ideális világ
ez egy nagyon régi gondolatom,hogy milyen lenne a világ,ha minden ember a földön olyan lenne mint én.
nem a külső,csak a belső.
pl lenne technikai fejlettség?
mert én nem mennék le egy szénbányába,vagy kohász se lennék,meg sokminden más sem,még orvos sem.
a telet se szeretem,a trópusokon,vagy a mediterrán térségben maradnék.
szarvasbőr naciban.
és egy csomó ma létező társadalmi jelenség,meg tudományos tétel se lenne ,az tuti.
de lenne más.
pl a férfi-nő viszony is más lenne.
a te világod milyen lenne?
és milyen lenne a világ,ha bármelyik idegen mukiról tutira lehetne tudni,hogy tök olyan mint te?
jobb lenne ,nem?
de mit szülne ez?
Hozzászólások
67 hozzászólásÉn ezt az ideális világot nem kérem köszönöm szépen!
Miért?
Egyrészt nem szeretném, hogy annyira egysíkú lenne a világ, hogy mindenki rám hasonlítana, mert akkor hova lenne a sokszínűsége a mi világunknak? Hova lenne a másik ember megismerésének a csodája?
S a férfiak is jobb ha csak hasonlítanak hozzám valamennyire, de a hasonlóság mellett mégiscsak igazi önmagukat adják, mégiscsak mások mint én (mint mi) vagyok(vagyunk). Ezt vallom még akkor is, ha néha vannak összezördülések...ami után nagyon jó kibékülni (pl. akkor ezt az érzést sem ismernénk?)
Másrészt egy spirituális tanítótól azt tanultam, hogy az az ember, aki hasonlít hozzánk, akivel jól elvagyunk az nem segít az éntudatunk kifejlesztésében. A fejlődésben az segít igazán, ahol van másság, ahol van ütközésélmény (még ha ennek nem is tudunk örülni:).
Szóval én inkább ezt a zajló életet kérem, ami egyáltalán nem ideális, de ez mégis maga az élet:)
nem kell hogy egy hapsi olyan legyen mint egy nő,csak a nemeden belül lenne meg a hasonlóság..
azt mondjátok,hogy unalmas lenne ,de nekem meg az az uncsi,ha olyan embereket kell hallgatnom,akik olyanról beszélnek,ami engem nem izgat. pl munkahelyen
és miért ne lenne az jó,ha ezáltal minden egyes ember a barátod lenne?
mert a tökéletes hasonlóság ezt automatikusan dobná.
nem?
szerintem hiába ellenkeztek,valójában tudat alatt mindenki erre vágyik,akármilyen is.
eluralkodna a szeretet az egész bolygón,mindenki cimbi lenne.
tökéletes összhang.
azonosság,testvériség,egyetértés
(de ha ez igaz,akkor ez soha nem válik valóra) :-(
Én személy szerint szeretném. Én soha nem találkoztam olyannal, mint én. És mindig nagyon szenvedtem ettől és még most is úgy érzem, csak ha meghalok, akkor lesz meg ez. De talán beérném eggyel kettővel, hárommal is.
Én pl. semmi különbséget nem látok; mindenki pontoson ugyanúgy működik ahogy a másik :)
"...de nekem meg az az uncsi,ha olyan embereket kell hallgatnom,akik olyanról beszélnek,ami engem nem izgat. pl munkahelyen"
Minek hallgatod őket?
Elveszel az emberek nagy választékában? :)
ha össze vagyunk zárva....
sokat tanulsz,ha minél több embert ismersz ki,de nem ez az életcélom
francba a tudással.
élni kéne.
úgy ahogy nekem tetszik
jobb lenne ha tucat pali lennék,mert akkor boldoggá tenne a tucat életpálya
ne mond ,hogy nem látsz különbséget ember és ember közt
De mondom :)
Miért nem élsz, ahogy neked tetszik? Hol van az leírva, hogy neked azt nem lehet?
ááááááá,köszönő viszonyban sincs azzal ami most van.
már mondtam ,egymás gátjai vagyunk ,nem egymás segítői
és ez a baj
de mi a helyzet veled?
a te világod milyen lenne?
Én nekem jó ez is :)
de a te világod milyen lenne?
Mondom, hogy ez nekem jó, szóval ilyen lenne mint ez. Ez az én világom. Csak tudj elég erős lenni hozzá :)
...akkor OK! :D
Mindannyian ideális világban élünk! ;)
Mindenki a legjobb tudása szerint alakítja a saját világát.
Csak hát van aki nem tudja hogyan veheti a kezébe a saját világa tudatos teremtését,és teremtget olyasmiket amivel árt önmagának,aztán bünbakokat keres....ha nincs más,mindíg ott van a jó öreg politika. ;)S ezzel idöt nyerünk hogy továbbra is süketen és vakon kódorogjunk a nagyvilágban,és áldozatot játszani,hogy ne kelljen szembesülni azzal hogy egyedül mi tartunk gáncsot saját magunknak.
Azért nem ciki!? ;)
Hát nem vagányabb dolog teremtgetni,és ha elfuseráltuk másokra kenni,vagy letagadni hogy bármi közünk is lenne hozzá..!?
Ja,és még szenvedni is,mártirt játszani,miközben mi magunk vagyunk a drámánk rendezöi.
Tehát mindanyian azt a ,,levest esszük amit föztünk" magunknak.
Ennél ideálisabb világot nem is tudok elképzelni.
Aki meg nem szereti a saját ,,levesét" enni,az talán csinálja másképp mint eddig. ;)
Üdv!Erika
Tetszik nekem, amit és ahogyan a teremtésről és a félelemről írtál.
Az a kérdésem Hozzád, hogy ennek mentén akkor lehet-e egymást megteremteni egy párkapcsolatban /kvázi magát a párkapcsolatot/?
Vagy csak "rosszat" teremthetünk?:-)
szeklice
Ez nagyjából, de azért nem teljesen igaz. Sőt távolról sem. Jópáran beleköpnek a levesedbe! Nem azt eszed amit főzől, hanem erősen meg van határozva azért, hyog mit főzhetsz. Attól még te főzöl, de nem mindig teremthetsz mindent úgy ahogy akarsz, távolról sem, ez nagy téveszme. Vagy az eddigi dolgaid akadályozzák (nem akarom karmának nevezni, de jobb szó nincs), és az egyszerűen nem lehetséges (főleg nem pont akkor és pont ott), mer más kell megtörténjen veled helyette, ha pedig karmád nincs már, akkor meg más célért születtél, és annak vagy alávetve hogy az megvalósuljon általad. AKkor meg azért nem ugrálhatsz kényed-kedved szerint, amine meg kell történnie, megtörténik. A tudatos teremtés igencsak bekorlátozott mindkét esetben.
Persze, lehet, még az a legkényelmesebb, hoyg azt mondjuk, én pont ezt pont így akartam. De véleményem szerint ezzel ugyanúgy takarózunk mint azzal, hoyg áldozatnak tüntetjük fel magunkat.
Én személy szerint nem ezt akartam főzni, de elfogadom (próbálom), hogy csak ezt tudom, és már nem akarok mást főzni. És nem iratkozok be főzőtanfolyamra sem. Inkább megpróbálom szeretni ezt az ízt (ha sikerül).
"Ez nagyjából, de azért nem teljesen igaz. Sőt távolról sem."
Látod, milyen érdekesen rakott össze a teremtőd? A saját képére. Mert nem is lehet másként. Csak azt teremthetjük meg, ami bennünk van. (Ez alól Isten se kivétel.) :)
A teremtőd beléd rakta a bizonytalanságát, a határozatlanságát, a hitetlenségét, talán mert akkor (is) ez volt benne túlsúlyban...:)
Nem történhet Veled más, mint amire igazán vágysz és amit Hittel hinni tudsz. Ha jó, ha rossz.
Ez a Teremtés, semmi más!
:))
Azt jelenti, hoyg nem igaz. Azaz igaz, de az utána leírt korlátokkal.
Csak nem mertem elsőre úgy leírni biztos. :-)
Nem igaz, hoyg nem történhet veled semmi más, mint amire vágysz és amit hittel hinni tudsz. Az történhet egyedül, amire a lélek vágyik/vágyott, aki bennem van. Az, ami előre el lett döntve kb, 'engem' nem véve figyelembe... MErt nEki meg fogalma sem volt, a léleknek, ez itt a földön mivel jár mennyi szenvedéssel fájalommal majd együtt annak, 'akibe beleszületik'.
Attól még lehet az egy szuper dolog, de messze sme biztos hogy könnyű eljutni odáig. És még bele is bukhatsz, ha olyan.
(arról meg nem beszélve, hoyg sokan nem hisznek, és akkor dögöljenek meg, azaz vessenek magukra uygsme lezs uyg smemi, ahoyg szeretnék hit nélkül? A hitet nem tudod belerakni senkibe.)
Vannak akik a pozitív, mások a negatív dolgokban. És az ember mindig azt kapja, amit igazán, belülről vár, elvár az Élettől.
Hihetsz abban is, hogy az életed nem ér semmit, és abban is, hogy minden jó. Csak rajtad áll.
De ezt persze ne úgy értsd, hogy: mától aztán csak abban hiszek, hogy minden szép és jó, stb., mert ez egy folyamat, és közben az ember mindig azt kapja, amilyen ő maga abban a pillanatban....:))
Így aratja le addigi gondolatai, előélete termését, vagyis a saját teremtését...:))
Igen, csak rengetegen vannak akik már nem hisznek benne hoyg jobb lesz, és abból nehéz kilépni. És sokszor oka van miért nem, tehát kurvára az az adott ember nem azt 'érdemelné', de emiatt csapdában van. ÉS legkönynebb lefikázni, hoyghát maga akarta magának, meg is érdemli ha azt teremtette. De ez sokszor nem igy van, nem azt akarta, de nem tudja a jobb utat. Az emberek 99 százaléka nem tudja amúgy, ezért van itt eleve például. :-) Szerintem ennyi.
Hát persze, az úgy pláne nem megy h elhatározom, mától miben hiszek...
Változatlanul nem értek egyet azzal sem, hyog az ember azt kapja amit 'belülről vár'. Leírtam, milyen kétféle akadály van ennek az útjában szerintem.
De hihetsz mást is persze, csak nem értem, senki soha nem teszi hozzá azt hoyg 'szerintem'... Igaz, valószinleg én sem mindig, elismerem, úgyhogy ez nekem is szól...
"Igen, csak rengetegen vannak akik már nem hisznek benne hoyg jobb lesz, és abból nehéz kilépni."
... mert hiszen benne van a mondat értelmezésében is, hogy nem hisznek abban, hogy jobb lesz (lehet), ergo abban hisznek, hogy nem lesz (lehet) jobb.
És ezt is kapják, mert ez a belső elvárásuk...
Ez továbbra sem elvárás a részükrő szerinteml. Nem azt várja senki hoyg ne legyen jobb. Nem abban hisz hoyg nem lesz jobb. Amúgy meg mindegy is, mert az egyedüli kérdés az az, a saját egyedi helyzetében képes-e bármi másra vagy sem. Senki egyedi helyzetébe nem látsz bele, senkisem. Könyen lehet, hyog nem is kell képesnek lennie másra, mert pont ez a sorsa, pont erre van szükség az ő szintjén,a hol van )ami cseppetsme biztos hoyg alacsony szint, sőt, lehet ont azért van igy mert nem az). De ezen nem érdemes pálcát törni. Felőlem lesajnálhatod őket, a te dolgod. Én túlvagyok egy ilyenen, és tudom, mennyire nem értette meg soha senki miről beszélek, úgyhogy msot se csodálkozom.
Most más van, de most se érti senki, ez van :-)
Attól én még elvagyok.
Nekik éppen akkor pont arra lehet szükségük.
Ahogy Neked is arra, amiben vagy...:))
Pontosan! És ezért nem ugrálhatnak hoyg ők inkább mást teremtenének akkro maguknak a szar helyett....
Nekem megéri, még ha nem akartam, akkor is. És nem cserélnék senkivel én sem.
Én csak egyetlent próbálok mindig hagsúlyozni, hogy ez a 'teremtősdi', ez nem úgy igaz, közhelyszerűen. Hanem sokmindenen múlik, hoyg lehetséges-e.
Nem is az a kérdés, hogy lehetséges-e, mert a teremtés mindig lehetséges, a kérdés, hogy tudatosan teremtesz, vagy tudat alatt.
Pont most olvastam egy ismerősöm érettségi beszámolóját, valami ilyesmi volt:
Kettőt kértem a mai naptól, ne Rákosi, és ne Petőfi. Töri: Rákosi, Irodalom: Petőfi...
:D Nagyon jót nevettem, mert eszembe jutott az én érettségim, ugyanez volt, ezért lett az egyetlen 3-asom töriből. Csak ne a rendszerváltást, mert abból a dátumokat nem tudtam rendesen. Persze, hogy a rendszerváltást húztam.. :D Nem lett volna annyi eszem, hogy azon agyaljak, hogy mit akarok húzni, azon agyaltam, hogy mit nem. Na de mindegy, 3-as így is meglett. Ha újat húztam volna, akkor se lehetett volna jobb, mert akkor meg 3-as a legjobb, amit adhatnak.
Pont ebben nem értünk egyet, hogy mindig lehetséges sokatok szerint. Szerintem nagyonis hoyg nem, mert vannak felettünk levő korlátok, eltervezések, meghát 'fentről' jobban tudják épp mi kell nekünk ahhoz, hogy az legyen, aminek lennie kell. HA ellen kívánsz, azt nem tudod megteremteni. VAgy lehet, meg tudod, de később iszod meg a levét... Mert végső soron keresztbetettél...
Úgyhoyg én az égvilágon semmit teremteni nem kívánok (ez persze lehet hoyg nem helyes, de én most annak vélem, vagyis, egyszerűen nem vágyok dirigálni, meg már nincs is oylan amit akarnék hoyg így vagy úgy legyen, gyakorlatilag egyik verziót sme szeretném semmiből...), nem is vágyom semmire, és bár sokszor szar, de rábízom magam, legyen ami lesz...
Amit leírsz, az meg az az eset, hyog parázol tőle hoyg az lesz, na akkor sokszor tényleg az lesz, a para miatt...
Azokat a korlátokat pont Te húzod bele a tudatodba, Te választod ketté a tudatalattit, és a tudatost.
Isten nem tervez semmit, Isten "csak" teremt, és terv nélkül teremt tökéleteset. Az hogy nem tudod megteremteni, amit akarsz, és úgy látod, nem Te teremted a dolgokat, onnan ered, hogy nem hiszed el, hogy benned is ott van az az Isteni teremtő képesség. Ezért, amikor a Te terveiddel, amikről azt hiszed, hogy ezek az igazi terveid ellenkező dolog történik, azt mondod "Ezt nem én teremtettem, lehetetlen, más avatkozott közbe"
Ez a tökéletes felelőtlenség. Valójában azonban bizony, hogy a benned lévő Isten teremt, tényleg azért, mert ő a Te terveidben tudja, hogy mi a hiba, így teremt valami hiba nélkülit mindenféle terv nélkül. Az hogy Te ebbe már belelátod utána a hibát, pusztán azért van, mert más volt a terved, az elvárásod. Szóval a teremtéshez nem kell semmilyen terv. A terv az elme asztala. Isten nem tervez, cselekszik, csak mi torznak látjuk a teremtéseinket, mert máshogy terveztük. De minek terveztük bármilyennek? :)
Nem, én nem ezekről a korlátokról bezsélek, de már leírtam máshol. Nem a félelmekről, tudatalatti gázokról amik miatt nem tudod.
HAnem mert akkor abban a pillanatban, meg a következőben, nem biztos hyog lehetséges számodra a nagy terv szerint az, amire vágysz, amit teremteni akarsz. Ez a korlát. Hiába lovagolnak annyian a tudatos teremtésen.
Amit a végén írs azzal abszolút egyetértek. Én nem látok bele hibát abba, ami általam történik, teremtődik. Tudom, hyog ami az én kis béna énemnek annak tűnik, és esetleg rém fáj, az nem jelent semmit a nagy képben. Épp ezért nem is akarok semmit tudatosan teremteni. Meg mert már nincs is, amit akarnék,a nnyira nem vonz semmi sem itt. Meglesz az úgyis aminek kell ha nem pusztulok bele :-)
Pont ezt mondom, hoyg minek tervezzük?
A tudatos teremtés nem azt jelenti, hogy azt teremtesz, amit a fejedben akarsz. Hanem hogy tudatában vagy annak, hogy azt teremtesz, amit valóban teremtened kell. Tehát ha nem válsz külön saját tervekkel az egységtől. De akkor ezek szerint megint fölösleges volt azt hinnünk, hogy két különböző állásponton vagyunk, a végeredménye ugyanaz :)
Na, akkor már megérte. De mások ezt nem így értelmezik, nem tűnt fel? Csak akkor azt magyarázzátok már el, mi a fenének akar bárki is teremteni? Hiszen meglesz úgyis, ami lesz. Más meg kb. úgysem lehet, vagy csak időzített bombát teremtezs magad alá ha eltérsz a vonaltól... Itt azért párakból ez folyik (meg máshol is). Meg hogy akinek nem megy, az magára vessen, ő rontotta el. Na, mindegy, ha lenne amit akarnék, azért biztos próbálkoznék én is, vagyok elég gyarló...
Pont ez az, hogy szerintem senki nem akar teremteni, csak ezzel nincs senki tisztában. Azt mondjuk, hogy na majd teremtek magamnak szép életet, de itt pont nem a teremtésen van a hangsúly, hanem hogy szép életet akarunk. Ha a teremtés lenne a cél, akkor azt mondanánk: teremtek. És megtalálnánk az örmet a puszta teremtésben attól függetlenül, hogy mit teremtünk. De így igazából nem is teremteni akarunk, hanem elképzelni a szép életünket, meg álmodozni arról.
Dehogy is, ezek a teremtős emberek azt akarják, hogy úgy is legyen, nemcsak elképzelni meg álmodozni róla. (na azmár csak logikusan is mire jó?)
De majd megmondják ők biztos, ha el akarják mondani, hoyg ők miért akarják így hoyg az legyen amit ők akarnak... Mert azt az egyet nem hiszem hoyg mindannyian pontosan tudják a nagy tervbe mi milyne apróság pontosan hoyg illik bele.
Én mostanság egy dolgot szoktam kérni, hogy alakuljon úgy minél hamarabb az életem, hogy kibírjam valahogy még, és aminek lennie kell, aminek itt az ideje minden jel szerint is, az minél hamarabb megtörténhessen, alakuljanak úgy a feltételek hozzá. Aztán meglássuk... De ezt se magam miatt, hanem akkro meg már legyen úgy ahogy kell. Bár akkor ezt is felesleges biztos.