Ember
Ember vagyok. Se több, se kevesebb. Ezzel mérem magam. Belül határtalan, kívül nagyon is határos. Az illúziók és a valóság vékony mezsgyéjén egyensúlyozó apró, és hatalmas lény.
Az Élet végtelen kegyelme indított utamra, hogy aztán gyenge csontokra és izmokra hagyjon, hogy járjam angyalokkal és démonokkal övezett mesés és kopár világom.
Isteni erők vak birtokosaként, mindent-tudás hatalmával áldott kontár mágus, az Élet szent erejével vértezett fázó és csenevész testbe született lényként érkeztem. Reményem és szívem egyre feljebb, tudatlanságom egyre mélyebbre húz.
Sorsom vezet, és én mást nem tehetek: a tudat hatalmában bízom, és az Élet erejében mellyel megajándékoztak, s hogy kivirágzik bennem és általam, s hogy emberi életem, ez isteni küldetés, végül beteljesedik.
Namaszte
Hozzászólások
2 hozzászólás,,Belül határtalan, kívül nagyon is határos. ''
Szerintem nincs kívüli és belüli megkülönböztetés.Ha úgy tetszik kívül is határtalan vagyok,mert
nem annyi vagyok ,amennyi látszik belőlem,és simán elvezetem magam Istenig,ha úgy ,,tetszik'' kívül is.
Azt gondolom,hogy a lényem ,ami vagyok ,maga a létező az határtalan,akárhonnan is nézem.
A tudatom mindenképpen,de ezt sem választhatom el magamtól,mert minden együtt vagyok én.
Nagyon szép és megragadó ,amit írsz,de inkább egy művészi intuitív látomásként hatott rám,mint egy adekvát igazságként:) ...Bár alapvető létkérdéseket feszegetsz,részemről üdvözlöm.Köszi:)
Igen, ez előbbinek szántam ("intuitív látomás" kategóriádban :), adekvát igazságokat meg végképp nem szeretnék megpróbálni sem leírni. Amiről írok, mindig az én igazságom, és mindig időszerű. (Én is változom.) És esetleg még azoké, akik éppen ott tartanak éppen azon az úton, vagy útkereszteződésbe, vagy dombtetőn, vagy erdőben, ahol én.
A határosságról meg annyit, hogy ha nem lennének testi határaink (pl), nem tudnánk kezet fogni, meg más élvezetes dolgokat csinálni :), vagy pl., akár más szinten, lelkileg "összeolvadni", meg hasonlók, és ezáltal is megélni ai Istenivel való egységünk illúzórikus, ámde felemelő és jó esetben kielégítő élményét.
A határok alatt ezt értem. (Azt hiszem, mert ezt a szöveget nem "értve" írtam. ) Szóval az emberi rész, az elme azon illúzióját, számára tapasztalható valóságot, hogy fizikai szinten és némileg asztrális szinten is különállóak vagyunk. Az emberi lét tapasztalataihoz ez is hozzátartozik. :)
Namaszte