A "Gonosz Buddha" kép csak ötletes illusztráció, nem véleményem, mielőtt bárki megkövezne érte :D

"A spiritualitás után, ha nem viselkedtem csakis jól és erkölcsösen, akkor bevonzhattam minden bajt a fejemre. " Jaj , te szerencsétlen ember ! Vaj' mely égbekiáltó bűnöddel vonzottad be magadra a spiritualitást , ezt az üde életedet belepő ragacsos hálót? Mély együttérzéssel : felacso
U. i . : Mivel a kórelőzmény , - úgy tűnik - ,heveny lefolyásra utal , ezért javaslom sürgősen igénybevenni a Sátán Bt. Emergency Hospitl szolgátatásait ( Bukottpest ,Lélekvesztő u. 1 ) tel 666-666 , fax 999-999

a vallásos emberek fejében ott őrködik egy gondolatrendőr bácsi.
én ezt nem bírnám elviselni
arra gondolok amire akarok,úgy élek ahogy tetszik:
szabadon

persze te már nem leszel ateista.
nem?

Kati nagyon jól átlátta a lényeget szerintem és örülök ,hogy felvetette a ,,lélek sötét éjszakáját''.
Ezen az állapoton előbb utóbb minden kereső ember átesik,ezért jó ha tudjuk miről van szó,és ,,kétségbeesés'' - ,,meghasonulás''- ,,elbizonytalanodás'' helyett inkább a saját hasznunkra fordítjuk.

,,KERESZTES SZENT JÁNOS

A KÁRMEL HEGYÉRE VEZETÕ ÚT
(A LÉLEK SÖTÉT ÉJSZAKÁJA-részlet-/)

Ama édes éjszaka egy titok volt.
Senki se látott engem,
És én sem láttam senkit.
Nem volt fény, nem volt útmutató,
Csak a szívemben lángoló... ''

Először egy közérthető magyarázata az állapotnak./forrás Manadala Véda.hu/

,,A sötét éjszaka, bármilyen ellentmondásosnak tűnjék is, valójában az élet fényére akar újra kivezetni minket. Lebontja az életet annak legelemibb alkotóira, és elindít bennünk egy új összeillesztést.

A sötét éjszaka olyan, mint Dante elszenderedése, miközben letér ösvényéről és önmagáról megfeledkezve betéved egy barlangba. Olyan, mint mikor Alíz belepillant a tükörbe, majd keresztülsétál rajta. Olyan, mint a viharos tengeren hánykolódó Odüsszeusz, vagy az evező nélkül sodródó Trisztán. Nem te választod magadnak tudatosan saját sötét éjjeledet. Ezt csak úgy kapod. Ez a te kötelességed, melyet meg kell fejtened, majd sarából ki kell mosnod a benne lévő aranyat.

Alighanem többet tudhatsz meg lelked mélységeiről a fájdalmas és zavarodott időkben, mint a kényelem óráiban. A sötétség és az elragadó örvénylés egyfajta módon felélénkíti a képzelő­erőt. Olyan dolgokra is fényt derítenek, melyekről egyébként talán tudomást sem vennél. Az érzelmek és gondolatok egészen más spektrumára válsz érzékennyé. Érzéseid és gondolataid minden határt áthágó szélsőségeit tapasztalod meg, és olyan dolgokat tanulsz, amelyeket észre sem vennél a rend és a ragyogás pillanataiban.
A lélek sötét éjszakája egyáltalán nem különleges vagy ritka. Az élet természetes része, mely­ből legalább annyit gyarapodhatsz, mint a hétköznapi életszakaszokból...

Ha minden erőddel megpróbálsz eliszkolni önmagad sötét éjszakája elől, akkor mindenképpen elmulasztod az általa feladott leckét, a vele járó jelentős változásokkal együtt....Lépj be önnön sötétségedbe, minden erőddel és értelmeddel, mert teljesen újszerű látásmódot alakít ki önmagadról, amely újraértelmezi önértékelésedet, önazonosításodat...

Magunkban kell felfedeznünk az új erőforrásokat, és egy új életszemléletet.''

Ezen azért is érdemes lenne elgondolkodnod ADEMON,mert ezek az ellentétpárok amiket itt felsorakoztattál,csak azért ellentétek,mert vélt elvárások,amik szemben állnak Veled.

A spiritualitás szerintem nem erről szól,amilyen elvárásokat itt leírtál róla. A spiritualitás semmi mást
nem jelent,mint egy törekvést a lelki ,szellemi,a transzcendens irányába,de ez semmiféle elvárással és meghatározottsággal nem bírhat./szerintem/.
Ugyan miért kéne ezeknek a kritériumoknak megfelelned,amiket itt felsorakoztattál?
Ki mondja ezt neked? Valaki más,elvárják a ,,spiri'' emberek? Vagy a lelkiismereted? Mert ez nem derült ki számomra ,hogy milyen elvárások ezek?/külső,vagy belső?/

Hányszor jelentetted ki az Igazságot,hogy,,Vagyok Aki Vagyok''.
Szerintem ez az egyetlen biztos pont,és a többi valóban csak egyfajta ,,illúzió''a psziché,az elme játéka.

Amiket itt a ,,spiritualitás után'' említettél,/szerintem/ egytől egyig tévedésen ,félreértésen ,hamis elvárásokon alapulnak.Érdemes lenne mondatonként átmenni rajta,és egyértelműen kiderülne ez.
Ezért nem ajánlom,hogy hagyj fel a gondolkodással:),mert ha végig vennéd a kétségeidet,nagyon is helyre tudnád tenni ezeket a dolgokat magadban,és tulajdonképpen ez lenne az értelme az egész ,,meghasonulásodnak'',hogy bízva Önmagad Isteni Belső Bölcsességében ,helyére tedd magadban ezeket a dolgokat.Elvonatkoztatva mindenféle elvárástól,hogy mi a spirituális,és mi nem. Ezt ugyanis
nem kívülről fogják nekünk megmondani,hanem erre vonatkozólag /is/ ,csak magunkban lelhetjük meg az igazságot.
Ez most egy spirituális válság,amibe kerültél,és ha tisztázod a kétségeidet,amik még benned vannak, akkor egy újabb beavatást nyerhetsz a továbbiakhoz.

Az ,,Egyetemes Megvilágosodás ''élményed még nem a végállomás. Ezt kéne tudomásul venned,mert ez a mostani állapotod is erre akar figyelmeztetni,hogy még bőven van tovább is...

És végül itt van -szerintem- egy nagyon jó,és mély lelki magyarázata a ennek a jelenségnek.
/előítélet nélküli,némi alázat szükséges a befogadásához:)/

http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lek%20s%C3%B6t%C3%A9t%20%C3%A9jszak...

Nahát Ademon ezt jól benézted! :)))

Amit fent felsoroltál már sokan megpróbálták megvalósítani aminek az az eredménye hogy akkora feszültség keletkezik ami aztán ,,ledobja a fedöt a fazékról" mindenki legnagyobb döbbenetére.

Örülök hogy idöben a ,,megvilágosodott" számodra hogy az effajta spiri életben nem stimmel valami!
....öööö..akarom mondani szépen hangzó népátverés.
Persze volt idö amikor ezzel a módszerrel (is) próbálták a népet befolyásolni hogy minél kevesebb vizet zavarjanak.

Csak egy idö után ráébred az ember hogy igen is joga van az emberi tulajdonságok,és indulatok skálájának bármely pontján megnyilvánulni. ;)
Ha akar....ha akarok...!

Gyakran jellemeznek engem is olyan jelzökkel itt az oldalon amik nem szimpatikus tulajdonságok.
S nem azért szólalok meg gyakran bántó hangnemben mert nem vagyok spirituális,hanem mert akkor úgy gondolom hogy helye van ott és akkor.
Akár ennek a hozzászólásnak is itt és most,s lehet már fel is tünt közben hogy már megint púder nélkül fogalmazok. ;)

Üdv!Erika

Válaszom Neked a Te gondolataiddal:

- A spiritualitásban is szabadon érezheted, ami épp jön, vagy tetszik. És már tudod, hogy az életed tanulása egy folyamat, amely a feltétlen szeretet állandó tudatállapotának megtanulása felé tart.

- A spiritualitásban is szabadon élhetsz az élet bármely eszközével. És már tudod, hogy ki mint vet, úgy arat. Figyelheted, hogy teszed ezt, és hatalmad van változtatni. Csakis rajtad, a te fejlődéseden múlik, mennyire messze jutsz, milyenné teszed végső soron az életed.

- A spiritualitásban is van szabad akaratod. És már azt is tudhatod, hogy annak, hogyan használod, jó és rossz következményei vannak számodra, és azok visszajelzések neked. És hogy jó neked, és másoknak, ha ezt az erőd megtanulod jól használni.

- A spiritualitásban sincs semmi baj az egoval, ugyanúgy van, mint "előtte". És már tudhatod, hogy meg lehet tanulni felismerni és akkor szabadon választhatsz, mikor élsz vele, és hogyan.

- A spiritualitásban is hasznos és segítőkész dolog a gondolkodás. Például, ha össze kell hasonlítanod két cipőt, és az árát, amikor vásárolsz, hogy eldönthesd, melyik számodra a megfelelőbb. És általában mindig, mert a gondolkodásunk, ugyanúgy, mint a többi dolog, amink van, azért van, mert van helye az életünkben. De már tudhatod, hogy olykor hajlamos túlnőni ezen a helyén, és betolakodni az életed olyan területire, ahol korlátozóvá válhat. A spiritualitás megtaníthat téged felismerni az elméd működését és a helyére tenni az életedben a gondolkodás erejét. Hogy használni tudd, és ne az használjon Téged.

- A spiritualitásban is az élet egyik leghasznosabb ajándéka és barátja az elméd. Csak most már tudod, hogy káros is lehet ha nem jól használod, és hogy ha lecsendesíted, egészen új dimenziók megtapasztalása válik számodra lehetővé.

- A spiritualitásban a szerelem, a vágyak, és az álmodozás ugyanúgy jelen lehetnek. De már lehetőséged van ezeket elválasztani magadban a gyengeségtől, ragaszkodástól, amelyek tönkreteszik ezeket.

- A spiritualitásban is szabadon kritizálhatsz, véleményezhetsz, ítélkezhetsz, ha valami nem tetszett. És megtanulhatod megfigyelni, mire jók ezek és mire nem.

- A spiritualitásban is egyenlőek az emberek és minden teremtett lény, mert a szeretet nem tesz különbséget még ha lát is különbözőséget.A tudatosság tanulása az ember kiváltsága, és lehetősége a felemelkedésre. A tudatosságban való különbözőségünk azonban nem választ el bennünket egymástól, és nem tesz bennünket kevesebbé vagy többé, ha képesek vagyunk szeretni, mert a szeretet mindent elfogad olyannak, amilyen, és képes úgy kapcsolódni a másikhoz, ahogy az jó. A tudattalan ember, egoista ember, tanítvány és a Megvilágosodott ember csak mérföldkövek a fejlődésben, amik azonban nem jelentenek alacsonyabb-, vagy felsőbb-rendűséget. Ha ezt tudod, bölcs vagy ezen a téren. Ha nem, majd rájössz. :)

- A spiritualitásban is mondhatsz ki nagy igazságokat, jó tanácsokat. A Megvilágosodott is ember, ő is a saját igazságán nőtt fel, és azt tanítja. Előbb utóbb majd te is ráérzel a tiedre. Semmi nem igazság, amit nem érzünk annak. Én minden részigazság csak, amit másoktól hallunk, és annak érzünk.

- A spiritualitásban tudod, hogy a látható valóságon kívül, ami a virágok illata, a szép tájak, egy erdő, az egész (fizikai) világ, léteznek más valóságok is. Kutathatod ezeket, és eldöntheted, melyik az illúzió. És megtanulhatod mindegyiket becsülni.

- A spiritualitásban is szabadon gondolhatod, mondhatod valamire, hogy rossz. Lehetőséged van eldönteni, mi a jó és a rossz számodra, még sokszor választani is. És meg is tapasztalhatod azt és tanulhatsz belőle. Azt érezni, hogy csak jót mondhatsz bárkire vagy bármire, önkényszerítés, aminek nem sok értelme van, mert sem nem szabad akarat, sem nem szeretetből való szabad megnyilvánulás. Inkább egy belső kötöttségből adódik, egy hamis hitből, hogy nemed jónak kell lenned, hogy elérhess valamit. Ez általában a szüleinknek való kényszeres megfelelési vágyunk terméke, és azért hamis, mert nem tőlünk származik, hanem ebből az elgondolásból, és nem magukra irányul hanem rájuk (vagy másokra.) Az élethez, a fejlődéshez, senkinek nem kell megfelelni, elég ha teszed, amit érzel/gondolsz...stb. "Kell"ből próbálni fejlődni és élni hasztalan, a legnemesebb célok esetében is. De próbálkozhatsz, ha akarsz. Senki sem tiltja meg. Ha meg úgy döntesz, elég volt, próbáld meg azt tenni, ami jólesik neked, nem kell-ből, csak úgy, mert van szabad akaratod. És tanulj.

- A spiritualitásban is lehetsz gazdag, filmrendező, kreatív ember, bárki, aki akarsz. Hogy mit tudsz megvalósítani, az sok, benned dúló dologtól függ, és attól mire jutsz ezekkel a dolgokkal az utad során. A megvilágosodás egy eredmény. Aki lélekben szolga, nem lehet az, de nem kell kerülnöd az életet, a döntéseid, az akaratod és minden más erőid próbálgatását ahhoz, hogy megvilágosodhass. Ellenkezőleg. Megvilágosodni, csak Élettel lehet. Nem az a lényeg, mi a célod, de ki kell tűznöd a céljaid, hogy tanulhass és a helyedre kerülhess. Oda, ahol neked jó. Ha kovácsként jó, akkor oda. Ha megvilágosodottként, akkor oda.

- A spiritualitásban lehetsz önállóan fejlődő, és tudatosodó ember. A mester csak akkor szükséges, ha szükségét érzed, vagy még nem is vagy képes érezni, de még szükséged van rá. csak egy lépcsőfok a fejlődésben. Egy idő múlva rájössz, hogy Te vagy a legfőbb mestered, és minden, ami körülötted létezik. Akkor vagy önálló igazán a fejlődésben és nem sodródó többé.

- A spiritualitásban a testben levés a legkiválóbb lehetőség az Életre, és arra, hogy megtanuld, testben lenni vagy a testtel azonosulva lenni két különböző tudatállapot. De választhatod bármelyiket szabadon. A spiritualitásban azt is megtanulhatod, hogyan becsüld meg és mire használd múló és korlátozásokkal teli tested, amíg benne tartózkodol. És hogy a test elhagyása nem az élet vége, csak egyfajta életszakaszé.

- A spiritualitásban is van értelme az Életnek. Sőt, itt tudhatod csak igazán, mennyire becses dolog az élet, minden rosszal és jóval együtt, amit élsz, és a hullámvasútból való továbblépés kulcsa az élet ilyetén jellemzőjének átélt, őszinte elfogadása alázattal és szeretettel. Minél jobban tudod szeretni a Szamszarát, annál közelebb vagy ahhoz, hogy kijárd ezt az osztályt az Univerzum iskolájában. :)

- A spiritualitásban megtanulhatod elfogadni, hogy nem mindig vagy kiteljesedett, egész állapotban. Hogy annak az érzése mindig csak átmeneti, az is volt, gyerekkorodban is, csak akkor erről még nem tudtál, mert nem tapasztaltad meg azt az élményt, amely rádöbbentett erre. Hogy lehetsz ennél teljesebb is. És akkor nem elszel frusztrált és feszült. Ezektől az elfogadás ment meg, annak elfogadása, ami már megtörtént, amit megtapasztaltál, és ahogy megváltozott a világot való érzékelésed ez által. Ha elfogadod, ahol tartasz, továbbléphetsz.

- A spiritualitásban tudhatod, hogy szabad ember vagy. És azt is, hogy rajtad múlik, valóban az vagy-e, és hogyan, mert valójában senki nem tud megbilincselni Téged. És ezért a már meglévő bilincseid le tudod venni. Csak rajtad és a fejlődéseden múlik.

- A spiritualitás tudása nélkül sem lehet az értelem, az elme, a gondolkodás, és az ego segítségével Teljességet elérni, és a spiritualitásban sem. De mindezeket fel lehet használni hozzá. :) Egyébként meg semmi sem lehetetlen. :))

Vajon mi az Igazság?

Vajon mi a Te igazságod, ami mentén haladni tudsz, amit most és éppen igaznak érzel, ami megmozdít és isnpirál?

Tedd azt.

Mindegy mit mond ez, az, amaz, a spiritualitás "eszménye". Ezek csak "valamik".

Te az Élet egy élete vagy.

Élj.

U.I. : Én is átmentem azon, amin te. Ami azt illeti, még mindig megyek. :) Azt tudom tanácsolni: ne gondolkodj túl sokat, csak állj fel és járj. Tudod, mint Lázár. :)) Eleget tudsz már, sőt, többet sok mindenki másnál, de csak akkor tudod beváltani ezt a tudást, ha abbahagyod a töprengést, és elindulsz. Nem kell eltolni magadtól amit tanultál, de nem is kell vakon követni. Használd fel. :)) De ahhoz tenni, élni kell. :) Meglátod, nagy hasznodra lesz.

Namaszte

Az igazság az, hogy az általam kritizált dolgok hamisságával igazából tisztában is vagyok, valójában ez csak a saját hülyeségem, időszakos gyengeségem amikor ezek jobban erőt vesznek rajtam. Elég ha szépen felmegyek és a jó öreg bevált logikámmal máris fény derül mindenre. De mehetek a szívembe ott is ugyanezeket a válaszokat kapom mint a logikámmal csak ott inkább érzem nem látom.

Szóval a lényeg látással nincs gond, pusztán annyira tudatlan voltam anno a spiritualitásban (mivel nem foglalkoztam vele anno), hogy a sok, újonnan ömlesztett dolog irányítatlanul felkavarta bennem az iszapot, és elég mély nyomot hagyott akkor még fiatal, frissen tapasztalt tapasztalt lelkemben :) De most már szerencsére kezd a rend helyre állni.

De azon gondolkodom, hogy ha bennem ez ilyen hatással volt, akkor másban milyen hatással lehet egy ilyen tévedés? Ez akár elég veszélyesen is előjöhet, nem csak az egyénre nézve, hanem a környezetére is.