Megmondó-show
Míg az énképben az önmagunkra vonatkozó észleletek testesülnek meg, addig az önértékelés ezeknek az önészleleteknek a pozitív illetve negatív minősítéséből formálódik ki és az önbecsülésben jut kifejeződésre.
A személyiségteoretikusok egybehangzóan állítják, hogy az önbecsülés fenntartására és növelésére iránti igény egyike a legalapvetőbb emberi igényeknek, és minthogy ez a késztetés igen erős, az emberek rengeteg energiát fektetnek abba, hogy az önbecsülésükön ne essen csorba.
Én most elhatároztam, hogy próbát vállalok!
Ehhez kérem a segítségeteket.
Kérek szépen önként jelentkezőket, akik ha úgy érzik - a fórumon tapasztalt megnyilvánulásaim és egyéb rólam szóló információik alapján -, hogy valamimmel irritálom őket, nem vagyok szimpatikus ezért-azért, ellenérzésük támadt velem szemben, vagy akár legszívesebben ezt-azt tennének velem.....miegymás....szóval kérem, írják le őszintén negatívnak megélt hozzámállásuk lényegét. Akár egy rossz szót, ami felötlött bennük ...
Mindent szabad ideírni, ami NEGATÍV, vagy annak ítélt érzés/élmény vagy kritika velem kapcsolatban. Közömbösek kérem, most maradjanak némán a mérleg közepén:-)
A tréfát félretéve: csakis a "sötét" tükrökre van most szükségem!
Egyetlen szabály legyen, hogy a valós viszonyulást inkább kijelentő mondat tükrözze.
Tudom, hogy ezt sokkal nehezebb lesz teljesíteni, mintha az ellenkezőjét kérném. Nem azért, mert nincs kritikus megnyilvánulásom a fórumtársaim szerint , hanem mert nehéz lesz felvállalnia és kimondania annak, aki így érez velem kapcsolatban. Aki megteszi ezt, az bátran őszinte ember.
Ígérem, hogy minden hozzászólónak válaszolni fogok a tőlem telhető módon.
Induljon hát a fergeteges igazmondó-show!
Céltábla: szeklice
- szeklice blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
64 hozzászólásÚgy érzem, most tényleg beleadtál apait-anyait:-)
Erre a nyílt, őszinte kommunikációra van szükségem.
Igen, a tükör, amit tartasz nekem, mindkettőnket tanít.
Köszönöm, hogy közel engedtél Magadhoz.
"Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod."
(Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak...)
szeklice
,,Ki minek gondol, az vagyok annak...)''
Egyetértünk...Ebben:D
,,Úgy érzem, most tényleg beleadtál apait-anyait:-)
Erre a nyílt, őszinte kommunikációra van szükségem.''
Sajnálom,ha ezt eddig nem vetted észre. Én mindig ilyen vagyok.Ugyanúgy válaszoltam, ahogy máskor is.
Nem lehetek más,mit aki vagyok.Se most,se máskor:)
Puszi: Éva
"És most ez igazán jól jön ezek után a ,,balhés'' idők után,mert ha kimerjük adni magunkat,akkor sokkal közelebb kerülhetünk egymáshoz,mert az őszinteség az mindig megértést is eredményez.
Aki ebben a blogban bezárkózik,és nem mer őszinte lenni,nem meri,,kiadni '' magát,
azzal a továbbiakban is probléma lesz az oldalon. Pont ezért ezt a blogot az utóbbi idők legnagyobb ,és legtisztább ,intuitív és szívből jövő kezdeményezésének tartom."
Azóta válaszoltam /csak még nem láttad:)/,pont ennek az idézetnek a szellemében.
Ez tényleg ,,egyre jobb lesz'' de azt hiszem mégsem úgy ahogy Attila mondja:)
Én itt egyáltalán nem látom a szeretetet,még nagyítóval sem.
/nem a te fenti írásodra mondom/
...Veled - és másokkal is - beszélgetni a félelemről.
Örülnék, ha partnere/i/m lennél/lennétek ebben, mert szerintem a legfontosabb feladatunk a félelmeink feldolgozása. Én egyedül fogtam neki, de volt feladatunk e téren a Szerelmemmel közösen is.
Ma délután amint kinyitottam az oldalt, véletlenül a felugró blogcím a Miért nem kellek? volt, ami a Tiéd. Elejétől végig elolvastam.
Istenem.
Én ugyanezt éltem át, mint Te Erika! A szeretetéhségem, az állandó megfelelési kényszer, a magánytól való félelem vitt a partnerkapcsolataimba is.
A félelem óriási energiaszívó örvényként működtette az életemet egészen addig, amíg szembe nem fordultam vele.
Ezt nem harccal tettem, hanem megadással, bár nem volt könnyű elkezdeni.
Beismerni az esendőségemet a külvilág előtt, prédának kitenni az érzelmeimet.
Felismerni, hogy ezt megtenni nagyon is kockázatos dolog, de a hozadéka csodálatos ajándék: megkapom önmagam!
Nem kellenek már páncélos csaták a külvilág felé, hogy bebizonyítsam az erőmet, mert az erőmhöz bárki hozzáférhet. Kinyitom magam azzal, ha az érzelmeimről/félelmeimről/hibáimról beszélni tudok.
Esélyt adok a külvilágnak arra, hogy azok kerüljenek a közelembe, akiket vonz ez az "egyveleg".
Mit szóltok ehhez Lányok és Fiúk?
A félelemről szóló bloghoz tuti, hogy hozzá fogok szólni, nem félek.
szeklice-Klári
Na igen.Ez is én voltam. ;)
De nem szeretetéhség volt ami motivált hanem a párkapcsolat.
Ha nem volt semmi körülöttem ami foglalkoztatott éppen,elkezdtem unatkozni és olyankor elkezdtem vágyni párkapcsolatra. :)
Szeretem magam,és a környezetem is ezt mutatja.
A sárkányt is,és nem csak az angyalt. ;)
Noával kiveséztük hogy miért van ez nálam.
Nekem most az egyedüllétet kell megtapasztalnom ebben az életben.
Ezzel a szándékkal jöttem,és lehet párkapcsolatom,meg gyerekem is,de nem az már csak egy második lehetöség.
Rájöttem közben hogy a sors végtelen kegyelméböl védve vagyok attól hogy bármi olyan történjen ami meghiusítsa a tervet amiért itt vagyok.
Az a blog egy hiszti volt,mert én is olyan akartam lenni mint mindenki más.
Akkor még nem akartam meglátni az egyedüllétben rejlö lehetöségeket
Persze hogy kellek! ;)
Megengedek magamamnak olyan kalandot is hogy meglátogassam a volt barátomat egy hosszú hétvégére Hollandiában. ;)
Aztán lehet megint egy évig nem fogunk találkozni...
Amióta nem vesszük komolyan egymást azóta minden rendben.
Ezt csak azért kellett hozzátennem,mert sugdos a kisördög hogy vágjak vissza Szegesnek amiért azt írta nekem hogy:rosszul értek véget a kapcsolataim.
S hogy gondolkozzak el ezen....
Nos valahogy nem tudtam magam beleélni a ,,rosszul véget érö kapcsolataimba",mert még a hatása alatt voltam az ,,embernek" (így hívom az exem)
Tessék kisördög most már elmondtam!Elmehetsz! :)
A ,,miért nem kellek" témában arra jutottam végül hogy ha más életét akarom élni,és ezen sopánkodok,akkor nem látom meg azt ami enyém,és örökösen elégedetlen,végül megkeseredett leszek.
Üdv!Erika
Nagyon köszönöm a bizalmad, s azt, hogy már beszélgetünk magunkról.
Köszönöm, hogy partnerem vagy ebben.
És most megkérdezem a minket olvasókat: ki az, akivel ugyanezek a dolgok tudtak megtörténni az életében vagy hasonló nehézségei voltak, mint Erikának?
(Velem igen!)
S ki az, aki ezt ki is meri tárni elénk ugyanígy?
Ezt akár Erika most megnyitott félelem-blogjában meg is teheti, de lehet visszajelezni legutóbbi hozzászólásának "lájkolásával" is.
Szóval a hasonlóságaink ott vannak az orrunk előtt álruhában vagy pucéran, ennek segítségével láthatjuk meg igazán embertársainkat.
De ehhez állandóan segítenünk kellene egymásnak azzal, hogy magunkról valós információt adunk. Így válunk szerethetővé anélkül, hogy magunkat "kínálnánk".
Ez a legegyszerűbb féleleműző technika.
Megölelnélek Erika.
Klári
"Ezt csak azért kellett hozzátennem,mert sugdos a kisördög hogy vágjak vissza Szegesnek amiért azt írta nekem hogy:rosszul értek véget a kapcsolataim.
S hogy gondolkozzak el ezen...."
Látod, milyen "bolondosak" vagyunk? Mert én meg csak azért írtam, hogy érezd Te is, milyen az, amikor megkérdőjelezik az ember érzelmeit és azon keresztül a párkapcsolatát is...:))
Egyébként még szívem szerint azt fűzném az írásodhoz, hogy egy ilyen szép és okos Nő nem arra teremtődött, hogy megtapasztalja az egyedüllétet, ha csak nem azért, hogy később annál szebb kapcsolatban éljen.
De ezt nem írhatom le, mert tudom, hogy az már az én vetítésem lenne.
Most látom, hogy mégiscsak leírtam azt, amire gondoltam, de most már így marad... ;))
Ezen jót nevettem Szeges!
(túl sok lenne a kacsintójel ;))
Figyi!
Szívesebben tapasztalom meg az egyedüllétet ,,szép és okos nö"-ként mint csunyán és bután.
:)
Én annyit kérnék még, hogy emlékeim felfrissítése érdekében beszélj egy kicsit magadról az életfilozófiádról, az életfelfogásodról, világnézetedről és a saját spirituális és önmegvalósító módszereidről ...stb. szóval mindenről ami eszedbe jut.
Nem hinném hogy Szeklice arra lenne kíváncsi hogy elemezgesd ahogy önmagát hogyan látja...
Elég csak annyi hogy Neked milyen benyomásod van Róla. ;)
Azért mégis mondjon néhány szót, mivel nem ismerem annyira. Ez is része lesz a véleményemnek.
Ahhoz kérsz Tőle segítséget, hogy megtudd, mi irritál benne?
Nem túl jó megfogalmazás :)
Érzed, hogy itt a helyed, de nem tudod konkretizálni? Körül is lehet írni.
Sajnos nem segíthetek többet, hiszen mindenki hozott anyagból kell hogy dolgozzék.
Ez itt a dzsungel...khmm:-)
szeklice
Nem tudhatod, hogy mit keresek benne, csak írd le :) Sok minden árulkodik rólad. Már ez az utóbbi mondatod is :) De ez még nem elég...
Ha kérhetném, szívből válaszolj a kérdésekre :)
Rendben, Ademon: szívből mondok nemet.
Kérlek, ugyanabból gazdálkodj, amiből a többi társunk.
szeklice
Ok, akkor itt az első negatív véleményem:
Számomra a válaszod azt jelenti, hogy még a véleményekkel szemben is elvárásid vannak; máris beakarod korlátozni a lehetőségeimet a múltbéli eseményeidre, így viszont már nem tiszták a feltételek. Akkor lenne reális a dolog, ha bárhonnan gazdálkodhatnék, akár kérdezhetnék, de most falak lettek emelve elém. Vagyis valamelyik részednek nagyon nem tetszik a kérdéseim se a gondlatmenetem, és most irányítani akarja. Ezzel viszont befolyásolod a véleményem teljességét, pedig ennél a blognál pont a feltétel nélküli szabad véleményformálásnak lenne az igazán értelme.
Gyakorlatilag kizártad a jelen pillanatot a blogodból :)
Engedd el a szavakat! ;)
Ne a szavakból vond le a következtetést,mert az csak leegyszerüsített,és primítív formája a kommunkiációnak.S nem beszélve arról hogy igen gyakran becsapnak! ;)
Nézz a szavak mögé!
Tudod hogy milyen izgalmas világot takar az amit mi beszédnek nevezünk?
A beszéd,az megfogalmazás amit olvashatsz csak egy burok,ami levesz a lényeg eredetiségéböl.
Az érzésekröl beszélek.Energiákról amiket a legöszintébben próbálunk is átadni szavakban kifejezve,nem lehet úgy hogy az ne tompuljon,ne egyszerüsödjön le.
S az akkor már lehet akármi is.
Mint ha egy gyémántot csomagolnád be egy papírba.
Aki nem lát át a csomagoláson,az csak a papírt látja,és azt gondol bele amit akar.
Szerintem engedd el a szavak értelmezését.
Ne ésszel próbáld megérteni hanem szívvel.
S akkor meglátod mit rejt a ,,csomagolóanyag" ;)
Üdv!Erika
"...a fórumon tapasztalt megnyilvánulásaim és egyéb rólam szóló információik alapján -, hogy valamimmel irritálom őket, nem vagyok szimpatikus ezért-azért, ellenérzésük támadt velem szemben"
"Mindent szabad ideírni, ami NEGATÍV, vagy annak ítélt érzés/élmény vagy kritika velem kapcsolatban."
Nem hiszem, hogy ellentmondok ezeknek. Úgy írok ahogy érzem, látom gondolom, és így érzem, látom, gondolom jelenleg a legjobbnak. Tény, hogy nem olyan, mint a te módszered, de se feltétlen rosszabb. Csak a magam eszközeit tudom használni... ez van.
Ademon!
Vedd már észre hogy egyre többen vagyunk akik érzésekkel kommunikálnak. ;)
Ez egy olyan játék amit minél többen kapcsolódnak a játékba annál élvezetesebb.
Annyira jó lenne ha csatlakoznál Te is!
Ha akarsz persze....
Az van, amim van. Tőled ez még nem fog megváltozni. Érezz együtt velem és, és lásd, ha tudod :)
:))
Milyen érdekes ez a játék. Persze magamból indulok ki, és azt gondolom, hogy nem az a valódi célja ennek a felhívásnak amiről szószerint szól.
Azt figyeltem meg, hogy amikor kéri valaki akkor nem teljesítem, nehogy már megfelelni kényszerítsen, vagy akarjak. Dehogy akarok. Ám ez lehet a csapda is, hiszen a kérdés éppen arra vonatkozik, hogy kiben mi munkál? Valójában bárki bármit mond azt önmagáról mondja :))
Nos. ítéljük meg szeklicét :)) de kit is ítélünk meg tulajdonképpen? :DDD
Nézzük csak taktikusan azt mondanám, hogy de te egy igazi okos, művelt, barátságos, együttműködő , nyitott, széleslátókörű ember vagy, akinek igazán jó a társaságában lenni :DDD
Akkor ezt magamról állítom tulajdonképpen, tehát ilyennek gondolnám magam ha ezt mondanám, de persze ez nem lenne igaz Szeklicére, márpedig a kérdés az volt, hogy Őt milyennek gondoljuk? De most, hogy ezt így kijelentettem arra lehet következtetni, hogy ennek az ellenkezősét gondolom róla, pedig nem is, de aki erre következtet az önmagáról következtette ki, és Szeklicére, vagy immárom rám vonatkoztatja, miközben Önmagára vonatkozik valójában :DDDDDDDDDDDDDDD
Hol is tartunk? Akkor milyennek is gondolom Én Szeklicét? :DDD Vigyázz mit válaszolsz ;:)))
Érdekes, amit és ahogyan írtál.
Ott van a kettősség, mint mindenben. De most nem kell vigyázni Miklós.
Lépj elő a farbával! Konkrétat kérek.
szeklice
Így nem lehet megítélni.
Ha benne vagyunk egy vitába és spontán oda mondogatunk egymásnak az más, de így felhívni... Így elgondolkodik az ember és folyamatosan felülbírálja önmagát. Én is.
Mondok azért... Bizonyos, hogy harcias vagy, megvéded az igazad. Intelligens is vagy, ez tény... kissé rafinált :))) ... többet nem mondok, mert nagyon kiadnám magam ;)))
Köszönöm, hogy kiadtad magad:-)
Ha azt érzed, hogy ilyen vagyok, akkor valószínű, hogy ezek az érzékelt tulajdonságok benned is ott működnek, ezért tudod azonosítani pontos szavakkal, nemde?
És ezek negatív tulajdonságok? Annak éled meg?
szeklice
Pontosan erről beszéltem. A cikked valódi célja nem az, hogy megismert mások rólad alkotott véleményét, hanem, hogy visszafordíthasd rájuk amit mondtak :))
Ezért is nem írtam többet, ezt a keveset is csak azért, hogy beigazolódjék e témához való első hozzászólásom igaza...
Óóóó kezdek gondolatolvasó lenni :DDD
Én nagyon örülök ennek a blognak,mert végre azzal foglakozik,amiért tulajdonképpen itt vagyunk ezen az oldalon.
/Van aki be meri ismerni,van aki nem,sőt van aki annyira fél,hogy folyamatosan hárít/
Szeklice nagyon okos ezzel a bloggal,mert azzal ,hogy ki teszi magát ,,prédára'' /bár nem sok veszteni valója van:)/,két legyet üt egycsapásra.
Miközben róla gondolkodunk,vagy átadunk érzéseket,valójában nagyon sokat elárulunk magunkról óhatatlanul is. /Már aki ezt felvállalja persze:)/
És most ez igazán jól jön ezek után a ,,balhés'' idők után,mert ha kimerjük adni magunkat,akkor sokkal közelebb kerülhetünk egymáshoz,mert az őszinteség az mindig megértést is eredményez.
Aki ebben a blogban bezárkózik,és nem mer őszinte lenni,nem meri,,kiadni '' magát,
azzal a továbbiakban is probléma lesz az oldalon. Pont ezért ezt a blogot az utóbbi idők legnagyobb ,és legtisztább ,intuitív és szívből jövő kezdeményezésének tartom.
Azért mondom,hogy intuitív és szívből jövő,mert nem tudom ,hogy Szeklicénél mennyire volt tudatos,amit most én itt ,,beleláttam'',ebbe a blogba.
Szia Kedves Szeklice!
Én azt mondom, hogy mindegy milyen céllal nyitottad a blogot, jó a téma, dícséretes a szándék... de én mégsem tudok Veled kapcsolatban semmit "megmondani", mert egyrészt nem ismerlek igazán, másrészt a mostani időkben zajló vitákat sem tudtam nyomonkövetni.
Azonban mégis szeretnék írni valamit, s így megpróbálok a korábbi írásaid alapján emlékezni ... azok alapján viszpnt nem tapasztaltam semmi olyasmit, ami ne lenne meg bennem is. Ami azt is jelenti, hogy a tükröm voltál, amit köszönök. Éspedig az a tükröm voltál, aki engedett rápillantanom önmagamra úgy hogy az nem is irritált és nem is zavart nagyon, csak a felismerésben segített, s ennek kapcsán megköszönöm azt, hogy ilyen tapintatos tükröm tudtál lenni. Azt meg ahol önmagamban bizonytalan voltam, s erre segítettél rájönnöm úgyszintén örömmel vettem.
Drága Marcsi/Michaelita!
Tudom, hogy ma búcsúztál el Édesanyádtól.....
Fogadd együtt érző ölelésem.
Szeretettel: szeklice/Klári