Boldog vagy?
Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?
Hozzászólások
126 hozzászólásUgyan már, ezzel atombombát dobnék magamra...! :D
Ha már ennyire röhög magácska, esetleg elemezhetné is, csak úgy, hogy hasznos legyen :)
Hogy lenne hasznos egy atombomba???:)))
Viszont az előző párommal nagyon hasonló volt a szitu.
Ki nem állhattam,majdhogy nem utáltam,persze ez 1980 -ban volt:),és aztán egy éven belül olyan szerelem lett belőle,hogy 12 évig lángolt.
Szóval öreg róka vagyok én már,ez amit ti csináltok,ez a ,,cívódás'',ezt szerintem egészen más mozgatja ott bent mélyen,mint ami itt a felszínen látszik.
Elemezni nem szeretném,mert Erika elküldi nekem a selyem zsinórt,és azt nem akarnám:DDD
Zsuzsa lehet ,hogy örülne neki /a selyem zsinórnak:)/,de én szeretek élni,nagyon is:)
Én nem utálom Erikát :) Még azt is mondanám, hogy jó fej, csak ne lenne ilyen beképzelt (vagy nem is beképzelt, de kioktató, számonkérő) modora néha. Ez rontja az összképet, és késztet engem arra, hogy néha odaszóljak :)
Ki mondta ,hogy utálod ?:) Egy hasonlatot nem kell szó szerint venni !!! ,csak érzékeltetni akartam a távolságot köztünk/a volt párommal/ ,ami még nagyobb volt ,mint köztetek.
Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:),és e miatt sokkal jobban odamondogat:)))
Úgyhogy ha utálat nincs is,de ellenérzés jócskán.És ha már ez egy önismereti oldal,és egészen ,,véletlenül'' itt tartunk,szerintem meg is lehetne beszélni ennek az ellenszenvnek az okát,hátha esetleg kiderülne,hogy nem is úgy vannak a dolgok,ahogy ti azt egymásról gondoljátok:)))
"Erika viszont nem tart téged olyan jó fejnek:)"
Ez az ő baja. Ekkora luxust megengedni magának... :)
Csak azért nem válaszolok már,mert chatelés lesz belőle,pedig lenne kedvem,
de majd nevetgélek itt magamban:)
Hü!
Már megint mumus lettem! :)))
Lazíts Ademon mindíg idöben tudattam Veled a Rólad szóló aktuális véleményemet.
S íme! :Most olyan Szabó Peti féle stilusban nyomod...
De én Petit is kedvelem. ;)
S öt akkoriban amikor ezt csinálta kiscicához hasonlítottam(Peti ha olvasod... ;)))
S Téged kis kutyának látlak aki puha,édes,és egyszer majd biztosan félelmetes is lesz és tekintélyt parancsoló,de most csak egy pici kutya,aki nekimegy a nagykutyáknak,morog,és töle telhetöen próbál ugatni is mély hangon hogy hatásos legyen,és ö komolyan is gondolja ezt,de a nagy kutyák elnézik neki,hisz tudjuk a felnött kutyák nem bántják a kicsiket. ;)
Ha valaki komolyan gondolná ezt,akkor szeretném elmondani neki,hogy Erika megint jóval előbb meglátta a ,,frankót'',és sajnos IGAZA lett.
/ahogy már annyiszor/
Igazolni sajnos nem fogom,mert nem vagyok felhatalmazva rá:)
Az alábbi hozzászólására gondolok:
http://onmegvalositas.hu/comment/39304#comment-39304
Persze jól bemínuszolták ,akik marhára nem értenek ez egészből semmit
de nem baj.
Ajánlom nekik a Sirály csomagok Belső látás gyakorlatait.
Ami késik ugyanis nem múlik:))) Hátha...
Ja ,és lehet engem is mínuszolni,úgyis erre találták ki ezt a rendszert:DDD
Értetlenkedőknek,és szimpátia,antipátia szavazóknak....Éljen:)))
Hát ja, ugyanis annak vége lett. És jött az ellenkezője, nagyonis. Mozdulni se tudtam tőle 3 órán át és az csak a fizikai része. De nem vonom vissza amit írtam, az egy boldogság és halálnyugalom volt, benne azzal, hoyg tökmindegy ez van vagy az. És az egy olyan rosszullevős időszakot követett,a mikor azt éreztem, tökmindegy hoyg rossz-e. Kb egy napig tartott. Ezt osztottam meg, hátha osztozik benne valaki, hoyg nekem éppen jó. hamár a rosszat is megírtam mindig. Ennyi volt a cél.
Lehet, hoyg elcsesztem, mert azt kellett volna érezni, hoyg de jó, és akkor én ezt akarom midnig, és nem mindegy igenis. De mit csináljak, ha nem azt éreztem?????
Kutyául lenni senkise szeret, pláne sokáig, de én változatlanul vállalom, hoyg ha ez van, legyen ez, valahol mindegy. És biztos avn oylan személyiségrészem akinek nem mindegy, persze. Ha erre céloztál Erika, de hát, én abból a hozzászólásból mukkotse értettem. Nem úgy volt megfogalmazva, vagy bennem van a hiba. De az se változtat a lényegen, hoyg azt éreztem, amit és úgy is írtam le.
,,Addig hülyéskedsz fiam amíg úgy nem maradsz" ;)))
Nos látlak ahogy csak fekszel,se mozdulni,de még csak beszélni sem tudsz.( se öngyilkoni... :)))
Csak gondolkozni,de azt jó sokat!
Nem jó kilátások.Igaz? ;)
Csak hogy oldódjon a hangulat ;) :)))
http://www.youtube.com/watch?v=xHvBjCGn-Wg
Nem, olyankor nem tudok gondolkodni se. Gyakorlatilag nem. Mármint amikor ez jön. Akkor mondjuk annyi hoyg gondolom, kinyújtom a kezem a cseppekért ami hátha segítene, amit pont elérnék, de nem megy nem tudom elég erősen gondolni és akarni ezt ahhoz, hogy meg tudjak mozdulni.
Na, jó, tudom itt arra gondolsz ha majd jól lebénulok, akkor gondolkodhatok. De már egy ideje öngyilkos az nem akarok lenni, csak semmi más se.
Ja,hát nem kell olyan messzire futnia az embernek a testétől, és akkor tán nem érik ilyen meglepetések.
Könnyű nektek, ti oda vagytok mágnesezve! :-)
Ez tudati dolog,nem ,,magnetikus'':)))
Erikának:
Magadat milyennek tartod, ha már engem így kielemeztél? :) Na de őszintén...
Egy magányosan legelészö tehén egy virágokkal teli zöld legelön,unottan kérödzik miközben folyton az eget,és az égen úszó felhöket bámulja.
S közben fogalma sincs róla hogy mi történik körülötte.
Például jön egy kiskutya,játékosan körbefutja,incselkedik vele,de a tehén észre sem veszi,csak azokat az ostoba felhöket bámulja továbbra is.
Erre a kiskutya gondol egy merészet,és beleharap a tehén lábába,mire a tehén úgy reagál hogy lerázza magáról és arrébb sétál felhöt bámulni. :)
A kiskutya inkább közepes kutya, és nem harap, hanem bökdös... tehénnek persze fogalma sincs mi van... ahogy állította is az imént :)
Akkor azokat a vidám perceket amiket okozunk Neked nélkülöznöd kellene. ;)
Szerintem jól van ez így,csak dölj hátra és élvezd az elöadást. :)
;)
Már miért kéne? Akkor lenne csak igazi előadás,ha ti még egy fedél alatt is lennétek:)))
Szegesék is írnak az oldalra mind a ketten,szerintem ti is megtartanátok ezt a jó szokásotokat
Na arra befizetnék:DDD
Az nem érdemtelen, hogy ha már megírtam ide a 'rosszat', akkor megírjam ide a 'jót' is. Amit általában jónak tekintünk. Az hogy ezt megosszam azokkal akikkel megosztottam a szenvedős részét, nem érdemtelen. És azonkívül, valakinek szólt ez itt külön is, mert segített, de azt ő tudja. Ha már voltak itt akik szeretettel fordultak felém, ez a minimum hogy megosztom. Főleg, mivel nem tudom, nem -e pillanatnyi lesz, hát megosztottam nyomban, meg mert felrobban a belsőm eközben mert nem értem az egészet.
Nem tudom, kit kellene és miért forgatnom. Hol vált volna be eddig ez a játszma mikor most történt?
Azonkívül, nem tudom meddig tart ez az állapot. És valóban nem érdekel. De most kiírtam magamból ezt a furcsát is. Ennyi.
Az hogy valami teljesen mindegy az nem értelmetlen, nem érdektelen amugy sem.
Azért lettél jól, mert nem állsz ellent semminek. Engeded a dolgokat történni-lenni kívül-belül.
És beengedődik a rend, a harmónia magától:-)
Szeret a most.
szeklice
Ezt most nem is igazán értem, hogyan jött Neked?
Miért, mitől lehetne egyik ember különb a másiknál? Csak mert nem úgy gondolkodik valamiről mint a másik?
Ugye ez nem komoly, Kis akárki? Lépj tovább! Pozitív értelemben...:))
Kár, hogy nem vagy boldog, de a választ azért köszönöm. :)
http://www.youtube.com/watch?v=qV8zOXyYhBI
Hosszú!
Még nem volt időm az egészet meghallgatni, de a lényeg, hogy nem mások által kitalált magyarázatok, definíciók, hanem a saját tapasztalataim alapján élem az életemet, ezért Popper Péter véleményével helyenként egyetértek, máshol nem.
És Nálad, mi a helyzet? :D
Köszönöm kérdésed Szeges,jól vagyok...! ;)
Kezdhetném sorolni az okokat hogy miért vagyok boldog,és hogy miért boldogtalan,de fölösleges és nincs is kedvem ezen agyalni.
Úgyhogy csak elvagyok,teszem a dolgomat,igyekszem idomulni az élet adta körülményekhez,és ettöl talán elégedettség érzésem van. :)))
Bár mint tudjuk mi magunk teremtjük a világunkat,s ezt felismerve nincs kit kérnem számon,tehát igyekszem olyan világot teremteni magamnak amiben jól is érzem magam.
Üdv!Erika
Hol a boldogság mostanában?
Barátságos meleg szobában.
(Petőfi. Téli világ)
Ez a két sor jutott eszembe a blogod olvasásakor. :)
Amit írsz, fontos dolgokat vet fel. Én személy szerint most két részre bontanám azt, ami azért (talán) összetartozik.
1, A boldogság. A boldogság nálam időközönként jelentkezik. Egyszerűen előbukkan. Tömött buszon, rendetlenség kellős közepén, gyomlálás közben, - amikor független a külső körülményektől. Egy belülről kifelé áramló „csendes, nyugalmas, egységérzés”. Nehéz megfogalmazni, mert ahhoz tudatosan fel kell idézni, az meg vagy sikerül, vagy nem.
A másik boldogság külső körülmények hatására önthet el: egy szép tárgy, egy kedves mosoly látványára, a nap melegének érzésére, a szellő simogatására, a csend hangjára.
Akkor érzem magam összességében boldognak, ha minél többször érzem a kettő közül valamelyiket, vagy mindkettőt. Ugyanakkor azt tapasztaltam, hogy egy idő után alapállapottá válik az eddig boldogságként definiált érzelem, és már más impulzusra van szükség a megéléshez.
A másik az „élet”. Azt írod: …. Hogy szeressük és ÉLJÜK? …Szeretni sokféleképpen lehet. Élni sokféleképpen lehet.
Két kérdés merült fel bennem: Honnan tudod, hogy az agyalósok nem szeretik az életet? Miből gondolod, hogy nem élik az életüket?
Néha az az érzésem, hogy az élet élése az emberek egy részének tudatában azt jelenti, hogy jönnek-mennek, szervezkednek, rendezkednek. Ha valaki a szobában elmélkedik, az nem él. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. De az sem biztos, hogy ha valaki folyamatosan lót-fut, az él.
Kétféle aktivitást véltem felfedezni. Az első, a külső aktivitás (jön-megy, pakol, folyamatosan) a másik a belső aktivitás (gondolkodik). Jó esetben hosszú távon egyenlő arányban fordul elő a kettő, de szerintem ez nem feltétele sem a boldogságnak, sem a boldogtalanságnak, sőt annak sem, hogy élem- e az életem, vagy nem.
Szóval, mindenki úgy boldog (vagy boldogtalan), úgy él (vagy éppen nem), ahogy a jelen állapotából, helyzetéből adódik. "Mostanában."
A lényeg, hogy Te az vagy. És örülj neki, élvezd minden pillanatát.
„Mindig azt a viselkedést választjuk, ami az adott pillanatban a legjobb” (NLP-s előfeltevés, alapvető meggyőződés, de nem szabály. Tégy úgy, mintha igaz lenne, és figyeld meg, mire jutsz. :)) Ha hasznos, érdemes beilleszteni a saját hiedelemrendszerbe.
...de ezzel nem.
"Két kérdés merült fel bennem: Honnan tudod, hogy az agyalósok nem szeretik az életet? Miből gondolod, hogy nem élik az életüket?"
Nem gondolom, nem is állt szándékomban azt sugallni, hogy nem szeretik, nem élik, csak megkérdeztem, hogy közbe-közbe nem gondolnak-e néha arra, hogy az Életnek talán más, egyszerűbb célja is lehet?
Ami a jókívánságaidat illeti: köszönöm, és igen, élvezem minden pillanatát...:))
Azért az érdekes, Szeges cimbora, hogy mindenki pejoratíven értelmezte az írásodat
"S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani " ez a mondatod pedig egyértelműen determinálja a provokatív szándékot a sok védőbeszéd pedig erősíti ezt az érzést :))
Amúgy én még azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten nekem szólt ez az írásod, a Szeklicével folytatott vitám után...
"S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani "
Az értelmetlenségben leledző, okoskodó, aki még a szétszedhetetlent is szét szedné, aki nem is én vagyok :))... Hogy is van ez? Beszéljük meg...
Ki minek lát, az vagyok annak...:)
"Amúgy én még azt is megkockáztatom, hogy kifejezetten nekem szólt ez az írásod, a Szeklicével folytatott vitám után..."
Nem!!!
Az viszont tény, hogy Téged is az "agyalósok" közé sorollak, de ezt nem pejoratív éllel írtam, főleg nem provokatív szándékkal, de ha úgy érzitek, hát legyen. :))
Ami magát a témát érinti, arról viszont kevesen nyilvánulnak meg, mintha szégyellenék, hogy itt valami érzelemféléről kellene/lehetne beszélni.
Nem vontam-vonom kétségbe, hogy a jelenlegi harcos-kutató-megismerni vágyó létformátok rengeteg boldogságot adhat Nektek.
Mindössze feltettem néhány kérdést, amire még egyikőtök sem válaszolt. Miért nem? Pedig vetítés helyett talán helytállóbb lehetne egy.egy igen, nem talán, vagy hogy miért nem. :
Mert az alapkérdés: Boldog vagy, Miki? :))
akinek nem inge... annak gatyája! :D