Kényszereink fogságában
Van néhány olyan aspektusa az életemnek amin nem tudok változtatni folyamatosan előjönnek ugyan azok a dolgok, állandóan megtörténnek, az elhatározás, hogy nem csinálom többé, kevés, a késztetés erős, előbb-utóbb vissza csúszok a dologba. Miként lehet felderíteni és megszüntetni a késztetés belső okát?
Ezzel szemben nem tudok megtenni dolgokat amiket szeretnék, mert a szándék a motiváció elvész. Mintha nem is az enyém lett volna eredetileg sem.
Egy csomó mindent kitalálok, kidolgozom, részletesen megtervezem, elkezdem és egyszer csak szélnek eresztem a dolgot, és nem is akarom tovább csinálni... illetve bekerül a tudástárba, és tovább lépek valami más dolog felé.
Újra kitalálom, újra felépítem, és újra szélnek eresztem :)))
Teljesen értelmetlennek látszik az egész...
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
102 hozzászólásSzóval miként lehetne ezeket az okokat felderíteni? És nem csak felderíteni, mert ha tudjuk, hogy mi az ami van, tovább kell lépni és valamiképpen felszámolni ezeket a problémákat.
Minden ötletre és tanácsra nyitott vagyok, ne kíméljetek :)))
...megszüntetni azt, ami éltet? Vélhetően most erre van szükséged valamiért, aminek majd valamikor később látod meg az értelmét. Akkor majd minden a helyére kerül.
Türelmetlen vagy, sietnél, de mindennek megvan a maga ideje. Próbáld meg élvezni azt, ami van, hiszen kevesen halmoznak fel olyan mennyiségű tudást, mint Te.
Ha pedig megunod, akkor TEDD LE!
A dolgok és az Élet szerintem sokkal egyszerűbbek, mint azt sokan képzelik, ezért mindent túlbonyolítanak, százszor átrágnak, szétvariálnak, mert nem hiszik el, hogy egyszerű is lehet. Pedig minden az!!!
:)
Én el is fogadtam ezt nagyjából. Nem megyek vele semmire a fizikai világba, és hát a "sok" tudás, mind csak gondolat. Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :)) Az sem jó semmire. Tudok vitatkozni fórumokon... Barvó :DD volt értelme százával olvasni az eszementnél eszementebb könyveket :))
Tegnap este beszélgettem az asszonyommal, olyan dolgokról amik engem foglalkoztatnak. Ez nagyon nagy dolog ám, mert ilyen még nem volt a 18 éve pályafutásunk alatt.
Ő semmiben nem hisz, Isten nincs, semmiféle spiritualitással nem foglalkozik se filozófiákkal semmivel.
Vagy egy jó óra múlva arra az igen bölcs megállapításra jutott velem kapcsolatban, hogy : Te hülye vagy :)) én meg nem tudtam neki sehogy elmondani mid azt amit itt mi evidenciaként kezelünk.
Nem tudtam neki elmondani semmit. Bármit akartam mondani előismeretekre lett volna szüksége, hogy értse egyáltalán, hogy milyen koncepció vázlatát mutatom be.
Na a fene sok tudás összeharácsolása eddig erre volt jó. Nem tudok beszélgetni az asszonyommal, de máshonnan is kaptam már az ívet: Hülye vagyok, nem vagyok normális, ez egy baromság stb....
A lányommal viszont tudok filozofálgatni. Megfigyeltem Ő nyitottabb és az én értelmi képességeimet hordozza :)))) Na hát végül is az anyját nem én csináltam, ez érthető is így...:))
De azért még is csak kellene valamit kezdenem ezzel a fizikai léttel. Míg én hiába fogadom el a sorsomat a körülöttem lévők folyamatosan ki zökkentenek a nyugalmamból, hogy több pénz kellene nekik, meg ez meg az meg amaz. Hiába mondom én, hogy tök fölösleges tárgyakkal akarják magukat körülvenni, meg minek a divat, meg a ruha meg a bla bla bla... Hát nekik mások a szempontjaik.
Aztán a kényszerekből való kilépés bizonyos dolgok tekintetében igen szükséges és üdvös volna, hiszen ha tönkre teszem ezt a testemet mindenféle dolgokkal, akkor hogyan fogok megvilágosodni? :)) Azért erre oda kell figyelnem...
És amíg nem világosodtam meg, tényleg jó lenne kicsit kényelmesebben élni, kicsit kiszámíthatóbban, biztonságosabban, illetve olyan életmódot folytatni ami az anyagi háttér adta biztonságérzetet előállítja, még ha az hamis biztonság érzet is...
Szóval a személyiségemnek bizonyos aspektusait mindenképpen meg kellene változtatnom ahhoz, hogy közelebb kerüljek a saját céljaimhoz, és ki tudjam szolgálni valamennyire a családom céljait is...
Na jó. Ha ezekre megtudtad a választ, elárulhatod nekem is. Én egyenlőre abban vagyok biztos, ami nem megy, az nem véletlenül nem megy, de én se találom az okokat. És az okok lehetnek olyanok, amiket csak fel kell oldani, de lehetnek olyanok is, amik ellen nem lehet kapálódzni, de először valahogy ki kell derülni a oknak, hogy meglássuk, melyikfélébe tartozik, tehetünk-e valamit ha valóban akarunk. Én egyenlőre a magam részéről ott tartok, hogy parázok, nehogy az derüljön ki, hogy az a dolog megváltoztathatatlan, vagy azt hsizem ááá, én úgyse vagyok képes megváltoztatni. így félek megtalálni az okot...
És igen, a szemedben tökfölösleges tárgyak stb másoknak valóban fontosak, nem kevésbé fontosak mint neked az elméd trükkjei, tudás, agyalás (jó értelemben értve). És ha közötök van egymáshoz, akkor valahogy tényleg úgy kéne alakulni a dolgoknak, sőt úgy is fognak alakulni, hogy nekik az, neked ez meglegyen... Azért kell az a 'hamis biztonságérzet' is mindenkinek...
Te milyen módon próbálod a problémákat felderíteni?
De ezen túlmenően azt hiszem, hogy itt van szerepe az isteni kegyelemnek és megváltásnak, csak valahogy még nem tudtam egybe illeszteni a dolgokat.
Érdekes, hogy Tamás könyvében (apokrif) azt mondja Jézus, hogy ne imádkozzunk... Az Istennel való kapcsolattartásnak az apokrif irat szerint nem az imádás, így nem az imádkozás a módja.
Valamiképpen rá kell jönnöm, hogy ez a bizonyos kegyelem, és megváltás miként is működik milyen természetű dolgok ezek?
Mert az az érzésem, hogy bizony nem úgy van ez a dolog, ahogyan a bibliában található.
A baj az, hogy a bibliában túlságosan tárgyiasítva van minden. Isten is. És ez teljesen eltéríti a figyelmet a valóságról...
Még a hülyét is megkaptam az ex-asszonytól, mert nem tudta követni a megváltozott gondolkodásomat. :)
De ez még a megvilágosodás előtt volt...:DD
Nagyjából az történt, hogy egyszer mélyebben elgondolkodtam magamon, és rádöbbentem, hogy az a kép, akit folyamatosan láttatni akartam magamról befelé és kifelé is, az tulajdonképpen nem is én vagyok.
A kéthetente megjelenő újságomban ontottam a saját, vélt igazságaimat a környezetemre 4000 példányban több mint tíz évig, amolyan igazság bajnokaként. Senkit sem kíméltem a helyi politikában, mégis egyszer csak azt vettem észre, hogy hozzájuk kezdek hasonlítani...
A pénzt könnyen kerestem, gyakorlatilag mindent meg tudtam adni a családnak, csak egy valami/valaki kezdett hiányozni a történetből. Én! Az igazi Én, aki valójában vagyok. Nem az, aki lenni szeretnék, vagy amit elgondolok , mutatok magamról, hanem Én!
Elöntöttek a kisebb-nagyobb hazugságaim, s már nem volt kedvem, hogy tovább fűzzem őket. Elkezdtem talán teljesen ösztönösen leépíteni az addigi életemet. Nem vártam meg, amíg elég mindenem, mint a másik blogban szereplő srácnak, hanem én magam égettem el, építettem le azt.
Nem volt ebben semmi tudatosság, tervszerűség, inkább csak üresség, csömör. Jóval később döbbentem rá, hogy ez egyfajta áldozat volt. Az elengedésre tanított.
Magam mögött hagytam mindent, ami volt, és megpróbáltam egy tisztább, hazugságmentesebb életet élni, gyakorlatilag a nulla alól kezdve. Ekkor kezdődött meg az igazi tanulási folyamat.
Az új életben egy kapcsolaton keresztül ismertem meg valós működésem hibáit, de csak ezek felismeréséig jutottam, és a hazugságmentes élet sem ment még igazán.
Csak a mostani Párom mellett értettem meg, hogyan kezeljem a "hibáimat" mit tehetek ellenük vagy értük, hogyan illeszthetem őket egységbe magammal, hogyan fogadhatom el, vagy gyógyíthatom meg őket sérülésmentesen.
Ma már teljesen másként látom a világot, szinte mindenben örömet találok, egészséges, erős vagyok, gazdag és boldog.
Minden egyszerűvé, láthatóvá vált körülöttem. Napi tíz órámba van a meló, töredékéért annak, amit azelőtt kerestem, mégsincs hiányérzetem, mert mindig van annyi, amennyi kell.
És ezzel nem azt akarom mondani Miki, hogy szakadj ki a környezetedből, csak azt, hogy nálam így működött, így kellett tennem, és az Élet, vagy Isten most folyamatosan jutalmaz a döntésem miatt. Ilyen egyszerű ez. :))
"Az elme trükkje, hogy lekösse a figyelmemet :))"
Az elmének nincsenek trükkjei, mert az elme egy eszköz nem egy élőlény aki trükközne veled. Te trükközöl vissza magadra az elmédet használva, csak valószínűleg még nem vagy annyira tudatos magadra, hogy meglásd ebben az igazságot. Az ember szeret mindig valami bűnbakot találni a problémáira, és a spiritualitásban divatos manapság, hogy az elme és az ego ennek a célpontjává válik.
Valami elvonja benned az energiát ezekből a dolgokból. Spirituális értelemben talán a hiedelmeid, vélt igazságaid csinálhatnak ilyeneket. Bizonyos dolgokat fontosabbnak állít be, és emiatt nem engedi át a figyelmet más dolgokra.
Az jutott az eszembe, hogy amikor az ember annyira "toporog" a megoldáson, akkor nagyon sokszor nem veszi észre, hogy a megoldás ott van az orra előtt, csak rá kell nyitnia a szemét.
Miklós!
Nem lehet, hogy azok a dolgok, amiket "kitalálsz" magadnak, csak arra jók, hogy ürügyek legyenek?
Hogy elodázd a tényleges dolgot: a magaddal való munkát?
Annyi mindent olvastál már, annyi mindent kipróbáltál, de sehogy sem találod a választ: mindez mire jó?
Tán mert nem találod benne Magadat... Ezért nem találsz ezekben örömet sem.
Hm?
szeklice
Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni valamiben, csak azt a "szakmát" még nem találták ki.
Nem jó időben vagyok. Olyan korszakban élek ahol nincs helyem...
De amit mondasz is érdekes, hogyan lehetne kideríteni, hogy mi az amiben benne vagyok? El is jutottunk a nagy ki vagyok én kérdéshez, körbeért a körhinta új kör kezdődik :)))
Ha ez így lenne,akkor nem ide születtél volna.Úgyhogy dolgod van ,barátom,/itt és most/
ne lazsálj:) Munkára fel!:D
De, kitalálták már azt a szakmát, csak eszedbe sem jut, hogy az az! A többiben meg nem véletlen nem érzed jól magad. Vagy rájössz, vagy ugyanilyen szar marad.
Mondom, hogy ugyanaz a bajunk...
,,Hát az az elképzelésem, hogy biztosan megtudnék maradni valamiben, csak azt a "szakmát" még nem találták ki."
Na hát akkor nosza!
Miért ne lehetnél Te az aki azt a ,,szakmát" kitalálja?
Miért lennél egy a sok közül egy olyan szakmában ahol emberek ezrei dolgoznak?
Kitalálta ezt a pszicho-kungfut. Én ennek jósolnék jövőt,ha beindulna vele.
A címmel ellentétben most nem tanácsot adok, nem is ötletelek, csak elmondom, amit gondolok Rólad. Csak annyit ismerek Belőled, amennyit az oldalra hozol Magadból, de nekem ez mind azt mutatja, hogy egy kivételes képességű, nagy Tanító vagy, még ha ezt nem is látod, vagy nem is akarod meglátni. A kérdéseid, a szókimondó, néha kíméletlennek tűnő stílusod, az egész habitusod gondolkodásra készteti az embert és nem csak Veled, hanem önmagával kapcsolatban is. Tulajdonképpen ez mindegy is, mert ha Rajtad gondolkodik valaki, akkor saját magán is el kell gondolkodnia, ha másért nem, az összehasonlítás végett mindenképpen.
Újra viszed a fórumot, pezseg körülötted az élet, indulatok jönnek-mennek az írásaid nyomán. Mindig azt mondod, rendszerbe állítod a dolgokat. Próbáld ezt is beilleszteni a rendszeredbe, vagy nyiss neki külön fiókot minden más felett...
Szerintem... :))
Na nézd, a vége mégiscsak tanács lett. :DD
...minden úgy igaz, ahogy megéled... :)
Ha örömmel tölt el a kreativitásod, aktivitásod, akkor úgy a jó, ha bántanak, zavarnak a befejezetlennek vélt dolgaid, akkor talán áldozat...
Oda kell figyelnem ezekre a dicsérő szavakra, nehogy léghajóvá váljak a hatásukra :))
De a tanítóságban van igazság. Az már fiatal korom óta benne van a pakliban. Tanítottam is harcművészetet, már 20 évesen, volt két 60 fő körüli csoportom, és ráadásul többnyire gyerekek, akik aztán annyi felé tudnak szaladni ahány lábuk van. mindenki csodálkozott, hogy hogy lehet ezeket a kölykökkel ilyen fegyelmezetten dolgozni, mert ezekkel az iskolában csak a baj van... :))
Jó lenne tanítani, azt szeretném is, valami olyan módon, hogy nem is igazán tanítani mint az iskolában, hogy valaki kiáll és a többi meg kajálja a dumáját, hanem együttműködően. Inkább beszélgetős stílusban. Nem is konkrétan tanítani, hanem inkább rávezetni dolgokra a tanítványt...
Ez jó, ez már egy koncepció derengése :)) Mondj még valamit, nem muszáj az égbe dicsérni :)))
Ennek az oldalnak nagyon erős saját morfikus mezeje van, ezt az indulatok jól mutatják. Nem egy élettelen közösség ez. Ha egymásra koncentrálunk kicsit, szerintem megérezzük egymást...
Mit érzel, ami esetleg bennem nem tudatosodik, vagy elnyomás alatt van?... Ez már kezd misztikussá válni :)))
Én úgy látom, hogy Szeges nagyon megérintett Téged...
Tehát ott van valami "kapirgálni való"!:-)
Indulj ki hát abból, amit már jó ideje belül érzel: Tanítani fogsz. Minden erről szólt az eddigi életedben. Hatalmas információt gyűjtöttél be magadnak, szintetizálsz, analizálsz....de még valami mindig hiányzik!
Te hiányzol belőle!
Az hiányzik belőle, hogy ezeket az ismereteket át tudd konvertálni úgy, hogy az tényleg Hajdu Miklós legyen. Ehhez kell a bátor önvállalás, ami nem megy úgy, ha még bújócskázol az egoddal. Ki kell nyílnod őszintén önmagad előtt, s ami azután következik, azt megtapasztalnod.
Olykor már megmutatod "hajdumikiséged", de érezhetően nem biztos működés ez még, mert vissza-visszarángat ebből a harci kedv. Nincs nyugalom Benned. Keresés-nyugtalanság van.
Akard tudni, ki az akit keresel!
Aki Te tisztán vagy, az mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a "lefejtés"megtörténik, akkor felcsillog a gyönyörű Éned, akit nincs miért takargatnod.
A tanításnak sokféle módja és terepe van. Nem kell feltétlenül a klasszikus helyzetre gondolnod, majd jön ez magától, Te csak add MAGAD!
Szeges szavait még dicséretnek vetted, szerintem nem az, hanem meglátás.
De mindenképp tükör:-)
szeklice
"Ehhez kell a bátor önvállalás"
Ezt egy kulcs mondatnak találom. Nincs gondom szerintem az önvállalással. Sokkal inkább okoz gondot, hogy nincs fogadóképes közeg. Szerintem én vagyok az ezen az oldalon is aki leginkább kiadom magam. Akkora felületet mutatok magamból, hogy aki késztetést érez gazdag lehetőségeket talál, hogy reagálhasson.
Vagy valami másra gondolsz? Úgy érzem másra gondolsz önvállalás alatt. megfogadtam az előbbi javaslatomat :)) És rád koncentráltam és azt érzem, hogy másra gondolsz talán azt is megtudtam, hogy mire önvállalás alatt.
Kifejtenéd, mit értesz önvállalás alatt? Nem akarlak befolyásolni a "prekoncepciómmal":)) Aztán elmondom, hogy én is arra gondoltam-e. Ha igen, akkor rájöttem a gondolatolvasás technikájára :DDDDDDDDDDD
Milyen energiát közvetít ez az írásom a számodra?
Kutassuk közben az energia világát is...
Miklós!
Közben elolvastam azt a hozzászólásodat, melyben írsz az Édesanyáddal való kapcsolatodról.
Meghajolok előtted...
Itt kezdődik az önvállalás, amikor érdekelni kezd a saját gyökered állapota!
A Benned lévő gyermek által gyűjtött sebek köré páncélt növeszteni nem egyenlő a megbocsájtással! A sebeid őrzője lettél a páncél által Miklós.
Fel kell fedned a sebeidet, majd gyógyítani azzal, hogy megérted sebeid okozóját, mert Ő is sebesült emberként "vagdalkozott"....
Rájönni arra, hogy Édesanyád csak úgy tudott szeretni, ahogyan Ő működött. Nem jobban, hanem pontosan annyira.
Ő nem vette észre, hogyan kell Téged szeretni, mert talán nem figyelt Rád, mi is kell Neked. Hogy azzal, ha enged elvonulni Téged, nem esik csorba az ő tekintélyén.
Ő talán úgy élte ezt meg - és ezért volt dühös Rád -, hogy ezt a gyereket én hiába szeretem, ő nem engedi. Nem fogad el engem.
Nem beszélgettetek egymással.
Érdekes módon ez megismétlődik a Feleségeddel való kapcsolatodban is.
Örök lecke marad, amíg meg nem oldod.
Nekem sokáig tartott, amíg a "szülői feladványt" megoldottam, s közben mindig olyan párt kaptam, aki akarva-akaratlan hozzásegített a megoldáshoz.
Most indulok dolgozni, este leszek:-)
"mentes legyen a hazugságok kérgétől. Ha ez a "lefejtés"megtörténik"
Egy rövid példán keresztül betudnád mutatni, miként lehet a hazugság rétegeket lefejteni?
"Teljesen értelmetlennek látszik az egész..."
Pedig nem az.
Láthatóan kísérletezel Miklós. Van egy prekoncepciód, egy elvárásod, ami nem is tud teljesülni, mert nem hatja át a szenvedélyed, a Hited!
A közben összegyűlt tapasztalatok viszont majd hozzáérlelnek ahhoz a felismeréshez, hogy nem is biztos, hogy a Cél kell Neked, sokkal inkább az, hogy a cél felé vezető úton ÉREZD JÓL MAGAD!
Hiszen a legnagyobb motiváció az ÖRÖM...
Egyet értesz velem?
szeklice
Hát amíg az ember eljut egy tartós öröm állapotáig,addig azért elég rögös az út,és bizony tele van szenvedéssel is.
Valamilyen szinten önmagunkat kell legyőznünk ehhez,a személyes önmagunkat,pontosan azokat az elválasztó akadályokat ,amik az igazi önmagunktól választanak el.
Nagyon jó mondás az ,hogy ,,Isten és köztem ott vagyok én''/mint akadály:)))/
Mikinek szerintem ez a gondja,és nagyon jól érzi ,hogy ezek a ,,valamik'' mennyire gátolják őt a kiteljesedésében. És amíg ezeket nem tudja,,felszámolni''magában ,addig meg van rekedve,sehogy sem tud tovább lépni. Nagyon jól érzi ő ezt,és ideges,mert tudja ,hogy e miatt topog egy helyben.
Hiába halmozott föl az utóbbi évben újabb töménytelen ismeretet,mire megy vele?
Ezek csak ismeretek,nem a Tudás. Az nem erről szól,hanem egy hatalmas felismerés,amikor rájövök végre valamire ,amit olyan régen keresek,egyszerűen megvilágosodik valami,amit akkor ott át is élek,mert hiszen csak úgy ismerhetem fel,hogy igaz.
Szóval Mikinek ez hiányzik,és igaza van ,hogy elégedetlen,és szerintem kapisgálja is,hogy mik akadályozzák őt meg ebben.
Ahogy én ismerem őt,azt gondolom,hogy bizony a személyiségének néhány aspektusától ugyancsak meg kéne ,,szabadulnia''/amik mindig is akadályként lépnek fel/,persze nem szó szerint értve a ,,szabadulnit'',de ezek is már egy kisebb féle megszabadulást jelentenek.
Erről szól például Sanyi egész tanítása,és a Sirály csomagok gyakorlatai /Miki szó szerint erről/,
de a buddhista gyakorlatok szintén ezt a célt szolgálják.
Mondhatnám ugyanígy Loyolai Szent Ignác lelki gyakorlatait is,és a jóga szellemi útját. /ha csak az ászanákban pózolunk,avval nem sokra megyünk/
Miki gazdag a lehetőség.Tudod mi kell hozzá? Akarat,és ugyanakkor alázat,de mindkettőből hatalmas!
Évikém, alázat még csak lenne, de éppen azon töprengek, hogy igazából nem akarok semmit. Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen felesleges és hiábavaló, és még is ide ülök, pedig akarhatnék is valamit. Lehetnének vágyaim is, meg nem tudom még mi minden, de nincs semmi. Nyugalomra vágyom :)) Az megvan. Néha ugyan dolgoznom is kell egy kicsit, amúgy van nyugalmam és a nagy nyugalmamban itt ülök, és hülyeségeket irkálok :DDDDDD Ennél eszementebb elfoglaltságot nem is tudnék kitalálni :DDD
Az égadta világon semmi értelme ennek az egésznek
Nem akarok akarni, de bele vagyok kényszerítve... Ez a nagy büdös helyzet...
Meghallgattam egy előadást: Az elfogadás művészete, és megnéztem egy Papaji filmet, találtam még egy párat... És ott tartok, hogy semmiféle értelmet nem találok abban, hogy én itt vagyok...
"Itt ülök, nyomkodom a billentyűket, tudom, hogy teljesen felesleges és hiábavaló"
"Az égadta világon semmi értelme ennek az egésznek"
Amíg ebben hiszel nem is lesz soha motivációd. Ha valakinek az az életfelfogása, hogy minden hiábavaló, akkor miért lepődik meg azon, hogy nem tud semmit se csinálni? Csodálkozol hát? :)
Most hogy látod problémát, rámutathatsz a megoldásra is...
Ha megoldást nem tudsz te is hiábavalóan írkálsz.
A megoldás, hogy ne kapaszkodj ilyen gondolatokba, amelyek azt mondatják veled, hogy minden hiába való. Fel kell ismerni azt, hogy be vagy kondicionálva a hiábavalóság látszatával, majd ezt a kondicionálást kell feloldani. Léteznek erre meditációs technikák, de ha szimplán beleugranál a nagyvilágba nézelődni és tapasztalni, idővel az is elég lenne.
De valamiért kötődöm ehhez a kondicionáláshoz. Miként lehet ebből a kötöttségből kiszabadulni. Nyilván ha a kötelék valamiképpen felbomlana, nem lenne tovább ez a probléma...
Kellene valami új dolog :)) Dehát éppen az a gond, hogy elkezdek valamit és nem csinálom végig... hiába jönnek új dolgok, nem lesz végig csinálva. Elvész a motiváció...
erre adj megoldást...
Kezd el csinálni és figyeld magad mi történik benned épp akkor, mikor kezd eltűnni a motiváció. Figyelj mindent: érzéseket, gondolatokat.. amit csak lehet; rajta kell kapni a hibát, ami lefagyasztja benned a gépezetet. Előbb vagy utóbb összeáll majd a kép.
Miklós írásaiban teljesen magamra ismertem, sőt már olyan érzésem volt , mintha én írtam volna, vagy kivették a fejemből.. :-)
Kezet foghatunk, azt érzem , kemény fába vágtam a fejszém a spirituális úton, begyűjtöttem a sok infót és igazából nem tudok vele mit kezdeni.. valami átjön, de a megvalósítás... ilyen becsömörlést ürességet érzek én is..
Néha meg dühös vagyok.. mint az iskolából mikor kiengednek... a nagybetűs Életbe menj és tapasztalj...
Azt érzem nekem még szükség van a kézfogásra a vezetésre.. emiatt nem is tudok könnyen döntéseket hozni, remélem valahol választ kapok..
Tudom ha nem én döntök, nem én irányítom a sorsom.. viszont a sok felhalmozott kellemetlenül megélt élmények nem engednek...
Én sem bírok semmit végigcsinálni, sőt aztán meg az az érzés, hu pedig az is jó volt meg amaz is, hu csináljam mégis azt inkább , szörnyű.. aztán így az öröm is elvész... az a fura hogy én is tudom látom.. csak a megoldást még nem igazán.. én is sokat érzem azt csak szemlélődni kellene... de ez a társadalom is hajt mert csak akkor vagyunk jók "hasznosak" ha csinálunk valamit...
Ezt lehetne még fokozni.. mára ennyi! köszönöm, üdvözlet!