Mit jelent számodra a halál?
Mit jelent számodra a halál? Elmúlást, veszteséget, félelmet, átlépést, ismeretlent, változást, megújulást?
Mennyire ismered a halált? Mit érzel felé?
Félsz tőle? Vágysz rá?
Beszélgessünk a halálról! Haláli jó lesz!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Szerintem a halál egy uj valami kezdete, A halállal búcsuzunk el az ismeröseinktöl és az e világtol.
Szeretteink ugyan úgy sirnak, majd halotti toroznak mint amikor megszületünk a születésünk is meg van ünnepelve, öröm könyekkel, meg mulatságokkal. A halált egy köztes lét követi amit majd egy ujjászületés tesz megint egy új kezdetté.
Azért mert sokan nem hisznek benne meg nem látják attol ez még létezik.
Miért mondja Budha azt, hogy a lét szenvedés? Hamvas Béla is azt mondja. Én is szoktam szenvedni. De sose értettem, hogy Ő miért akarja megszüntetni? Ezek szerint már a köztes létbe se akart kerülni.
enem szoktam szenvedni , ez szemelyenkent egyeni , szerintem nincsen jo se rossz ezt mindenki maga donti el . a letnek oromnek kell lenni es ugyis kell megelni. a halal az egy uj elet kezdete . a halalal minden veget er es egy masik uj elet kezdodik el.
szeretteim elvesztése: nagy lelki fájdalom, hirtelen kell őt elengednem, félelem az élet bizonytalanságától, tehetetlenség-érzés, félelem szeretteim haldoklásának látványától, szenvedésüktől, kiszolgáltatottságuktól
saját halálomtól nem félek, inkább csak a haldoklás testi fájdalmaitól. Jó volna ágyban, párnák közt, álmomban...
Számomra a halál egy nagy mumus. Nem tudom mi jön utána, mi lesz velem???
Hiába hiszek reinkarnációban és egyebekben, biztos tudásom nincsen róluk, ezért félek.
Pedig akár nagyon jó dolog is történhet utána, az én beállítódásom mégis a szenvedést, a bizonytalanságot preferálja.
A szeretteim halálától pont azért félek, mert nem tudom mi lesz velük? Talán eltünnek a létezésből örökre? Vagy a "pokol tisztító tüzén" kell átmenniük? Vagy megkönnyebbülve lóbásszák a lábukat egy helyes kis felhőn csücsülve?
Szóval félek, mert nem tudok!!!
Mackó
Ne félj a haláltól.Egyszer álmomban repültem, testem sem volt csak ÉN voltam.Felülről láttam a Földet, azután közelebbről.Kontinenseket, házakat , ablakokon belül embereket, majd újra eltávolodtam.Könnyű voltam, testtelen, végtelenűl szabad,nyugodt és olyan boldog hogy szavakkal nem tudom leírni.Végül egy ajtóhoz repültem.Mivel én sötétben voltam csak onnan tudtam, hogy ajtó mert a körvonalain keresztül átszűrődött a fény.Azon gondolkoztam most hogyan jutok tovább.Ekkor láttam meg hogy én is fény vagyok, és elkezdtem bekúszni a réseken.Életem legmeghatározóbb álma volt.Szívesen álmodnám újra.A köztes lét úgytűnik nem rossz állapot.Lehet ,hogy az odáig vezető út fájdalommal van kikövezve, de megéri.A megtisztulás mennyei.Azóta a pánikbetegségem gyógyszerek nélkül tudom kezelni.Figyelj az álmaidra, írd le őket, keress álomfejtő könyveket.Kezd el így.
Az a baj, hogy nagyon kétkedő vagyok. Mindig arra gondolok, hogy nem-e csak egy illuzió, téves érzékelés amit látok, hallok, tapasztalok.
Egyész egyszerűen bármit tapasztalok, nem tudom, hogy hihetek-e abban, nem csak becsapom magam.
Te honnan tudod, hogy amit az álmodban átéltél, az VALÓSÁG??
Mackó
Az érzéseidre figyelj, ne gondolkodj arra nincs szükséged,ne keress mindenre válaszokat,fogadd be amit megélsz kételkedés nélkül.Semmi sem történik veled véletlenül.Ez a válasz és nincs másik.Néha csak érezz!Majd belejössz hidd el!Azt a boldog szabadságot amit álmomban éreztem nem tudom átélni itt a földi életemben.Két gyermekem született és nagyon boldog voltam mikor felsírtak, és még sorolhatnám életem nagy pillanatait de mindez semmi ahhoz képest amit álmomban éreztem és még utána egész nap.Engedd el a kételkedést vagy sosem leszel elég nyitott és elveszed magadtól a lehetőséget hogy kapcsolatba kerülj a "felsőbb" éneddel.Így akkor zárva marad az ajtó.Miért kell mindenre válasz, magyarázat?Engedd el magad!
És mi van, ha minden illúzió, ami most körülvesz?! :)
szeretettel:Bochecha
Szia Bochecha!
Hát ez az, akkor mi van?:)
Mostanában egyre többször van olyan érzésem, hogy nincs is semmi. Megyek az utcán, és igazából nem is megyek, csak emelgetem a lábam, körülöttem meg változik a kép, ami a "haladás" látszatát kelti. De az sincs, csak egy vetítővel (képzeletemmel) odavetül, mert egyébként az üres térben vagyok. Vagy inkább nem is vagyok, csak azt képzelem, hogy vagyok, mert mintha csak egy álom része lennék.
Néha az jut az eszembe, hogy talán "csúfos játékot" játszik velünk a Teremtő, és elhisszük, hogy bárminek van jelentősége, bármit akarni kell, vagy bármitől félni kell. Mintha az árnyékom félne attól, hogy bármi baja lehetne, vagy bármit tennie kéne. Mint amikor a madzagon mozgatott bábú azt hiszi, hogy ő mozog.
Tehát lehet, hogy tényleg nem is vagyok. Akkor meg mitől félek?
Egyébként meg akármi van, úgy is az van, ha félek, ha nem. Csak mégis érzek egy ragaszkodást, kötődést magamhoz, a létezésemhez. De hiába képzeli ezt akár az árnyékom is, attól még ha elmegy a nap, ő is semmivé foszlik. De tényleg, akkor hova tűnik az árnyékom? :)
Mackó
Szia Mackó!Nem értem miért olyan fontos számodra valóság-e ami körülvesz.Szerintem a lelked fejlődése szempontjából teljesen lényegtelen,nem?Jelenlegi létformád úgyis átmeneti, egy ideig "szolgál" téged és majd "kapsz" egy másikat.A lényeg a fejlődésedben van, ne agyalj ezen ennyit.Valójában "színpad az egész világ" ,nem igaz?A lényeg hogy hiteles legyen a szerep amit játszol, ill. amit játszanod KELL.Ölel:GY
Szia Mackó!Nem értem miért olyan fontos számodra valóság-e ami körülvesz.Szerintem a lelked fejlődése szempontjából teljesen lényegtelen,nem?Jelenlegi létformád úgyis átmeneti, egy ideig "szolgál" téged és majd "kapsz" egy másikat.A lényeg a fejlődésedben van, ne agyalj ezen ennyit.Valójában "színpad az egész világ" ,nem igaz?A lényeg hogy hiteles legyen a szerep amit játszol, ill. amit játszanod KELL.Ölel:GY
Szia Mackó!Nem értem miért olyan fontos számodra valóság-e ami körülvesz.Szerintem a lelked fejlődése szempontjából teljesen lényegtelen,nem?Jelenlegi létformád úgyis átmeneti, egy ideig "szolgál" téged és majd "kapsz" egy másikat.A lényeg a fejlődésedben van, ne agyalj ezen ennyit.Valójában "színpad az egész világ" ,nem igaz?A lényeg hogy hiteles legyen a szerep amit játszol, ill. amit játszanod KELL.Ölel:GY
sziasztok lenne pár kérdésem amire választ szeretnék kapni én 24 éves srác vagyok sajnos 14 éves koromtól pánik beteg lettem akkor még csak 1 -2 tünet volt amitől meg ijedtem akkor nem mertem senkihez fordulni féltem h esetleg más belsö szervi bajom lehet később aztán egyre több rosszullét jelentkezett végül 19 évesen mentem el orvoshoz akkor már tudtam h mi is a bajom csak nem tudtam magam kezelni szedtem gyógyszereket ami tökéletesen megoldotta a problémámat már lassan 2 éve nem szedek semmit a problémám most az amire választ szeretnék kapni pár hónapja vissza térő álmaim vannak összesen 3szor jelentkezett idő közönként havonta 1 szer az álmom olyan alszom és álmomban nem tudok mozogni így szembesülök álmommal ilyenkor már tudom h álom akkor elkezdek félni szeretnék fel ébredni de akkor ez számomra lehetetlen kiabálnék szüleimnek h segítsenek de nem tudok nincs hangom szeretném felkapcsolni a lámpát de mozogni sem tudok az első ilyen álmomnál ugyan úgy tudatában voltam annak h álmodom éber voltam az álmomba akkor ez olyan volt kinyitottam a szemem de az álmomon belül és 1 csuklyás valaki ült a lábam előtt nem tudtam ki vagy mi lehetett arcát nem láttam meg nem csinált semmit csak ott volt akk is megijedtem kiabálnék meg mozognék de nem tudok semmit csinálni tehetetlen vagyok és félek az ébredés is nagyon nehéz ilyenkor szeretném tudni mi lehet ez vagy már teljesen kezdek bekattanni ha valaki tud nekem választ adni kérem segítsen email címemre írjon natural_tc@vipmail.hu köszönettel János
Ne félj a haláltól.Egyszer álmomban repültem, testem sem volt csak ÉN voltam.Felülről láttam a Földet, azután közelebbről.Kontinenseket, házakat , ablakokon belül embereket, majd újra eltávolodtam.Könnyű voltam, testtelen, végtelenűl szabad,nyugodt és olyan boldog hogy szavakkal nem tudom leírni.Végül egy ajtóhoz repültem.Mivel én sötétben voltam csak onnan tudtam, hogy ajtó mert a körvonalain keresztül átszűrődött a fény.Azon gondolkoztam most hogyan jutok tovább.Ekkor láttam meg hogy én is fény vagyok, és elkezdtem bekúszni a réseken.Életem legmeghatározóbb álma volt.Szívesen álmodnám újra.A köztes lét úgytűnik nem rossz állapot.Lehet ,hogy az odáig vezető út fájdalommal van kikövezve, de megéri.A megtisztulás mennyei.Azóta a pánikbetegségem gyógyszerek nélkül tudom kezelni.Figyelj az álmaidra, írd le őket, keress álomfejtő könyveket.Kezd el így.
Egyszer azt álmodtam, hogy kivégeznek. Nemigen szoktam álmodni, vagy nem nagyon emlékezem rájuk. Ez mégis megmaradt élesen.
Valami rosszal vádoltak meg. Álmomban sem tudtam mi az, de tudtam nem igaz, de azt is nem tudok ellene tenni. Elítéltek. Megfojtás általi halálra. Azaz egy kötéllel, amit a nyakam köré tekernek egyszer, a hóhér azzal fojt, fojtogat meg.
Vittek a kivégző szobába. Két érzés volt bennem. Az egyik egy kis félelem a szenvedéstől. Hogy milyen érzés lesz fuldokolni. De úgy voltam vele, majd csak túl leszek rajta. A másik érzés a kíváncsiság volt. Vajon mi történik utána ? Mi a halál ? És milyen megélni azt ?
Érdekes álom volt. Minden esetre, azt nem tudom, hogy viselném, ha hosszabb fájdalmas betegségen keresztül kellene átmennem a túl oldalra. Ezzel kapcsolatban bennem is van félelem. Nem szeretném. Pedig tudom, ezzel szemben is elfogadással kellene lennem. De hát .... :-(
GLinDorph
http://ecsk.hu
Úgy tudom, hogy a fenti dolgot kiválthatjuk azzal, ha megtervezett életutunkat sikerrel bejárjuk. A hosszú fájós betegségekkel a lélek csak önmagát váltja meg, mint utolsó kényszerítő erőt veti be arra, hogy hátha a szenvedés meghozza az egó térdreborulását.
Lehet ... de elég sok spirituális mester élt meg szenvedéseket halála elöt ... had utaljak csak Jézusra ...
GLinDorph
http://ecsk.hu
Igaz... Ő meg véletlenül nem magát váltotta meg a szenvedésével, hanem minket. Állítólag.
De amúgy totál igazad van: magam sem vagyok biztos abban, hogy a fenti állítás minden esetben helytálló-e. Amit biztosan tudok, hogy a nagymamámnál az volt...
Igen Budha azt mondja -a lét szenvedés.Ebben nagyon nincs igaza.A budhisták szerint -semmi élvezetnek sem szabad lenni.Ezt is rosszul mondják.Pokol,menny-minden bennunk van.Ha nem élvezed az életet akkor te a pokolban vagy.Ha számodra az élet itt a foldon élvezet akkor te már a menyországban vagy-megvilágosodtál.Te benned van a fold és annak megítélése.Itt foldi életed során lehetsz ugyanugy a pokolban és ugyanugy a paradicsomban is.Toled fugg hogy mit érzel és eszerint látod a korulotted lévo világot.Az érzéseid legeloszor benned zajlanak le és csak ugy vetulnek ki a korulottunk lévo világra.Pont olyan számunkra a világ-ahogy magunkba látjuk.Soha nem a világ befolyásolya hogy mit érezz.A kulvilág csak egy tukorkép-tukorkepe a lelkunknek.
Azért a buddhista tanítás ennél sokkal finomabb mondandót fejez ki. Amit említettél azt talán csak a templomokban emlegetik a híveknek és ez már csak egy vallás ebben az esetben. Sajnos a buddhizmust is felhasználták, használják a népek sötétben tartására és a hatalmuk megerősítésére a vezetők.
Amit a 4. mondatod után kifejtesz, az sokkal közelebb áll a valódi buddhista tanokhoz. Sőt, a tibeti buddhizmus ezt jóval tovább viszi a halál utáni állapotokra is.
Úgyhogy én egyet értek azzal amit mondtál, csupán hozzáteszem, hogy a buddhista tanokkal is teljesen össze egyeztethető ez.
GLinDorph - http://ecsk.hu
Ezt hol hallottad? Én buddhista vagyok, még bevallom, ilyennel nem találkoztam. :(
Lehet elszundítottam egy előadáson? Jó, de ilyen mélyen?
Azért mondja Buddha, hogy a lét szenvedés, mert minden, amit megélhetsz, akár jó, akár rossz öregséghez, betegséghez, majd a halálhoz vezet.
Kissé félreérthető ilyen szempontból a buddhizmus. Sokan úgy értelemzik, akkor minden Buddha követő depis, minden percben.
Holott, NEM. Sőt! Fő alapelve: a szeretet, együttérzés minden Létező iránti kifejlesztése.
Maga a léthez való ragaszkodás vezet az elmúláshoz. Mindent megélhetsz, ami csak megadatik, csak ne akard megfogni, megragadni. Akár "jó", akár "rossz".
Az életet is és az újjászületést is Buddha felismerte, hogy egy körforgás jellemzi. Ő rájött a kulcsra, hogyan lehet a Halált, öregedést, betegséget legyőzni. Úgy hogy megvilágosodva, újabb karmát nem generálva, Eggyé válsz a Nírvánával. Hiszen minden lét, a tanulást, a karma letételt szolgálja.
Ezt lehet derüsen is megélni, csak ne árts senkinek. Az sem elég, ha "jó -ember" vagy, hiszen azzal is karmát gyűjtögetsz. A ragaszkodás felszámolása szükséges.
Azt hiszem pár sorban benne van a lényeg, ha bármilyen kérdésed van, szólj nyugodtan, köszi a hozzászólásodat,
Üdv, Béke
Buddhanita
Drága Buddhanita.Az az érzésem,hogy tokéletes a válaszod.En elolvastam 3 Buddhista konyvet,de még a kozelében sem jártam az igazságnak.Ilyen egyszeruen és tokéletesen miért nem tudják a konyvek elmagyarázni Buddha tanítását?Es én miért nem értettem meg?Pedig nagyon odafigyeltem.
Eddig is ugy gondoltam,hogy értem a Buddhizmust és lám mégsem.Nem akarom a Buddhizmust és semelyik vallást sem leszolni.Még mindíg piszkálja valami a csorom a Buddhizmusban:
Komolyan így gondolják élni az életet mint ok?
Oromében-boldogságában miért nem láttam még Buddhistát az asztalon táncolni?
Miért nem rendeznek "engedd el a hajam"bulikat a kolostorokban?
Ez komoly-ez lenne a nagy élet?Ilyen aludtejformáju élet az igazi élet?
O.k.-Hogy nem szabad ragaszkodni az élethez.
De én ugy tanultam:.....minden napot ugy kell az életedben megélned,mint ha ez lenne az utolso napod az életben
Nem mondom,hogy ragaszkodj az élethez,csak azt,hogy azt a legjobb tudásod szerint éld meg.
Es ha nekem az élet hatalmas boldogságot jelent,miért ne táncolnák oromomben az asztalon?
Amugy én még nem táncoltam asztalon és még táncolni sem tudok,de szeretem ha vannak lehetoségeim.
Értem a kérdésed, és igen, valami "nemes fájdalmat" én is tapasztalok egy, két buddhista egyénen. Más a szerzetesi élet, mint a hétköznapi vallás gyakorlás. Én szoktam táncolni, bulizni, sőt, már az asztalon is lejtettem, nem is egyszer. A keresztény papok sem tombolnak LSD-ét tömve magukba, nem igaz? Míg egy keresztény ugyanígy tesz, ha bálba, vagy buliba megy, mint én.
De ki vagyok én? Az öröm, ami akkor átjár? A gondolat, de jó a party? És akkor mivan, mikor fárattam hazaesem? Hova tűnök, ha én vagyok/voltam az öröm? A buddhizmus egyet mond: sem nem a test, sem nem a gondolat, sem nem az érzés NEM VAGYOK. Ahhoz, hogy ne vezessen elfolytáshoz/betegséghez, meg kell élni, de ha elmegy (a semmibe visszatér) el kell tudni engedni. Nem szabad semmin sem keseregni, mert az olyan, mintha a két markodba zárnád a pillangót. Mihelyst rászorítasz, hogy szépségét megragad, meghal, semmivé lesz. Ez a titok :).
Vannak félreértelmezések, de emberek vagyunk, Te is tapasztaltad már, egy szót kimondasz, a másik már teljesen mást ért rajta, és ott a vita, a bökkenő. Aki a tanokat nem éli, gyakran beleesik a hibába, mert csak a szavak futnak az agyában. Én a Csíttamátra tanait érzem magamhoz közel, ami annyit tesz: a Tudat tana. E szerint a nézet szerint a Tudat a létező, ami "nem vész el, csak átalakul", a Tudattal teremted meg a világot. Ha nincs Tudat, a "Figyelő", nincs mit "megfigyelni" sem :).
Vagy más szemszögből:
Te az örömöt hoztad példának, én megfordítom: szomorúság, bánat, keserűség, csüggedés.
Láttad Te már a Dalai Lámát zokogni, keseregni? Én még nem, pedig bevallja ő is, voltak nehéz pillanatai az életben. Megnézte a Halál tábort is, a hazájából menekülnie kellett, a Kínai kormány "megtiltotta" (!!!!), hogy Újjászülessen, a népe (tényleg) szenved, rab, a saját országában. Mégis, derű, mosoly van az arcán.
De kérdem én, miért történnek vele (vagy akár Jézussal) "rossz" dolgok?
Csak azért, hogy LÁSD a tanítást!!
Hiszen ha minden oké lenne az életében, hitelesnek tartaná-e az ember, ha a békéről, a megbocsátás szükségességéről, az együttérzésről, a háború hiába valóságáról beszélne? Mutathatná-e az élete, hogy Ő nem csak papol, hanem így ÉLI meg? Ha nem lenne szenvedés, emlékezne-e bárki Jézus tanítására, vagy sem? Szerintem már rég elfelejtettük volna.
Nem tudom milyen könyveket olvastál, nekem is van érthetetlen belőlük. Amit magamon észrevettem, akár buddhista, akár más jellegű könyvet olvasok, az az, ha akár csak egy szó is van egy oldalon, amit nem értek és átsiklok felette, akkor az egész könyvet aláássa. Fogalmam nincs, mi a csudát írtak benne. Lehet ez volt a gond? Túl sok idegen kifejezés?
Ha gondolod a terebess.hu oldalon megtalálod a Dalai Láma könyvét. Ő nagyon érthetően, a saját életéből merített példákkal a hétköznapi embereknek írt. Próbáld meg azt, ha érdekel.
Nekem a Tao, a "nehéz", mert nincs kapaszkodó számomra. Tényleg olyan, mint a víz, mindent magába ölel. Bár a gyógyítás (Sárga császár nyomán) nagyon érdekelne. Majd annak úgy is utánna nézek!!
Ha valami nem tiszta, akkor meg itt vagyok én Neked, írd meg (nem csak a buddhizmusra gondolok) bizalommal, ha tudok, segítek, oké?
Ölellek, ja és olvastad, hogy írtam, álmottam Veled?
Üdv,
Béke
Buddhanita : palyianita78@hotmail.com
A halálomkor a Halál kardja elvágja az ezüstszálat. Leválik rólam az istenemberi energiahálóm, ez lehetővé teszi, hogy lelki önvalóm testemben és testi aurámban tartózkodó részei elhagyják a testemet. Éntudatommal, finomenergiatestemben átlépek a Köztes lét egyik síkjára. Remélem az őrangyalom Roland, és az égi családom, az égi esszénusok, már várni fognak, így magasabb létsíkra kerülök. Igyekezni fogok mielőbb felkerülni a számadás szintjére, mert megcéloztam a körforgásból kikerülést, azaz egy magasabb létforma felé, az univerzális létforma és a Fehér világ felé törekszem.
Még két földi életemről nem adtam számot, ezért legalább még egyszer vissza kell térnem, reinkarnálódnom, emberi testbe újraszületnem kell a Földre.
(A reinkarnáció nem újjászületés, hanem újraszületés. Re in carne = vissza a húsba.) Az útról, amelyen én járok Fény ösvényén c. elkészült a kéziratom. Kiadót keresek, de ez nehéz dolog.
részlet a Fény Ösvényéből:
"Az Úr második eljövetelekor benépesült a Köztes lét felső és alsó tizenkét szintje. A segítők és az angyalok elfoglalták helyüket, s látható lett minden lélek mellett az ő vezetője. Szólt az Úr: Csak egy valakinek adatott meg, hogy ezt a köteléket test és lélek között elvágja, mert ez a pillanat a test halálával fog járni. A test, mely porból lett porrá válik. A lélek elfoglalja az őt megillető helyet, hogy idővel majd újra testbe záródjon. S magához intett egy szürke csuhás alakot, és kezébe adott egy kardot. Ő az Én kiválasztottam, kinek kizárolagos joga elvágni ezt a fonalat. Az ő neve Halál. Ő lesz, a ti pártatlan bírátok, kinek a jelet a Párkák, az Idő Urai adják meg. És ez az idő minden ember számára eljön. Éspedig akkor, amikor a Figyelők úgy látják, hogy már nincsen semmi esélye, hogy jobbítson a lelkén. Ekkor a lélek megszabadulhat a testtől, hogy felkészülhessen egy újabb életre ezen a földön. s ott állt mellette a Halál, kit eddig semmiféle égi lény nem ismert. hiszen ők örök életűek, és csodálkozva nézték, s megdöbbenve látták, hogy a Halál arctalan, mindenféle érzelmi hálótól mentes, szürke rém. Éspedig arctalan azért, hogy őt semmiféleképpen megkörnyékezni ne lehessen. Ekkor az Úr leengedte a kezét, és bezárultak az ég csatornái, és a lelkek is bezárultak vissza a testbe."
Köszi, szép volt, de ami igazán engem érdekelne:
TE mit gondolsz, vagy érzel ezzel kapcsolatban?
Beatrix, Neked meg köszönöm, őszinte szavaid :)
Üdv,
Béke, Buddhanita :)
Régebben feltettem valahol a neten egy kérdést a halállal kapcsolatban,ahol szintén spirituális emberek voltak jelen.
Azt vettem észre,hogy rengeteg nagy hangzású általánosságok jöttek.Amik persze a maguk mi voltában igazak is lehetnek.
Meg nagy hárítások is egyben.
Azt vettem észre kerülik a valódi emberi érzelmi megnyílvánulást ezzel a témával kapcsolatban.Bár én korán el veszítettem a szüleimet és rengetegszer találkoztam a halállal így az egyik legnagyobb tanítómnak tekintem.
Most mondhatom,hogy félek vagy nem félek mert könnyű lenne valami olyanról nyilatkozni ami most nincs jelen az életemben.Az igazi tapasztalás az amikor mi magunk állunk ott a kapuban.Mit fogok akkor érezni?gondolni? Foooooooooogalmam sincsen.Az akkor és ott kiderül.
Általánosságban:A halált létforma váltásnak tekintem.
Néha elgondolkozom ezen, mennyire elkényeztet az élet: mindenkim él! Csak távoli rokont, ismerőst vesztettem el, és egy viszonylag közeli barátnőt. (de ő sokat "próbálkozott", úgyhogy nagyjából számítani lehetett rá, hogy egyszer "sikerrel jár") Néha félelmeim lesznek, hogy a sok "öreg" a családban majd kb egyidőben megy el, és mennyire fájni fog, aztán elhessegetem.
Fogalmam sincs a halálról. Ez az igazság. Elmélkedem rajta, de csak a felszínen. Nem aktuális téma... talán ezért. Nem tartom negatívnak, félelmetesnek, persze könnyű nekem. Egy ajtónak, határvonalnak tartom, amikor véget ér valami és kezdődik valami más. Egyszer fogtam egy haldokló néni kezét. Mondták hogy készüljek fel, mert csúnya, meg ilyenek, én szépnek láttam. Nagyon idős volt, csont és bőr, mégis kisimultak a ráncai, a bőre puha volt, és bár nem ismert meg, sírva kért hogy segítsek már neki átmenni innen, nem volt negatív élmény, de ez az összes tapasztalatom.
Pár éve, pl lépcsőzéskor többször elfogott egy érzés, hogy mivan ha leesem, nem tettem le eleget az asztalra, aztán mióta "meggyőződtem" a reinkarnációban (katolikusnak neveltek), azóta elmúlt ez az érzés, hiszen majd legközelebb folytatom:)