Alteregó
Ne szólj, tudom ki vagy.
Egy a sok milliárdból. Unalmas, fárasztó, önmagát ismétlő szemfényvesztés.
Eltakar az árnyékod, ideje mozdulnod.
Nyisd tágra a szemed, zuhanj és repülj. Hasítsa bőröd a jeges fagy, a tikkasztó hőség.
Szenvedj, nevess, hazudj, szeretkezz, próbálj ki mindent, ami embernek megadatott.
Gyűlöld és szeresd magad érte, hisz minden Te vagy.
Azután egyszer csak észreveszed, hogy vad toporzékolásod átszelídült benned.
Lépéseid halkabbá és selymesebbé váltak, megérkeztek hozzád a Csend foszlányai.
Visszanézel lábnyomaidra az úton, még látszik a kiserkent vér, de mellette szirmait bontja a százszorszép.
Felszeged a fejed!
Tavasz van, a Fény felé indulsz.
Hozzászólások
6 hozzászólás.....aztán jön a nyár , a kiteljesedés ,majd a dúskáló ősz , végül a mindent letakaró fehér dermedtség : a Tél . Üdvözlettel : felacso
A benned lévő "évszak" a lényeg. Az eszkimók is lehetnek boldogok és az örök tavaszban is lehetsz elveszett. A dermedtséget csak Te magad tudod feloldani, lehet több száz segítőd és útjelződ, ha befelé nem figyelsz és kifelé nem sugárzol.
Üdvözlettel: Kavics22
Kedves Kavics22!
Biztos, hogy Tavasz van most benned? Meg is éled, vagy csak mondod ezt? Ne hazudj magadnak.
Szép, válogatott szavakat használsz a gondolataidhoz, de figyeld csak meg, milyen szavak kaptak szinte kizárólagos hangsúlyt: unalmas, fárasztó, szemfényvesztés, árnyékod, zuhanj, hasítsa, jeges fagy, tikkasztó hőség, szenvedj, hazudj, gyűlöld, toporzékolásod, kiserkent vér, felszeged...
Bár folyamatról írsz, én iszapos állóvizet látok ebben, mely kavarog és háborog még. Fáj.
Az útról írsz, de ezen az úton visszafelé nézel a véres múltba, ezért nem láthatod a melletted (!) nyíló százszorszépet sem, bár már szeretnéd.
A Csended a meditatív csend, vagy a bánat némasága? Nem mindegy!
Ne akard betuszkolni magad sehová. Hagyd magad lenni. Nem kell "befelé figyelned meg kifelé sugároznod", ez nagy tévedés. Engedned kellene magad "önműködnöd", valamint ezt a mondatot megtanulnod: "Na és akkor mi van?"
Ha a víz megnyugszik, a Hold tökéletesen tükröződik a felszínén. De sem a víz, sem a Hold nem erőlködik azért, hogy a tükörkép megjelenhessen.
Érteni akarod ezt az egyszerűséget?
Légy egyszerű!
Ne küszködj azzal, hogy állandóan hátrafelé nézel, vagy ha már igen, akkor vedd észre a sablonjaidat, amik az életedben visszaköszönnek.
Ha észrevetted a sablont, ki is tudsz ugrani belőle!
De ne higgy nekem se. Tapasztald meg!:-)
Egy százszorszép melletted...
Köszönöm ismeretlen ismerős.:)
Szia Kavics!
Jó újra olvasni Tőled! Örülök nagyon az írásodnak:)
Lehet, hogy a bennem kiteljesedő évszak a lényeg, ... ezt megengedem/meghagyom Nektek.
Számomra a ritmusok a leglényegesebbek, mert a tél a maga dermedtségével/visszavonultságával is lehetőséget ad valamire, mégpedig arra, hogy megpihenjek, visszanézzek, összegezzek, összeszedjem, illetve kipihenjem magam. S ez a pihenés ad erőt ahhoz hogy újult erővel éljem meg a tavaszt is, amikor megint újra több az erőm/energiám/bátorságom.
S valóban érdekes megfigyelni azt a folyamatot is, amiben a blognyitóban írsz, hogy egyszer minden tombolás megszelídül bennünk és visszatérünk önmagunk igaz és legszentebb valóságához és már nem is annyira fontos a többi dolog, ami előtte annak tűnt... mert közben sok mindenre rádöbbentünk, sok mindent megértettünk és átértékelődtek bennünk a dolgok.
S ezt lényegesnek tartom, hogy mindaddig jó az "életünk folyása", amíg megvan a belső erőnk ezt a folyamatot élni/folytatni.
Szia Michaelita ! :)
A szelídítés-szelídülés egy folyamat. Vajon a végére érünk valaha ? Vagy csak megpihenünk egy pillanatra az újabb tombolás előtt. Azt hiszem, ez utóbbi lehet igaz, csak jobb esetben a megszerzett tapasztalatok és zuhanások árán már óvatosabban duhajkodunk.
Örök tanulás, amely arra hivatott, hogy mérlegre tegyük belső erőnket, önmagunkat.