Maradjon a beosztotti viszony vagy egy bátor lépéssel éljük a saját életünket? | Önmegvalósítás.hu

Maradjon a beosztotti viszony vagy egy bátor lépéssel éljük a saját életünket?

vegben virágok.jpg

38 éves vagyok és úgy döntöttem,hogy a fél életem még hátra van a gyerekeim már viszonylag nagyok (15,18) kiszállok ebből a mókuskerékből.
Ez egy gyönyörű gondolat, na,de ,hogy lehet ezt megvalósítani?
Ebben a blogban szeretném megosztani leirni a fejlődés vagy akár a visszaesés mozzanatait.
Biztos vagyok,hogy számtalan ember él ebben az önmagára is mérgező helyzetben.
Jelenleg van állásom szégyentelenül kevés fizetésért, tehát miért is panaszkodom?
Jelenleg ugyanolyan félelemmel tekintek a változás elé,mint bárki más és akármilyen is a mostani állásom még nem veszíthetem el, ezért nem teszem, mutatom az arcomat.
Szívesen venném mások véleményét,ötleteit.

Beküldte: | 2008. aug. 13. szerda - 16:54

Hozzászólások

6 hozzászólás
Válasz
2008. augusztus 16. szombat, 2:14 | Dina (útkereső)

Szia!
Én is hasonló cipőben járok, csak én munkahelyet szeretnék változtatni, de szívesen lennék én is vállalkozó. Szerintem ezt úgy lehet megvalósítani, hogy 1. mély meditációkat végzel, és kikutatod, hogy mi lenne neked a jó, mit is szeretnél csinálni, 2. utánajársz, hogy pontosan mit kell tenned a célod eléréséhez, 3. a lépcsőfokokat folyamatosan megteszed, közben már látod magadat annak lenni ami szeretnél lenni. Mindent tervezz meg, az anyagi részét is! Miközben megteszed a lépéseket, folyamatosan érzed magadon a változást, hogy átlényegülsz valaki mássá. közben a tudást amit szükséges folyamatosan sajátítsd el! Hát igy. Ha mindent megteszel, egy napon arra ébredsz, hogy az lettél aki szerettél volna..A két legfontosabb dolog: 1. A HIT önmagadban és abban, hogy a dolgok jófele mennek, mert ez a természet törvényével nincs ellentétben, 2. Soha ne add fel a hitedet, tarts ki a célod mellett!

fehercsongor képe
Megalázó helyzetben
2008. augusztus 17. vasárnap, 16:47 | fehercsongor

vártam két évet a felmondással,és ez az állapot vált volna állandóvá,ha ezt a lépést meg nem teszem.
Persze,lépni kell,de az időpont sem mindegy.Én még a kedvező helyzetnél is gondolkodtam,noha tudtam
hogy lépnem kell:mindkét beosztottam szólt,hogy felmond,és ez ideális alkalom volt arra,hogy én is megtegyem az ő sodrásukban úszva.Viszzatekintve nehezen tudom beleélni magam a bizonytalanság okozta érzésbe,addig kő voltam a patak alján a megszokott iszapba beletapadva,utána meg parafadugóvá lettem táncolva sodródtam az ismeretlenbe,ami,mint kiderült,azért sokkal kevésbé megterhelő és más,mint gondoltam.Tehát:szerintem figyelj,légy készen a változtatásra,az idő jelez majd a megfelelő alkalommal,és akkor a kétségeid elenére is szánd el magad.Nekem ez a fogászatra menésnél is be szokott jönni.Persze nem árt,ha van készenlétben valami más,amit második lehetőségként meg lehet próbálni,és egy kis tartalék az esetleges kezdeti nehézségek átvészelésére.Üdvözlettel:felacso

Az én készülékemben van a hiba...
2008. augusztus 24. vasárnap, 18:20 | HÓVIRÁG (útkereső)

Hát ez nem egy kiugró eset. Életem során jó sokszor meg próbáltam már én is, de többnyire kudarc, és anyagi hátrány lett a vége. Valószínű, az én készülékemben van a hiba. Nyilván nem vagyok rá alkalmas, túl konvencionális, tradicionális és becsületes vagyok hozzá. Nem tudok eléggé gátlástalan lenni. Munkahelyen nem tudok belekönyökölni a kollégákba, még ha nem kedvelem is őket mindnyájukat. Nem szeretek kényszeríteni másokat olyasmire, ami nekem hasznot hozna. Talán túl szenzitív vagyok.
Remélem neked több szerencséd lesz a dologgal!

Üdv!