Kozma Szilárd

Hat éve nyilvánítottam magamban az emberiség - de legalább is annak az un. civilizált részének - a helyzetét véglegesen reménytelennek. Ez egy, a kisbabák mellkasának és hasának a szájukból kieső ételtől és a saját nyáluktól védelmező, etető – nyálazó nájlon eszköz beszerzési nehézsége következtében történt, miután elindultam a Turula számára, egy ilyen nyakba akasztható, fröccsentett nájlon ruhavédő etetőkét vásárolni. Olyan, egyszerű, egyetlen matricában millió számra gyártható kék, vagy sárga, vagy barna, a babák mell és has-domborulatát követő, laposan fröccsentet, nyakba akasztható nájlon darabot akartam venni, amiről azt képzeltem én naiv, hogy egy – két lej lehet az ára. Aztán kiderült, hogy ez, a közönséges nájlon zacskóknál semmivel nem bonyolultabb technikával előállítható árú, sokkal drágább mint például, egy komolyabb számítógép-egér, amiben felmérhetetlenül több, különböző alapú és állagú anyagból készült, de össze szerelten, egyik a másikkal összehangoltan és eredményesen együttműködni képes és persze: a számítógéphez bonyolult digitális információ-csomagokat küldeni képes, finom kis alkatrész található, és amit össze is kell még szerelni! Arról nem is beszélve, hogy mind a tervezés, mind a ráfordított, sőt: az általa elvégezhető munka szempontjából is, sokkal több munka-befektetés és intelligencia-érték van benne, mint a nájlon zacskós fröccsentéssel előállítható baba-nyálazóban!

„- Micsoda? Hogy mennyi? De hát miért könyörgöm, hiszen az előállítása semmivel nem bonyolultabb egy, néhány baniba kerülő reklámzacskó előállításánál és anyagból is alig van benne sokkal több mint a zacskóban?

„ – Azért drágább ez kérem, mert gyermekholmi.”

„- Hát éppen ezt mondom: azért, mert gyermekholmi, még a nájlon zacskónál is olcsóbb kellene, hogy legyen!

„-Ön hol él kérem, köztudott, hogy minden, ami gyermek holmi, sokkal drágább, mint a más árucikk!”

„– Micsoda? Tényleg? De hát miért?”

„- Azért, mert a szülők nem sajnálják a sok pénzt kidobni, amikor a gyermekükről van szó!” „-De hát ez nem játék, vagy luxus-cikk, hanem elemi szükséglet!”

„Az nem számít, csak az, hogy gyermekholmi és minden gyermekholmi sokkal, de sokkal drágább, mint amennyi a tulajdonképpeni értéke.” – Nem variálom tovább, hanem még csak azt mondom el, hogy a nyálazók és más gyermekholmik drága árának a kérdésében azért voltam tájékozatlan, mert a Turula születéséig, kimondottan csak Medárdánál, majd Etelkánál nagyobb ismerős gyermekektől „örökölt” ruhákban – cipőkben jártak a gyermekeink, esetleg a turkálókból össze szedett cuccokban, és mivel lánykákról volt szó, játék baba és állat, de még nájlon (lego), vagy papondekli építő-kockás játék is került bőségben ugyanígy. Mellesleg, már az első házasságomból született fiammal töltött idő alatt észrevettem, hogy a gyermekek nagyon hamar megunják a bonyolult és drága mechanikai játékokat, és inkább az olyan játékdarabokkal, vagy nem is játéknak készült anyagdarabokkal szeretnek játszani, ahol az ők személyi fantáziája viszi a prímet és nem a játékkészítő felnőttek infantilisen fondorlatos leleményessége. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek az összes tárgyi játékáról lemondana, ha az lenne az ára, hogy többet lehessen együtt és többet játszhasson, vagy csak éppen beszélhessen a szülők valamelyikével. És én ezeket a megfigyeléseimet követtem játékvásárlás kérdésében. Vagyis: labdákon és szájmuzsikán kívül, más játékot, vagy „gyermekholmit” nem vásároltam. Nem volt tehát ahonnan azt sem tudjam, hogy a szabadpiac körülményei között, azoknak a játékoknak az ára is fel ment,

amelyeket nekem eszembe sem jutott megvásárolni. Természetes, tehát, hogy ezt a primitív kapzsiságon alapuló, aljas és embertelen „szabadpiaci” alapállást látva, felment a pumpám és még csak azért sem vettem meg a nájlon nyálazó-etetőt, persze jól, nagyon is jól tudván, hogy ezzel nem fogom a „piac törvényeihez igazodó gyermekholmi-gyártókat” és kereskedőket a pofátlan kapzsiságukról leszoktatni.

De ezt a helyzetet is csak azért meséltem el, hogy érthetőbb legyen az a régről magammal hurcolt komplexusom, ami szerint nem szabad gyermekhoroszkóp rendeléseket elfogadnom, bármennyire is igényelnék azt a szülők, hanem csak amolyan, kis nevelési tanácsadó, eligazító útmutatásokat, amelyek nem kerülhetnek negyed annyiban sem, mint egy felnőtti horoszkóp. Mert tényleg: ma is azt mondom, hogy „más szemében meglátni a szálkát” - ide, és „az enyémben a gerendát nem észre venni” - oda, és, hogy: „Ne ítélkezz ide, hogy ne ítéltess oda”, de aljas dolog az kérem, hogy a szülőnek a gyermekeivel szembeni szorult és szűkös helyzetét (Hiszen nem minden, egynél több gyermeket vállaló szülő ab ovo gazdag!), de akár a túlfűtött szeretetét is, vagy a természetellenesen duplázott felelősségérzetét kihasználva, akarjanak egyesek könnyen – a nyálazó esetében, majdhogynem ingyen! – meggazdagodni.

- Hát akkor pontosan én, hogyan kerülnék már csak önmagammal szemben is, akár csak ilyen látszat-helyzetbe is, hogy meglovagolom a szülőknek a gyermekeikkel szembeni érzékenységét és – egyes esetekben indokolatlan aggodalmaskodásban jelentkező – a kellettnél fokozottabb, babonás felelősségét? Szóval, e miatt az erkölcsi gátlásom miatt, sokáig tartottam magam ahhoz a nem tudom, hogy mikor és miért, magamban felállított belső tiltáshoz, hogy márpedig én nem készítek babák és kisgyerekek számára teljes horoszkópokat.

Az utóbbi évben viszont olyan helyzetek merültek fel előttem, amelyek hatására kénytelen voltam ebben a kérdésben felülvizsgálni az etikai nézeteimet és meggondolni magam:

A negyedik jelt arra, hogy félre kell tennem a gyermek horoszkópok készítésével kapcsolatos erkölcsi gátlásaimat, és fel kell hívnom az életüket spirituális alapokon álló harmóniában élni szándékozó szülők figyelmét a gyermek-horoszkópok fontosságára, két hete kaptam meg. Ezt úgy, hogy egy olyan, a korához képest rengeteg műtéten átesett fiatal nő rendelte meg a horoszkópját, akinek a sorsképletét megpillantva, egyértelműen szembe tűnt az, hogy azért kellett szenvednie már gyermekkorától különböző, majdhogynem végzetes belső térdsérülésekben, mert nem volt aki megmondja, hogy a kézilabda kapusi („poszt”) foglalkozás, amit az édesanyjától úgymond átörökölt és ami ellen egyfolytában lázad, a személyi karma-feloldási szempontjából, számára éppen a lehető legmegfelelőbb. Ennél jobb már csak a hoki kapusi sportolói státusz lett volna számára, vagyis a karmája száméra testhezállóbb. Egyszerűen döbbenetes volt számomra azt észlelni, hogy valaki azért szenved a térdeivel és esik át egyik térd-műtéten a másik után, majd azért kényszerül a sportkarrierjét abbahagyni, mert nem világosították fel még gyermekkorában arról, hogy amit kézilabdakapusként - És éppen, hogy NEM csatárként, amire ő mindig vágyott a kapusi feladatok közben és annak ellenében! – neki tennie és átélnie lehet, az számára a lehető legmegfelelőbb szellemi állapot, amit csak el lehet képzelni, mint olyan lelki és szellemi képességszerzési és mentális fejlődési lehetőség, ami az ő harmonikus személyisége kifejlődésének és az egészséges életének a feltétele.

Ennek ez egyszerű információnak a hiányában ugyanis, amit első ránézésre bárki is, aki a kauzális asztrológiához ért, azonnal megállapíthatta volna és közölhetett volna vele még gyermekkorában, az illető személy, éppen hogy szerencsétlenségére, éppen azt támadta lelkileg a leginkább attól a naptól, hogy az edzője kapuba állította kézilabdaedzésen, és a horoszkópja megrendeléséig azt vélte a legnagyobb sorsigazságtalanságnak az életében, ami máskülönben (amennyiben nem lázadt volna folyton ellene), nem csak, hogy a rendkívüli fiatal kori (sportolói) sikereit, hanem az egész karmája feloldását és az élete harmonikus és egészséges lefolyását is, igen nagy mértékben biztosíthatta volna!

A már gyermekkorától, több komoly térdműtéten is átesett ügyfelem erről az állapotról következőképpen írt:
„…ami óta megmondták, hogy apám és anyám nyomdokait követve, semmi más nem lehetek a csapatban csak kapus, mindig is utáltam ezt a posztot, nem szerettem tétlenül várni, amíg a csapattársaim az ellenfél kapujára támadnak, majd pedig a testemmel hárítani a kemény ütéseket, többször abba akartam hagyni, de a család nem engedte. Iskolás éveim frusztrációval és kiközösítéssel teltek,…”
És, amikor azt kezdtem azonnal fejtegetni, mielőtt az egész horoszkópot elkészítettem volna, hogy jó lenne számára valamiképpen a pályára visszatérni, akárcsak amatőr szinten is, így válaszolt: „Köszönöm az ötletet, beváltására van is itt helyben lehetőség, igen, ilyen öreglányok csapata, ..., inkább az ismételt sérülésektől félek, már az első műtétem után nem javasolták, de én sosem bírtam magammal és vissza-visszatértem, még 2004. évben is volt egy nagyon rövid próbálkozásom. Ez a sportág számomra a legizgalmasabb, imádom nézni és benne is szerettem játszani, bár a kapus posztot nem éreztem a magamévá, szerettem volna kint küzdeni, de ez így alakult. Szóval most már életveszélyes lenne ilyen térdekkel játszanom azt hiszem, de azért lehet megint kimerészkedem a pálya közelébe.”
És ezt válaszolta a hölgy, miután feltártam előtte azt, hogy az I. házban a Lilithel együtt álló Szaturnusszal és az Ascendensén álló Marssal, a legjobb dolog, ami érhette már korai kamasz korában, éppen az volt (Az kellett volna legyen, ha nem unta, sőt: néha utálta volna...), hogy a kapuból figyelmesen kövesse azt, hogy mi történik a kaput a pálya többi részétől elhárító hatos vonalon kívül és, ha megfordul a játék, maximális koncentrációt igénylő, reflexszé vált hárító-tudásával próbálja elérni azt, hogy az ellenfél játékosai ne tudják egy jól meghatározott felülten belül, mögötte eldobni a labdát. (És figyeljük meg: nem csak a hárításban van benne a Szaturnusz, hanem az un. kézilabdai büntető dobásokban is: hetes is a Szaturnusz száma, mindamellett, hogy a mérték is a Szaturnuszhoz tartozik…). És az, hogy a „testével hárítsa a fájdalmas ütéseket”:
„Egyszerűen ledöbbenek ezen, a szó jó értelmében, amiket ír, én meg mindig azt hittem, hogy azért sérülök meg, mert nem ez az én utam, mert ez a sportág rettenetesen kemény és az én személyiségemhez ez már nem illik, az agresszió mindig is visszarettentett. És teljesen meg voltam győződve, hogy azért ér ennyi sérülés, mert nem szabad ezzel foglalkoznom, de akkor ezek szerint én idéztem magamra ezt a sok sérülést tudat alatt, mert nem mertem felvállalni vagy beteljesíteni a sorsomat.”
Hát igen: így működik és ide vezet az úgymond első-kézi misztikus gondolkozás, vagyis, így működik a babona: az ember beidézi ellenérzései és mentális ellenállásai mágikus következményei által magának a negatív sorskörülményeket és a betegségeket, majd azt követően, intő jelnek véli ezeket arra, hogy nem kell belépjen azon az ajtón és nem kell lakjon abban a házban, amit a sors jótékonyan megnyit előtte. A fent leírt esetnél, erre a babonás magatartásra már csak az a jellegzetesebb példa, amikor azok a személyek, akik még mindig kételkednek abban, hogy nekik horoszkóp kellene, a rezonancia és a tükröződés törvénye alapján, éppen azokhoz a postahivatalokhoz mennek el, ahol éppen azok a legostobább és legarrogánsabb hivatalnokok vannak szolgálatban és fogadják őket, akik majd meggyőzik őket arról, hogy nem lehet postai úton Romániába pénzt küldeni. És természetesen, ezek a személyek, arra vonatkozó „égi jelnek”(!) képzelik és tudják be, hogy nem kell a horoszkóprendelésüket megtegyék.

Ezért, a fenti fiatal rendelő hölgy által kinyilvánított felismerés, nem ez az első döbbenetes, hogy ne mondjam: „szomorúan – utólagos”, de még így is jó időben érkező, „hihetetlen” megvilágosodás, amit okoznom kell asztrológusként, sok ember számára. Jó, hogyha ilyen fiatalon, mint ebben az esetben (A hölgy „még csak” 28 éves!), szomorú, hogyha már 75 évesen. - Mert ilyen is volt sajnos: egy nagyon értelmes, művelt, szép és minden tekintetben kellemes személyiséggel rendelkező Budapesti hölgy keresett meg régen, azzal a kéréssel, hogy mondanám meg a melankólia kórnak az okát, amitől ő annyira szenved, és amire semmiféle magyarázatot nem talál, hiszen szép és szerelmi élményekben gazdag életet folytatott, és anyagilag sem áll rosszul, is úgymond mindene meg van. Semmi oka nincs arra, hogy időnként megmagyarázhatatlanul sírni kezdjen és ne tudja abba hagyni… - Nézzük csak: Halak nap, Merkúrral és Vénusszal a négyes házban, hát akkor, hol van a Hold? Hát bizony a Szaturnusszal és a Rák Sárkányfarokkal együtt áll a XII. házban, és mindezt a Neptunusz nyomja a VI. házból szembenállásban. Van-e család, gyermek? Nincs. Akkor ez az ön betegsége oka. – Igen. Sejtettem, kedves Szilárd, azaz tudtam, csak reméltem, hogy nem erről van szó, bocsásson meg kérem…- És már sírt is a gyönyörű idős hölgy, aki még így sírva is szép volt és akit én szívesen tudtam volna az anyámnak, de legalább a nagynénémnek. – Ilyenkor sajnos, már nem sokat lehet tenni a földi sorsállapot helyre hozása érdekében, de legalább az ember nem hal meg bután és nem kell kísértő lélekként bolyongania (És „hazajáró lélekként” az itt maradt családtagjait, vagy a későbbi generációk tagjait ijesztgetnie) évezredeken át a túlvilág alacsony rezgésű szféráiban.

De a legszomorúbb mégis az, amikor azt kell látnom, hogy ilyen egyszerű tények nem ismerete miatt (Kis kauzális asztrológiai ismeret birtokában, melankólia kóros nőnek is szólhattak volna fiatal korában, hogy nagyon vigyázzon, mert nem csak, hogy a szépség, a jó anyagi helyzet, de még a műveltség sem lesz elegendő a boldogsághoz az ő életében, de még ez sem kétségbeejtő, de….), a gyermekek szenvednek – sőt: egyes esetekben – És ezt a szavaim súlyának az ismeretében és az ennek megfelelő felelősségem szellemében írom: -, meg is halnak. És még szomorúbb, hogy a jósolgató asztrológia hiteltelensége miatt a komoly asztrológia iránt is kiváltott általános bizalmatlanság miatt, teljesen fölöslegesen.
- Igen is, nincs tévedés, jól olvassa kérem: meg is halhatnak gyermekek annak következtében, hogy a szülők nem tudhatnak e gyermekeknek, az egyes esetekben egészen különleges és kényes spirituális meghatározottságaikról. És ez annyira komoly tény, hogy még egyszer arról is biztosítom, hogy ezt egyáltalán nem azért írtam le, mert lelki rokonságba kerültem volna a gyermekholmikat hétszeres áron eladó, sőt: az igazi értéküknél tízszer nagyobb érték felett árusító, kapzsi kereskedőkkel. Tehát, teljes emberi felelősségemmel állítom, hogy nem a hatásvadászat miatt írtam azt, hogy van olyan is, amikor ilyen egyszerű asztrológiai tények, illetve, egyedül csak a személyi horoszkóp segítségével kideríthető, egyéni (karmikus) meghatározódások nem ismerete következtében, az ártatlan gyermekek, nem csak, hogy szenvednek, hanem meg is halnak! És erre a tényre, az első figyelem-felhívást, éppen a mi, korábban orvosilag makk egészségesnek nyilvánított Enikő lányunk hirtelen halála okozta. De akkor nem gondoltam arra, hogy ezt a halált a baba horoszkópja vizsgálatával ki lehetett volna védeni, mivel a klasszikus asztrológiai képzettségemmel, akkor még én sem értettem teljes mértékben annak a sorsmotívumnak a jelenését, amit az öt bolygó és a Lilith által is támadott Plútója jelentett a kislány horoszkópjának a IV. háza csúcsán. Erre csak azt követően eszméltem rá, miután szeptemberben a feleségemmel komolyan beszélgetni kezdtünk a család újraegyesítése érdekében, azt követően, hogy az édesanyja biztatására és közvetlen befolyására, elhagyta a családot és a közös gyermekeink jövendő hányattatását jelentő bírósági elosztását, vagyis mind a négynek a hozzá való ítéltetését, hatóságilag igényelte. Ekkor derült ki ugyanis számomra egyértelműen, hogy a feleségem mélytudattalan képzeleti- és érzésvilágát nem csak a magzat- és gyermekellenes és otthon- és családellenes, illetve családanyai szerepkör ellenes karmikus meghatározottsága vezérelte mindenben, már a házasságkötésünk után, illetve az első gyermekünk megszülése után. Hogy minden olyan féltudatos családellenes magatartását, és lelki agresszivitását, ami utólag a gyermekek betegségét is okozta, ez az anyjától közvetlenül átvett karmikus programja okozta, hanem

egy annál sokkalta veszélyesebb karmikus program: a gyökeres spirituális újjászületés és személyi megújulás (megváltódás) elleni ösztönös ellenkezés és ellenségeskedés karmikus programja. És Enikő kislányunk ennek a két, egymásra fekvő, igen veszedelmes karmikus programnak volt a megtestesülése. Ez azt jelenti, hogy számára akkor, az élete első heteiben és hónapjaiban a legfontosabb dolog az édesanyjával való folytonos együttlét és testi kapcsolat lett volna, amit mi akkor, az úgynevezett emigránsi körülményeink között csak akkor tudtuk volna biztosítani, ha minden mást félre tettünk volna és ennek a megvalósítása érdekében valamiféle hatósági vagy más féle segítségeket kértünk volna, ahelyett, hogy az ottani, segély- és segítség nélküli megélhetési lehetőségeink érdekében tevékenykedtünk volna.

Persze: megint a „volna”! Vagyis, az, ami nem létezik. Mert hát éppen abból ered ez a sok volna, hogy a klasszikus asztrológia semmit nem tudott és máig nem tud ezekről az anyai ági női ősöktől öröklött és a kismamák boldogságát irányítani akaró, erőszakos édesanyák (A nagymamák) által rendszerint még inkább felerősített karmikus programokról, és abban az időben még én is csak az első három karmikus programot fedeztem fel. De még akkor is, amikor négy évvel ezelőtt felfedeztem azt, hogy mennyire veszélyes tud lenni a Skorpióhoz, és annak az uralkodójához: a Plútóhoz kapcsolódó megváltás-ellenes karmikus meghatározódás („örökség”), csak annak örvendem, hogy megfejthettem az Enikő halálának az igazi okát (Korábban csak a magzat- és gyermekellenes, illetve a családellenes programot véltem a halál okának, amit a teljesen negatív Plútó helyzetéből olvastam ki a képletéből, de arra nem gondoltam, hogy ahhoz még hozzá kell venni a Plútó jelentését is, illetve az édesanya megváltás-ellenes mentalitását is, mind a foganást megelőző időszakban, mind a gyermek halála előtt.), de az akkor még nem jutott eszembe, hogy ennek az ismeretnek a birtokában, az Enikő horoszkópjához hasonló sorsképlettel rendelkező és a mi akkori sors-körülményeinkhez hasonló állapotba került gyermekeket és szülőket meg lehetne menteni az olyan tragédiáktól, mint amilyenben nekünk részünk kellett legyen 8 évvel korábban.

A gyermekhoroszkópok életmentő és betegség- és tragédia-hárító lehetőségéről (tragédia- és betegségmegelőzési funkciójára) akkor eszméltem fel, amikor egy olyan, volt két gyermekes anya (A jelenben már, és még csak egy gyermekes!) kérte a feltárói segítségemet, akinek az idei nyár elején fulladt vízbe a Balatonba az öt éves kisfia. Ez a kétségbeesett családanya ugyanis, nem is annyira a saját horoszkópját kérte, hanem azt, hogy ezen belül adjak valami számára is elfogadható, értelmes magyarázatot neki arra, hogy miért halt meg az egészséges és életvidám gyermeke? És arra, hogy miért nem tud most a méhében egy újabb magzat megfoganni, mivel a gyermeke halála után azonnal abba hagyta a fogamzásgátlók szedését, és abban kezdett reménykedni, hogy a reinkarnáció igaz, és emiatt a fiacskája, egy újabb gyermek formájában hozza feltétlenül vissza fog térni. Talán, mondanom sem kell, a születési időpontjával babonásan egyező időpontban meghalt gyermek halálának az úgymond objektív asztrológiai okát, nem volt nehéz feltérképezni, hiszen a születési képlet telve volt, akárcsak az Enikő esetében, a magzat- és gyermekellenes, illetve anyaság-ellenes program motívumaival. Ezek a következők: A Rák- Lilithel együtt álló, T-kvadrát csúcson levő Hold, amelyben a T-kvadrát csücskeit a Jupiter és a Neptunusz képezte, és ugyancsak azok képezték a Lilith T-kvadrátja csúcsait is! Ezek mellett még a Szaturnusz és a Plútó is támadták a Holddal együtt álló Lilithet! Ez esetleg még nem jelentette volna a gyermek szükségszerű veszélyeztetettségét, hiszen a Holdnak akadt egy pozitív fényszöge is, de az már igen, hogy, mindezzel együtt,
a Halakban (Víz jegy!) álló Uránusz és a Vénusz a Plútó otthonában: a VIII. házban (Az újjászületés, gyökeres átváltozás, és – vagy, a halál házában...) tartózkodik a gyermek születési képletében és mindemellett a Plútó is negatív fényszögeket alkotott a Lilithel és a Szaturnusszal! (Voltaképpen egy vészterhes Bermuda-háromszöget alkottak hárman.) De ez még mindig csak potenciális veszélyeztetettség és nem halál ok! Nos, az un. asztrológiai ok abban fedezendő fel, hogy a halál beálltának az időszakában az un Radix konstelláció Lilithje szoros együttállásba került a gyermek képletének az ugyancsak erősen támadott Lilithjével a Nyilasban, és ugyanakkor a Plútó által támadott Nap szoros együttállásba került a gyermek Hold – Lilith együttállásával, és ha mindez nem elég: akkor a teljesen támadott Radix-Hold is ráfeküdt a gyermek Kos-Napjátra (Ugyanazon a valahányadik napon halt meg és ugyanabban az órában, fix egy hónappal a születésnapja után.)

Ennek az un. asztrológiai magyarázatnak viszont még semmivel nincs jobb és több értéke, mint annál, amit a paptól is kaphatott volna – és bizonyára kapott is, és szerencsére nem elégedett meg vele! – a segítségemet igénylő, szerencsétlen édesanya: azért halt meg, mert így álltak a bolygók. – Ennek tehát semmivel nincs értelemszerűbb értéke mint annak, hogy „IGY AKARTA AZ ISTEN.” Ahhoz, hogy a halál tényleges magyarázatát megtaláljam, meg kellett vizsgálnom az édesanya, sőt, tekintettel az örökletes programokra, az anyai nagymama sorsképletét is, illetve ki kellett azt kérdeznem, arról, hogy milyen lelki állapotban volt (Mivel viaskodott) az édesanya azelőtt, hogy a gyermek eltűnt volna a látóköréből és utólag kideríthetetlen módon, bele került egy Balaton-parti hajó-stég vizébe.

Azt az ok-okozati összefüggésrendszert viszont, hogy milyen, az anyától, az anya tudattalan érzés-és ideavilágából érkező, és a gyermek számára ebből a tudattalan de mágikus erejű spirituális „masszából öntudatlanul „átközvetítődött” negatív energia-áramlás és energia-bombázás volt szükséges ahhoz, hogy ezekkel az ártatlan gyermek, a horoszkópjából kiolvasható befogadói jellegzetességeinek megfelelően feltöltődve, a negatív szaturnuszi princípiummal („A halál angyalával”) találkozhasson a fent leírt és az ennek megfelelő (un. kedvező) konstellációk beálltakor, azért nem írhatom le, mert erre az asztrológusi diszkréció kötelez. De megnyugtatom az olvasót, hogy ilyen bőven volt, sőt: nagyon is bőven. És ezeknek a feltárása, nem csak arra szolgált, hogy az édesanya racionális és logikus magyarázatot is kapjon arra, hogy abban az állapotban és azzal a metafizikai „tudásszintjével” miért volt szükségszerű a tragédiának bekövetkezni, hanem arra is, hogy ennek segítségével kijózanodjon abból az ő akkori ismeretei szerint logikusnak tűnő, de metafizikai szempontból nem csak, hogy hamis, hanem egyenesen törvénytelen képzetrendszeréből, hogy amennyiben újból fogamzás gátló tabletták nélkül szeretkezik a férjével, a meghalt kisfia hozza vissza fog inkarnálódni.

Ez a tévképzet szerinti gyermekcsinálási törekvése ugyanis nem volt más, mint annak a mentális agressziónak a más célú és színezetű folytatása, mint amiért a fia meg halt, és nem csak hogy nem vezethetett pozitív eredményre, de az életben maradt nagyobbik fiú életét is veszélyeztette. És ezzel, ezt a példát is befejezem, biztosítva az olvasót arról, hogy a példabeli édesanya gyökeresen átalakította, nem csak az általános gondolkozását és élet-látomását, hanem, ami a legfontosabb volt egy olyan konjunktúrában, amelyben a Bak napját a Rákban álló Szaturnusza támadta a Bak Lilithel együtt, és már az édesanya is azért települt át Magyarországra, hogy „ne kelljen többet látnia” az apját, a férjéhez és a nagyobbik fiúhoz való viszonyulását is, ami számomra reményt jelent arra, hogy idővel – bizonyos szerzett karma-tisztulási időszak elteltével - nem csak két, hanem több gyermekes családanyává tud majd válni.

Az ezt követő harmadik és negyedik konkrét jelzést viszont arra, hogy ugyanannyira fontos kell legyen egy öntudatos szülő számára a gyermeke fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramjának az ismerete, mint a saját képletéből kiolvasgató gyakorlati életfeladatok és karmikus meghatározódások ismerete, két olyan „direkt” gyermek- horoszkóprendelésnek lett köszönhető, amelyeket semmiképpen nem utasíthattam el. Az egyik egy nagyon régi – régi barátnőmtől jött, akinek az elsők között készítettem a klasszikus asztrológia sémáitól merőben eltérő tárgykezeléssel végzett horoszkópot, és akivel mindvégig, az enyémnél hosszabb családanyai „pályafutása” alatt levelezésben és ez által, un. gyakorlati spirituális információcserében voltam. Ez a barátnőm tehát, aki nagyon is tudatos és tájékozott a szellem-tudományi kérdésekben (Éppen, hogy csak nem azokból szerezte meg a tényleges tudományos – doktori – fokozatát), nagyon is tudja, hogy mit és miért igényel, egyértelműen és határozottan szintézist kért a frissen született – és otthon és kizárólag a férjével együtt szült! – kislánya számára.

És hiába, hogy az elején húzódoztam a dologtól, mert olyan szűkös anyagi körülmények álltak be az életembe hirtelen, hogy mindkét ok miatt (a határozott és tudatos szintézis-igénylés és az anyagi helyzet) eleget kellett tennem az igénylésnek. És ugyanezzel, majdhogynem egy időben – tulajdonképpen, miközben ezt a kérdést magamban fontolgattam és ennek megfelelően a konkrét megvalósítást kezdtük, még a spirituálisan messzemenően tudatos barátnőmmel együtt is toszogatni - érkezett ugyancsak egy direkt szintetikus horoszkóp igénylés, egy olyan hölgy részéről, akinek alig néhány hónapja készítettem el a horoszkópját, de úgy, hogy elemzés közben, az átlagosnál több időt és energiát fordítottam arra, hogy megmagyarázzam: az édesanyja és a nagymamája karmikus asztrológiai meghatározódásaiból miként következik az, hogy neki olyan a horoszkópja mint amilyem, és miért logikus mindebből kifolyólag az, hogy olyan élet- és sorsproblémái legyenek, mint amilyenek éppen vannak (voltak, mert azóta gyökeresen változtatott a helyzetén). Ez a hölgy tehát, nagyon helyesen egyszerű „józan paraszti ésszel” tovább vitte a logikát és elhatározta, hogy márpedig az ő néhány hónapos lánya nem lesz olyan spirituális szülői baklövéseknek az áldozata, mint amilyen ő lett az által is pl., hogy a szállodatulajdonos szülei az ő különleges nevéről nevezték el a jól menő és jól kinéző szállodájukat. „Szegénynek” ugyanis még csak éppen ez hiányzott az Oroszlán Lilithjéhez, ti., hogy már gyermekkorában úgy viselkedjen, mint akiről egy impozáns szállodát neveztek el!

Persze, a kislánya horoszkópja, nem csak az anyuka rejtett Oroszláni karmája és gőgje, karmikus motívumait mutatta, hanem annyira összetett, talányos sors-program kérdések értelmezését vetette fel, hogy tényleg nem lehetett mást tenni: egy teljes szintézist kellett készíteni, mert csak és csakis azon belül lehetett a szülőkkel ismertetni, annak minden – A szülők békés lelki világa miatt éppen annyira fontos , mint a kislány jövőjére nézve is - fontos árnyalatát, amely információk tudatában, egészen biztos, hogy a szülők (főként a gyermeket közvetlenül gondozó édesanya, akitől egyébként is a jóval az anyának készített horoszkóp előtt fogant és született gyermek a karmája nagy részét örökölte.), elejét vehetik mindannak a nehézségeknek (Hogy ne mondjam: nyomorúságoknak), amit a „természetes” tájékozatlanságukban, menthetetlenül „szabadon engedtek” volna. És hogy ez a „volna”, milyen Pandóra – szelencét takar, csak én tudnám megmondani. De az Oroszlán Nappal, Lilithel, vagy Sárkányfarokkal rendelkező és persze, kényeztetve, de legalább is humanista - „demokratikus” elvek szerint nevelt, és az apjukkal lehetőleg csak hétvégeken találkozó, mára csendes és magányos szíbetegekké szelídült olvasóknak lehet néhány tippje...

De nem csak ennek, a fantasztikus megelőzési lehetőségeknek a felismerésétől láttam be végre, hogy mennyire fontos funkciót tölthet be egy családban a gyermek-horoszkóp (És mekkora nehéz sors-védelmet biztosíthat az a növekvő gyermek, a majdani felnőtt személy számára!), hanem egy másik felismerés miatt is, aminek a metafizikai lényegéről tudtam már szinte tíz éve – ami óta az örökletes családi karma-programokat felfedeztem! – de amit, talán éppen a bevezetőben leírt erkölcsi gátlásom miatt, nem gondoltam tovább, és nem „láttam bele” a gyermekhoroszkópok lehetőségébe. Ti., hogy ezek, többek között, tökéletesen tükrözik az édesanyának a foganás előtti spirituális állapotát is. Vagyis az anyának, a korábban nem tudott, vagy nem észlelt, esetleg feltáratlanul maradt, vagy egyenesen önmaga – a nappali éber tudata - elől elrejtett, pozitív, vagy negatív spirituális, mentális és lelki (Asztrális) állapotait és folyamatait, negatív, vagy pozitív ambíciói és boldogság-állapotai színezetét és rejtett, mélytudattalan görcseit, szorongásait és feszültségeit amelyek lehetővé, vagy egyenesen szükségessé tették, hogy egy, a magzat által megtestesített egyetemes kiegyenlítődési programot megtestesítő lény, megfoganjon és megszülessen.

Így tehát a gyermeke horoszkópja, nem csak a legjobb bedekker annak a személyi sorsprogramja szerinti gondozásában és nevelésében, hanem egy plussz segítség az édesanya számára is, a saját maradék karmája, vagy a közben szerzett karmája feloldásában, a rejtett mentális és spirituális görcsei és negatív ambíciói, sors-félelmei – És ez által, és ha vannak: a betegségei! – felszámolásában. És ebben a felismerésemben a régi barátnőm pici babájának a horoszkópja értelmezése száz százalékosan megerősített. E munka közben ugyanis, majdnem azokat a felismeréseket voltam kénytelen megtenni, mint a mi gyermekeink kapcsán. Ti, hogy, annak ellenére, hogy a feleségem egy asztrológiai főiskola elvégzése mellett, ráadásként úgymond habzsolta elméletileg a metafizikai információt, az időközben született gyermekeink horoszkópja igen kevés tényleges spirituális fejlődést mutatott, sőt: a feleségem asztrológusi diplomája megszerzése után fogant negyedik lányunk horoszkópja, inkább visszaesést – vissza-fejlődést: vissza élést jelzett, mint tényleges evolúciót.

És tényleg: Emőke nem is volt képes ezt a gyermeket „szabadon”, vagyis otthon megszülni, hanem csak 13 órával a magzatvíz elfolyása után a kórházban, miután gyanút fogván és megelégelvén a dolgot, mentőt hívtam. És csakugyan: a Réka köldök- zsinórja a nyakára volt tekeredve, amely helyzet és állapot tökéletesen megfelelt a Skorpió gyakorlati életkörében: a VIII. házban (újjászületés vagy halál háza) álló Vízöntő-napja, Neptunusza és Merkúrja jelzésének. Vagyis annak, hogy az anya titokban lázad a spirituális újjászületés ellen. A gyermek horoszkópja tehát megfelelt enne az anyai újjászületés- ellenes lelki és szellemi állapotnak, és titkolózásnak, aminek az okai csak kilenc hónap múlva derültek ki.

Persze, a barátnőm kislánya horoszkópjában egyáltalán nem ezek a spirituális újjászületés ellenes alapállást jelző motívumok voltak a jellemző motívumok, hanem teljesen más problémát és problémákat jeleztek, amelyek közül csak a szerintem legfontosabbat említem meg, mivel ez egy, úgyszintén korábban megfigyelt általános problémát jelenített meg, amire mindenképpen fel kell hívnom az olvasóim figyelmét: Ez a gyermekhoroszkóp ugyanis mintapéldája annak a metafizikai tévképzetnek, amibe mindamellett, hogy a negyedik kislányunk horoszkópja ennél súlyosabb problémát mutat, a feleségem is bele esett, és ami szerint, az igazi spiritualitás az a szélsőségesen és kizárólagosan Jin (Szeretet-princípium) - jellegű maximális békére és toleranciára, odaadó és úgynevezett agresszív kritika nélküli szeretetre, egyszóval, elszállt misztikus harmóniára való törekvés magatartása, amelyből teljességgel hiányzik a „durva” igazság-kereső és igazság-érvényesítő szenvedély, az igazság kiderítése és érvényesítése érdekében vállalt harc, és nem utolsósorban a személyi akarati érvényesítés, amit a misztikusok az egoizmus ismérvének szeretnek feltüntetni.

Vagyis: ez a gyermek horoszkóp, amely gazdájának az anyukája éppen hogy nem a teljes önfeladás szellemi és lelki állapotát realizálta a felszíni életgyakorlatban az utóbbi évek során – a polaritás törvénye valamint a hatás visszahatás szellemében - , ha lehet így mondani: még „Oroszlánosabbra” sikeredett, mint annak a kislánynak a horoszkópja, akinek az anyukája öntudatát (egoját) egy egész szálloda- tulajdonos-örökösi tudat hizlalta gyermek- kamasz- és fiatalkorában.

Ennek a gyermeknek tehát, valósággal „tiltva van” egy olyan nevelést adni, ami az édesanyja téves metafizikai alapállás folytatását képezi, mert ez egyenértékű lenne a gyermek személyisége teljes elferdítésével és az első dolog, amit tudtam ajánlatni az, volt, hogy mihelyt eléri a két évet, azonnal és minél nagyobb mértékben, ügyesen „át kell szoktatni” az apukához és lehetőleg az apuka egyáltalán nem kényeztetett gyermekét kell faragni belőle, mert különben nem csak, hogy a kétségbeesésbe kergeti a szüleit már 1O – 11 éves korától, hogy a késő kamaszkori háborúk kilátásairól ne is beszéljek, hanem egyszerűen és teljesen képtelen lesz mindenféle normális partneri viszonyra és a szerelmi – házastársi boldogságra. – Hogy a korai „misztikus” mellkasi betegségek és szívproblémák kilátásáról ne is beszéljek...

Summa summarum: az utóbbi egy év asztrológusi tapasztalatai mélységesen meggyőztek arról, hogy nagyot tévedtem a komoly és teljes gyermekhoroszkóp készítésének a kérdésében, egészen pontosan azok elhárításában, és felhívom azon szülők figyelmét, akiknek valaha is horoszkópot készítettem és ezen kérésüket finoman elhárítottam, hogy ezt a nézetemet ezennel vissza vonva, nagyon is helyén valónak és indokoltnak tekintek ezentúl minden gyermek-horoszkóp igénylést is!

És ugyancsak vissza kell vonjam egy másik, a gyermekek karmájának és sorsfeladatainak a megállapítására vonatkozó, elutasító magtartásomat is. Nevezetesen a gyermekek un. indigó, a kristály, és a szivárvány jellegének és minőségének a megállapítására vonatkozó ellenállásomat. Mivel azt láttam ugyanis, hogy sok un. auralátó misztikus szélhámos vissza él ezzel a kérdéssel és arra használja fel, hogy azoktól a többnyire egyedül élő, illetve a gyermeküket – gyermekeiket egyedül nevelő (elvált) szülőktől, akiknek sikertelen és beteljesületlen az élete, pénzt csaljon ki az által, hogy a gyermekeikre rákenik ezen minőségek valamelyikét. És eközben asztrológusként azt tapasztaltam és láttam - és ma is azt tapasztalom! – hogy egyre több olyan gyermek születik a világra, akiknek a sorsképletéből világosan kiderül, hogy nem csak az édesanyjuk, de már az anyai nagyanyjuk és dédnagyanyjuk is személyiség- és férfiellenes (apa-ellenes), vagy éppenséggel család- és gyermek-ellenes, sőt: egyenesen magzatellenes spiritualitással rendelkezett, illetve misztikus ámítási és önámítási mentális késztetésekkel, amiket karmikus programokként örökítettek át a gyermekeikbe, na, és persze, miután alkalmam is került néhány ilyen, a gyermekét indigónak, vagy kristálynak képező, misztikusan „megcsúszott” anyukával egy pár levelet váltani, egyszerűen megrettentem attól, hogy ettől fogva és ettől kedve, egyre gyarapszik a félrevezetett szülők száma, akik ahelyett, hogy arra törekednének, hogy nem lankadva, maguknak párt keressenek és egy egészséges új családba integrálják a gyermekeiket, azzal a vigasszal fognak élni, hogy nekik ilyen kiváló gyermekük van, és ahelyett, hogy egészségesen nevelnék azokat, elkényeztetik és hagyják, hogy szeszélyes és hisztériás és anarchista sátánfiókká váljanak, akik nem tudnak majd, hogy mit kezdjenek saját magukkal sem az életben, nem, hogy a jövendő élettársaikkal, gyermekeikkel.

A témát meg is említettem Karsay István szellemkutatónak, akinek az előadás-hirdetéseiben döbbenten fedeztem fel, hogy ő is ”ilyesmivel” foglalkozik. Amint az logikus volt, Istvántól olyan választ kaptam, ami teljesen megnyugtatott, ti., hogy a közhiedelemmel és az ide vonatkozó elterjedt elképzelésekkel ellentétben, nagyon kevés az ilyen, az átlagtól messze eltérő, spirituális töltetű gyermek és éppen azért fontos, hozzáértő szakértelemmel ezeket kiszűrni, amennyiben csak lehet, hogy a szülők a megfelelő nevelést és gondozást biztosíthassák azoknak a gyermekeknek, akik nem ezekbe a szűk spirituális kategóriákba tartóznak, illetve, hogy azok viszont, azok a gyermekek amelyek ezekkel a különleges szellemi és spirituális töltetű képességekkel születtek, megfelelő nevelésben és taníttatásban részesülhessenek és ne legyenek agyon gyötörve és szellemileg agyon fárasztva olyan dolgok megtanulásával és olyan – a többiek esetében szükséges – korlátozásokkal és fegyelmezésekkel, amelyek nem csak, hogy hátráltatják és gátolják a szellemi kibontakozásukban, de bizonyos esetekben végzetes károkat is okozhatnak. Arról nem is beszélve, hogy egyes ilyen „szuper-érzékenységgel” rendelkező, szellemi töltetű gyermekek” olyan helyzetekbe is kerültek és kerülnek, amikor mészárosnak való pedagógusok és pszichiáterek, veszélyes és helyrehozhatatlan károkat okozó pszichiátriai gyógyszerekkel és módszerekkel teszik tönkre, vagy akarják „kikezelni” ezekből, az általuk betegségnek képzelt „rendellenességből”, ezeket a gyermekeket, ahelyett hogy a szülőknek a megfelelő nevelési módokat képesek lennének javasolni.

Ezért, sok esetben megtapasztalván azt is, a sorsrendezési segítségért (asztrológiai sorsprogram-feltárásért) hozzám forduló felnőttek esetében, hogy, akárcsak az én esetemben is, megfelelő minőségi nevelés híján, azok a különleges képességek, amelyek a sorsképletekben is láthatók, a legtöbb esetben inkább a karma-növelést szolgálják, a karma feloldása és a megfelelő ütemű spirituális fejlődés, vagyis a harmonizálódás és az egészség és a boldogság elérése helyett, elhatároztam, hogy a korábbi gátlásaimat és ellenérzéseimet félre téve, ilyen irányban is igyekszem a szülők és a gyermekek segítségére lenni.

http://www.kozmaszilard.hu/
http://www.kozmaszilard.com/

turi1.jpg