X. A kilencedik törvény

A Szeretet, az egység és az egészség törvénye

avagy a mindenható õserõ és a nyitott lét törvénye

„Szeretet nélkül õrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál)

Amennyiben elfogadjuk a kvantum-fizikának azt az állítását, ami szerint az anyag sem egyéb, mint (fizikai!) energia megnyilvánulás – És miért ne fogadnánk el, amennyiben ez, objektív tudományos kísérletek szintjén bebizonyosodott? - akkor a teremtés elsõ kiáradása, a kauzális (Isteni) Szeretet sem más, mint az elsõ megnyilvánult (abszolút) energia a Lilith által létrehozott teremtési szükségben, és amely õsi energia-szubsztanciából keletkezett az összes többi energia. És, bármennyire is profánnak tûnik ez, de végül az anyagi világ is ebbõl az õsi Szeretet- energia- szubsztanciából keletkezett. („átvitellel”, ahogy írja a Tabula Smaragdina és vibráció-csökkenéssel, ahogy a mai misztikusok mondják.) Az anyagi világ is tehát, amiben az abszolút lény tükrözõdhet, annak érdekében, hogy önmagát vizsgálhassa és ellenõrizhesse, és, hogy a Lilith káoszt eredményezõ hatásait kiszûrje és azoktól megszabaduljon, nem más mint Lilit-mentessé kövesedett Szeretet-energia. (Azért vált szilárddá az anyagi energia, hogy ne lehessen képlékeny, illékony és csalóka, tehát, hogy számunkra, egyetemes léttudattal is rendelkezõ lények számára, ellenõrizhetõ módon objektív állapotú lehessen!) Nem kell csodálkozni tehát, ha egyes misztikus tanítók és a szentek az anyagra, az anyag tulajdonságai miatt, az emberi kényelmi, vagy élvezet-szerzési vágyak és nézõpontok szerint „hibásan” mûködõ anyagi tárgyak szidalmazását is az Istenkáromlással egyenértékûnek tartják!

A szilárd anyag tehát, még akkor is, ha állítólag csak a mi érzékszerveink számára lenne szilárd, egyrészt megkövesedett és Lilith- mentes Szeretet-energia, és nem csak azért szakrális mert, mint ilyen, tökéletesen tükrözi az õt létrehívó vagy módosító de mindenképpen õt fenntartó abszolút szellemet, szellemiséget. Hanem azért is, mert az anyagi állapotba került energia is maga az abszolút lét-lény része (Misztikus metaforával élve: annak a húsa.) Másrészt hiába vadásszuk a fizikai - biológiai, vagy a pszichikai, netalán a mentális (mágikus) energiákat, ha nincs bennünk szeretet, ha képtelenek vagyunk nem, hogy áramoltatni, de még csak befogadni is, a Isteni Szeretetet. A Szeretet ugyanis minden energiának és anyagnak az õsenergiája és õsszubsztanciája: az „õsanyja”. Az energia finomabb állapota viszont információ. Figyelem: nem közömbös hír, hanem olyan, ránk lényegi benyomást gyakorló tudásanyag, ami belülrõl minket módosítani képes: in – form. Aki tehát egyéni érdekeinek a tévképzete hatására (önzésében) az igazság szelleme és a Szeretet elõl elzárkózik, vagy azt ferdíti, vagy elzárja, elrejti, eltitkolja, ne csodálkozzon, hogy egyre kevesebb az energiája, az a életereje, az életkedve. Hogy depressziós... Misztikusan fogalmazva, a balesetek útján is, ha betegségek útján is, vagy ha csak pszichés zavarok útján is, de fogyni kezd a finom energia-rendszere: az ereje és az egészsége.

Mielõtt tehát a Szeretet és a Nyitott (Szabad) Lét törvénye hatásmechanizmusainak a némileg szárazabb fejtegetésébe bele kezdenék, feltétlenül fel kell hívnom az olvasói figyelmet arra, hogy számunkra, emberi lények számára, a Szeretet mindenekelõtt személyesen megélt és átélt szellemi, lelki és testi(!) állapot is, tehát szó sem lehet arról, hogy a Szeretetet személyes átélését holmi elméleti fejtegetésekkel, gondolkozási algoritmusok végzésével lehetne helyettesíteni! És ez szól elsõsorban azoknak a misztikusoknak és magukat metafizikusnak nevezõ személyeknek (Hogy ezek un. guruikról: tanítóikról, oktatóikról és „mestereikrõl” ne is beszéljek!), akik harminc – harmincöt éves koruk után is családtalanok és gyermektelenek lévén, Szeretetrõl, szeretet-energiákról merészelnek prédikálni. „Vak vezet világtalant”, mondja ezekre Jézus, akirõl minden felvilágosult ember tudja, hogy lehetetlen volt családtalannak és gyermektelennek lennie, nem csak a gyermekekkel kapcsolatos, abszolút tiszta metafizikai kinyilatkoztatásai okán, hanem azon gyakorlati tény miatt is, miszerint a korabeli zsidók egyszerûen be sem engedték a zsinagógába azt a 3O éves férfit, aki nem kötött még házasságot és – vagy, nem voltak még gyermekei. Mindössze a cölibátus egyházvagyont õrizni hivatott „misztikus – politikája” miatt kezdte róla terjeszteni a nõtlenség és gyermektelenség képzetét a középkori katolikus egyház, amit sajnos, átvettek a protestáns egyházak is. Továbbá arról is figyelmeztet Jézus, hogy: Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát, és a fent említett misztikusok mintha éppen ettõl a gyümölcs-tükör létezésétõl és megmérettetéstõl félve hárítják el maguktól az emberi lét legalapvetõbb életfeladatait: a teremtésben való közvetlen részvételt (gyermeknemzést, gyermekszülést) és a teremtésrõl való gondoskodást (gyermekgondozást, gyermeknevelést). Egyszerûen siralmas az, hogy a Pax-tévé mesterkurzusainak az elõadói és oktatói („mesterei”!)nagy része gyermektelen, vagy olyan elvált „szülõ”, aki nem maga gondozza és neveli közvetlenül a gyermekeit. Hogy az ott felsorakozó jósok hadának a realizálatlanságáról ne is beszéljünk! Nem gyõzök eleget csodálkozni azokon a „hallgatókon” és híveken, akik hitelt tudnak adni, ezeknek, az Egyetemes Szeretetnek a személyes áldozatkészségen keresztüli átélését, holmi misztikus hókuszpókusszal helyettesíthetõnek vélõ, önámító személyeknek. De csodálkozhatnak ezek a megtévesztett lelkek (Mármint a gyermektelen, vagy egykézõ „mestereket” hallgató személyek) is, amiért hiába hallgatják a megható szövegeket szajkózó misztikus mesterek és aurafotózók halandzsáit évtizedeken át, mert sem az életük minõsége, sem az egészségük nem akar javulni! Persze, mi nem ítélkezünk ezek fölött az elsõ sorban magukat ámítgató személyek fölött, akik úgy képzelik, hogy a jósolgatásaikért, vagy a valóság-fedezett nélkül „kinyilatkoztatott” rózsaszínû prédikációjukért kapott pénzen megnyerhetik az életüket, hiszen ezek még mindig ártatlanabbak a választópolgárokat egyre nagyobb termelésre – fogyasztásra, vagyis fölösleges természetrablásra buzdító politikusoknál, hanem csak a helyzetet ítéljük meg annak érdekében, hogy a tévelygési kísértéseket és lehetõségeket a megváltási folyamatokban is észre vegyük és elkerüljük. Jézus is mindössze, egy értékmérõ eszközt adott a kezünkbe és nem ítélkezett senki fölött a figyelmeztetéseivel, hogy „Vak vezet világtalant.”, és „Gyümölcsérõl ismeritek meg a fát.” Õ mindössze csak allegorikus példát hoz fel, amikor a meddõ vackorfát úgy megfenyegeti, hogy az nyomban kiszárad.

És persze, nem hallgathatom el e helyen annak a nevetségesen felkapott és néhány év alatt magyar média-sztárrá vált „materialista misztikusnak” a magyar nemzet sorvadási hajlamát az általa immár tudományos rangra emelt kártékony pszichikai tevékenységét sem, aki egyáltalán nem szégyenli azt, hogy tanácsokat osztogat – Sõt: több esetben még le is gorombítja a szülõket és fõként a manapság oly ritka-madár számba menõ felelõsséggel rendelkezõ apákat, afelõl, hogy nem bánnak elég liberálisan (Hanem, szerinte túlzóan tekintély-elvûen!) a gyermekeikkel. -, miközben õ, tehát a hiteltelen „családterapeuta”, nem meri felvállalni a szülõi státusszal járó gyakorlati gondokat és személyes felelõsségeket! Sõt, a Jugoszláviából Mo-ra települt Csernus Imre, a siker.könyveiben még párkapcsolati szakértõnek is hirdeti magát, miközben a harmadik felesége is ott hagyta hat év steril együttélés után.

Szóval, mielõtt a Szeretetrõl szóló értekezésemnek az érdekesebb, de kevésbé személyes vetületérõl írnék, szeretném figyelmeztetni az olvasót arról, hogy mindennek semmi értelme nem lenne, ha nem lenne „kézügyemben” életem minden percében a szeretet maximális belsõ (diszkrét) átélési lehetõsége az által is, hogy négy nagyszerû kislánynak lehetek az édesapja, akik közül háromnak az egzisztenciájáról (anyagi megélhetésérõl, gondozásáról) és nevelésérõl én magam gondoskodhatok, még azt követõen is, hogy a volt-feleségem többszörösen ismételt, erkölcsi csuszamlását követõ idõszakos elme- zavarai után, végül szétszakította a családunkat és elvitte a két kisebbet, majd a kisebbek közül a nagyobbikat jogilag is kénytelen volt vissza engedni hozzám, vagyis a gyermek eredeti családjába. De ettõl a szép családunk felbomlását okozó, anyai-öntudat megcsuszamlástól függetlenül is, én a legkisebb lányunkat tovább is az új élettársammal (Igazi lelki társammal!) újra teljessé vált családunk tagjaként szeretem és a sok dolgom ellenére is vigyázok arra, hogy minden hét végén találkozhassak vele, és valahányszor – nagyon, nagyon sokszor! – a gyermekeinkre gondolok mély hála-érzettel eltelve munkám közben, a létlátomásomban mind a négy gyermekünk egy helyen van. De nem csak általuk érezhetem át folyamatosan a Szeretet gyógyító erejét, hanem az által is, hogy négy hónappal a család végleges felbomlásának a tragikus átélése után, megérkezett az életembe az a nõi személy, akire – A gyermekeim édesanyjával való összemelegedéstõl és a család újraegyesítésérõl való teljes lemondásig tartó idõszakot kivéve! - egész életembe vártam, és akivel a találkozás akkor is áldás maradna örökre a számomra, ha netalán valamiért a jövõben mégis elhagyna. Szóval, amikor ezt a tanulmányt véglegesítem, én gyakorlatilag is a Szeretetet intenzív erõterében élek.

II. A létezés nyitottsága.

Abszolút létezés szinten és teremtõi szinten tehát, a Szeretet törvénye szerint, sehol a létben nem létezik kölcsönös információ-csere nélküli, zárt állapot, zárt jelenség, vagy folyamat, nem létezik zárt lét-struktúra (zárt élet, vagy zárt lény) a teremtésben. A teremtést elindító és minden teremtményi helyzetet és állapotot létrehozó abszolút szellem, határtalan értelme és kiáradó és mindent egybetartó szeretet-energiája mindenütt és mindenben jelen van és ez, az egyetemes jelenvalóság nem más mint a Szeretet. Ezért az egymástól bizonyos vibrációs állapotok szerint egymástól elkülönült létdimenziók és létállapotok között, valamint azoknak a különbözõ, látszólag egymástól elhatárolt elemei között is, létezik egy állandó szubtilis (abszolút) energetikai összefüggés és információs csere és kölcsönhatás. Létezik tehát egy szubtilis, számunkra érzékelhetetlen, és észlelhetetlen kommunikáció, még akkor is, ha látszólag egymással antagonisztikusan szemben álló, vagy egymástól teljesen elzárt elemekrõl, területekrõl, struktúrákról (lényekrõl, léthelyzetekrõl) van szó. Ez, az önkéntelen és öntudatlan szubtilis és egyetemes (a létben és az életben mindenhol és mindenkor érvényesülõ) kommunikációt és összefüggést fenntartó kapcsolat, nem más mint az abszolút Világosság által átvilágított Õsi Szeretet. Ez elõl nem lehet elzárkózni. („Bárhova is rejtõznél elõlem, megtalállak.”, mondja az Úr.)

Nem létezik tökéletes elzárkózási, elkülönülési, elhatárolódási lehetõség, még akkor sem, ha anyagi megtestesüléseinkben bizonyos szempontok szerint, individuumokként nagyon is külön vagyunk választva és jól el vagyunk határolva egymástól, és ha a Mágia és az Evolúció törvénye, de elsõsorban a Karma törvénye érvényesülése érdekében, valamint a Kiegyenlítõdés, és a Polaritás törvénye miatt, létezik az egyetemes felelõsségnek megfelelõ egyéni felelõsség elve is, ami szükségessé tesz és létre hoz, az anyagi létezésben bizonyos mértékben határozottan megjelenõ elkülönülési állapotokat és helyzeteket (dimenziókat és e dimenziókban megnyilvánuló struktúrákat, elkülönült egyéni és csoportos fejlõdési állapotokat: jelenségeket, folyamatokat és lényeket).

A Szeretet és a Nyitott lét törvénye alapján, minden anyagi, vagy nem anyagi létforma, még számunkra atomi részecskeként jelentkezõ, végtelenül parányi energia-nyaláb is, kommunikál a világegyetem legtávolabbi pontján létezõ részecskével és annak energia mezõjével az õt és a kettõjüket létrehozó és azokat éltetõ - fenntartó abszolút létforrás és létalap szintjén, a Szeretet szintjén. Persze, a rezonancia törvénye alapján, valamint a polaritás törvénye és a hatás és a visszahatás törvénye alapján, a zavart (kaotikus, kusza, ellentétes és ellenséges, destruktív) állapotban levõ létformák és lények ugyancsak a zavart állapotban levõkkel kommunikálnak intenzívebben és a viszont: a harmonikus létformák (állapotok és teremtmények) inkább csak egymás között kommunikálhatnak a legintenzívebben. A rezonancia és a karma törvényének a következményeit leírtam már e törvények ismertetése és tárgyalása kapcsán, most ezeket nem ismétlem meg, de logikus és érthetõ, hogy amennyiben nem létezne a Szeretet és a nyitott lét törvénye, a mágia és a rezonancia sem lenne lehetséges!

Számunkra, emberi lények számára a legfontosabb következménye annak, hogy a fizikai világegyetem két legtávolabbi pontján létezõ energia részecske megnyilvánulási módozata között is, létezik összefüggés és információs kommunikáció, az, hogy a testünk atomjai, sejtjei, kromoszómái és génjei között, valamint az érzéseink, a gondolataink és a valóság-képzeteink: eszméink között is, léteznek szoros és áttételes, de logikus összefüggések. És, hogy valamennyi, szorosan hozzánk tartozónak érzett anyag, energia és információ, illetve érzés, gondolat és képzet, végül is, nem más, mint az abszolútumnak a kifejezõdése és megnyilvánulása. Vagyis, maga az abszolút lét vagyunk mi is, de egy sajátos egyéni és egyedi, tehát anyagi és információs-energetikai megjelenési formában. Ennek következtében tehát, természetes, hogy a különbözõ személyek és különbözõ lények között is létezik egy igen szubtilis (tudattalan) információs kommunikáció és energetikai kölcsönhatás, illetve összefüggés. És természetes, hogy az egymással a tudatosság szintjén is kapcsolatba kerülõ személyek fizikai, lelki és szellemi állapota, érzése, érzelme (vágyai, haragja és akarata - ambíciója), gondolata és képzelete - tudatos, vagy önkéntelen képzet-alkotási tevékenysége - között is, létezik egy igen finom kapcsolat, összefüggés és kölcsönhatás és, hogy bennünk és általunk: a létünk és a képzeletünk által is folyamatosan jelen van egy, az anyagi részecskéknek az egymás közötti kapcsolatánál és összefüggésénél és kölcsönható kommunikációjánál egy sokkal összetettebb, erõsebb, és intenzívebb kommunikáció (és összefüggés) és kölcsönhatás.

III. A titok és a titkolózás mint hosszú távon gyûlöletet betegséget eredményezõ, sõt: mint halélt okozó ellen-szeretet.

A Szeretet és a Nyitott Lét (Szabad információ-áramlás) törvényének a ránk vonatkozó, „könyörtelen” hatásainak legplasztikusabb illusztrálását ugyancsak az Evangéliumban találjuk meg: „Amit a pincébe rejtettetek, a háztetõrõl fogják a fületekbe harsogni.” Most, amikor a Törvény leírását újból végzem, éppen folyik a wikileaks – internet-portál által kavart botrány, amiért annak a tulajdonos – fõszerkesztõje közzétett egy évekre vissza nyúló, politikai kémkedési és „vélemény-nyilvánítási” un. titkos diplomáciai anyagot. Sajnálom, hogy egyes, a Magyarországi Fidesz-párthoz közel álló, politikai elemzõk is, elitélõen nyilatkoznak errõl a metafizikai szempontból – és szinten! - határozottan Szeretet-aktusról. És ezt akkor is így kell venni, ha a tulajt, esetleg még jogosan is, nemi erõszakkal vádolják. Aki ennek a törvénynek az érvényességét képes belátni és aki felfogja, hogy a Szeretetnek semmi köze nincs az érzelgõsséghez, hanem inkább a bátor szellemû nyitottsághoz és õszinteséghez, az igyekszik mindig nyitottnak maradni, nem zárkózik el a nyílt és világos beszédtõl, az õszinte és becsületes kommunikációtól, nem titkolózik még csak fantáziálás szintjén sem senkivel szemben, nem rejtõzködik.

A szeretet-képes ember, nem rejteget senki elõl semmit és nem õriz hazug békét, nem él kegyes hazugságokban, nem szövetkezik senki ellen, senkivel (Még az édesanyjával, vagy édes gyermekével, testvérével sem!), és nem alapít titkos társaságot, mert tudja, hogy nem a szeretetének adná a jelét, hanem ezáltal éppen, hogy a Szeretet törvénye ellen vétkezne és tudja, hogy a törvény mindig erõsebb nála, illetve az õ elzárkózó – szövetkezõ – titkolózó törekvéseinél. Sõt! Aki meggyõzõdött e törvény személyes és egyetemes érvényességérõl, tudja, hogy ahol elzárkózás, vagy titok van, ott mindig zavar is van, hogy ott mindig „bûzlik” is valami. („Ahol a titok, ott a piszok!”- fogalmazza meg pontos tömörséggel a Szeretet-ellenesség lényegét egy bölcs népi mondásunk.) Ott valaki - vagy valakik, úgy képzelik, hogy az életet megnyerhetik és az elzárkózással, vagy a titkolózással valamiféle olyan elõnyhöz, vagy fölényhez juthatnak, ami nekik valamiért – Pl. a tehetségük, intelligenciájuk, leleményességük - szerint kijár. És ez persze a jobbik eset. Mert többnyire arról van szó, hogy valami apróbb bûnt, vagy bûnöket, esetleg nagy gaztettet elkövettek, vagy folyamatosan elkövetnek. Vagy arról, hogy akár öntudatlanul és önkéntelenül, vagy tudatosan készülnek arra, hogy elkövessenek. És persze, ugyancsak azért mert azt képzelik, hogy a titkos szövetkezésük által valamiféle személyes, vagy csoportos elõnyt szerezhetnek akár azzal szemben, aki elõl õrzik a titkukat, akár másokkal szemben.

Vagy, ugyanennek a jelenségnek a másik oldalaként, a titkolózók és a titkos adat-gyûjtõk azt képzelik, hogy amennyiben a rejtett tettük, vagy gondolatuk: a titkuk kitudódna, valamilyen hátrányos helyzetbe kerülnének és ezért görcsösen félve fenn tartanak egy olyan titkolózó szövetséget, aminek a hosszú távú vissza hatása, rájuk és az egész sorsukra csakis negatív és káros lehet!

Nem csak metafizikai közhely, de az evolúció is bebizonyította, hogy az újjá születés és az új képességek kialakulása, a megváltás: a harmónia, az egészség (az egész átélésének a képessége) elérése szempontjából a legtöbb esetben jobbat tesz egy hátrányosnak tûnõ, de mindenki számára, aki benne érdekelt lehet, becsületesen nyitott helyzet, mint az állítólag elõnyösen zárt. A nehéz, de õszintén felvállalt élethelyzetek, az un. sors- krízisek, ha nem is azonnal, de valamikor pozitívan megoldódnak, miközben az eltitkoltaknak csakis negatív és káros következményei jelentkezhetnek utólag. Nem véletlenül, a gyermekkorukban, a sorsuk és a szüleik által nagyon elkényeztetett személyek, akik kényelmes életük miatt nem tapasztalhatják meg a nehézségeket és emellé nem is kapnak megfelelõ spirituális nevelést és irányítást, a legelvetemültebb személyekké válnak a szükségszerûen fellépõ sors-akadályok, valamint az anyagi és erkölcsi nehézségek (krízisek) jelentkezésekor. „Az elsõkbõl lesznek utolsók és az elsõkbõl utolsók.”

A valóságnak csak egy részét elfogadó, a belsõ valóságának csak egy részét kimutatató, hosszan elzárkózó és titkolózó ember, legyen az látszatra bármilyen jó szívû, adakozó és másokért aggódó, másoknak a gondját viselõ és bármely gyakorlati jótetteket elkövetõ is, valójában képtelen a szeretetre, mivel képtelen a teljes odaadásra is. Valójában a jótettményei is csak pajzsként és védõ falként szolgálnak, hogy még jobban elzárkózhasson. („Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.) Ezért a titkolózó - a titok hordó - és az elzárkózó személyek, hosszú távon, általában nem is lesznek egészségesek. Hiszen a szeretetben élõ személynek nincs szüksége semmiféle elõnyre, sõt, amint korábban írtam, azt is tudja, hogy lényeg szerint ilyesmi nem is létezik, hosszú távon az ilyesmi (metafizikailag tehát!) egyszerûen lehetetlen. A legnagyobb hibát (és a szeretet törvénye elleni vétket) azok a házas-felek (férjek, vagy feleségek) követik el, akik nem teljesen nyitottak: nem õszinték egymáshoz, úgy képzelvén, hogy valamiféle elõnyük származhat abból, ha élettársuk sokáig, vagy egyáltalán nem tud bizonyos szerelmi, vagy szexuális vágyaikról, gondolataikról és terveikrõl, mert ezáltal önmagukhoz sem lehetnek õszinték. És aki önmagával szemben nem õszinte, annak zavart a kommunikációja az õt létre hozó és az õ életét fenntartó létforrással: az abszolútummal. És akinek a saját létforrásával (a lelki ismeretével, az egyetemes felelõsségtudatával) való kommunikációja zavart, annak zavart az élete minden más mozzanata is. És ennek az általános zavartságnak elõbb-utóbb azoknak a betegség- hajlamoknak az aktiválódása lesz az eredménye, amelyek arra utalnak, hogy milyen õserõkkel és melyik egyetemes törvényekkel zavart a kapcsolata már születésétõl fogva és amely õserõ és törvény irányába még jobban meg kell nyitnia magát, mint azoknak az õserõknek és törvényeknek az irányába, amelyekkel való kommunikációs készsége (tehetségét adó képessége) számára adott már születésétõl fogva.

Miféle elõnyeim származhatnak bármilyen, magamnak visszatartott, csak az én számomra hozzáférhetõ és csak általam, vagy a szûk köröm által ismert és használt, mások elõl elzárt, anyagi, lelki, vagy szellemi értékbõl - tudásból is, a megváltódás, a megváltódási képesség elérési lehetõsége szempontjából? - Spirituális szempontból az ilyen rejtett, zárt, vagy akárcsak idõben is vissza tartott értékbõl származó elõnyök többnyire hátránynak számítanak, a titkok viszont a lelkemet és a szellememet gúzsba (pokolhoz) kötõ koloncoknak - terheknek bizonyulnak.

Szellem fenomenológiai kérdés az is például, hogy miért épp a kereszténység táptalanján - annak kultúrkörében létrejött civilizáció az, amelyik a legtöbbet titkolózott az utóbbi századokban, miért annak kellett kiépítenie és kifejlesztenie a legbonyolultabb állam-biztonsági, titok-õrzõ és titok-fejtõ, titok - törõ szervezeteket? Persze, a személyi intimitást, a magán élet intimitásához való jogot (ami elsõrendûen a fejlõdés és a szeretet törvényét szolgálja) nem kell összetéveszteni az életnyerés érdekében kifejlõdõ titkolózás és elzárkózás sokszor az õrületig fajuló és társadalmi rangra emelt spirituális infantilizmusával (magukat komolynak képzelõ felnõttek, rengeteg idõbe, pénzbe és energiába kerülõ idióta játékával). Bármennyire is furcsán hangzik, amint azt késõbb látni fogjuk, a titkolózás és elzárkózás õrületével (bûnével!) szembeni harcban a kémek, a titkosírás fejtõk és nem utolsó sorban az árulókként számon tartott személyek viselik a legjelentõsebb szerepet.

A minden dimenziót és minden személyt átfogó egyetemes szeretet és a spirituális nyitottság törvénye nem áll ellentétben a magánéleti intimitással, ami a személyességet és a személyes meghittséget biztosítja a mágia (teremtés) és a nemek törvényének az alapján és nem áll ellentétben a szabad és az egészséges versengés szellemével sem, ami az evolúció törvényének a megtestesülése. Egyetlen állatfaj sem sérti meg a szeretet törvényét - még a csoportban vadászó ragadozók sem! - azáltal, hogy fölösleges táplálékot és élvezeti cikket halmozva fel a raktáraiban, elveszi a többi állatfajnak a táplálkozáshoz való jogát, hogy titkos fegyvereket készít és titkos társaságokat alapít a földi energiák mértéken felüli kivonására és ezáltal más fajok, vagy állatcsoportok leigázására és kizsákmányolására. Nevetséges például az, amit a találmány-védõ hivatalokban mûvelnek és nevetséges az, hogy a könyveimre hivatalból oda teszik az, hogy minden közlési, másolási és sokszorosítási jog számomra fenn van tartva, hiszen a feltámadás és a megváltás szempontjából úgy sem fordíthatom a magam privát hasznára mindazt amit írok. Ezek az információk, a megváltás és az üdvözülés a szempontjából - a személyes spirituális evolúcióm szempontjából - csak addig válnak hasznomra, amíg felfedezem és leírva rögzítem, tisztázom azokat. (Egyáltalán nem találom tragikusnak például, hogy a hét éven át írt négyszáz oldalas könyvemért kapott szerzõi honorárium mindössze arra volt jó, hogy a télen felgyülemlett fûtési költségeinket kifizessem a kapott összeggel.)

Ezért, a hatás és visszahatás, a rezonancia és a polaritás törvénye szellemében, ott, ahol elzárkózás és titok van és titkolózó személyek vannak, ott törvényszerûen árulók és titok-lopó kémek is vannak. Persze, ez koránt sem azt jelenti, hogy a kémek és a kémelhárítók, és az árulók szeretettel csordultig telt, az egyetemes összefüggéseket látó, egészséges jellemû személyek lennének. Hiszen õk is többnyire a könnyen elérhetõ jutalom és siker fejében, vagyis az érdemtelen elõnyszerzés reményében viszik véghez a titkolt információkat kiszivárogtató, közvetítõi tetteiket. Ennek ellenére, ha önkéntelenül is és öntudatlanul is, de õk is az egyetemes nyitottságot és a kiegyenlítõdést szolgálják. Ezért az értékeit, illetve a bûneit - bûnös gondolatait és elõnyszerzési kapzsiságát - eltitkoló, valamint a titoktartó és a titok õrzõ személy, akárcsak a dogmatikus és fanatikus erkölcscsõsz és a titok-árulók felett ítélkezõ személy, semmivel nem feljebbvaló a titoktörõnél, a kémnél és a fanatikus hatalmi mámorban élõ zsarnokot eláruló személynél. És viszont.

Mielõtt tovább mennénk, egy fontos pontosítást, egy lényegi megkülönböztetést kell tegyünk: az elhatárolódás nem azonos az elzárkózással! Egy dolog az információ behatolás (a benyomás) elõl, a fény és a szeretet elõl elzárkózni és egészen más, valamely szellemi, vagy természeti rombolástól és zavarkeltéstõl, illetve romboláshoz és zavarhoz (képi - képzeleti, tudati, lelki vagy fizikai szennyezéshez) vezetõ cselekedetektõl, általunk erkölcstelennek ítélt ügyektõl és ügyletektõl, piszkos játszmáktól elhatárolódni. Tudomásul vehetek és szembe nézhetek bármilyen gaztettel, értelmezhetem azt (sõt: többnyire az utóbbi nagyon fontos az értéktudatom kialakítása, erõsítése, valamint az éberségem fokozása érdekében), tehát nem zárkózom el a tudomásulvételétõl, miközben elhatárolom magam tõle és nem veszek részt abban, lehetõleg még érzelmeimmel (haragommal) sem. A legtöbb ember ezt érti félre és az általa erkölcstelennek ítélt tettekhez úgy viszonyul, úgy akar azoktól elhatárolódni, hogy lehetõleg tudomást sem akar arról, azokról szerezni, holott amennyiben egy jelenséggel, vagy a jelenségrõl szóló információval találkozunk, biztos, hogy valamilyen szintû kapcsolat létezik a jelenség és a személyünk megtestesített és feloldani - meghaladni való spirituális problémák között. És mivel lényegi kapcsolat létezik a felmerült probléma és a személyünk, a szellemi sors-programunk között, épp annak következtében, hogy elzárkózunk elõle, megpróbáljuk az figyelmen kívül hagyni, vagy elfojtani (elzárkózni), az még nagyobb erõvel, még intenzívebben és még kivédhetetlenebbül fog visszatérni és behatolni az életünkbe egészen a tragédiát keltõ erõszakos behatolásig, mindaddig, amíg bátran szembe nem nézünk azzal és neki nem látunk valamiképpen kezelni azt. – Persze, amennyiben tudunk róla... Mert, ha elrejtette eltitkolta valaki elõlünk azt a problémáját, amiben mi is érintve leszünk utólag, azért már nem felelhetünk. Vagyis, elzárkózás helyett, lehetõleg mindig személyi kapcsolatba kell kerülni az adott jelenséggel és lehetõleg harmonizálódni kell azzal az õserõvel, amit a probléma megtestesít.

Figyeljük csak meg jobban a neki-látás (nekifogás) és a hozzá látás (hozzá fogás) kifejezéseket. Vajon nem azt jelzik-e, hogy a felmerült problémákkal elõbb szembe kell néznünk, azt helyesen (az összes dimenziók és törvények szintjén) értelmeznünk és utána megoldanunk? Az a személy és azok a személyek, akik egy zavaró, illetve általuk sötétnek és zavarosnak (erkölcstelennek) ítélt, vagy csak képzelt - gondolt problémával nem akarnak szembenézni és azt elítélvén, elzárkóznak a probléma feltárásától és feloldásától, valójában nem õszinték, nem csak a környezetükkel, de önmagukkal szemben sem. („Akik nincsenek magukkal egy véleményen” - Hamvas Béla). Õk az elnézõk, a távolba nézõk, a látszatok és a hamis békének a fenntartói, akik a pillanatnyi jólét és béke kedvéért nagyobb bajt idéznek saját maguknak és környezetüknek, mint amekkora baj származna abból, hogyha azt, ami tisztázatlan még, meg próbálnák kitisztázni, ha azt, „ami bûzlik, megpiszkálnák.”

A kudarcba fúló modern házasságok ötven százaléka azért megy tönkre, mert arra a téveszmére építik, hogy egymásnak el kell nézni az erkölcsi hibáit, az életrõl és az igazságról alkotott ferde elképzeléseit. Persze, „A más szemében meglátod a szálkát, miközben a magadéban nem akarod meglátni a gerendát” tétele is fennáll, de ott, ahol a gerendák létezésérõl tudnak és igyekeznek azoktól megszabadulni, a szálkát is szóvá kell tenni. Mert a házasság nem a titkolózás helye, hanem a legfõbb igazság érvényesülésének a helye. Aki nem õszinte az élettársával, az nem lehet õszinte önmagával sem és elsõ sorban õ maga az akit a titkolózásaival félre vezet. – Félre vezeti magát a megváltás és a boldogság elérésének az irányából. Nem úgy segítek a férjemen, feleségemen, vagy a gyermekemen, hogy nem akarom tudomásul venni és nem teszem szóvá az alkoholizmushoz, vagy a kábító szer függõséghez vezetõ szokásait, hanem úgy, hogy miután a saját önámításra való hajlamommal, illetve annak a rejtett okaival szembe néztem, és leszámoltam, szüntelenül követelem, hogy az élettársam, vagy a gyermekem se kábítsa magát.

Nem véletlenül romlik meg az elnézõ személyeknek, az õszinte és nem a megjátszott szembenézést kerülõknek a szeme! És nem véletlenül lesz az ilyen, egymást és önmagukat a látszat-boldogságnak, illetve a harmónia és a szeretet látszatának a fenntartása érdekében félrevezetõ déd-szülõknek nagyszülõknek és szülõknek kancsiságban, vagy annál sokkal veszélyesebb szembetegségben szenvedõ unokája és gyermeke. Az én, több szemmûtéten átesett, nõi felmenõi ágon gyenge szemû, illetve rossz látású nõi õsöktõl származó, látszólag „csupa-szeretet” édesanyám szeme is, egyre inkább romlik, miközben az én szemeim romlása megállt, miután megtanultam mindennel, ami lényegileg és személyesen érint, kegyetlenül szembenézni. Mindennek a kauzális okait kutatni, leleplezni, kiszimatolni, stb., és persze: tudomásul venni.

Amint az Egyetemes törvényekrõl szóló bevezetõ tanulmányban írtam, a szeretet nem lehet meg és nem termékenyülhet meg fény nélkül és fény (értelem) hiányában rothadássá, bomlássá (betegséggé) és/vagy gyûlöletté (nehezteléssé, hisztériázássá, majd õrjöngéssé) válik, amiként a szeretet által az egységbe, az egységes létezés logikájába be nem kapcsolt fény is öncélú fantazmagóriává, steril elméletté válik és, amennyiben gyakorlatba ültetik, az így keletkezett eszmerendszert, infernális erõket megidézõ, romboló hatalommá válik. A Fasizmus jellegzetesen a szeretet nélküli, illetve a hamis szeretettel össze kapcsolt, és a hamis (részleges) szeretetet szolgáló fény, a kommunizmus jellegzetesen a fény nélküli (a hamis fénnyel - az egyetemes törvényeknek ellent mondó értelemmel megvilágított) humanista szeretet ideológiája. Mindkettõnek az erõltetett alkalmazása romboláshoz és mérhetetlen tragédiákhoz vezetett.

Az ember nehéz helyzetbe, sõt: drámai helyzetbe kerül, ha ilyen ideológiákkal, illetve ilyen ideológiák képviselõivel (prófétáival) kell szembesüljön, mert nyilvánvalóan el kell határolódnia mind a hamis fény, mind a hamis szeretet elfogadásától és önmagát megvédeni annak a befolyásától. Az utóbbit viszont lehetetlen elérni az egyszerû elhatárolódással, vagy a dogmatikus eszmei, vagy lelki elzárkózással és egyetlen esélye a menekvésre annak a felülvizsgálata, hogy az illetõ személy, korábban hol és milyen mértékben fogadott magába, illetve mikor áramoltatott magából hamis fényt (értelmet: jól hangzó és csillogó - villogó, ám a valóságtól elrugaszkodott elméletet, elméleteket), vagy hamis szeretetet?

A legjobb példát az átlagtól eltérõ képességekbõl (bármiféle tehetségbõl, kreatív intelligenciából, inventivitásból) és tehetségbõl való elõnyszerzésnek és a titokõrzésnek a hiábavalóságára, illetve az öncélú elõnyszerzésre való törekvésnek az elérendõ célnak az ellentétéhez: hátráltatottságba való kerüléshez való vezetésére, nem annyira a szörnyû betegségekben szenvedõ és többnyire tragikus körülmények között és ideje korán az élõk sorából távozó mûvész és tudós zsenik, vagy híres és hírhedt (Osho az utóbbiak kategóriáját gazdagítja pl.) misztikus mesterek esete, illetve tragikus halála képezi, mert rá lehet fogni, hogy partikuláris esetek. Az információ-elzárás árán történõ elõnyszerzési lehetõség tévképzetébõl eredõ elzárkózás és titkolózás fölöslegességére és káros visszahatásaira, a legjobb példát az atom-bomba gyártási versengés, illetve hidegháború története és tanulságai szolgáltatják. És nem csak azért, mert bármennyire is titkolták el az amerikai hatóságok az atombomba elõállításának a receptjét és a technológiáját, mert a KGB-nek a bomba gyártáshoz legközelebb álló tudós - segédek mellet, még az amerikai kormány legmagasabb csúcsvezetõi mellett dolgozó és legközelebb álló állam-hivatalnokokat is sikerült beszervezni kémnek (titok- és haza-árulónak).

- Talán az sem mellékes, hogy közülük többen (Pl. a Teller Ede mellett dolgozó fiatal fizikus: Ted Hall, aki késõbb, Angliában biofizikusként elég jó nevet szerzett magának a tudósi ranglistán és akinek a halála után a felesége egyenesen humánus aktusnak tüntette fel a férje kémkedését.) úgy nyilatkoztak a hideg háború után, hogy nem pénzért folytatták az információ kiszivárogtatást, hanem annak érdekében, hogy a reakciós amerikai politikai mentalitás számára lehetetlenné tegyék az egyeduralmat. Még akkor is, ha ezek a nyilatkozatok nem minden esetben õszinték és megbízhatóak és még akkor is, ha történelmi tény, hogy a szoviet hatalom sokkal reakciósabb, ambíciósabb, elvakultabb, kegyetlenebb és ezért az egész emberiségre nézve veszélyesebb volt mint a negyvenes évek végi - ötvenes évek eleji amerikai politikai ideológia, még akkor is érdemes megjegyezni, hogy ezek az „áruló” tudósok és politikusok a hatalmi erõegyensúly kialakulásának az eszméjét próbálták felhozni mentségükre. Vagyis érdemes végiggondolni azt, hogy egyeseknek közülük, nem véletlenül(!) ilyesmi is eszükbe jutott, ilyen képzetek is befolyásolták a gondolataikat és cselekedeteiket.

- Szóval, nem csak ezek a tények bizonyítják az elõnyszerzési lehetõség és a titoktartási lehetõség képzeteinek a hiábavalóságát és károsságát, hanem az a mozzanat is, hogy miután az amerikai kormány titkos kódfejtõ szakértõ-csapatának (Verona) sikerül megfejteni a KGB titkos információ közvetítési kódrendszerét és ennek segítségével több beszervezett és beépített tudósi rangú KGB ügynök és áruló kormányhivatalnok azonosságát kideríteni, az atombomba - ügynökök elítélését szolgáló bírósági tárgyalásokon nem fedték fel a KGB ügynöki kódrendszer megfejtésének a tényét, hanem – Figyeljük meg a titok-mánia káros visszahatását! - azt is titokban akarták tartani, annak érdekében, hogy ennek a „titkos kód megfejtése titkának” a birtokában ellenõrizve, macska- egeret játszodjanak a KGB- amerikai ügynökeivel. Hogy mintegy észrevétlenül és a KGB Moszkvai vezetõi számára megmagyarázhatatlanul, semlegesítsék a KGB Amerika ellenes tevékenységét.

Ennek a balvégzetû titkolózásnak a következtében - a Verona csoport eredményeinek a titkosítása következtében - , a bírósági tárgyalásokon nem használhatták az elcsípett és a megfejtett távirati üzeneteket tárgyi bizonyítékként. Ennek az eredménye az lett, hogy a bírók nem tudták az árulókra a valós tettüknek megfelelõ súlyos büntetéseket kiszabni és koholt vádak alapján, vagy kisbûnök naggyá dagasztásával kellett azokat a „forgalomból kivonniuk”. De még ez sem jelentette a probléma lényegét, hanem az, hogy a sajtó ezt az eljárást megszimatolva, a törvényellenes, illetve a féltörvényes kém- és áruló perek szabálytalan eljárásait dobra verte, amivel a kormány ellen és az amerikai védelmi apparátus és annak a titkos szervezetei ellen fordította a közvéleményt. Sõt: a közvélemény hangulatának az sem tett jót, hogy miközben a kormány szoviet-atombomba veszély elleni riadókkal „szórakoztatta” a lakosságot, a KGB titkos amerikai levelezési kódrendszerének a megfejtését eltitkoló kormány nem tájékoztathatta a lakosságot a tényleges tényállásról, illetve a tényleges szoviet atom-veszély realitásáról. Ez persze rengeteg fölösleges belpolitikai viszályt, félreértést, gyûlölködést és életpályákat - családokat tönkretevõ ellenséges hangulatot és értelmetlen harcot, ellenségeskedést és bizalmatlanságot eredményezett.

És mindezt miért? – A Nagy Semmiért! A szoviet hatalomnak ugyanis, mindennek ellenére sikerül a beépített amerikai tudósokon és politikusokon keresztül hozzá jutni az atombombagyártás tudományos receptjéhez (az Amerikában dolgozó európai tudósok által megfejtett és kidolgozott tudományos elméletek eredményeihez és a megfelelõ formulákhoz) és a megfelelõ technológiai eljárásoknak a leírásához és 1950-ben elvégezte az elsõ sikeres kísérleti atombomba robbantást. De az egyetemes nyitottság és összefüggés törvénye szempontjából még ez is kevés. Mert, amint utólag kiderült, a szigorúan válogatott és õrzött titkos kódfejtõ amerikai csapatnak az egyik tagját is sikerült beépíteni, aki azonnal jelezte a KGB-nek, amint a kódot megfejtették és a KGB azonnal új kódrendszert dolgozott ki, aminek következtében 1951 után az amerikaiak több éven át egyetlen elcsípett ügynöki jelentést sem tudtak értelmezni. - Persze, addig, amíg a ritmus és a ciklus törvénye alapján, el nem jött az újabb szoviet kémkedési kód megfejtésének az ideje...

Éppen a Szeretet és a Fejlõdés törvényének köszönhetõen, létezik az un. misztikus intuíció is. És, mivel létezik az asztrológiának a személyi horoszkópból kiolvasható tulajdonságok szerinti visszaigazolása is, az egyetemes szellemi nyitottság szükségének az intuitív megérzésére, én egy elevenbe vágó személyes példát tudok e helyen felmutatni. Asztrológusi körökben, köztudott, hogy a Skorpió bélyegével különösen megáldott személyeknek van a legtöbb bûnös vágyuk és gondolatuk és ezért õk a leginkább titkolózó személyek. Ez persze, abban az esetben, ha a személyi horoszkópjukban a Skorpió Nap, a Skorpióban álló Sárkányfarok és/vagy Lilith, valamint a Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó többnyire és sûrûn negatívan fényszögelt. És abban az esetben is, ha a Nap, vagy a karmikus pontok valamelyike a VIII. házban áll, mint az én volt-feleségemnek. Nos, amellett, hogy a horoszkópomban a Nap (három más bolygóval együtt) a Skorpióban áll, a Plútó is igen fontos helyet foglal el az én sorsképletemben, az Ascendenssel együtt állva. Igen ám, de a többi bolygótól eltérõen, a Merkúrral együtt álló, Skorpió - Napom az Uránusztól (többek között a szabad információ-áramoltatás és az intuíció bolygója) pozitív fényszöget kap és Plútó is csak fele - fele arányban fényszögelt negatívan, és a Neptunusz, és a Jupiter és az általa alakított pozitív pajzs csúcsán állva az Oroszlán Ascendensem közvetlen közelében, arra utal, hogy rendkívüli öntudatlan spirituális „szimattal” születtem a világra. (Figyelem! Ez nem azonos a többnyire tudatos, hétköznapi, gyakorlati igazság-felfedezési és felfedési képességgel!) Úgy látszik ennyi elég volt, hogy már huszonkét évesen megsejtsem, hogy a titkolózás igen veszélyes és, hogy az egyetlen magatartás, ami „a titokzatos államvédelmis tisztek” rámenõs beszervezésétõl megszabadíthat, az a titkolózás bûvkörének a tiszteletlen kezelése.

A hetvenes évek közepén ugyanis, amikor a nálam csak két évvel idõsebb szekus tisztnek (talán hadnagyi rangban volt az akkoriban még nagyon ambíciós, de késõbb leszerelt és vállalti jogtanácsossá csendesült keretlegény) azt az törekvését, hogy a késõbb általam is vezetett csíkszeredai Tamási Áron irodalmi kör besúgójának beszervezzen, úgy sikerült kijátszani, hogy a Hargita Megyei Rendõrség és Szekuritáte székházában történt „baráti beszélgetés” után haza felé tartva, mindenkit, akivel csak találkoztam az utcán és minden barátomnak, akit, mielõtt haza mentem volna felkerestem és otthon is találtam, elmondtam hogy mirõl beszéltem a fickóval és, hogy miféle „elõnyöket” jelentõ, kedvezõ ajánlatot kaptam általa a nemzetiszocialista hatóságok részérõl. (Munkahelyi problémák megkönnyítése, fizetési besorolás emelése, egyetemi felvételi vizsga sikerének a biztosítása, stb.) A hirtelenül jött – tudattalan ráérzéses

ötletként felfedezett! - és bevált eljárásom (tíz éves asztrológusi tapasztalatommal a hátam mögött, ma azt mondom, hogy Skorpiói intuíciómmal erre a lehetõségre - mármint a nyilvánosságnak és a nyíltságnak erre a rejtett védõ tulajdonságára ráhibáztam) által hozott sikeren felbátorodva, ugyanezt a védekezési módszert alkalmaztam késõbb is, amikor már Forrás-kötetes költõként, nem baráti, hanem fegyelmezõ - fenyítõ beszélgetésekre citáltak be különbözõ ürügyekkel a rendõrségre, ahol, miután a szolgálatos milicisták (rendõrök) a buletinemet (személyi igazolványomat) elkérve visszatartották, Butiurcã ezredes elvtársék átkísértek a szekuritáte kovácsoltvas védõrácsokkal ellátott ablakú „beszélgetõ” irodáiba.

Az elején mindannyiszor nagyon a lelkemre kötött titoktartásra való felhívásnak a megszegésével, úsztam meg tehát ép bõrrel a nyolcvanas éveket, amikor, többek között, pl. olyanokat is állítottak, hogy tudják, hogy nekem is közöm van a Szõcs Gézáék Ellenpontjához és azzal fenyegetõztek az öklükkel az orrom elõtt hadonászva, hogy nagyon megjárom, ha nem fedek fel mindent, az üggyel kapcsolatosan. Én nem tudtam ezzel kapcsolatban semmi konkrétumot, de amit nekik elmondtam és amit tõlük hallottam, a lehetõ legrészletesebben, azonnal elmondtam a barátaimnak és az ismerõseimnek is.

Az ember-arcú (kommunista) titkolózás éveiben fedeztem fel tehát azt, hogy a szabad információ-áramlástól való elzáródás milyen veszélyes lehet - ellentétben például a liberális kapitalista sajtó és az elektronikus médiák által a magánéleti intimitás megsértése árán is szolgált nyíltsággal. E tapasztalataim révén, ha választani lehetne a kettõ között, inkább az intimitáshoz való jogomat adnám fel, csak nehogy még egyszer is, a bástyafal mögötti sumákolási lehetõséget biztosító hazug harmónia és hazug boldogság zára mögé kelljen kerüljek! És ez még akkor is így van, ha manapság a közéleti információ terjesztési manipulációról, az így véghez vitt ideológiai kábításról beszélnek, és még akkor is, ha a rafinált és az erõszakos reklámok épp annyit ártanak, mint amennyi pozitív szolgálatot tesz a pontos tájékoztatás. Lám, az évtizedekig szentnek hirdetett banktitkokról, az üzleti és a pénzmûveleti titoktartás elvérõl is, lassan - lassan kiderül, hogy nagy veszélyeket rejt magában, mivel a maffia ügyletekbõl származó pénzek mosásának és a globális terrorizmusnak biztosít hátteret és mûködési lehetõséget. Sõt: a bankároknak az állami pénzügyi támogatásokból való, mesés meggazdagodásának, persze, az adófizetõ kulizók kárára.

De nem is ez a veszélyes a titok-szentség képmutató moralitásában. Hanem az a lélektani állapot, amelyben, ha valaki úgy képzeli, vagy valakik úgy képzelik, hogy valamiféle súlyos veszteséggel járó, veszélyes rejtegetni valója van, másvalaki, vagy másvalakik által, akik a titkát - titkukat sejtik, az, a titkukon keresztül kézben- és félelemben tartható, zsarolható és manipulálható. A sokáig titkolózó, titok birtokló ember bele szorul az általa tudott és õrzött titok eszmekörébe - még akkor is, ha mindössze a saját, személyes titkairól van szó! - amitõl egy idõ után szorongásossá és végül lelkileg és szellemileg zárttá, majd fizikailag is beteggé válik, mivel a nyitott lét törvénye végül is az egészségnek – Vagyis az egész lét befogadásának és átélésének - a törvénye, amit megsértünk a zártsággal, a titoktartással.

4. A Szeretet, mint félelem-oldó és ellenséglegyõzõ fegyver.

„Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok gyõzni õket.” A szeretet létfakasztó és életfenntartó õsi energiája, mivel finomabb, oda is behatol, ahova a fény nem képes. A tudatos szeretet-áramoltatás a leghatékonyabb lényegi információ közvetítési lehetõség és a leghatékonyabb azonos frekvencia hullámsávra kerülési lehetõség. Persze, a Jézus által feltárt gyõzelmi lehetõség nem azonos a háborús, vagy a hatalmi apparátusok és az intézményes igazságszolgáltatási módozatok által lehetõvé tett gyõzelmi lehetõségekkel. E szubtilis szeretet-erõvel való gyõzelemben nem létezik legyõzött, csak kommunikációra (információ befogadásra és információ cserére: belátásra kész) és kreatív kiegyenlítõdésre megnyílt személy („az ellenség”, aki baráttá, segítõtárssá, jó ismerõssé lett). Annak a személynek a számára, aki megérti az egyetemes összefüggéseket és ezért elfogadja és átélve gyakorolja a nyitottsági állapotot és a szeretetet, megszûnik az objektív, kivülrõl a végtelenségig és rá ellenséges nyomást és befolyást gyakorló (ellenséges) természetnek, az ellenséges, világegyetemnek és az objektív, büntetõ, vagy szeszélyes Istennek képzete, az olyan kényszerítõ objektív hatalomnak és erõnek a képzete ami a teremtés pozitív céljával és funkciójával ellentétesen, nyomorúságra kényszerítheti az ártatlanul szenvedõ (isteni teremtõ képzelettel bíró!) személyt. Amennyiben tehát, az ember nem csak elméletben vesz tudomást, hanem személyesen is meggyõzõdik e szubtilis életenergia kibocsátását és áramoltatását szabályozó törvény létezésérõl (aminek õ a saját személye szerint is az egyik megtestesítõje) és annak közvetlen hatásairól, számon tartja ugyan az embertársainak és fõként a vele lényegi (karmikus) kapcsolatban álló családtagjainak, barátainak - élettársainak - és ellenségeinek az általa észlelt (reális, vagy vélt) hibáit, de ugyanakkor szellemben és képzeletben mindig törekszik azoknak a fejlõdõ képes jobbik énjével: a kreatív kommunikációra nyílt és kiegyenlítõdési (megváltódási) képességének a maximumát nyújtó és a változni - fejlõdni akaró személyiségével kapcsolatba kerülni és azzal kommunikálni és így, saját gyengeségeit (haragját, gyûlöletét, negatív ambícióit) legyõzve, gyõzi le azokat. De ne legyünk naivak: egyetlen szeretõ személy sem gyõzhet le egy vele, illetve az elképzeléseivel, a meglátásaival szemben álló, seregnyi közösséget. Legfenebb megszabadulhat az általa hirdetett eszmék miatt megbotránkozott tömeg haragjától, mint Jézus az otthonában: Názáretben. De legyõzni sem õ, sem Mária, sem az apostolok szeretete nem tudta a papok és a tömegszellem által irányított csõcseléket.

A Szeretet áramoltatása, vagyis az Abszolút Szellemen keresztüli egyetemes egységhez való kapcsolódás egyéni érzésének a tudatos erõsítése és áramoltatása végül is a legracionálisabb és a legcélravezetõbb cselekedet lehet minden ember számára. Ugyanis miután sikerült Szeretettel feltöltenem és ezáltal legyõzi az ellenségesen viselkedõ és agresszíven gondolkozó másik személyt (vagyis annak, az anyagi lét élvezetének és korlátozottságának a kábulatába beleszédült egoját), már nem is én leszek az aki õt legyõzi tulajdonképpen, hanem õ maga, vagyis az én általam felerõsített és feléje sugárzott Szeretet-energiával feltöltõdõ Felettes Énje: a saját egyetemes lelkiismerete. Mert amennyiben nem hajlandó az általam is felerõsített és feléje irányított Szeretet- energiát elfogadni, a Vibráció tõrvényének következtében tönkre teszi önmagát saját alacsony vibrációs szintjének intenzív átélése miatt, vagy többé nem lesz lehetõsége találkozni velem. Mert jóllehet a Karma törvényének alapján találkoztunk, de a Szeretet intenzív átélése és a szellemi létezés tudatos gyakorlása következtében én már nem leszek azonos rezgési állapotban az õ rezgési állapotával (nem leszek azonos hullámhosszon vele) attól az idõszaktól kezdve, hogy tudatosítottam magamban a történteket és megértettem azok rám vonatkozó karmikus vetületeit. Pontosabban: nem rezonálok már az õ alacsony frekvenciájú (fizikai, pszichikus, mentális és ideális) vibrációs állapotával. A magasabb rezgési frekvenciák állapotában, a finomabb létdimenziókban, nem létezik olyan felállás, hogy a másik létstruktúra az ellenség és én, aki vele kapcsolatba kerülök (még ha áttételesen is, de vele rezonálok) nem vagyok ellensége valakinek. Amennyiben tehát és meg engedem magamnak azt a luxust, hogy egy másik embert ellenségnek nézzek, vagy ellenségnek nevezzek, a Megfelelés - Kiegyenlítõdés és a Rezonancia törvénye alapján- automatikusan én is ellenség leszek, ennek az állapotnak (státusnak) az összes rám vonatkozó következményeivel együtt. És ezek a következmények nem kellemesek: Ingerültség, bõszült harag, lelki méreg, bosszúvágy, gyûlölet, neheztelés, a különbözõ stratégiázásoktól való kimerültség, félelem, látszólag indokolatlan szorongás, különbözõ mentális feszültségek és stresszállapotok, racionálisan indokolatlan konfliktushelyzetekbe és stressz-okozó helyzetekbe, környezetbe való keveredés és végsõ soron a mindezen állapotok következtében létrejövõ betegségek, sérülések, balesetek elszenvedése.

A külsõ ellenség létezése valójában az állati ösztönöknek képzelt karmikus félelmei és egoizmusa által irányított és ezek kiszolgálása - érvényesítése érdekében a spekulatív intellektusát használó, individuum, illetve az alacsony vibrációs szintjén élõ ember illúziója. A külsõ ellenség az egyetemes léttudatból kiszorult az Uroborosznak - a saját farkába harapó világkígyónak a káprázat-körében élõ ember tévképzete. És azt, hogy ez tévképzet, mi sem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy az állatok nem élnek ilyen képzetekkel. A növényevõk egészséges genetikai állományát biztosító „kegyetlen” ragadozók nem képzelik azt, hogy az általuk elejtett és elfogyasztott növényevõk az õk ellenségeik. De az un. áldozatoknak sem jutna eszébe soha, és nem képzelegnek arról, hogy egyéni akcióval, vagy csoportos stratégiával, miként fogják legyõzni és ártalmatlanná tenni az életüket veszélyeztetõ húsevõk „bandáit”.

Sõt: még azok a ragadozók, amelyek felfalják a más ragadozó fajoknak a gyengébb egyedeit - Az erõsebb fény, hatékonyabb spirituális információ - gyõzelmének, illetve a Mágia törvénynek a szellemében -, még azok sem a gyengébbel ellenségei. A természetben, a szentimentális lelkek számára (azok számára tehát, akik meghatódnak attól, hogy a farkasok széttépik az ártatlan õzet, miközben jóízûen falatoznak az üzletekben és a butikokban vásárolt hús-készítményekbõl) ellenségesnek és kegyetlennek tûnõ egymás levadászása, nem csak hogy természetesek, hanem az egyetemes törvényeknek megfelelõek. Ezek, a fajfenntartását szolgáló, illetve az erõsebb gének (genetikai információ - eredet információ) érvényesülésének illetve tovább közvetítésének az elvét szolgáló jelenségek, a Csoport-karma szellemében a különbözõ fajoknak megfelelõ Csoportszellemek irányításával, és a Kompenzáció törvénye alapján történnek.

Az állatvilág jelenségei, a biológiai hasonlóságok és azonosságok alapján is csak annyiban lehetnek az ember számára példa értékûek, amennyiben ismerjük a genetikai, a biológiai és a fiziológiai folyamatokat és az un. életbenmaradási és fajfenntartási ösztönöket mûködtetõ spirituális törvényeket. Az állat, még akkor is ha meg tanítja szavakkal kommunikálni az ember, soha nem lesz képes az analogikus gondolkozására, mivel nem rendelkezik spirituális (buthikus) testtel. Az állat mint õsidea, az embernél jóval késõbb létesült a teremtésben, mivel Ádám Kadmon, az isten elsõ ideája az ember. Az úgynevezett létért való küzdelem, vagyis egyik a másik rovására való terjedése vagy fejlõdése, a növényi és az állati regnum viszonyaira, a fizikai dimenzió határ állapotaihoz jóval közelebb álló kompenzációs folyamataira jellemzõ. Ezeknek viszont csak és csakis alárendelt kapcsolata van, az ember személyi tudatában, elõbb mint individuális öntudat, majd mint egyetemes felelõsség-tudat, megjelenõ, azon keresztül keresztül megnyilvánuló egyetemes léttudattal. A Karma és a Kompenzáció törvénye az individuális felelõsségtudat implikációja nélkül, úgymond lineárisan fejti ki hatását az állatok esetében, jól meghatározott (határ állapotban levõ) genetikai és biológiai egyensúly-fenntartási szükségletek alapján.

A megnyilvánult lét alacsony frekvencián rezgõ (fizikai) dimenzióban és a fizikai - természeti létnek az ember által megzavart (szennyezett) állapotaiban egyre zártabbá: kiismerhetetlenebbé, illetve illékonyabbá (felismerhetetlenebbé) válik az információ. Ezt testesítik meg egyébként az egyre nehezebben gyógyítható, egyre bonyolultabb fizikai zavart: betegségeket okozó vírusok, ezek a teremtés törvénye szerint a mi zavaros és romboló képzeteinket megtestesítõ információkat hordozó parányi lét-struktúrák, amelyek közül egyesek képesek össze zavarni és szétbontani az egész szervezetünknek az évmilliós kísérletek során kialakult és jól meghatározódott logikai struktúráját. A fizikai lét-rétegben, pontosabban a természetnek az idõ-tér viszonylatához kötött dimenzióiban, az információáramlás és az egységhez - a lét egészséghez való szubtilis kapcsolat állapota és ereje (a szeretet) is az idõ és a tér állapotaihoz, illetve azok változásaihoz kötöttek. Ezért a ciklus és a ritmus törvénye szerint, a természetben majdhogynem tapintható módon „ideje és helye van” annak, hogy bizonyos információk miként és mikor kerülnek a napvilágra, bizonyos nyitott (szeretet) állapotok mikor nyilvánulhatnak meg és mikor záródnak le az érlelõdés érdekében és egy magasabb evolúciós fokon való visszatérés érdekében. De vigyázat: ehhez a szó szerint vett, az idõ és a tér különbözõ pontjain életet nyert személyi tudatok közötti lineáris összefüggést feltételezõ vallásos elemnek: a keleti reinkarnációnak (a reinkarnáció metaforájának) annyi köze van, amennyiben egy személy lehetnék én egyszerre a gyermekeimmel.

- Az abszolútumban persze, hogy egy vagyok velük, mint ahogy egy vagyok minden emberrel és minden megnyilvánult, vagy még meg sem nyilvánult folyamattal és jelenséggel. De a lét határállapotában: a fizikai dimenziónak a nem véletlenül az anyagban zártnak tûnõ, idõhöz és térhez kötött változó struktúráiban az egyéni - történelmi és földrajzi - tapasztalathoz kötött személyi tudatok közötti azonosság nem csak hogy lehetetlen, de metafizikailag nincs értelme, és egészen pontosan az evolúció törvénye következtében értelmetlen.

Kétségtelen, hogy sokszor azonos helyzetnek-állapotnak, jelenségnek tûnõ, döbbenetes összefüggések jönnek létre a megnyilvánult teremtésben, de teljes azonosság csak az abszolút létben lehetséges. Így kell értenünk a létezés legátfogóbb törvényét: az egyetemes nyitottságnak és az egyetemes összefüggéseknek a törvényét: az egyetemes Szeretetet-állapot törvényét is, a legnagyobb teremtõ erõt, amely Jézus szavai szerint, az ellenséges (titkos és titokzatos) helyzeteket és állapotokat megszüntetve, lehetõvé teszi a fény-hatolást és ezáltal gyõzi le az ellenségeket. A fény ugyanis nem tud behatolni oda, ahol gyûlöletté, egyoldalú és zárt életté vált a szeretet, vagy, amennyiben erõszakkal behatol, vagy megkísérel behatolni erõszakosan, annak - a hatás és visszahatás törvénye szellemében - még nagyobb rombolás (pusztítás!), vagy/és az elõzõ zavarnál és elzárkózásnál is nagyobb zavar és elzárkózás lesz a következménye.

Az ezredforduló és az azt követõ években a szeretet nélküli fényrobbanás (tudományos információ robbanás), vagyis a hamis nyitottság és a szeretet nélküli értelem - az önhittséget dagasztó intellektuális tágulás - által kiváltott természetellenes magatartás lett az emberiség jellemzõje. Ez viszont, ugyancsak az ember által rosszul és hibásan megélt evolúció következményeinek, valamint e negatív következmények visszahatásának az eredménye. Vagyis: a spirituális fejlõdés nélküli (felelõsség nélküli) technikai – tudományos fejlettség által megvillogtatott életnyerési lehetõség tévhite szerinti globális mentális kábulat következménye. Az emberiség kilencven százaléka most is csak nyerni: öncélúan élvezni, kényelmesen élni, és halmozni akar és a megszerzett élvezeti lehetõségeit - cikkeit és javait, illetve a feleslegesen felhalmozott és mások által irigyelt javakat egymástól elrabolni, és persze, a rablás ellen megvédeni. Ez az ezredfordulói globális gyûlölködés fenomenológiája, amit a rabló - védõ háborúkat és az ideológiai köntösbe öltöztetett, szövõdményes gazdasági érdekek mentén viselt modern háborúkat felváltó öngyilkos terrorista akciók testesítenek meg. A gyilkos és öngyilkos merénylõket szülõ népek által elviselhetetlennek érzékelt politikai helyzetet nem tûrõ, azt akár az életük árán is szétrobbantani akaró terroristák - vallásos, filozófiai vagy politikai meggyõzõdésüktõl függetlenül - mindössze a visszájára fordult, gyûlöletként jelentkezõ szeretet törvényének a negatív megtestesítõi.

És azt, hogy ez mennyire igaz, semmi nem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy a mások életét a saját életük árán is elvenni akaró merénylõk között egyre több az eredetileg az élet-adásra és nem annak a kioltására született nõ: a szeretet princípium megtestesülése, akiknek az életpusztítás helyett az életadás a teremtés eredeti rendje szerinti funkciója. - És ha ide eljutottunk, talán az is érthetõ már, hogy miért választottam e törvényt ismertetõ - vizsgáló tanulmányom mottójaként a Hamvas Béla beavatási regényének egyik kulcsmondatát.

Nem tartozik e tanulmány tárgykörébe annak a vizsgálata, hogy kinek van (volt) nyitottabb élete: a nyílt ég alatti sátrakban lakó és így a természettel állandó közvetlen kapcsolatban élõ nomádoknak, vagy a csillagos eget hónapokig - évekig nem látó - de legalábbis azt csak igen ritkán, vagy talán soha nem figyelõ - de rádióján és televíziós készülékén keresztül a nagyvilág eseményeirõl folyamatosan értesülõ, biztonsági zárral egybekapcsolt kaputelefonos tömbház lakásaikban, vagy a központi riasztóberendezéssel ellátott és harci vérebek által õrzött villáikban élõ, szociális hálóval a szélsõséges természeti tapasztalatoktól - élményektõl megkímélt, de az elkerült - elhárított életfeladatokban gyökerezõ tragikus sorsukkal szemben ugyanúgy védtelenül maradó polgároknak? Egy biztos: az utóbbi semmivel nem egészségesebb és lelkileg sem gazdagabb az elõbbinél, még akkor sem, ha a gyógyszerdopping és ugyancsak a biztosítási rendszer szerint mûködõ szociális háló, vagy a kultúrának nevezett tömeges népbutítás azt a látszatot kelti, mintha az utóbbi egészségesebb, vagy lelkileg gazdagabb: szeretet adásra és finom (diszkrét!) áramoltatására képesebb lenne. És erre a legfõbb bizonyíték a természettõl egyre inkább elszakadó, az élvezeti és kényelmi cikkeket a fegyverekkel és bombákkal egyenes arányban: halomban gyártó civilizációt behálózó kábítószerezés, ami a szeretet és a valódi fény-hiánynak a legbiztosabb jele.

A szeretet és az egészség törvényével csak azután kerülhetünk harmóniába, ha a személyi tudatunkat egyetemes tudattá, illetve a személyi felelõsségünket egyetemes felelõsségtudattá fejlesztettük, vagy legalábbis több éve már, hogy ezen az úton járunk. És csak akkor, ha a képzelet-világunkat: az imaginációnkat megtisztítottuk minden egoista ambíciókhoz és zavaros vágyakhoz, sóvársághoz kötõdõ, velünk született, vagy a neveléssel - tanítással, illetve a vallási, kulturális, gazdasági és politikai ideológiákkal belénk táplált tévképzetektõl. Ahogy a szellemi bölcsesség szakrális mûvelõi állítják: a szentek szentjébe nem lehet sáros cipõvel és poros lábbal bemenni. Az egyetemes szeretet erejével nem lehet egoista ambícióktól telt lélekkel és zavaros képzeletvilággal (a teremtés funkciója és az evolúció céljának a értelme megértése nélkül, átvilágítatlanul) harmonikus egységbe kerülni és ezáltal teljesen egészséges lenni. Egyszerû misztikus ámítás és önámítás az, hogy a személyi horoszkópunkból kiolvasható, felvállalatlan és feloldatlan anyai ági örökletes karmával tényleges szeretetet áramoltatni. Lehetetlen, életellenes és magzatellenes, meg családellenes, valamint férfiasság- és személyiség ellenes szellemi programok, valamint az ámítási és az önámítási programok által manipuláltan: rejtett haragban és gyûlöletben: a tudattalanunk mély rétegeiben rejlõ neheztelésekkel az isteni szeretettel egybe olvadni és eggyé válni.

Az utóbbi Magyarországi horoszkóp-rendelések, illetve a rendelés gondolatával kacérkodó, gyermeket szülni, illetve nemzeni és nevelni-gondozni nem hajlandó, általában az Oroszlán és a Nyilas jegyében, Oroszlán vagy (és) Nyilas Sárkányfarokkal és/vagy az Oroszlánban, vagy a Nyilasban álló Lilithel született nõkkel és férfiakkal való levelezések közben, észrevettem, hogy az un. „Maszkulinitás-ellenes és Személyiségi Karmával” (Sértõdékeny, hibás önérzettel, személyi tudati alakítással, illetve ego-csiszolással, finomítással: szellemítéssel, spiritualizálással) született személyekben van egy eredendõ - Egyeseknél nyilvánvaló, másoknál rejtett! - egoizmusból eredõ gonoszságra való hajlam, amit nem vettem észre és nem írtam le, az anyai ági örökletes (karmikus) programok leírásakor az egyes programnál, vagyis a fényellenes - a személyiség ellenes - programok esetébenû. Pedig egyértelmûen következik belõle - mármint a gonosz önzésre való hajlam a személyiség-ellenes program természetébõl. És teljesen mindegy, hogy gyáva Oroszlánról, vagy agresszív, másokat önkéntelenül és öntudatlanul is lehengerelni akaró Oroszláni karmával rendelkezõ személyrõl van szó! Sõt: a gyáva Oroszlánok esetében - mivel rejtett - talán még veszélyesebb is ez az önkéntelen, a mások személyisége ellen irányuló (személyiség ellenes) törekvés. Az egónak ez a gõgje, ami téves önképzetben, hamis önérzetben, irracionális önérzeteskedésben, hiuságban, becsvágyban, nyilvánul meg, azért rossz és hátrányos, mert az ember emiatt képtelen igazi szeretetre, képtelen az odaadásra, a sors-bizalomra, a hitre, az igazi lazaságra - inkább csak erõltetett, vagy megjátszott, sõt: görcsös lazasági állapotok és harmónia-törekvések jellemzõek - képtelen a tényleges odaadásra és áldozathozatalra, a belsõ, spirituális Bolonddá válásra.

Mindig fél önkéntelenül, hogy valamirõl lemarad, hogy valamitõl megfosztják, megfosztja a sors, miközben saját maga fosztja meg éppen e bizalmatlanságával és e nyughatatlanságával magát a lényeges és számára fontos átélésektõl, mindig szorong hogy másnak valamibõl több jut (jutott) mint neki, úgy képzeli önkéntelenül, hogy, ha csak önmagának is, de föltétlenül meg kell mutassa, hogy õ mennyit ér - hogy ér õ is annyit mint a másik, mint mások, sõt még annál is többet, stb., és ha ebben úgy érzi, hogy alul maradt, akkor a másikat, másokat, annak, azoknak az érdemeit igyekszik kisebbíteni, mások személyi tulajdonságait öncélúan kritizálni, önkéntelenül, vagy fél-tudatosan.

Nem az a baj, hogy a másik esetleg nem érdemli meg és ártatlanul szenved, hiszen ilyen nincs, mert mindenkinek van karmikus meghatározódása, hanem az, hogy a tûz jegyû karmával élõ személy, hiába érne el más szinten jó spirituális képességeket, a szeretet-áramoltatásban, a nagylelkûségben, tényleges lazaságban hátra marad és ezzel hátráltatja nem csak magát, hanem a családját is, ha éppen családanya. Ezt kellene feldolgoznia, ti., hogy lazán, játékosan kell bátornak: a volt feleségem kifejezésével: anyatigrisnek lenni és ebben a nagyvonalú uralkodásban semmiféle önzésbõl eredõ gonoszkodásnak, vagy hiúságból eredõ, más - becsmérlésének, világi becsvágynak nem kell, hogy helye legyen.

Nagyon ébernek kell lenniük a tûz jegyû karmával született személyeknek, mert már csak attól is, hogy amennyiben pl. a különös mesterségbeli tudásuknak megfelelõen kereshetnek pénzt és annyira jól vannak megfizetve, hogy pl. jó- házat építhetnek, vagy luxus-lakást vásárolhatnak, márkás luxusautójuk is van és más jóléti felszereléseik, bennük ez máris automatikusan egy nyílt, vagy rejtett hamis személyiségtudatot, rejtett gõgöt és önhitséget idéz elõ. Egy kívülrõl nem érzékelhetõ, rejtett többlet-öntudatot, vagy éppenséggel kinyilvánított gõgöt, belsõ nagyképûséget, stb., ami azonnal meg is fosztja õket az egyetemes szeretet igazi átélési képességétõl. Nem lehet hiusággal és önhittséggel, gõgre, öncélú becsvágyra való hajlamokkal önátadónak és áldozatkésznek lenni, az abszolút odaadást - az abszolút egységérzetet: a teremtés pozitív értelmébe, céljába és rendeletetésébe vetett hitet átélni, csak miután tudatos erõfeszítések útján valaki meghaladja ezeket a determinációkat, mivel azok akiknek az Oroszlán napjegyükben támadott bolygók, illetve a Lilit és/vagy a Sárkányfarok áll, vagy az egyes, ötös, vagy kilences házuk terhelt ugyanígy, ilyen fajta rejtett, vagy nyílt becsvágyakból, hiuságokból (és végsõ soron gonoszkodási hajlamból) örököltek sokat az anyai ági õsszüleiktõl.

Persze, én sem vagyok pl. jobb, hiszen errõl szól az egész anyai ági családfám és a sorsképletemben az Oroszlánban támadott Plútóm és Skorpió- Napom, most nem is sorolom fel, hogy mitõl. Nem ítélkezek tehát senki fölött, amikor ezeket írom, hiszen mindezt a gõgöt és hiuságot és önhittséget, éppen magamban fedeztem fel. És még inkább szembe kellett ezzel nézzek, miután több héten át, különbözõ korú, de gyermeket szülni nem akaró, és ezt ugyancsak különbözõ racionális indokolt, „humánus és logikus” (Szerintük érthetõ!) - okból kifolyólag a családalapítás gondolatát is elutasító, az Oroszlán és a Nyilas karmához valamiféleképpen kötõdõ harminc év feletti magyarországi nõvel leveleztem. Egészen pontosan akkor, amikor ezen levelezések közepette jól meghûltem és nem értettem, hogy mitõl? Hiszen a felszínen nem haragudtam senkire és semmire és így nem maradt más mint az, hogy újra felfedezzem a lényem rejtett mélységeiben még mindig jól megbúvó, mások fölött hamisan és lenézõn ítélkezõ késztetést, valamint a becsvágyat és irigységet, illetve az ezekben gyökerezõ sors-nehezteléseket.

Az egyetemes nyitottság és szeretet-energia törvénye asztrológiai analogikus megfelelõje a Halak csillagképe és annak a gyakorlati életkörét megtestesítõ XII. horoszkópház, valamint ezek az uralkodó bolygója: a Neptunusz. Alkímiai megfelelõi a sublimatio (finomítás) és a preparatio, az elõkészítés mûvelete. A kabala és a tarot ikonjai közül a Mágus, az Életerõ a Mérték, a Hold, a Nap és a Világ állnak e törvénnyel analogikus kapcsolatban.

Kozma Szilárd http://www.kozmaszilard.hu/