Maradjon a beosztotti viszony vagy egy bátor lépéssel éljük a saját életünket?
38 éves vagyok és úgy döntöttem,hogy a fél életem még hátra van a gyerekeim már viszonylag nagyok (15,18) kiszállok ebből a mókuskerékből.
Ez egy gyönyörű gondolat, na,de ,hogy lehet ezt megvalósítani?
Ebben a blogban szeretném megosztani leirni a fejlődés vagy akár a visszaesés mozzanatait.
Biztos vagyok,hogy számtalan ember él ebben az önmagára is mérgező helyzetben.
Jelenleg van állásom szégyentelenül kevés fizetésért, tehát miért is panaszkodom?
Jelenleg ugyanolyan félelemmel tekintek a változás elé,mint bárki más és akármilyen is a mostani állásom még nem veszíthetem el, ezért nem teszem, mutatom az arcomat.
Szívesen venném mások véleményét,ötleteit.
Hozzászólások
6 hozzászólásSzia!
Én is hasonló cipőben járok, csak én munkahelyet szeretnék változtatni, de szívesen lennék én is vállalkozó. Szerintem ezt úgy lehet megvalósítani, hogy 1. mély meditációkat végzel, és kikutatod, hogy mi lenne neked a jó, mit is szeretnél csinálni, 2. utánajársz, hogy pontosan mit kell tenned a célod eléréséhez, 3. a lépcsőfokokat folyamatosan megteszed, közben már látod magadat annak lenni ami szeretnél lenni. Mindent tervezz meg, az anyagi részét is! Miközben megteszed a lépéseket, folyamatosan érzed magadon a változást, hogy átlényegülsz valaki mássá. közben a tudást amit szükséges folyamatosan sajátítsd el! Hát igy. Ha mindent megteszel, egy napon arra ébredsz, hogy az lettél aki szerettél volna..A két legfontosabb dolog: 1. A HIT önmagadban és abban, hogy a dolgok jófele mennek, mert ez a természet törvényével nincs ellentétben, 2. Soha ne add fel a hitedet, tarts ki a célod mellett!
vártam két évet a felmondással,és ez az állapot vált volna állandóvá,ha ezt a lépést meg nem teszem.
Persze,lépni kell,de az időpont sem mindegy.Én még a kedvező helyzetnél is gondolkodtam,noha tudtam
hogy lépnem kell:mindkét beosztottam szólt,hogy felmond,és ez ideális alkalom volt arra,hogy én is megtegyem az ő sodrásukban úszva.Viszzatekintve nehezen tudom beleélni magam a bizonytalanság okozta érzésbe,addig kő voltam a patak alján a megszokott iszapba beletapadva,utána meg parafadugóvá lettem táncolva sodródtam az ismeretlenbe,ami,mint kiderült,azért sokkal kevésbé megterhelő és más,mint gondoltam.Tehát:szerintem figyelj,légy készen a változtatásra,az idő jelez majd a megfelelő alkalommal,és akkor a kétségeid elenére is szánd el magad.Nekem ez a fogászatra menésnél is be szokott jönni.Persze nem árt,ha van készenlétben valami más,amit második lehetőségként meg lehet próbálni,és egy kis tartalék az esetleges kezdeti nehézségek átvészelésére.Üdvözlettel:felacso
Hát ez nem egy kiugró eset. Életem során jó sokszor meg próbáltam már én is, de többnyire kudarc, és anyagi hátrány lett a vége. Valószínű, az én készülékemben van a hiba. Nyilván nem vagyok rá alkalmas, túl konvencionális, tradicionális és becsületes vagyok hozzá. Nem tudok eléggé gátlástalan lenni. Munkahelyen nem tudok belekönyökölni a kollégákba, még ha nem kedvelem is őket mindnyájukat. Nem szeretek kényszeríteni másokat olyasmire, ami nekem hasznot hozna. Talán túl szenzitív vagyok.
Remélem neked több szerencséd lesz a dologgal!
Üdv!