Sziasztok! Utána néztem a kodependencia lényegének. Ez nem én vagyok, megnyugodtam. Van hasonlóság, de sosem függtem tőle. Önbecsülési problémáim ugyan vannak, de ezek sem tőle függtek. Amihez ragaszkodom az egy fajta viselkedésminta amit női ágról örököltem. Sokat tanultam az utóbbi időben és sokkal jobban ismerem magam. Bár még mindig nem eléggé. Ajánlom mindenkinek az önismeret fejlesztését, mert érdemes ezzel foglalkozni. Szuper jó érzés magamért tenni és érezni hogy szeretem magam. Nagyon jó dolog észrevenni az értékeinket. Hosszú, és akár fájdalmas is lehet ez az út, de a végén ott a fény, amiért megéri küzdeni. Teljen szeretetben az Ünnep és szeressétek magatokat!:)

Sziasztok!

Kb. egy éve volt a MEGBOCSÁJTÁSSAL kapcsolatban egy elég mély élményem.
Kelemen Móni Intenzív Megvilágosodás Elvonulásán vettem részt ( www.szangha.hu www.kelemenmoni.hu www.aha-pszichologia.hu ), amit csak ajánlani tudok mindenkinek, főleg azoknak akik még nem vettek részt hasonlón... Óriási Élmény!!! Nagyon Intenzív!!! Óriási löketet ad az önismeretednek!!!

Szóval egy ilyen Megvilágosodás Intenzíven voltam... itt ugye ilyen úgy nevezett diád-ok (is) vannak... Ami annyit tesz, hogy egymással szemben ülnek a párok törökülésben, és az egyik kérdez, a másik pedig válaszol... kimondja azt, ami abban a pillanatban, abban az ezredmásodpercben éppen felmerül a tudatában... bármi is legyen ez... kontroll, koordináció, elutasítés, szégyenérzet, stb. nélkül. kimondja azt ami van. kimondja azt, ami jön. És ahogy jön. Pont úgy. mindenféle finomítgatás nélkül. kristály tisztán és nyíltan.
És a másik csak hallgat. Rezzenéstelen arccal hallgatja amit mondasz, mintha nem is érdekelné. A 100%-os tiszta figyelmét adja "csak". De azt nagyon! ;-) Nem mosolyog, nem sajnál... nem reagál... nem cimkéz... nem minősít... nem utasít el... csak van, létezik, odafigyel Rád és meghallgat. Adja a tiszta figyelmét. Adja az Energiát. és közben végig szemkontaktus van. Tehát végig egymás szemébe kell nézni...
Hihetetlen jó és erőteljes dolog!!! Tart egy ilyen tréning mondjuk 5 napig... és közben reggeltől estig mennek a diádok, sok más egyéb gyakorlattal... és egyre mélyebbre visznek be önmagadba... olyan mélyről érkeznek a válaszok egy idő után, amin még sokszor magad is megdöbbensz... olyan igazságokat mondasz ki és fogalmazol meg Önmagad számára...
Egy idő után már magadat sem etetheted... már magadnak sem hazudhatsz... mert jönnek szépen sorban az igazságok...a felismerések... és ez az, amikor a part szakad...
Itt sok minden felszakadhat... tudatos (öntudatlan) elnyomások, elfojtások, hazugságok, önbecsapások...
És ez az, amikor szembe kell nézned az Igazsággal. Amikor szembesülnöd kell vele, hogy mit is érzel igazán. Függetlenül attól, hogy eddig mi hittél, és mit hazudtál magadnak is és másnak is...
Itt kibújik az Igazság, mint szög a zsákból...
Ahol az Igazság kimondása, tudomásulvétele néha fájdalmas, de meg(fel)szabadít...

Ez olyan, mintha MOST egy 100 emeletes felhőkarcoló tetején élnél...
És lifttel alászállnál a pincébe, a -100.-ra...
És ott is szétnéznél egy kicsit... a "kilátást"...
Találkozhatsz saját szörnyeiddel és démonjaiddal (félelmek és elfojtások, amiket eddig besöpörtél a szőnyeged alá... amikről nem akartál tudomást venni, és felvetted a kis szemellenződet, hogy ne is lásd, és még a biztonság kedvéért be is nyomtad a fejedet a föld alá... de sohasem tehet boldoggá a strucc-politikád... mert az nem a megoldás, az csak a probléma letagadása és elutasítása... ami az idő alatt, amíg elutasítják csak tovább nől és erősödik a te energiádból... és az a vicces a dologban, hogy a Megoldásához is pont annyi (vagy még kevesebb) energiádra van szükség, mint az elutasítására... és mint tudjuk a probléma úgyis olyan, mint a bumeráng... minél nagyobb erővel utasítod el magadtól, annál nagyobb lendülettel tér vissza Hozzád, az életedbe... és lehet, hogy épp pofán is trafál... ha nem figyelsz eléggé, és nem elég jók a reflexeid... csak hogy mostmár biztosan észrevedd... ezért nem érdemes halogatni... mert egyszer úgyis szembesülnöd kell vele... egyszer úgyis szembe kell fordulnod Vele, meg kell vizsgálnod, meg kell figyelned... észre kell venned, hogy mit üzen... és meg kell oldanod. Akár tetszik, akár nem. ;-))), de itt várnak Rád az Angyalaid és a Tündéreid is... (a Legszebb Csodák).

Az Intenzív Megvilágosodás Elvonulások legnagyobb célja: a KÖZVETLEN MEGTAPASZTALÁS ÉLMÉNYE.
Hogy megtapasztald azt, ha csak egy másodpercre is, Aki Te Igazából Vagy!!!
Vagyis egy Szín Tiszta Isten Élmény átélése...

Ez a Samadhi vagy Satori élmény... attól függően, hogy meddig tart... ha egyáltalán megtapasztalod (mert erre sincs semmiféle garancia... ez is csak egy lehetőség, ami benne van a pakliba... ha Te már Ott vagy, és ennek "meg kell", meg lehet történnie.)

És visszakanyarodva a LÉNYEGhez (vagyis a Lélekhez, mert mindíg az a Lényeg ;-) :
Itt ezen a bizonyos elvonuláson jött nekem többek között két nagyon mély és nagyon igaz felismerésem, és mind a kettő ÁKOS - HELLO című dalával is összefüggésben van... ami azóta az egyik legnagyobb kedvencem... és amiről felfedeztem, hogy micsoda hihetetlen mélységű Szent Igazságok vannak benne megfogalmazva... tehát ÁKOS nagyon is tud valamit... ;-)))

Egyik diád közben megszólalt bennem a HELLO.
"Reményt kaptam csak az Útra, én az Örök Átutazó,
Azt, hogy MINDEN BŰNÖM MEGBOCSÁJTHATÓ"

És ez olyan mélyről jött... 100.000 méter mélyről... a Szívemből... és annyira láttam, tudtam és átéreztem az Igazságát...
Tudtam és éreztem, hogy Ez Igaz.
Ez így van.

És ez a válaszom a Kérdésedre:
MINDEN MEGBOCSÁJTHATÓ.
Egy dolog van, ami mindent felülír: a Szeretet.

Akit igazán szeretünk, annak mindent képesek vagyunk megbocsájtani, minden "bűnét" képesek vagyunk elfogadni...
Ez a Mély Szint.
A Szív és a Lélek szintje.

Aztán persze a Tudatunkban ez sokszor egy kicsit másképpen működik...
Az ilyen ejtett sebek esetleg lassan és nehez gyógyulnak, és a heggük ott maradhat örökre...
Én is ejtettem már ilyen sebet a Barátnőm Szívén, Lelkén...
És tapasztalatból tudom, hogy nehezen gyógyul... és még évek múlva is előkerül minden egyes vitánknál... tehát a tudatában, a tudatalattijában nagyon is ott van és jelen van...
Nehéz ezeken a dolgokon túllépni, és ténylegesen, 100%-osan megbocsájtani.
De LEHET!!! És érdemes!
És ez Itt a Lényeg!
(Mellesleg egy ismerősöm is ezt mesélte nekem egyszer, aki szintén hűtlen volt a kedveséhez és félrelépett... hogy ez utána annyira megkeserítette az életüket a feleségével... hogy utána már sohasem lett ugyanolyan tiszta a kapcsolatuk, mint előtte... mert a felesége képtelen volt ezt megbocsájtani és elfogadni és túllépni rajta...
Mindig a viták jöttek, mindíg előkerült ez a dolog a "mélyből", ami nem is volt az asszonyban olyan mélyen... és újra és újra a fejéhez vágta... aztán "dacból", hogy így "törlesszen" vagy hogy "visszaadja" azt, amit kapott, Ő is félrelépett... és erre ráment a házasságuk, ebben a "kis adok-kapok játékban" felőrlődött a kapcsolatuk...
És a férj is azt mondta nekem, hogy
"Soha se legyél hűtlen! Sohase csald meg a barátnődet!
Hidd el nekem! Nem éri meg.
Nem ér annyit az egész.
És ezt ma már én is tudom.
Mert megtapasztaltam.

Minden tóba bele lehet menni, megfürödni.
Csak nem mindegyikbe érdemes.
A Lehetőség adott. lehetőségek mindig vannak, adódnak...
A Döntés a miénk, a Választás Szabadsága és Felelőssége...

Nem mindent érdemes megtenni, amit megtehetünk...
És pont ez a legszebb az egészben: amikor ott van a lehetőség, és tudsz rá nemet mondani, mert tudod, hogy így a legjobb mindenkinek. mert nem lenne igazán igaz és őszinte az egész... és úgy meg nem érdemes, több kárt okozna mindenkinek, aki részt vesz és érintett benne...
És rájössz és felismered menetközben, hogy nem igaz és őszinte, 100%-osan tiszta érzés részedről... és ezzel hazudnál a másiknak is... önmagadnak is... és annak is, aki otthon vár...
Három embert becsapni egy orgazmusért?
Amikor rájössz erre és megérted, felismered, és benned van az is, hogy azt a Másikat is többre tartod ennél, és jobban szereted, tiszteled és becsülöd, minthogy csak így kihasználd a saját kis önös érdekeid miatt... és tudsz nemet mondani, mert felismered, hogy ezzel többet ártanál, mint használnál... és hogy ez a Másik is többet, jobbat és szebbet érdemel ennél... az maga a Csoda.
Amikor megtehetnéd, de mégsem teszed meg, mert érzed, hogy ez a helyes, így tudsz önmagadnak is, annaka Másiknak is és a Kedvesednek is a szemébe nézni...
Mert általában az emberek nem csak testz élményt szeretnének, hanem elsősorban Lelki élményt...
És ehhez kell a Tisztaság is. Mert a Lélek Tiszta.
A Tisztaság, az Őszinteség, a Becsületesség, az Igazság...
Így, Tisztán lehet átélni Igazi Isteni Színtiszta Élményeket és Élvezeteket.
Ami után az ember felemelkedik...
És nem porba-ér...
Saját porába.

Egyébként azt is megfigyeltem, ha már a témánál tartunk, és ez is egy Abszolút Igazság, hogy:
Az ember mindig a saját szarába fullad bele.
Ezt szépen úgy is lehet mondani, hogy:
"Aki másnak vermet ás, maga esik bele." vagy "Ki mint vet, úgy arat."

És akkor itt jön be a képbe az, amit már írtam egy másik írásban is, hogy:
Az ember mindig csak saját magát csaphatja be.
Az ember mindig csak magának hazudhat.
Az ember mindig önmagának árthat és okozhat kárt
És a saját Szívét törheti össze... ha olyat tenne, amit nem kellene... és innentől kezdve nem érdemes...

Mindent magaddal teszel.
Mindent magadnak okozol.
Mert végső soron Csak Te Vagy.
Mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol.
A külvilág (és benne a történések és az esmények) csak egy nagy Tükör.

Jézus is ezt mondja a híres Quo Vadis? kérdésében...
Ki elől menekülsz? És hová futnál?
Ha csak Te vagy... Magad elől hová bújhatnál el?
A szereplőket váltogathatod, a helyszíneket is (országokat is)...
De Te mindenhol ott leszel.
Sőt: Te leszel ott mindenhol...
és minden Tőled lesz olyan, amilyen...

Sokszor ez a baj a partner-váltásokban, vagy a munkahely-váltásokban is...
hogy Te ugyanaz maradsz...
és mindíg, mindenhol, mindenben és mindenkiben csak Önmagaddal találkozol...
Önmagadat pedig nem tudod lecserélni... kicserélni...
Illetve, de, mégis.
De csak Belülről.
és ebben a külvilág csak segít.
Minden Érted Van.
Téged szolgál.
Még a csalódások és a fájdalmak is.
Tudd, hogy ezt Magadnak okoztad.
Magadtól kapod, ha kapod, és nem a másiktól.
Ez csak a látszat...
A látszat pedig néha csal...

Csak az Igaz és őszinte dolgoknak van Értéke.
Ami Szívből jön.
Ami Tiszta.
És Igaz.
Amiben nincs hazugság.
Amiben nincs becsapás.
Abban nincs bűn... és rossz rezgések, negatív energiák... ami mindent megmérgez...

Csak Tisztán, Tiszta Szívvel és nyugodt, Emelt Lélekkel van értelme mindennek...
Ami nem ilyen... abba bele se kezdj!

És oké, hogy valahol minden megcsalás megcsalás, de mégsem azonos szintű mindegyik megcsalás súlya...
És néha pont annál nyom többet a lattba, akit megcsaltak, mint amit ez annak jelent, aki megtette.
Lehet, hogy aki megcsalta a párját, azt másnap ez az egész már sehol nem is izgatja, nem is érdekli igazán, mert nincs benne szerelem, nincs benne láng, tudja, hogy kár volt, ma már nem tenné, de az időben visszamenni és megmásítani a dolgokat már nem tudja, nem lehet... hát mit tud tenni?, így fogadja el az egészet... és szeretné minél gyorsabban elfelejteni... mintha meg sem történt volna...
De az a Másik, akit megcsaltak ezt a dolgot esetleg túl értékelheti és felnagyíthatja magában a sértettsége okán... és nagyobb hangsúlyt tesz rá, mint amit ez ténylegesen jelent...
Egyébként van olyan megcsalás is, aminek pont ez a lényege: hogy rájöjjön az ember, hogy ezt nem kellett volna megtennie... hogy rájöjjön újra és felismerje azt, hogy mennyire szereti a párját, és hogy örül neki, hogy együtt lehet Vele és csak Ővele akar együtt élni, Szeretetben, Békében és Harmóniában.
Néha egy külföldre utazás arra jó, hogy rágyere, hogy itthon akarsz élni... mert itt érzed a legjobban magadat... ;-)

SZóval tudd, hogy:
MINDEN BŰNÖD MEGBOCSÁJTHATÓ.
Ez az egyik legmélyebb és Örökké Ható Igazság.
Ez az Alap.
A JóIsten is meg tud nekünk bocsájtani mindenért... mert minket annyira Szeret...
És mi is Isteniek vagyunk... mi is meg tudjuk azt tenni, amit Ő.

Ezzel kapcsolatban nézz meg a www.youtube.com - on egy videóklippet:
Pintér Béla - Homokba írva című számához.
Ez is erről szól.
(Pintér Béla egyébként a Gável Testvérek előtt az egyes számú kedvencem!!! www.pinterbela.hu, a többi klippjét, albumát és dalát is Mélyen ajánlom a Szent Figyelmedbe! Abszolút kedvencem Tőle: A Szeretet nem fogy el... ez a csengőhangom is... évek óta ez a top... egy abszolút, és felülírhatatlan Igazság. És Ő jegyzi a magyarság és a világ egyik legmélyebb dalát is: Jézus, Te vagy minden álmom. Ennek is föntvan a "klippje" a Youtube-on... Nézd meg! A hosszabbikat (7 perc..., az a mélyebb... abban van a vége felé egy katartikus rész... amikor a gyerekkórus is megszólal...) ;-)

Szóval Abszolút Igazság, hogy MINDEN BŰNÜNK MEGBOCSÁJTHATÓ.
Egy anya is képes megbocsájtani a kisfiának mindent...
Mindent felülír a Szeretet.
Vagy pl. én is a kutyámnak, hogyha bepisil a lakásba... mégha egy rövid időre fel is bosszant... de aztán már nevetek rajta... utólag már meg sem érint... sehol sem számít... nincsen jelentősége... nincsen rám gyakorolt hatása... jelentéktelen...

Persze a megcsalás, a hűtlenség az kicsit más...
Mert ott adott esetben a Másik Szíve (a Szeretete és a Bizalma, Hite) a tét... az törődhet össze, darabokra, vagy szilánkokra...
És ez nem egy túl kellemes érzés... nagyon fájhat...

Éppen ezért azt is fontos szem előtt tartani, amit a Mi Atyánk mond:
"Ne vígy minket Kísértésbe,
de szabadíts meg a Gonosztól."

Tehát attól még, hogy Minden Bűnünk Megbocsájtható... nem kell ezeket a bűnöket elkövetnünk... ha nem muszáj... Vagyis: ne éljünk vissza amások Bizalmával, Szeretetével és Jóindulatával.

Egyébként ezeknek a kis szó szerint is "félrelépéseknek", megbicsaklásoknak, elbizonytalanodásoknak is épp ez lehet az egyik legnagyobb értelme és tanulsága, hogy az ember egy idő után felhagy ezekkel... mert rájön, hogy ez nem jó, nincsen rá szüksége, és nem ér annyit, hogy ezzel megbántsa azt Aki szereti és Akit Ő is Nagyon Mélyen Szeret, mert az ilyen tettek megbontják Lélekben is azt a Szép Kis Intenzív Harmóniát két ember között... ami a Legszebb Dolog és a Legdrágább Kincs.
Jó élvezni és érezni a Bizalmat, és Megbecsülni, és nem visszaélni vele...
Ez ad nyugalmat és boldogságot, elégedettséget.

És a MásikNagy Igazság a HELLO-ból:

Bármit is mondasz, SZEMEDBEN A MEGÉRTÉS TÜZE ÉG.

És ez is egy ABSZOLÚT IGAZSÁG.
Mindent képesek vagyunk megérteni és elfogadni, egy Mélyebb Szinten.
Még ha a szánk vagy az elménk sokszor mást is mond.
De a Szemünkben (a Szívünkben) Mindig a Megértés Tüze Ég.

Nincs olyan, amit ne tudnánk megérteni, elfogadni és megbocsájtani annak, akit Szeretünk és Tisztelünk... Aki fontos a Számunkra.
Mert tudjuk Valahol Mélyen, Tudatalatt, Legbelül... hogy akármit is tesz az a Másik... azt mindig valamiért teszi... tehát ennek oka, és értelme van... és mégha szerintünk ez rossz vagy elítélendő tett is... ha a helyében lennénk, talán mi is pont így cselekednénk... és ha SZERETÜNK Valakit, azt Mindenestől Szeretjük: a hibáival és a botlásaival, tévedéseivel is... amiket utólag talán már megbánt... és amikből tanult, sokat... és ma már, a mai eszével nem tenné... de éppen volt ez akkor mégiscsak jó és fontos... mert a felismeréshez kellett... ami eljuttatta ide... az Igazsághoz.

Minden tévelygés valahol bizonytalanság... valahol egy kétségbe esett kiáltás az Univerzum felé...
Olyan, mint az öngyilkossági kísérlet... amit az ember nem is gondol igazán komolyan... csak egy jelzés, egy figyelmeztetés, "egy hívó szó" a külvilág számára... hogy van itt valami komoly probléma, amit észre kellene venni, amire (vagy akira9 oda kéne figyelni, mert el van hanyagolva és magányos... aki SZERETERE VÁGYIK!!!
És az, hogy Szeretetre vágyunk és megértésre... az nem bűn... az az Alap, az Természetes.
Az, hogy ennek rosszul adunk hangot, és rossz helyen keresgéljük, és rosszul, tévesen éljük meg, ez lehet bűn... de talán ez is megbocsájtható, hiszen az vesse rá az első követ, aki maga is különb lenne... és hibátlan... ;-)))

És még valamit a Hűségről (ami sokak szerint Hülyeség, de azoknak olyan is az élete... Lelki szinten olyan sivár...): hűtlenség csak ott van, ahol nem vagyunk hűek önmagunkhoz.
Tehát, ahhoz, hogy Valaki Máshoz hű tudj lenne, ahhoz az kell, hogy először is hű legyél önmagadhoz.
Hogy Önmagad legyél.
Hogy megéld önmagadat (elfojtások és megfelelnivágyás nélkül Önmagad legyél).
Hogy Saját Magadat éljed.
A Saját Magad Életét éljed.

Szeretettel:

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

A megcsalás megbocsátható, ha csupán testi. Sosem értettem, hogy miért lesz vége gy kapcsolatnak, ha az egyik fél valami folytán félrelép. Persze feltétlen meg kell beszélni, okát, indítékát, de egy félrelépés nem ok egy kapcsolat megöléséhez. Ha valaki lélekben csalja meg a másikat, vagyis beleszeret valaki másba, az inkább kimeríti a félrelépés fogalmát, és nem is kell hozzá testi érintkezés. No ez már ok egy kapcsolat végéhez. (Én személy szerint sosem léptem félre:))

Az én történetem ( röviden). Kb egy éve az összeroppanás határán voltam, mikor rájöttem, hogy megcsal a férjem. Ekkor kezdtem el az ezoteriával foglalkozni, választ keresve az élet nagy kérdéseire és a problémáimra. Másoktól vártam a segítséget, de hamar rájöttem, hogy senki nem vállalja föl helyettem, hogy mit kell tennem. Nekem kell megtalálnom a választ. Előtte semmitmondó, üres, unalmas életet éltem. Jó, hogy ez megváltozott. Bár még nagyon kezdő vagyok az ezoteriában, mégis olyan, mintha hazaértem volna.

Hogy meg lehet-e bocsájtani a megcsalást?
Ahány eset, annyi érzés, annyi megbántott ember és különböző reakciók. Az én férjem mindenáron nyitott házasságot akart, hogy én is keressek magamnak valakit. Sőt mindent meg akart beszélni, mert ő ezt nagyon élvezte, ez a kedvenc témája. Kb 2 hónapon keresztül elmesélt mindent, hogy kivel mikor hogyan... Hiába kértem, hogy ne beszéljük meg, mert ez nekem nagyon fáj. Nem értette. Később is csak elmondott egy-két dolgot, meg véletlenül is derültek ki esetek.
Egy év alatt öt alkalommal álltam elé, hogy elválok, mert nem bírom tovább. Kiabált, fenyegetőzött, mire elálltam szándékomtól. Mindig hangsúlyozta, hogy ő nem akar elválni, velem akar maradni. ( Meg ragaszkodik a házhoz, aminek nagyobb része törvényesen az enyém.)

Egyszer sem szeretettel igyekezett visszahódítani, hogy maradjak vele. Sőt, mindig azt mondta, hogy sosem tetszettem neki. 16 évnyi házasságunkat azzal töltöttem, hogy mindent megtettem a kedvéért szolgai módon, mert meg akartam felelni neki. Hatalmas csalódás ért, hogy hiába adtam föl magam, bármit tettem, mindig az az érzés kísért, hogy neki nem felelt meg. Két tizenéves gyerekünk van, ők tartottak össze.

Én is voltam megcsaló kb 8 éve. ( Nem vagyok rá büszke.) Én szeretetet kerestem másnál, mivel úgy éreztem, tőle nem kapom meg. Titokban csináltam, rövid ideig, és mihelyt rájöttem, hogy másnál még annyi szeretetre sem találok, mint a férjemnél, rögtön abbahagytam. Úgy jártam, mint az egyik hozzászólásban olvastam, hogy utána újra beleszerettem a férjembe, és megelégedtem az akkori helyzettel.

Megértem, hogy a férjem miért csalt meg, el tudom fogadni, hogy szüksége volt rá. DE: azt a mennyiségű fájdalmat és megalázást, amit kaptam tőle az évek során, még ha meg is bocsájtom, de újra szeretni már nem tudom soha. Ezért higgadtan, nem hirtelen felindulásból, hanem az eseményekre való rálátással most mentem el az ügyvédhez, hogy tényleg elváljak. A férjem döbbenten fogadta, mikor elmondtam neki. Teljesen meglepődött, és azt mondta, hogy ő egyszer sem gondolta , hogy én komolyan beszélek.

Végül is még nem válunk el, mert a házat nem tudnánk eladni a gazdasági válság miatt. Illetve a kapott pénzből nem tudnánk mit kezdeni külön-külön. A férjem végül is azt mondta, hogy ő szeret, ne váljunk el, meg hülye vagyok, ha ilyen gazdasági helyzetben egyedül akarom nevelni a gyerekeket.
Szóval maradok, de csak mert nem tudom megoldani a helyzetet.

A megcsalás első időszakában mindent megpróbáltam, hogy helyrehozzam a házasságunkat, mert akkor még ragaszkodtam a férjemhez. De ahogy telt az idő, és halmozódtak a sérelmek, úgy tudtam felülemelkedni a dolgon, hogy átértékeltem a kapcsolatunkat, "megszüntettem magamban a szeretetet iránta". Eltávolodtam tőle. Ha valakit nem szeretek, már nem érdekel, mit csinál. Nem érzem azt a hatalmas fájdalmat, és rosszullétet, amit a féltékenység elviselhetetlen érzése okoz. Mivel a házasságunknak nem igazán volt mély lelki tartalma, a testi meg tönkre ment, ezért nem tart már semmi ebben a kapcsolatban. ( Azelőtt éppen a szex volt az egyetlen, ami jó volt közöttünk.) Ahogy idősödöm (39 éves vagyok), egyre nagyobb arányban lenne szükségem a lelki örömökre is.
Az utóbbi egy évben én annyit változtam, hogy még nagyobbra nőtt a köztünk lévő távolság. A világról és az életről alkotott nézeteink és véleményünk gyökeresen különböznek egymástól.

Szóval szerintem lehet olyan helyzet, amit meg lehet bocsájtani és rendbe lehet hozni ( pl. ha a másik figyelemfelkeltő célzattal lép félre, hogy felrázza az ellaposodott kapcsolatot ). A sajátomat nem ilyennek látom.

Sziasztok

Ugy gondolom a megcsalás bizonyos határig megbocsájtható.Elszeretnék mondani egy történetet ami éppen velem történt meg sajnos. Lehetöséget kaptam hogy jobb életet tudjak adni a családomnak,és élve ezzel a lehetöséggel kimenten dolgozni Németországba. A párom az elsö két honapban ugy gondolom egyenes volt és összinte, aztán jöttek a problémák (hazudozott- kereste hol lehetne belém kötni) a dolog lényege észre vettem hogy gond van majd egy telefonbeszélgetésnél leis bukott.Szoltam neki remélem itt befejezte ,persze megigérte hogy nem keresi többet.én közben vissza mentem dolgozni és 24 órábol kb napi 3-4 órákat aludtam,mert pot müszakot vállaltam csak minél több pénzt keresek.Majd ezt követöen egy barátom felhivott és közölte gyere haza mert nagy baj van.2009 március 3 án végleg hazajöttem és igazat mondott tényleg baj van.A párom elmondta hogy többször lefeküdtek egymással és ezt az én házamban tette meg,ugy hogy a kisfiam aki most 5 éves a másik szobában aludt.Tudni kell annak az embernek is felesége és 7 hónapos kislánya van.Most mind a ketten otthon kérik a bocsánatott illetve ilyen többször nem fordul elö szavakat skandálják ,mert nem akarják elvesziteni a családjukat.A segitsegeteket szeretném kérni ilyenkor mit lehet tenni????
illetve én mit csináljak??? Nem érzem azt hogy valahol is hibát követtem volna el és mégis ezt kaptam.Nem tudom hogyan tovább??? elmentem ügyvédhez hát nem sok jot mondott kérlek segitsetek
Elöre is köszönöm.

Igen, szerintem is megbocsájtható a megcsalás, egyszer, kétszer, háromszor, majd akármilyen naiv vagy is, egy szer csak ráébredsz, elveszett a bizalom.
Mert ha meghal a bizalom, nincs remény. Rájössz a csalfa valódi természetére és jó esetben, a bizalmadat még csak Ö vesztette el. Másban még meg tudsz bízni.
Ekkor örülj.
Viszont, ha az átélt események miatt már senkiben nem bízol, az már nagy baj.
A bizalmat nagyon nehéz visszaszerezni.
Megbocsájtani sokkal könnyebb.

Egy lépéssel visszább megyek. Azt nézegetem, hogy, mitől jön létre a megcsalás. Vagyis az ok. illetve a mód, lehetőség, alkalom hogyan születik ? Az ember lánya, s gondolom a fia is, érzi ha közeledik a veszély. Mindenki tudja magáról mennyit bír. Mármint hűségben. Ha jön egy lehetőség, egyrészt mérlegelni kell mit veszélyeztetünk. Milyen a kapcsolat, amiből így kifele tekintünk ? Mennyit ér? Csak mert a másik kicsit más, érdemes ? Hol a határ ? Egyszer ? Kétszer ? Hányszor ? S közben azt hirdetem az én kapcsolatom jó, vele jó ? Mi jó vele ? Jól főz, mos, vagy beszélgetünk nagyokat ? Szex nem megy ? Miért ? Vagy épp szótérteni nem tudok vele, de amikor szeret az bejön ? Egyikkel a testem, másikkal a lelkem értetem meg ? A csalás együtt jár némi hazudgálással, ami megint csak nem építő jellegű egy kapcsolatban.
Érzem engem hol fenyeget a csalogatás lehetősége, s azt az utat igyekszem kerülgetni . :-)
Azt az energiát, amit a megcsalásra fordítanék inkább a kapcsolatépítésre használom fel. :-)
Erre törekszem most. :-)
Ja, és nem ítélkezem!

Már nem fiatal, 58 éves férfi vagyok, de olyan, akire azt modják letagadhat pár évet. Nős vagyok, és bizony a házasságunk folyamán többször megcsaltam a feleségem. Nos a mostani történetem.

Egy külföldi körúton véletlenül összeismerkedtem egy vidéki nagyvárosban élő nővel. Én Budapesten lakom. A hölgy egyedülálló és szintén az a kategória, aki az 58 évéből 10-et letagadhat. Csinos és remek a szókincse. Levelezni kezdtünk az Interneten és pillanatok alatt levett a lábamról, remek stílusával, mely fordítva is működött. Egy szó mint száz elkezdődött egy kapcsolat, mely mély szerelemmé vált, annak ellenére, hogy alig többször találkoztunk, mint 10-15 alkalom. Ezek között volt lopott welness hétvége szállodában, de jobbára az ő nagyon szép lakásában. Ő elfogadta az én házasságomat, bár folymatosan hangoztatta, hogy én vagyok élete élma és velem képzelné el az életét, de nem követelt semmit, elfogadta, amit a sors adott neki. Én a családomat elhagyni nem akartam, függetlenül attól, hogy én is nagyon vágytam a vele való közös életre. A közelmúltban egy álláslehetőség adódott a számára Brüsszelben, mely 2 hónap kinti és két hónap itthoni létet jelentett. Ez az utazás, ahogy közeledett, úgy tette egyre feszültebbé a viszonyunkat, elsősorban az én oldalamról.
Az utolsó találkozásunk az elutazás előtt egy hónappal szakítással végződött, amit én már a hazafelé tartó autóúton megbántam. Rögtön írtam levelet, de nem jött válasz, sőt a telefont sem vette fel egész hétvégén, majd szinte napokra eltünt. Se levél, telefon kikapcsolva. A féltékenység egyre erősebb lett, végül feltőrtem a postafiókját és megtaláltam a magyarázatot. Tudom ez nem volt korrekt dolog. Nos az utolsó két hónapban párhuzamos kapcsolata volt. Egy vállalati bulin megismerkedett egy korban hozzánk illő magyar, de német férfivel, akit pillanatok alatt behálózótt és a férfi meghívta az itthoni nyaralójába. Persze nekem május 1-i. 4 napos kollektív családi látogatást adott be, így kikerülve a levelek váltását. Csak egy számszerű adat. A másfél év alatt 1400 levelet váltottunk, melyek jelentős része hosszú volt és mély érzelmekkel telített. Hát ez kiverte nálam a biztosítékot, különösen azzal, hogy május végén, - ez volt az a bizonyos szakítással végződő találkozás -, egy éjszakát sikerült elcsalnom, nála tölteni, de mint a levelekből kiderült, én elindultam haza 1-kor, ő pedig 3-kor a német férfi nyaralójába, egy hétre. Hát ez volt az oka a süket telefonnak és az elmaradt leveleknek, én pedig abban a hitben voltam, hogy a szakításunk viselte meg ennyire. Ez volt életem első esete, hogy megcsaltak, piszok rossz érzés. Nem annyira a kapcsolatot bánom már, hanem a sértett hiúság, a megalázás érzése dolgozik bennem. Az persze eszembe sem jut, hogy mit érezne a feleségem. Azért egy piszok, önző fráter vagyok én is.

Számomra a következő szabályok születtek (szégyellem, de én ezt szűrtem le)
- ne kezdj független partnerrel, ha te házas vagy. A független partner, "függő" szeretni lenni veled, magyarul válj el, és ha nem, akkor úgy érzi neki joga van vadászni. Amiben van igazság, még ha nekem fáj is. Mikor számon kértem rajta a félrelépését, azt mondta, te csak ne szólj egy szót sem, állok olyan erkölcsi szinten, mint te.
- nem jó a távkapcsolat, ha nagy a távolság
- képtelen lennék megbocsátani a félrelépését. Eddig is bizalmatlan és féltékeny voltam, érezve a helyzetünkből fakadó egyenlőtlen esélyeket. Ő szabadon mozoghatott, ismerkedhetett, míg én nem. A megcsalás után még annyira sem bíznék benne. Mondjuk fel sem merült a folytatás, szóba sem akarok állni vele.
Én csak leírtam ezt a történetet, amiből sok tanulság mások számára talán nem is vonható le, Jól esett kiírnom magamból, ezt a nagyon friss megcsalást. Én úgy próbálom túlélni ezt a katarzist, hogy elfogadom az ő igazát, a jogos párkeresés tényét, és bevallom az én nem túl tisztes szerepét ebben a szituációban.

Ha szeretsz, és velem vagy, akkor nem csalsz meg.
Ha nem szeretsz, de velem vagy, akkor magadat csalod meg, mégpedig, velem...
Ha szeretsz, és mégis azzal a másikkal vagy, nos, akkor is magadat csalod meg...

Szerintem...

Ui: (soha nem csaltak meg)

Sziasztok!

Az előző oldalon megirt történetemnek a vége!! Mivel a párom tovább folytatja a kapcsolatot a szeretöjével igy úgy döntöttünk elválunk. Mindenki aki hasonló cipöbe jár arra kérem azonnal lépjen ki a kapcsolatbol.

sziasztok

van egészen jó bölcsesség, amit valahol olvastam és bocsi, de nem tudom hol,
'A szeretet mindent megbocsájt, de a bölcs elbocsájtja azt akivel nincsen azonos rezgésszinten.'
Elaine

Sziasztok.

Még fiatal vagyok viszonylag, de van egy másfél éves kapcsolatom. Szeretjük egymás, ez nem kérdés.
Az első megcsalás sorozatom az fél évvel volt azután, hogy összejöttünk. Elmondtam neki mindent, megbocsájtott természetesen. az esetről annyit, hogy három lány és egy fiú. Legjobb barátaim, buliban történt. Viccnek vettük, szóval nem lett belőle nagy ügy.
A következő az már komolyabbnak mondható. A barátomnak eljött a vizsgaidőszaka, ami körülbelül két hónapig tartott. Ez idő alatt kéthetente találkoztunk, pár órácskára. Eléggé meguntam, felajánlottam, tartsunk szünetet, de nem bírtunk. És nem az első eset volt, hogy nem tudtunk egymással foglalkozni. Rosszulesett, elvoltam keseredve, hiányzott, unatkoztam, és még sorolhatnám mennyi bajom volt. Aztán jött egy modelliskola, ahol sok fiú is volt. Megismerkedtem egy fiúval. Nagyon kedves, figyelmes volt velem. Figyelte minden mozdulatom, bármit amit mondtam. Többször is találkoztunk, beszélgettünk. Tudta, hogy van barátom, emiatt rosszul is éreztem magamat. De valahogy, annyira kedves volt velem, és kezdtem élvezni, hogy vele vagyok. Elvitt teaházban, 2órát lehettünk ott, ölébe feküdtem, és megcsókolt. Élveztem, és jólesett. Este ugyanúgy viselkedtem a barátommal, hazudtam, h nem volt semmi. Elhitte természetesen. Tudott róla, hogy találkozgattunk, de nem tudott mit tenni. Később bevallotta sejtette. Aztán megint találkoztunk, és átmentünk hozzá DVD-zni. Egy szép virágot is kaptam.:) Persze nem filmezés lett a vég,e zenét hallgattunk, beszélgettünk, aztán az ágyán kötöttünk ki. Nem volt semmi komoly, ő próbálkozott, hogy póló alatt nyúlkáljon, de nem engedtem. Aztán egy adott pillanatban felkönyököltem, néztem magam elé, és megszólaltam: de én *****-t szeretem! Elhessegettem a gondolatot. Hazaértem, 2napig bírtam, anélkül, hogy ne áruljam el. Aztán egyik éjszaka telefonon elmondtam sírás közben. érezte, mert mindent elmondunk egymásnak. Megértette, és megbocsájtott.
Tudom, hibáztam, talán megbocsájthatatlan. Érezte a hangomon, mennyire bánom, és tudta Ő is, hogy hibázott. Még egy esélyt adtunk kettőnknek, amit nemfogunk eljátszani. Borzalmas érzésem volt, hogy Ő otthon tanult én meg játszadoztam mással.
Ezzel akartam leírni, hogy szerintem létezik, megcsalás és utána való megbocsájtás. Valószínű fordított helyzetben én is így cselekedtem volna. Visszagondolva, nem lett volna szabad megtennem. Fájdalmat okoztam neki és egész életünkben emlékezni fogunk rá, ami borzalmas. Legalább tudjuk, mit nem szabad elkövetni a jövőben.
Nem tudom kinek mi számít megcsalásnak, egy csók, szeretkezés, vagy tényleg más iránt táplált érzések. Én már a csókot is megbántam.
(A félreírásért, elírásokért elnézést.)

Ebben a témában nemlehet szélsőségesen ítélkezni.Számomra egy testileg-lelkileg jól működő kapcsolatba nemfér bele a félrelépés főleg ha sexuálisan is nagyon jól kijönnek egymással s mindkét fél odaadó. Volt krábban olyan férfival dolgom nemis eggyel akiket jó lett volna megcsalni és ha a lányom lesz hasonló szituba akkor én javaslom a megcsalást.Abban az esetben abszolút nem ítélem el ha pl.a férfi kizsákmányolja a nőt sexuálisan és nagyon önző vele a nő pedig nemtud kilépni a kapcsolatból .joga van mindenkinek a kielégüléshez.Ha valakinek nagyon rossz a kapcsolata és nagyon szemét ,zsarnok a párja akkor a megcsalás nem tűnik olyan gonosz dolognak legalábbis az én szememben.
Nekem tini koromban volt egy 21 éves pasim aki nagyon zsarnok volt én meg fiatal és zsarolható és hiszékeny.Rendszeresen nélkülem járt szórakozni én meg olyan voltam mint egy kihasznált valaki.Parancsolgatni szeretett.Utólag megkellett volna csalni.

igazat megvallva egyetlen egyszer léptem félre harmincas éveim elején járva. Barátnőm, élettársam 11 évvel fiatalabb volt nálam és igen csinos is.
Előzmény: egy vidéki férfi ismerősöm házának építésén segédkeztem grátisz, nevezzük most Gerzsonnak.
Gerzson délben kezembe nyomta Csajka tipusu országúti cirkálójának sluszkulcsát és arra kért vegyek anyagot egy távoli települést megnevezve, a holnapi szerelvényezéshez de vigyem a feleségét is magammal. Nem tudtam mire vélni a dolgot de indulás előtt egyértelműen tudtomra adta, hogy "olyan dolga akadt, hogy reggelig semmiképp se érjek vissza Dórival, a feleségével."
Úgy tettem, ahogy kérte, késő estig elhúztam a vásárlást, visszaúton Dóri ötlete nyomán frissen felújított nyaralómban kötöttünk ki. Ott előkerült a házi ribizlibor, melytől nemcsak gátlásainkat de feleslegesnek tűnő ruhadarabjainkat is levetettük...
Valójában megerőszakoltak, én csak hagytam magam. (de jó volt, Istenem...)
Másnap reggel kellő bűntudattal és másnaposan ébredtem.
Haza furikáztam Dórit és Gerzsonnak félszegen elmondtam mindent, mosolygott és azt mondta: egészségetekre.
Még aznap leültem beszélgetni Barátnőmmel és én hoztam szóba az esetet. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy megtévedtem. Tudtam milyen következményekre számíthatok, mégis elmondtam a lényeget.
Három hónapi mosolyszünetet követően, minden rendbejött közöttünk, megbocsájtott, hiszen őszinte voltam, 14 évig hűek voltunk egymáshoz.(kivétel erősíti a szabályt) Mai napig jó barátokhoz illően szeretettel gondolunk egymásra.
Fontos, hogy egy párkapcsolatban jelen legyen a kétoldalú feltétlen bizalom, őszinteség! Egyikünk sem gondolta társát tulajdonaként kisajátítani. Szeretettel, elfogadással és toleranciával éltünk. Elfogadtuk egymás erényeit, gyengeségeit egyaránt. Fontos volt a szexuális elégültség, ám mégsem erre az ösztönös vágyak megélésére épült a kapcsolat.

Kipróbáltam a háromszög mindhárom pontját. :) Bár nem akartam, mert eredendően a hűségben és a tradicionális monogám párkapcsolatban hittem. A kapcsolatfüggővé válásom volt az oka, h megváltozott minden körülöttem és nem tudtam beteljesíteni a kapcsolatokkal kapcsolatos álmom...:)

Ezután a tanulás időszaka következett, amelyben megcsaltam és megcsalattam, majd a ,megcsalót átkozva a megcsaló pozíciójába is kerültem. "az ördögi némberébe, aki figyelmen kívül hagyja, h akivel jót szexel, az "tisztességes" kapcsolatban él."

Két dolgot tanultam meg az egészből.

1. Nem érdemes senkire sem haragudni, mert mindannyian a saját tudatlanságunk és hiányos önismeretünk rabjai vagyunk. És legfőképpen szeretet hiányban szenvedünk, sajnos, eredendően és többségben és hosszas munkába és tudatos tanulásba kerül felhozni magunkat az önbecsülés és a lelki béke olyan szintjére, h képesek legyünk szeretni magunkat és másokat. Ez sajnos velünk született karma, vagy nevezzük kulturális hiánynak, mindegy, sajnos, nagyon sajnos ez így van. Ha tudjuk, más is csak ettől szenved, meg tudunk bocsátani.

2. A módja annak, hogy jól érezzem magam a bőrömben az, hogy felvállaljam, és megéljem az igényeimet, amiket természetesen tudnom kell, mik, tehát előzetesen fel kell mérnem. Én oda lyukadtam ki, ahonnan indultam. Egy monogám, önkéntesen hűséges kapcsolatra vágyom. Ha így teszek és elengedem azt, aki nem ezt éli, mert még nem tudja mit akar, vagy azért, mert nem erre vágyik, akkor van esélyem megtalálni azt, aki hasonlóan képzel el egy kapcsolatot. És innentől nem kell foglalkoznom a féltékenységgel, a megcsalással, az össze érzelemmel és töltéssel, ami ezt az egészet kíséri. Kinek van erre szüksége?? Dolgozza fel aki akarja. Én inkább békében élek.

Belemásztam a mesebeli sötét erdőbe, hogy megtudjam, ki vagyok, mire vágyom, megismerjem magam és tudjam mit akarok, hogy megtapasztaljam az erőimet és megküzdjek velük. (Meg kellett élnem nekem is a féltékenységet, a kapcsolatfüggőséget, a rabszolgaságot, az önzést, az elkeseredettséget, a haragot, és a feloldást). És kiértem belőle. És akit látok (jé, milyen meglepő...), saját magam. Egy nő, aki tiszta kapcsolatra vágyik. Most már tudom, és azt is, miért. Bűntudat és harag nélkül, anélkül, hogy megítélném azt, aki tudatlanul, vagy tudatosan, nem így él. Ennyi.

Namaszte