Számomra megdöbbentő, hogy mennyi embernek van úgynevezett párkapcsolati problémája, és a probléma tárháza, szinte kimeríthetetlenül színes...

Én is voltam féltékeny, emlékszem.
Így utólag visszagondolva, nem szólt az egyébről, mint egy másik ember birtoklásáról. A féltékenység nem egyéb, mint annak a dolognak a vigyázása, amit birtokomnak gondolok.

Senki ember fia, lánya ne gondolja, hogy könnyen rabszolgásíthat egy másik ember a maga igényeinek a kielégítése céljából.

Férfiként most már azt mondom, hogy amelyik nő menni akar azt nem tartóztatjuk, hanem inkább küldjük.
És ha egyszer elment vissza nem fogadjuk.
felmelegítve csak a töltött káposzta finom, semmi más...

A féltékenység betegség, uralkodási vágy és félelem attól, hogy egyedül maradok és jajj mi lesz velem stb...
Nem kell féltékenykedni... el kell engedni, sőt küldeni...
Nehéz? míg át nem gondolod. Utána semmiség az egész...

aki nalad mar jobban csinalja, az mar megtanulta hogy kell. Az esetleg mas eletteruleten van megsullyedve, de arrol meg nem nyilatkozik, nem dobja be a kozosbe :-)

A parkapcsolati problemak arrol szolnak, igy a feltekenyseg is hogy Te sajat magadrol mit gondolsz. Ezt a szuleidtol tanultad meg. A nok olyan tarsat valasztanak, akiben fellelheto az apjuk rossz tulajdonsagai. Apa lanya kapcsolat mint minta beepul a szemelyisegbe, aztan az parkapcsolati minta ami a szulok kozott volt/van, mint ferj-feleseg. Tovabb bonyolithatja a helyzetet, ha mostoha apak es anyak is vannak :-)

Neked kell megvaltoznod ahhoz hogy minosegi parkapcsolatod legyen.

Abbahagyni az onostorozast.
Elfogadni magad.
Szeretni magad.

Nincs feltekenyseg egy olyan kapcsolatban ahol mindket fel onertekelese a helyen van, a kapcsolat az oszintesegre epul. Egyszeruen arrol szol az egesz, azzal elek egyutt aki a legjobb szamomra. Ha megtalaltam a legjobbat, akkor nem akarok mast, hiszen csak rosszabbra cserelhetek :-)))

Amikor hasonló cipőben jártam, nekem bizony nem segített a sok egyébként bölcs tanítás arról, mi is a féltékenység valójában. Pedig igazak, most már tudom, és élem is. De ehhez meg kellett tanulnom az elengedést.

És itt most nem a párkapcsolati elengedésre célzok, hanem a kontroll elengedésére, hogy mindenáron magunk akarjuk meghatározni, mitől leszünk boldogok, és persze olyan hiedelmekkel telten, amelyek eleve megakadályozzák az egész csodás tervet. Egy ilyen hiedelem, hogy a párom szerelme és hűsége nélkül nem lehetek jól. Egy másik, hogy ha kiderül a választottamról, hogy nem az, akinek véltem, nem mondhatom csak úgy, hogy menj a fr-ba és nem felejthetem el ott és azonnal az egészet, mintha sose lett volna, és nem folytathatom "csak úgy" (boldogan) az életet, mintha mi sem történt volna.

Megmondom mi segített. Magamba néztem, és megkérdeztem magamtól: mitől gyötrődöm én? Mi okom gyötrődni? Szép lassan rájöttem: arról, amilyen a pasi, nem tehetek, és nem is tudom megváltoztatni (persze egy darabig küzdöttem, de aztán be kellett látnom: "kutyából nem lesz szalonna"), ami megtörtént megtörtént, ami jó volt jó volt, ami rossz az rossz, ezen sem tudok változtatni legfeljebb levonni a tanulságokat (amik nagyon hasznosak voltak a következő kapcsolataimban), és azt a mérhetetlen bűntudatot és szeretet-éhséget is felfedeztem, ami engem az értelmetlen és gyötrő önmarcangolásba kergetett, és további ragaszkodásba, érzelmi kötődésbe egy pasival, akiről kiderült, hogy nem is az, aki kell nekem, jó nekem, boldoggá tesz, vagy akármi.

Meggyőződésem, hogy nem elég tudni, hogy a féltékenység birtoklási vágyból fakad, meg a sok szellemi bölcsességet, amelyet felsorolva láthatsz az írásom felett. A birtoklási vágy is egy következmény -más hiányosságok, lelki sérülések, mélyebb sebek talajában gyökerezik.

Úgymint: önbizalom, önszeretet, egészség, tudom mit akarok, és tudom, mi jó nekem, járom az utam, ami csak az enyém, és fontosabb minden másnál az életemben. Még a kapcsolataimnál is. Ha ezek hiányoznak, ami a legtöbb honfitársunknál így van, tehát ne érezd magad egyedül, akkor mindig is kapcsolatokban, más emberekbe, és dolgokba kapaszkodva próbálsz meg majd boldog lenni. És nem fog menni.

Lásd magad, mint valakit, aki megismételhetetlen, és egyedi, aki nem véletlenül született meg, és küldetése van, ahogy mindnekinek, aki csak megszületett. Szeresd és becsüld meg magad. Akard, hogy megtaláld a küldetésed, azt, aki csak te tudsz lenni, amit csak te tudsz adni a világnak azáltal, hogy örömmel vagy és tevékenykedsz olyan dolgokat, amikben megéled maga, a tehetséged, az adottságaid. Lásd magad, mint sérült kis madarat, aki ha rájön, milyen szeretni-való, begyógyulnak a sebei, és felrepül újra. A hibáinkat kijavíthatjuk idővel, de lehetőséget hogy éljünk, csak egyszer kapunk. (van, aki kétszer :) Tudd, hogy mindent megkaptál az élettől és ezután is megkapsz ahhoz hogy önmagadra találj és végül bizalomban, és boldogságban élj, mert egy egészséges ember így él.

És csak egy egészséges embernek lehet egészséges párkapcsolata.

Megkérdeztem magamtól: milyen is ez a pasi? megérdemli a hűségemet, szerelmemet, odaadásomat? Megbecsüli? Nem? KELL EZ NEKEM? JÓ EZ NEKEM?

AKKOR MI A JÓ NEKEM?

És leírtam egy papírra, mi a jó nekem. És összehasonlítottam azzal, akit választottam.

:(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((!!!!!!!!????????????????????????????????????

HÁT ÉPELMÉJŰ VAGYOK ÉN?????!!!!!!!!

Idővel megismertem magam és őt olyannak, amilyenek vagyunk, a szerelem fátyla mögül kiláttam, megtanultam elfogadni, elengedni, megbocsátani nem csak neki, de magamnak is a sok szenvedésért és tévedésért, és szeretni - szeretettel. És tudtam, jobban járok, ha felnövök, és egy felnőtt férfit találok, aki olyan, amire valójában vágyok, aki olyan társam tud lenni, aki jó nekem.

Jogosan vagy féltékeny? Noná. Letépnéd a micsodáit legszívesebben? Menj utána és tedd meg! Ordíts és olvass be neki, hisztizz egy olyan igazi kibírhatatlan sárkányosat. Merd kimondani, hogy mi bánt. Találj társakat, akik meghallgatnak, segítenek. Sírj, nagyon sokat. Azt javaslom, sirasd meg a szerelmed, és lásd: senki sem tévedhetetlen, és nem tudhatsz többet sose annál, mint amit már tudsz. Te sem. Most tanulod.

Aztán ha megnyugodtál, és kíváncsi vagy nézz a ő fátyla mögé is, esetleg kérdezd meg, mi volt az oka, hogy ezt tette. megkérdezte e magától, vagy megteszi majd újra azzal is, aki most gyermeket szült neki. És ne hidd el amit mond, mert még hazudik magának is: vizsgáld meg, figyeld meg, úgy van-e. Idővel megtanulsz tisztán látni. Ezzel segítesz magadnak tiszta szeretetre változtatni, belátásra váltani a a jogos haragod, meglátod ő is ember, neki is megvannak a fel nem tárt okai, amik az orránál fogva vezetik. Kegyelem és együttérzés születik majd benned, mentes magadtól, a saját felgyülemlett, feldolgozatlan érzelmeidtől. És akkor majd el tudod engedni őt.

És rádöbbensz, mennyire hatalmas és szép a világ, mennyire jó szeretni és elengedni, mennyi lehetőséged van még, és valójában milyen végetlenül szabad vagy. :)

Ne az okosságokat hallgasd most, és ne gondolkodj, csak cselekedj és dolgozz fel. Tedd amit érzel végre, éld meg az összes érzelmed, ne fojts el tovább. Ne vádold magad, mert nincs miért. Öntsd ki őyzintén a szíved, neki, magadnak, imáidban, vagy barátok közt. Sírd el, mi bánt és mondd el, mire vágysz.

Most tanít meg az élet elengedni, és azután szabad leszel!

A feladásról: egyszerű: folyton azt adjuk fel, ami rólunk szól, a saját életünket, és azokhoz a dolgokhoz ragaszkodunk, amelyek mások erőltetett ránk. nem csoda, ha elfogy az erőnk. Ahelyett hogy megtanulnánk felismerni, mi a mi dolgunk, és mit tennénk elvárások és tanult sémák miatt holott egy cseppet sem tesz boldoggá minket (de "így "kell"), és azt 'adnánk fel". A sajátunkat meg erős akarattal, céltudatosan és örömmel mernénk élni, mondani, tenni.

Kérdezd meg magadtól mindig, mi a jó neked, és engedj el mindent és mindenkit, aki nem passzol ehhez, és keresd meg azokat, akik igen!

Sok sikert!

Namaszte