Tényleg jött a válasz, és megyek tovább... sosem gondoltam volna. Szóval ott tartottam, hogy nem tudtam mit kezdeni a meggyötört kislánnyal, aki ott van bennem. Jött a szikra: beszélgess vele! Ma délelőtt újra volt egy órácskám, lefektettem a csöppemet, apa vigyázott a másikra, én meg elmentem beszélgetni magammal. Elmondtam neki, hogy nem úgy lesz ám, ahogy gondolod, nem marad így minden, elvégzed a középiskolát, főiskolára mész, ott megismered a párod, akivel még tíz év után is szerelmesek lesztek egymásba, és lesz két gyönyörű kisfiatok. Lesznek anyagi gondjaitok, de boldog leszel a kis családoddal. Azt hiszem sikerült megvígasztalni. Bőgtünk mindketten. Meg is szeretgettem, nagyon jólesett neki. Az anyukája sosem csinált ilyesmit. Sokkal jobban vagyok. És jött az újabb kérdés is: Hogyan érezzem magam egyre jobban a bőrömben? Hogyan szeressem magam? Már a választ is tudom: szokásokat kell kialakítanom, amivel vonzóbbá tehetem magam sajátmagam számára. Foglalkoznom kell magammal kívül-belül, szánnom kell időt magamra, minden nap. Várom a folytatást...