Hogyan fogadjuk el az alacsonyabb tudatossággal rendelkező lények hülyeségét? | Önmegvalósítás.hu

Hogyan fogadjuk el az alacsonyabb tudatossággal rendelkező lények hülyeségét?

Hozzászólások

60 hozzászólás
Ösztönösen
2008. szeptember 03. szerda, 11:21 | Julika (útkereső)

Üdv!

Ez talán a másik által a saját hibáimnak az elfogadása.

47 vagyok.
Nekem is beletelt egy jó pár évtizedbe ebben az életemben, míg legalább idáig , a felismerésig eljutottam.
Viszont csak villanásokra emlékszem életem évtizedeinek javából. Ez vajon miért van?
Lehet az, hogy túl magas és vasatag lett a fal a tudatalattim védekezése miatt?

Sok még a dolgom saját magammal, de olyan segítség lenne jó, ahová nem kell elmenni, ingyenes és én kérdezek, ami által fejlődhetek.

Vajon létezik ilyen?

Szép napot!

Julika

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Önmagad érzéseinek, meglévő emlékeinek a vizsgálata ingyen van
2008. szeptember 03. szerda, 12:01 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Igen, a legvalószínűbb valóban az, hogy az évtizedek alatt felhalmozódott elfojtások, falak miatt nem emlékezel a múltadra.
Ha elkezded feldolgozni, amit eddig elnyomtál, akkor biztosan feloldódnak a falak és újra emlékezni fogsz!

Önmagad érzéseinek, meglévő emlékeinek a vizsgálata ingyen van. Leülsz, magadba figyelsz és kéred a belsődet, hogy tisztítson meg! Engeded, hogy előszivárogjon bármi a tudatalattidból, akármennyire fáj vagy hülyeségnek is tartod!

Ami a felszínre tör, azt aztán próbálod megemészteni, a szívedbe befogadni és nem harcolsz vele, nem menekülsz előle!!!
Ha ezt így végzed, akkor hamarosan beindul az öntisztító folyamat.

ösztönösen
2008. október 15. szerda, 19:46 | Kornelia   Előzmény

Légy a saját mestered

Hajléktalan
2008. október 15. szerda, 16:43 | Névtelen (útkereső)

Bevallom életem egyik nagy gátja volt sokáig a szerényebb képességek el nem fogadása. Semmi nem tudott - néha ma sem tud - annyira kihozni a béketűrésből, mint az értelmi képességek hiánya.
Természetesen aki már több évtizedet leélt ilyen tulajdonságok birtokában, nehezen hagyja el őket. Igy aztán persze, egy szép napon a neten barangolva rátaláltam egy úr tevékenységére. Számos vallási funkcióján kívül ételosztásokat szervez hajléktalanoknak, ehhez kért támogatást. Szinte sosem szoktam számomra ismeretlen célokra pénzt adni, de magam se tudom miért (:)) ezt tettem. Az előtte levő időszakban ellopta valaki életem terményének tetemes részét, gondoltam ezt is hozzáteszem, hisz az adományom parányi volt a tőlem ellopotthoz képest. Mivel idővel az adományozó képességem alábbhagyott megkérdeztem nem tehetnék e tevőlegesen valamit a cél érdekében. Azóta 2-3 hetente - télen gyakrabban - járom hétvégén a csapattal bp utcáit és hajléktalanoknak ételt osztok, néha a magam főztjével is megspékelve.
Egyet el kell hogy áruljak, aki ilyen problémákkal küzd annak ez jó kúra. Állandósultan másnapos, nem éppen illatos, az emberség határán álló teremtményeknek adsz enni, akik csillogó szemmel lapátolnak a levesbe, mert sokszor hetek óta meleget nem ettek. Hallgatod, hogy az egyik lop a másik csal, a harmadik veri a többieket és mégis megeteted, elviszed neki a család már nem használt tuháit............. Iskolába legtöbbjük csak az élet-iskolájába járt, lehet hogy irni sem nagyon tud, néha még beszélni se.
Egy-egy ilyen túrából hazafelé menet sokszor elelmélkedtem már azon, hogy bizonyára valamikor közéjük tartoztam.

vizsga
2009. május 31. vasárnap, 11:49 | Névtelen (útkereső)

kedves Huszti Sanyi!
Én irtam azt a sok hülyeséget a blogjaidba.
Én már tul vagyok a spiris olvasmányokon, mikor rájöttem, hogy nem tesznek se gazdaggá ,se férjezetté...
a megoldás nem ott van, hanem az Életben. Ezért irtam ezt a sok maszlagot. Ne haragudj, rám, ezért.
Természetesen tiszteletben tartom, és tetszik, hogy meg tudod magad védeni a "hülyékkel" szemben. ))

Sokszor elgondolkozom azon, hogy mindig ,hogy miért van az, hogy egy nő spiritualitásba menekül, a volt férje, pedig tovább gazdagszik, él a fiatalabb " csajával". és ilyenek. érted.
Vagy, hogy egy férfi, spiritualitásba menekül, de a szálkát nem képes meglátni a saját szemében ( v. gerendát )
talán többet kellene engednünk gondolatainknak, hogy megfogalmazodjanak, letisztuljanak, és ujitani az életünkön, változtatni, nem félni a jóságtól, szeretettől, de ugyanakkor a vallást is elfogadni, és elfogadtatni, megmaradni gyereknek, játékos énünket érvényesülni, gondolkozni, és örizni a hagyományainkat. nem kéne felboritani minden értéket, az életünkben, és akkor lenne tere, helye a boldogságunknak
szeretettel.
denesmarietta

Tudatosság < Szeretet !
2009. június 02. kedd, 2:16 | Névtelen (útkereső)

Szóval csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy egy dolog azt látni a másikban, hogy mi az, amiben "alulfejlett" és egy másik dolog a szeretet. A szeretetben, az elfogadásban NINCS JELEN az ego. Úgy értem, a tiszta szeretetben és a valódi elfogadásban. A spiritualitással foglalkozó emberek egyik legnagyobb csapdája ez: látni vélik azt, amiben a másik különbözik, ne adj isten még "előttük jár", miközben nem is veszik észre, hogy éppen az ego megkülönböztető funkcióját használják. Más néven: ítéletet. Kemény, ugye? Ha ellenkezel, az csak azt mutatja, rátapintottam a lényegre.
Nem csak dumálok. Saját tapasztalatom. Először a pasim csinálta, aki állati spirituális volt, szellemeket látott, gyógyított, meg minden, csak épp a szeretetet felejtette ki olyankor a sorból, miközben persze folyton arról papolt, hogy majd akkor értem meg, miről beszél, ha megtanulok igazán szeretni, és három évig frusztrált azzal, hogy nem tudok... :) Igazi nagy illuzionista volt. Imádni való! Igaz, majdnem belehaltam ebbe az egészbe, de közben elkezdett derengeni, hogy egy csomó dologban csak vetít, és közben annyira lenyomott szellemileg is, hogy a végére tisztára leirtotta az egómat. :) Utólag jöttem csak rá, mekkora ajándék volt az életemben. Igazi mester.
A lényeg az: képessé tett arra, hogy miközben valaki bántott, el tudjam ereszteni magam mellett minden indulatát, és közben FIGYELJEK rá. Miért fontos ez? Mert a figyelem az útja a másikkal való egységünk megalkotásának (megélésének). Magyarul: az igazság az, hogy nem vagyunk alsóbb vagy felsőbb-rendűek még a tudatosságunkban sem, legalábbis a szeretetben nem. A szeretet egység, tehát: én tanítok valamit a létezésemmel, és a másik (szerinted "alacsonyabb tudatosságú") valami mást. Megtanultam látni az indulatok mögött a nekem szóló üzenetet. Az Élet üzenetét. Nem számít még a tudatosság sem. Az is csak az egonak számít. Az is csak a híd része, amíg el nem jutsz a túlsó partra. A túlsó parton az van, hogy egyszerre éled át a másik ember félelmét és érzelmeit a tieddel, és megjelenik benned egy leírhatatlan érzés, hogy egyek vagytok! De ez csak akkor van, ha képes vagy elfogadni, hogy egyenlőek vagytok. Amikor már nem érdekel a spiritualitás, meg a tudatosság. Nem akarsz tanítani, meg tanulni sem. Csak elfogadod, feltétel nélkül ezt a gyönyörű életet, minden fájdalmával, és gyönyörével, és megéled minden egyes percét, alázattal az Élet kimondhatatlan erőivel szemben.
Ez a gyönyör maximuma. Mostanában kezdem élni. Két koldussal és egy barátommal éltem ezt meg a napokban. Nem olyan gyakori elsőre, mert az ember egoja rutinszeűen ott van, és nagyon bírja intézni az életünk dolgait. De vannak pillanatok, amikor érezzük, meg kell állni. Én úgy nevezem: kegyelem.
Szóval, ha valóban nagyon tudatosak vagyunk, akkor az Élet minden pillanatában képesek vagyunk úgy látni a világot, mint önmagunk tükrét. Tudjuk, hogy csak azért teremtettük a gyilkosunkat, hogy szembenézzünk a saját gyilkos ösztöneinkkel (az egónkban eltárolódva), és hogy megváltsuk az egység megélésének kegyelmével. A szeretettel. Azért ordít velünk az apánk, mert nagyon szeret. És bármennyire is fáj, ott van az üzenet, ami nekünk szól: nem fogadtuk el. Mert ha elfogadtuk volna, begyógyítottuk volna a sebeit. Ott és akkor. És egy cseppet sem fájna az ordítás, mert azzal lennénk elfoglalva, hogy szeressük, mert látjuk, hogy szenved. Őt sem szerették.
Erre mondják a nagymesterek, hogy a szeretet olyanná teszi a világot, amilyennek szeretnénk. Ez az igazi mágia. A tudatosság csúcsa.

Ez a legrövidebb út. De ehhez úgy kell látni a világot, hogy ne lássuk benne az egót. És a magunkét sem. Gyönyörűnek minden porcikájában. És megjárni a tisztulás útját, ami csak kezdetben agyalás. Később elfogadás, ami sok-sok sírással, könyörgéssel, szívből feltörő, őszinte imával jár. Igenis, földig rombolja az egót. Hogy megjelenjen a tiszta hála, amiből vagyunk valójában.

Szóval: hogyan fogadd el a "hülyeségeket?" Ne magyarázkodj. A dolog sokkal egyszerűbb: lásd, benned vannak! Ne válaszd el őket semmilyen magyarázattal, összehasonlítással. Elemzéssel. Légy kíváncsi, mit ad neked a létük, mert azért teremtette a benned élő Élet szelleme őket, hogy még jobban, még többet tudj szeretni a világból, mint annak-előtte. Öleld át a "hülyeséget", a másikat, a bántást, a félelmet, a gyilkost, mindent, a világ minden darabját, atomját. És szeress békével, és elfogadással a szívedben, a benned is élő Mindenség, az Élet hatalmába vetett gyermeki bizalommal, hogy nem véletlenül találkoztál vele. És azzal a tudattal, hogy a Mindenség legtökéletesebb anyagából való a teremtésed: a szeretetből.

Az Élet egy csodálatos egység. Minden porcikája tökéletes. Még a vallások is, kedves Sanyi. Nincs jó és rossz a mindenható Élet számára. Ő a tökéletes elfogadás, és a tökéletes újrateremtés egyben. És ő mibennünk létezik, miáltalunk, és a tudatosságunkkal hívhatjuk életre. Ez a tudatosság igazi értelme. Az egyetlen, valódi értelme.
Egyetértek az előttem szólóval. Az élet tökéletességét csodálva, alázattal élni tökéletesen elég minden probléma megoldásához. A "hülyeségek" kezeléséhez is. :) Amik egyébként nem is léteznek. Mert amint gyakorlod a valódi elfogadást, felszívódnak egyetlen pillanat alatt, és nem marad más, csak a tiszta szeretet leírhatatlan gyönyöre. És a tisztánlátás.

Bocsánat, ha kissé illúzió-romboló voltam.. Ezért születtem... :)

Chamuel Arkangyal üzenetét ajánlom a figyelmetekbe: " A béke forrása: emlékezni arra, hogy nincs más, csak a szeretet."

Szeretettel,
Aditi

Hatar Beatrix képe
Szívből vagy ego-ból?
2009. június 03. szerda, 0:13 | Hatar Beatrix   Előzmény

Olvasván az írásodat rengeteg kérdés felmerült bennem.
Szerinted ez az írás honnan fakad?

A szívből a szeretet jön jön és áramlik./Nem kell neki támaszték/ Ő van és létezik.

Az ész az értelem magyarázkodik az az az egó.
Az írásod rengeteget magyaráz de hol itt a valódi szeretet? Az elfogadás nélküli?

Ott ahol ezt írod?

Pl:"Más néven: ítéletet. Kemény, ugye? Ha ellenkezel, az csak azt mutatja, rátapintottam a lényegre."

Ezt a szív mondaná????

Esetleg ezt?

"ego megkülönböztető funkcióját használják." stb.. stb...

Az írásod számomra rengeteg ellentmondást tartalmaz.Beszélni és valóban megélni a Szeretet két külön dolog.Tudod az ember sokszor érez még itt is írásokon keresztül valami hihetetlen szeretet és megmozdul bennem valami,valami és akár sírok,nevetek ami épp jön.
Ez az írás az egómat ébresztette fel de nem a szívemet.

Amiről ez a topic szól önmagában véve fantasztikus,hisz abban segít,hogy megismerjük egy másik emberen keresztül a saját hibáinkat szembe nézzünk a saját tökéletlenségünkkel és gyengeségeinkkel.
Ami nem kis feladat.Az ön valót el érni szerintem csak így lehet.Bátorsággal szembe nézni a hibáinkkal.

Emberek vagyunk és tökéletlenek.És így is szerethetők.
Tudod én iciri piciri porszem vagyok az univerzumban.
Igen a teremtő tökéletesnek alkotott de most embert játszom egóval,szívvel,lélekkel és mindennel.
csetlek,botlok sokszor hibázok és fel állok,vagy van,hogy nem. Ítélkezem is de ha mondok ki felett mondok ítéletet ?Magam felett.
Tudod amiről írsz szép és jó de hiteltelen.Mert csak elméletben írtál a szeretetről.Gyakorlatban nem mutattad meg a szívedet.Talán legközelebb.
Viszont az elméd nagyon jól müködik ami klassz dolog csak légy tudatában.Az elme be csapós dolog ahogy te is írtad,sok mindent képes el hitetni velünk akár még azt is,hogy a szívünk szeret közben csak az Elme játszik;-)
Légy óvatos szerintem jobb őszintének lenni,mint fel magasztalni magunkat egy estlegesen még nem létező tudatállapotra.

De lehet tévedek,hisz én csak egy gyarló ember vagyok.Elmével megáldott.Aki nem ismeri még mi az tökéletesnek lenni.
Lehet most hibáztam és tévedtem írásommal és egy szent írásait olvashattam.Ez esetben elnézésedet kérem.

Egy egóval megáldott ember társ,aki próbálja elfogadni magát úgy ahogy van,olyannak amilyen:-)

Általában akkor írok és oda amit én is megéltem.
A barát aki mellet el tűnt az egó megvolt nekem is azt hittem szeretek.Aztán később rá jöttem nem tűnt el az egóm csak elnyomtam.Nem szeretek csak úgy csinálok..
Szerintem ez egy nagyon jó módszer arra,hogy le leplezzük saját játszmáinkat..... Már amiről a topic szól.
Az Őszinteségnek is hatalmas ereje van:-)))
Szeretni pedig csak úgy lehet tisztán és igazul ha őszinték vagyunk saját magunkhoz....

Mit választunk? Melyik nézőpontot?
2009. június 03. szerda, 1:50 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Beatrix!

Nem állítottam, hogy tökéletes vagyok. vannak hibáim, mint mindenkinek. Még az utam elején járok. Csak azt állítottam, hogy jobb nem felsőbbrendűnek érzeni magunkat, azért, mert tudatosabbnak tekintjük magunkat egy másikkal szemben egy adott helyzetben egy-egy adott képességgel, megnyilvánulással kapcsolatban.
Te pontosan ezt tetted esetünkben. Elolvastad az írásom, és kinyilvánítottad, szerinted mi egós benne és mi nem és mire kellene vigyáznom... :) Köszönöm a tanácsokat. Vedd észre, én nem ítélkeztem. Csak kijelentettem, hogy számomra jobb úgy tekinteni a világ dolgaira, hogy még különbözőségükben is egyenlőek. Mert a másik, esetleg alacsonyabb tudatszintűnek tekintett ember, a szegényebb, tudatlanabb, indulatosabb, vagy bármilyenebb létezése éppen olyan ajándék és tanítás, mint a legnagyobb gurué. Azt mondtam, hogy a maga módján minden szent, csak tőlünk függ, hogy honnan nézzük.

És igen, valóban, mindannyian szentek vagyunk. Születésünknél, szellemünk születésénél, isteni származásunknál fogva. És úgy, ahogy a hibáinkat, ezt is látnunk, és éreznünk kell. Ennek az a módja, hogy a másikban képes legyél csak a jót látni. CSAK A JÓT. Ha nem azt látod, ha bánt, amit mond, vagy tesz, észre kell venni, hogy a saját indulatod, haragod, dühöd, felháborodásod éled. Felébreszti a te saját egód, éppen, ahogy írtad... Látod, téged felháborított a stílusom, pedig, nem is ítélkeztem. Éppen arról írtam, miért nem szerencsés ezt tenni. A legtudatosabb emberek többek között arról ismersznek fel, hogy NEM REAGÁLNAK. Nem fáj nekik a másik ember mivolta, megnyilvánulása, haragja, gőgje, még az sem, ha bántják őket. Mert tudják, hogy MINDEN BENNÜNK VAN. Ha valaki indulatos az az ő baja. Ha én annak látom, az meg az enyém.

És lehet, hogy te nem azt élted meg a barátoddal, amiről én írtam. Az meg a te élményed. Én azt éltem meg, hogy életemben először tudatosan tettem félre a saját vágyaim egy kapcsolatot illetően, mert felismertem, hogy a barátomnak most nincs szüksége kötődésre. És bár minden vágyam most egy olyan valakihez tartozni, mint ő, és az ölelése gyógyít és megnyugtat, és hiányzik, ha sokáig nem látom, de elfogadtam, hogy amit jó szívvel és örömmel most adni tud, az ennyi, és nem tennék jót vele, ha most kötődni kezdenék hozzá, vagy belevonnám egy kapcsolatba. Magammal igen. Azért nem tettem ezt mégis, mert szeretem. Tiszta szívből. És láttam, másra van most szüksége. És mindeközben örültem. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy megosztotta a gondolatait, az érzéseit velem. Nagyon bensőséges órákat éltünk át, és én megéltem, hogy nem az történik, amit én akarok, hanem valami felsőbb akarat eszköze vagyok. Örömet és elfogadást adhattam, úgy, hogy megszűnt bennem minden elvárás. Boldog voltam, és vagyok, pedig nem teljesülhetett a vágyam, amire mindennél jobban vágytam.

Van egy fontos dolog. A szeretet nem érzelem. Legfeljebb tiszta érzések lehetnek benne. Ezt sokan összekeverik. Legtöbbször nem a szeretettől sírunk, vagy van katarzisunk, hanem egyszerűen felemelő érzésektől. Az a szeretet, amit Jézus is tanít, vagy Buddha, vagy a többiek elfogadás, a dolgok szemlélése, értelem, tisztán-látás, fény, a tudat, hogy minden tökéletesen a helyén van. Még a fájdalom is, még a hibáink is. De a tudatos hozzáállás a dolgok látásán túl választást is jelent. Azt, hogy megválasztom, mit látok a másikban? Még a legalantasabbnak tűnő emberekben és tettek mögött is ott a lehetőség. A felemelkedésé, a tisztaságé. Ezért nincs jó és rossz. És ezért végződnek a jó mesék, a szellemi szintű mesék úgy, hogy győz a "jó". És a győzelemben a harc is benne van. És a sárkány meghal. És jó, hogy meghal, mert különben felfalná szegény királylányt. Nincs jó és rossz. Még a halál sem az.

Az őszinteséggel soha nem volt gondom. Nagyon keményen szembesít az élet minden hibámmal, és én állok elébe mindig. Igazi Bak vagyok. Egyébként hadd kérdezzem meg tőled: ha egyszer egy-egy hibádról még nem is tudsz, csak tudattalanul megéled egy adott helyzetben, akkor hogyan lehetnél "őszinte"? Látod, még az őszinteség és a hazugság is relatív. Mert minden megélés kérdése. Ugyanaz a dolog valaki számára lehet a gyönyör, másik ember számára a pokol forrása. A dolog pedig attól ugyanaz marad. Egy pohár víz, egy ölelés, egy túra a sivatagban... A világ, a dolgok nem jók vagy rosszak. Ezért az érzelmeink félrevezetnek minket, és ítélkezésbe torkollik a dolog. Meg kell tanulnunk az érzelmeinket elválasztani a dolgoktól, és figyelmesen, elfogadással szemlélni, gyönyörködni bennük. És akkor még a legcsúfabb, legpiszkosabb, legszószátyárabb, legakármibb emberben is képesek vagyunk meglátni önmagunk szépségét. Azt, amiben egyek vagyunk. És ezáltal csodára vagyunk képesek. Mert ha valaki megérzi, hogy elfogadják minden hibája ellenére, felébred benne az isteni tudatossága, és elkezd akarni változni. Velem is ez történt. Egy velem született, gyógyíthatatlan betegségből jövök kifelé. Elég jól Már rég halottnak kellene lennem. Csak most már a másik oldalát tanulom a dolognak. Nevezetesen azt, hogy miután téged szerettek, és így felemelhettek a sötét vermedből, az egód fogságából, ami adott esetben egy betegség is lehet olyan mélyen a tudatodban, hogy esélyed sincs egyedül, de még az orvosok és kórházak hadával sem meglátni, egy idő után neked kell azzá válnod, aki felemelt: neked kell szeretned.

Az emberek többsége azt hiszi, hogy szeret, amikor udvarias, szép szavakat használ, szép érzéseket kelt, megértő, kedves....stb. Pedig az esetek túlnyomó többségében mindig van egy vagy több motiváció a dolog mögött, ami az egészet tisztátalanná teszi. Önzővé. Az igazság az, hogy időnk túlnyomó többségében magunkért szeretünk. Azért, hogy nekünk nyugalmunk legyen. Azért, hogy elfogadjanak mások. Azért, hogy ne kelljen félnünk.... stb. Mindent feltételből teszünk. Az igazi szeretet pedig feltétel nélküli. Ezért születtek az olyan mesterek a földre, mint a próféták, meg a többiek. Ők tanítottak, aztán csak éltek. Legfőbb mértékük az elfogadás volt. Az, hogy nem ítélkeztek, mert képesek voltak elfogadni, hogy minden jelenség, jó és rossz éppen az adott helyén van, és képesek voltak így is szeretni az egész világot. Még a gyilkosaikat is. Az ítélkezés, az ego félrerakása nélkül nincs valódi szeretet. Csak kedvesség, ami jólesik, közmegegyezés alapján, és persze nincs vele semmi baj. A kérdés csak az, akarsz-e továbbmenni?

Ha igen, kérlek ne ítéld meg az írásom, és engem. Ahogy én sem teszem. Csak megfigyelek.
Persze, még igen messze vagyok attól a szinttől, amiről írtam. De haladok. És már kicsi dolgokban, történésekben meg tudom élni.

A hiteltelenségről meg csak annyit, hogy köszönöm a jelzőt. Ez ugyanis azt jelenti, jó úton járok. Éspedig azért, mert a mesterem egy időben épp ilyen hazugnak és hiteltelennek láttam, mielőtt ráébredtem: a fejlődés természetes része, hogy sokkal többről tudunk, mint amit megéltünk. És amit csak tudunk, arról természetesen nem tudunk olyan tisztán beszélni, mint amit már meg is éltünk. Viszont amit már megéltünk, arról meg már nem nagyon beszélünk. Ezért van, hogy a bölcsek (már) nem beszélnek. És hogy amikor tudatosítunk, mindig tanítunk is. Rengeteg dolgot tudatosítottam az elmúlt években azáltal, hogy beszéltem, írtam róluk. Természetes lépcsőfok ez. De valóban, akkor válik majd igazán hitelessé, ha megéltem. De az még sok idő. És azzal, hogy írok, megosztom amit tanultam, sok mindenkinek segítettem már. Sajnálom, ha neked nem tudtam. Én azonban sokat tanultam tőled. Mert megfigyeltem mindent, amiről írtál. És megvizsgáltam magamban.

A nagymesterek mind azt mondják: ne higgy nekem, vizsgáld meg magad! Mert tudják, hogy a világ bennünk van!

Namaszte = Tisztelem a benned élő Istent (ergo nem az egod látom benned, ergo nem ítéllek meg...!)

Remélem, hasznodra lehettem.

Szép napot!

Hatar Beatrix képe
Tapasztalás
2009. június 03. szerda, 9:39 | Hatar Beatrix   Előzmény

Sem ítéletnek sem támadásnak nem gondoltam az írásomat. Miért láttad annak?
Érdekesnek találtam és reagáltam.:-)
Nem igazán érdekelnek sem nagy mesterek sem tanítók sem guruk.Én a magam útját járom és azt egyedül.
Nem akarom csak a jót látni!! Mert én szeretem az éjszakát és a nappalt együtt.Mert az egyik nincs a másik nélkül.
Azt írod nincs jó és nincs rossz.Tökéletesen egyetértek.
Akkor miért kéne mindent jónak látni hisz nincs jó és nincs rossz csak út van és tapasztalás.
Én az egómat nem valami rossz bűnös üldözöttként élem meg,ha nem a részemnek és társamnak.
Dühőt érezni,fájdalmat,haragot emberi dolog és a tapasztalásom része.Így inkább igyekszem megélni,megérteni mintsem elfojtani.Elengedni csak akkor lehet valamit ha meg értettem.
Azt írod az írásom által rá jöttél jó úton jársz és ennek örülök.
Én nem szeretem ezeket a címkéket ezért nem járok jó úton sem rossz úton.Mindössze járom az útamat.
Legyen egyenes vagy rögös.

Volt egy kérdésed hozzám? "ha egyszer egy-egy hibádról még nem is tudsz, csak tudattalanul megéled egy adott helyzetben, akkor hogyan lehetnél "őszinte"? "

Úgy,hogy az adott helyzetben lévő érzést élem meg és nem mínősítem jónak vagy rossznak.
Nem akarok megfelelni senkinek,nem azt élem meg mi lenne magasztosabb,hanem azt ami belülről jön.

Tudom mit jelent a namaste;-)

Miért sajnálod,hogy nem tudtál nekem segíteni?
Bár a feltétel nélküli szeretetre nem vagyok képes,De egy dolgot hamar megtanultam segíteni magamon:-)

Visszatérve a topic témáját jónak találom mert a külvilág engem tükröz vissza bennem lévő világot.attól,hogy csúnya dolog ilyen olyan érzést érezni,mert megtanultuk,hogy csúnya.Attól az érzések jönnek mennek. Független a mínősítésektől.A külvilág vissza tükrözi a bennem lévő érzéseket.És a külvilág által tudom igazán meglátni a bennem megbújó érzéseket.a külvilág nem csinál mást szembesít a valóssággal.

Aditi képe
Nincs jó és rossz. Az éjszaka is jó és a nappal is. Így
2009. június 04. csütörtök, 2:04 | Aditi   Előzmény

Nincs jó és rossz. Az éjszaka is jó és a nappal is.

Így értettem, hogy minden szent.

A saját utunkat járva nem árt meghallgatni a nagymestereket is. :) Persze, nem kötelező, mindenki mást él.

Az egót nem társamnak, hanem szelídítenivaló eszközömnek tekintem. Eszköznek a Földön való létezéshez, amelyet azonban a szeretet szolgálatába kell állítanom. Mint az élményemben. A vágy megélése Mennyország, ha a szeretetet szolgálja, ha nem várunk el semmit, ha örömmel vagyunk odaadóak csak mert jó odaadónak lenni. De oda is adjuk! Ugyanakkor a vágy maga a pokol, ha ragaszkodunk, nem csak a párunkhoz, hanem akárcsak egyetlenegy ítéletünkhöz a párkapcsolatokban, amik egészen akár az ember születéséig nyúlnak vissza a tudatalattinkban. Az emberek többségének halovány fogalma sincs arról, hogyan irányítja őket, tetteiket, házasságaikat, csókjaikat a több évezreden keresztül felgyűlt ítélet-halmaz, amely azzal a valósággal szemben áll, hogy szabadok vagyunk, és nemiségünk is csak a ruhánk. Eszköz, hogy szeressük egymást. Ezen kívül semmilyen funkciója nincs. Úgy értem valódi funkciója. Az illúziók érdekesek, de a valóság felettük áll. És meg kell tanulni bánni velük, hogy élvezhessük őket, hogy az Isten Édenkerjtében lehessünk itt a Földön. Az Édenben csak Élet van, Szent Élet. Öröm. Nincsenek elvárások, ítélkezések, elválasztások. Az az ego világa.

Ha összehasonlítasz valamit valamivel, az egód valóságát éle