Boldog vagy?
Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?
Hozzászólások
126 hozzászólásA téma kerülése nyilván azért történik, mert nem tudunk mit kezdeni a boldogság fogalmával és jelenségével. Én a magam részéről nem is tudom, hogy mi az? Vannak öröm teli pillanataim természetesen, vannak együttérzéseim, sajnálatot is érzek gyakran más emberek iránt, nálam rosszabb sorsúak iránt, gyakran nagy jó kedvvel működök együtt másokkal, sokszor szívesen, örömtelien dolgozok pusztán az együttlét kedvéért stb... Ez mind együtt lehet boldogság, és a szerelem állapota se maradjon ki persze...
De folyamatos boldogságról még nem hallottam, sőt semmiféle állandósult állapotról sem hallottam.
Az a kérdés, hogy boldog vagyok-e kezelhetetlen a számomra, mert változó állapotaim vannak, ezek között vannak olyan helyzetek amikor elmondhatom, hogy boldog vagyok arra a pillanatra amit egy letargia követhet egy perc múlva attól függően, hogy a környezetem mit testál rám.
Hála Istennek egyre kevesebb dologra reagálok úgy ahogyan azt a környezetem várja, sokszor le is hülyéznek miatta, akkor is boldog vagyok kicsit, mert látom, hogy sikerült bizonyos területeken kilépni az átlagból.
És miközben írok éppen, egy Müller Péter előadást hallgatok, és ez volt a végszava: Jelen pillanatban is a boldogság jelen van :)) Mintha Isteni összjáték lenne :))
De ki kell egészítenem annyival, hogy: Viszont nem mindig aktív. Tehát a boldogság mint lehetőség van jelen mindig. De csak, mint lehetőség... Néha aktív, többnyire nem, és nem is kell, hogy mindig mindenki boldog legyen.
Így van egyensúly: Te boldog vagy, mi meg nem. Majd fordul a kocka és mi fogjuk neked írni, hogy De Szeges, legyééé bóóóddddogggg :DDDD
Bár szerintem az egyensúlyt nem a másik esetleges boldogtalansága billenti helyre.
Ne kívánj nekem rosszat. :)
Ha az ember nem görcsöl, stresszel folyamatosan azon, hogy mi volt tegnap, vagy éppen azon, hogy mi lesz holnapután, az már fél siker.
Akkor sokkal könnyebben, problémamentesen élheti a jelent. Azt hiszem ez a kulcs...:)))
Tudod mikor vagyok boldog? Amikor Papaji nevet :)) Döbbenetes kisugárzása van ennek az embernek, még így is ahogy itt lehet látni és hallani.
http://youtu.be/chPh69jPl9o
...hogy megmutattad nekem Papaji-t.
Soha eddig nem hallottam Róla. Ő az én Emberem...:)))
Meg még sok minden más. Én például akkor lettem újra szabad és boldog,amikor megszabadultam a vállalkozásomtól,ami nekem béklyó volt és mókuskerék./Vízöntő ezt nem bírja!/:)
Na akkor látod nem voltam boldog,nagyon nem.
Azóta meg szárnyalok,és tojok az egzisztenciára meg a /több/ pénzre:D
Régebben azt gondoltam,hogy kell lenni valakinek:))) Kell a fenét!
Az a lényeg én tudjam ki vagyok /,,belül''/,és egyáltalán nem kell kifelé reprezentálni semmit sem.
Nekem ez hozta meg a nyugalmat,elégedettséget,békességet,és mindez hozta magával azokat a dolgokat,ami a boldogságot jelenti nekem:)
Megválaszoltam már a kérdésedet pont 2 órával ezelőtt:)
/,,Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?''/
,,Igen Szeges,ez már nagyon rég óta így van:)
Írtam is róla nem egyszer.''
Igen, köszi! :))
Csak éppen nem hiszed el:D
Különben nem kérdeznél tőlem ilyeneket???
De erre írtam,hogy mindenki mástól boldog. És szerintem tök mindegy ,hogy és miért?
Az a lényeg hogy örülni tudjon.
Én már megválaszoltam ugye. De most az jutott eszembe, sokkal boldogabb vagyok így nagyon boldogtalanul, nagyon rosszullevően, mint amikor valamikor a távoli múltban volt olyan hogy boldog voltam vagy azt hittem hoyg az vagyok (valószínűleg az is voltam sokszor). Annál ez többet ér ugyanis hogy idáig jutottam! Tehát most akkor boldogabb vagyok, csak nem érzem, mert még szenvedek.
Ezek szerint jobb tudatosan boldogtalannak lenni, mint tudatlanul boldognak?
Mai meditációs mondat: "az akarok lenni, ami akkor voltam,
Mikor az akartam lenni, ami most vagyok."...:-)
/Rapülők/
szeklice
Asszem annyi, hogy nem volt nagy szám boldognak lenni amikor legalább egy-két apróság megvolt hozzá. Nemnagy dicsőség. így viszont nagy teljesítmény egyáltalán meglenni. És mivel ide el kellett jutni, anélkül nem lehetett volna jó sosem, hát jó, hogy már ez nem hátra van még hanem már benne vagyok az is valami.
Szóval nem hinném hogy bárkinél is lejjebb lennék bármilyen létrán, így sem. Bár a boldogságteszten megbuktam...
Engedjétek meg, hogy most megint "okoskodjak"..:-) /Hahóóó Miklós:-D
.
Véleményem szerint a boldogság nem az öröm, noha van benne. Nem keverhető össze a kettő.
Az öröm az mulandó, de a boldogság nem.
Mert a boldogság nekem a MOST dala. Zene. A Lét zenéje.
Amit Müller Pétertől idézett Miklós, az a boldogság "körülírása". Azért van jelen mindig a most-ban, mert a boldogság maga a harmónia. És a "most" mindig harmóniára törekszik, a kiegyensúlyozódásra.
Ildikó élménybeszámolója is a harmónia-állapotok megéléséről üzen számomra. Igen!
Erre képessé lehet válni, mert le lehet/kell győzni hozzá saját magunkat, akik és ahogyan addig voltunk és működtünk.Képessé kell válni az elengedésre, a megengedésre....az engedésre.
Ha tudnánk, hogy gyermekeinket a legjobb akarattal is a boldogtalanságra kondicionáljuk /mert mi is ezt tanultuk valamikor a szüleinktől, meg ők is az övéiktől, stb./, akkor hamarabb motiválva lennénk megérteni és ezáltal tudatossá tenni e folyamatot. Akkor ti. megértenénk, hogy nem felelőst kell keresni a boldogtalanságunkért, hanem döntéseinkkel megszabadulni ezektől a belénk nevelt béklyóktól. Tudatosan kiemelni magunkat belőle. Amíg ezt nem kezdjük el tudatosítani és tenni, addig bizony a boldogságunkat feszegető Szeges-kérdésekre - akár mint projektív tesztre is - szükségünk van:-)
Itt van például Egy kis akárki/Zsuzsa esete.
Mennyien sietünk a segítségére, hiszen szavai számunkra a boldogtalanság jajkiáltásai. Azonnal együtt érzünk vele, együtt rezgünk vele, próbálunk figyelmesek és megértőek lenni vele, de valójában mi történik ekkor bennünk?
Mi vajon mit érzünk az ő történetét olvasván?
Megmelegszik a szívünk az együttérzéstől? Netán újraéljük saját hasonlóan elszenvedett /korábbi vagy épp most aktuális/ feldolgozatlan történetünket? Akkor ez bizony sajnálat. A sajnálattal működve rögtön sikerül boldogtalanság-létránkon Zsuzsának helyet találni, aki persze így "alattunk" van...Mert mi magunk is még ugyanezen a létrán mászkálunk. Azt hisszük, hogy segíteni-akarásunkkal szeretetet gyakorlunk, pedig csak az történik, hogy támogatjuk egymást, mint kocsma előtt a biciklik:-)
Ha képesek lennénk igazán LÁTNI Zsuzsát, akkor a változását/viszonyát látnánk a most-ban. Ahogyan bontja magát (több értelemben), ahogyan alakul.. De sajnáljuk, ezért nincs rálátásunk a problémájára.
Persze mindig akad olyan hozzászólás, amelyben felvillan a "most" esélye, mert aki így kérdezi őt, az látni akarja, ki is ő most, ám Zsuzsa -állapotából adódóan - a sajnálat-motivált "massza" véleményét tudja még legerőteljesebben magáévá tenni. "Nem akarok élni" - mondja, pedig csak NEM TUD a most-ban élni, a sajnálat-energiánk pedig még jobban dunsztolja őt a múltban, nem segíti ki abból.
De nézzük csak, mi történik akkor, ha valaki itt a fórumon repdes a boldogságtól, szavai minduntalan átitatódnak ujjongással?
Beindul a tagadás. (Kilöki őt az a massza, amely nem tud együtt rezegni vele.)
Azért nem tudsz együtt táncolni-ujjongani vele, mert benned nem ugyanaz a zene szól.
Ehelyett belül elkezdesz értetlenkedni: Nem értem, nem értem...mi a fene ütött ebbe az emberbe? azt mondja boldog....hmmm...méghogy ő boldog! Na, nehogy boldog legyen már! Ő csak ezt hiszi! Majd én elmagyarázom neki logikusan, miért NEM az....no jó, tőlem hiheti, hogy boldog, de szegénykém nem tudja, hogy ez is elmúlik majd neki...etc., etc.
Nemhogy nem akarsz vele együtt táncolni, de belül - ki nem mondottan - ellenszurkolójává válsz. Pedig csak az történik, hogy a Te komfortod nem az ő komfortja, a te zenéd nem az ő zenéje.
Amikor indokokat keresel a boldogságra, akkor nem a boldogságról, hanem az örömről tárgyalsz magaddal.
Mondod is: örömet okoz ez + az, mert....
De ez az öröm azért ujjong, mert a benned lévő állapothintádon most épp fenn röpül, miközben a szomorúságodat meg nagyon lenn tartja...Ahol hiányzik az egyik, rögtön betör a másik. Átfordulhatnak az érzelmeid pillanatok alatt is.
A boldogság állapotában mindkettő VAN, de nem OK-ként, hanem "boldog együgyűségben", EGY-ben. Nem ok van, hanem oké van:-)
Ahogyan a jelenedet megéled, az a boldogságod állapota.Amikor harmóniában vagy, itt vagy, létezel, simulsz, akkor olyan "minden rendben van bennem, s körülöttem" - érzés kíséri. Mosoly és öröm van kinn-benn, de nem tudod lebontani, főleg megindokolni (!), hogy ez épp mitől, mert hisz' mindentől. A MINDENTŐL!
Akár akarod, akár nem, ez a "minden oké" sugárzik rólad, és nem kell akarnod, hogy ez sugározzon, mert eleve VAN! Te magad vagy egy dallam-lény, így hát nem is tudsz másként megnyilvánulni: kihallatszik belőled a zene:-)
Ezt a zenét pedig nem lehet kottából tanulni, mert Te magad vagy a hang, a hangszer, a karmester és a szimfónia élvezője is egyszerre! Minden minőség egyben-átölelően ott van benned azzal, hogy egyáltalán élsz. /Erre mondja Szeges, hogy az Élet ajándék./
Éjjel-nappal van esélyed arra, hogy hangolódj, hogy együtt rezegj, együtt élj-működj szándékod szerint bármivel és bárkivel.
S ezt az esélyt minden pillanatban, mindenkinek megkínálja az Élet...ez az ajándéka Neked, csak bontsd ki és örülj!
"Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
Az hallja a másik énekét is szépnek."
(Babits: A második ének)
Köszönöm, hogy végighallgattátok újabb 'trillázásomat".
A boldogság legyen Velünk:-)
Ámen.
szeklice
Szeklice írása nyomán eszembe jutott a következő esetem. Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem kutatni a boldog élet titkát :) sok pszichológiai, meg önfejlesztő könyvet olvastam. Sokban tanácsként a következő volt: mosolyogj az emberekre, és és jobb kedvük lesz, rád is mosolyogni fognak. Bár volt bennem némi kétkedés, de miután a jelszavam: "semmit ne higgy el, mindent próbálj ki!" - hát kipróbáltam. Kevés esetben mosolyogtak vissza, és nem értettem az okát.
Aztán történt egyszer, hogy rettenetesen magam alatt voltam, kétségbe esve, lelkileg kiborulva. Ahogy mentem az utcán, láttam egy embert, amint felszabadultan, vidáman nevet. Egy hirtelen gondolat futott át az agyamon: "ez meg mi a fenének örül?" És abban a pillanatban megértettem, hogy ha valaki a poklok legmélyén lakozik, azt vidámsággal lelhetetlen boldoggá tenni.
Később találkoztam a következő haikuval, amit már értek.
AXIÓMA
a szeretetnek
táplálék a nevetés;
a vágynak: méreg
(Fodor Ákos)
Már észrevettem, hogy az ilyen és ehhez hasonló szellemi tudatállapotokat+ leíró témáknál a szóhasználat, és általában véve a nyelv korlátai okoznak félreértést.
Azt a tudatállapotot, amiben mindentől függetlenül "jól vagyunk" különböző szellemi tanítók és iskolák különböző módon nevezik meg.
"Boldogság", "szellemi szintű tudatállapot", "Nirvána", "Buddha tudat", "Mennyország", "tiszta öröm állapota", "önvaló", "egység", "misztikus unió", "atma" ... és valószínűleg lehetne még sorolni.
A lényeg az, hogy ezt a tudatállapotot nem lehet valójában szavakkal leírni, természeténél fogva. A szavak a duális dimenziók termékei, a teremtett világ teremtései, az elme termékei, és a duális világ, poláris törvényei szerint működnek. (Ezért van, hogy ugyanaz a mondat adott esetben teljesen más értelemmel is bírhat, valamint, hogy "ki lehet fogatni a szavakat".)
Az tudatállapot, amiről beszélünk nem poláris. Más törvények szerint működik, ezért is kell az elmét "megnyitni", antennává tenni, nem pedig az ő működése által érhető ez a tudatállapot el, hanem őt elengedve és működését szolgálatba állítva érhetjük el.
Az, amit ebben a tudatállapotban átélünk, az "egység" valóban egyfajta "boldogságérzéssel", egyfajta örömérzettel jár, de ez egyáltalán nem hasonlít ahhoz az örömérzethez, amit VALAMI ÁLTAL nyerünk, és ha az a forrás, ami által nyerjük megszűnik, azzal az örömérzetünk is elszáll.
Energetikailag ez két teljesen különböző jelenség. Ha valamitől vagyunk boldogok, az a duális világban nyert, ezek szerint a törvények szerint kapott/elvett asztrális energia, aminek a forrása szintén asztrális. (Egy jó zene energiája, ami felemel, étel, ital, egy mosoly, amivel megajándékoznak, szerelem és szex...stb. Ezek persze itt pozitívan felfogott és átélt energiák, de ugyanezek negatív élményt is jelenthetnek: ettől poláris a poláris.)
A szellemi tudatszintben nyert energia nem személyes, és semmilyen módon nem kapcsolódik asztrális jelenségekhez, forrásokhoz. Ez az a szintje a tudatnak, amely minden más tudattal összekapcsolódik, ezért végtelen energiaforrás. És mint ilyen, nem függ semmitől és senkitől, egyedül csak attól, ebben a tudatállapotban vagyunk e.
Amit átélhetünk itt, valóban leírhatatlan szavakban, mind minősége, mind mennyisége miatt is. Egyetértek azokkal, akik leginkább az "öröm" és a "boldogság" állapotával jellemzik, mert ahhoz hasonlít szerintem is a legjobban.
Ugyanakkor lényeges különbség, és az különbözetei meg a földi "örömtől" és "boldogságtól", hogy NEM FÜGG SEMMITŐL, TELJESEN FÜGGETLEN ATTÓL, MILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT VAGYUNK, MI TÖRTÉNIK VELÜNK, AZ EGÉSZ TEREMTETT VILÁGTÓL.
Ezért nevezik tudatállapotnak.
Szóval igen, aki "gyúr az örömkeresésre" az valóban fizet, de nem csak mentálisan, hanem érzelmileg is, mert az asztrális világból nyert energia mindig kiegyenlítődik. Ezért jön a jó után rossz és megint. Ugyanakkor egyetértek Erikával, aki lelátásom szerint a szellemi örömről írt, és akik vitatkoznak vele, nem értik, hogy ebben az állapotban minden jó. A rossz is. :)
...a hétköznapi fogalmainkat alapul véve:
Boldog vagy Aditi?
Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
Hétköznapi fogalmakat alapul véve: köszönöm, jól vagyok! :))) Nagyon is jól!
A a boldogság állapota számomra egész mást jelent, mint amit azt a "hétköznapi fogalmak" szerint "általában" értenek az emberek. (Lásd előző írásom)
Egyébként ha pontosan fogalmazunk és beszélünk, és ismerjük a szavak valódi jelentését, akkor lehet tudni, mit jelent ez a szó.
Nem véletlenül a szenteket avatják "boldoggá" és nem a szomszéd Pisti bácsit, aki ma "boldog", mert jót evett a véres-hurkából, holnap meg "boldogtalan", mert nem kap több nyugdíjat. És közben a boldogsághoz semelyik megélésnek semmilyen köze sincs, távolról sem.
A "boldogság" egy tudatállapot, egyetlen tudatállapot, amit sokféleképpen próbálnak leírni, egyik sem tud pontos lenni, mind ugyanarra utalnak, ha tetszik, ha nem.
Ezért ha azt a kérdést teszed fel, amit feltettél, erre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, ha igazán őszinte vagy magadhoz, mert ebben a tudatállapotban igen kevés ember fordul elő még mindig ezen a Földön és igen kevés időre.
Vagyis állapotaink (tudatállapotaink) hullámzók (rosszabb esetben status-quo-ban stagnálók), és szívesen találkoznék azzal az emberrel, aki ezek után azt állítja, hogy ő "boldog", és ezt meg is éli!
A boldogság egy állandóságot is jelent, mert ez a tudatállapot időn kívüli.
Ezt a kérdést valójában nincs is értelme feltenni, talán a Dalai Lámának igen, ő talán azt válaszolhatja, tiszta szívből, őszintén és tudatosan, hogy boldog. és az igaz is lehet.
Mi meg legyünk szerények és igyekezzünk felnőni ehhez az állapothoz, és addig is örüljünk, amennyit csak tudunk az Életnek, de lássuk a valóságot, és örüljünk, hogy "jól vagyunk", amikor ez sikerül.
(Persze lehet mágiázni a valóságot azzal, hogy ilyenkor azt válaszoljuk: "igen." és elhisszük. :))) Csak aztán előbb utóbb találkozunk valakivel, aki tükröt tart, vagy felidegesít annyira, hogy már nem is vagyunk annyira "boldogok") Én szeretem látni a valóságot, bármilyen.
Ez az út vezet ugyanis a megtisztuláshoz, a "boldogság " állapotáig.
Aki mondogatja, hogy "boldog", vagy bármi mást, és közben észre sem veszi, mit nem tud önmagával, vagy önmaga állapotával kapcsolatban, vagy mit hárít, annak sokkal több időbe kerül ugyanez. :)
mert a valóság: jó és rossz keveréke és egysége a "boldogsággal". Tisztán látás, tisztán érzés és tisztán gondolkodás. :)))))
Namaszte
Nem is értem igazán, miért bonyolódnak bele az emberek a definíciók keresésébe, egy-egy állapot elfogadása helyett?
Miért félnek elfogadni, kimondani a jót? Talán attól tartanak, hogy egyszer vége lesz. De akkor vége is lesz...:(
"Vagyis állapotaink (tudatállapotaink) hullámzók (rosszabb esetben status-quo-ban stagnálók), és szívesen találkoznék azzal az emberrel, aki ezek után azt állítja, hogy ő "boldog", és ezt meg is éli!"
Találkozhatunk, ha úgy gondolod. Szívesen látunk a Paradicsomban...:))
Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. (Ezt az energetikából lehet ismerni, érzékelni.)
Akkor miről beszélsz? :)
Inkább te félsz elfogadni a tényt, hogy becsapod magad.
nekem semmi bajom magammal és az állapotaimmal, és azzal sem, hogy szeretem érteni és látni a dolgokat.
A saját állapotaimat elég jól fel tudom mérni, és a tanultakból, a megéléseimből és a látásomból adódóan sok más emberét is.
És nagyon kevesen "boldogok", a szónak abban az értelmében, amiről írtam, és ezt nem félek látni. :) Az "állapotaim elfogadása" amiről te is írtál éppen ez, és nem az, hogy boldognak nevezem magam, miközben nem vagyok éppen az, és még vitatkozom is a másikkal, akinek nem olyan a meglátása, mint az enyém. :)))) A boldog emberek egyébként nem vitáznak. :)))
Láttál te már vitatkozó szentet? :))
Persze lehet h máskor én is élni fogok a szónak a "hétköznapi értelmével" és azt mondom: többségében boldog az éltem, mert az emberek, ahogy te is, nem értik, miért fontos precízen fogalmazni, és érteni, miről beszélünk, és hasonló felesleges köröket szül, ha én így teszek. (És persze én sem vagyok mindig precíz, de már esetenként igen.)
Az élet egy folyamat. Mondhatod, hogy boldog vagy, de ez egyszerűen nem igaz, a szavaid értelme és tartalma nem fedi a valóságot.
van akit ez nem zavar, mert eltekint tőle, van aki szereti pontosan fogalmazni a dolgait, és van aki azért nem törődik az értelmével, mert nem tudja, valójában mi van mögötte.
Én, MOST ezt így élem meg. És megengedem Neked, hogy máshogy tedd. :))
Légy hát boldog! :)
U.I: Mellesleg legutóbb a Paradicsomban nem voltál ott.... Akkor hogy is van ez nálad??? :)))))
"Az az állapot, amiben írsz sem az, amiről beszélünk. "
Persze hogy nem, hiszen nincs közös nyelvünk. :(
Inkább csak az az állapot, amiről én beszélek...:)
nem a nyelvben van annyira az eltérés, inkább a látószögben...
én nem félek látni magam. :) És leleplezni magam mindig, amikor nem önmagammal vagyok. Ugyanis akkor vagyok "boldog". (Amikor önmagammal tudok lenni.) Amikor a nemtudásom, a tudatalatti félelmeim, vágyaim vezérelnek, vagy csak azokat élem, akkor nem, de ezek szerencsére már múló és tudatosan kezelt állapotok.
És meg tudom bocsátani már magamnak és tovább lépni. Elfogadtam az életet olyannak amilyen, jónak és rossznak, egy kalandnak, amiben én vagyok a szemlélő, a tanuló, aki tanulja szemlélni magát átélései közben is. (Tarot tízes Arkánum - ajánlom figyelmetekbe.)
Ez már önmagában egyfajta egyensúly, egy út, ráadásul egy tudatos és-ön-vezérelt út, ezért nem is érzem szükségét annak, amit ti csináltok ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy kijelentsem, én boldog vagyok és az életem egy merő harmónia. Ez egyszerűen nem szükséges. Látom és élem a jót és a rosszat is, és a megéléseim közepette én igyekszem mindig középen maradni. (Tudatosnak.)
Aztán hogy ez mennyire és milyen arányban sikerül, azt már az életem dokumentálja. :)
ha nektek már semmilyen félelmet, kétséget, hitetlenséget, csalódást, és sebet sem rejt a tudatalattitok, amikkel szembesültök nap mint nap, vagy már olyan jó kezelitek, hogy meg sem érint tieteket, akkor meghajolok előttetek.
Akkor ti, valóban boldogok vagytok.
egyébként nem, hiába erősködtök. :)
De igazából, valóban, ez a ti dolgotok.
Az enyém, meg az enyém. :)
namaszte
...várunk ide, nézz körül!
Itt nincs semmi, és van minden.
Várunk!
szeretettel: szeg-lice:-D
Én meg vagyok boldogulva:-))
Boldog vagyok.
Sőt: világosan és tisztán élek.
Pont.
szeklice
Gratulálok! :)
Namaszte
Megismétlem a meghívásunkat: szeretettel várunk vendégségbe Patakra, ide a Paradicsomba.
Bizony az egész életem Teremtése ITT van, Szegest is beleértve:-) (Ő is így éli meg.)
Mindketten annak köszönhetjük a kint és bent egyaránt megjelenő "jutalmunkat", ami a boldogság, hogy sosem csapódtunk birka módra nyájhoz. Bár oroszlánként sokkal nehezebb volt idáig jutni, mert nem volt kinevezett pásztorunk, csakis a belső hangunk, amit egyre tisztábban hallottunk, mert egyre jobban figyeltünk rá. A szerelmünket is ennek köszönhetjük: a belső hangunk vezetett egymáshoz.
Nekem a szavak a megéléseim miatt egyéni töltetűek, ezért tudok egyéni módon teremteni velük.
Senki definíciójához nem alkalmazkodom, bár belátom, hogy a felszín erre törekszik.
Idegen mesterek - bármilyen megvilágosodottak - csak a saját szavaikkal tudják körülírni a körülírhatatlant. Amint megpróbálnám lemásolni saját szavaikkal őket, máris teremtenék egy idegen valóságot. Látod, ők is mindig ezt mondják: ne fogadj el, dobj el minden tanácsot, küldj el minden tanítót és maradj egyedül! Próbáld ki!
Merj oroszlán lenni, akinek nincs szüksége birkapásztorra!
Légy a saját belső pásztorod:-)
Az én szavaim az én boldogságom, az én energiám.
Én a valóságban is oroszlán vagyok /a napjegyem/.
Arra biztatlak Aditi drága, hogy dobd el végre a pásztorodat - a sok nehezen megszerzett elme-mankódat - és merj végre az a gyönyörű, ragyogó, tiszta gyermekszívű NŐ lenni, aki már oroszlán-sörényével minden nap odabenn "rója a köröket" indulásra készen...:-)
Várunk Téged a Paradicsomban!
szeretettel: szeklice
A boldogság érzés nem egy folytonos érzés.
Akármennyire is hü de tudatosak vagyunk nem lehetünk részesei folytonosan szünet nélkül.
Persze vannak akik tényleg képesek vidámságra látszólag minden ok nélkül,ök akiket egyszerüen csak ,,bolond"-nak hívunk.
Bár ismertem én is szellemi sérült embert,és tudomásom szerint ök is bosszankodnak olykor.....Hmmm...?
De ha a boldogság,és a boldogtalanság a két véglet skáláján nézem akkor egyértelmüen azt mondom hogy ök boldogok. ;)
(talán nem véletlen hogy a bolond és boldog szó hangzásra ennyire hasonlít..)
Na most komolyan.
A boldogság egy természetes emberi érzés.
Egy a sok közül.
Nem értékesebb mint az összes többi emberi érzés amit a fizikai világban érezhet egy ember.
Csak az ember sajátossága hogy szeret válogatni,rangsorolni,bekategorizálja az érzelmeket attól függöen hogy hogyan érzi magát tölük.
Három kategóriába sorolja.
Van a jó,a rossz,és a semleges.(a semleges is csak azért mert bár találkozott a szóval ahogy az érzelmet nevezik,de még nem élte meg ezért nincs benne érzelmi töltet ami bármiféle indulatot,érzelmi reakciót váltana ki)
Tehát.Az egyszerü ember elkezdi bekategorizálni az érzelmeket a jó és rossz csoportba amiket már megélt.S elkezdi használni is az ,,élet útvesztöjében" mégpedig úgy hogy a negatív érzelmektöl igyekszik magát minél távolabb tudni magát,és a kellemes érzelmeket pedig igyekszik magáénak tudni.
Ezt a fajta viselkedést nevezem én úgy hogy ,,boldogságra gyúrni" ;)
Az érzelmek jönnek mennek az ember életében,és ez teljesen normális.
Ha hagyom öket szabadon áramlani akkor nem okoznak zavart.
S nem elhanyagolható az sem hogy ez a tiszta érzékélés lényeges feltétele. ;)
Szerintem nem olyan jó biznisz az állandó boldogság állapot.
Isten örizzen meg attól mindenkit! ;)
Aki élete során megélt már olyan helyzeteket ami nem volt kellemes,és más ember lett általa,s ezt a változást fejlödésként értékeli,annak a szenvedés értékkessé válik a számára,az út ami akkor reménytelennek tünt egyszer csak értelmet nyer.
A boldogság maga az jó.De csak akkor tudjuk szeretni magát a boldogságot is ha tudjuk mi a boldogtalanság.
Egyik a másik nélkül nem létezik.
S van még valami.;)
Ha az embert tartósan olyan ingerek érik amitöl akár boldog is lehet,elkezd unatkozni. ;)
S akkor.....ez egy újabb téma lenne...
Erika Szeretettel!
Ez még mindig duális nézőpont. de érdekes, hogy olykor kilépsz belőle, amikor megfogalmazod, hogy az élet ízesen jó.
Az eltérés csak ott van nálunk, hogy a boldogságot magát nem egy érzésként definiálom, és élem meg. Ha akként élem meg, akkor az függ valamitől, az egy duális jelenség, egy érzés, aminek valóban, ellen-érzés párja van.
Az az állapot, amit szellemi állapotnak nevezek, hasonlít a boldogságra, és sok tanító ennek nevezi.
Én is szeretem ennek nevezni, de nem az érzést értem és élem alatta, hanem egy olyan állapotot, aminek NINCS ELLENTÉTPÁRJA, mert nem a duális részünkkel "gyártjuk".
hanem van, mert mindenben ott van, csak rá kell találni.
nem emel fel úgy, mint egy érzés, mert az utána le is csap, mint a hullámzás.
fent van. És ha vele (önmagunkra hangolódva) vagyunk, akkor mi is "fent" vagyunk.
És nem unalmas.
Egy kicsit sem.
csak az elme az, amelyik kényszeresen ki akar léptetni ebből a boldog én-állapotból (Szeges erről a gondolat-ellentét-őrületről ír oly költőien a "szr az élet című kreatív hozzászólásában :), amiben egyébként a csecsemők és a kisgyerekek is szinte folyamatosan vannak (pl.). Mert ők még nem hasonlítanak, nem gondolkodnak, mernek lenni és létezni, olyannak, amilyenek, és azt tenni, ami tenniük kell, sírni, amikor éhesek, és aludni, amikor fáradtak, és marhára nem kíváncsiak senki véleményére, bajon jó e ez, és hogy ez e a boldogság.
csak teszik.
És átélik a jót és a rosszat is tudatlanul még ugyan, de bátran, de közben hihetetlen életerővel sugároznak, mert az egészt, amiben élnek, és ami körülöttük zajlik valójában egyáltalán nem veszik komolyan, de minden egyes pillanatában tökéletesen ott vannak, és a lehető legnyitottabban és legőszintébben élik minden ízében át.
A gyerekek teljes odaadással csapnak oda, amikor elveszik a játékukat és igazuk van. és teljes odaadással merülnek el a homokvár építésében és eltűnik számukra az idő, és teljes joggal érzik sérve magukat, amikor az anyukájuk indulásra szólítja fel őket, arra hivatkozva, hogy "elkésnek ha nem indulnak el", amikor még a vár csúcsa befejezetlen.
Ez az élet.
Jó és rossz teljes odaadással átélve, de közben nem belemerülve a gondolataink és érzéseink gabancába, az időbe és a korlátokba.
merni önmagunknak lenni, átélve és mégis egy szinten érintetlenül általuk.
nem pedig úszni a "boldogságban" Az még mindig egy önhazugság. de nem baj.
majd rájönnek.
Namaszte
Még nem nagyon értem amiröl beszélsz...
De semmi baj! ;)
Èn ráérek,majd csak ezt is meg fogom élni valamikor. :)))
Téged viszont most úgy érezlek mint amikor egy labdát nyomva tartanak a víz fenekén,és egyszer csak elengedik. ;)
Èn pedig nem voltam a víz fenekén nagy eröfeszítések árán tartva,hanem csak lebegtem a langyos zavarosban.S most lassan lebegek felfelé. ;)
Ha belegondolok,hogy mekkora energiát vesz el egy embertöl az hogy magát a ,,viz fenekén" tartsa....!
Ugyhogy nem csodálkozom hogy amióta nem arra fordítod az energiáidat ekkorát ugrottál! :)
Nagyon csábít a gondolat hogy inkább kérdezzelek Téged ha valami nem tiszta,mint hogy várjak hogy majd csak elér egyszer a felismerés. ;)
Puszi!Erika
Ma reggel boldogtalanul ébredtem. Mellettem még alszik a gyönyörű NŐ, aki szeret és akit szeretek, de hát mint tudjuk a szépség is mulandó, és egyszer talán majd arra ébredek, hogy már nem is olyan szép.
Meg kellene Vele osztanom a gondolataimat, legyen Neki is rossz, de hagyom még kicsit aludni, mert álmában mosolyog.
Nemsokára hét óra. Kimegyek az udvarra, szikrázóan süt a nap, nemrég emelkedett a keleti erdős domb fölé.
Nagy színező az Öreg. A kerti zöld eddigi rendjét megbontja, és egyik percről a másikra a zöldnek legalább húsz árnyalatát mutatja.
Mi értelme? Miért nem elég egy fajta zöld? És ez a nagy kavalkád még mellette, a különböző virágok mind más és más színt mutatnak a halványsárgától a mély-liláig. Ha nem lennék ennyire boldogtalan, talán azt mondanám, ezer színben pompáznak.
De mi értelme ennek is, ha hamarosan elhervadnak, jön az ősz, a tél...
Az szép! MInden egyformán fehér. Boldogító fehér...
Na és a madarak, be nem fognák a csőrüket. Folyamatosan trilláznak itt a környéken, mintha semmi gondjuk nem lenne.
Hogyan is képzelik, hogy csak úgy vannak, énekelnek bele a világba, és röpködnek. Miért? Miért nem járnak lábon, mint a többi teremtménye Istennek. Miért tartják többre magukat? Szép, szép, de majd jön az ölyv, aztán vége lesz a jó világnak.
Megnőtt a fű, ma le kéne nyírnom, de lehet, hogy meghagyom, mert bár sokkal szebb úgy, és egy kis mozgás sem árt, de utána úgyis kinő...
Eszek kicsit a tegnapi süteményekből. Isteni az ízük, de estére semmi nem marad belőlük.
Jajj... :DDD
Az élet csak van.
Kedves Szeges!
Nagyon örülök,mert megállapítottam hogy képes Vagy a családi idill,a zöldelö,és burjánzó :)) természetet látva,madárdalos,napsütéses reggel nyomorultul érezni Magad. :)))
Hogy megengeded Magadnak azt a luxust ;) akár hogy minden indok nélkül szenvedj! :))
Ha mind erre képessé válik egy ember,és meg tudja élni a boldogtalanságot érzelmi szinten,akkor már nem lesz szükség arra hogy az adott érzelem testet öltsön.Megjelenjen a fizikai világban.
Mert ha nem vagyunk hajlandóak tudomást venni az olyan energiákról amik léteznek ugyan,de nem fizikai szinten,akkor az elkezd materializálódni egészen addig süllyed amíg nem kegyeskedünk foglalkozni vele végre.
Így születnek a tragédiák,amit sorscsapásként élünk meg. ;)
Egy tragédia az ember életében mindíg a finom világban keletkezik(nincs kizárva hogy van már elötte is,de én csak eddig a szakaszig érzékeltem)s aztán megjelenik a fizikai világunkban ahol már fizikailag is tapasztalhatjuk.Mondjuk jól beverem a térdem.S ha ekkor sem vagyok hajlandó ehhez méltóan viselkedni hanem az üdvözült mosollyal az arcomon folytatom az utamat,és arra gondolok közben hogy engem ilyen csekélység nem fog kizökkenteni,akkor az érzelem tovább ássa magát tovább,és tovább,és tovább.....
Tehát ezért örülök Szeges! ;)S bízom benne hogy mostanra már elvonultak az érzelem ,,sötét felhöi" a fejed felett,és a madarak röpködését nézve boldogság érzés tölt el. ;)
Erika Szeretettel!
...mert eszembe jutott, hogy már úgy is éltem, ahogy Slamó meséli és lehet, hogy majd egyszer valamikor ezután is, bár ezt nagyon erősen kétlem...:D
De addig bizony élvezem és imádom a Mostani állapotomat, nevezhetjük azt bárakárminek! :DDD