Spirituális élmény mint drog
Részlet Adyashanti az Üresség Tánca című könyvéből. Még előtte pár szót róla, Észak Karolinában él és tanít, a zen útján világosodott meg. Érti a nyugati ember mentalitását, ismeri a félelmeit és a problémáit. Közülünk való :-)
Részlet
A spirituális kereső - bizonyos nagyszabású élmények felismerésének a hatására - könnyen függővé válthat és elsétálhat a valódi Igazság mellett. Spirituális függőséget azok a spirituális élmények alakíthatnak ki, amelyek a drogokhoz hasonló eufóriával töltenek el. Ahogy eléred ezeket az élményeket egyre többet és többet akarsz belőlük.
...
"Istenem, ha folyamatosan kaphatnék belőle az élet a legrosszabb körülmények között is elviselhető volna"
...
És hamarosan olyan állapotba kerülsz, ami nem sokban különbözik az egyszerű alkoholistáétól.
...
A spirituális függőségben szenvedő meg van győződve arról, hogy az ő részegsége különbözik minden egyéb részegségtől. Sőt azt gondolja az élet értelme ez.
...
aztán kezdesz rájönni, hogy a szárnyalást spirituális mélyrepülés követi
...
aztán kezdesz gyanakodni, hogy a nagyszabású élmények talán az inga egyoldalú kilengései
...
lassan rájössz képtelenség az ingát szélső állapotban tartani.
A szabadsággal összeegyeztethetetlen valamely állapotot változatlanul fenntartani. A tapasztalás lényege a mozgás és a változás. A megvilágosodás nem egy különlegesen csodálatos tapasztalásról szól.
...
a világon valójában minden tudatosság.
....
Ha felhagysz a pozitív tapasztalatok kergetésével a személyiséged feloldódik és elfoglalja a helyét a béke aztán eljön a csend.
majd a felhangoltság hiányának dermesztő üressége , és az egyre csökkenő kilengések után bársonyosan körülölel a béke , a lélek csendje . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Bár alkoholizmus helyett (tapasztalat híján ) inkább szerelmi játszmára emlékeztet a folyamat .
Jaj, hát nekem pont ez jutott eszembe, hogy milyen függőséget okoz már ez a megvilágosodás, és idővel már nem fog különbözni a szenvedély betegségektől, pont ezt tapasztalom magamon is. Talán ez a buktató és egyben a végső próba az egészben. Felismerni ebben a megvilágosodás utáni vágyódó ragaszkodás korlátozó erejét, és a megjelenő hiánytüneteket.
Azt találtam ki erre, hogy a "mozgás" és a dinamika, a "folyamatosság" a megfelelő válasz erre, ami alapvetően lényeges lehet az életben, és ő is pont ezt mondja.
Okos ez az ember :)
Köszönöm a blogot, ez most visszaigazolt, mégsem tévedtem akkorát :)
Kati küld át nekem kérlek a könyvet, köszi :)
(scenery (kukac) freemail.hu)
igazán szabadok akkor leszünk , amikor már a szabadsághoz sem ragaszkodunk ( attól sem függünk )
De ha már függni kel valamitől , akkor inkább a függésmentességre való törekvéstől függjek , mint a megvilágosodástól, szextől ,olvasástól , tv- től ,munkától , evéstől , ivástól ,drogtól,pénztől stb.Üdvözlettel : felacso
Daniaban vagyok, hetvegen kuldom :-)
Engem is azert fogalalkoztatott a dolog ennyire, mert voltak olyan euforikus csucselmenyeim, a drogszeru. Meg a megzuhanasok, el is utasitottam ujra megtapasztalni.
Ennek erosen ellentmondani latszott a minden tudas, a minden lehetseges mezojevel valo egyesules elmenye, amikor en En voltam, ott nem volt euforia csak kristalytiszta tudatossag. Ezt valasztom, amikor elerheto :-)
Adyashanti megmutatta, mi a kulonbseg. Meg nem olvastam vegig a konyvet, de nagyon tetszett az is, ahogy arrol ir, hogy a Szellem mennyire kulonbozo szinten hatja at az anyagot, pl. a szent helyeken, bizonyos erdokben stb.
Kivancsi vagyok, teged mi fog majd legjobban megerinteni a tanitasaibol.
Engem érdekelne, megkérhetlek rá, hogy küldd el nekem? /muszika01@gmail.com/
Előre is köszönöm!! :)
Egyébként szeretet-függő vagyok, de teljesen ura a helyzetnek. Nincs mélybe szállás az élmény után a kiinduláshoz viszonyítva. Csak egy kiegyensúlyozott, boldog állapot marad vissza, ami áthatja a mindennapokat (béke, csend, mint az idézett szövegben), persze minnél többször vágyom szeretetet adni, mert boldoggá tesz. :) Itt konkrétan a Szerelmemre gondoltam, akivel lelkileg élek meg mindent a távolság miatt... de az életemben minden emberhez szeretettel fordulok, még azokhoz is, aki bántanak, de ez hosszú folyamat volt...
fordulni azok felé, akik bántanak, az valóban elég hosszú folyamat. Megértéssel akkor lehet kezelni ezeket a helyzeteket, ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját kivetített, el nem fogadott részét. Teszi ezt egy elme által megteremtett illúzió-világban. Hogy a másik ember mikor változik, ez nem rajtunk múlik. Nekünk el kell fogadni azt, hogy mások másmilyenek. Viszont az 100%-ban a mi feladatunk, tudatosan, hogy adunk-e energiát a betámadónak azzal hogy hogy visszatámadunk. Ezt az energiát célszerű inkább arra fordítani, hogy a saját belső világunkban rendet tegyünk. Ha feloldjuk az okot, amiért bevonzottuk a támadást, onnantól az illető majd keres mást, akivel csatározhat :-) Ezért nem megyek bele még a vitatkozásba sem. Mert amiről a vitácskák zajlanak az csupán a felszínt karcolja.
Kirsikka ajánlotta és tegnap megnéztem a Mennyei Prófécia című filmet, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Adyashanti könyvét pedig küldöm :-)
Szia Kati!! Köszönöm!!! :)
Nagyon hosszú folyamat volt tényleg, mire magamban meg tudtam oldani a feladatot. Sok év "harc" az anyósomékkal, persze ők támadtak mindig, nekem meg túl nagy igazságérzetem volt és nem tudtam még igazán szeretni... rengeteg szenvedés és kiborulás volt az utóbbi 6 évemben, de MÁR tudom, hogy ennek így kellett lennie. Magamat kellett helyre rakni és belátni, hogy miért viselkednek úgy ahogy, és utána már könnyű volt. Már nem támadnak, mert a szeretetemmel szemben nincs fegyverük. Ha nem is szeretnek, de néha ledöbbenten néznek, hogy azok után, amit tettek velem, tudok velük szépen beszélni, kedves és figyelmes lenni, pozitívan sugározni rájuk is. :)
Kellemes Ünnepet kívánok sok szeretettel: muszi. :)
"...ha látjuk, nem minket támad az illető, hanem a saját kivetített, el nem fogadott részét."
Mi a helyzet az antilopot támadó oroszlánnal, vagy az engem kiraboló rablóval? Ezeknek elég tudatos célja van, és emögött nem egy kivetítés, vagy belső szeretethiány áll, hanem érdek (bizonyos szempontból még jogos érdek is).
"Nekünk el kell fogadni azt, hogy mások másmilyenek."
Nekik nem? Tán van valami különbség köztünk és köztük? Miért terhel minket több felelősség, amikor alapvetően egyenlőek vagyunk?
"Ezt az energiát célszerű inkább arra fordítani, hogy a saját belső világunkban rendet tegyünk."
Ha épp "helyzet" van, szerintem az ember ne álljon le meditálni :) Majd utána...
"Ha feloldjuk az okot, amiért bevonzottuk a támadást..."
És ha nem mi vonzottuk be, hanem ő a saját akaratából támadt? (lásd fenn)
Saját akaratából támad, mert a feszültségét, frusztrációját nem tudja levezetni, mérges, tehetetlen, pláne arra, hogy egy nála jóval fiatalabb nő lelkileg kerekebb, mint Ő (apósom). Szeretethiányos, az biztos, nem olyan a felesége, mit az anyja volt, nem kapja meg a kellő törődést. Naná, hogy féltékeny a fiára, aki tőlem megkapta azt, amire ő is vágyna, de... egyszerűbb volt ellenségesen viszonyulnia hozzám, kiútálni, elhordani mindennek, ha megszentűltem akkor is. Tudom, hogy nem szabad magamra vennem ezeket, most már tudom, de nem mindig tudtam az ő szemével, lelki bajaival tekinteni a dolgokat. Az volt a pokol. Azt hallottam egy embertől: a magnak sötét kell és nyomás, hogy utána csírázásnak tudjon indulni... nekem meg volt a nyomás, 5 évig, az utóbbi egy év már a csírázás jegyében telt. :) És azt gondolom semmi sem történik véletlenűl. Nagyon sokat kaptam ezáltal, előrébb vagyok, ezért megköszönöm azt is, amit el kellett szenvednem. Teljesen más lett az életem, a gondolkodásom, nem a spiri dolgok vezettek, azzal csak most ismerkedem, hanem a SZERETET.
Már elfogadom olyannak őket, amilyenek, és mindenki mást. Nem ítélkezem, nem engedem be az életembe a gonoszságot, a rossz indulatot, a negatívságot, megtanultam bölcsen hallgatni és igazán szeretni: erre tartogatom az energiáimat, vitákba, harcba nem megyek bele, csak magamnak ártanék vele. Lehet ez egy rózsaszín szemeüveg rajtam, de nekem jó és boldoggá tesz, kiegyensúlyozottá.
muszi :)
Hidd el Ádám ,neked is meg lehetne ezt csinálni minden egyes mondatoddal:)
Mert minden állítás pont annyira igaz amennyire nem nem igaz.
Nem tudsz olyan dolgot állítani,amit valamilyen más szemszögből nem lehet megcáfolni.
Ez igazán már csak szándék és agytorna kérdése:)))
Így van. Tehát akkor mi a lényeg?
hogy az Isteni rendező elv szerint ha két ember kapcsolatba kerül egymással ott nincs helye a véletlennek. Azért jön létre, mert mind a kettő félnek tanulni valója van.
Ha megtanultad azt amit az agresszió tanít neked, nem fogod többé bevonzani, mert nincs vele dolgod. Ha egy félelem megjelenik az életedben elég sok idő áll a rendelkezésre feloldani, mielőtt materializálódna. Csak ehhez nem szabad a homokba dugni a fejünket.
"Isteni rendező elv"
Hétköznapi értelemben ez mi jelent?
"nem fogod többé bevonzani, mert nincs vele dolgod."
És ha én szeretek agresszív lenni és ez táplálja az erőszakosságomat? Akkor keresni is fogom nem? :)
a félelem táplálja.
Félni nem szeretsz.
Ez nem igaz. Az erőszakot lehet élvezni; aki nem hiszi, próbálja ki és meg fog lepődni. Az persze más kérdés, hogy morálisan nem biztos, hogy helyes.
Az ,hogy ki mit élvez,vagy nem élvez,teljesen szubjektív megélés.
Számomra te a büdös életben nem tudnád élvezhetővé tenni az erőszakot:) /például,de mondhatnék mást is:)/
Nem én teszem, és nem is akarom azzá tenni a számodra. Pusztán közöltem a valóság az egyik megnyilvánulását. A körülmények bármit kihozhatnak az emberből, kivétel nélkül. Aki ezt letagadja, az nem ismeri magát eléggé.
Emberekről beszélek, nem állatokról. Az állatoknak ugyanis nincs képességük elmés kivetítésre. Neten fórumozó antiloppal ha találkozol, akkor szóljál már légy szíves, lájkolni fogom :-))
Nem kell velem egyetérteni, de vitatkozni nem fogok, ezt kár hogy nem jött át. Öncélúvá váltak ezek itt az oldalon.
Az ember se mindig kivetítésből támad vagy harcol.
most nálad arra megy kié lesz az utolsó szó?
Éva leírta a lényeget, minden igazságnak az ellenkezője is igaz.
A Mennyei Próféciákban szépen le van vezetve, az ember miért harcol. Azért mert el akar valamit venni a másik embertől. Többnyire energiát. Mert nem ismeri a módszerét annak, hogy Istentől megkapja amire szüksége van ( energia ) vagy megteremtse magának. Ez nem tudásból fakad.
"Azért mert el akar valamit venni a másik embertől."
Ezek megint ilyen spiri közhelyek :) Mindig "megvádolni" a másikat azzal, hogy energiát lop... Ez egy könnyű magyarázat de szerintem nem ennyire egyszerű. Csak ezt gondolni és hinni egyszerű, sokan azért ragaszkodnak ehhez a magyarázathoz, mert nem kell sokat agyalni rajta.
alap igazságok még ennél is sokkal egyszerűbbek.
De az elme nem szeret unatkozni.
Szeret vitatkozni.
Szeret bonyolult feladványokat megfejteni.
Szeret csillagos ötöst kapni :-)
Minden levan írva előre és szépen jól csak tennünk kell a sorsunkat, de igaz lenne, ha az igaz tettekkel mindent felül tudsz írni, nincs eleve elrendelt sors. Nem harcból mondod a dolgaidat hanem ismeretből, és nem harcból harcolsz vele, hanem ismeretlenből, ha jól forgatod a szavaidat ismeretség lesz és nem harc. Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára olyanná hogy tudjad adni mások-részére is, isten nem kell az életedben semmilyen módon megjelennie sem, csak felismerésben kell lenned, terülj-terülj asztálkám mellet élünk.
"Te teremted az energiákat életedben és emeled magadszámára olyanná hogy tudjad adni mások-részére is."
Ez nagyon így van. Még csak tapogatózom a spirituális dolgok terén, de nekem ez működik pici gyerek korom óta, ösztönösen. Nagyon szeretek adni, segíteni, úgy érzem ez a feladatom ebben az életemben.
:)
Ademon a minap azt állította,hogy az ember állat az állat ember és nincs semmi különbség.szó szerint:)/
Ez a netező antilop ,most jó /ellen/példa erre az állításra, ha talál ilyet,én tévedtem:D
Egy élőlény tudatossága, milyensége és minősége nem azon múlik, hogy képes-e technológiát használni, és nem is az intelligencián. Ne vesszünk el a részletekben...
"Mi a helyzet az antilopot támadó oroszlánnal..."
Az Ő érdekét is megfogalmazhatjuk egyfajta tudatlanságként, de talán felfoghatóbb lesz, ha egy szent emberre gondolunk, aki annyira megvalósította már a nem ártást, hogy emiatt inkább nem eszik semmit sem. Mi legyen egy ilyen szenttel? Pusztuljon el, mert nem akar ártani?
Szerencsére a természetnek van erre is megoldása: Fényevés.
Ha annyira kinyílt más élőlények felé, hogy az együttérzése túlnőtt az életben maradás érdekén, akkor ez a nyitottsága képesség teszi arra is, hogy tisztán energiával életben maradjon.
Ha elfogadod ezt a működést, akkor visszatekintve az oroszlánra, a tudatlanság gyökeréből fakadó "egoizmusa" veszi rá, hogy a másikból táplálkozzon. Persze nem várunk el mást tőle mi sem, hisz ezen a tudatlansági szinten így működik.
De kb. ugyanezen szinten jár az antilop is, csak Ő most éppen az el-szenvedő oldalra született, hogy tapasztalja, tanulja a másik oldal élményeit is. Okkal és helyén van az, hogy életútjaik összefutnak. Tanulják az: "élni, akár más kárán is" működést, míg fel nem ismerik (majd valamikor emberként), hogy az életet büntetlenül elvenni nem lehet, az mindig visszahatást kelt.
Ha valaki megérti és megérik erre belül is, abból olyan béke fog áradni, hogy nem vonzza be a bántást, ártást, erőszakot. Mellette a vadállatok is szelídekké válnak, nem támadnak és nem félnek, mert nincs kiről visszatükröződjön a még feldolgozatlan tudattartalmuk. Sok szent minőségének velejárója az ilyesfajta csoda és ennek ez az oka.
"Szerencsére a természetnek van erre is megoldása: Fényevés."
Erre nem tudok mit mondani... :) Nekem ez a fényevés egy eléggé elszállt dolognak tűnik. Most tényleg erre törekedjünk? Én pl. szeretek hagymás rostélyost enni, és egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásom miatta. Ez nem túl spirituális? Teszek rá... sajnálom de ez van.
"Ha elfogadod ezt a működést, akkor visszatekintve az oroszlánra, a tudatlanság gyökeréből fakadó "egoizmusa" veszi rá, hogy a másikból táplálkozzon."
Megint azt mondom: Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió, a hatalom,az erőszak ugyanúgy eszköze, mint a szeretet, empátia és a megértés.
Ha te a hagymás rostélyosnál tartasz,nincs azzal semmi baj,azzal van a probléma,hogy nem fogadod el az emberi létezés magasabb szintjeit.
Pedig annak a szentnek /akiről Sanyi beszélt/semmi baja nem lenne azzal,hogy te még a hagymás rostélyosnál tartasz.
Én látod nem vagyok szent,és egyre inkább elgondolkodom a véleményeiden, hogy hogyan lehetséges így gondolkodni,azután a mindent átfogó univerzális egységélmény után ,amiről mindig beszélsz.
Tudod egy ilyen után alapvető változáson esik át az ember,és valahogy már
sehogy sem dagonyázik ennyire az anyagban ahogy te,mert egy ilyen megélés
az egy hatalmas spirituális emelkedést hozna.
Tudod mielőtt kinyitottam a gépet pont azon gondolkodtam Kati csakrás blogjában adott válaszod miatt,és már jó pár,,viselt'' dolgod miatt,hogy már
éppen ideje lenne bizonyos dologokra felhívni a figyelmedet:
Például arra ,hogy rendszeresen kiforgatod a saját szád íze szerint amit az emberek mondanak,hogy folyamatosan kérdezhess és fenntarts egy olyan vitát,amit a kiforgatásoddal tulajdonképpen te generáltál.
Az ember egy ideig türelmesen próbálja neked magyarázni,hogy nem azt mondta,de nem tágítasz,és valóban igaza volt Katinak,hogy az ilyen beszélgetések rengeteg energiát visznek feleslegesen.
Aztán van egy érdekes szokásod.Ha valakit kritizálnak valamiért,akkor rögtön megvéded,de csak a jelenléted kedvéért,mert meg sem nézed mit védsz.
Tipikus példa erre a csakrás blog,csak már nem akarom Kati blogját teljesen szét offolni,ezért ide írom. Meg sem nézted mi volt a kritika oka csak rögtön megvédted a teszteket ,hogy ki kell próbálni.-
Azt fel sem fogtad,hogy a kritika az volt,hogy nem jók a tesztek,meg is lett indokolva miért,és hogyha hibás teszt alapja a kiindulás,akkor az eredmény is hibás lesz.
Mindez neked nem számít,nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyod,és
azt mondod ki kell próbálni:)))
Ugyanakkor ,ha nincs kritika,elfogadjuk teljes mértékben valamely írást,akkor te azonnal ott vagy,és kritizálsz...
Most erre ugye mit mondjak,hogy ne úgy nézzen ki ,hogy valami bajom lenne veled ?:)
Egy állandó szereplési végy ,ami nem baj ,vagyunk ezzel így egy páran,de akkor viszont legyél következetes,és ne csak azért gyere hogy ellenkezz,bármi vanis ott tartalmilag.
Ha a szeretetről van szó,akkor rögtön kiakadsz,és folyamatosan értetlenkedsz,
olyan dolgokat generálva,amikről éppen hogy nem is volt szó. Csak a te
kibékíthetetlen ,meg nem értett ellentétedet mutatja a szeretettel kapcsolatban.
Van még egy ilyen kardinális dolog,amivel szemben teljes értetlenséget tanúsítasz,talán ezek megvalósítása lenne az életfeladatod,de nem forszírozom ezt már tovább,mert a végén azt hiszed,hogy haragszom rád:D
Még egy dolgot említenék,hogy amikor Violettáékkal állt a bál ,és mindenkivel minősíthetetlen hangon beszélt,akkor te előálltál ,,hogy érdekes engem miért nem zavar ez az egész''?
Na most ez megint a tipikus kitűnni vágyásod a közösségből,a te különbözőséged minden áron való hangsúlyozása,mert itt nem is azon van a hangsúly,hogy zavar,vagy nem zavar,de közben észre sem veszed hogy egy olyan dologgal vállaltál közösséget,amikor valaki minden ok nélkül,pusztán hiúságból,a sárga földig igyekezett mindenkit lerántani,minősíthetetlen,
ráadásul légből kapott vádakkal. És te erre helyeseltél?/megincsak átgondolatlanul/
Visszatérve a hozzászólásodra:
,,Megint azt mondom: Könnyebb tudatlannak és egoistának bélyegezni valakit vagy valamit, mint elfogadni, hogy az életnek az agresszió, a hatalom,az erőszak ugyanúgy eszköze, mint a szeretet, empátia és a megértés.''
Igen, csak az életnek szintjei ,minőségi szintjei vannak.
Az agresszió ,hatalom,erőszak,egy alacsonyabb szintű életnek a természetes velejárója,míg a szeretet,empátia,megértés,már egy magasabb minőségi szintű életé.
Nagyon csodálkozom,hogy egy kalap alá veszed ezeket a dolgokat és meg sem fordul a fejedben,hogy ezek együtt semmiesetre sem fordulhatnak elő,mert egyik kizárja a másikat.
Egy agresszív hatalomra éhes ember,képtelen az empátiára, megértésre, szeretetre,és fordítva.
Te ezt ennyire nem érzed,vagy a vita hevében teljesen képtelen vagy a gondolkodásra?
Ha azt a szmájli avatárt azért tetted fel,hogy e miatt türelmesebbek legyünk
a ,,megnyilvánulásaiddal'' szemben,akkor rendben van,de ha esetleg úgy gondolod,hogy a személyiséged jellemzője lenne,akkor erősen buzdítanálak az önismeretre,és az önmegvalósítással való foglalatosságra.
Hátha akkor egyszer csak természetesekké válnának ezek a dolgok ,amikhez ilyen értetlenséggel fordulsz,s emiatt folyamatos vitákat generálsz.
A szeretettel szemben nincs fegyvere az agresszív embernek (állatnak) sem!!! Elgyengül tőle és megsemmisül, mert az hiányzik neki, arra vágyik, hogy szeressék!!!
Az ellenséges emberekkel nem szabad vitába szállni, hanem rabszolgájukként kell őket szeretettel tisztelni, és idővel rájönnek, hogy nem ellenük vagyunk, hanem értük, az épülésükért. Ha szeretettel fordulok egy ilyen emberhez, átvarázsolom, talán elgondolkodik, magába néz és elindul egy jobb úton...
A szeretet csodákra képes, ezt tudja, aki tapasztalta.
:)