Hogy lehet érzelmileg leválni sérülésmentesen?
Gondolom segítségre van szükségem.
Mint mindenki más, így én is túl vagyok már néhány szakításon. Amik eddig nem viseltek meg. Valahol mindig meg tudtam érteni, vagy fel tudtam dolgozni. Most mégsem úgy működik a dolog, ahogy én azt szeretném.
A párkapcsolatom, nagyon a végét járja. Eléggé be lett szennyezve, és magam sem értem, hogyan kerültem ilyen képtelen helyzetben.
Reálisan átlátom a helyzetem, és látom azt, hogy nekem is az lenne a legjobb, ha véget érne az, amit éppen most csinálok, de nem tudom magamévá tenni a gondolatot.
A történet a következő:
7 hónapja van egy kapcsolatom. Jól érzem magam azzal az emberrel, ritka egyének egyike, akivel mindent jó csinálni, vagy nem csinálni, amikor a hallgatás sem kínos, mert minden ott van a maga helyén.
Boldog vagyok mellette, és leginkább szerelmes is, de soha nem tervezhettem vele még egy röpke pillanatra sem.
Nagyon furcsa emberről beszélünk. Aki minden nap más. Egy vasárnapi napon szerelmes belém, és szerdán már azt kéri inkább csak barátok legyünk. Mindezt úgy, hogy látom és érzem, neki ugyanúgy jó velem.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kapcsolatunk még egy hétig tartható. Határozott időre szól. A jövő hét hétvégéjén múlik el a betervezett közös utazás. És elméletileg onnantól vége. Ez elég nagy butaságnak hangzik, de nem is én találtam ki...
Szóval, a nap közeledik... én szerelemben. Ő nem... Ő barátkozna, én szerelmeznék... Mit lehet ezzel helyzettel kezdeni?
Egyáltalán hogy jussak túl ezen a drámán? Annyira picinek és törékenynek érzem magam ebben a dologban.
Hiányozni fog, és szenvedni fogok... de ezt szeretném elkerülni, de hogyan tegyem mégis??
Hozzászólások
39 hozzászólásSzia!
A címre reagálnék. Sérülésmentesen nem lehet levállni, ha tényleg szereted. De nem is kell. A fájdalom az egyik legjobb tanitó. Ha a párod lépéseit ilyen logikus tételek irányítják, jobb ha minél hamarabb "leválsz".
Egyoldalú a szerelem. Sajnos. Ezzel nem vagy egyedül..., de tudom ez sem segít... a lényeg: minél hamarabb leválni, a sérülést vállalni kell, kikerülni nem lehet. Üdv.
Ne haragudj a hülye kérdésért! Az illető nevének monogramja nem P. Gy.?
Szerintem meg Sz.Cs DEtto ilyen balfasz!!!!
Felacso, Örülj!(Bár, erre vagy most valószínűleg a legkevésbé képes.)
Örülj, mert a KALAND meglátogatott. Az élet, -a szakadatlan változás-, megszemélyesülve ölelt karjaiban.
Örülj a szép érzéseknek,amit átéltél,a szerelmes és mindenféle gondolatoknak,amiknek csatornái voltatok,és a cselekedeteknek öleléseknek,amik általatok keltek életre.
Örülj a simogatásoknak,vágyteli pillantásoknak,amivel díszítettétek egymást.
Örülj, mert a már megtörtént,tőled el nem vehető. A kincseskamrádban újabb drágakő ragyog.
Örülj,mert a napfény villódzó játékát kaptad,és nem egy monoton perzselő izzást.
Örülj annak is, hogy most megsebez a válás, mert ez jelzi,hogy több vagy már, árnyaltabb, kinyíltál.
Gondolkodj el:Te és a változás<-->állandóság hármasságán, viszonyán.
A programod:"hiányozni fog,szenvedni fogok". Ha ezt akarod megvalósítani,ha nem: úgy tűnik gondolatilag már
benne vagy a végrehajtásában. Mindkét irányhoz azt javaslom: Vesd bele magad! Ha mellszélességgel beleveted
magad, akkor hamarabb eltelsz az érzéssel, talán beleunsz, talán egy nap ezen nevetve ébredsz. De adj időt magadnak
eljutni addig. Engedd életedben teret kapni, hagyd megjelenni a bánatot,j átszd el a szenvedő szerelmest,(négyszemközt Istennel,akár ripacskodhatsz is).Nem fog örökké tartani ez sem! A bánat is lehet édes. Élvezd ki minden cseppjét,ha most éppen ez jutott. Még egyszer idézd fel a szép emlékeket, köszönd meg magadnak, neki, és a kapcsolatotoknak, hogy résztvevője lehettél, aztán bocsásd el őket, hadd boldogítsanak másokat, vagy temesd el őket, és legyél újra szabad.
Ha teljesen kiürültél már,akkor lehet, hogy a kongó némaság helyén dalolni kezd a saját boldogságod, de ha nem is, akkor is fogékonyabbá válsz a továbblépésre, a teljesen más ugyanolyan újratapasztalására, vagyis kutyaharapást szőrével!
Ez gyönyörű volt!
Én is most vagyok túl egy nagyon mély és csodás szerelmen,de ahogy olvastam a hozzá szólásodat nagyon sok igazságot fedeztem fel benne.
Bár nem nekem írtad,de köszönöm én is neked!!
Vivien
Én azt vallom, hogy nem muszáj szenvednünk. A jót el kell fogadni, és örülni kell annak, hogy megtapasztalhattad a szerelem csodálatos érzését. Hiszen ez fantasztikus. Azonban, ha igazán szereted, akkor elengedése sem lesz kínszenvedés. Hiszen az igazi szeretet nem akar kisajátítani, nem akarja, hogy csak a tiéd legyen. Az igazi szeretet elfogadja a másik döntését és szeretettel továbbengedni.
De énünk egy része (ego) ezt nem akarja, mert neki az a jó, ha szenvedsz, mert akkor ő irányíthat. Inkább válaszd a szebbik utat. Attól még nem kell elfelejtened, sőt a szép emlékeket meg kell őrizni, mert az emel minket.
Nem tudom, hogy hallottál-e már a Bach-virágesszenciákról, de ezek a csodálatos növények pontosan abban képesek nekünk segíteni, hogy a szenvedés helyett a boldogság felé vegyük az utunk. Segít az érzelmeinket a szebbik irányba vinni. Ugyan én még párkapcsolatra nem próbáltam, de más esetekben remekül bevált.
A mi lesz ha.... jellegü hozzáállás elrontja az itt és most örömét.
Egyetértek Fehércsongorral,légy boldog MOST!
Miért is adsz helyet olyasminek ami nincs?
Mert ami lesz az nem van,tehát nincs! ;)
Fogadd el mint egy ajándékcsomagot.
Boldogságostul fájdalmastul.
Menj bele úgy hogy bár tudod hogy fájni fog,de megéri.
Csak addig kerget a saját félelmed amíg futsz!
Ha megállsz és vállalod,egyszerüen feloszlik,mint egy füstgomolyag,s többé nyoma sem marad.
Még csak fel sem tudod idézni ezt az érzelmet Magadban.
Velem is volt ilyen,és mikor vártam a soron következö gyötrö érzést,arra gondolván hogy :,,na jó akkor most ez következik" ;)
Egy hihetetlen megkönnyebülés,boldogság eszenciája vette át a helyét!
Örülök hogy boldog Vagy!
Tartson örökké!
Mármint a boldogságod... ;)
Üdv!Erika
Ezek olyan magasröptű közhelyes beszólások... kb. mintha azt mondanánk, hogy "Pénzt szeretnél? Hát miért nem nyered meg a lottót?"
Szerintem ez nem sokat segít. A gyakorlat "kicsit" nehezebb...
Sérülésmentesen. Ha nem kötődsz, ha nincs téves azonosulásod, ha tiszta szívvel szeretsz és plusz kötődések nélkül. Egy bölcs elméletileg így szeret és így enged el.
De a földi tanulás rendszerint nem erről szól. A bölccsé válás felé a felismeréseken keresztül vezet az út.
Valószínűleg vannak kötődéseid, nagyon is erősek, illúzióid a másikkal és a kapcsolattal kapcsolatban, nagyon is erősek, téves azonosulások: nem ismerted fel egyenként azokat a dolgokat még, amelyeket szeretsz a másikban és nem ébredtél rá, hogy mind benned vannak, mind te vagy, egytől egyig, csak eddig nem láttad őket. Azért találkoztál vele (többek közt :), hogy ez a felszínre kerüljön. Aztán nem vetted még észre azokat sem amelyeket gyűlölsz vagy más negatív érzésekkel illetsz magadban benne, mert túlságosan féltél felismerni eddig ezeket. Ezeket az elválás szintén felszínre hozza. Felismerheted őket és idővel a hiábavaló mivoltjukat is. De csakis gyakorlat közben, ez egy tapasztalati út, nem elméleti.
Nem "kell" hogy fájjon, de mindegy hogy döntesz, mindenképpen fájni fog. Ez a rossz hírem. Mert amikről írtam már benned vannak, megtörténtek, vagy éppen mindig is arra vártak, hogy észrevedd őket. Ott vannak. Ott van a szerelem. Ott van a vágy. Ott vannak a téves azonosulásaid ezekkel, ,mert ettől szenvedsz, vagy félsz, hogy szenvedni fogsz. Ott van a hárítás, ami miatt félsz mindezektől. Ezen nem tudsz már változtatni. Nincs ,más út, csak a felismerésé.
Ha tudatosan viszonyulsz, és "beleveted magad" az elengedés élményébe, a felszínre hozhatod, felismerheted és elengedheted őket. Tedd félre, hogy félsz, lásd be, de nézz szembe az érzéseiddel, tudd, hogy nem te vagy az érzéseid, azok jönnek és mennek, felmerülnek és kimúlnak, és te szemlélheted őket, és megértheted, miért voltak és vannak. Megkönnyebbülsz és tudatosabbá leszel. Megérted, hogy miért kellett találkoznotok, és megismered jobban önmagad, azt, miért nem passzolt ez a dolog, és mi passzolna jobban. Mire vágysz, valójában. Azután a vágyad megteremtésén elkezdhetsz dolgozni, mert már látod, érzed és egységben vagy vele, nem csak vágyakozol. Ez meg a jó hírem. :)
Ha továbbra is félsz szembenézni, ellened fordulhat a félelem, a tagadás, az elleplezés túl sok energiát emészt fel egy idő múlva, mert a természet törvénye, hogy idővel minden a felszínre kerül. Ha ellenállunk a szülésnek, mert félünk, akkor jobban fáj mindkettőnknek. Ha engedjük, hamarabb és könnyebben sikerül, és sokkal gazdagabbá válunk tőle testileg és lelkileg is. Mert minden élményünknek van egy célja, ami miatt át kell élnünk. Az összesnek. És ez a cél magasabb rendű, mint maga az, amit átélsz.
Az életben van, amit élvezetek gyakorlása közben tanulunk, vagy eleve szeretünk csinálni, és mégis sokat tanít. Van olyan tudás, tudatosság azonban, amit csak a fájdalom árát megfizetve vehetünk magunkhoz.
Ezen nem kell tűnődni, miért, az élet ilyen. Van aki egész életében sok szevedésen kell hogy átessen, és meg tudja csinálni, hogy mégse legyen az egész élete egy merő szenvedés. Mert tudatos arra, tudja, és elfogadja, hogy vannak lapok, amit nem "mi" osztunk, és hogy az élet jó és rossz, de ehhez meg lehet tanulni oly módon viszonyulni, hogy abból nyereségünk legyen.
Szóval ne akard elkerülni, mert azzal rosszabbat csinálsz magadnak. Ez az üzenetem lényege. Fogadd el hogy ez most egy ilyen történet az életedben. Csináld meg, hogy lehessen másik is. És azt is csináld meg. :)
Namaszte
meg uj vagyok az oldalon,de nagyon teszenek a valaszaid,szertnek en is illyen bolcs lenni majd valamikor
Szia!
Ez eléggé ugy hangzik érzelmi szinvonalat tekintve, mint egy 1-2. kapcsolatprobalkozas kamaszkorban, vagy kesobb (amikor sikerul az elso-masodik nem sikerülő kapcsolat). :D:D:D
Nem tudom osszeegyeztetni avval, hogy mar tul vagy jo nehany szakitason.
Avval meg plane nem, hogy azok nem viseltek meg... Én az elso kapcsolatom nem sikerulesebe majdnem belehaltam, 13 ev utan is vannak még egeszsegi problemaim belole, egy majdnem halalos-betegseg-gyartas maradvanyai.
Nekem még az ikszedik is ilyen mély, nehéz, mintha az én részem 90%-át szakitanák ki, és vinnék el.
Panka
,,Avval meg plane nem, hogy azok nem viseltek meg... Én az elso kapcsolatom nem sikerulesebe majdnem belehaltam, 13 ev utan is vannak még egeszsegi problemaim belole, egy majdnem halalos-betegseg-gyartas maradvanyai.
Nekem még az ikszedik is ilyen mély, nehéz, mintha az én részem 90%-át szakitanák ki, és vinnék el."
S gondolod hogy ez így van rendjén?
S aki a szakítást másként,ne adj Isten nem ilyen önmaga ellen forduló módon éli meg az már nem valódi?
Kinek van szüksége a drámákra?
Kicsit úgy hangzik a hozzászólásod nekem mint ha számon akarnád kérni a másikat hogy a szakítást miért nem élte meg oly módon mint ahogyan Te.
Hisz Te jól remekül csináltad! Hm!?;)
,,Majdnem belehaltál..." Mond csak kinek van szüksége arra hogy szenvedj!?
Erika Szeretettel!
Legy szives, szallj le rolam, semmi szuksegem arra a szisztematikus verbalis bantalmazasra, amit ellenem muvelsz, amiota megjelentem a forumon. Koszonom. Panka
Annyi érzéketlen, önző, hideg emberrel találkoztam az utóbbi időben, hogy el tudtam fogadni, hogy a szenvedés szükségszerű.
Miért?
Mert ez az egyetlen út ahhoz, hogy megtanuld mi az, empátia. Mi az igazi együttérzés.
Csak az ismeri a mélységeket, aki megjárta azokat. Én azt mondom, megéri.
Egy nagyon erős kötődést jelentő kapcsolatból kilépni iszonyúan tud fájni. A Sirály csomagok között van a Sanyinak a párkapcsolati cd-je, ajánlom figyelmedbe a párkapcsolati sérülések meditációt.
Nekem is nagyon sokat segített anno.
"Kinek van szüksége a drámákra?"
A drámákat is lehet élvezni :)
"Kicsit úgy hangzik a hozzászólásod nekem mint ha számon akarnád kérni a másikat hogy a szakítást miért nem élte meg oly módon mint ahogyan Te.
Hisz Te jól remekül csináltad! Hm!?;)"
Nehéz elképzelni, hogy valakinek ennyire fontos legyen egy kapcsolat? Nem olyan könnyű lerendezni magunkban ezeket.
Elgondolkodtam azon a tagmondatodon, hogy ennyire fontos egy kapcsolat.
Igen, valoszinuleg ez a szemleltkulonbseg koztunk, ezt kell elmagyarazni Erikanak. Ez meg se fordult a fejemben. Nekem annyira magatol ertetodo az egybeolvadás a masikkal.
Valojaban nekem a fiu test/lelke egy katalizator, egy csatorna a Szeretethez, a Mennyhez. Amikor a fiut elveszitem, a Szeretetet veszitem el. Egyedul is messze az atlag felett vagyok erzelmileg becsatornazva, de egy kedves által ennek a csitrillioszorosa valosul meg. Szexualis elmenyekrol mikor beszelgetunk, mindig lehidalnak az emberek, hogy en hogyhogy ennyire nagysagrendekkel mast élek meg, mint ők, akiknek a szex csak egy kellemeske valamicske az en totális elmenyemhez kepest. Ha a fiúk is ezt élnék át velem, ill. barmiylen kapcsolat által, sose akarnának elmenni. Ezt se ertettem soha, hogy ha nagy nehezen talalkozol valakivel, akivel megvan a vonzalom, ami ilyen elmenyekkel jar, akkor miert akarják befejezni?
((Kb. 34 eves koromig azt hittem, hogy mindenki más is ezeket éli meg a kapcsolatban lelkileg ill. a testi szerelemben. Akkor hallottam eloszor, hogy ez nem igy van.. Azert is beszelgetek iylenekrol, mert hitelenkedem.
Nem tudom elhinni, hogy vannak emberek, akiket csak konnyedén erint meg. ))
És ép ésszel kibirhatatlan veszteseg a Mennybol visszahullni a kopogó semmibe. Panka
Szia Panka!
"Valójában nekem a fiú test/lelke egy katalizátor, egy csatorna a Szeretethez, a Mennyhez. Amikor a fiút elveszítem, a Szeretetet veszítem el."
Két lehetőséged van: vagy találsz egy fiút, aki ugyanúgy éli meg a szexet meg a szerelmet mint te, vagy ha nem sikerül, tudomásul veszed, hogy valami más miatt kellett átélned ezeket a találkozásokat, és elveszítened őket.
A másikkal való egységünk által megtapasztalt szeretet egyfajta minőségű szeretet, amelyet, ahogy mondod, különböző intenzitással, és mértékben, erősséggel és sokszínűséggel lehet megtapasztalni. Azok, akik olyanok, mint te, képesek pl. a tantrikus szexet megélni, mert ahhoz, hogy a test egységélményét feltranszformáljuk a szellemi élmény szintjére, szükséges az érzékenység, a fantázia sokszínűsége, a lelki testi odaadás képessége és egyáltalán sokféle és sokszínű érzékek és érzelmek megélése, mert azokon keresztül vezet az út felfelé.
A mai férfiak között azonban szerintem nagy szerencse kell hogy olyan párra lelj, akivel ezt meg tudod élni (bocs, fiúk), és még ha találsz is, mindketten változtok a találkozás által, tehát benne is meg kell lennie a tudatosságnak és hajlandóságnak arra, hogy tanuljon a tapasztalatok, a kapcsolta által egyéni úton is.
Plusz, az együtt maradás feltétele az is, hogy nem kötitek egymáshoz a szeretet forrását, nem tekintitek az egyetlen forrásnak az energia-jutáshoz, képesek vagytok az egyéni fejlődésre, a magatok lábán állásra és az egyéni forrásotok megélésére, mert minden szerelem meghal, amely megmarad a szimbiózis szintjén. Egyszerűen elfogy az energia, mert egyik ember sem tudja folyamatosan azt adni a másiknak, amire az vágyik. (Olvasd el a Mennyei Prófécia Útmutatóját, abban részletesen leírják, hogy működik.)
És még így sem biztos hogy sikerül. :)
Mert az az igazság, hogy minden, még a kapcsolataink is az egyéni fejlődésünkért vannak. és mert vannak szintek, amibe nem láthatunk bele a saját sorsunkat illetően, még ha látók vagyunk is.
Az, hogy a másik által találod meg a szeretet forrását, egy részben- tévedésed. Igaz, hogy egy kapcsolat katalizátor lehet ehhez, de ha csak ez van, megöli a kapcsolatot, téged pedig egy ördögi körbe zár. (mindig új jön, mindig elmegy és te sosem érted, miért.)
Én azt mondom, ha érzékeny és szenvedélyes nő vagy, ahogy írod, éld meg és közben ne feledd álmaid pasiját. És ne feledd hasznát venni annak, amit tanulsz a kapcsolataid által.
Én találtam egy olyan pasit, aki nagyjából egésszéből felér a képességeimmel a szexben, de a felelősségvállalásban és más dolgokban annyira blokkolt, hogy hiába, nem lehet vele tartós kapcsolatot élni. Azóta tudom, mire vágyom, nemcsak a szexben de egyéb dolgokban is és nem adtam fel a reményt. És mindegyik pasival tudok, vagy képes vagyok megtanulni úgy bánni, hogy az jó legyen. (Egy olyan működő kapcsolat, amiben elfogadom azt, milyenek vagyunk és nem akarok olyasmit kicsikarni a másikból, amire nem képes, meg magamból sem.) És közben nagyon várom azt, aki eléggé hasonlít hozzám minden szempontból, és éppen abban más, amire szükségem van, tartós kapcsoaltra vágyik és hajlandó fejlődni.
Jobban szeretek egy kapcsolatban lenni, mit így, de igyekszem kihozni ebből a helyzetből a legtöbbet. Tanulok jól lenni önmagammal, és közben jól is érzeni magam másokkal is, még ha nem is ők az "igazi". :)
Szerintem ez a max. amit ki lehet hozni abból, ha már felismerted, hogy nem olyanokkal voltál együtt, akik neked kellenek, de akarod hogy "parlagon heverj". :)
Szóval hidd el, van élet a mesebeli szerelem után is, ami jórészt nem valóságos, kétségkívül azonban gyönyörű, és van lehetőséged arra is, hogy megteremtsd a számodra legjobbat, új alapokon, ha hajlandó vagy kilesni a "való világba" a tévedéseid függönye mögül.
Szóval, ébredj Csipkerózsika, köszöntelek a földi világban. Én is nemrég pottyantam ide, onnan, ahonnan te is jössz. :) Nem is olyan rossz. :)
Sok sikert!
Namaszte
Elöször is nem bántani akartalak,csak reagáltam a hozzászólásodra és ha ezt bántónak érzed akkor sajnos attól tartok hogy nem ment át amit mondani akartam.
Ha már így összejöttünk beszélgetni,enged meg hogy jelezzem még egy eszrevételemet.
,,Amikor a fiut elveszitem, a Szeretetet veszitem el."
Ez a mondat sántít minden tekintetben.
Most jövök egy jól ismert közhellyel...:P
Amit elveszíthetsz az soha nem is volt a tied. ;)
Tudod Panka,biztos hogy nem ismersz engem.
Most direkt visszaolvastam hogy miket írtam Neked,és elmondhatom hogy nagyon igyekeztem hogy a hozzászólásomat finoman fogalmazzam meg.
Most pedig rákezdtem egy szókimondóbb stilusban,de aztán meggondoltam magam és kitöröltem az egészet. ;)
Tudod,Aditit már a ,,régi életéböl" ismerem;és furcsa hogy épp ö kapja ezt a hozzászólást,hogy nem eléggé szenved! :))))
Gondolom hogy Aditi hogy ez Téged is jól meglepett! ;)
Biztos vagyok benne hogy a változás,(az újjászületés) ami történt Veled szellemi szinten,az megjelenik a fizikai létben.
Ott már megtörtént a csoda és ez ami biztossá teszi hogy fog alakulni a történeted. ;)
Ugye érted miröl beszélek!? ;)
Erika Szeretettel!
Mea culpa...:D
http://www.youtube.com/watch?v=S2hAliLtlng&feature=related
hogy a " bocs fiúk " ra reagáltál annak a sziámi megfogalmazásával , hogy igenis , még a macsók alpáribbjának is vannak lelki problémái , van lelki élete . Köszönettel : felacso
...nem arra... :)
Most már tudom, milyen a könnyes rekeszizom-szakadás. :)))
A legviccesebb az egészben az, h egy fellendülőben lévő együttes, amiben éppen van szerencsém zenélni, egy hasonló tartalmú (lényegét tekintve azonos üzenetű) számot játszik, egy barátom írta, természetesen magáról.
Amennyivel pallérozottabb az elméje, és amennyivel jobban fél (vagyis érzékenyebb), annyival finomabb a megfogalmazás. Ott egy táncban botladozó és állandóan a kedvesére támaszkodni próbáló béna fickó kételyei és illuzórikus, pillanatnyi örömei jelennek meg nem kevésbé humoros, fárasztó ámde kissé depressziósabb formában. :) Ő még kesereg a dolgon :)
Hát, kérem szépen, kedves macsó és nem macsó férfiak!
Ezennel kinyilatkoztatjuk, mi Valahányadik (majd kitalálom) Aditi, hogy nincs semmi baj a macsósággal, meg azzal sem ha nincs. :) De a félelemmel igen, sajnos. :)
És nem azért, mert nem lehet veletek jókat szexelni, és nem azért, mert nem lehet titeket így is szeretni, ha már felismertük, hogy ne csak a saját igényeinkkel foglalkozzunk, meg a szerelem-mániánkkal. :))
Hanem az, hogy annyira. DE ANNYIRA FÁRASZTÓ ANYUCIT JÁTSZANI FOLYTON!!!!!!!! (Ez itt a sikoltás helye. Hosszú.)
Istenem, felnőtök valaha is?
Mert ha ebben a generációban nincs remény egy olyan pasira, aki nem fél a nőtől, akkor asszem jobb, ha minél gyorsabban felaszcendálom magam, mert semmi kedvem anyucit meg szeretőt játszani egy életen keresztül, egyedül. Nem rossz móka, de van sokkal jobb is: ha minden szerepemet eljátszhatom egy férfival és ebben, kedves uraim, bizony, az Amazon is benne van (aki, félreértés ne essék nem a szexis erdőlakó néni a sorozatból). És nem fog helyettetek táncolni, meg vinni titeket a hátán, meg sajnálkozni a bénaságaitokon. Az anyuci dolga.
Arról nem beszélve, hogy néha nekünk is szükségünk van rá, hogy "feltétel nélkül szeressetek", vagyis apucira, (pszichológ. "Atya").
Szóval részemről állok elébe egy "macsó" férfinak, aki tud szeretni, nem fél a saját érzelmeitől, meg átadni magát egy nőnek, tudja mit akar és nem belőlem akarja, és nem nyivákol, meg fut.
A leírtakból, gondolom, kiderült, hogy számomra a macsóság nem egyenlő az észhiánnyal, meg a durvasággal.
Namaszte
Lehetséges . Nincs róla emberi tapasztalatom .
Macsónak hívom a kandúrmacskát is . Olyat már láttam .
Namaszte : felacso
Szóval, akkor a macsóság a kellő mértékű "kandúrságot" jelenti? Jól értem?
Odáig nekem oké. :) Csak a tévedésben élő "macsók" ott tévednek, hogy eme kétségkívül hasznos tulajdonság nem zárja ki a többi állati és emberi képességeinket, ami gazdagíthatja a személyiségünket.
Lehet valaki nagy szexuális vonzalommal és éhséggel bíró, hódító és erős típus, valaki, aki érzéki és szereti a szexet meg az ellenkező nemet, aki mindezek mellett kedves, érzelmileg és szellemileg nyitott, esetleg intelligens is kellő mértékben, esetleg nem csak a nőkkel kapcsolatban tudja "mit akar"...stb. Ez persze teljes mértékben igaz a nőkre is.
Azért mert érzelmileg fejlettebbek/érzékenyebbek vagyunk (nem minden eseteben!), nem kell azt gondolni, a szex valami mellékes és érzelmi képességeinknél alantasabb képesség.
A tévedő "macsók" azt hiszik, a szexéhségük (ami egyébként ráadásul szimpla kompenzáció) pótolhatja a többi érdemet.
Pedig nem. (:S)
Ők egyszerűen tudatlanok (nagyon finom voltam, itt egy "szellemi" oldalon) és általában még hirdetik is vélt "macsó" mivoltukat, mint egyetlen számukra valóságosnak tűnő "értéküket", és ettől még ostobáknak is tűnhetnek. (még mindig igyekszem)
A bunkó stílusukról nem is beszélve. (Bocsánat.)
Szóval a macsóság szerintem nem lelki betegséget jelent, ahogy ezt manapság sokan vélik, hanem ellenkezőleg: szellemi, lelki és testi erőt egy férfi esetében.
(A nőknél nem tom mi van, hogy hívják az egészséges nőt, szerintem a nők soha az emberi történelemben nem lehettek teljesek a szerepeikben, mert az nem szolgálta a "macsó" férfiakat. :)
Namaszte
hogy milyen is az egészséges nő , de csak az a népi bölcsesség jutott eszembe , hogy ha jó a beszélőkéje , akkor nem beteg . Saját tapasztalatom szerint egy egészséges nőnek a szeme sem áll jól , ha férfiról vagy férfival beszél . Helyre tudja tenni a másikat , úgy , hogy az illető többnyire fel sem fogja , hogy kioktatták , ill . eléri az akaratát , úgy , hogy az illető észre sem veszi , hogy amit tetet vele , az magától eszébe sem jutott volna . Szereti a szőrös állatokat a, ( férjét is beleértve ) , és nem vesz neki egy számmal kisebb alsógatyát .
Saját használatra macsának hívom , a macsó párjaként az ilyet .
Namaszte : felacso
Hát, ez nagyon tetszik :))))
Annál is inkább, mert sajátos definíciód szerint egy bombabiztos velem kapcsolatban: nem vagyok beteg!!!!!!!.... :))
Mellesleg, a szemem az sose állt jól (valószínűleg a tatár őseim miatt - bár egyesek szerint csak kun vér folyik az ereimben :), tök mindegy, kire nézek. :))
A kioktatásban hihetetlenül jó tudok lenni :)), TALÁN észrevetted :), de a tankhadseregre inkább hajazok a stílussal még mindig, mint a csendes diplomáciára. :S (TALÁN EZT IS :) - akad még egy kis csiszolni való a "láthatatlan legyőzhetetlenségért"...:)) ez nagyon tetszik... hihihi
(Esküszöm, indítok egy "macsa tanfolyamot" ezzel a mottóval.... :))
Az állatokkal nincs bajom, ha szőrösek, ha nem :)
Alsónadrágot nem veszek. Vegyen magának. :)
Akkor ez hány százalékos macsának számít?? :))
Namaszte
hanem egy túlmacs .
" egy bombabiztos velem kapcsolatban: nem vagyok beteg!!!!!!!.... :)) "
Örülök , hogy erre a felismerésre jutottál .
Most már csak tartósítani kell az eredményt .
Namaszte : felacso
U . i . : A macsókat , ( meg ha lusták maguknak venni ) , akkor élvezd anélkül !
Naná. :)))
Egyébként, tényleg lehetnél egy kicsit kíméletesebb, de ennek nem az a módja, h nem mondod ki amit akarsz, csak máshogy. :))
Ha akarod, beszélhetünk róla. (Nem itt.)
Egyébként örülök, hogy van valaki, aki szemtanúként kísér az átváltozásomban. :)) És jó, hogy időnként kommentálod. Kell a feed-back, nem csak a sok ferde tükör...:))
Namaszte
Szia Ademon!
,,A drámákat is lehet élvezni :)"
Naná hogy így van!
Én speciel rendkívül élvezem a közös drámáinkat! ;)
Remélem azért Neked is jó!? ;)
Üdv!Erika