Te miért Vagy itt?
Sziasztok!
Nyitottam ezt a blogot hogy helyet adjak egy újabb témának,amiben kifejthetjük miért vagyunk itt,az önmegvalósításon.
Öszintén...! ;)
Mert feltünt hogy egyesek csak egy jó kis balhé reményében keverednek ide,és semmi inditatásuk arra hogy felhötlen beszélgetésekbe keveredjenek.
Hogyan vehetjük észre az eredeti szándékot a sok mosoly,és kacsintójel,és ártalmatlannak tünö hozzászólások rengetegében?
Te miért Vagy itt? ;)
Hozzászólások
42 hozzászólásKöszönöm a felvetést és a lehetőséget, hogy írhatok arról, ahogy én megélem ezt a blogolás dolgot.
Amikor elkezdtem blogolni, akkor nagyon sok tartalmas írást találtam itt és sokat olvastam, ami sok helyzetben nagyon sokat segített.
Majd írni is kezdtem és jól esett mások véleményét is olvasni és megtapasztalni azt a sokszínűséget, ahogyan látunk és megélünk különféle dolgokat. Úgy éreztem, hogy mindez a fejlődésemet szolgálta.
Volt olyan is, amikor megoldhatatlannak vagy csupán megérthetetlennek tűnő élethelyzetekbe keveredtem, s blogot nyitottam, amikre persze mindenki a saját jelleme, vérmérséklete szerint reagált, de mindebből sokat lehetett tanulni, ami továbbsegített azon az élethelyzeten amiben éppen voltam.
Később már megszokásból is itt blogoltam, hogy olvassam azoknak az embereknek az írásait, akiket szívesen olvasok, illetve leírjam, hogy én mit hogyan érzek/látok/gondolok/hogyan élek meg. No persze voltak olyan írások, amikkel nem tudtam mit kezdeni, de ez még belefért a sokszínűségbe.
Azonban valami az utóbbi időben nagyon-nagyon megváltozott itt, számomra előnytelenül, s teljesen őszintén leírva nekem már nincsen meg ugyanaz a vonzerő, hogy itt legyek, hogy itt olvassak, itt blogoljak. S szeretném azt hinni, hogy ezzel nem sokan vagyunk így, de sajnos ennek nem túl nagy lehet a valószínűsége... persze nem tudhatom, hogy mi az igazság...
No igen, az innen megismert emberekkel a személyes találkozók varázsa még mindig megmaradt, szívesen találkozom - bármilyen apropóból - az itt blogolókkal, de pillanatnyilag ez minden, ha őszinte akarok lenni önmagammal szemben.
Pedig ennek nem feltétlenül kellene így lennie!
,,Amit évek hosszú során felépítettél,egy másodperc alatt romba dőlhet.
Ne törődj vele! Te csak építs!
Ha valakinek segítesz,furcsán néznek rád az emberek.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak,akinek szüksége van rád!
Ha mindent megteszel a világágért,helyébe rúgást fogsz kapni.
Ne törődj vele! Te csak tedd,ami tőled telik!
Azt a jót,amit ma cselekszel,holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
A becsületesség,tisztaság és igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes,tisztességes és őszinte!
Az emberek ésszerűtlenül gondolkodnak,helytelenül cselekszenek és önzők.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
Ha jót teszel ,azt mások úgy tekintik,hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Csak tedd a jót!
Ha ezek a céljaid vezérelnek,hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Csak kövesd céljaidat! ''
/Teréz Anya/
Szerintem az utolsó pont nem igaz. Igaz barátaid lesznek. Ez tuti. Nem lehet máshogy. :-)
És vannak, akik nem felejtik el, ha jót cselekszel. És vannak, akik nem rúgnak beléd ha valamit teszel a világért. (OK, általánosságban azért lehet igaz)
Ez sem igaz. Ha rúgást kapsz, az azért van mert az a karmád.
Mivel mi teremtjük a saját világunkat, a jelenlegi helyzet részben karma. Részben megtestesült vágyaink materializálódása. És részben a félelmeink testet öltése. Csak ki kell bontani melyik-melyik. Elég egy-két életet visszanézni, és tiszta lesz a kép.
Az önmegvalósítás oldalon én azért vagyok mert önmegvalósítással foglalkozom. Az általam ismert módszerek közül a Sanyi módszerei azok amik valódi eredményeket hoznak.
Kérdem én: Miért fontos, hogy én így tegyek, mint ahogy a versben le van írva? Miért jobb ez?
Úgy érzem, hogy a vers nagyon ragaszkodik a jóhoz, a szenthez... stb. Egyes emberek beleőrülnének, ha mindig így tennének.
Hé, ki mondta hogy úgy tegyél? Oda volt írva? Hát most mit tegyünk, ha Teréz anya nagyon ragaszkodott a jóhoz, a szenthez. Nem véletlen volt az, aki.
Persze hogy sokan beleőrülnénk.
Attól még szép.
Nem tanácsos ragaszkodni a jóhoz. Ha ragaszkodsz valamihez, akkor sokszor ellentétekbe ütközöl az élet során.
Ennek ellenére Teréz Anya minden tiszteletet megérdemel.
Gondolom, nem ahhoz ragaszkodott, hogy jót kapjon, hanem, hogy jót tegyen. Na, ez hatalmas különbség!
Sztem te az első felére gondolsz, hogy ahhoz nem szabad ragaszkodni. Vagy csak én gondolom?
A másik feléhez, szerintem, tanácsos ragaszkodni. Márha tudunk... És nem hinném, hogy az ellentétekbe ütközik. (De persze, relatív ki mit ítél jónak...)
A második feléhez se, főleg! Ragaszkodásból tenni jót nem őszinte cselekedet, hanem megfelelési kényszer a jó felé. Ha valaki tényleg érzi, hogy jót kell tennie, akkor valódi és igaz a cselekedet hajtóereje.
Oké. Nem tudom, mi az a ragaszkodás ilyen értelemben. De használom a szót, úgyhogy ott volt a mondatomban, igaz. Szerintem érezte, és tette, és kész. És le tudta írni.
szerintem azt jelenti, hogy ez egy felvett szerep. Egy megfelelési kényszer, nem őszintén, szívből jövő cselekedet. Az eredeti motiváció már olyan régen el lett tussolva, hogy az illető teljes mértékben azonosul a "szeretet nevében" elkövetett dolgaival.Teréz Anyánál véleményem szerint nincs erről szó.
Egyébként szerintem se tartozik ő ebbe bele, csak egy gondolat volt a ragaszkodásról.
Aztán jött a nézelődés,majd a cselekvés vágya,ami az eredményk láttán jó cselekedetekre való törekvésre váltott . Még mindig hiányzott valami :a szándék szerinti eredményesség . és az ezekkel az eredményes tettekkel ragyogóra polírozott
világot robbantja szét újra az :Unalom. Üdvözlettel : felacso
U . i .. : Jól hangzik ? Lépéseiben bővithető . Hol benne hát a hamisság ?
A dualisztikus szemlélet és elv, az élet velejárója (jin-jang, wie-wei, tao, stb). Nem kell ragaszkodni semmihez sem, és főleg megerőszakolni magunkat. Az emberi értékek megmutatják meddig és meddig jó. Csak figyeld, hogy mi megy könnyen és mi lesz egyre nehezebb a tetteidben. Ami nem "jóóóó" azt nem tudod véghez vinni, vagy nagy árat fizetsz érte. Ez van. A "ragaszkodás" teremti a karmikus jelenségeket. Senki sem akarhat örökké elsős lenni. Rögtön a tizedikkel kezdeni pedig nem megy. Kudarcok sorozata mindkettő.
Én azért nem voltam itt sokáig, mert meguntam a sok személyes hadakozást és versengést.
A vita és vitatkozás között őrületesen nagy a különbség.
pusssz.....
Helyzet és állapot függő. Valamikor ezért valamikor azért, de tény, hogy a lehetőség adott és szívesen élek vele :)
Azért vagyok itt, hogy leírjam magamnak a világhoz való viszonyulásaimat. Látszólag ellenségeskedés, és vita folyik a valóság azonban az, hogy a másokra való reakcióink alapján szerezhetünk tudomást tudatalatti tartalmainkról.
Van egy módszer Byron Katie nevéhez fűződik, de magától is rájöhet mindenki: Meg kell fordítani amit leírunk másokról. Önmagunknak írjuk le, kivétel nélkül mindenki. Bármi amit leírtunk tudatosodhat bennünk, ha magunkra vonatkoztatjuk. Igen jó meditációs témák.
A vita tehát erre ad lehetőséget. A nyálcsorgató széplelkeskedés semmit sem ad a beszélgetőknek. Az nem szeretet az egy nagy kamu.
Az érték ha hozzáférünk tudatalatti tartalmainkhoz és azokon tudunk dolgozni. A legkézenfekvőbb legegyszerűbb módszer a tudatalattiba való kutakodáshoz...
A vita a tudatosodás platformja, legéletteltelibb, legdinamikusabb, leghatásosabb módja annak, hogy felszínre kerüljenek a legmélyebb tudatalatti tartalmaink.
Csak aztán vissza kell fordítsuk önmagunkra mindazt amit másokról leírtunk.
Én ezért vagyok itt. Megismerhessem önmagam, és feldolgozzam mindazt az információt amihez a beszélgetések és viták által hozzájutok...
Én azért vagyok itt, mert kib...szott nagy szarban voltam, még nagyobban, mint az élet-halál, és nem is tudtam. És ahogy máshova is az utóbbi egy évben, ide is elvezetődtem, tiszta vicc, hogy az oldalon keresztül jöjjön valaki, akin keresztül jöjjön valaki más, aki pont az akihez most mennem kell (ahogy elötte megvolt más akihez épp akkor kellett mennem), és így megnyíljon valami... Pedig én ilyesmiben sose hittem. Pont azért csinálták az egészet, hogy ennyi mindenfelől mindenki jött segíteni, ha nem akartam is, hogy végre legalább valamiben higgyek. Szóval ideküldtek engem az oldalra, vagy őket küldték hozzám. Vagy mi. Tudja a fene. Még az is lehet, értem csinálták az egész oldalt... :-) Szóval, miért is van ez az oldal???
Ja, és még nem állítom, hogy bárhová jutottam. Addig még biztos jövök. Ki tudja?
és összerezeg ; így a beszélgetések színvonala , az olvasó ráhangolódása és ezáltal az élvezete . Mindenki más gondolatsávban dorombol , és a válaszul kapott símogatást is pillanatnyi behangolódottságától függően érzi keményebbnek,vagy puhábbnak. A tükör előtti lélekfésülgetésre való igény is időnként eltompul : eltelve vele előtérbe kerül a más területeken való megélés vágya ,amely remélhetőleg már az itteni blogolókról egymásra ragadó finomodással átszőve történik.Személyiségekbe,lehetőségkosarakba,pillanatnyi élethelyzetekbe,és az azokban való vergődés érzéseibe,gondolati megfogalmazásaiba pillanthatunk -,vagy érezhetünk érzékenységünktől függően bele,és így nagyon is valóságos emberek nézőpontjai villannak fel előttünk,olyanoké,akiket egyébként soha meg nem ismertünk volna még ilyen részlegesen sem. Üdvözlettel : felacso
U . i . : Időnként , mint mindennel ,ezzel is el lehet telni ,és olyankor a gyémánt is fakóbban csillan.
sok olyan ember is idevetődik,aki nem olyan mint te,aki nem azért van itt mint te
ez az ami zavar téged (meg másokat is)
szeretjük ,keressük a hasonlókat,el akarjuk kerülni a másmilyeneket
mindenki ezt csinálja,akármilyen is
ez egy teljesen általános elv(mint pl az örömelv)
és érdekes csoportosulások,elkülönülések lesznek belőle
Amikor idetaláltam tele voltam kérdésekkel,és kérdeztem is sokat.
Kezdetben még az is gondot okozott hogy úgy fogalmazzam a mondandómat hogy az úgy menjen át hogy ne legyen félreérthetö mások számára.
Olykor eltünök ha huzamosan olyan beszélgetések vannak amik nem mozgatnak meg,és nekem sincs mondanivalóm amiröl úgy érzem hogy érdemes lenne megosztanom.
Harcos vagyok. ;)
Ez már biztosan feltünt számotokra. :)))
A való életemben nincs kivel és miért harcolnom önmagamért,és talán ez hoz vissza állandóan,hogy másokért harcoljak.
Ez úgy tünik gyakran hogy mások ellen folyik a harc,de ez csak látszat.
Ha valakivel vitába is keveredem azt minden esetben érte teszem. ;)
Feltünt az is hogy ugyanazok az emberek verödnek össze mostanában egymással vitatkozni.
Legyen az bármelyik blog,bármilyen téma,a lényegen nem változtat.
Folyton ismétlödik a helyzet,csak mindíg egy egy újabb téma köré csoportosul ugyanez a játszma.
Már ha a témánál sikerül tartani a blogot,bár ez sem sikerül mostanában....
Nem unalmas egy kicsit?
Jò így beékelödni egy egy szerepbe,és az istennek nem tágítani onnan?
Nem vágytok egy kis változásra? ;)
Üdv!Erika
világodban tehetsz rendet.
A Te szereped az hogy Harcos vagy és hogy másokért teszed.
Ez sem jobb vagy rosszabb szerep mint bármelyik más. De szerep a javából.
Visszakérdezhetek? Nem unalmas? Nem volna jobb ehelyett élni? Párkapcsolat, gyerek, kutya, macska bármi?
Ez lenne az élet?
Bár a ,,bármi" szó alatt nem tudom hogy mire gondolhatsz,lehet az bármi. ;)
Aki nem a Te szájízed szerint él Kati az nem él!?
Szerintem jogom van a saját életemet élni,még akkor is ha vita kerekedik egy egy tulbuzgó embertársammal aki tudni véli hogy az én mivel töltsem el a fizikai létem ebben az életben.
Kedves Kati!
A saját életem nem unalmas számomra.
Ha az az életet élném amit Te korlátok közé szorítva életnek nevezel,akkor biztosan unalmas lenne. :)))))
Inkább megengedem magamnak hogy elcsábuljak az élet minden meglepetésének amit tartogat számomra. ;)
De köszönöm hogy szíveden viseled a sorsomat,de én inkább folytatnám a járatlan utat. ;)
Üdv!Erika
tettem fel Erika.
Az a mondat elég lett volna, hogy nem unalmas :-)
Logikusnak tartom azt a következtetést, ha valaki másokért harcol, annak nincs saját élete. De fenntartom, hogy van ami logika felett áll.
Miért érzed azt hogy túlbuzgó vagyok? Megsértettem a határaidat? Vedd észre, ezek csupán kérdések :-)
De ha félre tudnád tenni a minősítéseket, esetleg beszélgethetnénk. Nekem jól esne. Ebbe az irányba kellene elindulni. Tisztázni a félreértéseket. Mindjárt balhé helyett beszélgetések alakulnának ki. Én benne lennék és Te?
Valóban korlátokat vállal fel az, akinek van gyereke. Korlátokat élünk meg ha bárki hozzánk tartozik, legyen az ember vagy állat. Ha az adok-kapok egyensúlyban van, nincs ezzel gond. Én megtisztelve érzem magam, amiért a két gyerekem engem választott szülőnek, mielőtt leszülettek.
Másik téma, a harcos. Szerinted a harcos nem él a saját erőfölényével vissza? Nem lépi át erőszakosan a másik ember határait?
Értsd meg Kati!
Amiröl Te beszélsz csak egy keret.
Keret amiben Te bizonyára jól érzed Magad ha ilyen nagy elszántsággal próbálod ráhúzni másokra.
A családot nem korlátként értelmezem,hanem olyan dolognak amivel lekorlátozom magam ha csak azt tartanám az életem egyetlen értelmének,célnak,amire vágyhatok ugyan,de ha nem ezért jöttem ide,be kellene végül ismernem hogy olyan keretbe gyömöszöltem magam amibe nem passzolok bele.
Tehát nem a családdal van bajom,konkrétan,hanem minden olyan ,,tuti receptel" amitöl az embernek boldognak és elégedettnek KELL lennie.
De ha Te annyira megtaláltad volna a számításodat az anyaság szerepben,akkor most nem éreznéd szükségét annak hogy más módon fejleszd Magad,hogy más téren kiteljesedj.
Ha erre hamarabb jössz rá,akkor már rég ott tartanál ahová most ekkora elszántsággal iparkodsz. ;)
Ha erre rájössz,akkor egyúttal azt is belátod hogy az élet gyakran olyan meglepetéseket tartogat a számodra amit nem tudsz kikövetkeztetni elöre.
Ha engedsz a gyeplön persze,és nem ragaszkodsz az ,,ideális élethez".... ;)
hogy rá akarom ezt másra húzni?
Hol hangzott az el tőlem hogy kell?
"Ha erre hamarabb jössz rá,akkor már rég ott tartanál ahová most ekkora elszántsággal iparkodsz. ;)"
Hol kellene tartanom szerinted?
Miből gondolod, hogy kiszámított és meglepetés nélküli az életem?
Ez a beszélgetés már kezd lesüllyedni a vita,a véget nem érö érvelések szintjére,ezért inkább most abbahagyom.
A véleményem ott van az elözö hozzászólásimban,olvasgasd ha van kedved,nem tudok mást mondani és nincs értelme csürni csavarni azt amit már leírtam egyszer.
Pá!
Kíváncsi lettem volna a véleményedre.
Sajnálom.
Mindenesetre gyorsan le tudod szoktatni az embereket arról hogy kérdezzenek. Így valóban nem lehet beszélgetni. Annyit szerettem volna, hogy fejts ki bővebben.
A vita az, ha Te állítasz valamit és én megcáfolom.
Ha Te állítasz dolgokat és én tovább kérdezek, azt nem minősíteném vitának. De a beszélgetéshez két ember kell, remélem így akkor választ kaptál arra, amiért a blogot indítottad :-)
Csak kérdezni szeretnék.
,, Nem volna jobb ehelyett élni? Párkapcsolat, gyerek, kutya, macska bármi?''
Csak ez lehet az élet? Hátha valakinek most éppen ebben a létezésében más a dolga,mert
mondjuk ezeken már túl van,és más élethelyzetekben kell tapasztalatot szereznie?
Esetleg mondjuk egy ilyen élethelyzetben:
,,ha valaki másokért harcol, annak nincs saját élete. ''
Miért ne lenne,hiszen esetleg pont ez az élete ,a feladata,hogy most a közösségért éljen.
te mondod mindig hogy az előző élet hibáit ,az ott felgyűlt karmát kell kompenzálnunk most.
Mondjuk valaki az előző életében önző gőgös harácsoló volt,mit fog most a ,,kiegyenlítősés''szerint csinálni? Alább veszi az egót és önfeláldozó módon a közösségért fog dolgozni.Attól még lehet családja is,és teles az élete.
Család már csak akkor nincs ,amikor ez olyan szinten megy,mint Teréz anyánál.
A harc szerintem nem mindig agressziót jelent.Attól függ melyik síkon megy az a ,,harc''.
És amikor valaki másokért ,,harcol'',az már régen nem a fizikai síkon zajlik.Azt a 4-es
csakra motíválja,és szeretetnek hívják,nem harcnak.
Én egyébként nem így képzelem el ezt az egész karma,előző élet,sorsfeladat dolgot,de most szeretnék ahhoz igazodni,amit te mondasz erről,hogy egyáltalán beszélgetni lehessen.
csak az lehet élet, ott a mondat végén a kérdőjel. Kérdezni próbáltam. Már nem először.
Erikától már nagyon sokszor.
Ha Erikának annyira fontos, hogy másokért éljen, miért nem válaszol egyszerű kérdésekre?
A karma, sorsfeladat dologról érdemes lenne indítani egy másik témát.
Én ,amikor erre az oldalra jöttem nagyon sok mindent terveztem,hogy a legfontosabb ,mindenkit érdeklő problémákról fogok blogokat nyitni,és mindenki majd elmondja, hogyan látja.
Az a probléma,hogy a hozzászólások szintjén kiderült,hogyha az ember nem
kizárólag az ,,ezotéria''szintjén alkot véleményt,hanem esetleg más ugyanolyan jogosultsággal bíró aspektusból,akkor azt egyszerűen nem engeditek,szabályosan el van fojtva,és ha az ember próbálja alátámasztani a véleményét,akkor már a
megalázásig fajulnak a próbálkozások a visszaszorítására.
Mindenki beszél itt a másságról,de amikor itt van ,az kiüti a biztosítékot de nagyon.
Most ne úgy vedd ,hogy én panaszkodom itt személy szerint,ez nem csak velem fordul elő,hanem mindenki mással,aki valami más szellemiséget is ide akar hozni.
Egyszerűen nem tűritek.Nem akarok személy szerint senkit megbántani,de kénytelen vagyok többes számot használni,bár sokan nem vesznek ebben részt,
de azért éppen elegen ahhoz hogy az ember semmi komoly dolgot ne tudjon ide letenni,ami esetleg tágítaná ezt a beszűkült nézőpontot.
Kénytelen vagyok ezt mondani,minden sértő szándék nélkül,mert bármi a kérdés,mindenre ugyanaz a válasz. Tehát nem gondolkodásról felismerésről van szó,hanem valami betanult dolog állandó ismétléséről,ami teljesen mindegy miről van szó,de akkor is az lesz ráhúzva a dologra.Vagyis bekövesedett a dolog, képtelenség tovább lépni.
Ha valaki azt mondja,hogy jó,de nézzünk már egy kicsit tovább is,annak ott rögtön azonnal vége lesz,/agyoncsapjátok/és ez a tusakodás folyik az oldalon folyamatosan.Ez egyébként veled is megesett Kati,amikor ide akartál hozni valamit.
Emlékszel? Milyen érzés volt?
Felraktam ezt a Teréz Anya dolgot,de minek? Mert megértve nem lett,ami nem baj,meg lehetett volna beszélni,de olyan támadásoknak lett kitéve ,ami viszont szégyen.
És ezen már sajnos a visszakozás/180°-os pálfordulás/ sem segített.
De hagyjuk is ezt,inkább elmondom miért raktam fel.
Valakinek küldték ezt személy szerint,bíztatásnak. Pont akkor olvastam el,amikor ebben a blogban voltam,/hogy miért is vagyok itt/. És annyira összevágott ezzel a helyzettel ami itt folyik,szinte minden sora,csak álmélkodtam,hogy mi ez,és mennyire nincsenek véletlenek.
Én a privát életemben,környezetemben nem érzem ezt,de itt igen,és sokszor jár az a fejemben ,hogy miért tűröm én ezt,amikor mindenkivel normálisan beszélek,és olyan információkat osztok meg egytől egyig,amik távlatokat mutatnak az ezotériához képest.Csinálnám a dolgomat,megosztanám,ami pluszt én tanultam,és közben én is tanulnék.De nem hagyják,és még jó nagyokat belém is rúgnak./de nem csak belém:),mindenkibe ,aki mást mond/
És akkor mit mond itt Teréz anya? ,,Ne törődj vele,te csak csináld a dolgod''
És egyébként minden szavát igaznak találtam,mert más nézőpontból íródott ez,de ezen már nem akarok vitázni.
Ha nem vágott volna ennyire össze ezzel a helyzettel...
...de semmi sem véletlen,mert állt a blog egyetlen hozzászólással,és ahogy ez megjelent azonnal megindult az élet,de csak a kritika meg vagdalkozás formájában
Mindegy is ez már.Vonja le mindenki a tanulságot...Vagy ne vonja. Ki ,hogy gondolja...