DRH - a Teremtés Könyve
Mi a Teremtés Könyvében rejlő igazság?
Érdekes módon a Teremtés Könyve az egyik az Ószövetség három könyve közül, amelyekre erős kineziológiai tesztválaszt kapunk. (a Zsoltárok, illetve a Példabeszédek Könyve) A teremtés könyve kijelenti, hogy a teremtés a nem-megnyilvánuló sötétségből, forma nélküli ürességből világosságként és formaként jelent meg Isten szellemének, az Isteni Lényegnek az akaratából. A világosság létrehozta az akaratot és a formát, majd növények, halak, madarak és a többi állat fokozatosan fejlődő formájában elsokasította az életet.
- koverellenor blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
91 hozzászólásAzaz: az a bizonyos kezdeti "sötétség, káosz, üres tér" a nem-megnyilvánuló, a forma nélküli tudat birodalma, amiből a megnyilvánuló, avagy a forma mint Fény jelent meg először, a Teremtése "kezdetén". Tehát az a bizonyos "sötétség, káosz, üres tér" nem ugyanaz a "sötétség, káosz, üres tér" amit a már megnyilvánuló világban, a forma világában nevezünk annak.
Én már látom, hogy ez az írás maga a káosz :)))
Én is tudok kavarni, de erre meg kell emelnem a nem létező kalapomat :)))
Nem reagálok, mert itt Évával vagy játszmába és megvárom, hogy Éva mit lép erre az írásra, aztán én is ráöntöm a meglátásaimat :)))
Akinek van füle a hallásra, hallja :)
Én azt lépem erre ,hogy ez nem a kezdeti teremtés,hanem a második...sőt többedik...
Az előtte levő sajnos nem jött be,ami még csak szellemi teremtés volt.Lucifer,Isten ,,másik fia'',és egy rakás szellemi lény még.
Ezek egy részéből lettek az úgynevezett bukott angyalok,akkor még híre hamva sem volt az embernek,ez a teremtés,pontosan az előző miatt jött létre,ami nem úgy sült el,mert a szellemi létezők egy része is /hatalomvágyból/Isten ellen fordult még jóval régebben,mint az ember,mert akkor az embernek,meg ennek a teremtésnek még az ideája sem volt meg:)
Tehát nem véletlenül mondja Isten,mikor látja az újabb teremtését,hogy ,,ez jó'',azért mert az előtte levő befuccsolt...:),és annak kiegyensúlyozására,tulajdonképpen a szellemi teremtése,és Ő közötte hídként ,,hídként'' az embert tette meg.
Arról meg nem is beszélve ,hogy még legeslegelőször,még a szellemi lények teremtése előtt,mi volt?
Hát először volt az Ige !!!,
Még Istennek is tulajdonképpen magára kellett ismernie !
Szóval ez nem olyan egyszerű,utána kéne nézni mindenkinek,és nem a közepétől nyomni a dolgokat
ha már a kezdetekről beszélünk.
Egyébként ,amit írtam a Bibliában is fellelhető,/ha már te is arra hivatkozol/ hát még a korábbi teremtéstörténetekben.
Én nem azért szoktam megszólalni,hogy a saját igazamat erőltessem,hanem csak akkor,amikor valami téves dolog kezd terjengeni,amiről konkrétan tudom,hogy nem úgy van,csak akkor avatkozom közbe.
Lehet itt szabad gondolkodóskodni,csak arra is kéne gondolni,hogyha olyan valaki olvassa ezeket a beszélgetéseket,akinek még tényleg fogalma sincs arról,mi hogy volt,akkor bizony ő félre van vezetve.
Csak és kizárólag ezért szólok közbe,amikor ez szerintem indokolt,és nem azért mert szeretek vitatkozni.Elárulom egyáltalán nem szeretek.
5 évig hallgattam a teremtéselméleteket,mitoszok százait,tudom miről beszélek.
Kezdetekben mindig a ,,sötét'',kialakulatlan ,,káoszból'' indul el minden,még Istennek is magára kell eszmélnie:),és hol van még a fény. Előbb a ,,vizek'' vannak mindenhol...
Na mindegy,én szóltam,utána lehet nézni/de ne a közepe legyen az eleje!/,aztán mindenki azt gondol amit akar,vagy amennyit képes felfogni a világból.
Nekem nem az a fontos,hogy bárki is elismerje,hogy tényleg igazam van,hanem az,hogy szóljak,
a többi mindenkinek a magán ügye. Ha érdekli,utána néz,ha nem nekem úgy is jó:D
Ha arra érted, közben én is rájöttem hogy annyiban nem teljes (bár hibásnak nem mondanám) a másik blogban szereplő Thorwald Dethlefsen – Rüdiger Dahlke idézet, hogy (talán, bár az írók szándékát nem ismerjük) a már megnyilvánulót, a fényt mint a forma kezdőpontját jelöli meg abszolút nulla pontnak, ezért talán mondhatod rájuk, hogy a közepétől nyomják a dolgokat (bár ez nem feltétlenül hiba).
Hawkins ezen mutat túl annyival, hogy bár a fény a formában kifejeződő, a megnyilvánuló világ kezdőpontja, viszont a nem-megnyilvánuló világegyetem, a forma nélküli világának (amit a teremtéskönyvek nevezhetnek őskáosznak, setétségnek, ürességnek vagy bárminek) "szülötte".
Ez a többedik teremtéses dolog, hát... Akár lehet is. Szerintem bőven elég ezzel a mostanival foglalkozni hogy valami nagyjábóli képed lehessen a dolgokról :D
A nem jól elsült teremtés viszont egy blődség (mer ugye mihez képest "nem jó?"), ezért én is kénytelen vagyok megszólalni ez ügyben, nem azért hogy saját igazam erőltessem, hanem hogy közbeavatkozzam mikor valami téves dolog kezd terjengeni, amiről konkrétan tudom, hogy nem úgy van :)
Nézd ,ha ezt kifogásolod,akkor ne hivatkozz a Bibliára,mert ez is ott van...Sajnálom:)
Tényleg ,mennyire kalibrálja Dethlefsenéket?...Megnéznéd?...köszi
Kéretik idézni a megfelelő passzust a Bibliából, én nem emlékszem ilyesmire :)
(persze fontos tudni hogy még ha ott is van, sem biztos hogy az a bizonyos idézet igazságtartalma eléri a kritikus szintet)
Dethlefsenéket nem találtam a könyveiben.
Ez viszont érdekes lehet:
Az Ótestamentum verseinek kalibrációja
60% kalibrál 200 felett
50% 300 felett
szintén 50% 400 felett
30% 500 vagy afelett
20% 600 vagy afelett
10% 700 vagy afelett
2% 800 felett
10 vers pedig 1000-en.
(Forrás: David R. Hawkins: Truth vs. Falsehood, 371. old.)
Hát ez valóban érdekes:) Ki hinné?...
Amit kértél meglesz,csak nem egy passzus,amit azonnal tudok fejből idézni,meg kell keresnem,és többször is szó van róla különböző helyeken.
Ha lesz erre időm,itt lesz a blogban.
Köszi, tényleg kiváncsi vagyok, nem akadékoskodásból kérem :)
Én viszont nem igazán örülök neki,hogy nekem kell ezzel töltenem az időmet,
mert tudom ugyan merre vannak az utalások,de akkor is nyálazni ,keresni,írni kell egy csomót.
Szóval ennél sokkal egyszerűbb lenne ismerni,hogy mi van a Bibliában leírva,de igazán csak azért ,merthogy arról szól a blogod.
Ha ráérnék egyébként,nem csinálnék belőle gondot:)
Ó, ne fáradj, elfogadom én azt is ha csak annyiban maradunk, hogy (bár én mástól még nem hallottam), "Éva úgy tudja hogy benne van az Ószövetségben".
;-)
is...
Ennek egy másik ember szempontjából semmi értelme.
Annak van értelme,ha ő tudja:)
Fogok időt szakítani rá...
Egyszerű paraszti ésszel végiggondolva : ha valami csak kétszeri nekifutásra sikerül , és akkor is olyan : amilyen ...... Hát akkor a legutolsó dolog amit gondolok magamról : hogy tökéletes és mindenható vagyok . Még a nálam tökéletlenebbeknek sem hinném el , akárhogy hozsannáznák . Isten nem szerencsejátékos : mondta Einstein , még ha másra értette is . Én úgy értem , hogy nem próbálgat , hanem egyből a lehető világok legtökéletesebbjét teremti (általunk ? ). Üdvözlettel : felacso
U . i . : Vagy csak szórakozik velünk ?
Hát igen.
Ez most nálam is feltett egy kérdőjelet...
Itt nem próbálkozásról van szó,hanem egy fentről lefelé induló hierarchiáról.Először egy szellemi teremtés,aztán alakul fizikaiba...és nincs is ebben semmi különös,ha belegondolsz,a köret meg a mitosz...és most ezen megy az elképedés:)
Először az ideája van meg a dolgoknak szellemi szinten,aztán manifesztálódik az anyagba
Miért kell ezen ,,kiakadni''?:D
De persze ez hit. Mert nem tudjuk felfogni és megérteni.
Teljesen mindegy, hogy miben hisz az ember. A hit az elménk szüleménye, az elme a testhez kötődik. A test világában semmit nem tudunk a lelki-szellemi valóságokról.
Tudod mi jutott eszembe Éva?
Amikor Az apostolok együtt vanak és eljön a szent lélek, olyan fizikai jelenségek kíséretében, hogy hitnek még az árnyéka sem vetül az egész történésre.
Abban a pillanatban tudássá válik számukra az egész dolog.
Ahogyan írja is: A hit tulajdoníttatik igazságul. Mert csak az igazak menekülnek meg, de aki nem ismerte meg az igazságot, azzal mi lenne, ha nem hinne a megismerés lehetőségében? És nem tudja meg az elme az isten dolgait. Soha. Soha. Nem kompatibilis a lélek a testtel. A test hordozója csupán, de nem azonos és nem is vegyíthető...
Ezért Isten akiben hitet talál, úgy veszi, mintha tudása volna az igazságról és annak megfelelően cselekedett volna életében.
Így jutnak a "mennyei" világba rablók és tömeggyilkosok...
Nem teljesen mindegy, hogy hogyan jött létre a világ? Gondolhatja bárki ember komolyan, hogy van erre rálátása?
És mivel nincs marad az elme trükk: Ütköztessük a hiteinket "elképzeléseinket"
Kinek gazdagabb a fantáziája? Ezen megy a játék...
Ezt kifejtenéd részletesebben?
"Ezért Isten akiben hitet talál, úgy veszi, mintha tudása volna az igazságról és annak megfelelően cselekedett volna életében.
Így jutnak a "mennyei" világba rablók és tömeggyilkosok..."
Ez egy elég hosszú mondat melyik része érdekel az én interpretációmban?
Miként jutnak rablók és gyilkosok a mennyei világba?
Vagy a hit és az igazság összefüggése az Isteni ítélethozás szempontjából?
"Miként jutnak rablók és gyilkosok a mennyei világba?
Vagy a hit és az igazság összefüggése az Isteni ítélethozás szempontjából?"
Igen van összefüggés. Egy szó. TISZTASÁG.
Tiszta lélekkel, tiszta gondolatokkal tudsz hinni, így férsz közel az Igazsághoz, amely maga a Tisztaság.
Ha valaki fél, nem tiszta, mert a félelem nem szeretet. Félelemmel a lelkedben nem tudsz hinni.
Ezért nem tiszta a rabló és a gyilkos.
Ez is egyszerű, mint minden:-)
Tiszta lélek, és tiszta gondolat :))
Gyermeki ártatlanság :)) Nem igen létezik a felnőtt ember világában, nem is hozzá illő...
Nem, nem erről van szó. Ahogyan Éva is említi, bibliai kinyilvánításokat teológiai alapossággal és szempontok szerint kell és lehet értelmezni. Az önkényesség igen eltávolít az igazságtól.
Sok Pál Feri (atya) előadást hallgattam meg. Volt, hogy naponta 5-6 előadást is. vagy 3-4 héten keresztül az elmúlt 3 hónapban.
Egy okos dolgot tanultam. Jó válaszokhoz, jó kérdéseket kell feltenni...
Az Igazság fogalma aligha érthető meg a fizikai világban, teológiai szempontból, hiszen Jézus maga is helyben hagyja az ördögnek azt a kinyilvánítását, hogy: enyém minden hatalom ezen a világon...
És az ördögöt a hazugság atyjának nevezi a biblia számtalan helyen.
Ebből következik az a tény, hogy a hazugság urának birodalmában élünk.
A test, a fizikai világ szférái tehát ennél fogva nem találkoznak igazsággal, hiszen a hazugság birodalmában aligha lehet helye az igazságnak.
Az igazság egy másik világban található.
Itt nem...
A lélek, Szent lélek, kinyilváníthatja számunkra az igazságot, de mi innen nem férhetünk hozzá akaratlagosan...
A szabad akaratunk csodálatos módon a fizikai világra korlátozódik. Itt azt akarunk amit akarunk. De csak itt: Nehogy már komolyan gondolja valaki, hogy meditációk és egyéb elképzelések által mindenhatóvá, netán istenné válhat...
Nem baj az, ha ismereteket szerez az ember és átgondolja, hogy mi mi, és kinek hol a helye!!
Az embernek itt az Isten pedig ezen messze felül van ahová mi nem érhetünk el jelenlegi létformánkban saját akaratunk által...
"Gyermeki ártatlanság :)) Nem igen létezik a felnőtt ember világában, nem is hozzá illő..."
Nocsak.
Ezt miből gondolod Miklós?
Játsszunk egy kicsit! Mi lenne, ha...
Képzeljük el, hogy nem mi tanítjuk a gyermekeinket, hanem ők tanítanak minket. /Gondoltál erre valaha is?/ Nézzük csak!
Mire taníthatnának?
Amikor megszületik a gyermek, egy más világból érkezik: hozza magával az anyaméh csendjét, amely maga az élet csendje. Benne van az erek lüktetése.
A világgal való kapcsolata az anyjával kezdődik.Ha egy gyerek mély szeretetben van az anyjával, és az anya fürdik a saját szeretetében, akkor a gyerek bízik a világban mert önmagában is bízik. A bizalom a legfontosabb tápláléka.
Ez a bizalom bátorrá teszi felfedező útján is. Mindent meg akar ismerni.
A mágikus gondolkodás korszakában a gyermek a vágyakat és a tényeket összemossa, úgy hiszi, gondolni valamit azonos, vagy majdnem azonos azzal, hogy az úgy is van.
De ekkor a gyermek nem hazudik, hanem VARÁZSOL!
Miközben ő maga is nagyon fogékony minden varázslatra. Ahogy fejlődik, ennek segítségével lesz képes absztrahálni, majd egyre logikusabban gondolkodni.
De eközben a gyermek még mindig ártatlan /ha hagyod/. és kristálytiszta.
Ennek érdekében a gyermek nem tesz semmit, csak hagyja, hogy történjenek a dolgok, és tudod mit csinál? Rácsodálkozik hatalmas szemekkel. És érdeklődik! Azt akarja, hogy az a valami az övé legyen: szájon át, bőrön, kézen át....mindegy, csak teljesen magáévá tegye! Eközben teljesen megfeledkezik magáról.
Ez az az állapot, amikor a gyermek kiürül, nincs előítélete, semmilyen előzetes ismerete, még önmagát is elfelejti: csupaszon közeledik a valóság felé!
Van Jézusnak egy mondása:"Áldott aki csodálkozik, mert övé Isten királysága. Áldott, aki rácsodálkozik valamire." Ez a mondás nincs benne a Bibliában, de a szufik megőrizték.
Osho szerint Jézusnak e mondása azért maradt ki a Bibliából, mert a Biblia létre szeretne hozni egy bizonyos vallást, szeretne egy bizonyos ideológiát elterjeszteni.
A rácsodálkozás emberének viszont mindenféle ideológiát el kell vetnie.
Mert csak a csodálkozásban leszel megint olyan, mint egy gyermek: ártatlan. És csak abban az ártatlanságban ismerheted meg azt, ami van.
No, ezt kellene ellesnünk a gyermek működéséből: a romlatlan megközelítését a valóságnak, az Igazságnak...
Mert ennek a gyermeki megközelítésnek nincs bűntudata. Nincs benne félelem. Ez a megközelítés soha nem néz hátra, azzal törődik, hogy amit MOST megél, az teljesen természetes és helyes, és jó dolog megtenni.
Ergo: "Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa!" (Mk 10,13-14)
szeklice
"Nem teljesen mindegy, hogy hogyan jött létre a világ? Gondolhatja bárki ember komolyan, hogy van erre rálátása?"
Igen, olyan ez mint elmenni szavazni: fontos, de nem lényeges :)
Na kedves ellenőröm Ramanovics kollega,lassan kezdem szolgáltatni a bizonyítékokat.Csak mert olyan kíváncsi voltál:D
Először talán a káosz téma,és Mikinek is mert itt messze nem a hitről,vagy a nem hitről van szó.És a teremtésnél sem,mert ha nem tudom a kiinduló állapotot,akkor hogy a fenébe jutok majd vissza? Az ezotéria szárnyain?:)
Szóval káosz,please...
A bevezetés az ősállapotot (→káosz) állítja elénk, a következtetés a végső állapot (műve bevégeztével Isten megpihen). Vagyis a ~ a káosznak →kozmosszá való átalakulását foglalja magában. Az 1,1 az ősállapotot mutatja be és nem tartozik szorosabb értelemben véve a ~hez, ami egyfelől grammatikai, másfelől egzegetikai okokra vezethető vissza. P. Humbert szerint a héb. Bibliában a resít, 'kezdet' szó egy kivétellel (Iz 46,10), a beresít összetétel pedig kivétel nélkül mindig status constructivusban áll (Jer 26,1; 27,1; 28,1; 49,34), így a Ter 1,1 vonatkozásában is számolhatunk a status constructivusszal; ez azt jelenti, hogy a beresít így értelmezhető: a teremtés kezdetén. Egzegetikailag azt kell megjegyezni, hogy a jahvista párhuzam (2,4 kk.) szintén kaotikus ősállapotot tételez föl; hogy a teremtés 6 nap alatt zajlik le, az 1,1 kk. azonban kívül esik e 6 napon; hogy Isten a ~ben a szavával teremt, de erről csak az 1,3-tól van szó; végül hogy a babilóniai teremtéseposz (Enúma elis) szintén „amikor”-ral kezdődik. Következésképpen az 1,1 kk-t így kell fordítani: „Amikor Isten elkezdte megteremteni az eget és a földet, a világ káosz volt” (P. Humbert) v. „A kezdet kezdetén, amikor Isten az eget és a földet teremtette - a föld azonban puszta volt és üres” (W. Zimmerli).
http://lexikon.katolikus.hu/T/teremt%C3%A9st%C3%B6rt%C3%A9net.html
Csók...még itt is,a többinél pedig ,amit belinkeltél,csak nem olvastad:),ott meg szó szerint...
Aztán jövök a kettős teremtéssel,ami kiszúrhatná a szemedet,hiszen csak az első két oldala a bibliának,meg jönnek az Isten fiai is akik keveredtek az emberek lányival,és születtek Titánok...csak kinyálazom. No meg a Sátán:)...aki még a fizikai teremtés előtt szellemi teremtmény vala...:D
Persze hasznos lenne tudni az eredetet, és a teremtéstörténetekből megtudhatjuk a koncepcióját a dolognak, de én olyan távolinak látom magamat attól a kiindulási ponttól, hogy ugyan úgy nem látom a visszautat ahogyan nem látta előre az ember az idáig vezetőt sem. Látunk valamennyit előre a többi meg hit.
A teremtésről annyit tudunk, mint amikor egy vízrajzi atlaszt nézünk meg Európáról és azon látjuk halványan berajzolva az országhatárokat.
De melyik országot ismerjük meg ebből?
Semelyiket
A teremtéstörténetek számomra továbbra is hit kérdések maradnak, Pl. a Gilghames eposz amely az Istenek harcait írja le igen nagy részletességgel, nem tudás a számomra, hiába van leírva. Annyit tudok meg belőle, hogy volt valami ez a világunk előtt és ezen kívül és túl... és homályba vész az egész ezen túlmenően.
Ami még érdekes, hogy bár elméletileg a Biblia mutatja be a kereszténységet (Jézus tanításait) ami igen kevés hiszen az életvitelével a viszonyulásaival többet tanít mint a szavaival így egészen biztos, hogy a biblia nem tartalmaz mindent már ha csak a Nag Hammadi iratokra gondolunk is kiderül.
De a Bibliai kereszténységnek nincs teremtéstörténete, hanem a teremtéstörténet az ószövetséghez van kötve, amiből származtatják a kereszténységet, ami pedig nem igaz.
Ez mind hit kérdése a számomra. nem rendelkezem tudással etekintetbe. Felállíthatok egy logikai rendszert és hihetek annak a valóságában, de az nem lesz tudás, vagy hihetek abban, hogy a hitem tudás :)))
A betű a leírt dolgok az elmének szólnak az elme pedig a testté. A lélek pedig Istené, amihez az elme nem fér hozzá saját akaratánál fogva, legjobb esetben a lélek megnyilvánul az elme számára, így juthatunk ahhoz az ismerethez, hogy van valami a látható világon túl, vagy vele párhuzamosan benne.
Ha másért nem ezért legalább egyszer mindenkinek el kellene menni családállításra, mert ott valami olyan történik, amikor a lélek megnyilvánul az elme számára. Tapasztalattá, tudássá válik az amiben hiszünk...
Tehát a legtöbb tudásom a világgal kapcsolatban, hogy létezik, ebben élek és el fogok innen menni. De se azt nem tudom, hogy honnan jöttem, se azt, hogy hová megyek, és még csak azt sem, hogy miért olyan az életem amilyen. És feltételezek egy Istent azokra a kis tapasztalásokra alapozva amiket semmiféle fizikai lét-magyarázattal nem tudok megfogni
megnyilvánul az elme számára meditációban is. Ha megengeded a lelkednek hogy tanítsa az elmédet, és az elme a háttérbe húzódva figyel, tanul, tapasztal.
Ehhez azt a tudat állapotot kell elérni, ahol már az elmés működés hatása minimális. Nagyon eltérő az embereknél, hogy mennyi idő alatt tanulják meg. Van akinek elsőre sikerül és van aki egy évig csak a blokkokat bontogatja, ami akadályozza az elmélyülést. Tapasztalt meditálók bármit meg tudnak csinálni meditációban, ami a Hellingeres családállításon történik. Pár év gyakorlás után, persze. Erre szoktam mondani a nyelvvizsgámért is tanultam három évig és majdnem csak ez az egy, ami a főiskolán tényleg hasznos volt :-)
Én nem vagyok gyakorlott meditáló. Nem is tudom, hogy mi kellene akarni elérni. Sőt problémának illetve hátráltatónak látom ha én akaratlagosan akarok megoldásokhoz jutni, hiszen akadályozom Istent abban, hogy működhessen bennem.
Márpedig ha nem látok a lélek mélységeibe, megoldásokat sem tudok az ott rejlő problémákra. Anélkül, hogy különösebben reklámozni akarnám a családállítást, kijelenthetem, hogy semmiféle akarás és meditáció nem szükséges ahhoz, hogy működhessen a dolog. Éppen ellenkezőleg.
A családállításban látom megtestesülni azt az állapotot amelyet Jézus is előirányoz annak érdekében, hogy Ő, vagyis a Lélek is jelen legyen és működhessen, ahogy Hellinger fogalmaz ugye. A lélek mozgásai.. működésbe léphessenek.
Erről beszéltünk is csütörtökön, hogy én magam nem vagyok híve az akaratlagosságnak lelki ügyek tekintetében, mert nincs rálátásom arra a területre. Hát hogy tudnék én ott bármit is tenni ami számomra kedvező hatású?
Érdekes ebből a szempontból az Ima, mint az Istennek való önátadás eszköze, híd a test és a lélek között, de rábízom a dolgokat Istenre...
Ez persze az én hitvilágom, és irányultságom.
Az önálló akarás messze eltávolítja az embert Istentől, hiszen amíg az ember saját akarata érvényesül, addig nem tud Isten működni bennünk...
Bennem pedig megvan a kellő alázat ahhoz, hogy belássam, hogy egyedül nem megy és vak sem vezethet világtalant, tehát egyik ember a másikat...
Az ember egyetlen értelmes akarata az akaratról való lemondás lehet, aminek a következménye, önátadás Istennek.
Azok a gátak, vagy blokkok aminek a leépítését említed éppen az akaráson és az akarathoz való ragaszkodáson épül, és falaz körbe teljesen elzárva Istentől...
Én így látom ezt a dolgot :))
Vitába szállnék.... Azért a családállításhoz is kell akarat... Persze, könnyebb mint meditálni, az tény. De akarni kell elmenni. Akarni kell azt a dolgot megoldani, hoyg az változzon. Az meg uyganaz az akarat. Nekem nem könnyebb így sem akarni. Tehát, ugyanaz, hogy 'én akaratlagosan akarok megoldásokhoz jutni' - amit te a meditációhoz írsz, ugyanaz kell hozzá.
Az már más tény, hogy nagyjából mások végzik el helyetted a munkát, te csak időnként állsz bele, sőt, a mondatokat is kimondhatják helyetted, helyreállíthatják helyetted, de amíg nem mész, vagy nem kéred ezt, ott vagy de nem engeded meg (én ezt is tudom tapasztalatból), addig....
Katinak meg abban igaza van, bár én se tudok meditálni, hogy meidtációban meg lehet csinálni olyan dolgokat mint családállításban, mégpedig azért mert ugyanugy ott van az az energiamező, ugyanazzal dolgozol (mondjuk megidézed vagy hogy mondjam)... Velem kineziológiai oldást csináltak így, hogy tulajdonképpen én csináltam meditációban, már nem élő családtaggal, és az egyből hatott. Csak egy kicsit sokkal több munkát igényel tőled magadtól.
Szóval szerintem az akarat ugyanúgy meg kell legyen.
Nekem nem úgy tűnik, hogy nem akarnád folytatni. Nagyon is élőként veszel részt a fórum életében. Pici hazugságok, nagy ellentmondások még egy-egy írásodon belül is.
Mi lenne, ha az összes leírt "vallomásodat" egybefésülné valaki? Talán próbáld meg Te magad ezt megtenni. Szerintem jó időtöltés lenne, és ami a legfontosabb, nagyon sok tanulsággal szolgálhatna Neked, és nekünk is.
Amit nem is értek igazán, mi értelme van álarcra álarcot húzni? Kilátszol alóla, ha akarod, ha nem.
Rosszul érezném?
Ezt már leírtam egyszer. Azért mert a legeslegutolsó pillanatig élünk, és mindenfélét teszünk az aktuális állapotunkhoz képest. Akár bőgünk, akár fekszünk, akár állunk, akár vitázunk. Sőt, enni inni is szoktam (mondjuk az erősen attól függ, mikor bírok) és levegőt is veszek (azt viszont mindig). Még az is lehet, a vita egy szalmaszál. Én nem tagadom, hogy még most is kapálódzom és megpróbálok megkapaszkodni. Én ugyanolyan ember vagyok mint te vagy bárki. Akkor is ha nem akarom elfogadni az életet és már nagyon régóta. Akkor is ha magam sem tudom mi ennek a valódi oka, amit nem bírok átlépni ha akarok se. Nem tudom, mit hazudtam, miről érzed azt. Ellentmondások bőven lehetnek viszont bennem, de mondom, ugyanolyan ember vagyok. Az lenne csoda ha nem lennének.
Amúgy meg, van a lelkünk, az nyilvánvalóan nekem sem akar meghalni, mert akkor lenne az, hoyg már nem élnék, meg meghalhattam volna a korábbi kísérleteim során, meg van a tudatunk. Na az az, amelyik meg akar halni nekem. Viszont az keményen és ez is a padlóra visz. És arra sok minden hat, olyan is, amivel én magam nem bírok. És sose gondoltam volna, hogy ez ilyen. Mert ezt még régen sem éltem meg ennyire.
De ennek smemi köze ehhez a bloghoz. bocsánat.