Érdekes dolgot figyeltem meg a minap, mikor lányom kutyáját Drazsét sétáltattam.
Mostanában gyakran van a felsőcombomban izomfeszülésem időnként a vádlimban is.
Ráfogtam a magassarkú cipőkre, ha abban többet gyalogolok, bár ha jobban belegondolok, nem gyalogolok annyit tipegve, hogy emiatt létrejöjjön bennem ez a kellemetlen érzés.
Elkezdtem analizálni mi az oka ennek a dolognak?
Arra jöttem rá, hogy a görcsös akarásom mindenképpen benne van, hogy a dolgaimmal gyorsabban haladjak.
Szóval ahogy mentem a kutyusért akkor is észrevettem a combomban a kellemetlen feszülést.
Az nap, volt időm délután, kora este, hogy a városrészhez közeli dombhoz kimenjünk a Drazséval, amely a város legmagasabb pontja. Érdekes volt látni, hogy a magas épületekre erről a helyről csak úgy letekint az ember.
Már mikor átértünk a várost elkerülő úton, azt vettem észre, hogy nem érzem a feszítő érzést a lábamban, majd mikor kint vagyunk a természetben teljesen megszűnik az, mintha kicseréltek volna. Persze ennek nagyon örültem.
Jó volt kint lenni, a kutyus élvezte az új szagokat, szimatolt, vizslatott körbe, körbe.
Nekem is jól esett beleszagolni a virágzó akác illatába és a dombon ülve bámulni a várost távolról. Szeretem a fákat nézni, mindig ámulatba ejtet egy-egy fa, termetével, ágaival, lombkoronájával, a belőle áradó erejével.
Odébb a Bakony erdei látszottak kicsit párába burkolózva, az elmúlt napok esőjétől felfrissülve. Fátyolos volt a levegő, de így még szebbek, titokzatosabbak voltak a távoli képek. Tisztán tört fel bennem a vágy, közelebb szeretnék élni a természethez.
Meditáltam, még mindig a képzeletbeli máglyán égettem az edóm. Mikor kijöttünk ide, szinte kánikula volt, de egyszer csak azt vettem észre lehűlt a levegő, ideje hazaindulni gondoltam magamban.
Elindultunk a visszafelé, odaértünk a körgyűrűhöz, nagy volt a forgalom péntek délután. A kutyus kissé ijedten várta az alkalmat, hogy átszaladjunk a dübörgő autók között az úton.
Mikor elcsendesedett egy pillanatra az autófolyam, iszkoltunk gyorsan a másik oldalra.
Ekkor újra megéreztem a combomban a feszülést, újra ott volt.
Nagyon elgondolkodtam, ennyire elvágyik lelkem a városból, ennyire bennem van ez a vágy, hogy már jelez a testem.
Régóta fontolgattam a költözést, de már annyit költöztem, a kényelmem visszahúzott.
Most viszont értettem a sürgetést.