Lényegtelen, hogy létezik-e reinkarnáció | Önmegvalósítás.hu

Lényegtelen, hogy létezik-e reinkarnáció

Hozzászólások

10 hozzászólás
Reinkarnáció.
2009. május 04. hétfő, 18:42 | Origami (útkereső)

Elolvastam az írásodat ,GLinDorph, és tökéletesen egyetértek.
De!
Magyarázd meg nekem, kérlek, mert úgy látom, korábban kezdted nálam :-), miért érzi az ember aggasztónak egy bizonyos ponton a megosztottságot.
Nekem fáj, ha egy bizonyos irányba akarnak "terelni", és úgy látom, másoknak ez nem okoz nehézséget.
Te is olyan szépen írtad le azt, amit gyakran emlegetnek, hogy minden út egyhez ér a távolban, és ez az egy tulajdonképpen a részekben is benne foglaltatik.
Miért érzem mégis azt, hogy a megosztottság lehúzza az energia rezgését, és nem a mindenség egységéhez vezet, amikor pedig minden az egység része, hiszen ezt is tudom...Szóval, miért is???

GLinDorph képe
győzködések
2009. május 04. hétfő, 21:02 | GLinDorph   Előzmény

Szia !

... csak leírom amit gondolok ...

miért érzi az ember aggasztónak egy bizonyos ponton a megosztottságot.

Mert még mégiscsak bizonyosságot keresel és a megosztottság összezavar.

Nekem fáj, ha egy bizonyos irányba akarnak "terelni"

Mert bizonytalan vagy még és ezzel szembesülsz amikor terelgetni próbálnak és ez nem kellemes.

Miért érzem mégis azt, hogy a megosztottság lehúzza az energia rezgését

Mert a számodra ez problémát jelent, kényelmetlen szembesülést és küzdelmet. Úgy érzed ellen kell állni. Épp azért mert magával sodorhatna. Mindez sok energiádba kerül.

És mit tehetnél pl. ? Ne várj bizonyosságot. Az igazság benned van, a Te igazságod hozzád szól. Bízz benne. És engedd meg magadnak a tévedés lehetőségét. Ki tudja úgy vannak-e a dolgok ahogy gondolod, ahogy én gondolom, vagy ahogy más gondolja. Ez nem fontos. Már csak azért is mert egészen biztos, hogy úgy van és egészen biztos, hogy nem úgy van. :-)

Legyen benned elfogadás. Nem csak a mások véleményével szemben, hanem az irányba is, hogy elfogadd, ha mások egyetlen igaznak a magukét vélik és téged is meg akarnak győzni.

Had idézzek egy a blogomból egy idevágó részt, miért is eshetnek a győzködés "hibájába" jóindulatú és akár valódi hittel rendelkező személyek is.

A valóságot nem lehet feketén és fehéren leírni. A valóság túl van a mi fogalmainkon. Innentől kezdve amikor azt szavakba öntik, már is torzul. Ha úgy tetszik megszűnik az igazságnak lenni, csak annak árnyéka. Sokféle igazság-árnyék van a földön. Egyik sem maga az igazság. Ezért nem is az igazságot kell keresni. Vagyis nem kívül kell keresni. Mert az igazság Te magad vagy. Találd meg magadban, érezd azt, éld át, éld meg. Aztán ha jónak látod, oszd meg másokkal amit tapasztaltál. De ne feledd, amit megosztasz, ha azt megfogalmazod, akkor már csak az igazság árnyéka lehet. Nem maga az Igazság. Így lesz az Igazságból, igazság. A baj ott kezdődik, ha ezt az ember el felejti és önnön igazság-árnyékát, Igazságként közli.

De azt is megteheted, amíg nem találkoztál önnön igazság-központoddal, hogy mások igazság-árnyékait vizsgálod. Ez nem baj, csak tudd, hogy mind csupán árnyék. És ha akiét épp vizsgálod, el felejti, hogy csupán árnyéka lehet az Igazságnak, amit közöl, hát engedd meg neki, fogadd ezt el tőle. Ne az ő igazságát, hanem csupán azt, hogy Ő ezt Igazságnak gondolja. Te pedig vizsgálódj tovább, érezd jól magad és legyél kész a nagy találkozásra, amikor önmagadban találkozol az Igazsággal. Ami a maga teljességében nem fejezhető ki szavakba.

Akik a megosztottságban a vélt igazuk harcát vívják, szintén bizonytalanok a vélt igazukban és ez kétségbe ejti őket, nem mernek ezzel szembenézni. Önnön hitüket azáltal próbálják erősíteni, hogy másokat győzködnek. Így próbálják erősítgetni önmagukat. Aki győzköd, valójában önmagát győzködi.

Persze vannak más motiváló tényezők is egyeseknél, az érdek. A pénz, a hatalom és az ego nővelése . De ez más kategória, erre itt felesleges kitérni.

Most ezek jutottak (bele) az eszembe :-)

jó éjt neked
--
GLinDorph
http://ecsk.hu

Köszönöm. :-)
2009. május 05. kedd, 20:30 | Origami (útkereső)   Előzmény

Köszönöm. :-)

Általában ezzel a "más kategóriával" voltak...
2009. május 05. kedd, 20:35 | Origami (útkereső)   Előzmény

gondjaim. :-) De mára már tudom, mit kellett ebből tanulnom. :-)
Sokat segítettél, köszönöm. :-)

Kavics22 képe
"Teljesen lényegtelen, hogy
2010. március 23. kedd, 15:23 | Kavics22   Előzmény

"Teljesen lényegtelen, hogy létezik-e reinkarnáció, vagy bármilyen más spirituális dolog. Az egyetlen lényeg: képesnek lenni boldogan és bölcsen élni a szeretetben. "
(Sa Ra Djt Ankh IrtRa)

Erre az idézetre most találtam rá, olyan a hatása, hogy muszáj írnom az érzéseimről. Hónapok óta keresek valamit, ami csillapítja a bennem lévő szinte állandó nyughatatlanságot, elégedetlenséget, bizonytalanságot és még sorolhatnám. Rövid időszakokra szabadulok csak meg tőlük, meditációban, vagy akkor, amikor már feladom és hagyom, hogy győzzön a szabad akarat, vigyen az utam, amerre rendeltetett. De aztán megint győz a kétség, a félelem, a szorongás. Mindezekkel a magán játszmákkal egyetlen "célom" van, szeretetet koldulni bármi áron.
Újra és újra becsapom önmagam egyetlen szeretet morzsáért, utána jön a düh, az önbecsülés hiánya.

Nem kellene keresgélnem ennyire elszántan az utam, belekapnom mindig új és még újabb olvasni valókba, áramlatokba, eszmecserékbe. Érzem, most nem fogadja be sem az elmém, sem a lelkem ezeket. Erőltettem egy darabig, megbosszulta magát fizikailag, a testem reagált rá.

Most hagynom kell, hogy éljek, úgy, ahogy visz magával az élet. Csak figyelni belülről önmagam, megadni minden jót, még ha az kívülről visszatetsző is. Felvállalni, hogy most erre van szükségem, nem a tömény spiritualitásra, az elhatározott kötelező programokra, a mindenképpen fejlődnöm kell érzésre. Hadd sodorjon a Sors, beláttam, ő az erősebb, az ellenkezés, önmagam programozása kiszívta minden energiámat. Így kellett lennie, hiszen folyamatosan hadakoztam, akartam, küzdöttem, harcoltam. Mégis miért ? Hogy láthatóvá váljak, észrevegyenek, tartozzak valahová.

Önmagunkat felvállalni az egyik legnezebb dolog, legalábbis számomra. Sokszor azt is nehéz eldöntenem, ki is vagyok valójában, melyik az igazi énem, amelynek felvállalása a jelenben lehet pokol is, de később magával hozza a szabadságot, azt a valakit, aki mindig is akartam lenni, csak nem találtam rá, vagy nem mertem még a közelébe se menni.

Ez most nem egy elhatározás, abból volt és még van is elég. Saját magam számára is terhessé, unalmassá váltam. Több lazaság kellene, spontán dolgokat bevállalni, a mókuskeréknek úgyis mindig csak az alján tudunk futni, merő illúzió azt hinni, hogy valaha feljutunk a tetejére. Azt érjük csak el, hogy egyre gyorsabban pörgetjük a kereket, egyre nagyobb a tempónk, egyre elérhetetlenebb feladatokat tűzünk magunk elé, közben pedig nem haladunk előrébb, csak a sebesség lesz gyilkosabb.

Hogy ebből majd mennyit enged az egóm ? Erre én is kiváncsi vagyok.

jaguar képe
"Most hagynom kell, hogy
2010. március 23. kedd, 18:34 | jaguar   Előzmény

"Most hagynom kell, hogy éljek, úgy, ahogy visz magával az élet."
Próbáld ki, hogy kezdj el igent mondani a külvilágból érkező olyan impulzusokra, kérdésekre, amikre amúgy reflexből nemet mondanál.

Kavics22 képe
Kedves Jaguár !
2010. március 24. szerda, 8:16 | Kavics22   Előzmény

Kedves Jaguár ! Kipróbálom, ezen ne múljon. :) Elég tömény lesz, mert sok a "nem" nálam mostanában. Remélem idővel átbillen az "igen" oldalra, csak úgy, reflexből.

szeges képe
Hova tűnt
2010. március 24. szerda, 10:46 | szeges   Előzmény

Hova tűnt a mindig oly bölcs, kiegyensúlyozott magabiztos Kavics?

"Rövid időszakokra szabadulok csak meg tőlük, meditációban, vagy akkor, amikor már feladom és hagyom, hogy győzzön a szabad akarat, vigyen az utam, amerre rendeltetett."

A megoldás benned van, tedd hosszabbá ezeket a rövid időszakokat. Térj vissza Tolle-hez és elégedj meg azzal, amit ő kínál.

Téged sokan szeretünk itt a fórumon, azok is akik beírnak és azok is akik nem. Nem kell a szeretet morzsáiért koldulnod, hiszen mérhetetlen mennyiségben áramlik feléd. Pont Te ne éreznéd ezt?

Légy újra Önmagad.

Barátod: J

Kavics22 képe
Kedves szeges ! Önmagam
2010. március 24. szerda, 12:44 | Kavics22   Előzmény

Kedves szeges !

Önmagam szemében soha nem voltam bölcs, kiegyensúlyozott pedig végképp nem. Mindig is jellemző volt rám az önbizalom hiánya, ami a mai napig kísért. Jelenlegi időszakomban pedig kifejezetten önmagam alatt vágom a fát, úgy tűnik, biztos sikerrel.
Burokban nőttem fel, na nem szeretet burokban, inkább "szeretnélek minden csalódástól megóvni" burokban. Felvállalták helyettem és én hagytam, hogy amikor már nincs, aki feláldozza helyettem magát, elsodorjon a "csalódás-özönvíz". Mély önsajnálat és tehetetlenség volt rám a jellemző, még most is szeret előbújni belőlem.

Szétoszlott a rózsaszín köd és én álltam tehetetlenül, miért nem ment meg senki. Nem fogtam fel, hogy erre csak nekem van "felhatalmazásom", pedig milyen szívesen átadtam volna most is valaki másnak, mint előtte oly sokszor.

Most itt van előttem a feladat és mint egy ellenség, nézzük egymást. Kezet kellene vele fognom, barátommá fogadnom és örülnöm, hogy végre megmutatta magát. Ehelyett még mindig menekülök és csak a hátam mutatom. A félelem szól belőlem, mert érzem, sokáig már nem mehet így tovább, le kell ugranom a szakadék széléről. Már csak azt kéne belátnom, az is jobb lesz, mint a mostani állapot.

Hogy elégedjek meg azzal, amit Tolle kínál ? :) Ember ennél nagyobb felismerést még nem adott nekem, mint Ő, most már csak élnem kellene a lehetőséggel. Vajon miért olyan nehéz ez ? Talán egyszer majd megkapom rá a választ.

Köszönöd a hozzászólásod, hidd el, nagyon sok erőt adott és ebből valóban áramlik felém a szeretet.

Barátod: Kavics22

Szerintem lényeges, hogy miben hisz az ember, mivel ezáltal
2010. november 30. kedd, 14:11 | hókuszpók (útkereső)

Szerintem lényeges, hogy miben hisz az ember, mivel ezáltal formálódunk is. Ugyanis az nem igaz, hogy a legjobb cselekvés az például világképp függetlenek. Ha például igazán hiszel a reinkarnációban, akkor nem segítesz másokon egy problémában, hiszen azt elvileg neki kell megoldania az állítólagos sok-sok élete során. Vagyis nem is értékeled azt, ha más segít neki.

Nem azt kell nézni, hogy egy jó dologra kik mondják azt, hogy jó, hanem azt kell megvizsgálni, hogy miből származik az a jó.