Mit látsz a végén?
Rengeteg mindenről beszéltünk már itt; volt vita, egyetértés... stb. De mi lesz ennek a vége? Látja valaki ,hogy hová tartunk ezáltal? Lehet mondogatni, hogy ezzel önismeretre teszünk szert... stb a szokásos rizsa, de úgy látom, hogy valójában csak a nézőpontjaink változnak folyamatosan. Néha olyan mintha körbe körbe futkosnánk: tucatnyi aspektus cserélődik, keveredik, kapcsolódik és válik szét, és végtelenségig tartó változatokat hoz létre egy öröké tartó folyamatban. A világegyetem eközben meg köszöni szépen jól van és mozog tovább a maga valóságában fittyet hányva a nézőpontjainkra... :)
- Ademon blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
137 hozzászólásez csak időtöltés,szórakozás
ne várj magasztosságot tőle
de tanulni jó dolog ,nem?
Minden ami változó, valótlan.
Jól megfogalmaztad Ademon, hogy ez mind csak "rizsa".
Veszélyes dolog ez, mert a "rizsában" élés akár létformává is válhat.
Megoldást keresni a gondolatok és az eszmék szintjén lehetetlen.
Egyedül csak az valós, ami mindezek mögött van.
Ezt a valamit csak az önmagunkba merüléssel lehet felfedezni.
Csak ez ellen iszonyatosan védekezik az a valami, ami a gondolatokból és az identitásból épül fel.
Aminek végül is mennie kell majd a felismeréskor.
"Minden ami változó, valótlan."
Eléggé valós a világ körülöttem, pedig folyton változik :)
Nem valós, csak annak látszik.
Az ami egyedül valós ebben a folyamatban, te magad vagy. Mert az soha nem változik.
Elég sok időt töltöttem a Pünkösdi hosszú hétvégén a kvantumfizikával foglalkozó legutóbbi kutatások eredményéről beszámoló cikkek és értekezések olvasgatásával.
Ezért is tűntem el (no meg azért, hogy megvárjam, amíg lecsitulnak itt egy kicsit a szenvedélyek :) ).
Elképesztő új eredmények vannak, melyek teljesen felboríthatják a fizikusok eddigi elképzeléseit.
A Cernben azon fáradoznak, hogy megtalálják azt az általuk "isteni részegységnek" nevezett valamit (Higgs bozon), mely gravitációt kölcsönöz az eddig megismert részegységeknek (neutron, pozitron, elektron és az ezek anti részegységei).
Nem találják ez azt anyagot, mert úgy tűnik, nem anyagi, hanem inkább tudat természetű.
Az USA-ban ezzel párhuzamosan végzett számos kísérlet eredménye pedig az lett, hogy az eddig feltételezett végtelen számú részegység (mely az univerzumot felépíti) helyett sokkal valószínűbb, hogy akár egyetlen részecske (mely nem is részecske, hanem valamiféle energia) építi fel az általunk tapasztalt világot, egy olyan már ismert jelenség által, melynek lényege az, hogy az elemi részecske időkésleltetés nélkül képes a tér különböző pontjain egyidejűleg jelen lenni, felborítva ezzel az einsteini paradigmát (mely szerint a fénysebességnél nagyobb sebesség nem létezik) egy olyan nem rég felfedett jelenségnek köszönhetően, melyet a fizikusok kvantum ugrásnak neveztek el.
Úgyhogy Ademon, ami a te testedet látszólag felépíti, az ugyanakkor felépíti az én testemet is és még unalmában mindeközben az egész világegyetemet is. :D
Most már csak egy kérdés maradt: Ki vagy te? :D
Ejnye. Ezek a tudósok csupa olyasmivel foglalkoznak, évekig kutatják, bizonyítják rengeteg pénzért, amit én eleve tudok. :-) Miért nem kérdeztek meg?
Na ja.
Azt a sok milliárd svájci frankot én is el tudnám képzelni a bankszámlámon, amiből megépítették az LHC-t.
Én már 3 éve megmondtam, hogy a teremtett világ csak egy illuzórikus hologram. :D
Na de komolyra fordítva a szót: nem akárkik dolgoznak ott és nagyon sok magyar lángelme is köztük.
Nem akármit vettek a fejükbe. Meg akarják fejteni a teremtés titkát.
(Amúgy érdekes, hogy a tudósok egyre inkább hajlanak a teremtés elmélet felé a darwini fejlődés elmélettel szemben. A Cern-ben létre is hozták már nehéz ólom ionok ütköztetésével az ősanyagot, mely a teremtés pillanatát követő néhány milliárdod másodpercben keletkezett és amely a korábbi elképzelések ellenére nem gáz halmazállapotú volt, hanem valamiféle szuperfolyékony anyag).
Ez ok, de mégis van heterogenitás a világegyetemben. Hiába jön bárki is a illúziórikus világgal ettől még a világ olyan amilyen. Felőlem állhat bármiből a lényeg számomra nem ez, mert a végeredmény a sokféleség és nem az egyféleség. Ha nem valós a világ akkor az azt felépítő alapegység sem lehet valós, így ellentmondásba kerülünk az állításunkkal. Szóval mi értelme az illúzió hajtogatásának, ha nem megyünk vele semmire? :)
Tán szüntessük meg és legyünk boldogok a nagy semmiben, vagy akkor mi a jelentősége ennek? Nem értem a lényeget. Valamiért mégsem érzem jobban magam, hiába tudom, hogy minden egy :)
Az, hogy te nem mész vele semmire, még nem válik a végső igazsággá.
Nem igazán értesz engem szerintem :) Az élet szempontjából lényegtelen, hogy hogyan épül fel a világ, mert te csak a végeredményét tapasztalod. És ez a végeredmény már végtelenül sokféle lehet, és te nem fogsz tudni kiigazodni benne csak azért mert tudod, hogy mind ugyanabból van.
A lényeg az, hogy nem is kell kiigazodni ebben, mint ahogy nem probléma az sem, ha nem oldod meg az álmodban felmerülő problémákat sem.
Egyszerűen felébredsz és az álombéli problémák elillannak a felébredés pillanatában.
Husss. :D
"...nem is kell kiigazodni ebben"
Miért van egy gyereknek szüksége a tanulásra? Miért létezik tapasztalás és tanulás? Neked is meg kellett tanulni járni, beszélni, olvasni, felismerni a végtagjaidat... stb.
Szerintem olyan nincs, hogy ne kelljen valamiben kiigazodni.
Ezek a "tudások" az illuzórikus álom"-ban fontosak, de valójában nem tudások, hanem tudatlanságok. Téveszmék.
Én továbbra sem igazán látom értelmét annak, hogy bárminek is beállítsuk a világot. A világ olyan amilyen, legyen ez illúzió vagy valóság. Mivel kéz a kézben tapasztaljuk a világot és úgy tűnik más nincs, így nem sokra megyek egy ilyen elképzeléssel, hogy minden illúzió. Nekem ez az "illúziós" hozzáállás inkább tűnik egy menekülésnek a valóságból.
Inkább az a menekülés, hogy "úgy tűnik más nincs". Pont ez az, hogy érzem, hogy van valami más is ezen a tapasztalt világon kívül. Szerintem pont hogy nem menekülés szembe nézni azzal, hogy amit látsz, az nem valóság. Hogy is lehetne a valóság, ha én sem az vagyok, akinek hiszem magam? Ha már rögtön azt nem tudom, hogy ki az aki itt a valóság, és nem valóság köztt vacilál, akkor hogy tudhatnék bármi mást? Ezzel a legnehezebb szembenézni, hogy hülye vagyok. Ez pont nagy bátorság, nem menekülés. Szerintem.
Ez a felismerés kezdete. Amikor így belezavarodsz a gondolataidba. :)
A lényeg az, hogy a nagy semmi vagy, miközben végesnek képzeled magad.
Dehogy nem megyünk ezzel semmire!
Ez a kapu az önmegvalósítás felé. :)
Te is a nagy semmi vagy, én is a nagy semmi vagyok.
Ez már megérdemel egy közös sörözést. :D
Heterogenitás: képzet az állandó dolgokkal kapcsolatban.
Nincsenek állandó dolgok a teremtett világban.
Annyiszor volt már szó,erről az ,,illúzió'' dologról. Ez nézőpont kérdése.
Nyilván nekünk,akik ebben a ,,valóságban'' élünk ,nagyon is reális ez a világ,meg minden benne.De egy felébredett,aki ráébred egy másik valóságra,az joggal mondhatja /onnan/ nézve,hogy amiben eddig volt,az illúzió.
Ez olyan,mint amikor reggel felébredek,és tudom,hogy egy álomból ébredtem fel.
Csak nézőpont kérdése,honnan nézem.
Nekünk ez a reális,egy megvilágosodottnak meg ez csak ,,illúzió'',nem reális,mert egészen más tudatállapotban van.
Kérdés, hogy ki jár jobban?
Az, aki felismeri a valóságot és megszabadul a téveszméitől.
Gondolod, hogy aki megszabadul a téveszméitől onnantól problémamentes életet fog élni?
Igen. Nem gondolom, tudom.
Miért van így? Hogy működik?
Egyszerűen azzá válsz, aki a dolgokat létrehozza és szemléli.
Nem azonosulsz semmivel, miközben szabadon élvezel mindent.
Hát nem ezt szeretnéd igazán mióta az eszedet tudod?
Nem ez az, amiről mindig is álmodtál?
Szerinted miért álmodhattál ilyet?
Azért, mert ez a végső "teremtett" valóság.
Ez így van Éva.
De most már nincs akkora szakadék az átlag ember és a megvilágosodott között.
Én egész egyszerűen csodálattal tapasztalom, hogy eddig materialista fizikusok válnak Isten hívővé, mert egyszerűen nem találnak más magyarázatot az általuk tapasztalt jelenségekre.
Amikor megfigyeled azt a pillanatot, amikor felébredsz egy elme által kreált álomból egy valóságosabb (ébrenléti) állapotba, akkor az egy fajta megvilágosodás.
Ez megtörténik veled nap mint nap.
Amikor felébredsz az eddig egyedüli valóságnak gondolt ébrenlétből a tudatosságba, az valami más. Nincs tovább felébredés egy magasabb szintű tudatállapotba, mert ez a legmagasabb szintű tudatállapot.
Egyszer valamiért késett:iszonyat volt:nem találtam a kapaszkodókat,létezésem csak egy piciny láng volt,és semmi korlát,tiszta űr.Ennek ellenére kíváncsian várom,hogy egyszer talán megismétlődik.Üdvözlettel :felacso
U . i . : szerintem a tudatszintet tudatállapotot lehet emelni napközben is:pl :meditációval,vagy hasonló tudatmódosító gyakorlatokkal.