Hetek óta küzdök, helyesebben mondva küszködtem egy érzéssel, ami pedig a következő: el kellene engednem valamit. Folyamatosan körülvett az érzés, csak egy volt a bibi fogalmam se volt róla, hogy mit. Annyi támpontot éreztem, hogy valószínűleg a női énemmel a párkapcsolattal kapcsolatos. Ezt arra alapoztam, hogy egy önismereti csoport foglalkozás egyik gyakorlatában egy lány résztvevő felől ugyanolyan minőséggel rendelkező energia áramlást éreztem, amely már hetek óta bennem is élt.

Telt-múlt az idő és Sanyi barátomtól kaptam egy pont jó időpontban elhelyezett információt, el kellene fogadnom valamit. Na mondom ez így lesz kerek, valahogy éreztem az összhangot a fenti elengedés és ezen elfogadás között. Gyakorlatokat végeztem figyeltem a bensőm, hagytam áramlani az érzéseket. Kérdéseket tettem fel magamnak, mik ezek a folyamatok, hogyan tudom értelmezni őket és figyeltem, éreztem.

Aztán ebbe az időszakba ott volt azaz élethelyzet, hogy nem ment igazán a bevett, bevált módszerek szerinti csajozás. Akarom mondani a lehetőségek csak-csak megvoltak, de valahogy a körülmények (a tükör…) mindig azt alakították ki a végére, hogy nem csajoztam be. Az egyik tipikus példa, hogy volt barátja és komoly kapcsolatot jelentett számára. Egy másik jellemző tapasztalat, hogy ha nem is volt akadályoztató körülmény, valahogy az a benső szikra nem gyulladt meg. A végeredmény, hogy a gyönyör érzését magamnak kellett megadni, azért ez sem rossz de… ;-)

Egy váratlan ámde annál élvezetesebb utazás olyan nem várt élménnyel gazdagított, hogy tudatosan megélhettem az első „aha” élményem. Az utazás második napjának reggelén az első nap élményein, tapasztalatain merengtem. A merengés egyik pillanatában elfogott egy érzés, hagytam kiteljesedni. Olyan volt ez mikor nézel egy filmet és elönt egy állapot, amikor megérted a film részleteinek összefüggéseit. Szinte a belső énem kezdet el válaszolni, hallgattam figyelmesen.

Egy kérdéssel kezdte, miért ragaszkodsz a külvilágban keresett női ideálodhoz, amiről azt gondolod, hogy a tiéd és vele élheted meg a boldogságot. Ahhoz, aki olyan mint amit elképzeltél magadnak. Nem veszed észre, hogy az nincs, olyan NINCS, csak magadban találhatod meg azt aki a részed.

Innen, pedig már egy örvény vitte tovább a gondolataimat. Az utóbbi idők tapasztalásai mind arra tanítottak, hogy vegyem észre, fogadjam el, hogy magamba keressem meg a társam kint a tükörben már nem érhetem el a vágyam, túlnőttem az ilyen módon történő párkeresésen és ezt vállaljam is fel. Ez így van, így működik, nincs más mód. Engedjem el az ideált női képem amit a konvencionális élet (és a felvett mintáim) alapján határoztam meg magamnak.

Elöntött egy bizsergető érzés a megértés az elengedés és az elfogadás érzése. Olyan mint amikor valamiről érzed és tudod, hogy így van a helyére került. Újra rágondoltam, ráéreztem erre a gondolatsorra és egy az egyben visszakaptam azt, nem volt kétségem.

Visszagondolva egy csettintésnyi volt az egész, egy egyszerű dolog ami akár magától értetődő is lehet, de számomra nagy felfedezés volt. Amikor kerestem jóval összetettebb valami misztikus nagy dolgot képzeltem el megoldásnak. Elképzeltem és igen vártam valami megfoghatatlanra, pedig-pedig ennyire egyszerű volt….