Nekem régen viszonylag sok deja vu élményem volt, mindegyik emlékezetes marad, mert annyira meglepőek és felkavaróak voltak.

A deja vu -t egy olyan emlékezésnek tartom, amelyben a születésünk előtt megtervezett, "megálmodott" jövőnk részleteit látjuk meg, a történés pillanatában. Vagyis, gyakorlatilag nem a jövőbe látunk, hanem a jövőre emlékezünk.
Úgy gondolom, hogy a lelkünk a leszületés előtt bizonyos történéseket pontosan megtervez (míg másokat nem!), de erre a tervre való emlékezést el is fedi, elhomályosítja. Gátolja az emlékezést a tervre, hogy az majd valóban a meglepetés erejével hasson, amikor bekövetkezik!

Viszont olykor hiba csúszik a rendszerbe, (vagy éppen szándékosság?!) és ezért pár pillanattal hamarabb fellebben a fátyol és visszanyerjük az emlékezetünket. Ezért van akkor az az érzetünk, hogy látjuk a jövőt, pedig valójában csak a megtervezett jövőre emlékszünk, ezért is olyan ismerős az!

Ha tényleg a jövőbe látnánk, - mint ahogy az is előfordul néha, - akkor nem lenne olyan mélyen ismerős érzésünk a deja vu pillanatában. Viszont a deja vu mindig ismerős, mert már láttuk, egyszer belül már átéltük, csak aztán el kellett felejteni, hogy spontán tudjunk rá reagálni.

Így, amikor deja vu élményem van, akkor tudom, hogy jó úton járok, mert ez volt eredetileg is eltervezve!

Szia Sanyi ! Hat nekem volt ijenben reszem: Eløszør is mikor eløszør mentem 16-evesen dol gozni nagyon sirtam mer ugy ereztem hogy ez amit csinalok az hasonlit a rabszolgasaghoz, egy szallagmunkat vegeztem es minde negyedik oraban 10-perc szunet.Hat ez nagyon megrazott es allandoan arra gondoltam hogy miert kell penzert dolgozni?Miert nem lehet ugy dolgozni hogy amihez tudasunk van es kedvunk es a penzt tørøljek el.Ezekutan azt allmodtam hogy egyedul vagyok az utcan es a papir penz lebeget a levegøben es en azt kerdeztem magamtol je nincs sehol egy teremtø ember az utcan mostmar nem kell penz.Csak ezt azert køzløm mert ma a 21-szazadban eljøn az az idø hogy mar felteszik a kerdes miert van penz es a Z-naprol beszelnek filmet dok csinalnak hogy minden ember annelkul hogy penzt keresen termel feltalal es cserel arukat es az idejet a csalad es a sok minden mas tenyekre fordithatna harmonikusan elhetne.Nem lenne haboru harc az egymas erdekeiert stb.ezt csak azert irom le mert nagyon øsszeillik amit gyerefejjel en akkor gondoltam es almodtam.Hogy mijen igazsagtalansag van a vilagon a kis eszu embereken kereskednek es a nagyok ebbøl kihuzzak a reszuket.A masik arrol szol hogy en soha nem ereztem a csaladomat csaladome, mert mi 6-voltunk testverek es sokszor egyedul maradtunk mert az anyu dolgozott. En eleg beteges voltam legtøbbet a korhazban tøltøttem, majd køzben volt idøm fantazialni es vizualizalni, pl en egy kiralylany vagyok vagy hercegnø, na ebben az idøben az tørtent hogy kb: 6-12 evesig volt idøm a fantaziara es ebben az idøben nem fejlødtem hanem ami az eløzø eletemben tørtent velem az elkezdett visszaterni az emlekezetemben,es meg sok ijen dolog kiderult es automatikusan ugy keztem is viselkedni mint egy akkori idøben elø hercegnø , es meg ma is emlekszemra 54-eves fejjel nem alakult a lelkem felnøtte .ugy ereztem mint valoban en egy hercegi cimert eltem meg az eløzø eletemben, nekem mindig idegenek voltak a tesvereim, allandoan neztem øket ahogy øk jatszottak es amojan szegenysegben eltek es ez nekekem furcsa volt mert en nem szoktam hozza. Nekem kuløn tanyer evøeszkøz volt nem moshattak egyutt a masikeval, vagy nagyon tisztasagimaniaban szenvedtem senki nem foghatta meg az en dolgaimat a ruhaim kivasaltan elø volt keszitve minden napi reggeli esti mosakodas fogmosas csinosan pecset nelkuli ruha szoval mar az edesanyamnak es tesverimnek ez feltunt hogy ki ez a lany mert nem utøk egyikøjukre sem. øk termeszetesen jatszottak a homokba majd fogtak a kenyeret es ettek en nem ha eves idø eljøtt akkor szepen meg kellet teriteni stb,nem fojok bele,tehat en ereztem hogy mas vagyok mint a tøbbiek es valoszinunek tartom hogy az eløzø eletembøl jøtt at sok emlek. Meg most sem erzem magam eleg tisztanak az en eletemet ugy erzem hogy en nem az vagyok akit mutat a kep teljesen mas es csak szerepet jatszok az eletben, mint egy szinhazban a szinesznøk. Tudom az elet az egy nagy szinhaz es ebben jol kell szerepelni .Nem tudom hogy hasonlit amit szerettel volna hallani tølem de en ezt ertem at es meg sok mindenre emlekszem de mar nincs hely es idø køszømøm hogyleirhattam az en atelesemet ..... I V

A "déjá vue" kifejezés a franciában azt jelenti, már láttam. Sztem valamit összekevertek. A déjá vue kifejezést akkor használjuk, amikor bizton tudjuk, hogy nem jártunk azon a helyen, vagy nem ismerjük azt az embert, vagy még nem voltunk olyan szituációban és mégis bennünk van az érzés, hogy márpedig igen.

Pl. egy idegen városban jársz, ahol még soha nem voltál, és szinte biztosan tudod, hogy mi merre van (itt főként a régi épületekre, esetleg sírhelyekre gondolok), hisz "már jártál ott, vagy éltél ott valamikor, valamelyik előző életedben".

Nekem is volt jónéhány ilyen élményem - hihetetlen és megrázó egyben.

Üdv. Eta

Üdv mindenkinek!

Én azt hallottam,hogy ezeket lehet örökölni is a génekben...pl az a hely,ahol régebben az üknagyanyám élt,az lehet nekem ismerős. Mondjuk én jobban hiszek a reinkarnációban...de azért ez is egy érdekes feltételezés...Mennyire lehet igaz?

Volt nekem is néhányszor, csak pár alkalommal. Nehéz ezt megmagyarázni.

Én a "visszhang" szót érzem a leginkább hozzá tartozónak. Ha az ember azon az úton halad, ami számára meg van írva, akkor a "visszhang" jelzi, hogy igen, ez az, aminek következnie kell, egyik pontból sikerült a megírtak szerint eljutnom a másikig, vagyis "jó nyomon járunk", jó úton vagyunk. Ezért tudjuk ilyen formában érzékelni a következő pillanatban bekövetkező "jövőt", mint egy "emlékképet".
Hiszen a jövőnk a múltunkban rejlik! Mielőtt úgy döntünk, újra leszületünk, mi választjuk ki az új életünket, legyen az vezeklés vagy megérdemelt jutalom... a lényeg, hogy már akkor "tudjuk", látjuk (mintha leperegne előttünk) következő életünk fontos állomásainak képei, foszlányai. Így ha már nem is emlékszünk rá, egyszer már mégis "átéltük" azt ami még meg sem történt. Ezért ezek a parány visszhangok emlékképek.
Én így gondolom.

Szerintem a Déja Vu egy olyan dolog ami a megérzésen alapul. Amikor egész kicsi voltam emlékszem, sokszor déja vu-vel éreztem meg ha anyával vásárolni mentünk, de sok mindent megéreztem. Valószínűleg ahogy nőttem, úgy vesztettem el ezt a képességem. De ettől függetlenül szerintem ezek megérzések. Bár a generációs úton történő öröklés elmélet is esélyes, sokszor van úgy, hogy találok valamit a szüleim múltjából, úgy érzem, mintha ez is a részem lenne, mintha az én múltam, emlékeim is lennének... Szerintem ez is lehet déja vu...

A deja vu-vel kapcsolatban szerintem mindössze két dolog van, ami biztos. 1. rengeteg dologgal lehet összefüggésbe hozni. 2. mind csak találgatás. :D
Épp tegnap néztem valamelyik népbutító kereskedelmi csatornán az egyik nyomozós-gyilkosos sorozatot a sok közül, és abban hangzott el a mondat, hogy "matematikailag minden, ami most történik, már megtörtént egyszer". Rögtön fel is merült bennem a kérdés, hogy vajon akkor is felmerült bennem ez a kérdés, amikor ez már egyszer megtörtént? :D Ez a deja vu dolog is ilyen, valószínűleg sosem fogjuk tudni megmagyarázni, hogy valójában mi is történik akkor, amikor deja vunk van. Jövő látásról én nem beszélnék a saját tapasztalataim alapján, mert akárhányszor volt deja vum, amint tudatosult bennem, hogy deja vum van, onnantól már nem tudtam megmondani, hogy most mi fog történni utána. Mindig csak egy pillanatnyi érzés az egész. Én úgy gondolom a deja vu inkább egy amolyan intuitív megérzés lehet, mint amit Sanyi mondott, hogy az adott pillanatban az történik, aminek történnie kell. Vagy az, aminek pont nem kéne, ki tudja.. Ugyanakkor azt is el tudom képzelni, hogy tényleg egyszer már megálmodtuk azt az adott pillanatot, mert ha belegondolunk, hogy az agyunknak alig 5 %-át használjuk ki tudatosan, simán előfordulhat, hogy álmunkban az a maradék tudat alatti 95 % olyan kapcsolatokat alkot, aminek eredményeképp létrehoz egy olyan álmot, ami akkor még csak egy alternatíva, de aztán később bekövetkezik. Mert végül is az agyunk (vagy inkább a belső énünk) akár tudatosan, akár tudat alatt, mindig tisztában van a lehetőségekkel, tehát simán leképezhet az elménkben egy képet, ami később, ha a lehetőségek úgy adódnak, ahogy az álmunkban lejátszódott, akár egy az egyben megtörténhet ugyanúgy. De mondom, ezek csak találgatások. Minden esetre szívesen megkérdeznék egy megvilágosodott buddhát, hogy ő mit mond a deja vu-ről :D

mintha ide már írtam volna, csak eltűnt
hihetetlen, ez a dejavu

Nekem egyszer olyan eros deja vu erzesem volt, hogy megtudtam mondani egy percre a jovot. Tudtam, hogy mi fog kovetkezni a kovetkezo egy percben. Vagyis gondoltam, hogy az fog kovetkezni. Az iskolaban voltam, es akkor tort ram a deja vu erzes amikor eppen egy szot irtam le. Megallt a kezemben a ceruza, es arra gondoltam, basszus mindjart befog jonni a helyettesito tanar, es epp hogy kimondtam be is jott az ajton, holott fogalmam se volt hogy a tanarno elfog menni es egy helyettesito tanart fognak a helyere kuldeni.

Durva volt. Velem ilyen nagyon surun tortenik. Pl egyszer a suliban egy csaj ment elottem, nagyon szep csaj volt, eredeti voros haj, zold szem, szep feher bor, csak a baj az volt vele, hogy tul magas volt, mar tulon tul, es arra gondoltam hogy istenem inkabb vagyok atlagos barna haju barna szemu meg 158 cm minthogy ilyen magas legyek lany letemre. Mikor beultem az osztalyteremben. A tanarno felirt egy szoveget a tablara.

Melyik lennel inkabb 2 m vagy 145 cm????
Indokold meg a valasztasodat!!!!!

Lol jot nevettem rajta

Aztan mar vagy 8 alkalommal volt olyan, hogy pont amikor nem volt idom tanulni a dolgozatokra, es ugy mentem el a suliba, hogy nah most nekem annyi lesz ez a jegy lerontsa az osszes eddigi jo jegyeimet, a tanarok soha nem voltak ott. Mar lehetett volna 8 rossz jegyem de, egyszersem tortent meg mert, a tanar soha nem volt ott. Fura egybeesesek.

Meg rengeteg van meg sorolhatnam, csak most nem jutnak eszembe :P