Spirituális Mesterek szexbotrányai
Vajon miért olyan nehéz a Spirituális Mestereknek kordában tartani a szexualitásukat? Milyen elfojtások, túlműködések az okai annak, hogy tanítványaikkal, vagy azok gyermekeivel "bűnbe esnek"?
Újabb szexbotrány pattant ki, méghozzá egy hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő jógamester körül: (Kinek nevét nem írhatom ide, mert a mögötte álló jógaszervezet megfenyegetett, hogy perbe fognak rágalmazás miatt), a ... rendszer alapítóját több női tanítványa is szexuális visszaéléssel vádolja és emiatt sokaknak megingott a hite abban a több milliós jógaközösségben, amelyet Ő hozott létre Európában és Indiában. A hír hallatán a megdöbbent tanítványok azt se tudják, hogy mihez kezdjenek. Higgyenek a vádaknak, dobják el az eddig tanultakat, vagy álljanak az Istenként tisztelt, szeretett Mesterük mellé?
Párszor már volt szó itt a weboldalon a szexbotrányaik miatt lebukott Gurukról, pedofil szektavezérekről:
... de állítólag a nemrég meghalt Sai Baba sem volt bűntelen.
Vajon mennyi igaz ezekből a súlyos vádakból? Valóban szexuális bűnbe estek a Guruk, vagy csak a csalódott tanítványok összeesküvése van a hírek mögött?
A Guruk azt vallják magukról, Ők lemondtak az evilági örömökről, pénzről, hatalomról, szexuális vágyaikról. De a szexuális áldozataik beszámolója szerint, nem hogy nem mondtak le róluk, hanem igencsak abnormális módon élik meg szexualitásukat!
Attól tartok, nem ezek lesznek az utolsó szexbotrány hírek Gurukról, Spirituális Mesterekről:
a konklúzió az, hogy nyugodtan nézzük a való világot az rtl klub-on mert ott is olyan emberek igaz történeteit láthatjuk, akiket nagyon közelről ismerünk, és így könnyen ítélkezhetünk felettük
szavazzatok!! VV Miki
"Aki tényleg önmegvalósított Mester, az nem fog mást cselekedni, mint amit beszél."
Aki önmegvalósított, az biztosan igazat mond, de ki mondta, hogy ezek önmegvalósítottak voltak?
A tanítványaik hinni akartak benne, ezért mindent a megvilágosodottság jelének láttak. (ld. Brian élete) De ettől senki nem lesz önmegvalósított, sőt a nagy nyomás hatására hajlamosak belecsúszni egy szerepbe, amit aztán maguk is elhisznek. Ugyan melyik ego ne szédülne meg az ölébe hulló hatalomtól, lehetőségektől, gazdagságtól? Számos keleti tanmese szól útjukon elbukó jógikról, tanulságos lenne elolvasni néhányat!
Itt arról van szó akkor, hogy nem személyes belső tapasztalatok vannak, hanem esetleg elméleti tudás, amit összeolvasunk? Mester nem az- mindenki számára más lehet- akitől szép szavakat hallgatunk, hanem aki elvisz a sötétségből a fénybe.. Aki segít megvilágosodni.
Ha bármerre elindulsz legyen a születés például, ott sem tudsz semmit, mindent meg kell tanulnod, és itt a Földön mindig tanít valaki.
Attól mert elolvasok százezer szakácskönyvet, még nem tudok főzni. Attól mert spiritualitásról beszélgetünk, még nem tudjuk. Minden a tapasztalatra épül, az megvilágosodás is.
Ki mondja, hogy a Mester is csak ember? Ha mindnyájan Isteniek vagyunk, az Ő gyermekei, és minden bennünk van, az egész világegyetem; akkor az Isteni nem lehet itt a földön, mert az csak olyan ember, mint én? Jézus is és a többi szent, és még sok, akikről sosem hallottunk? Vannak természeti törvények, szabályok.. mert mi lenne, ha nem fizikai formában találkozol Istennel?
Leírni nehéz ezeket a dolgokat, mert tapasztalni kell, ami szintén egy folyamat, mint egy tanulás. Megtanulod másként érzékelni a tested, a másik embert..
Érdekes spirituális körökben az a tendencia, hogy sokaknál ha közismert spirituális tanító kerül így témába, azonnal beindul a tagadási reakció, meg a "biztos csak be akarják sározni az ellenlábasok", persze ha ugyanez kerül elő mondjuk egy katolikus papról akkor máris jönnek a lesajnáló és kritikus hangok.
Azok akik kiakadnak azon ha valaki megemlíti ezt a spirituális körökben kétségkívül előforduló jelenséget mondván "ne foglalkozz vele", azok ugyanabba a hibába esnek mint amibe a katolikus egyház a pedofília vádjával. Én nem tenném.
Én személy szerint sajnálom a papokat is.....
Én is sajnálok mindenkit,akit igaztalanul vádolnak,csak hát nem mindenkinél igaztalanak a vádak.
Szerintem ez a blog azokról szól,akik nem ártatlanok:)
Én egyáltalán nem látom értelmét a cölibátusnak.
Okosabb lesz tőle valaki? Vagy Isten jobban kapcsolódik hozzá? Vagy van bármi előnye a rengeteg hátrány mellett? Én a magam részéről maradok megint csak Jézus tanítása mellett ami a mindenben való mértékletesség megtartása mellett családokról beszél amikor az egyházat mutatja be. Az asszonynak feje az ember, amiként az egyháznak feje Krisztus... így a pápaságot rögtön ki is lőtte a rendszerből, de asszonyról és férjről beszél...
Gyerekeknek legfőbb utasítás: Tiszteld apádat és anyádat... Megint csak családról beszél, nőről, férfiról és az élet tovább adásáról, gyerekről, nem beszélve Isten első "parancsolatáról" amely így hangzott: Sokasodjatok szaporodjatok, töltsétek be a földet...
A papság cölibátusa is értelmetlen és ellene megy a tanításnak amit hirdetnek.
Máshol sem látom a szexualitás feladásának értelmét...
Ha ennek taglalásába belemegyünk, megint félresiklik a blog témája. Ebből érdemesebb lenne új fórumot nyitni vagy előkutatni egy régit.
Ez lenne az oka a cölibátusnak. Bár látom itt az ajánlást ,hogy elcsúszik a téma,de szerintem mindegy ,hogy keleti guru vagy nyugati pap,az önmegtaróztatás elfajult eseteiről beszélünk.Ebben az esetben is hasonló a probléma szerintem.
Szóval az ok,és utána egy cikk,ami mai helyzetről beszél.
,,A katolikus teológia szerint a cölibátus eredete Jézus és az apostolok példája, akik nőtlenül vállalták a szent szolgálatot. Célja, hogy a pap minél tökéletesebben tudjon ragaszkodni Krisztushoz és szolgálatához. Ennek bibliai alapját Szent Pál írásában kell keresni (1Kor 7,32-35), amely kimondja: “A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva.”
http://think.transindex.ro/?p=1399
Itt az egész problematikáról lehet olvasni,a ,,pedofil botrányokról'' is.
"A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva.”
Alátámasztom, tapasztalatból tudom, hogy amikor nem a libidóm vezeti az életemet, akkor sokkal több spiritualitás van jelen bennem.
Talán ezt a két erőt hívják Istennek és Sátánnak? ; )
Testnek és szellemnek...
De nincs olyan, hogy a testtel nem kell foglalkozni. Az egész önmegvalósítás mizériát ebben a testben kell végrehajtani. Gondozni kell a testet, a szükségleteit ki kell elégíteni, csak ne legyen a test irányítója az egész életnek...
De valóban írta is valaki, hogy nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem meg kell élni.
Nekem éppen ezek a kis nüanszok építik a falat köztem és egy "mester" között. Valahogy ez a guru dolog nem jön be nekem, soha sem jött be. Most hogy így kivesézzük ezt a témát kezdem látni, hogy miért...
"...nem megfogadni kell hogy cölibátusban fogok majd élni, hanem meg kell élni."
Talán a fogadalom szó megtévesztő, hiszen ez több attól, ez egy gyakorlat.
Mint írtam, ha csak egy szimpla fogadalomról lenne szó, akkor tényleg tévúton járnának a módszerrel, de ez több annál! Önmaguk rákényszerítése az élethosszig tartó "böjtre", és ez által a világi vágyakkal való szembesülés és azok felszámolása a Swami fogadalom valós célja.
Gondoljatok bele, mennyi kényszerítő erő (tanítás) keletkezik a Ti európai stílusú életetekből, hogy szembenézzetek a szexualitásotok, az éhségetek vagy a birtoklás legmélyebb okaival, mozgatórugóival?
Semennyi.
Még egy haladó önmegvalósító is csak annyira néz mélyre magába, amennyire szükséges, az adott életproblémája megoldásához. Ha sokadjára hagyják el a partnerei arra hivatkozva, hogy nem jó Vele a szex, akkor megvizsgálja, hogy mi nem jó és igyekszik kijavítani azt.
De hol van ez attól, amit egy megvilágosodásra-megszabadulásra törekvő spirituális ember elhatároz, hogy megszabadul minden földi kötődésétől? Elengedi a szexualitás rabságát, az anyagi biztonságot, az élethez fűződő kötődését.
Egy ilyen (állati) alapokat érintő cél eléréséhez olyan kényszerítőmódszer kell, amely a legmélyebb gyökereivel szembesíti az útonjárót. Erre való a böjt, a cölibátus fogadalma (gyakorlata)!
Aki böjtölt már napokig, az tudja, hogyan törnek fel az elméjéből azok a tudatlan éhség-oralitás-halálfélelem gondolatok, amelyek arra bíztatják, EGYÉL!!!
Nem könnyű ezeket "legyűrni", de ilyen lelki gyakorlatra tényleg csak az vetemedik és tudja teljesíteni, aki a könnyedebb tudatosítási lépcsőkön már túl van.
Erről van szó,és nem csak a libidóról,hanem annak a következményeiről,a családról,a gyerekekről . Ugye itt nincs fogamzásgátlás,mert Isten adta,jöhet 8-10 gyerek is.
Azokat el kell tartani foglalkozni kell velük,nevelni ,egyebek...
Akkor most,ha leköt a család,meg a gondok,akkor mi van a rábízott nyájjal??? valóban nem tudja teljes mértékben odaadni magát Istennek sem ,meg a rábízott közösségnek sem,mert meg ,,van osztva''.a családja is teljes mértékben lekötné.
Tehát ilyen értelemben szerintem is teljesen jogos ez a felfogás. Ez egy elhivatottság,és csak az vállalja,aki képes lemondani!
Lemondani bizonyos dolgokról,egy magasabb cél érdekében,ami nem más,mint az Istennek való teljes odaadás,mert ezt nem lehet részlegesen,megosztottan tenni
.
Ez olyan tisztán kijön ezekben a tanításokban,akár nyugatról,akár keletről beszélünk.Csak észre kéne venni,miről lenne szó,nem rögtön megbotránkozva elutasítani.
Ha már itt mindenki magáról beszél,mondanék én is egy példát,amin majd mindenki szintén megrökönyödik.
Én 16 éves koromban tudtam,hogy nem lesz gyerekem ,és nem alapítok családot
/a párkapcsolat az más/ ,mert a közösségért kell dolgoznom,most ez a feladatom.
Ha gyermeket vállalok,akkor minden energiámmal őt kéne támogatom,ha mégis közben a közösségért dolgoznék,a sok emberért,akkor a gyermekemet hanyagolnám el,vagy nem tudnám azt csinálni,ami valahogy kezdettől fogva fakadt belőlem./hozzáteszem,akkor még vajmi keveset tudtam ezekről a dolgokról,mondhatnám semmit:)/
Tehát ezt tisztáztam magamban,és ugyanez a helyzet a férjjel is,mert ott sem szabad az ember,vannak bizonyos háziasszonyi,és feleségi elvárások.
Ennek ellenére boldogan élek,egész életemben azt csinálom,ami kezdettől fogva belőlem fakadt,és persze ehhez nem kell önmegtartóztatás,mert maratoni párkapcsolatban élek,de
minden kötöttség nélkül,amit a család jelentene. /És érdekes módon ez összhangban is volt azzal,amit
éreztem,hogy mit kell tennem,mert egyáltalán nem vágytam gyerekre,tehát nem szenvedtem e miatt,nem kellett semmit elfojtani. Pedig szeretem őket,és sokkal jobban megértem őket,mintha szülő lennék:D/
Ez nagyon aprócska példa :),de gondoljunk el egy Papot,vagy egy Swamit.
A papsághoz olyan elhivatottság kell /az Isten szolgálatához/,és olyan lemondás ezekről a dolgokról,de ha ez nem természetes,akkor megette a fene. Akkor nem kell csinálni. Ki lehet lépni a kötelékből,és nem kell e miatt elfajulni.
Én azt vettem észre ,hogy a papoknál nem is annyira a cölibátus kezd lenni a probléma,hanem ennél sokkal nagyobb baj van. A papok többsége/főleg a fiatalok/,már nem hisz Istenben!
Ha az ember járatos a katolikus teológiában és elmegy egy misére,ezt azonnal észre veszi.
Nekem ez az egyik ok,amiért már nem járok misékre. Budapesten volt alkalmam még elhivatottakat hallgatni, pl. Bolberitz Pált,vagy egy egyszerű törökbálinti plébánost,akinél évekig tanultam,és láttam a saját szememmel,hogy mennyire a krisztusi elvek szerint él.
Hát sajnos ez manapság ritkaság,mert olyanok mennek papnak,ki tudja milyen megfontolásból,akik már nem képesek maradéktalanul ebben az elhivatottságban élni./hogy teljes mértékben Istennek élnek/
Persze ez ugyanúgy előfordul idősebbeknél is,mert meghasonultak,vagy kísértésbe estek,
szóval megestek. Ahogy ezek a guruk is.Csak ez sokkal durvább,a számokat és a módszereket illetve ,mint ahogy az esetek is bizonyítják,de ezt már nem ragozom újra.
Szerintem meg bennünk van a hiba. Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre) irigy, rosszindulatú, buta embert találtam, élen járt ebben a központ vezetője, aki még egy honfitársát is le akarta járatni, mert az szerelembe esett egy indiaiba. Ezek az emberek mind 'érezték' az energiákat, hihetetlenül 'bölcsek' voltak, elsőre 'megértették', miről szól a tanítása. Ha őszinte akarok lenni, ott volt egy rakás szánalmas ember, akinek nem volt jobb dolga, mint siránkozni, és aki nem siránkozott, abba bizony belekötöttek. A problémáikat nem akarták megoldani, viszont ott mindig volt egy másik, aki vele egy cipőben járt. Ilyenek gondok voltak a kapcsolat és a pénz, és ezt mind Indiában akarták megválaszolni. Többnyire mindegyik visszatérő, tehát valami gond volt a megoldásban.
Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni, hogy ha egy guru megérinti a nemiszervét, mellét, egyéb alkatrészét valakinek, akár gyógyítás céljából, akkor az a nagyérdemű előtt már bűnös lesz. Egyszerűen azért, mert a saját fizikai szemével és agyával akarja feldolgozni a dolgokat. Az nem baj, hogy öt perce még maga is épp megvilágosodni készült, de ez most akkor is más. Meg ez mégiscsak bekerül a TV-be, na.
Szóval ezek vagyunk mi emberek...
"Én voltam Babánál, és megannyi (95%-ban igaz az ott levőkre) irigy, rosszindulatú, buta embert találtam, élen járt ebben a központ vezetője"
Erre mondják, hogy "a gyümölcseiről ismeitek meg őket"?
Na, ezen most úgy kiakadtam, ahogyan Éva szokott! : )
Ezt nevezem felszínességnek, amikor úgy vetitek oda a saját naiv elképzeléseiteket, hogy még a fáradtságot sem vettétek utánanézni a témának, nem olvastok bele a belinkelt forrásokba. Nem csoda hogy ilyen naivan nyilatkoztok ezekről a szexuális cselekményekről: Biztos egy kis arcsimogatást, vagy kézrátételes gyógyítást értettek félre a lánykák!
Hadd idézzek pár sort:
"He changed his mind to penetrate in me and pushed my head towards his penis instead and he said: Drink it. I thought I would vomit. "
"Amikor én kerültem sorra, megkérdezte, hogy szűz vagyok-e. Az voltam. Mindenhol megérintett és azt akarta, hogy én is érintsem meg, megfogta a kezemet és magára tette, és végül lenyomta a fejemet a pénisze felé és úgy tartott, amíg ki nem nyitottam a számat...
Aztán mindnyájunkat odahívott, hogy együtt ingereljük, és azt is kérte, hogy egymást is érintsük meg. Végül az egyik lány szájába ejakulált és Prasádnak (áldott, szent ételnek) nevezte ezt."
"Then he ordered us to take off the clothes and to join him on the bed. He was grabbing my breasts and squeezing them strongly and I had an awful pain...
But I knew for many other girls that had similar experiences with him."
"Suddenly he put his hand in my panties and his finger in my vagina and was trying to sexually excite me. This is a divine bliss, ananda."
"He took my hand and placed it on his genitals, urging me to masturbate him. At the same time he was fondling my breasts and genitals under my clothing. After a while he pushed my head down into his lap and asked me to give him a blowjob, and "would I mind swallowing". After he ejaculated in my mouth I went to the bathroom to clean up, and he did the same."
Ez olyan érdekes pár nappal ezelőtt elővettem egy rakás régi jógakönyvemet,a légzés technikák miatt,és olyan furcsa érzésem lett,meg is rökönyödtem.
Ez a ,,mester'' még fiatalabban,ott pózolt,ászanákban,de nem értettem,mert egyébként nem ő mutatta be a gyakorlatokat,csak egy-két kép volt fent vele,de azok olyanok voltak,hogy elhűltem.
Szabályosan mutogatta a testét,mintha a Playboy magazinba lenne,úgy hivalkodott vele,csak
néztem,és az játszódott le bennem ,hogy ez tuti,hogy szexre sóvárog,mert látszott az arcán,szemén
szabályosan kínálta magát.
Ez a blog nyitás előtt talán egy nappal volt.És tessék....
No, és azt meséld el, hogy ha valaki kitalál egy ilyen sztorit, még hánynak fog eszébe jutni, hogy tényleg, vele is megtörtént, sőt, ő még gyereket is vár tőle.
Nem voltam felszínes. Te nem tudsz szöveget értelmezni. Azt akartam bemutatni, milyen emberek járnak gurukhoz, és mennyire lehet biztosra venni ezeket a vallomásokat.
Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy ilyen oldalon. A kettő kicsit nehezen fekszik össze, valamelyikben Te leszel felszínes. ;-)
,,Ha tényleg ilyen műsorokat nézel, nem értem, mi keresel egy ilyen oldalon.''
hahahahaha...talán azt keresi itt,hogy övé az oldal,ő adja nekünk itt a helyet,hogy lehordjuk itt őt mindennek:DDDDDDDDD
Egyébként pedig nem minden guruhoz járnak olyan emberek,mint akiket te láttál ott,mert ezt is a guru színvonala ,a tanításának a színvonala határozza meg.
Ha más guruhoz mentél volna,lehet ,hogy ott sokkal magasabb színvonalon álló tanítványokat találtál volna:)
"Na, ezek után, egy ilyen társaságból nem nehéz kinézni..."
"... és mennyire lehet biztosra venni ezeket a vallomásokat."
Ferke, ezek csupán a Te feltételezéseid, amelyekkel szemben ott vannak tényszerűen leírt, hangfelvételekkel alátámasztott vallomások. Azért azoknak csak nagyobb a hitelességük, mint a Te feltételezéseidnek, nem?
De ha Te a magad képzeletének akarsz jobban hinni, akkor tedd, így is lehet élni.
Érdekes, hogy egy vitán belül mennyire "tetten lehet érni" -akár egy emberen belül is- a következő folyamatot.
Az elme reménytelenül bizonytalan és ezért mindig zavart kelt azzal, hogy folyamatosan kétségbe vonja a szív és lélek válaszát. Mindig "elővigyázatos". Benne akar tartani a fizikai valóságban, mert azt rögtön és látványosan tudja bizonyítani. (Szerintem meg gyáva, mert nincs hite.)
Ha az elme belátná, hogy intelligenciája csupán arra elég, hogy /a sötétben/ érezze a lábait az úton, de ahhoz, hogy magát az Utat érezze, rá kell hagyatkoznia a szív/lélek lámpásként vagy radarként szolgáló navigációs üzeneteire. Ez az önátadás-énátadás.
Hinni kell! Átadni magad a mindenkori történésnek.
Ha csupán fizikai részed üzeneteit akarod elfogadni, kihagyva szíved-lelked "látomás-szerű" képeit, mely maga az intuíció, akkor nem jutsz el az igazságig, csupán a történés elme által elfogadott szeletkéjéig, ami ugye nem a teljes valóság:-) Érteni, értelmezni tudniillik sosem kellene a történéseket, hanem átadni magad neki, átélni - ha tudod. Na, ehhez kell/ene az az állapot, mely az elme+szív+lélek EGYsége.Az Ideális állapot.
Ez még hiányzik belőlünk, ezért tudunk ennyi "igazságot" felsorakoztatni.
Ehhez van egy történetem, most Sri Chinmoy-tól.
Kicsit hosszú, de kapu-nyitogató:-)
CSAK EGY TANÍTVÁNYT AKAROK: A SZÍVET
Élt egyszer egy spirituális Mester, kinek több száz tanítványa és követője volt. A Mester gyakran tartott előadásokat különböző helyeken: templomokban, zsinagógákban, iskolákban és egyetemeken. Beszédet tartott mindenhol, ahová hívták, vagy ahol tanítványai előadásokat szerveztek számára. Beszélt gyermekekhez, felnőttekhez, előadásokat tartott egyetemi hallgatóknak és háziasszonyoknak. Néha tudósoknak és fejlett keresőknek adott elő. Ez így ment csaknem húsz éven át.
Végül eljött az idő, és a Mester úgy határozott, hogy nem tart több előadást. Így szólt tanítványaihoz: - Elég! Sok éven keresztül csináltam ezt. Ezután nem mondok több beszédet. Csend jön. Egyszerűen csendben maradok.
Körülbelül tíz évig a Mester nem tartott előadást. Hallgatását nem törte meg sem ashramjában sem máshol. Korábban kérdések ezreire válaszolt, most pedig nyilvános meditációkat sem tartott.
Tíz év elteltével tanítványai könyörögtek hozzá, hogy folytassa korábbi gyakorlatát: mondjon beszédeket, válaszoljon kérdésekre és tartson nyilvános meditációkat. Mindannyian kérlelték, s végül beleegyezett.
A tanítványok nyomban több helyen is szervezni kezdtek. Újsághirdetéseket adtak fel, mindenhová plakátokat függesztettek, melyek hirdették, hogy Mesterük újból fog beszédeket mondani, és magas meditációkat tartani a nyilvánosság számára. A Mester el is ment ezekre a helyekre, néhány kedves, odaadó tanítványával együtt, és emberek százai gyűltek össze, hogy a Mestert meghallgassák, és választ kapjanak kérdéseikre. De mindenki legnagyobb meglepetésére a Mester egyáltalán nem beszélt. Az előadás elejétől a végéig, két teljes órán át csendben maradt.
A hallgatóságból egyes keresők bosszankodtak. Kifogásolták, hogy az újságban és a plakátokon azt írták, hogy a Mester a meditáción kívül rövid beszédet tart, és kérdésekre is válaszol.
- Hogyan lehetséges, hogy meg sem szólalt? - kérdezték.
- Hazug ember! - mondták sokan és felháborodásukban korán el is mentek a találkozóról. Mások abban a reményben maradtak két órán keresztül, hogy a Mester talán majd a végén fog beszélni, de a Mester a meditációt anélkül fejezte be, hogy bármit is mondott volna. A közönség soraiból néhányan belső örömöt éreztek. Egyesek csak azért maradtak, mert attól tartottak, ha korán elhagyják a termet, mások azt gondolják majd róluk, hogy nem spirituálisak, és egyáltalán nem tudnak meditálni.
Így voltak akik elmentek, voltak akik vonakodva maradtak, egyesek mások előtt akartak bizonyítani, és csak nagyon kevesen voltak azok, akiket a legnagyobb őszinteség, odaadás és belső sírás marasztalt.
Így ment ez három-négy éven keresztül.
Sokan irgalmatlanul kritizálták a Mestert és a tanítványokat is kínos helyzetbe hozták, mikor ilyeneket mondtak:
- A Mesteretek hazudik. Mivel magyarázzátok, hogy az újságokban olyan hirdetést jelentettek meg, hogy Mesteretek beszédet mond, kérdésekre válaszol és meditációt tart. Ő csak meditációt tart, és abból nem tanulunk semmit. Ki tud két-három órán keresztül meditálni? Csak áltat bennünket, és önmagát is csak áltatja.
Néhány közeli tanítványa nagyon rosszul érezte magát emiatt. Bántotta őket, hogy sértegetik és kritizálják Mesterüket. Újra és újra kérlelték a Mestert, hogy legalább egy rövid beszédet mondjon és feleljen néhány kérdésre a meditáció végén. Végül a Mester beleegyezett.
A következő alkalommal, a Mester tulajdonképpen nem felejtette el ígéretét, csak meggondolta magát. Csak meditált és meditált, s most nem kettő, hanem négy órán keresztül. Még közeli tanítványai is szomorúak voltak. (Nem lehettek mérgesek Mesterükre, mert az komoly karmikus hiba ha valaki Mesterére megharagszik.) De attól tartottak, hogy a hallgatóságból valaki feláll és ott helyben sértegetni fogja a Mestert. Így gondolatban felkészültek rá, hogy megvédik Mesterüket, ha ilyesmi történne.
Amikor már négy óra is eltelt, de még semmi jel nem mutatott arra, hogy a Mester beszélni készülne, vagy befejezné a meditációt, egyik igen közeli tanítványa felállt és így szólt:
- Mester, kérlek ne feledkezz meg az ígéretedről...
A Mester azonnal így válaszolt:
- Ó, az ígéretem. Valóban, ígéretet tettem nektek, így most szent kötelességem beszédet tartani. Mai beszédem nagyon rövid lesz. Szeretném elmondani, hogy már több száz, több ezer előadást tartottam. De kik hallgatták szavaimat? Ezernyi fül és ezernyi szem. Tanítványaim a közönség fülei és szemei voltak – ezer meg ezer fül és szem. De semmit sem sikerült megtanítanom nekik. Most másfajta tanítványokat keresek. Ezentúl új tanítványaim a szívek lesznek.
Ezernyi helyen mondtam el tanításaimat. De tanításaim egyik fülön be, a másikon ki – az elképzelhető legröpkébb pillanat alatt. És az emberek láttak engem beszélni és kérdésekre válaszolni. Szemeik egy elröppenő pillanatra megláttak bennem valamit, majd mindent teljesen el is veszítettek. Míg én a fennkölt Igazságról, Békéről, Fényről és Üdvösségről beszéltem, az nem jutott be a fülekbe, mivel azok már telve voltak az évek alatt felgyülemlett szóbeszéddel, kétséggel, féltékenységgel, bizonytalansággal és tisztátalansággal. A fülek teljesen be voltak szennyeződve és nem fogadták tanításomat. A szemek szintén nem fogadták el Igazságom, Békém, Fényem és Üdvösségem, mivel a szemek mindent a saját módjukon láttak. Amikor az emberi szemek valami szépet látnak, azonnal összehasonlítgatásba kezdenek. Azt mondják: -„Hogyan lehet az, hogy ő ilyen szép, hogy ilyen szépen beszél, hogy a kérdései és a válaszai is csodálatosak? Miért van az, hogy én nem lehetek ugyanilyen?”- És azonnal előtör a féltékenység.
Az emberi fül és az emberi szem is féltékenységgel válaszol. Ha a fül valami jót hall valaki másról, azonnal beléhatol a féltékenység. Ha a szem meglát valakit, aki gyönyörű, az illetőt rögtön irigység fogja el.
A fülek és a szemek eljátszották a szerepüket. Bebizonyították, hogy istentelen tanítványok, nem tudtam tanítani őket. Fejlődésük a legkevésbé sem volt kielégítő. Most új tanítványokat akarok, és meg is vannak az új tanítványaim. A szívek azok, melyekben egység fog növekedni, - egység az Igazsággal, egység a Fénnyel, egység a belső szépséggel, egység mindazzal, ami Istennek van, s ami Isten maga. A szív-tanítvány az, akinek megvan a képessége, hogy azonosuljon a Mester Bölcsességével, Fényével és Üdvösségével. És ahogy a Mesterrel azonosul, felfedezi saját valóságát: a végtelen Igazságot, Békét, Fényt és Üdvösséget. A szív a valódi hallgató; a szív az igazi megfigyelő; a szív az igazi tanítvány, aki eggyé válik a Mesterrel, a Mester megvalósításával, a Mester látomásával, és a Mester örök Fényével. Mostantól kezdve a szív lesz egyedüli tanítványom.”
Köszönöm a türelmet:-)
szeklice
Egy dolgot elfelejtettem írni. A 'nyugat'-nak mindig is érdeke lesz a keleti filozófia rombolása. Tehát ezeket a történeteket gerjeszteni fogják. Merthogy az emberek erre a témára hegyezik a fülüket.
Más:
Osho mindig is egy 0 volt. Egyik könyvében arra szólít fel (ember létére), hogy mondj le a szexről, a másikban meg kifejti, hogy milyen magas szinten működik. Magyarán egyszer volt csaja, egyszer nem. Na, ettől volt hatalmas 0 az egész életműve.
Én teljesen el tudom képzelni, hogy van olyan szint, ahol az ember nem éli a szexualitását, kvázi elengedi, feltranszformálja. Egy kicsit a művészetben is ez történik. Volt olyan, hogy annyira feltöltődtem, és annyira teljességgel sikerült is kiengednem az energiákat koncert közben, hogy a teljes megelégedettség, és egyfajta nyugodt béke szállt meg amikor lejöttem a színpadról. A fene kívánta ezután a szexet. (Pedig amúgy szenvedélyes típus vagyok.)
Ugyanakkor teljesen természetesnek tartom a szexualitás megélését, és méghozzá elég szabad vagyok benne, szerintem mindnekinek úgy kel megélnie ahogy szüksége van rá, és meg kell találnia ehhez a megfelelő partnert/partnereket. A jó és tudatosan megélt szex akár gyógyító hatású is lehet, blokkokat lehet vele oldani, erősíteni, mélyíteni egy párkapcsolatot, intimitást, önismeretet tanulni....stb. Elfojtani tilos.
Szerintem ez ugyanúgy egy tanulási folyamat, mint minden más. Olykor megéljük a harmóniát, olykor beleesünk a csapdáinkba. Jézus azért tanította a családot, hogy amikor elfog a vágy csatornázva legyen. A tudatlan ember számára legjobb ha talál egy társat akivel más szinteken is kapcsolódik, jól érzi magát vele és azzal éli meg a szexualitását, ahelyett hogy mindenki csapongana össze vissza (ami manapság általános a világban amúgy).
De a tudatosság (szeretetteljes szabadság) a szexben egyáltalán nem egy intézményt jelent vagy bármilyen más szabályrendszert. A tudatos ember megéli a vágyát, ha már elragadta miközben számos tevékenységben tanulhatja feltranszformálni is. Szerintem ezekkel a gurukkal is csak annyi történik, hogy elfeledkeznek róla, hogy ők is csak emberek, nem kívánhatják semmiféle fogadalom kapcsán sem maguktól, és nem várhatják el, hogy soha ezután a fogadalom után nem ragadja el őket a vágy. Ez már egy eleve jó táptalaj az egonak. És ezen szépen növekszik. Aztán egyszer csak csökken kicsit az éberség, és hopp már benne is vannak nyakig egy borzalmas vágytengerben, amit mondjuk évek óta nem éltek meg. És akkor muszáj, mert nem fojthatják el. Általában hatalmas energiákkal dolgoznak, el lehet képzelni, hogy ha nem tudják fenntartani a felső csakrákban, ha "leesik" mit művelhet velük.
Az egyiptomi beavatásokban is van egy próba, ami a vágy felismeréséről és kezeléséről szól. Ezen átesik minden pap és papnő. De az nem azt jeleni, hogy a kísértés nincs ott állandóan. Attól hogy tudják hogy kell csinálni, nem tévedhetetlenek ők sem. Ezért mondom, h szerintem csak ott rontják el, hogy gőgössé válnak, hogy papírokat írnak alá, meg fogadalmakat tesznek. Meg gurusdit játszanak. Csak élniük kellene. Csinálni a dolgukat, és bevállalni, amikor gyarlókká válnak. Azt mondani: én is ugyanúgy ember vagyok, mint te. Ne várj tőlem többet. Pontosabban, én így csinálnám.
Ha lehetnek swinger klubok és az tök természetes, miért ne rendezhetne bárki orgiát, ha neki és azoknak, akikkel megéli jó? (Mondjuk ez azért csapda, mert nem tudom hány olyan ember él ma a Földön, aki tényleg mentes a szexualitás blokkoltságától, az előítéletektől, az erkölcsök prédikációitól, a félelmektől...stb, és ha nem, akkor bizony sérülhet egy ilyen eseményben. )
Persze ha a vágy csapdájában vergődnek és hazudniuk kell a világnak, az már nem ugyanaz. És annyira a rabjává válhatnak, mint bármelyik másik mondjuk szexbeteg ember, hogy akkor jön a többi baj: a pedofília stb.
Szabadon és szeretettel, a másikra és önmagunkra való figyelemmel megélni a szexet. És ahogy fejlődünk lassan elengedni/feltranszformálni . Ezzel önmagunkat emeljük fel. Szerintem ennyi a dolgunk. És mindig alázattal viseltetni az élet és önmagunk iránt: tudni, hogy csak emberek vagyunk.
Namaszte
Egy tanítványnak miért kéne olyannak lennie, mint a mesterének?
Ha ez lenne a cél, akkor a mester célja is az lenne, hogy futószalagon gyártsa az egyforma tanítványokat. Klónozná önmagát.
Nem.
A mindenkori mester célja az, hogy képessé tegye a tanítványait esetleg még többre, mint a mester! A mester produktuma az nem a mester másolata, noha benne van a mester is.
A mester feladata elvinni ahhoz a kapuig, melyre ez van írva: ÖNMAGAD.
Ha egy spirituális mester olyat tesz, ami megdöbbenti vagy kétségbe küldi a tanítványait, akkor azok ugye magukra maradnak: "A hír hallatán a megdöbbent tanítványok azt se tudják, hogy mihez kezdjenek. Higgyenek a vádaknak,dobják el az eddig tanultakat, vagy álljanak az Istenként tisztelt, szeretett Mesterük mellé?"
Szerintem egyiket se tegyék.
Álljanak Önmaguk mellé!
Higgyenek abban, hogy nem véletlenül kerültek e mellé a mester mellé, mert ő mindenképpen hozzásegíti őket Önmagukhoz.
Így vagy úgy...
Ha ez nem történik meg, nem érett a tanítvány arra, hogy saját magát kibontsa abból a "csomagból", amivel mestere "megajándékozta"...
Ez a tanítvány még nem képes a "kalandvágyó szeretetre", mely akár tabukat is romba dönthet.
Én ezt gondolom laikusként, mert bevallom sohasem ástam bele magam a guruk világába. /sem:-)/
szeklice
Hát így van pontosan.
Mindenki ÖNmegvalósít, senki nem a mestere akar lenni. Könnyebb volna mondjuk Sai Baba jelmezeket gyártani és mindenkivel felvetetni, hogy legalább olyannak látszódjék, mint a mester
A mester aki maga érdekei szükségletei szerint formálja a tanítványt nem mestere semminek sem, legfeljebb a manipulációnak...
Még az is lehet, támadt egy olyan érzésem, hogy Sai Baba videóiban látott trükkökkel, nem-e éppen azt akarja tanítani, hogy az emberek ne csapódjanak be az ilyen bűvész trükkök által, honnan tudjuk azt, hogy nem mondta e meg nekik utána? Hogyan tanítja meg a becsapottság érzését, ha nem csapja be előbb a tanítványt? Ha azok az emberek tényleg annyira "Buták" és a naivitásuk ilyen módon teszi őket áldozattá... Ha Eleve elrendelt (karmikus, sorsszerű) életeket élünk, akkor miért nem fogadjuk el ezeket a botrányokat. Mi ellen háborgunk? A sors ellen, saját becsapottságunkat, saját áldozatiságunkat nem vagyunk képesek elfogadni? Ez a helyzet, a sors ellen lázadunk, mert nem úgy élünk ahogy az az ideáinkban magunknak megalkottuk, ezek a mesterek pedig még ilyen "bűnösen is tanítanak bennünket, még itt is és most ebben a pillanatban is... Éppen a "bűneik" által
Nem tudjuk ezeknek az előadásoknak, történeteknek sem az előzményét, sem az utóéletét, de olyan ítélet áradatban fürösztjük azt a világot, amiről halvány fogalmunk sincsen, hogy talán eljött az ideje az önvizsgálatnak ezzel a témával kapcsolatban....
"...nem-e éppen azt akarja tanítani, hogy az emberek ne csapódjanak be az ilyen bűvész trükkök által"
Az én Tanítóm ilyen volt.
Becsapott, majd utána rávilágított a naivságomra, felszínességemre, hiszékenységemre, önhazugságaimra, kivetítéseimre... De soha nem élt vissza vele, pedig megtehette volna, úgy manipulálhatott volna, ahogyan akar!
De az itt említett "Mesterek" nem tanításból csinálták, legalábbis én még nem hallottam arról, hogy a szexuális áldozataikkal megosztották volna a "trükkös tanítások" okát, tanulságát.
Viszont az elvakult, agymosott tanítványok még évekig azzal áltatták magukat, hogy biztosan csak Ők nem értik a tanítást, még nem nőttek fel a Mesterük szellemi szintjére, hogy megértsék a
szopatásspirituális mondanivalóját. : (jut valaki a spirituális uton, nyílnak ki a képességei, ha arra a szintre esik vissza, ahol blokkja van. Ha a gyökereknel, akkor öngyilkos szektát szervez. Ha a szexcsakránál, akkor pedofil lesz es tömeg orgiát rendez.
Mivel bizonyos képességek szempontjábol magasra jutott, az átlag ember fölé emelkedik a "Mester" ezert sajnos nincs vele egy szinten levő ember a közvetlen környezetében, akinek a joszándékú kritikáját el tudná fogadni. Aki szembesitené azzal, hogy amit tesz az elfogadhatatlan.
A pedofilia egy olyan kör, ahol az elkövető-áldozat karmikus körforgásban van. Szomorú, hogy pont egy spirituálisan magasra jutott "Mester" nem tud ebből kiszállni. Tehát elégge nyilvánvaló a recept, az etikus magatartás, az erkölcs nem erőssegük, ebben meg fejlődniük kell. Egészséges szexuális mintát gyerekkorukban nem kaptak, nagy valószinűséggel őket is molesztálták.
A pedofil áldozata két szempontból is áldozat. Egyrészt a gyerek számára ez egy megalázó, fizikai és lelki fájdalmat okozó élmény. Másik részben viszont valamilyen szinten a molesztált gyerek azonosul az ő különlegességével es előfordul hogy élvezi azt, ami történik. Innen már könnyű kikövetkeztetni a jövőben mi fog történni.
Szóval minden magasröptű blogolónak csak ajánlani tudom, ha megkritizálják nézzenek azzal szembe, hogy nincsen olyan ember aki 100%-ban téved, a kritika legalább 20%-at bizony be kell vállalnunk, meg akkor is, ha a 80% a kritizálóról szól :-)
Ne haragudj,de aki valóban egy magas spirituális szintre elért,az úgy lehetetlenség,hogy bárhol is bármilyen blokkja lenne.A blokkokon nem tud átmenni az energia,tehát nem tudja megvalósítani azt a magasabb állapotot./vagy ha erőszakolva van a dolog,akkor annak is meg vannak a következményei,még akkor.../
Szóval itt blokkról szó sem lehetne,ami azt jelenti,hogy ő csak gondolta ,és hirdette magáról,hogy /mondjuk/megvilágosodott,de ez nem igaz mégsem,mert onnan,abból az állapotból nincs hova visszaesni.Ha azt vaki tényleg megvalósította.
Ez itt a lényeg,erről folyik a kritikánk,hogy itt nem a tiszta tanításokkal van a baj,mert ugye az emberek az ilyen történetekből leginkább erre következtetnek,hanem arról van szó,hogy ezek a ,,bukott''guruk,nem is valósították meg azt a magasabb rendűbb állapotot.
Visszaesni a spirituális úton bárhonnan lehet /ebben igazad van/,csak innen nem lehet,
merthogy eljutni sem lehetne odáig,hogy X.Y.-nak bárhol is blokkjai lehetnének.
Akkor ő van valamilyen szinten,de még semmiképpen nem azon a szinten,mert az így nem valósulhat meg. Ugye ehhez is tudni kéne ,.hogy hogyan is valósulhatnak meg az ilyen állapotok?
alakítanék ki véleményt ezekről a mesterekről ,hogy a partnerükkel való lehetséges kapcsolódási szintek mindegyikében megérintik akkor egymást , vagy csak WC - csészének használják a vonzáskörükbe sodródottat ? Üdvözlettel : felacso
U . i . : Hozzátéve azt , hogy ( ideális esetben ) a kialakított véleményem értéke annyi , mint egy kutya véleménye a falkavezérnek tekintett gazdájáról .
Lehet mar valaki irt hasonlo kommentet, bocs de nem olvastam vegig. :)
Nem ertem, h mi a problema a szexualitassal vagy pl. Oshoval. A tantrikus utak egy resze kiemeli az elme nelkuli, tudattal azonosult, orgazmus nelkuli szexualitast, amely rendkivul magas szintu tapasztalat, a fejlodes resze. Itt a szex csupan eszkoz es nem cel. Egybeolvadsz a partnereddel es kozben a mindenseggel.
Igy mar ertheto, h Osho miert tartja "butasagnak" vagy feleslegesnek a szwami fogadalmat. A colibatus nem az egyetlen letezo ut. Attol, pedig h mar nem hajszol kulso elvezeteket, feltetel nelkuli rendkivul magas szintu boldogsaga mar "belulrol" fakad, a tudat termeszete, attol meg hasznalhatja a szexualitast, mint kulso elemet eszkozkent.
India muveszetebn is megtalalhatok az erre utalo jelek, pl. a kulonbozo szexualitast abrazolo szobrok formajaban, akar templomokon is.