most megosztok Veletek (én sokat tanulok ezekből az idézetekből és sokszor segítenek tudatosítani, hogy az élet által elém hozott problémákat hányféle nézőpontból lehet szemlélni)

"Mindig azt reméljük, hogy valaki más tudja a választ. Valahol máshol jobb lesz, valamikor minden jóra fordul.
Az igazság az, hogy senki sem tudja a választ. Sehol sem lesz jobb és minden úgy fordult, ahogy fordulnia kellett. A választ magadban keresd, Te tudod ki vagy és Te tudod mit akarsz." (Lao-Ce)

Én már mindent amit tudtam, elmondtam a szeklicének írt utolsó 2 hozzászólásomban, iletve a chat szobában, ahova megírtam, mit várok, és azt is, miért. Amikor megkerestetek magánban, akkor meg magánban is. Szeges, akkor nem volt hozzászólásod, de a hónapok óta tartó 'felvezetés' során folyamatosan ugyanaz jött belőled felém, és aztán Éva felé is, amit végül szeklice mondott ki, addig nem is értettük így csak magatokkal kűzdöttetek, mig minekünk fájt hogy miért kapjuk azokat a beszólásokat, mert a okát nem értetttük végig.
Valahoyg nem tudom azt mondani, hyog megkönnnyebbültem. És leítam már a chat szobában, illetve itt fentebb is hoyg miért.
Nekem az ügyben nincsenek démonjaim, így számomra most nincs érlelnivaló. Azt hiszem, az okokat a tevékeny érintett(ek) dolga valóban feldolgozni, meg az is, ezzel mit kezdenek.
Bennem egy nagy fájdalom van egyenlőre, mély csalódás az emberekben, és ez az egy amit egyenlőre ennek kapcsán beszereztem.

Bár Szeges indította e blogot és jelezte szándékát, hogy bővebben kifejti önfeltáró folyamatát, én is kötelező érvényűnek tartom magamra nézve, hogy ezt megtegyem.
Annál is inkább, mert egy ideje valamiért szemmel láthatóan én kezdeményeztem a "találkozásokat" a velem aztán később konfrontálódó szereplőkkel...

Az első kezdeményezés akkor történt, amikor megírtam Megmondó-show blogomat, hozzátéve azt is, hogy a kíváncsiság vezérel ebben, vajon mi fog történni. Jó "okom" volt erre.
A belső okom egy rajtam átvonuló fájdalomérzés volt, amelyet Erika egyik megjegyzése okozott bennem. Ezt az érzést - bár igyekeztem lecsitítani magamban - újra és újra felerősítette bennem Éva, (aki Erika barátnője) akiben én egyre inkább valamiféle manipulátort láttam, aki mint pók a hálója szélén lesi soros áldozatát.
Tudtam, hogy ez az érzés feldolgozatlan tartalmat takar bennem, ezért kértem mindenkit, hogy akinek indíttatása van, jöjjön el (sötét) tükörnek nekem. És jöttek segítő tükreim, akik közül - bár mindenki nagyon fontos volt nekem -, most kettőről írok.
Elsőként Erika jelentkezett. Őszinte volt. Úgy érzem, sikerült párbeszédet folytatnom Vele, mely után nem maradt bennem semmilyen feldolgozatlan, kimondatlan érzés. Világosan éreztem, hogy nincs bennem tüske vele kapcsolatban, tisztán ki tudtam mondani a következőket neki: "Velem hasonlónak érzem a belőled áradó dinamizmust, bátorságot/vakmerőséget és a sasszem-kritikai hajlamot, a hiúságot. És harmincas éveimben hasonlóan takartam ezekkel én is mérhetetlen szeretet-éhségemet."
Úgy éreztem, hogy amikor említést tettem neki saját régebbi blogjáról, azonnal a MOST-ban reagált erre, őszintén beszélt a félelmeitől vezérelt működéseiről.
Később jöttem rá, hogy a benne általam meglátni vélt igazságharcos bennem is ott van, sőt egész életemben érzékenységet mutattam iránta, akár úgy is, hogy hazudtam.
Köszönöm, Erika! Meghajolok előtted. Segítettél nekem azzal, hogy őszintén magad adtad!

Aztán egy nap múlva érkezett a blogba Éva. Nem is igazán hozzám szólt, Erikával kicsit a félelemről pöckölődtek, majd elment. Éreztem, hogy valami miatt ő még bizonytalan, legalábbis jelezte, hogy még nem tud mit mondani.
Harmadnap aztán visszajött, és elmondta a véleményét. Amikor odaért a mondandójában, hogy én "folyamatos nyitott szívcsakrás állapotban vagyok", ezért Etelének interjúra ajánlott, akkor bennem ugyanaz a gyomortájéki ismerős érzés jelentkezett, mint amikor anno ezt a bejegyzését olvastam.
Hiszen tudtam, hogy én nem vagyok ebben az állapotban. (Jön még nekem csatornaszag odalentről bőven...)
A másik általa felvetett dolog, ami miatt én annak idején mélységesen felháborodtam -noha akkor még nem jeleztem felé rögtön -, az az én és Szeges által magánlevélben reá bízott személyes adatainkból általa összeállított kronobiológiai megközelítésű horoszkóp-elemzés, melyre alapozta ama fórumra tárt véleményét, hogy mi nem vagyunk összeillő pár a Szerelmemmel, Ő örök vesztes lesz mellettem, stb.stb. Ezt én a személyes információval való visszaélésnek tartottam. Éva már máskor is megtette ezt Szeges esetében kb. 1 éve, amikor engedély nélkül részletesen "kibeszélte" a fórumon annak hatalmas szív-, no meg szexcsakráját! /nem is tudod Évi, hogy ezzel is minket segítettél, noha nem voltál tudatában ennek:-)/
Szóval egyből "gyanút fogtam", s ettől fogva ezen a szubjektív szűrőn keresztül kezdtem látni minden megnyilvánulását.
Amikor reagáltam a mondandójára, sokszor elfeledkeztem arról, hogy ő A TÜKÖR nekem!
Ilyenkor mondtam neki néhány "tutit", de aztán visszahúzódtam megint, mert kapcsoltam.
Úristen, mit teszek! Ez a nő ugyanazt csinálja, amit én is teszek vele!!!

De még nem tudtam, csak éreztem, hogy valami késztetés mocorog bennem.
Aztán "rácsatlakoztam" arra az előfeltételezésemre, hogy Egy kis akárki körül valami nem stimmel.
Őszintén zavart engem az, hogy Zsuzsa helyett egyre inkább Éva válaszolt, stb.stb.

A többit - sajnos/nem sajnos - bárki ismerheti, bár képzelhetitek mennyire nem tudta (?) itt senki, hogy minek a közepébe csöppent, ha mi az "ördögi játszma" szereplői sem tudtuk, mit miért teszünk...
Mindenki a saját igazságát kereste ebben a konfliktusban, és fel volt háborodva, ha a másik ahelyett, hogy az őszinte (általában nálam gyomortájékon jelentkező) érzéseit nevezte volna nevén, amit a másik kiváltott benne, újabb attrakcióval rukkolt elő, mindenki olyan stílusban, amilyenben:-)
Sanyi ebben a gyermeteg játékban (mint máskor is) csupán gyermekként tud kezelni minden résztvevőt, ezért nem lehet csodálkozni, ha büntető apaként nyilvánul meg. /Sokat segített nekem H.S. a tegnapi levelének első mondatával, noha igazán csak ma hajnalban esett le a tantusz./
Szeges-Szerelmem is felismert valamit tőlem függetlenül, és megdöbbentően csodálatos érzés volt szinte egyszerre kimondani: ugyanazt tettük itt egymással körbe-körbe, amit a másikban kitartóan sérelmezünk, és nem találunk rá igazság-gyógyírt!
Pedig ott van az orrunk előtt...

Zsuzsa tegnap Szegesnek írt valamit, ami bennem egy olyan mélyre rejtett gyermekkori emléket idézett fel az Apukámról, amitől hirtelen összeállt bennem valami felismerés. Csodásan tisztán, elemi erővel éreztem feljönni. Meg tudtam nevezni! Ezzel szinte teljesen együtt ismertem fel, hogy a szeretet-kapcsolataimban sokszor elszenvedett "becsapások", - noha azt hittem, hogy tudok teljes hittel bízni -, itt köszöntek vissza a gyanú, ellenőrzés, prekoncepció formájában.
Istenem Zsuzsa! Hálát érzek Feléd! Kérlek, bocsáss meg, mert nem tudtam, mit teszek Veled.

Évát hagytam legutoljára, mert érezhetően ő volt számomra a "legnagyobb és legnehezebb falat".

Miközben Erika kérdéseire válaszoltam, ezt írtam neki: "De hogy valójában mi zajlik benne és bennem, azt nem tudhatja a másik, vagy egy harmadik-negyedik.
Csak találgathat, vagy projektálhat.
Ha engem valamiért "piszkál", hogy nem válaszol, akkor bizonyára sokszor meg fogom kísérelni, hogy szóra bírjam. Kérdéseket teszek fel például.
És itt a fórumon rá vagyunk utalva a visszajelzésekre, a pontos szavakra és hangsúlyokra, mert enélkül úgy fogjuk kialakítani a véleményünket a másikról, hogy a róla kialakítandó kép hiányzó részeit egész egyszerűen rávetítjük."

Kedves Éva!
Mindent, amit megéltem Veled és "orrod alá nyomtam", azzal nekem nagyon komoly dolgom volt/van!

Láttam Benned a Színésznőt? - Engem az iskolában művésznőnek becéztek...
Sérelmeztem, hogy felhasználtál itt egy bizalmas információt? - Én is mindenáron briliánsan bizonyítani akartam az igazam...
Megsértettünk a "tudásgönccel"? - Én 44 évesen kezdtem el igazán gyorsmotorral tanulni, hogy bebizonyítsam, vagyok valaki. Akkor azt hittem, hogy az a legfontosabb. Akkor az volt:-)
Sorolhatnám, ping-pong-szerűen....bizonyára Te is fel tudsz fedezni hasonló párhuzamokat köztünk...

Kérlek lásd meg bennem azt az embertársad, aki még mindig tanulóvezető a saját útján.
Lásd, hogy amikor önkéntelenül megbántottalak, akkor valamiért nem tudtuk őszintén magunkat közölni egymás felé.
Köszönöm Neked ezt a "balhét", mert engem még őszintébb önvizsgálatra szorított!
Te juttattál el, Te kellettél ehhez, hogy rájöjjek, mit tettem. Bocsáss meg nekem.
Emlékszel még a Kicsi lélek c.mesére?... Köszönöm Éva!

Megköszönöm Michaelita, Miklós és Ademon tükreit:-) Clarysszáét is:-)

Most itt állok Előttetek csupaszra vetkőzve, látszanak talán már a démonaim a levetett ruhákban.
Bocsássatok meg, amiért a saját démonaim nevei helyett a Tiéteket kiabáltam.
Akkor azt fájdalmamban tettem.
Most békét érzek. Hisz' tán több vagyok, mint a démonaim.

Ámen

szeklice

Ezt személy szerint Szeklicének válaszoltam a chat szobában ,de nem a mostani történésekről szól,
hanem arról,ami szerintem a mélyben lappang,az alap probléámáról,ami feltáratlanul ,feloldatlanul, kimondatlanul /csak sustorogva/,örökösen a szőnyeg alá seperve,és így sajnos logikusan generálja az újabb és újabb ,,balhékat''.

,,Igaza van Klárénak,hogy ne söpörjük tovább szőnyeg alá a dolgokat,hanem fedjük fel az igazi problémát,amit én is nagyon jól tudok,csak hát mindig elmarad az igazság,mert vége egy vitának,aztán egy kis szélcsend és jó hangulat után kezdődik minden előröl,csak pepitában.

Tudom nagyon jól mi a baj velem az oldalon,nem férek bele,ebbe az ezoterikus világképbe,/aminek semmi köze a valódi ezotériához,hiszen pont az üti ki a biztosítékot legtöbbször/,és habár konkrétan nem bántok senkit,meg általában szépen is beszélek az emberekkel,mégis nagyon sokan haragszanak rám,hogy én mindig javítgatok,meg mindent jobban tudok másoknál.

Ezt nem lehet egy mondatban leírni,hogy én miért vagyok itt,és miért van ez a probléma,és miért gondolom én is ezt az oldalt a magaménak is,ahogy itt mindenki,és hogy pont ezért javítgatok ki konkrét szakmai /ha /úgy tetszik tévedéseket,pont azért mert szívügyem az oldal,és egy ilyen oldalnak szerintem meg kell őrizni egy színvonalat,és igenis ott kell lenni olyan véleményeknek is,amik sajnos ,nem sajnos, esetleg rosszul esnek azoknak,akiknek az nem egyezik a véleményükkel.

Tehát nagyon jól tudom mi a gond. Az én ,,tudálékosságom''a gond,mert ez egyéni érdekeket sért ugyan,de én ezt pont azért teszem,hogy ez az oldal ne süllyedjen le egy ,,new age-es katyvasz szintre'',és tudom ,hogy ezzel megint több embert megsértek,
de sajnos,hogyha ezek a szentírásként vett homályos csúsztatásokkal teli elképzelések
ellenében nem lennének más vélemények is,akár ezeket cáfolandók is,akkor nagyon sok olvasó,bizony egy két betekintés után már nem lenne kíváncsi erre az oldalra.
Nagyon sok olyan blogoló is van itt ,akit például sohasem ,,javítgattam'',mert úgy közölték a véleményüket,és nem egyedüli szentírásként ,teljesen abszurd dolgokat.

Nem csak én vagyok ,aki igyekszik ide igényes véleményeket írni,és megfigyelhető a
reakció mindig is,ami durva,személyeskedő,sokszor rágalmazó,megalázó hozzászólásokban nyilvánul meg.
Az már egy másik kérdés,hogy az ember nem veszi így,mert átlátja az indulatokat,és
legtöbbször le sem reagálja. Ami persze még több feszültséget szül,ami aztán ilyen csetepatékban kulminálódik,csak éppen az igazi probléma nincs kitárgyalva,mert
azzal valahogy senki sem állt elő eddig. /nyilvánosan legalábbis,mert nem nyilvánosan viszont nagyon csúnya dolgok mennek a háttérben/.

Ennek persze így soha nem lesz vége,hogy az embert irritálja valamiért a másik,de ki nem mondaná, hanem mennek ezek az iszonyatosan energia rabló játszmák,amiben valóban mindenki kimerül
/az ,,üldöző'' és az ''üldözött'' is/,és csak gondoljátok hogy ezeknek a játszmáknak bármi értelme is lenne,hiszen nem hoz igazi eredményt.
Mert őszinteség nélkül,álarcokban csatázva ez lehetetlen.
Ezek csak látszat csenevész kis eredmények,néha ugyan egy egy önmegvalósító rájön magában erre arra,de ezt másképp is megtehetné,mint ilyen játszmákkal,mert ez nagyon nagy áldozatot kíván azok részéről,akik éppen a játszmában a tükör szerepet kapták.
Őszinte ,egyenes ,becsületes ,nyílt kommunikációval,amikor az ember tiszteli és elfogadja a másikat/és nem csak szajkózza azt/,azzal lehetne sokkal előbbre jutni.

Megvan ennek a módja ,és be kéne már látni,hogy évek óta ugyanaz folyik az oldalon,
hogy az önmegvalósítók így akarnak haladni a problémáik felszínre hozásával,ilyen játszmákkal,amiknek végül ők marhára örülnek,hogy megláttak a másikban valamit magukból,csakhogy ez így nagyon öncélú játék ám ,mert mi van a másik emberrel,akit ehhez eszközként/tükörként /használtak fel?

A világ egyébként is tükörként működik,nem kell ezt ilyen erőszakos játszmákkal kierőszakolni. És nagyon sok technika is segíti az önismeretet,amikor magunkon dolgozunk,és nem a másikat üldözzük akár hónapokon keresztül,és el is ismerem,hogy nem kimondottan rosszindulatból,sőt talán nem is tudatosan,de ez a lényegen semmit sem változtat.
Nem értek egyet ezzel a módszerrel.
Itt vannak Sanyi gyakorlatai,vagy akár más tanítóké is,amik valóban az önmegvalósításunkat szolgálják,a tényleges belső munkát,aminek értelme ,és eredménye van. Mert ennek a játszmázásnak,igazán belátható,hogy nincs ,mert csak jönnek az újabb és újabb körök,miközben folyamatosan a tudatszint emelkedéséről van szó az oldalon:)
.......
.......
.......

Szóval szépek az elképzelések,de nagy különbség van , a hitek,hétvégi tanfolyamok, istennőképzők, bestseller könyvek szentként való tudatosítása,vallásként való alkalmazása,és a valódi,tényleges dolgok között.
Hogy mi a tényleges dolog,az igazán lehet vita téma,de csak olyanok között,akik megtanulták, megtapasztalták,és alkalmazták,és így van róla közös nevezőjük.
Egyébiránt pedig csak civakodás,ami sajnos emberi gyengeségekből fakad,a nem elfogadásból,hogy nehogy már ez jobban tudjon nálam mindent,mikor én csak műkedvelő vagyok ,elhiszek mindent,főleg ami érdekes,a másiknak meg mondjuk az a szalmája,jó pár diplomával szakmai tapasztalattal, eredményekkel.

Na ez aztán már végképp elviselhetetlen,jönnek a kisebbségi komplexusok,és a mániás,kényszeres játszmák,hogy az elveszett önértékelésünket visszaszerezzük,csak éppen úgy látom eddig még pont a lényeg nem világosodott meg,hogy ezt így nem lehet. Ennek nem ez a módja! Hanem az hogy rendet teszek magamban és kialakul egy reális önértékelésem ,ami nekem biztos pont,és nem érzem kisebbnek magamat azért, mert valaki nem ért egyet a véleményemmel,olyannyira,hogy egyesek még addig lovalják ebbe magukat amíg ez egy üldözési mániává alakul.

Szeges azt mondja,én betegszobának szeretném látni ezt az oldalt. Hát nem ,éppen
hogy nem szeretném ezt,és bárki betegezi is itt már utolsó érveként a másikat,mindig is felszólalok ez ellen.

Nagyon sokat lehetne még erről beszélgetni,de nem úgy ,hogy neked írogatom,mert ez amit írtam nem személy szerint neked szól,hanem ez a meglátásom,az oldalon,és ezt találom a problémák gyökerének itt.

Azzal ,hogy én elmegyek az oldalról,azzal ez a probléma itt nem lesz megoldva.
Ezt nektek is nagyon jól kellene tudnotok.hogy más emberek formájában ,de a probléma mindig jelen lesz.
Ahogy én előttem is,és én utánam is,mindaddig amíg ez tudatosítva nem lesz.
Nagyon keserves nekem végig élni ezeket a dolgokat,hogy ennyiszer én vagyok a tükör,vagy én vagyok a balhé,/nevezd ahogy akarod/,hidd el,de ha egyszer már végre eljut odáig ez a nagyon is szeretetreméltó,és kiváló emberekből álló közösség,hogy hajlandó tiszta vizet önteni a pohárba,akkor esetleg megérte ,hogy itt voltam.''

Éva

A becsületről.

A chat szobában és itt is nyilvánosan elhangzott a részetekről,hogy én visszaéltem az általatok kapott adatokkal,amit az elemzésetekhez kaptam.

Válaszoltam rá a chat szobában ,de itt most felmerült egy újabb indokotok,amit ott még nem írtatok,miszerint én ebből azt láttam ,hogy ti nem illetek össze,és ebből következtethettetek a boldogság blog körüli nézeteltérésekre.

Hát megint nagyon jó lett volna ,ha közlitek velem a gyanútokat,mert ez akkor és ott tisztázva lett volna.
Részemről sokkal jobban örültem volna neki,bár akkor minden valószínűség szerint elmaradt volna ez az egész,,ezt képzelem ,azt képzelem,ilyen vagy olyan vagy" játék.

Szeretném elmondani,hogy amiről ti itt beszélhettek,hogy esetleg a három sík közül egy sikon nem illenétek össze,ez nagyon nagy szó,mert a legtöbb ember talán a három sík közül egy ,amin összeillik, vagy sehol.

De...és ez a lényeg!!!
50 x elmondtam,hogy Szeklicénél,csak akkor tudok bármit is biztosra mondani,hogyha találkozunk majd Miki kungfuján,és megcsinálunk teszteket,mert amit a gép kidobott,az jobb kézre van értelmezve,nála pedig lehetséges a rejtett bal kéz,ami miatt egészen más eredmények lehetnek,ehhez pedig kell a teszt./ez most megint személyes adat szivárogtatása,mármint a balkéz:)/
Vagyis elküldtem a lehetséges verziókat tanulmányozásra,és függőben maradt az egész dolog, számtalanszor felhívva a figyelmeteket,hogy csak szeges elemzése a ,,tuti'',szeklicét kiderítjük,ha találkozunk.

Tehát az a gépi összehasonlítás sem áll így,ami teljesen egyértelmű!!!

Elmondtam ezerszer,ennek ellenére teljesen figyelmen kívül hagytátok,ezen lelkiztetek,és nem csodálom ,hogy onnantól már voltam minden,ahogy a mellékelt ábra is mutatta.

Ehhez most még bizonyítékként két olyan dolgot is említesz,ami egyszerűen nem úgy van.
Azt mondod ,hogy a blogodban én ezt leírtam,amikor ez nem igaz,és ha nem olvasol utána,hogy ott mi van leírva,akkor kénytelen leszek ide belinkelni.

A másik indokod ezzel kapcsolatban ,hogy annak idején én szegesről kiadtam egy blogban adatokat.
Hát annak idején még tudtátok,hogy ez nem így volt,viszont én nem rég olvastam azt a blogot,és láttam ,hogy azzal a tipológiás dologgal,amire ott aztán nagy érdeklődés mutatkozott,bizony elvittem csaesz blogját.
Ezért lelkiismeret furdalásom lett és bocsánatot kértem tőle.Ezt olvastad te most,és így jött fel ez a dolog,de már nem emlékeztél ,hogy akkor hogy zajlott ez. Pedig ott van világosan.Szeges a csakráiról beszélt,és én azt erősítettem meg ,hogy nagyon jól látja,pontosan úgy van ,ahogy mondja. El lehet olvasni, Egyébként ott több blogolót is megnéztem,és minden érintett megadta az adatait,amikkel szintén nem éltem vissza.

Még egy ilyen alkalom volt,amikor az agyféltekékről volt szó,és kimondottan az ott blogolók kérésére,
külön megkérdezve,hogy akkor valóban az oldalon akarják e? És mindenki egyöntetűen kérte.
Szintén vissza lehet olvasni!

Kati most nincs az oldalon,legalább is nem ír,de kénytelen vagyok elmondani,hogy ő röppentette fel rólam ezt a hírt/is/,mert neki is volt egy problémája velem ez ügyben,na ott aztán még tisztázni sem kellett volna semmit,mert a vétkességem egyenlő volt a zéróval!,
ennek ellenére,még szándékában is volt,hogy megírja az oldalon,de sajnos nem tette.
Pedig akkor legalább tisztázhattam volna magamat,így viszont csak a hátam mögött ment a susmus.

Nekem legalább annyi barátom van itt az oldalon,mint amennyien rossz szemmel néznek rám,és sajnos visszajutnak ezek a dolgok a fülembe. Az állandó susmusok /egy szűk baráti köré,de istenigazából 1-2 ember a szószóló,csak terjed a baráti körben/,a közös összejöveteleken ,Sanyi születésnapján ,egyéb alkalmakkor.
Nagyon nehéz nekem így az oldalon,mert egyenesen soha senki nem mondd meg semmit,/nem csak nekem ,másnak sem:)/,és Isten tudja mióta gyűlnek ezek az indulatok az emberekben,ami ugye ezekben a ,,csetepatékban '',csapódik le,csak éppen megoldva nincs semmi,mert az ok elhallgatva marad,ahogy például most nálatok is.

Nagyon nem jó ez így,és ha valamit nem bírok ezen az oldalon,akkor ez az,ezek a befojtott kimondatlan dolgok,amik csak mérgezik azt aki nem hajlandó kimondani,a többiről meg nem is beszélve...
Ez az amit soha nem fogok megérteni,hogy az őszinte ,egyenes ,becsületes párbeszéd helyett,miért mennek ezek a minősíthetetlen játszmák inkább.
Kinek jó ez,és kinek van ebből haszna.És ugyan milyen haszna van?
Azt meg aztán végképp nem értettem Klári,hogy miért tőlem követelted folyamatosan az őszinte egyenes kommunikációt,tőlem ,akit pontosan ezért nem bírnak páran az oldalon,mert őszinte,és egyenes.És csak néztem,hogy ugyan mit is akarsz te ezzel tőlem,miért tőlem követeled???
Persze tudom,de hát te gondolkodj el rajta.

Ez lenne a kérdésem,..és hogyha valaki most ezt megpróbálja elütni azzal,hogy magyarázkodás,annak most kivételesen velem gyűlik meg a baja,de nagyon,mert eddig nem érdekelt semmi ,mert nagyon jól tudom,hogy mit hogyan értékeljek,de a becsületem az egyetlen amibe nem hagyok belepiszkítani,és
marhára nem érdekel,hogy az önismeret mit mond erről,hogy mit kéne e miatt magamba megnéznem.
Az ég világon semmit! Mert egyszerűen ezt örököltem a szüleimtől,ilyen vagyok. Képtelen vagyok hazudni,csalni ,és egyebek...Nagyon sok problémám is adódik e miatt az életben,de azt sem bánom,mert nem tudok más lenni,és nem is akarok! Ezért utálom a nem egyenes dolgokat,és az
őszinteség helyett,ezeket a játszmákat!
Úgy hogy ha valaha is azt akarjátok ,hogy elmenjek az oldalról,akkor a becsületem tabu legyen,
mert akkor soha az életben nem szabadulok meg tőletek,mert az az egy amit nem fogok hagyni soha,
hogy a becsületességem igaztalanul legyen vádolva.

Te akarsz nyílt őszinte kommunikációt, értelmes párbeszédet ezzel a stílussal, egy önismereti oldalon??? Ugye most viccelsz?Ehhez két értelmes ember kell;-)
Azok, akik megnyomták a mínuszt a hozzászólásaid mellett, azok nem akartak nyíltan írni, de kifejezték a véleményüket rólad!!!!
Te, pedig ha valóban nyitott lennél a kritikára, tisztelnéd és elfogadnád a véleményüket, esetleg elgondolkoznál a valóság tartalmán.Elméletileg erre vágysz csak gyakorlatilag a gyomrod nem tudja be fogadni a neked nem tetsző őszinte kritikát.
De tételezzük fel a paranoiádat, hogy egy ember csinálta, amit erősen kétlek, de legyen igazad.( Sokan olvasnak a háttérbe, akik nem szólnak hozzá.) De legyen így!Egy ember összeesküdött ellened és nyomkodja a mínuszokat, mint állat. Te nem azért hisztiztél fentebb, hogy senki nem mondja meg a frankót?
Na az az egy EMBER akkor megmondta neked!!!!!!! Így jelezvén.
De süket fülekre talált szegény, mert csak dobálod a sarat ész nélkül mindenkire, de valójában csak magadra…. Van egy gyakorlat próbáld ki: Mutass a szobába bármire rá,nézd meg hány ujjad mutat rá és hány magadra?;-)
Talán egyszer rá ébredsz, hogy itt TE VAGY SAJÁT MAGAD LEGNAGYOBB ELLENSÉGE! És attól valóban nem szabadulsz.;-)
Természetesen nem akarok további konfliktusokat szülni vagy generálni, annál jobban tisztelem ezt az oldalt. Bármit gondolsz vagy írsz, elfogadom a továbbiakban.
De valószínű értelmes őszinte beszélgetést mi ketten nem tudunk folytatni,másra meg nem vágyok....