Nem akarok megváltozni
- Nem akarok megváltozni! - Megállt a kezemben a kanál.
- Tessék? – meredtem a barátnőmre. Arra, aki ki nem hagyott volna egy eseményt, egy találkozót, egy könyvet, hogy abból ne szűrjön le tanulságokat saját életére. Aki előadásokat hallgatott, tanfolyamokat végzett, állandóan meditált, hogy elérje hőn áhított boldog életet, lelki egyensúlyt. Mindig agyalt, mindennek a titkát meg akarta fejteni, hogy minél tudatosabban éljen, és irányíthassa az életét.
Valóban sokat változott, ezért is lepett meg ez a kijelentése.
- Mi történt? – kérdeztem.
- Elég volt! – közölte - Tudod, mennyit változtam az utóbbi években. Minden alkalmat megragadtam, hogy lelkileg fejlődjek, és kiteljesedjek. Két napja azonban rájöttem valamire. Arra, hogy az elégedetlenség hajt. Elégedetlen vagyok viselkedésemmel, reakcióimmal, életemmel, önmagammal. Mindent meg akartam változtatni. Ugyanolyan vagyok, mint azok a nők, akik plasztikai műtétekkel szabatják át a testüket, mert nem tetszik nekik. Csak én a lelkem akartam átszabatni. Emiatt folyamatosan a hibákat kerestem. Min lehet változtatni? Szinte függő lettem. De úgy döntöttem, vége.
Elgondolkozva néztem rá.
- Ó, és még azt is megfigyeltem, hogy, hogy minél jobban meg akarok változni, annál több akadályt gördítek magam elé. Már többször teljesen meg voltam győződve arról, hogy megoldottam egy problémát, aztán néhány nap múlva újra találtam egy feladatot ezzel kapcsolatban, amin dolgoznom kellett.
Két nappal ezelőtt aztán kezembe akadt egy könyv, amelyik a polaritás természeti törvényéről beszélt. Az ellentétekről, ami áthatja az egész életüket. Nappal - éjszaka, férfi - nő, élet - halál. Ekkor felismertem, hogy a nagy változtatni akarással megerősítettem az ellenpólus, aki az újabb - és újabb gátakat gyártotta. Úgyhogy kész, vége. Úgy vagyok jó, ahogy vagyok!
Erre nem tudtam mit mondani.
- szildiko1 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
13 hozzászólásAzt irtad,hogy valóban sokat változott.Sokkal érdekesebb lenne a történet,ha nem változott volna és akkor döntött volna igy.
Hát az élet nem mindig azt produkálja, ami érdekesebb lenne. Vagy csak arra nem figyelünk.
Pont ezen dolgozom. :) El akarom fogadni az életem úgy ahogy van. Abbahagyni az akarást, a vágyakozást, az elégedetlenséget, változtatni akarást, a kapálózást. Csak én arról a végéről próbálkozom, hogy befogadok minden szarságot, amit eddig meg akartam oldani, meg akartam változtatni, elfogadom. Valahogy úgy érzem, hogy ezt kell tennem. Egész életemben ellenálltam a megaláztatásoknak. Mindig megoldani vagy elkerülni akartam, és most már olyan durván rám szakadt, hogy mást nem is nagyon tudok tenni, csak azt, hogy elfogadom. De jólesik, most érzem a helyemen magam.
Hát akkor ne dolgozzál,hanem hagyd magad!A változás azonban szükségszerü,hiszen a körülmények is változnak,jó esetben van ráhatásod ,hogy miként.Ami nem változhat az már Isteni.Az elfogadás okozza a legnagyobb változást,szerintem jó uton jársz.
jó esetben három fázisú. Régi lerombolása, romok eltakarítása. Az új felépítése. A harmadik szakasz legalább olyan fontos, mint az első kettő. A pihenés, a stabilitás időszaka. Ki kell élvezni a felépített művet, gyönyörködni, erőt gyűjteni a következő időszakhoz. Ha valaki rombol-épít, rombol-épít, belekerül egy verklibe, elfogy az energia, soha nincsen készen, soha nem érzi jól magát. Maximalista szülő maximalista gyereke, jómagam is benne voltam ebben.
Szép meditációban kaptam választ arra, hogy újra lassítanom kell. Az előttem álló feladatok egy nagy és romos ház szobáiban vannak. Zárt négyszög alakú udvar fogad, ahogy belépek. Sugárzó napfény, tiszta levegő az udvaron. Egy sitt kupac tetején százszorszép nyílik. Most meg kell állni és gyönyörködni benne. Az élet szépsége, az egyszerű, ici-pici dolgok hatalmas ereje. Csak süttetni a hasam és gyönyörködni a tavaszban. A romos szobák megvárnak.
teljes mértékbe igazad van a változás úgy is be következik ha akarod ha nem ez a felébredés időszaka és ez minden emberre vonatkozik ha testi szinten nem is de spirituális szinten van változás
ha fogadjuk ha nem
üdv :
zoli
:0
és akkor most mit fog csinálni?
a világ változik, de ő meg nem?
:D
Még az is lehet, hogy ezt is megpróbálja....
De azért nem kérdezem meg, mert még azt gondolná, hogy nem veszem komolyan.
önelfogadás egyenes adásban :D
Szia Ildikó!
Csak most olvastam a blogot, de mintha én lennék a barátnőd. :-)))
Na látod....? :D Pussz! :D
Én meg azt hittem,hogy a hiteles a barátnöje.
mint amikor negyven éves koromban lesújtott rám a felismerés , hogy úgy kell eladnom / megvalósítanom magam , ahogy és amilyen éppen vagyok , és nem egy tökéletes , kifejlett állapotomra eléréséig várakozva , hogy majd akkor aktivizálom magam . Üdvözlettel : felacso