Érdekes jelenségre lettem figyelmes. Egy újság cikkben olvastam, hogy a kulturális kreatívok az Amerikai nép egyharmadát teszik ki, ők, hívei a fenntartható fogyasztásnak, és egy igen domináns társadalmi réteget tesznek ki. Nosza csatlakozzatok hozzájuk… A mögöttes politikai szándék nyilvánvaló, mindenkit aki eddig sehova sem adta le voksát egybe akarnak gyűjteni, hogy ezáltal Ők is ellenőrizhetővé, és irányíthatóvá váljanak.

Érdekes elképzelés ez, hiszen a kreativitás éppen az egyénben képes megnyilvánulni. Nem hallottam még olyanról, hogy egy 100 ezres tömeg kreatív lett volna. Olyanról viszont igen, hogy egy zászló (eszme) alá gyűjtve egy 100 ezres tömeget, lőttek rájuk.

Ez érdekes abból a szempontból, hogy az ezotérikus és a vallásos felfogás is azt célozza meg, hogy visszakerüljön az Istennel való egységbe, mintegy egyesüljön vele.

Igen ám, de emlékszünk, hogy mikor az Istennel egységben volt az ember, tudatlan volt. Éppen ez a tudatlanság jellemző a tömegre. Az eltömegesedés tehát elbutulás is hordoz magában, hiszen új identitása keletkezik az embernek. Immár nem ember, hanem egy eszköz, amelyet az érzelmei mentén könnyen lehet hangolni jobbra vagy balra, vagy akár hová, hiszen már nem gondolkodik, csak annyit kérdez, hogy: Velem vagy, vagy ellenem? Ugye: Kuruc, vagy labanc. Mindenképpen benne kell, hogy legyél a rendszerben, egyik vagy másik oldalon… Csak így lehet irányítani és ez is a célja a társadalom megosztásának „oszd meg, és uralkodj…”

Tehát választási kényszerhelyzetbe hozzák az egyént ennek az új tömeg-identitásnak a kialakulása érdekében.
A kulturális kreatívság lényege éppen abban áll, hogy nem tömegesedik el, így intellektuális értékeit ki tudja bontakoztatni egyénileg, de persze mások hasznára is, kerülve a heves érzelmi reakciókat, amelyek az uniformizált lélekre jellemzőek.

A tudás fájáról való fogyasztás, az uniformis levetését is eredményezte. Meglátták, hogy a dolgok nem egyformák, hanem igen sokfélék, és ebben a világban különbséget kell tenni a dolgok között.

A tudással együtt jár az egyénivé válás. Minél elmélyültebb önálló tudással rendelkezik az egyén, annál inkább nem képes eltömegesedni, választásba pedig csak kényszeríteni lehet.

A bölcsesség asszonya, Szófia megmutatta az embernek a tudást. Így minden ember a maga életéért felelős, nincs kollektív felelőssége, legfeljebb annak, aki eldobta egyediségét, és a tudatlanság masszájának részeként (csorda-szellem) követi az őt érő szeleket, mintegy szélkakas módján, gondolkodás, és az egyéni akarás legkisebb szándéka nélkül.

Az kezd derengeni a számomra, hogy egyáltalán nem kell az Istennel való egységre törekednünk, hiszen a tudás által léptünk ki abból a sötét, fénytelen, tudatlan világból, amelybe tömegvallások és ezotérikus irányzatok mentén eltömegesedve kívánnak minket visszavezetni a sötét (tudatlan és élettelen) démon-Isten világába.

A globalizáció körmönfontsága, igen finom árnyalatokat kínál arra, hogy az életünk minden pillanatában választani legyük kénytelenek (így válva a politika és a vallások áldozatává), így abban máris egységesek vagyunk, hogy választunk, döntéseket hozunk, valami mellett ami egy másik ellen van természetesen…

Az egyetlen értelmes választás azonban nem lehet más, mint a bölcsességgel együttműködve hagyatkozni rá és megtenni amit az ész diktál, így emelve fel lelkeinket az Isten feletti fény birodalmába, a választások kényszerének, a megosztottság, sötét tudatlan világából.

Majd ott egyesülünk :)))

Legyünk tehát kreatívok, ne tömegesedjünk, ne hajtsuk fejünket sem vallásos, sem politikai igába, Legyünk egyediek, önmagunkkal törődjünk elsősorban, és tudásunkat felhasználva segítsünk mindenkinek, aki engedi, ne azért mert Ő is az „Én csoportomhoz” tartozik, hanem pusztán azért mert ember és szüksége van a tudásból származó segítségre, tegyünk jó dolgokat másokkal. Éljünk közöttük, éljünk velük, de ne váljunk olyanná, mint azok akik választásaik mentén vélik megtalálni szabadságukat…