Ja, azt jól érzed, hogy harag van bennem, de ez tudatos harag, és el tudom engedni. A legfelsőbb törvény az, hogy semmi nincs ok nélkül, és ha egészen kívül helyezzük magunkat a történeten, láthatjuk a folyamatokat, ahogy "törvényszerűen" elfajult a keresztény vallás, ahogy törvényszerűen elsodorta Istvánt és a nemzetet az a helyzet amibe kerültünk.

Megbocsátani valóban fontos, nem valamiféle misztikus dolog miatt, vagy mert nem mehetsz be a Mennyországba, pusztán már csak azért is, mert megértés, és megbocsátás nélkül nem látunk tisztán.

De attól még nagyon fontos, talán a legfontosabb levonni a konzekvenciákat és a misztikát letépni a történetről. Az hogy valami szinte törvényszerűen úgy történt, ahogy még nem jelenti azt, hogy annak mindig úgy kell lennie, vagy hogy nem csinálhatjuk most másképp. Döntéseink következményei is a sorsunk, és a döntésben nem is az a lényeg, hogyan döntünk, hanem hogy tudatosan e és tisztán látva e önmagunkat és a helyzetet. Becsülettel e vagy félelemmel, szívvel és teljes odaadással e vagy hatalmi harc áldozataként.

Szerintem jobban járnánk ha végre szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, hogy önként megöngyilkoltuk szellemileg (a döntés tudatlansága és a szellemi örökségünk eltiprása), lelkileg (testvérvérontás, hit, és erő elvétele) és fizikailag is (rombolás után teljes átszervezés) magunkat és mindazt amit képviseltünk, mert ugyanis még mindig ezt tesszük, és lehet hogy akkor végre be tudnánk ezt fejezni.

Ez egy karmánk, amit le kell tennünk.

De amíg azt hajtogatjuk, hogy "Szent János népe vagyunk eleve elrendelten áldoztuk fel magunkat mert majd jön Jézus megint és felemel", és ezzel totálisan hárítunk minden felelősséget, addig nincs esélyünk szembenézni azzal, mit is teszünk magunkkal. Hogy az egész történelmünket végigkísérte és megrontotta az önmagunk ellen fordulás, széthúzás összetartás helyett, kétség/kettősség egységesség helyett, idegen kultúrák, vallások és hitek befolyásának engedés (vak hit és félelem miatt) és hogy ez a kettő dolog züllesztette szét ezt a népet. Mindkettő István történetében gyökerezik.

És jön az agymosás: ennek azért kellett így lennie mert, ....imádkozzunk testvéreim. Még mindig ez a hazugság, álszent, felelősséghárító, illúzió, agymosás.

Egyébként ha szeretetből áldoztuk volna fel magunkat, ahogy Jézus a keresztfán, akkor ez az egész nem így történt volna, mert jól lennénk. Ugyanis az egyetlen dolog, ami számít, az az, hogy milyen tudatossággal hozzuk meg a döntést, milyen belső megéléssel. Félelemből, védekezésből, érdekből, megfelelési kényszerből, "jót akarok, de nem értek hozzá" ból, vagy tudatosságból, tisztán látva, bölcsen, erősen, egészségesen, szeretettel önmagunkért és a környezetünkért.

Ha feláldozom az életem a gyermekem életéért, mert azt vágyom, hogy élhessen, mert egy tudok lenni vele teljesen és az én létem és egom eltörpül ebben a megélésben, szeretetben, akkor boldogan halok meg, boldogan hogy ő élhet a tettem által, és egészségesen, és ezt az energiát, szeretetet és örökséget hagyom a gyermekemre. Jézus így halt meg, és ennek köszöntően fel is támadt. Mert az ilyen döntésnek felemelő következményei lesznek.

Nézd meg mi történt az országunkkal. No kommet. Ez szimpla öngyilkosság volt. Gyengeség, nem-látás, méltatlanság, hiszékenység, félelem, becstelenség, nem is folytatom. Nem szeretet.

Én inkább nem ismételném tovább, inkább szembenéznék a múltammal, és tanulnék a hibákból. Azzal együtt, hogy megbocsátok, illetve anélkül természetesen nem is lehet változtatni.

A keresztények meg, azok is csak emberek voltak. Elvitte az egészet az ego, de olyan rendesen, hogy az egész föld összes valaha élt népének a "legnagyobb" példáját mutatta a rossznak az európai fehér ember. A legszentebb dologból, amit ajándékba kapott sikerült kihozni a legaljasabb, legmocskosabb, leghazugabb "világvallást", ami csak létezett valaha. Büszkék lehetnek rá. Igen, haragszom az emberre. Még egyenlőre nagyon haragszom.

És ha megbocsátottam, az nem azt fogja jelenteni, hogy kenetteljesen összekulcsolom a kezem, és mosolyogva úgy teszek mintha semmis sem történt volna, büszkén a tudatszintemre, hogy milyen szeretetteljes tudok lenni, oszt közben megy tovább a kínlódás... Hanem azt, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ezeket a rossz mintákat kiirtsam magamból és a környezetemben is segítsek ebben.

Hogy megtisztítsam az egotól a tanításokat, a lelkeket, a szellemet az emberekben. Annak van értelme és jelentősége. És az esélyt ad a felemelkedésre.

Meg kell ismernünk,ki kell mondanunk és fel kell vállanunk kik vagyunk, meg kell keresnünk a sok maszlag, befolyás, hit és hiedelem, misaztika alatt az ősi szellemünk, azt akik vagyunk , akiknek rendeltettünk, születtünk, létezünk. És az nem egy hívő keresztény ember és nép. . Hogy a mi hitünk nem hit, hanem tudás. És hogy nem kell nekünk semmilyen ember és vallás ahhoz, hogy érezzünk önmagunkban az erőt, hogy becsüljük önmagunkat és az életet, hogy szeretetre törekedjünk, de soha ne adjuk fel magunkat, hogy bátrak legyünk, és összefogjunk a bajban, hogy megtanuljunk tisztán látni és bölcsen megítélni a helyzeteket. Ez ha már a vérünkben ne is, de az Isteni tudatunkban megvan és újrateremthető. Én tudom, mert én így keltem fel ugyanabból a teljes pusztulásból (szellemi, lelki, fizikai), amiből most a magyarságnak kell.

nem a vért és nemzetiséget kell hangsúlyozni, hanem a tudatosságot. Önmagunkban kell meglelni az erőt és a tudást újra. Az nem elvehető senkitől.

mert bennünk van az Isten, nem a felhőkön ül, általunk cselekszik, a mi tudatosságunkon keresztül, és nem a szenteket kell majmolni meg imádkozni hozzájuk, látni kell, mindegyikük egy egy emberi élet, egy egy küldetés, Isten követei, akik ugyanígy tudatában voltak ennek, és annak is, hogy minden egyes emberi élet az.

Minden egyes emberi élet is Isten küldetése, amit önmagunkban, a szívünkben a szellemünk hangjára hallgatva kell meglelnünk, a szívünkben élő Isten hangja által, ha megtanuljuk felismerni, és hallgatni a szívára.

Ehhez nincsen szükség semmilyen könyvre, semmilyen vezérre, tanítóra, gurura, segítőre.

Persze el lehet és jó elfogadni a nagy szellemek segítségét, van aki ezért van még mindig itt de nem azt várják, hogy hozzájuk imádkozzunk, hanem hogy ismerjük már végre fel a küldetésünk, az isteni küldetésünk, bármilyen kultúrában, vallásban is nőttünk fel, Halogy mindenkiben ott van, egy tökéletes, új rend részeként, a szeretetben.

Amikor majd látom, hogy felébredtünk erre, teljesen el fog múlni a haragom.

Namaszte (tisztelem a benned élő Istent - nem véletlen ez a fogalmazás: kizárja az egot a személyiséget, a tudatosságra céloz, a látó, belső hangra, ami mindenkiben ott él a sok hagymahéjon belül)

U.I::A megbocsátással ettől függetlenül egyetértek, de nem tartom elégségesnek.

Igen így van,megint megmondod,csak mégsem érted.Nem azért mert hülye vagy:),hanem azért mert a hibás előfeltevéseid ,spekulációid meggátolnak ebben.A te ,éles ,filozofikus elmédnek ez a nagy hátránya.

,,,,Jézustól, eljutni Krisztusig egy út.''''

Ez nekünk egy út, a mi emberi szintünkön egy út,hogy az emberi énünktől eljussunk az isteni /vagy krisztusi,Brahmani,mindegy hogy nevezzük/ Énünkig.
Ez nekünk út,Jézus Krisztus meg már megvalósított ember volt ha mindenképpen ragaszkodsz,hogy embernek akarod őt tekinteni.
Neki ezt nem kellett megvalósítani,mert így jött,már így született,világosan ott van,meg van különböztetve az ő Istensége a miénktől,ami még nem valósult meg.

Nézd meg a fogantatását.Az Anyja Mária ember volt ugyan .de már úgy született /szeplőtlenül/,hogy mentes volt az eredendő bűntől.
A Szentlélektől fogant,tehát gyakorlatilag az Isten járt át egy olyan embert,aki az eredeti embert képviseli,mert mentes az eredendő
bűntől,és így még az eredeti állapotban van,ahonnan anno ugye
lezuhantunk,de tök mindegy a szavakon ne lovagoljunk,a jelentését kéne az egésznek felfogni.Ha ez nem így lett volna,egy ,,bűnös'',emberben nem tudott volna az Isten megfoganni./ezt megint nem akarom magyarázgatni,lehet érteni,ha nem a szavakon lovagolunk/

Na most ha Jézus szerinted ugyanolyan ember ,mint te ,akkor minek ez a nagy felhajtás.Téged akkor miért nem a szent lélek nemzett, és
így tovább./és az anyukád miért nem emeltetett vissza,az ember eredeti állapotába,amikor még nem volt elszakadva Istentől/
Tehát Jézus ezért birtokolta,az Istent,mert az Isten nemzette gyakorlatilag,vagyis többszörösen is a fia. Tehát nem a Krisztus miatt
Isten,mert a Krisztosz nem ezt jelenti,hanem ez egy papi cím,azt
jelenti a felkent./nem azt ,hogy Isten/. Tehát hibás az egész következtetés,mert hibás alapokon nyugszik.
Van egy elképzelésed az egészről,és ameddig ehhez ragaszkodsz, addig ez mindig akadály lesz,hogy meg tudd az ,,igazat''.Csak úgy tudnál végre zöld ágra vergődni a kereszténységgel, ha minden eddigi előfeltételezésedet ,magyarázatodat teljesen kiürítenéd magadból,és és a helyére beengedni valóban a tanítást,úgy ahogy van,mindenféle eddigi megítélésed ,okoskodásod filozofálgatásod nélkül,csak magát a tanítást.mert egy tanítás csak így lehet ,,tiszta'',maga a tanítás,hogyha nem aggatom tele,ferdítem el mindenféle elképzeléssel,amiről még véletlenül sem szól.
Na most a további ,,csodás megkülönböztetésekről'' nem is akarok már beszélni,három királyok és egyebek,meg amik ott elhangzottak.Mégis
mi a francnak gyűltek oda köré a Föld nagy uralkodói,egy szakadt istállóba,egy jászol köré??? Ugyan minek, Mert már jóval előtte megjósolták az isten fia eljövetelét,amikor a bethlehemi csillag megjelenik az égen.Ezért jöttek ezek az uralkodók,köszönteni az isten fiát. azt hiszem ez elég indok már ,hogy ő miért nem olyan ember,mint te vagy én...Mert mi csak akkor leszünk az isten fiai,ha megvalósítjuk ezt az állapotot,ha teszik ,ha nem:)

,,Szemfényvesztés szándéka''...na ez az amire már nem is reagálok
ez ugyanis tőled ered,az igazsághoz semmi köze

Ami az imádkozást illeti,a Bibliában azt mondja,hogy nem kell nektek a templomba menni,hogy az isteni atyátokkal legyetek,hanem csak menjetek be a ti szobátokba,csukjátok magatokra az ajtaját,és ott is meg fog hallgatni titeket a ti mennyei atyátok...ez elég egyértelmű
nem kell a templom,elég ha magamba fordulok,és ott leszek az Istennel,
belül önmagamba...

,,Krisztusnak meg kellett tapasztalnia a halált,''

na ennek meg ugyan mi értelme lenne,ha nem éppen nekünk akarta volna megmutatni,hogy a halál nem végleges,mert fel lehet,,támadni'',az örök életre...ezért kellett meghalnia,mert ezt akarta megmutatni,előtte pedig mindazt,hogy hogyan tud az ember eljutni idáig,mi kell ahhoz,hogy alkalmas legyen a feltámadásra,/felébredésre/,
az örök,,életre",de ez nem itt van,sem térben,sem időben,mert időn kívüli,azért örök,és térben sem,mert nem ,,valahol van'',tehát téren és időn kívüli de ezekbe már ne menjünk bele...

,,Jézus, hangsúlyozom, a test, Krisztus médiuma, hiszen Krisztus rajta keresztül nyilvánult meg.
Nem de bár?''

Na most ez már súlyos:),hány féle elképzelés keveredik ebbe a kijelentésbe szerinted??? Jézus ,Krisztus médiuma??,már tisztáztuk ,hogy Krisztus az nem Isten,hanem egy papi cím azt jelenti a felkent,
miféle médiumról beszélsz? ez az okkultizmus hozadéka? vagy mi?
Nem a Krisztus nyilvánul meg ezek alapján rajta keresztül,hanem Isten,de nem médiuma Istennek,hanem ő maga a megtestesült Isten,vagy isten fia,ahogy tetszik így is ,úgy is Isten,nem médium Miki.
te az apádnak a Médiuma vagy,vagy a fia?
Ha az apád ember,akkor te is az vagy? Ha az apád Isten lenne,akkor te is az lennél?

,,Jézus ember volt, és Krisztussá transzmutálódott, '',nem transzmutálódott sehová,mert Istenként/Istenfiúként született/
Neked és nekem kell transzmutálódnunk,nem neki,ő már a kész eredményt mutatta...amit el kell érnünk

,,Mi hasznod abból ha az értelmi képességeimet becsmérled állandóan?'

ezt is úgy látszik ugyanúgy értelmezed ahogy a kereszténységet,én ugyanis ezt írtam,itt a hozzászólásom elején:

,,Annyira értelmes vagy és olyan gondolataid vannak,hogy csak nézek...

ez a te képességeidnek a becsmérlése...? :DDD