Betegségek lelki oka
Mára már elfogadott, hogy a betegségek kialakulásában jelentős szerepe van a lelki okoknak.
A félelem, a lelki fájdalom, egy megrázó veszteség, a harag, az elutasítás vagy a tehetetlenség - mind-mind képesek először energetikai szinten, majd a fizikai, a test szintjén tüneteket, betegségeket produkálni.
Így tud jelezni a lelkünk, hogy valami nagyon nincs rendben belül, foglalkozni kellene vele!
Sajnos a fizikai szinten végzett kezelések nem hatnak a lelki okokra.
Ezért ha esetleg sikerül is kigyógyítani a beteget az aktuális tüneteiből, a lelki okok rövid időn belül egy másik betegség formájában ismét segítségért kiáltanak.
Igen, ez egy segélykiáltás a lélek szintjéről, ezért a tünetre, a betegségre sosem szabad haragudnunk, hanem inkább jelzésként kell figyelnünk rá a lelki okok feltárása során.
A legtöbb ember, aki megbetegszik:
- Nem figyel magára, az egészségére, mert nem tartja fontosnak magát (pl. másokhoz képest).
- Nem foglalkozik az érzéseivel, a fájdalmaival, a veszteséggel, vagy amikor azok már nagyon erős jelzéseket küldenek, akkor elnyomja azokat. - és ezzel meg is ágyazott egy jó kis betegségnek!
- Egy szerette elvesztését (szakítás, válás, vagy halál miatt) nem fájta ki, nem síratta el, nem gyászolta meg kellő mélységben - mert például "Az életnek mennie kell, nem érünk rá itt sírdogálni."
- Olyan kapcsolatban él, ahol nem szeretik, nem fogadják el, állandóan kritizálják, bántják, szívják a vérét. - ennek sosincs jó vége, idővel elfogy az életenergiája, az életkedve az embernek
- ...és még sorolhatnám a jellemző lelki okokat, amelyekből mindenféle betegségek tudnak születni.
A lelki okok feldolgozása
A feltárás után jön a megismert okok feldolgozása.
A képlet egyszerű: A rosszul működő személyiségtől => tönkremegyünk lelkileg => így megbetegszik a test is.
Ha meg akarjuk gyógyítani a lelkivilágunkat, akkor a személyiségünkben levő hiányokat, sérüléseket, hibás működési mechanizmusokat kell "rendbetenni".
A feltárás során már láttuk, hogy milyen események, érzelmi sérülések és hiányok vezettek ide.
Most, ezeket kell orvosolni, méghozzá a lehető leghamarabb, amíg a testnek és a léleknek van elég tartaléka!
A feldolgozás várhatóan egy hosszabb folyamat lesz, mivel itt olyan új lelki működéseket kell elsajátítani, amilyenek korábban nem voltak. Ha meglettek volna, akkor nem jutott volna el idáig az ember.
Mit kell elsajátítani, miben kell változni?
A leggyakoribb elmaradásaink a lelki működésben, hogy:
- Nem tudjuk elfogadni a dolgokat, másokat vagy magunkat olyannak, amilyenek.
- Nem tudjuk feldolgozni a minket ért negatív hatásokat, a bennünk keletkező negatív érzelmeket
- Olyan önsorsrontó negatív hiedelmeink és programjaink vannak, melyek megbetegítenek
- Nem tudjuk megvédeni magunkat lelki vagy fizikai bántástól, fenyegetéstől
- A stressz szó csak egy gyűjtőfogalom, valójában mögötte félelem és aggódás van, amit nem tudunk elengedni
Ezek csak a leggyakoribbak, de ahány ember, annyiféle lelki probléma, elakadás és hiány van.
Amit javaslok:
- Olvass utána, értsd meg, hogy mi lehet a betegséged lelki oka! (Nézd meg az alábbi listát is!)
- Kezdj neki az önismereti feldolgozásnak mielőbb, de a fizikai szinten is tedd meg, ami szükséges!
- A legjobb az lesz, ha egy szakember segítségét kéred!
Ha Te is elszánt vagy és szeretnél meggyógyulni, akkor bizony tenned is kell érte!
Csak úgy "magától", még senki nem gyógyult meg!
Viszont ha megérted a lelked jelzéseit és megteszed a szükséges lépéseket, akkor azzal, a gyökerénél oldod fel a problémádat.
Ahogy a Tanítóm is mondta:
"A csodát nem várni kell, hanem megvalósítani!"
Betegségek lelki okai
- Lelki betegség
- 6 Alap-Tankönyv a betegségek lelki okairól
- Testi egészség
- Lelki okok feltárása
- Táplálkozás és öngyógyítás
- Mit jelez a betegség?
- Betegségek lelki okai
- Mi a gyermekbetegségek lelki oka? 2
Betegségek, tünetek
(2012. áprilisig kigyűjtve)
A kérdőjel azt jelzi, hogy a kérdés nem lett megválaszolva.
Keresés a listában: CTRL+F ...a keresett szó ...ENTER
Ha nem találtad meg a listában...
...akkor hozzászólásban írd meg, hogy melyik betegség lelki okára vagy kíváncsi, és mi segítünk megfejteni azt!
Ha lehet, akkor ne csak a betegség nevét add meg, hanem azt is írd meg, hogy:
Milyen tüneteid vannak?
Hogyan hatott az életedre?
Milyen életesemény történt a kialakulása előtt - körül?
Ezek mind segítenek abban, hogy megfejtsük a betegséged jelentését és megtaláljuk a gyógyuláshoz vezető lelki utat, a szükséges önismereti gyakorlatokat!
Szia!
Mindig nagyon-nagyon rosszul láttam, de most drasztijus romlás történt a szememmel. Könyvet, újságot csak nagyítóval tudok olvasni.
A munkahelyemen belül áthelyeztek egy alacsonyabb beosztásba. Ezt nagyon nehezen éltem meg, mert sokat és jól dolgoztam, bár nyilván vannak nekem is hiányosságaim (sok). Csekély vigasz, hogy a másik munka is érdekes.
Emellett tatarozunk és sokat emelgettem, amit nekem nem szabad (max. két kilót).
A rövidlátásra azt mondtad valakinek, hogy mit is nem akar meglátni.
Sokat gondolkodom ezen egy jó ideje, mióta ezt elkőször hallottam valakitől.
Nem tudom, hogy jöhetnék rá, hogyan kerülhetnék közelebb ezzel a megoldáshoz-
Mellesleg nekem szerintem nem jóü a szemtorna sem, mert mindig alul volt korrigálva a szeme, de ettől nem javult, hanem csak tovább romlott.
Emellett nagyon feledékeny vagyok (rövid távú memória, ami a korom szerint időszerú, de nagyon bosszantó, néha nagyon kínos.)
Az arcokat sem tudom megjegyezni, de az már jó rég így van.
Na meg némi inkontinencia..
Remélem nekem is mondasz valami olyat, amitől elindulhatok, ha nem is a jó látás, de legalább a helyzetem megértése felé.
Köszönöm
Az inkontinencia, vagyis a vizeletmegtartó képesség hiánya azt jelentheti, hogy az érzelmeidet nem kellene megtartanod, kontrollálnod, hanem ki kell engedni, bármilyen körülmények között!
Vagyis merj örülni, merj sírni, engedd át magad a szélsőséges érzelmeknek, ne legyél olyan merev mások előtt se, mint amilyen most vagy.
A pókerarc nem ad senkinek sem erőt. Hiába rejtjük el az érzelmeinket mások elől, a nyitott emberek úgyis megérzik mi van az álarcunk mögött, mert mögé látnak - éreznek.
Egy aranyszabály a betegségek megfejtéséhez:
A tünettel kerülünk abba az állapotba, ahova lelkileg kellene eljutnunk!
A rövidlátásnál ugye közelre látsz, távolra nem. Vagyis az életed és önmagad közvetlen közelében kellene vizsgálódnod, megfigyelned az összefüggéseket, mert ez hiányzik a látásodból.
A távollátóknak értelemszerűen a világ nagy, távoli összefüggéseit kellene meglátniuk, nem csak mindig a saját kicsiny világukkal foglalkozniuk!
Sziasztok! Egy kérésem-kérdésem lenne.
Kislányomnak elég súlyos tejcukor-allergiája van. Gyógyszert szed. Az orvosok azt mondták neki, soha többé nem gyógyul meg. Ő, pedig azt látom beletörődött a sok hasfájásba. Mi ennek a lelki oka? Hogyan tudnék neki segíteni?
Hálás köszönetem érte....
Mivel az Anya és gyermeke különösen erős lelki kapcsolatban állnak, ezért ha magadban orvosolod ennek a betegségnek a lelki okát, az ki fog hatni a kislányodra is. Teljesen nem fogja meggyógyítani Őt, de hatással lesz rá!
A tejcukor allergiánál arra az okra következtetnék, hogy ez valamiféle szeretet elfogadásának a visszautasítása, kezelhetetlensége, mintha nem tudna elfogadni egy bizonyos fajta szeretetet.
Ezt magadban úgy tudod megvizsgálni, hogy meditációban felteszed a kérdést: Mit nem fogad el a kislányom? Milyen lelki dolgot nem tud megemészteni?
Teljes gyógyulást az hoz majd, ha Ő maga oldja fel a lelki okot.
Akkor minden bizonnyal szerintem egy rossz házasság és egy válás ennek a gyújtópontja lehetett és "kiütötte" a gyereket. Mi nem tudtuk az exemmel normálisan megoldani a problémánkat és ebbe betegedett bele.....Viszont a volt férjem szinte vasmarokkal szorítja magához, szabályosan agymosást csinál nála...és már nem mer nemet mondani neki. Mint ahogy én sem mertem annyi éven keresztül és majdnem belerokkantam....Segítenem kell a gyerekemnek!!!....
Köszönöm a segítségedet!!!!
Kedves Valore,
az allergia mindig túlérzékenységet jelent aziránt, amit maga az allergén képvisel. A tej az anyát, az anyai táplálékot jelképezheti, a cukor pedig ennek az örömét, eszenciáját. Ebből a szemszögből is tedd fel a kérdést, mit jelenthet lányod számára a tej.
Egy válás mindig megviseli a gyermeket és átalakul a szülő-gyermek viszony, ez esetben én inkább a ti viszonyotokra gondolnék, nézd meg, az hogyan változott és ez milyen hatással lehet rá, meg persze rád.
Az apát és hozzáállását a gyermek előtt nem szabad minősíteni, mert ezzel a gyermek kötelesnek érzi magát elzárni ezt a csatornát bizonyos szinten és ez konfliktust okoz. Akár ez is okozhat tejallergiát.
Ezek csak lehetőségek, a válasz benned van:)
Bea
Kedves Bea!
Neked is köszönöm a segítségedet:)))
Már egy jó hónapja masszírozom Vivikének a talpát, most már Ő kéri ezt, mert kicsit jobban van...:))) Csökkent a gyógyszer szedése, és a hasfájások nem gyakoribbak, sőt...:)))
Talán a legnagyobb változás, amin elindultunk, hogy újra mer bízni bennem, újra mer enni és jóízűen!...:)))
Tudjuk, hogy nem egy két nap alatt lesz egészséges, de mindketten hiszünk benne:)))
Még egyszer köszönöm...:)))
valore
Kedves Sanyi!
Mi lehet a lelki oka,hogy a jobb szememmel gyengébben látok és mit javasolsz annak erősítésére,javítására.
Köszönettel:Zoltán
Tedd fel a kérdést magadnak: Mi az amit nem akarok meglátni?
A jobb oldalunk a külvilágot jelenti, a külvilággal való kapcsolatunkat, de lehet, hogy a szemeknél ez pont fordítva van és a belső világodra való rálátásban nyomsz el valamit!
Majd jelezz vissza kérlek, hogy mire jutottál!
Szeretnék ajánlani egy nagyon hasznos könyvet, aki hisz abban, hogy a fizikai tünetek lelki eredetűek:
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged?
Nálunk ez alapmű, ha valami probléma van, fellapozzuk. Hasznos tanácsok vannak benne, érthető magyarázatok szinte minden betegségre, hogy mi a lelki ok! Csak a leírtakon nem egyszerű változtatni!
Sok sikert és jobbulást mindenkinek!
Ha megtalálod az okot, akkor rendkívül egyszerű azon változtatnod! Önismeret, önelfogadás, befogadás, elengedés, megértés, megbocsájtás, őszinteség, felvállalás, szeretet, kinyílás, és hasonló lelki tettekre van szükség. Ezeket mind megtanulhatjátok a Sirály csomagokból!
Sziasztok !
Lehet,hogy el sem hiszitek,de én még egy-egy megfázáson kívül -de az sem influenza- még soha életemben nem voltam komoly beteg!Valószínűleg azért,mert igen erős akaratom van,hogy csak egészségesen érdemes élni,és ha netán valamilyen kezdődő rossz érzés jelentkezik is,képes vagyok csupán akaratilag is legyőzni. Ahelyett,hogy azon rágnám magam mi bajom lehet,egyszerűen nem fogadom el,hogy beteg vagyok,nem is gondolok rá,ill.egészségesnek képzelem azt a részemet is,és valóban el is múlik az érzés,amiről nem is akarom tudni,valójában mitől volt!Csak teszem a dolgomat tovább,és gyógyszereket sem szedesoha,csakvitaminkészítményeket,étrendkiegészítőket.Világéletemben
ideális testsúlyom volt,igy tartom természetesnek,az életkorommal sem foglalkozom,csak any-
nyit erről,hogy már annyira nem vagyok fiatal.Lehet,hogy azért van ez,mert általában a felső csakrákban
tartózkodom,ott van a "központom"a testemtől szinte egészen el tudok szakadni.
De most jön a legfurcsább!Lelki problémám ugyanis annál több van,mert azokkal meg túl sokat foglal-
kozok.Sokat töprengő,meditáló,a múltamon ill.a mostanában velem történteken rengeteget rágódó típus vagyok.Sokszor negatív dolgokat képzelek magamról,félelmeim vannak társaságban,mostanában épp
ezek megszüntetésén dolgozok,de rettentően nehéz!Pl.még mindég nem sikerült megtalálnom életem
párját sem.Különös,hogy nálam ez a sok lelki probléma nem akoz testi betegségeket,mert ahogy olva-
som,szinte mindenkinél ez a helyzet...Persze teljesen egészségesen élek káros szenvedélyektől mente-
sen,és a legegészségesebb sportot,a természetjárást "űzöm".De azt mondják :ép testben ép lélek -
hát ez nálam valahogy nem igaz...Szinte egész életem lelki szenvedésekkel telt,és hiába volt ez sokszor
talán teljesen felesleges,ezen nem tudtam még úrrá lenni.Szerintetek ez hogy létezik??
Úgy látszik,valahol mindenkinél kijönnek a problémák testileg-lelkileg teljesen egészséges ember talán
nem is létezik.Mindenesetre én ezen dolgozom,hogy ezt is elérjem,és túllépjek téren,időn és anyagi vi-
lágon a megvilágosodás felé..Remélem,még ebben az életemben el tudom ezt érni.
Mindenkinek egészséget a hosszú útra..
Juhász Árpád(Árpi)
Szerintem Te előbb oldod meg lelki szinten a problémát mielőtt testesülne. Bár csak nekem is igy menne!
Mouna
Betegségek akkor keletkeznek, amikor a lelki problémáinkat nem akarjuk a lelki szinten megoldani, hanem megpróbáljuk eltusolni azokat!
Valószínűleg Árpádban annyira erős a szándék, hogy meg akarja oldani a lelki gondjait és nem akarja, hogy azok testi szintre áttevődjenek, hogy ezért nem betegszik meg.
Amikor egy tünet csak halványan megjelenik bennem, akkor én nem a tünet elnyomására szoktam gondolni, hanem préselem vissza azt a lelki szintre, hogy inkább ott bukjak ki, mint a testemben!
Az a szándék, hogy hajlandó vagy a lelki dolgaiddal foglalkozni és nem halogatsz, elég lehet az egészséghez!
Szi Sanyi!!Hat nekem regota van gerinc es nyaki problema es meg fibromialgin.Most a bal valammal van problema nemtudom mozgatni majd maj 22-en megyek MR-røngenre.Van tøbszør az epemmel is baj de ha az etkezessel vigyazok akkor ez nem faj,van meg diabetik 2 a szemem romlott nagyon gyorsan nem latom az apro betuket igy +2 szemuveget hasznalok.amit szeretnek mondani vegul is mi ezeknek az okai?tudom hogy sok problemam van de soha nem gondoltam ijen merjen bele hogy miert?Køszønøm a valaszt ilona
A gerinc és nyaki problémák a lelki tartás, esetleg az akarat-makacsság területével vannak összefüggésben.
A cukorbetegség az önmagad szeretetének a hiányára utal, míg a látásproblémád azt mutatja, hogy nem látod meg az összefüggéseket a nagyvilág és magad között.
Ezek így nagyvonalakban biztosan igazak, de ha el akarod kezdeni önmagad gyógyítását, akkor azt javaslom, hogy az önértékeléssel és az önelfogadással kezdjed!
Kedves Sanyi!
Gyerekkorom óta allergiás vagyok a (főleg) beteg állatok szőrére. Olyankor annyira begyullad a nyirokmirigyem a fülem alatt, hogy enni sem tudok. Vagy pedig tüszős mandula gyulladást kapok. Az orvos azt mondta, talán gyerekem sem lehet majd ez miatt. Az egészben az a legrosszabb, hogy mindennél jobban imádom az állatokat. A másik kérdésem pedig az lenne, hogy milyen következményekkel járhat majd az, ha nem tudok elengedni egy személyt? Úgy értem nem tudok szakítani a párommal, pedig már annyira nem szeretek vele lenni, hogy minden napom búskomorsággal telik.
Köszönöm válaszod: Brigi
Az állatok kiváltotta allergia, számomra a saját állati ösztöneink elfogadásának a hiányát jelenti. Állati ösztöneink közé tartozik a harc, agresszió, szexualitás, életösztön, félelem, ragaszkodás, ...
Leggyakrabban az állati agresszió (számunkra olykor kegyetlenség) és a nemiség, szexualitás az, amin fennakad a magát nagyon embernek tartó lény!
Mert ugye az ember is egy állat, de erről sokan elfelejtkeznek! Szeretnék magukat egy magasabb színvonalú fajhoz tartozónak tekinteni, ezért elnyomják az állati ösztöneiket. Viszont azokra az ösztönökre szükségünk van, hiszen az életben maradás és szaporodás a legcivilizáltabb társadalomban is szükséges lesz!
A megoldás tehát, vissza az állatokhoz. Legyél újra állat, szeresd magadban az állatot, lásd meg a benned levő állati erőt! Viselkedj nyugodtan úgy, mint az állat, ettől nem veszted el az emberi mivoltodat!
Kedves Sanyi!
Páromnak test szerte rengeteg diónyi kinövése van.Tizenéves korában jöttek elő.Az édesapjának is van.Neki kevesebb,de nagyobbak.Ő már kivetetett egyet,de nem tudták megállapítani mi az.Ráadásul,a műtét után még több jött ki rajta.Ezért a páromnál nem is próbálkoztunk ezek eltávolíttatásával.
Szerinted mi lehet a lelki oka,immár 25 éve és vajon,hogyan szabadulhatna meg tőlük?
Köszönettel:Lilike
Elfojtott problémákra, megoldatlan konfliktusokra tippelnék, olyanokra, amelyekkel mindenképpen foglalkoznia kell, ezért ilyen méretesek és látványosak a kinövések.
Elképzelhető, hogy a párodnak vannak olyan konfliktusai másokkal, amelyeket nem rendezett, de nem adta ki magából a feszültséget sem, hanem elnyomta magában.
Köszönöm a válaszodat!Azt hiszem ,tudom mi lehet az ok.Az édesapja nem fogadja el.Pontosabban különbséget tesz párom és a húga között.Csak az a jó amit a húga csinál,még ha teljesen hülyeség is.És,hát mennyit kell szegénynek dolgoznia?!Szegény mindig fáradt.A párom meg tízszer annyi munka mellett is "senki" és ugorjon a családja mellől,amikor csak neki szüksége van rá.
Szerintem ez lehet az ok.De hogyan lehet ezt feloldani a páromban?
Van valami ötleted/ötletetek?
Köszönettel:Lilike
Kedves Sanyi!
2001- óta küszködöm az IBS nevű betegségben. Ez azt jelenti nálam, hogy, előfordul, hogy reggelente, mikor munkába megyek erős hasfájásom és hasmenésem van. Ilyenkor vagy a buszmegállóból fordulok vissza, vagy a tömegközlekedésről kell leszállnom, sétálnom és akkor megnyugszom.
Ez mind az egyetem alatt kezdődött (talán hatással lehetett egy nagyon csúnya veszekedés a szüleimmel, mert közvetlen ezután kezdődött) és 2001-ben olyan súlyos, volt, hogy szinte sehova nem voltam képes elmenni, amint kiléptem a lakásból, elkezdődött. Jártam mindenféle orvosnál és pszichológusnál is, akivel a meditációt "tanultuk " meg. Ennek segítségével és mert talán egy kicsit kiismertem magam, sikerült olyan szintre eljutni, hogy nem jelent mindennapos gondot, de ha megyek valami "új" helyre vagy sietnem kell vagy éppen beragadok egy dugóba, azonnal előjön.
Tudom, hogy lelki eredetű,valamiféle pánikbetegség, de nagyon érdekelne, hogy te mit mondasz erre?
Köszönöm
Nekem úgy tűnik, hogy ez a félelem a többi embertől, a szembesüléstől, a beszorultságtól, és az érzéstől, hogy nem menekülhetsz.
Érdemes lenne olyan félelem átélős gyakorlatokat végezned, amelyekben megéled a félelmeidet, kezdve a szüleiddel és folytatva olyan helyzetekkel, amikor a többi ember szemrehányóan, bántóan viselkedik veled!
Szia!
Én 19 éves vagyok, de mégis már 2 durvább betegségen estem át. Elvileg logikus lenne hogy ennek lelki oka van, hiszen mindkettő tüdő-táji betegség, és a második alkalommal már radikálisabb beavatkozásra volt szükség.
Kb.16 éves lehettem, mikor nagyon hirtelen mellkasi fájdalmaim lettek, erős szúrást éreztem a szívem környékén, mely minden mozdulatra belenyilallt. Másnap délután már kórházban feküdtem: szívburok és mellhártya-gyulladásom volt. Két hétig voltam kórházban. Az okára nem jöttek rá, hiszen előtte nem volt semmilyen lázas betegségem, melyből gyulladás alakulhatott volna ki, a vizsgálatok pedig kimutatták, hogy autoimmun betegségről sincs szó.
Tavaly nyáron ugyanilyen hirtelen, hasonló fájdalmat kezdtem érezni a szívem körül, minden légzéskor. (ekkoriban nagyon jól éreztem magam, nem volt semmilyen durvább probléma az életemben)1-2 hét múlva mikor orvoshoz jutottam, kiderült hogy spontán PTX-em van (tehát ez is "ok nélkül" alakult ki).
Még aznap helyi érzéstelenítéssel két csövet nyomtak az összeesett bal tüdőmbe, amely igen fájdalmas volt, majd ezek után felpumpálták azt, amely még hasonlóan nagy fájdalommal járt. Ezután egy átlagos lélegzetvételnek az 5ödrésze is igen nagy fájdalmat okozott, mozogni pedig alig tudtam. Másnap már kínkeservvel, de fel tudtam ülni. Egyre jobban lettem, pár nap múlva pedig kihúzták a csöveket, összevarrtak és mehettem haza. Ezalatt egyáltalán nem unatkoztam a kórházban, a drága barátaim minden délután szórakoztattak.:)
Mivel úgy érzem tudatosan, és sok szeretettel a szívemben próbálok élni, máig nem tudom, mi lehet ezeknek a lelki oka, ha van egyáltalán, hiszen akkor elvileg minden ismerősömnek is ilyen durva betegségeken kéne keresztül mennie, aki nem él a legtökéletesebben, vagy rossz úton jár. Én nem érzem hogy rossz úton lennék, ezért akármennyire is gondolkoztam hogy mit rontottam el, nem jöttem rá, ezért hagytam fel azzal hogy rájöhessek. De ha már felajánlottátok ezt a lehetőséget, érdekel a véleményetek.:)
Noja
A légzés és tüdő problémák az elfogadás egy általánosabb problémájára szoktak utalni, mégpedig arra, amikor nem akarunk egy levegőt szívni másokkal, valakikkel. Mondjuk ha nem fogadjuk el azokat az embereket, akikkel együtt dolgozunk, ha ellenszenvesek a rokonaink, akikkel találkozni és jópofizni "kell", ha zavarnak az emberek általában.
Tehát itt nem az a mély szeretet, elfogadás hiányzik, hanem a megtűrés, mások elviselése.
Emellett még érdekes volt a leírásodban, ahogy kiemelted, hogy a barátaid bejártak hozzád és szórakoztatnak. Vannak, akik csupán azért betegednek meg, hogy kivívják maguknak a figyelmet, a törődést.
Ezek a következtetések a tünetből. A megérzésem viszont azt mondja, hogy Édesanyád egy korábbi életmódját, viselkedését nem tudtad elfogadni régebben és ennek a visszajelzése a betegséged. Ő hiába megváltozott, vagy másként viselkedik mára, benned az elégedetlenség, az elfogadás hiánya mostanra teremtett tünetet.
Mit gondolsz?
Szia Sanyi!Nagyon köszönöm hogy megtiszteltél a válaszoddal!
Amíg nem kaptam meg a válaszod, én is gondolkodtam az okokon, és én is az elfogadásra-elengedésre jutottam a légzés két pólusa miatt.
A mások elviselésének hiánya nem jellemző rám szerintem, szeretem az embereket és igénylem a kapcsolatokat. Annál is érdekesebb az amit utána írtál: hogy vannak, akik csupán azért betegednek meg, hogy kivívják maguknak a figyelmet, a törődést. Na, ez érdekes gondolat, és valószínűleg igaz, mert tényleg azt érzem hogy én mindenkire próbálok figyelni, szeretek beszélgetni az emberekkel, de ők nem figyelnek annyira rám, én nem vagyok nekik olyan fontos. És valóban: mindkét kórházba kerülésem olyan volt, hogy a barátaim sokszor bejöttek, és ez nagyon sokat jelentett nekem. Egy barátnőmről (aki annyira nem szokta kimutatni az érzéseit) első kórházba kerülésem alkalmával derült ki, hogy ő Igaz barátom, csak tettekkel nyilvánítja ezt ki,nem érzelmes mondatokkal, ugyanis ő volt az egyetlen aki minden nap bejött hozzám, és erre azóta is emlékszem.
Legutóbbi alkalommal nagyon gyorsan (és örömteljesen) szállt el az a néhány nap,váltották egymást a barátaim, estig bent voltak nálam, úgyhogy tényleg nagyon elgondolkodtató ez a szempont...
Érdekes az Édesanyámmal kapcsolatos megérzésed is. Ha az előbbi vonalnál maradunk, sokszor ripakodom rá, hogy nem képes figyelni rám. Olyan,mintha nem lenne jelen az életében, és nem lenne képes Figyelni arra amit mondok, a szó legteljesebb értelmében. Persze meg tudja ismételni amit mondok, és úgy gondolja hogy érdekli, de ezt egyáltalán nem látom rajta, vagy nem nagyon reagál semmit. Nem tudok vele Igazán beszélgetni.
És tényleg egyre érzékenyebb vagyok a Valódi Figyelemre, megértésre. Ha valakit tényleg Érdekel a másik, a szó mélyebb értelmében. Kevés ilyen ember van, de velük öröm a beszélgetés, nem csak arról szól hogy mindenki magát üvölti,csak hogy elmondhassa mit akar. Ezt tényleg hiányolom sokszor.
Egyébként tényleg van még más amit Édesanyámmal kapcsolatban tényleg nem sikerült még teljesen elfogadnom. (stresszesség, hirtelen haragúság-üvöltözés)
(Ha mindebből nem derült ki, természetesen szeretjük egymást és fontosak vagyunk egymásnak, csak talán kicsit mégis összeférhetetlenek vagyunk.:D)
Talán annak is van jelentőssége hogy a bal tüdőm esett össze, hiszen az a női oldal?
( Bár az az érdekes, hogy a kórházból való kikerülésem után pár héttel újra éreztem fájdalmakat, szúrásokat, de mindig máshol.(tehát kizárt volt hogy mindenhol PTX-em legyen) hol jobb-oldalt hol baloldalt, hol fent hol lent, néha igen ijesztően légzések alkalmával éreztem szúrásokat, volt hogy napokig egy helyen, aztán később abbahagyta, majd hirtelen a másik oldalon előjött, percekig minden légzés ugyanúgy fájt mint a betegség kezdetekor, majd megszűnt. Vissza is mentem egy vizsgálatra, de nem volt semmi bajom...)
Mindent összevetve: Mit tehetnék? Az hogy mennyi figyelmet kapok, az nem tőlem függ, és tényleg azt érzem, hogy nem vagyok olyan fontosak az embereknek: én pl. szívesen beszélgetek sokmindenkivel, próbálok kapcsolatokat kialakítani normálisan, kedvesen, de ez valahogy mindig mintha egyoldalú maradna.
előre is köszönöm a válaszodat! üdvözlettel: Noitsa
Kedves Mindenki!
Rendszeres látogató vagyok az oldalon, ám még sosem szóltam hozzá, mert annyira jókat írtok, mintha mindenki szívemből szólna. Ebbe a témába azért írok, mert "nem találtam meg a válaszomat".
Néhány éve léptem a tudatos önismeret útjára, és rengeteget foglalkozom magammal, hatalmas változásokon mentem már keresztül, és a látóköröm is igen kitágult. Állandóan keresem a kihívásokat, megoldásokat, és szembe akarok nézni önmagammal. Úgy érzem, már nagyon sokat tettem és nyitott lettem. Fentebb volt szó az Út a teljességhez c. könyvről, amit (és hasonlókat) évek óta olvasgatok, és lenyűgözőnek tartok. És még sok más módszert/nézetet sajátítottam el és alkalmaztam a problémáim megoldására.
Úgy kezdődött az egész, hogy elkezdett romlani a látásom (csak távolra) tizenévesen, és ez zavart, és nem akartam beletörődni, pláne, hogy szemüveget nem is tudok viselni, mert iszonyúan fáj tőle a fejem, és nem is akarok palástolni... A mai helyzet pedig az, hogy még nem javult meg, sőt tovább romlott. Úgy érzem, elakadtam, és már nincs ötletem, mit tegyek.
Kérlek, segítsetek, ha bármilyen ihletésetek támad.
Köszönöm!
Szinte biztos, hogy valaminek a meglátásával vagy elakadva, csak azt nem tudni, hogy mivel?!
Azt javaslom, hogy meditációban hangolódj rá a szemproblémádra és kérdezd meg:
Mit nem merek / akarok meglátni?
A válasz remélhetőleg képbe hoz!
Én arra tippelnék, hogy az Édesapáddal van valami rég elásott konfliktusotok. Majd nézz utána ennek is!
A lábfejemen (a tetején), ha a sarum pántja kilazul, és mozogni kezd, viszkető pöttyök kelnek útra. Mondták már, hogy "aláizzadok" a bőrszíjnak, én meg arra gondoltam, hogy a fűpollen alámegy és beledörzsölődik, (amire allergiás vagyok) csakhogy ahogy vakarom, úgy terjed, a lábfejemen aztán a kézfejemen. (Igyekszem megállni, de legtöbbször félálomban erre ébredek. Kenegetem egy keleti dokinénitől kapott krémmel, de valószínűleg az elvakarással agyon is csapom a hatást...)
Van vmi spéci jelentősége ezeknek a testrészeknek? A bőr mindig jelez valamit, legalábbis a pattanásoknál már be tudom azonosítani, hol mit jelent ha megjelenik, de a kéz-lábfej... rejtély. Kerestem bizonyos könyvekben, de nem találtam semmit.
ja, és még egy kérdés: szeretem nyomkodni a mitesszereket, ilyesmi, amivel általában többet ártok, mint ha hagynám a fenébe. (ez stresszhelyzetben pótcselekvésnek is elsőosztályú, mint másnak a körömrágás...) Összefügg ez azzal, hogy túlrágom a problémáimat, és akkor is szenvedek/agyalok rajtuk, előkotrom őket, mikor (már) nem kéne?