Spirituális Mesterek szexbotrányai
Vajon miért olyan nehéz a Spirituális Mestereknek kordában tartani a szexualitásukat? Milyen elfojtások, túlműködések az okai annak, hogy tanítványaikkal, vagy azok gyermekeivel "bűnbe esnek"?
Újabb szexbotrány pattant ki, méghozzá egy hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő jógamester körül: (Kinek nevét nem írhatom ide, mert a mögötte álló jógaszervezet megfenyegetett, hogy perbe fognak rágalmazás miatt), a ... rendszer alapítóját több női tanítványa is szexuális visszaéléssel vádolja és emiatt sokaknak megingott a hite abban a több milliós jógaközösségben, amelyet Ő hozott létre Európában és Indiában. A hír hallatán a megdöbbent tanítványok azt se tudják, hogy mihez kezdjenek. Higgyenek a vádaknak, dobják el az eddig tanultakat, vagy álljanak az Istenként tisztelt, szeretett Mesterük mellé?
Párszor már volt szó itt a weboldalon a szexbotrányaik miatt lebukott Gurukról, pedofil szektavezérekről:
... de állítólag a nemrég meghalt Sai Baba sem volt bűntelen.
Vajon mennyi igaz ezekből a súlyos vádakból? Valóban szexuális bűnbe estek a Guruk, vagy csak a csalódott tanítványok összeesküvése van a hírek mögött?
A Guruk azt vallják magukról, Ők lemondtak az evilági örömökről, pénzről, hatalomról, szexuális vágyaikról. De a szexuális áldozataik beszámolója szerint, nem hogy nem mondtak le róluk, hanem igencsak abnormális módon élik meg szexualitásukat!
Attól tartok, nem ezek lesznek az utolsó szexbotrány hírek Gurukról, Spirituális Mesterekről:
Én meg azt nem értem, hol olvastad tőlem, hogy fel vagyok háborodva a fogadalom megszegésén? Egyetértek Veled, akkor úgy gondolta, aztán kiderült, hogy mégsem megy neki. Előfordul ilyen mindenkivel, akár Velük is megeshet.
Én azokat sajnálom, akik ezen esetek miatt fordulnak el a spiritualitástól, vagy esnek ki a folyamból hosszabb időre. Persze tudom, nekik is meg van a tudatlanságuk, amiért általánosítanak, mégis itt tartok, sajnálom Őket és az elvesztegetett idejüket.
"Nagy karmikus visszahatása csak akkor lesz, ha ezt ő is valami istentelen nagy bűnként fogja fel, és képtelen magának megbocsátani az esendőségét."
Óóó dehogyis! A karmának nincs közvetlen köze a bűntudathoz.
A karma egy tanítás, amit a szándékod, a hozzáállásod szül meg, a bűntudat pedig olyankor jön, ha a világképed szerint bűn az, amit tettél és ezt valamennyire be is látod.
Vagy annyira elnyomtad a bűnösséged lehetőségét, hogy a leghatalmasabb bűnöket elkövetve sincs már bűntudatod, de a karma attól még működik.
Mindezt színesíti még a lelkiismeret furdalás, ami a lelkünk igazság érzetéből táplálkozik, jelzi ha átléptük az igazságosság határát.
Akinek nincs elnyomva a lelke, hallja annak szavát, az tudja/érzi mi az igazság, így nem kell a felszínes erkölcsinézetére hallgatnia. Számára a bűntudat az ego próbálkozása, hogy a jó útra terelje Őt, a lelkiismeret furdalás viszont a lélek biztos iránymutatása.
A mai, lelkileg elnyomott és tudatlan embereknél viszonylag ritka, hogy a bűntudata és a negatív karma egybe essen. Ennek oka egyrészt, hogy nincs helyén bennük, mi a helyes és mi nem, így a bűntudatuk is inkább a társadalmiból szült egyéni erkölcsi világképből táplálkozik, nem pedig a karma okából, a helytelen szándékból, cselekedetből.
Másrészt, sokaknál a fájdalom elkerülése végett annyira el van zárva a lelkiismeret, hogy nem hallják meg annak belső figyelmeztetését.
Gondolj arra, amikor az emberek "apróságokban" csalnak, hazudnak és még meg is magyarázzák, hogy az nem nagy ügy, mások még nagyobb csalók tőlük!
Nem arra az érzésre gondolok, ami vagy tudatosul, vagy elnyomjuk, ami a világképünktől függ, hogy van vagy nincs - tehát ami a személyiség szintjén keletkezik- hanem ami a lélekben támad. arra gondolok, hogy a halálunk után, ahogy végignézzük az életünk eseményeit, akkor tudja minden lélek, hogy mi volt a helytelen és mi nem. Akkor már a lelkecskék nem olyan tudatlanok, mint emberi mivoltukban. Vagy rosszul gondolom?
"•Vagy tévedésből megbántasz másokat, ezért bűntudatod ébred, pedig nem rossz szándékból cselekedtél, így negatív karma sincs."- abban tényleg igazad lehet, hogy nem okoz karmát, viszont mi magunk tudat alatt büntetjük magunkat érte: úgy érezzük, hogy törlesztenünk kell a másik felé, vagy hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat...ilyenekre gondolok. Akkor ennek mi a neve? :-)
Ami a lélekből jön, az a lelkiismeret furdalás.
Bocsánat én is kihagytam/kevertem a leírásomban, ugyanis egy része erre vonatkozik! Javítom.
De ez sem teremt karmát, csak összhangban van az igazsággal, vagyis általa érezhetjük, hogy mi a helyes, és mi nem. Így tud jelezni, ha "rosszat tettünk", aminek negatív karmikus hatása lesz.
Persze ez is csak akkor működik, ha nem nyomjuk el, ha még van némi kapcsolatunk a lelkünkkel.
"mi magunk tudat alatt büntetjük magunkat érte: úgy érezzük, hogy törlesztenünk kell a másik felé, vagy hogy nem érdemeljük meg a jó dolgokat"
Ez lesz a bűntudat, amit az egonk "talál ki".
"Én azokat sajnálom, akik ezen esetek miatt fordulnak el a spiritualitástól, vagy esnek ki a folyamból hosszabb időre."
Átgondoltam, hogy én miért nem sajnálom őket, és arra jutottam, hogy azért, mert úgy látom: ez az ő döntésük, amit tiszteletben kell tartani. Nem a sors áldozatai. Valahol valakinek írtad, hogy ezekről az esetekről milliók értesülnek a TV-n keresztül, és ezért sokkal nagyobb a hatása, mert az emberek általánosítanak és elmegy a kedvük a spiritualitástól. Szerintem meg csak találnak végre valami jó indokot, amivel alá tudják támasztani végre a félelmeiket a változástól, az önmagukkal szembesüléstől. Ó, csöngettek!
Ilyen is sok van, de nem rájuk gondoltam.
Hanem azokra, akiknek már csak egy kicsi hiányozna, hogy az útra lépjenek, de egy ilyen információ miatt megfordulnak és akár több életet is kihagynak a spirituális fejlődésből.
Persze így is eltöltik majd valamivel az időt, de én valamiért még kötődök az idő hatékony kihasználásához.
Ezek az emberek még nem képesek annyira irányítani az útjukat, hogy képesek legyenek objektíven megítélni ezeket a híreket és óvatossággal felvértezve tovább haladni a lélek megismerése felé.
Néha annyira kicsin múlik, hogy jobbra vagy balra megy-e az embe Mi van, ha ezek a nüansznyi hatások a mi kezünkben vannak?
Persze kényelmesebb kijelenteni, hogy ez is elrendeltetett, de mi van akkor, ha nem?
Ezen gondolkodom.
Még az is lehet, hogy ez is az egyén felelőssége, csak nem akarom/tudom látni ebben a 100%-ot. Pedig tanítom. : )
Én sem hiszek abban, hogy minden eleve elrendeltetett. Abban viszont igen, hogy nem rajtunk múlik, hogy egy másik ember merre indul. Meditációban többször jött már, hogy minden pont a helyén van ebben a világban, még a nüansznyi hatások is. Nem a mi kezünkben vannak szerintem. Mi ember-istenek csak eszközök vagyunk ahhoz, hogy ezek a hatások megnyilvánuljanak a világunkban. Sajnos, nem tudom megindokolni..csak érzem, hogy így van. Itt mindannyian kellékek vagyunk csak egymás életében.
Hát ez érdekes kérdés. Szerintem előszór is olyan, hogy szent ember nem nagyon van. Innentől kezdve fogadalmat tenni arra, hogy nem szexel valaki, mert "szent" életet él, pláne fogadalmat tenni a jövőre vonatkozólag fiatalon, nem igazán értelmes számomra. Csak egy esetben az: ha belülről jön. De ahhoz nem kell cím, rang, papír, írásbeli, másoknak is tett fogadalom. Belülről az ember felismerheti, hogy most már tényleg abba akarja hagyni a cigizést, tényleg akar kezdeni valamit az életével, úgy mondják, elszánja magát rá. Lehet érezni azt is, egészen biztos vagyok benne, hogy nem kell a szex. De erre fogadalmat tenni?? Címet adományozni? Ezért csúszott el a papság intézménye is. A lelki tisztaságot nem lehet intézményesíteni. Azt csak megélni lehet. És aki ismeri az életet, tudja, hogy minden hullámot ellenhullnám vált fel, és minél magasabbra jutunk, annál nagyobb pofonokat kaphatunk, és adhatunk, ha lankad az éberségünk.
Szerintem ez a spirituális tanítók legnagyobb csapdája. Az, hogy különbséget tesznek tanító és tanítvány között "hivatalosan". Jézus ezért mosta meg a lábát a tanítványainak: hogy megmutassa: végső soron ő is ember, egy sosrssal, amit beteljesít. Ebben az értelemben semmivel sem több a legtudatlanabb embernél. Alázatra tanított. Minden ember élete egy példa, nem azért mert tudatosabb, vagy tanító, hanem mert az. És minden emberre, még "Isten fiára" is vonatkoznak az élet vas-törvényei. Neki is van egoja, teste lelke, ő is megküzdött magával, ő is hibázott, haragudott, tévedett és megbocsátott. Nem volt "szent" ember, csak tisztább tudott maradni a legtöbb embernél. És egyébként egyes források szerint volt családja. Szerintem lényegtelen, de ha volt, én egyáltalán nem botránkozom meg rajta, mert szerintem ez a természetes. Kivéve, ha valaki elhivatottságot érez a cölibátus iránt, BELÜLRŐL. Mert akkor neki az a sorsa, és nem is fog ilyen előfordulni, mint ezekkel a mesterekkel.
Én tudom milyen, mert megéltem, amikor az ember összekeveri az energiát, a tudatosság kisugárzását az emberrel, aki közvetíti. A tanítvány nem ismeri, nem is ismerheti az embert, mert nem azért van ott. Hanem a tudatosságáért. De nincs esélye elválasztani a kettőt. Ebben a helyzetben elég nehéz még tanítani is. Érdekes módon nekem éppen az, hogy szerelmes lettem a "mesterembe", a csalódás és a tanulságok levonása segített, hogy végül képes legyek tisztán látni. Öt évembe telt, mire megismertem emberként és ma már el tudom választani a tudatosságát az embertől és kezelni is tudom. Behoztam :) Sőt, talán már le is hagytam. :))
Én úgy fogtam fel, hogy semmi nincs ok nélkül. Ezek a helyzetek is tanítanak valamit a tanítványnak is és a mesternek is. Méghozzá nem keveset. Mindketten emberek. Az egyiknek lehull a fátyol a szeméről, a másik meg lehet h rájön, talán nem kellene fogadalmakat tennie, csak élnie, és szeretettel fordulni minden létező iránt, és alázattal az élet iránt, amely nála is nagyobb erő.
Az ilyen mesterek ideje és ennek a tanítási formának az ideje egyébként lejárt. Nem véletlenül mennek el. Ez is egy korszak volt, sokaknak sokat segített.
Ennek ellenére nem védem a gyarlóságot, hasonló helyzetben, ha látom valakin, h nem belém szerelmes, csak mondjuk abba, ahogy zenélek (ez eléggé analóg) egyszerűen azt teszem, ami a legjobb neki. Ez sok minden lehet. Lehet h oda sem engedem magamhoz, lehet h beszélgetek vele, lehet h sikerül tudatosítanom hogy mi történik vele (bár amilyen makacsul hittem sokáig én is hogy ismerem az embert, pedig nem úgy volt, ez általában nem megy), lehet, h élek a lehetőséggel, mert összerezgünk, de elmondom őszintén, hogy mire készülök, és tudatosítom, hogy a döntést ő hozza meg. És lehet h nincs más mód, h lehulljon a fátyol a szeméről csak az az út, amit én is jártam, ezért bevállalom a dolgot. Ugyanakkor ebben az esetben tisztában vagyok vele, hogy bevállaltam egy lelket, és felelősséget vállaltam a fejlődéséért.
Szóval az egészet nem pusztán a vágyam miatt, hanem szeretetből tenném.
Ez egyébként előfordul nap mint nap, miközöttünk, egyszerű földi halandók között is... mert ugyanis van akkora szintkülönbség a tudatosságunkban, ami okozhat ugyanilyen típusú csalódásokat, kiszolgáltatottság-érzést, vagy valós kiszolgáltatottságot egy erősebb, tudatosabb, hatalmasabb embernek, aki aztán egyáltalán nem törődik az áldozatával, nem is tudja, hogy az. Persze, a Guruknak tudniuk kéne. De hát akkor és ott ők is csak emberek.
És nem mentesülnek a karma törvényei alól. Az én "mesterem" szerencsés, mert voltam olyan erős és kíváncsi, hogy ne adjam fel, és mögé néztem a hiedelmeimnek, és meg mertem nézni a valóságot. Ezzel nem csak őt ismertem meg emberként, hanem a magam illúzióit is.
Többet köszönhetek neki, több gyönyört, több szenvedést és több tudatosságot, amit nyertem általuk, mint bárki másnak ezen a Földön. És nem ismerek még egy ennyire gyarló embert, mint ő .:)))))) Ez a legviccesebb. :))
Persze ismerek olyan nőt is, aki ugyanebbe beleőrült. :( De ki tudja, még nem ért véget a történetük.
Én már nem ítélkezem.
És üzenem neked, Sanyi, hogy a szexxel át lehet adni a tudatosság rezgéseit. Valójában minden egyes szexnél nem csak a testnedveink és érzelmeink egyesülnek, hanem a tudatosságunk is "kicserélődik". Ezért van, hogy a házastársak előbb utóbb hasonlítani kezdenek egymásra, lehúzzuk és felemeljük egymást, kiegyenlítődnek az energiák.
Ha valaki képes a totális önátadásra és a totális befogadásra, (nem csak testi szinten) akkor ez valóban lehet egy beavatás. A Guruk pedig általában képesek rá, a befogadó fél pedig éppen a teljes nyitottság állapotában van - totálisan "bedrogozva". Ha tud élni azzal, amit kap, megnyeri a mester tudatosságát, pontosabban azt, amire szüksége van tőle. Velem ez történt.
Szerintem nehéz ezeket az eseteket kívülről jól látni. Melyikben mennyi gyarlóság és mennyi tudatosság volt. Mindenesetre szerintem nem bölcs dolog küzdeni ellene, meg "megvédeni" a leendő áldozatokat. Akinek menni kell, azt úgysem lehet visszatartani, ahogy engem sem lehetett. Akinek bele kell esni a csapdába (a sajátjába, természetesen) az beleesik azután is, hogy száz mestert "lelepleznek" és elítélnek. Ami megtörtént megtörtént, amit bevonzunk, bevonzottuk.
A valódi kérdés az: mit tudunk kezdeni vele? Esetleg tisztázni magunkban, mi hogy csináljuk. Ennek van értelme. A többi agyalás, meg ítélkezés, ami nem segít sem rajtuk, sem rajtunk.
Namaszte
Nagyon jól látod Aditi!
Egy igazi spirituális tanító nem keveredik szexbotrányba.
Egy igazi spirituális tanító felismerte, hogy ő nem a test és nincsenek a testével kapcsolatos vágyai.
Ha azt állítja, hogy a testi vágyak természetesek (lásd tantra jóga), akkor önmagát és a tanítványait csapja be.
Az ilyen tanítóra hallgatni balgaság.
És ez nem csak a szexuális dolgokra, hanem minden olyan dologra igaz, mely az illúzióval kapcsolatos.
Pl. Osho elismert spirituális tanító volt, de nem önmegvalósított mester. (Elnézést, ha bárkiben csalódást okozok ezzel.)
Lehet, hogyha önmegvalósított mester lett volna, nem írt volna ennyi könyvet az önmegvalósításról (anyagi haszon céljából).
Tehát az érdemei tagadhatatlanok. Nagyon sok embert indított el a spirituális úton és nagyon sok embernek nyújtott kapaszkodót.
De elképzelhető, hogy egy felébredett guru luxus autó mániás legyen, mint Osho? :)
De az ilyen lelkekre is szükség van.
Megmutatják az ösvényt, melyen úgy is csak Te mehetsz végig egyedül és neked kell megtanulni megtenni a lépéseket. Nincs olyan Guru vagy tanító, aki ebben neked segíthetne, vagy helyetted megtehetné a lépéseket.
Szerintem külön kéne választani az önmegvalósított (vagy megvilágosodott) embert a spirituális tanító/mestertől. Én a kettőt nem tartom feltétlen ugyanannak.
Nem hiszem, hogy itt bárki is megvilágosodott lenne... akkor hogyan tud ítélni, hogy bárkinek, bármilyen tette, vajon milyen hatással van a világra, az emberekre, azok tudatára, hogyan ébreszt fel valaki az álomból úgy, hogy elviseli mások rosszindulatát, kétségeit, kivetítéseit, torzult felfogásait, hitrendszereit stb.
Nincs mester, nincs tanítás, nincs semmi, amit nem a saját tudatod hoz létre. Követni tehát bármit értelmetlen, tartózkodj a tudat érintetlen természetében és ott eredendően tisztán, spontán tökéletes minden. A dualitásban sosem lesz egyensúly. Egyensúly a tudat tisztaságában van, ami minden jelenség alapja. Ne az egyént nézd, hanem a Neked szóló útmutatást. Nem tapad hozzád semmi, ami nem neked szól.
Egészen más a jelentése a szent szónak, amikor "szent emberről" vagy "szent esküről" beszélünk, de szerintem ezt Te is tudod, érzed.
Nem kell szentnek lennünk ahhoz, hogy olyan tudatállapotba (és elhivatottságba) kerüljünk, amikor egy szent esküt teszünk. Viszont egy szent eskü megszegése jóval nagyobb karmát hoz a fejünkre, mint amikor megszegjük az Újévi fogadalmunkat.
---
"És üzenem neked, Sanyi..."
Ismerem ezt a tantra technikát és használtam is egy időben, de csak úgy csendesen, és nem ennek égisze alatt vittem ágyba a tanítványokat.
Azonban a témaindító esetekben gyakran ez volt a spirituális mézesmadzag, amit a gyanútlan európai tanítványok örömmel nyaltak le. Hiszen azt gondolták, hogy a szeretett Isteni Mesterem csak nem fog ilyen átlátszó dumával ágyba vinni?! Hát dehogynem.
Egy tantra úton még akár igaz is lehet az ilyen áldás osztás, de egy jóga úton hogyan??
--
"...szerintem nem bölcs dolog küzdeni ellene, meg "megvédeni" a leendő áldozatokat..."
Nekem sem ez a célom ezzel a topikkal, de egyelőre azon alakult ki vita, hogy egyáltalán igazak-e a vádak és hogy elítélendő-e a Mester, ha szexel?
A témaindító kérdéseimre még nem érkezett válasz:
Vajon miért olyan nehéz a Spirituális Mestereknek kordában tartani a szexualitásukat?
Milyen elfojtások, túlműködések az okai annak, hogy tanítványaikkal, vagy azok gyermekeivel "bűnbe esnek"?
Miért ez a túlhevültség? Van-e erre megoldás a jógában? És ha igen, akkor miért nem használják?
"...fogadalmat tenni arra, hogy nem szexel valaki..."
Úgy látom, többen is elég nagy tévedésben vagytok a Swami fogadalom tárgyát és mélységét illetően.
Nem arról van szó, hogy egy európai ember, Újév hajnalán pezsgőtől kábán megígéri a barátainak, hogy mostantól nem fog szexelni!
Ez a fogadalom egy "szent" eskü, amellyel rákényszeríti magát a jógi az önmegtartóztatásra. Az önmegtartóztatásnak pedig nem az a célja, hogy szenvedéssé és elfojtássá váljon, hanem az, hogy célzottan felszínre hozza belőlük azokat a tudattartalmakat, amelyek a vágyaikhoz kötik Őket. Aztán ha megfelelően végzi a vágyak feloldására szánt gyakorlatokat, akkor ezeket gyökeresen ki tudja irtani az egojából, és ezzel egy óriásit lépett előre a spirituális fejlődése útján.
Ezek a kikényszerítő gyakorlatok (fogadalmak, böjtök) nem holmi hétvégi ezoterikus gyakorlások, hanem igazi egot próbáló, élethosszig tartó kihívások, amelyeket olyan spirituálisan kezdőknek, mint mi vagyunk, nem is engednének! Akkora a veszélye az elbukásnak és a maradandó károsodásnak, hogy erre (jó esetben) csak a megérett tanítványokat szokták felkérni.
Az egész Swami fogadalom megértéséhez még fontos azt is kiemelni, hogy ez a jóga útja, nem a tantráé! A jóga a kontrollt, a kényszerítést tartja jó eszköznek, míg a tantra a tudatos megélést. Hogy milyen nagy a két út között a különbség, azt egy európai ezo-kavalkádon felnőtt ember nem láthatja, mert itt nálunk mindkét útból belekeveredett valami az üstbe, és ebből lett a new-age-chaos.
ezt a tisztázó hozzászólást :)
"Az, hogy különbséget tesznek tanító és tanítvány között...semmivel sem több a legtudatlanabb embernél. Alázatra tanított. "
Ha azért használja egy keleti Tanító/Mester a megkülönböztetést tanító és tanítvány között, hogy ezzel kiemelje magát, akkor ez valóban az alázat elvesztése és rossz irányba vezető út.
Azonban jó esetben nem ez a célja a megkülönböztetésnek, és a Mester felmagasztalásának.
A jóga négy útja közül az egyik a bhakti, amely a szeretet egyre nagyobb megélésén keresztül juttatja el a tanítványt magasabb szintre.
Ennek az útnak az egyik (Mesterek által) tudatosan használt eszköze, hogy a tanítvány a Mestert tekintse Isten megtestesülésének (akár megvilágosodott a "Mester", akár nem) ezzel segítve a tanítványt, hogy megélje a minél nagyobb fokú szeretetet, abból is a legnagyobbat, Isten szeretetét.
Gyakorlatilag, egy élő emberre ruházzák rá azt a szerepet, amit a keresztények Jézusra,viszont Őt itt és most lehet szeretni és a szeretet által spirituálisan fejlődni. Ebben a folyamatban bizonyos keretek között mindegy, hogy milyen emberileg az a Tanító/Mester, a lényeg az, hogy ezzel a kivetítéssel a tanítványnak könnyítik meg a szeretet elsajátítását, megélését, gyakorlását.
A gyakorlónak sokkal nehezebb dolga lenne, ha egy szobrot kellene szeretnie, vagy egy könyvből olvasva elképzelnie szeretett Istenét. Ehelyett adnak neki egy élő embert, akire ráadásul felnéz, aki elérhető közelségben van és rajta, általa lehet gyakorolni az Isten szeretetét, Isten lelki! befogadását.
Na most, ez a módszer bukik meg alapvetően akkor, ha a Mester átlép bizonyos határokat, ha elveszíti a hitelességét a tanítvány szemében. Ha az Isteni Mester olyat tesz, ami a vallásos ember nézeteibe nem fér bele, akkor nem biztos, hogy meg tudja lépni azt a lépcsőt és képes így is szeretni a (gyermekeivel pedofil vagy drogos orgiákat szervező) Isteni Mestert.
Így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika. Jézus elfogadásán, befogadásán és szeretetén keresztül tanulja meg a keresztyény ember a szeretetet, majd Jézus tanítását követve tovább szélesíti a kört és igyekszik elfogadni/szeretni mindenkit, még a bűnös embereket is.
Tehát a keleti Mester-tanítvány viszony kiemelésének nem az alázat hiánya az oka, hanem az Isteni minőség kidomborítása.
Nagyon hasznosak a számomra ezek az ismeretterjesztő gondolatok, de határozottan ki kell jelentenem, hogy ez a mondatod „így már biztosan látod, hogy a kereszténység Jézus-imádata sem más, mint egy bhakti-jóga technika” nem állja meg a helyét.
Látszólag akár lehetne ez is, de a kereszténység nem Jézus imádata.
Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, ez akkor is így van ha olvashatjuk, hogy az „atya és én egyek vagyunk” mert ennél dominánsabban kifejezésre jut, hogy „én vagyok az ajtó, senki nem mehet az atyához csak is általam” míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. A New Age-es spirit káosz kialakulásához nagyban hozzájárulnak ezek a tévedéseken alapuló kijelentések.
Míg én nagyra becsülöm a tudásodat és a munkásságodat amivel sikeresen felépítetted ezt a platformot, de de nyilván a magad „szemüvegén” keresztül látszik csak Bahti Jógának a kereszténység.
Míg a kereszténység is nagy hangsúlyt fektet az önismeretre és az önmegvalósításra, csak éppen nem az embert önmagát jelöli ki célul. Hanem minden esetben Istent. Ez akkora különbség, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül…
A kereszténység szempontjából önmegvalósított ember az a „szellem-ember” aki élete, vagy életei során alkalmassá vált az istennel való személyes együttlétre, tehát minden tekintetben elérte azt a minőséget (ez krisztus), vagyis az Isten-állapotot. Tette mindezt nem egyedül a maga útjain, hanem Isten által biztosított eszközökkel, és a kijelölt úton, Tehát Jézus tanításai és a Szent lélek vezetése (iránymutatása) által.
Pontosan Jézus az aki kijelenti, hogy az egyháznak Krisztus a feje, nem ember, ez vonatkozik minden a világom működő vallási felekezetre, hogy tehát nem egy embert kell vezetőül választani, hanem a szent lélek vezetése és Jézus tanításai által Krisztust. /Jézus az ember, Krisztus a feltámadott Isteni minőséget felvett egykori Jézus/
Tehát Istent kell követni, célul kitűzni, nem pedig önmagunkat végső célként. Hogyan is juthatnánk Isteni (megvilágosodott) állapotba, ha az ember nem jelöl ki magánál magasabb célt?
Köszönöm a kimerítő válaszodat Miki, de félreértetted a mondatomat. Nem azt írtam, hogy a kereszténység nem más, mint Jézus imádata, vagy hogy ez lenne a legfőbb célja, tanítása, hanem hogy azt, hogy ez egy technika, a sok másik mellett.
Bár nem vagyok "olyan" szakértője a kereszténységnek, mint Te, de azt tudom, hogy a különböző tudatossági szinten levő hívek felemelésének itt is több módszere van, ahogyan a hinduizmusban.
Hű Miki,lehet hogy megint felhúzlak,de előre bocsátom távol áll tőlem.
Erre az írásra muszáj reagálnom,mert olyan gondolatmenettel próbálsz bizonyítani,amit a keresztények nem úgy gondolnak.
Azt mondod,hogy :
,,Jézus maga a tanításaiban állandóan és folyamatosan az Isten felé fordítja a figyelmet, tehát egy magánál nagyobb hatalom felé, .....,,míg Jézus maga útként fejlődésmenetként jelöli meg „magát” a célt az „Atyára” mutatással jelöli meg, soha nem önmagát. ''....
,,a kereszténység nem Jézus imádata''
Szóval azért nem jó az okfejtés,mert a keresztény,az nem tanítóként tiszteli Jézust,hanem Istenként.Ugyanis erről szól a szentháromság.Atya, Fiú ,Szentlélek az Egy Isten.tehát a három egy személyben.Most ha erről akarsz beszélni,akkor tudomásul veszed ezt,vagy nem lehet akkor erről a témáról beszélni.Jézus,meg a az Isten,a megtestesült Isten,hogy nekünk ezeket elmondja,hogy hogyan juthatunk,hozzá,általa.Ez nagyon fontos Miki,alaptétel,Ő maga az Isten,
és nem csak tanító ,ahogy mondod,hogy ,,én vagyok az út'',hanem azt is mondja,hogy én vagyok az ,,igazság és az élet''.Tehát minden,ez teljes: Út,Igazság,Élet,maga Isten.
Egyébként csakis ezért tudták keresztre feszittetni,,,Istenkáromlás'1 ürügyén ,azt mondták a főpapok,hogy azt állítja,hogy ő az Isten. Ez volt főképpen a bűne,ők látod értettek:),és
erre mondta Pilátus,hogy ugyan,csak bolond/ártatlan/...szóval bizony ugyanaz a helyzet,mint
amit fentebb leírtak ,hogy hogyan képzelik ezt el keleten az igazi mesternél,aki Istenember,
a tanítványok szemében,megtestesült Isten,ha úgy tetszik.
Egyébként Krisna is a hinduknál,ugyanaz ,mint nyugaton Jézus,a megtestesült Isten eljött az
emberekhez,és ő is tanította őket.
Belinkelek valamit majd,hogy hogy van ez keleten ez a mester tanítvány dolog,és hogy ők komolyan azt állítják,hogy birtokolja az Istent,vagyis Isten a mester,és ők nem is nézik a testét,szó sincs róla,az Istenit tapasztalják benne csakis. Egészen más gondolkodás,az ő
ügyük,nem vétózhatjuk meg,de teljesen analóg a Jézus szimbolikával.
De ha megnézel egy Papaji videót,ott is szó szerint elmondják a tanítványok ezt.
Nem, nem húztál fel egyáltalán, sőt, örülök a fennakadásodnak, mert most aztán legitimáltad, hogy alaposan kifejtsem :))
Tudomásul veszem, hogy „a keresztény, az nem tanítóként tiszteli Jézust, hanem Istenként. Ugyanis erről szól a szentháromság. Atya, Fiú , Szentlélek az Egy Isten. tehát a három egy személyben.”
Ott csúszik meg a gépezet, hogy nem Jézus a fiú, hanem Krisztus. A megtestesült Krisztust nevezzük Jézusnak. Ezért Jézus a Krisztus, a felkent a méltó, hogy majd felnyissa az élet könyvét (ez már a jelenések könyvében majd) stb…
Jézus, az ember az ő életével ad mintát arra, hogy miként lehet visszatérni az atyai házhoz, meghalva a testnek, és feltámadni Istennek, ahogyan maga bemutatta, emberként élt, emberként meg is halt, és Istenként támadott fel.
Ádám a „bűnbeeső” az első Isten-ember archetípusa, Jézus a mélységből visszatérő ember archetípusa. Amikor azt mondja én vagyok az út, az igazság és az élet (nem mernék megesküdni, hogy eredetiben így van, és ez a fordítás vitája tulajdonképpen) senki nem mehet az atyához, hanem ha én általam.
Ez nagyon komoly kijelentés és a te fennakadásod hozzásegített egy kis világossághoz. Hogy tehát az igazság, a hit a szeretet, az útja az Istenhez való eljutásnak. Ez azt jelenti, hogy Isten ezeken túl van, nem pedig az Istent „definiáljuk” valamiképpen az igazság és a szeretet kifejezésekkel. Ezek valójában Krisztust definiálják, akin még túl van az atya, hiszen Jézus maga harmadik személyben beszél róla. Az egy-ség hármassága mégis csak fennáll.
Egyszerűen fogalmazva. Én Az Asszonyom és a lányom egységben mi vagyunk a Hajdu család, de azért ez három teljesen különálló személyt jelent más-más funkciókkal.
Atya, fiú, és szentlélek (anya)?
Pál Feri atya beszélt érdekesen a szentháromságról, azt mondta, hogy a szeretet teljességének e megnyilvánulásához kell legalább három személy.
Ha egyedül vagyok, szeretem magamat, ha ketten vagyunk, szeretjük egymást, és ha hárman vagyunk, közösen szerethetjük a harmadikat. A legteljesebben így tud a szeretet kiteljesedni, hogy szereteteink összeadódva irányulnak egy harmadik félre…
Ezt már én mondom a továbbiakban…
Krisztus tehát az Atya és (anya) szent lélek közös szeretetének a kiteljesedése, az abszolút szeretet. Ezen az úton (Krisztusra irányuló szeretet) lehet eljutni Istenhez (szentháromság /család/ az abszolút szeretet) Aki nem ismeri fel ezt az utat azok számára ad Isten még egy lehetőséget, ez pedig a hit, amiről azt mondja, hogy: A hit tulajdoníttatik igazságul, hogy aki hisz, el ne vesszen semmiképpen… és máshol, hogy az: Igazak tartatnak meg. Tehát a hit megtartó ereje ebben nyilvánul meg, hogy igaz, tehát tiszta hamisságtól mentes földi életet tulajdonít isten a hívőnek (Mert a pokol nem tarthatta magában/Krisztust, mert nem volt benne /Krisztusban/ semmi ami az övé/pokolé/), az olyannak is aki egyébként tömeggyilkos de az utolsó pillanatban megtért és úgy halt meg. Hiszen a hite igazságként van elkönyvelve a számára...
Jézus, mint ember megmutatja, hogy miként lehet ezt megtenni, és ehhez milyen isteni erőket lehet igénybe venni, annak függvényében, hogy mennyire megtisztult életet él (ez egy újabb nagy téma) az ember. Nyilván a legideálisabb ha sikerül igaz emberként élni, de ez eléggé nehézkes. (A spirituális mesterek botrányai éppen ezért kerülnek elő, mert Isten nélkül nem lehet igaz életet élni, hiába tekint úgy magára mint egy istenre, mert nem az… Nagyon egyszerű a képlet, biztos a bukás…)
Tehát a porszem a gépezetben ott keletkezett nálad, hogy Jézust tekintik Istennek a keresztények. Az baj lenne, mert az egyenlő lenne egy ember imádásával, vagyis bálványimádásba torkollna, ahogyan látjuk a katolikus egyházat pl…
Jézus az ember, És a benne megnyilvánuló Krisztus az Isten, aki felé fordulni kell. Jézus az ember, minden esetben Isten felé irányította a figyelmet, a maga emberi mivoltát nem emelte ki soha sehol, sem a Bibliában sem az Apokrifekben ilyet még nem olvastam…
Ugyanakkor felderengett az újjászületés és az újraszületés kapcsolata. Ez egy elképzelés persze, de annyira logikus, hogy igaz is lehet.
Tehát az Istenné váláshoz szükséges újjászületés, nem tud addig megtörténni, amíg sem igaz életet nem tud élni az ember, sem a hite nem juttatja a mennyei szférákba.
Addig kell tehát újra és újra leszületni a földre (ahol persze a karma és egyéb törvények szabályozzák az életét), amíg alkalmassá nem válik az újjászületésre.
Amikor újjászületik az ember, kilép az újraszületések fogatagából és oda állhat Isten elé, mert akkorra már be van írva Ő is az életnek könyvébe.
Hiszen az Isten az élők Istene, így az újraszületések mindig újabb esélyt biztosítanak az újjászületéshez, a test halálán keresztül a Lélek feltámadásához, így az ember újra élő lélekké Istenivé alakul vissza.
Hát leginkább időrablásnak tartom erre most válaszolni.
Először is kezdted az óvodából:
,,Jézus az ember, És a benne megnyilvánuló Krisztus az Isten, aki felé fordulni kell.''
Ezt azért nagyjából mindenki tudja,én is,miután már több százszor leírtam ezen az oldalon/is/.Gondoltam nem kell ezt magyarázgatni folyton,mert evidens. Egyszerűen Jézusról beszéltem,mert itt így beszélünk róla,de feltételeztem,hogy mindenki tudja miről van szó így is:)
Nem szabadna ,hogy bárkinek az előadásai is így befolyásoljanak,hogy képes vagy ,,felborítani az isteni rendet''
Hogyan lehet már a szentháromságba beemelni a női minőséget? Ez az egésznek a totális meg nem értése!.
Tudom ,hogy hiányzik az embernek a ,,földhöz kötött ''gondolkodása miatt az Isten anya,de ilyen magasabb rendűbb tanításokban ,vallásokban nincs ilyen minőség. Hiába akarják beemelni oda,hol a szentlelket nőiesítik el,hol más ötletük van.
A szentlelket mindenütt lángokkal ábrázolják,tűz minőség,és nem víz!!!,tehát nem női minőség.
Nem is a lélek a megfelelő elnevezése,hanem a szent szellem. Ez persze mindig fordítási hibákból ered,a spirtust,hol léleknek,hol szellemnek fordítják...
Szóval nem tudom ,hogy mit és hogy mondott Feri atya,és mi az ami a te saját kombinációd gyümölcse,de ilyet egy katolikus pap nem mondhat,mert ellene megy a saját tanításának.!!!
Egyébként az egyház kielégítette ezt a vágyat ,hogy nő is legyen valahogy jelen a dologban,és ezért az 50-es években,Szűz Máriát ugye a mennybe emelték,,,Isten Trónusa mellé.''
Legyen már ez elég,ne fokozzuk már le a szent szellemet/lelket/vizes minőséggé, mikor lángoló tűz. Bele kéne törődni,hogy magasabb rendűbb vallásokban nincsen női minősége az Istennek. A földanya az egészen más tészta,de a nőt a női minőségbe kell helyezni. Vannak Istennők,más vallásokban,de ha az Egy Istenről beszélünk,az nem női minőség!!! Ezekben a magasabb rendűbb tanításokban nincsen feminizmus:)
A másik ez Forsite saga,családregény...na ez megint súlyos,és ugyancsak a Jézusi tanítás ellen megy,aki világosan elmondta,hogy hagyd ott családodat ,apádat ,anyádat...stb...ha engem akarsz követni
Ezt kéne már végre felfogni,hogy nem kell ezeket a tanításokat követni,se ezt se
a keletieket,de ha valaki erre megérett,mert megértette,elfogadta,és meg akarja valósítani,ami ezeknél a végcél,annak le kell mondania minden kötöttségéről.
Ezért hagyta ott Buddha a családját,a szerzetesek,az apácák,a szentek,a jógi...
a katolikus pap,és azok a mesterek,akik valóban megvalósítottak valamilyen magasabb rendűbb állapotot. Nincs család,nincs ház,vagyon,egyebek,Isten van,slussz...de az a minden,sokkal több ,mint amit előtte birtokoltak.
Hagyjuk már ezeket a maszlag teljesen félrevezető dumákat,én ezért nem járok már misére,meg nem hallgatok ilyen papokat sem,mert egyszerűen képesek ellene beszélni a tanításoknak,csak azért hogy híveket szerezzenek az egyháznak.
A mai ember már nem képes betartani ezeket a tanításokat,,tehát mindenféle engedményeket tesznek a híveknek ,hogy mégse hagyják el ugye az egyházat. Pedig ez bűn! Súlyos bűn a tanítással szemben,ugyanolyan bűn ami itt a blog témája,amit ezek a hazug guruk tettek a tanításokkal.
Így hát megengedik manapság az embereknek,hogy úgy járjanak templomba,úgy gyónjanak és áldozzanak,hogy közben minden percben hazudnak,és ezt még lega
lizálják is nekik,csakhogy ne veszítsenek el híveket.Hát ezért ilyen a vallás,amilyen ezért is degradálódott ennyire,mert fejétől büdösödik a hal.
Nem csodálom,hogy egy ilyen vallás,ami teljesen elveszítette az igazi értékeit,nem kell már senki olyannak ,aki bármit is komolyan szeretne megvalósítani. És pont ez is az oka annak,hogy nagyon sok nyugati ember fordul a keleti tanítások felé,mert ott még az igazat mondják.De ott keleten,és nem ezek a nyugatra átszivárgott
legtöbbször igaztalan tanítók.Csak meg kell nézni,nem is kell a szexuális csapongásokig elmenni,elég annyi,hogy a tanításaik ellenére olyan vagyonokat gyűjtenek,luxuskocsikon járnak,had ne soroljam már,és miről szólna a tanítás???...
Igen naiv aki ezek láttán hisz nekik,ők viszont bűnösök,mert lehúznak a sárga földre egy magasrendű tanítást,és így Isten ellen vétenek! /mert ezek a tanítások egytől egyig isteni kinyilatkoztatások,és nem egyes emberek agymenései,bár sokan szeretnék ezt így beállítani/
És hiába mondja Spiri ,hogy ez Isten jóváhagyásával megy. A nagy túrót!!!
Isten ránk hagyta a dolgot,azért kaptunk szabad akaratot,mert választhatunk jó és rossz között,ami azt jelenti,hogy választhatjuk az istenit ,és választhatjuk
azt ami elvisz Istentől.
Ilyen egyszerű az egész,nem szól bele semmibe,mi döntjük el,mit választunk.
Semmi sem visz el Istentől. De erről beszélek, hogy hitetlenek vagytok. Minden közelebb visz Istenhez, a kérdés csak annyi, hogy ez tudatosul-e benned akkor is, ha "rossz" történik. Észreveszed-e, hogy az a "rossz" is azért történt, hogy közelebb kerülj Istenhez.
Egyébként az, hogy "ránk hagyta a dolgot", ahogy Te mondod, és az, hogy "jóvá hagyta", ahogy én mondom, miben különbözik? Szerintem mindkettő azt jelenti, hogy meg van engedve.
Ez szerintem különbség,hogy mi döntjük e el,vagy Isten beleszól ezekbe a dolgokba.
Mert ha a te álláspontodat vallanám,hogy az ,,ő tudtával'' történnek ezek,akkor tulajdonképpen legalizálnám ezeket a dolgokat,hiszen Isten is így akarta:)
Pedig nem akarta így,ezt az adott ember akarta így, nem Isten. Mert ha Isten ilyeneket akarna,akkor erről szólnának a tanításai,de hát épp az ellenkezőjéről szólnak.
Tehát én nem tartom helyesnek ezt a gondolkodást,hogy azzal legalizálod ezeket a cselekedeteket,hogy Isten tudtával ,beleegyezésével történt. Lehet ugyan ,hogy Isten mindent tud,dehogy nem ezt akarja az biztos. Se nem a háborúkat,hogy az emberek marják,öljék egymást. Ezt mind az ember akarja,mert olyan amilyen ,és pont azért mert nagyon is eltávolodott az isteni mivoltjától,vagyis Istentől.
Bizony,hogy van távol és közel Istenhez,mert amikor nem az ,,isteni lényem vezet,akkor bizony eltávolodom Istentől,és fordítva.
Egy rablógyilkost mentegethetünk ugyan a nehéz gyermekkorával,de egy biztos,hogy nem az isteni elvek szerint cselekedett,de még egy bankár sem ,aki a rászorulókból próbál eléggé tisztességtelen hasznot húzni. Azért Istentől vagy az ő ,,isteni mivoltjuktól'' eléggé eltávolodtak,egyébként ugyan nem ilyenek lennének a tetteik,amit mégsem mondhatnánk Isten által vezérelt cselekedeteknek.
Ellenpéldaként meg felhozhatnám Teréz anyát,akinek tán nem vitatott,hogy a cselekedetei az
isteni elveket tükrözték,vagyis ő ezáltal sokkal közelebb volt az ,,istenihez'',/mert át is hatotta őt ,benne élt/, mint az ellenpélda/a rablógyilkos,vagy a bankár/ .Őket bizony más erők mozgattak,nem pedig Isten.
Erről szól a világ,lehet választani,ezért kaptunk szabad akaratot.Pont mert Isten nem szól bele semmibe,az emberre lett bízva,kit szolgál. Nem a legjobb megfogalmazás,de érthető,ha valaki
meg akarja érteni. Persze mindenki azt gondol amit akar. Én ezt gondolom.
Viszont ezzel,hogy már többedszer kijelented,hogy hitetlenek vagytok,ezzel sértesz engem.
Nem ismerheted az én hitemet,nem tartom ezt helyesnek,hogy csak azért mert nem vagyunk veled azonos platformon,azért hitetlennek nevezz minket.Ez ,hogy egyet értünk e egy olyan véleménnyel,ami nem is biztos hogy helytálló,ez nem lehet értékmérője a mi hitünknek.
Csak és kizárólag olyan értelemben ,hogy neked nem hiszünk el valamit,de ez a hitetlenség ez ennél sokkal többet jelent.Ezzel az Istenbe,isteni tanításokba,isteni értékekbe vetett hitemet vétózod meg.És itt mindenkiét.Vagyis kicsit oda kéne figyelni a megfogalmazásokra.
Teljesen egyetértek Évával, szebben és pontosabban én sem fogalmazhattam volna meg.
Még annyit megjegyeznék, hogy:
"Észreveszed-e, hogy az a "rossz" is azért történt, hogy közelebb kerülj Istenhez."
A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen szinten mi csináljuk-teremtjük-vonzzuk be magunknak, így ezt Istenre fogni nem kellene.
Bár nem ismerem pontosan a hitrendszeredet, de szavaid alapján talán abban hiszel, hogy előbb-utóbb minden lélek vissza fog jutni az Isteni egységbe. Emiatt írod azt, hogy semmi sem távolít el, meg hogy minden aszerint van elrendelve.
Nos, ez tényleg egy végletes hit az Isteni irányításban és ha elég hosszú távlatban nézzük, akkor még igaz is.
Azonban ha valaki csak ebben hisz, akkor ezzel felszabadítja magát a felelősség alól és el is engedheti a szabad akarat jogát, hiszen édes mindegy mit teszek, az úgyis Istenhez vezet. (Sajnos az indiaiak nagy része is ezt teszi)
Viszont ezzel a hozzáállással hogyan születik meg az emberben a felismerés, hogy Ő is tehet magáért, a sorsa nem csak elrendelt, hanem Ő is irányíthatja a dolgokat?
Mitől látja meg, hogy nem mindegy mi felé vezeti az életét, hogy ehhez ítélőképesség, értékrend, tudatosság szükséges?
Gyakorlatilag elereszt minden motivációt, ami a tudatos fejlődéséhez szükséges, hiszen úgyis minden Istenhez vezet, akkor nem mindegy, hogy mit teszek, hogyan gondolkodom és élek?
Én feltételezem, hogy Te nem így élsz, vagyis a megfogalmazott hitedben azért vannak más elemek is, amelyek némi motivációt, tudatos irányítást adnak Neked.
Vagy ezeken már annyira túljutottál, hogy egotlanul átadtad magad Istennek? Mert ha igen, akkor ez így működhet, viszont az emberek nagy részének csak nihilt hozna egy ilyen mértékű feladás, nem megvilágosodást!
Szerintem is minden el van rendelve, a szabad akarat, döntési jog, ego és a többiek azért van, mert ezeket használva és folyton ütköztetve önmagunkkal szerezzük meg a tudatosságot. Ezért születünk le testbe. Ez a legsűrűbb létezési forma, itt lehet a legintenzívebben tanulni, a legmélyebbről a legmagasabbra jutni, meglátni és leleplezni az illúziót, amibe keverjük magunkat, és ez által még magasabb tudatosságra szert tenni, mint amivel leszülettünk, vagyis még tisztábban látni és tapasztalni a valóságot.
Az, hogy ez minket egyben arra indít, hogy a felelősséget hárítsuk adott esetekben, a vallások és hitrendszerek, hiedelmek és agymosások...stb tévutak, ennek a folyamatnak természetes zsákutcái, csak a teljes tudás hiányosságai, amik szintén pótlódnak idővel.
Az elrendeltség és a földi erőink ( a gondolkodás és érzés, megérzés képessége, a döntési jogunk és kötelességünk, a szabad akaratunk, és a felelősségünk önmagunkért) nem egymás ellentétei, csak más törvényszerűségek szerint működnek. Amikor sikerül a helyére tennünk ezeket magunkban, megismernünk és jól, a helyén használnunk, akkor összhangba kerül az utunk, az elrendeltségünk és ezek az erők: ezekkel szolgáljuk a sorsunk. A végső állomás a kontroll elengedése, aminek éppen az a lényege, hogy már nem akarunk a sorsunk irányítói lenni, csak a szolgálói. Furcsa, de ez által kerülünk a helyünkre, arra, amire születtünk, amire hivatott a milyenségünk, az adottságaink, ahová legjobban illeszkedünk ebben a világban és amivel legtöbbet aduk magunknak és a világnak.
A felelősség vállalása nem egyenlő az irányítással. Irányíani még mindig csak az emberi részünk akar. Amikor képessé válunk elengedni, és elfogadni a sorsunk, amikor átadjuk az irányítást az intuíciónak, a szívünknek, de betartjuk a törvényeket, akkor eggyé válunk az elrendelésünkkel, és többé nem kérdés számunkra az elrendelés kérdése.
Nem vagyunk a helyükön, ha hárítunk, de akkor sem, ha azt képzeljük, a mi kezünkben van a sorsunk. Csak meg kell tennünk, amit éppen meg kell tennünk, mert nekünk van kezünk és lábunk, agyuk és képességeink hozzá itt, a Földön, de az irányítást át kell adnunk a belső hangnak - ami az elrendelésünk útján tart.
A magyar sors szó ugyanazt jelenti, mint az indiai Dharma elnevezés.
Namaszte
"Ha minden Isten terve szerint van, akkor minek bármit is...?" Na pontosan ez a megvilágosodás nagy dilemmája, amit az elme nem fog fel. Hogy neki nem kell semmit tennie azon kívül, ami a dolga ahhoz, hogy felébredjünk. A felébredés módját keresi ahelyett, hogy felébredne.
"A rossz nem csak úgy szimplán történik, hanem valamilyen szinten mi csináljuk-teremtjük-vonzzuk be magunknak, így ezt Istenre fogni nem kellene."
De az hogy bevonzod a magadnak csinált-teremtett rosszat, az bizony igencsak Isten nagylelkűsége. Az, hogy ezáltal fejlődőképes maradsz mindaddig, míg eggyé nem válsz vele, ez szerintem egy kegyes dolog. Szóval én nem fogok semmit Istenre, sőt hálás vagyok neki, hogy léteznek rossz dolgok, különben miből tanulnánk? Úgyhogy nemhogy felszabadítom magam a felelősség alól, hanem pont ezekből lesz utána a felelősség. Hogy tudom, Isten jóvoltából mindennek megvan a maga következménye, ami egálba billenti az egyensúlyt.
Viszont a motivációs dologban igazad van, valahogy eléggé elenyészett a motivációm sok minden felé. Ezen tűnődöm is gyakran, de aztán mindig arra jutok, hogy igazából nem látom jelét, hogy ettől bármi bajom lenne. Persze az olyan helyzetekben, amihez konkrétan kell a motiváció legalább egy leheletnyi (a kaja nem főzi meg magát ugye, meg hasonlók), ott persze működik, de így hosszabb távra nem nagyon vannak ötleteim, amihez túlságosan motiváció kéne.
az Isteni egyég szétbontása az ellentétekben és különbségekben gondolkodó , az összességet egyben nem , csak különböző nézőpontokból , részleteiben befogadni és feldolgozni képes emberi megértés számára . Azon már lehet gondolkodni , hogy az egység mely nézetei a legalapvetőbbek .Nem véletlen , hogy a világ megismerése az emberegyed számára az Anya - Gyermek - Apa szentháromságban kezdődik .Ahogy fent , úgy értjük félre lent .Üdvözlettel : felacso
Sziasztok!
Az én véleményem az, hogy nem kell mindent elhinni, még akkor sem, ha többen állítják.. Aki tényleg önmegvalósított Mester, az nem fog mást cselekedni, mint amit beszél.
Egyébként is mindenki tudja, hogy Káli yuga van, ahol tombol a sötétség... és miért ne mocskoljunk be mindent, amit csak lehet?! Minden a szexről szól: légy szexi, áruld a tested stb.. miért ne mocskolnának be valótlan állításokkal Mestereket? Legegyszerűbb tönkretétele a jóhírnévnek.
Inkább számtalan esetet láttam: szerelmes nőket. A nők egyébként is imádják a plátói szerelmet, amitől szenvedni is lehet :). És rengeteg álgurut, illetve bizonyos lelki gyakorlatoktól spirit erőre szert tevőkre, akik befolyással tudnak lenni emberekre...
Szegény JÉzust is hányszor mocskolták már be hamis, kreált vádakkal??
Ezek a dolgok pszichológiailag jól fel vannak építve. Még akkor is elültetik a bogarat a füledbe, ha nem akarod és egyszer a bogárka élni kezd..
Jobb lenne, ha azok az emberek magukkal foglalkoznának..
Az elfojtásról és ilyenekről..... vegetáriánus vagyok. Már gyerekkoromban nem rajongtam a húsért.. Azután eldöntöttem nem eszem meg többet, felismerés volt, hogy miért nem. Tehát nem elfojtás stb.. miatt nem eszem, hanem felismerésből. Álmomban megesett: megetettek hússal, amikor ezt megtudtam meghányattam magam, persze álmomban. Még ott sem ettem meg. Nem tudom hogyan mondják, de se ébren, se álomban.. aki pedig már Mester, az hogy áll a szexhez? Szerintem hasonlóan. Nem feltétlen lemondás, hanem felismerés. Pl. régen imádtam a gyümölcs tortát, de vega lettem és ezért nem eszem meg, mert zselatin van benne és meg sem kívánom. Én ez vagyok kicsiben, egy senki az önmegvalósított Mesterekhez képest.
Akkor ennyi erővel miért nem arról cikkeznek, hogy ez meg az, ilyen és ilyen mester, aki fő vegetáriánus húst evett? Már senkit sem érdekelne.. na de a szex, az más.. Miért a szex a téma?? Mert az érdekel mindenkit, arról lehet beszélni, azt lehet látni mindenütt..
Részemről szánalmas... persze ismerek olyat, akit istenítenek, nagyra tartják, hirdeti is magát és falja a nőket.. Ő az aki bort iszik és vizet prédikál.
Üdv
Na most akkor mi is a konklúzió? Ne higyjük amit hallunk még ha sokan mondják se, de persze vannak álguruk és olyanok akik falják a nőket, és akik vizet prédikálnak, de mégiscsak lássuk be már sokmindenkit bemocskoltak hamis vádakkal, szóval mindenki foglalkozzon a maga dolgával? Már elnézést, de ez nesze semmi fogd meg jól.
Mindenki tisztában van vele hogy vannak ilyenek is olyanok is, vannak akiket besároznak és vannak akik saját magukat sározzák be. És hogy hogy nem, vannak akiknek bár sok az ellenlábasuk, mégsem érte őket vád szexuális kihasználásról és hasonlókról. Alapvetően az emberi elme képtelen megkülönböztetni az igazat a hamistól, az önmegvalósított Mestert a profi szélhámos csalótól. Ezért aztán ha bármi konklúzió is lehet ebben a témában, az az, hogy "légy óvatos vásárló", bármit próbálnak eladni neked. De semmiképp nem az, hogy "mindenki foglalkozzon a maga dolgával" -.-
Mit akarunk mi valójában a mesterektől? Hogy mondjon valami nagy igazságot, amibe aztán lehet kapaszkodni, ami hitelesíti az életünket, vagy a cselekedeteinket? Tán lehet majd rá hivatkozni, hogy ezáltal "igazabbnak" érezzünk magunkat?
Mi itt a valódi cél? Egy ilyen megvilágosodásos dolog, amiről az okos kereső jól tudja, hogy csak akkor ismeri meg az ember igazán, amikor eléri, és csak akkor tudja meg, hogy megérte-e egyáltalán a fáradságot?
Egyre inkább azt látom, hogy a spirituális keresők mennyire is irányítva vannak egy olyan dolgok által egy felé amiről szinte semmit se tudnak. Az egyetlen motiváló erő az, hogy van egykét ember aki a szokásosnál különlegesebb, és a hatásuk elég ahhoz, hogy a bizonytalan hétköznapi embert az addigi illúzióiból kirántva belevigye egy másik világba ami lehet, hogy pontosan ugyanolyan illúzió.
Minden szép és jó amíg kiderül, hogy a Mester is csak ember, és a sok különleges dolog nem más pusztán mint kivetítés a kereső részéről. A mindennapi élettől gátlásos robottá vált ember végre talál valamit ami célt ad az életének, és elég nagy dolog neki, hogy helyrebillentse az önbizalmát.
Az ál-guruk valóban pár jó képességgel és a különlegességükkel veszik le a lábukról az illúziót felismerni képtelen tanítványokat.
Azonban léteznek valódi Mesterek, valódi spiritualitással. A szavaidból úgy tűnik, hogy nincs erről tapasztalatod.
Kívánom, hogy Neked is legyen még ebben az életedben ilyen sorsfordító találkozásod egy Mesterrel! Megláthatod a valóságot, hitet kapsz az utadhoz és bizonyosságot.