A közel-keleti tüntetések és forradalmak
A közel-keleti világban több országban is tüntetések vannak az kormányzat ellen.
Érdekelnének a vélemények, hozzászólások, esetleg megoldások. Mit gondoltok ezekről a tüntetésekről? Egyiptomban megdőlt a kormány, Líbiában pedig szinte már forradalom van, az uralkodó osztály meg fegyverrel és erőszakkal próbálja elfojtani. Állítólag legalább kétezer halott van már, szóval ez már nem egy hétköznapi eset.
Hozzászólások
35 hozzászólásAzt hiszem, ez még sok helyen várható. Igaz ez: "Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág." És épp emiatt minden, ami elnyomás, és félelemből teszik (márpedig az elnyomások arra vezethetők vissza lélektanilag), az lázadást vált ki, amit a legnagyobb zsarnokok vérbe fojtanak...
Nagyon remélem, hogy a végén béke lesz valahogy, elbuknak a diktátorok, nem tudom, csak legyen végre béke.... BÉKÉT AKAROK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
MINDENÁRON . Amíg még nem éltem , addig az életemnek , meg nem élt lehetőségeim elvesztésének iszonyata belőlem is sikolyként fakadt volna ki vészhelyzetben . Azóta rájöttem , hogy mindenáron élni élni az élet szentségének megtagadásához vezet , főleg a másénak , valamint , hogy a félelemből , biztonságbebetonozásból eredő dolgok blokkolóak . A lélekbúvár ezt értékrend változásnak nevezné . Másrészt megtapasztalásukkal a vágyak is viszonylagosabb vonzerejűvé váltak , saját megismerésem által meg az önmagam fontossága relativizálódott . Úgy gondolom , hogy háborúban és békében is egyaránt a saját sorsomat kapnám , bár a megélés komfortfokozata különbözne . Megtanultam , hogy mást a sorsától meg nem menthetek , bár időt adhatok neki , hogy azalatt megérve átléphessen élete éppen soros halálgödrén , és vígan menetelhessen a következőig .. Ezek miatt a másokkal való igazságtalanságok tapasztalásakor fellépő beleélő felháborodásom is csökkent , és már nem tekintem kiirtandó szörnyeknek azokat akik állatokként kezelik , irtják a többi embert , csupán elkülönítendőnek a pillanatnyilag békés állománytól . Üdvözlettel : felacsó
Nem lehet ekkora különbség a világ országainak jóléte és tudatszintje között. Látják nyugatot, a globalizáció felnyitja a szemüket. Jobban és máshogy akarnak élni.
Kíváncsi vagyok a globalizáció milyen hatással lesz végül a világra. Egyesek szerint ezt is kihasználják a gazdasági uralkodók és egy egységes földi diktatúrát akarnak létrehozni. (Mikro-chip beültetés, meg a társai.)
A spirituálisok ugyanakkor általában úgy látják, ez egy lehetőség az emberiségnek a szabadulásra, mert ahogy a népek összekapcsolódnak, látni kezdenek, megszűnik az elszigeteltség és hatással vannak egymásra a kultúrák, mintegy összekapaszkodnak ebben az új hálóban az emberek és azok a népek, akik elég tudatosak, felemelhetik a többit. Állítólag a magyarok ilyenek (csak még nem bújtak ki az illúzióik fátylából hogy felismerhessék önmaguk és önmaguk erejét.). De már nem forradalommal fog történni. Hanem tudatossággal.
A forradalom csak átmeneti megoldás lehet, és nem könnyű megtartani a pozitív eredményeit, ez így volt, amióta világ a világ. (Jó pl erre a Kiegyezés, de ehhez kellettek azok a korukat megelőző felvilágosult nemesek, akik ki tudták azt csikarni az elnyomókból.)
Jézus is azt tanította a Heródes és a rómaiak ellen lázadóknak, hogy még több vér ontása nem menti meg a zsidóságot. És lőn igazsága. De mai napig nem tanultak belőle.
Jézus szerint is az egyéni fejlődés, a belső fejlettség teszi a helyére a dolgokat nem csak az egyén szintjén, hanem globális szinten is. Én ezt el tudom képzelni, és igyekszem ezt látva élni és tenni a dolgomat. Nem segíthetek több-száz népen, több-millió ember szenvedésén, de hiszek benne hogy ha a helyemre kerülök az által, hogy megtanulom az elfogadást, a békével élést, a szeretetet minden helyzetben ami elé az életem állít, meglépem a feladataimat, akkor azzá válok, akinek születtem erre a földre és elláthatom azokat a feladataimat, amiért születtem. Ha ezt csak néhányan megtesszük a magyarok közül, akkor az olyan óriási erő, amely képes felemelni nem csak egy nemzetet, de a világog más nemzeteket is.
Többen prófétáták ezt a mai magas tudastosságúak szelemiségűek közül. Én látok benne realitást.
Ez egyikük Pio atya volt, aki azt mondta, a magyarok nemsokára nagy tetteket fognak véghezvinni önmagukért és az emberiségért a tudatosságuk ereje által.
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
Ezzel összecseng a Dalai Láma üzenete a magyaroknak, akit nem tudok most szó szerint idézni, de a lényege az, hogy a magyarok jó szellemi képességekkel és a nemzetek között kitűnő elmebeli képességekkel vannak megáldva (zseniális gondolkodók és felfedezők -ez egyébként a nyelvünk miatt van, de ez nem ide tartozik), de/és a feladatuk (a fejlődés útja) nem az, hogy ezt pellengérezik tovább, hanem hogy túllépnek rajta (az elmén) és megnyitják a szívüket (És ez által a szellemük hangjára megtanulhatnak hallgatni).
És a madár, ami kirepül, a virág, ami kinyílik, a negyedik csakra (csokor, alma) kollektív ereje lesz. Amit a tudatosság erejével nyitunk meg. (Gondoljatok csak bele: miért is vagyunk itt, ezen az oldalon? :)
És persze a tibetiek, akik tudják melyik ország melyik csakrát képviseli a Föld bolygó testén, úgy tartják, Magyarország a szív országa, és ennek földrajzi központja Dobogókő.
Szóval ezek szerint világ méretű forradalom van készülőben, de nem lázadás, és nem véres (legalábbis számunkra nem annak kell lennie). Hanem a tudat/tudatosság forradalma, és állítólag éppen miáltalunk az elsők közt.
A lázadásokat ebben a keretben látom.
Namaszte
Én nem gondolom úgy, hogy mi magyarok többet tudnánk összesítve, mint bárki. Vagyis inkább úgy mondom: tudatosságunk és fényt hozó szerepünk nem nemzeti hovatartozástól függ, hanem hogy mit választunk. Nekem van magyarságtudatom, szeretem a hazámat, de nem hinném, hogy ettől én fényességesfényességesebb lennék, mint aki más néphez tartozik. Vagyis nem ettől lesz valaki ilyen.
Nem hiszek abban, hogy bármelyik nép is istenibb lenne a többinél.... Tartozzunk bárhova, a feladatot mi választjuk. Láttam én több népcsoportból fényhozót (zsidók közül is, ha már említetted, ott van Erich Fromm), és magyarok közül is olyat, aki ez ellen tesz, mert nagyon nem tudatos, illetve uralja a félelem a tetteit. Szóval én nem tudok ilyen különbséget tenni, még ha arányokat nézek, akkor sem. Gondoljunk már bele, hogy ha más népek közé tartozók olvassák/hallják ezt, hogy a magyarok különlegesebbeknek gondolják magukat. Egyáltalán igazságos lenne ez Istentől? Mivel ő a szeretet, hát nem éppen....
Amúgy ez a blog különben sem erről szól, viszont most én is elvittem a témát, elnézést.
Félreértettél és ki kell javítsam, nehogy mások is félreértsék.
Nem azt írtam, hogy különbek vagy többek vagyunk, csak a tisztünkről. (Tiszt = feladat, amiben szolgálsz) A vonós a zenekarban nem több, mint a csellista, vagy az énekes. De más a feladata, a szólama. Ha nem tölti be a tisztét, nem játssza vagy énekli le a szólamát, összedől a zene.
A szellemi üzenetek a tisztünkről,a feladatukról szól a világ színpadán, nem az egónkról. Ez nem nagyobb vagy kisebb, mint pl a tibetieké, vagy az Egyesült Államoké, de mindenképpen tiszteletreméltó feladat.
Egyébként én sem tudom, csak olvastam és megérzéseim vannak.
És figyelek, így van e-, és nekem, mi a szerepem.
Mindenesetre jobb verzió, mint az, amit keleten látunk most. Vagy amit nálunk.
És én a jobb verzióra szavazok.
U.I. a nemzeti érzelem teljesen más, mint a szellemi tiszt. Az előző asztrális (ego), az utóbbi az isteni terv része, az amivel hozzájárulsz a világhoz. A mindenség számára nincsenek nemzetek. csak feladatok. Dharmák.
namaszte
Ezt értem, ez így nem hangozna rosszul. Hallottam én is, hogy a különböző nemzetekhez különböző feladatokat rendelnek. Pl a zsidók is adnak maguknak elméletben valami feladatot, de itt sokan az ő szerepüket, akik hasonlóan kategorizálják a nemzeteket feladat szerint, megint máshogy látják az ő feladatukat.
Nekem inkább az a felfogásom, hogy a feladatot egyénileg, nemzettől függetlenül szabadon választhatjuk, és így lényegében, mint egy családban, a nemzetek tagjainak különböző lehet a feladata, amit ő maga választhat. Tehát nem hiszem, hogy ezt ennyire le lehetne bontani, egyszerűsíteni, hogy adott x nemzet y feladattal. :) Nekem ez a felfogásom. Ha csak a családomat nézem, ott is annyiféle ember van, hát még a nemzetben. :) De mindenütt. Én ezért ezt a nemzet+feladat a világban dolgot teljesen száműztem a gondolataimból. Egy kicsit rám is hatott ez régebben, vagyis elgondolkodtatott, de én pont hogy nem érzem így, és nem is így tapasztaltam.
Én sem értettem azelőtt. Ehhez meg kell érteni a Dharma fogalmát és azt hogyan lehet oda eljutni. Szerintem csak azután lehet eldönteni, ez "tetszik-e" vagy nem.
Az egyéni feladat egyáltalán nem zárja ki a kollektív feladatot, sőt a családok és a nemzetek általában egy szellemi feladatcsoportba tartoznak. (Vagyis ugyanazt a nagyobb feladatot látják el a külön külön feladataik teljesítése révén.)
De egy dologban tévedsz. A feladatainkat nem magunk határozzuk meg (nem az elménk, az érzéseink, az egónk, a személyiségünk, az akaratunk) Az kódolva van bennünk szellemileg, és éppen ez az, amire rá kell találnunk a karmikus feladataink megoldása után (vagy közben). Ez is egy megvilágosodás. Mindenki más adottságokkal, helyzettel, képességekkel született, és más dolgokat tanul, más sorrendben. És ez meghatároz egy utat, de össze is ad egy vagy néhány lehetőséget, amire mindez képesít.
Mozart nem lehetett volna jogász, még ha akart volna sem. Túl sok inspirációt és adottságot kellett volna elnyomnia ehhez, még ha meg is tudta volna tanulni. Akik rátalálnak a belső inspirációra, megtalálják a Dharmáukat előbb utóbb. Akik elvesznek az egoban, a tévedésekben, hiedelmekben, a társadalmi előítéletekben, az elvárásokban, a vallások nyújtotta illúziókban, mások éltét élik stb stb, azok nem. De nem is élnek soká. Mostanában a rák öli meg őket.
Ez is egy felfogás, viszont én úgy érzem, feladatom magam választottam, és ehhez kapok képességek. Vannak dolgok az életemben, amiről érzem, hogy ezt korábban eldöntöttem, én magam, de később teljesednek ki. Szóval nem értek ezzel egyet. Lehetnek kollektív feladatok, de nem hinném, hogy irányítana bármi. Egyébként nagyon hasonlít a felfogás, amiről írsz, ahhoz a "fényhozó" emberéhez, akivel nemrég összehozott az élet, az ő hatására született a Spirituális nacionalizmus cím blogom. amit írsz, az nem olyan durva nyilván, ő nagyon elvakult volt, és borzalmas hülyeségeket mondott. A tied nem olyan, nincs benne semmi gyűlölet, csak kicsit más, mint ahogy elképzelem. Lehet, hogy van benne valami, de én a sajátomon maradok, amit eddig bizonyított az élet:
"A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, kik vagyunk valójában." (Rowling)
Felelősségünk van, mi választjuk, és nincs kódolva. Én ebben hiszek, és ezt is figyeltem meg. És ebben a kérdésben nehéz meggyőzni, mielőtt bárki próbálja. :) Én az esélyegyenlőség hirdetésének feladatát választottam, Rowling-vonal. :) Én, tudatosan választottam. Csak eleinte nem ment jól. Mert akik ugyanezt hirdetik politikai célokból, nagyon nem biztos, hogy ezt teszik, hanem pl ellenkezőjét, elnyomnak minket magyarokat. Szóval önállóan csinálom már, és már nem politizálok annyit, csak figyelek pár dolgot. Viszont erre különösen érzékeny vagyok, erre a témára, és ezt korábban tudtam is, hogy szeretnék ezzel foglalkozni. Nem azért, mert kódolták, hanem mert akartam. Azt képviselem, hogy mindenkinek lehetősége van arra, amire akarja. És nem a származás dönt. Hanem mi felül tudunk emelkedni, akár család által szerintünk rosszul tanított dolgokon is, én már átéltem nem egyszer. És még sokan.
És nem is tartom igazságosnak valakit elkönyvelni népcsoport alapján, még ha összesítve úgy is tűnik, hogy el lehetne valamiért negatívan. De annak tisztességes, fényhozó tagjainak hogy esne ez az elkönyvelés, eleve elrendelés? Rosszul, teljes joggal. Isten a szeretet, és ennek ez ellentmondana az eleve megbélyegzés, elkönyvelés. Ezért nagy ajándék Istentől a szabadság. Igaz, ezért vannak a hülyeségek, de épp ezért mégis nagy ajándék, hogy mi dönthetünk, merre szeretnénk menni.
Azt hiszel amit akarsz vagy ami jólesik, vagy ahol tartasz, ez igaz.
Viszont felhívnám a figyelmed hogy ismét nem állítottam azokat a dolgokat a népcsoportok megkülönböztetéséről, megbélyegzéséről, meg hasomlók, amit te.
Ettől teljes mértékben elhatárolom magam és sajnálom hogy félreértettél.
A választással kapcsolatban: sok mindenre van lehetőségünk, amit nem akarunk és sok mindent akarhatunk, amire nincs lehetőségünk. Amin felül tudsz emelkedni az akarat által, azon felül is kell. De azok a dolgok nem az elrendelt részed. Azt gondolni hogy az akarat elég, dőreség. És annak, hogy mit tudunk és mit nem tudunk ebben az életben megteremteni, éppen a Dharmánk szab határt. De amíg ezt nem érted, nem érdemes beszélni róla.
A mondandóm azonban, kérlek ne ferdítsd el.
Minden jót!
Namaszte
Elnézést, ha félreértettem. Azt akartam kifejezni, hogy nagyon önállóan döntünk. "Azt gondolni hogy az akarat elég, dőreség. És annak, hogy mit tudunk és mit nem tudunk ebben az életben megteremteni, éppen a Dharmánk szab határt. De amíg ezt nem érted, nem érdemes beszélni róla." Erre csak azt mondom, amit írtál, hogy mindenki azt gondol, amit szeretne. Szerintem döntő dolog a szabad akarat. Én így gondolom, erről meggyőzni nehéz. Nem tartom ezt dőreségnek.
társadalmi manipuláció , hogy önként tegyük meg a profitmaximalizáláshoz szükséges lépéseket . A kondícionált döntés fedőneve a többség szabad akaratból hozott elhatározása .
Egyéni szinten pedig még a másokkal való érintkezés olajozottságát célzó kölcsönös önkorlátozáson belül sem tapasztalható lényeges dolgokban . Ha szokásom akarom megváltoztatni rádöbbenek mily kicsi a ~ ~ mértéke .
Ha rosszkedvem deríteném , akkor eleinte keserű a nevetés . Hajnali négykor már ábrándosabb szemmel , és nem az éjféli lendülettel mérem fel a hátralevő tennivalókat . Ha megkívánni akarok szeretett személyt , akkor se sokat ér a szabad akarattal hozott döntés , legalábbis a lelki részénél . Hol itt hát akkor a szabad akarat ? Üdvözlettel : felacsó
hasonló változat : ha rátalálok a lelkem választotta feladatra , akkor képessé válok lehívni a végrehajtásához szükséges energiát , és a lehetségesek közül felszínre kerülnek az elvégzéséhez szükséges képességek . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Esélyegyenlőség ? Nem értem , miről szól . Nekem csak Akilleusz esélyegyenlősége jut eszembe futásban a teknősbékával .
l
a népek szemét : az a pillanatnyi anyagi jólét és tobzódás , és ettől elvakítva saját maguk rombolják szét önvédelmüket : erkölcsi szokásrendjüket , és így könnyen felszínre kerül az addig a mélyben tápanyagként hasznosuló trágya . Jelenleg ez ellen az elit ellen tüntetnek az arabok közül az esetleg nyugatra tekintők is , nem véve észre , hogy zsarnokaik az ő mérgezettségük által lehettek azzá amik , egy tőről szakadtak el a nyugati mételytől meggyengítve . A lelki élethez nem feltétel a nyugati komfort .
Magyarság szerepe : Hány szívnek kell még megszakadni addig , amíg a gonosz is már szeretetteli gonoszzá válik ? Üdvözlettel : felacso
U. i . : Pallérozást akartál írni a pellengérezés szó helyett .
Nem így értettem. Nem úgy hogy a globalizáció "nyitja" fel a szemüket, vagyis nem lesznek tőle megvilágosultak. Csak olyan értelemben nyitja fel, hogy egyáltalán eszméletre térnek. Mint amikor a sötét erdőben, ahova megvezettek, meglátod a fényt: jé, hát máshogy is lehet... nem csak mérgezetten, nyomorban, tudatlanul, stb. Ne ítélkezz, a pokol aljáról is van kivezető út, de az általában nem valami nemes gondolatisággal övezett előadásokat hallgató megvilágosodásra törekvés. Ilyenkor a harc, vagy egyszerűen a lázadás is már valami. Életjel. Igaz, még ostoba és céltalan, de már legalább cselekvő. A vak, nyomorult és tudatlan ember csak kapálózni tud, amikor ráébred, hogy már több levegőt használt, mint amennyi van. De ez a kapálózás már valami más, mint ami eddig volt. Hidd el, én tudom. :)
"nem véve észre , hogy zsarnokaik az ő mérgezettségük által lehettek azzá amik ," ez ránk is igaz. És egyáltalán minden elnyomott nemzetre, emberre.
"A lelki élethez nem feltétel a nyugati komfort" Ki mondta, hogy az? Én nem állítottam ezt. Csak hogy ők így vélik. Vagy így sem: csak meglátták a csontot, amiről azt hiszik.... a folyamat a lényeg, amiről az előbb írtam.
Félreértettél, én nem szándékozom ezeket elemezgetni, mert nem érdekel. A folyamatba helyeztem, egy nagyobb panorámába.
"Hány szívnek kell még megszakadni addig , amíg a gonosz is már szeretetteli gonosszá válik?" Bírom a stílusod. De szerintem egy szívnek sem kellene megszakadni, amint felismeri a hordozója, hogy nem rajta kívüle történik a története, és felvállalja a benne lévő felelősségét. (de csak az övét!)
Tudod, mi a gonoszság? Hiány. Szeretet-hiány. Ugyanez a düh, a harag, a vágy, a félelem, de még a szerelem is.
Ezért nem érdemes ítélni.
Nem érdekes, hogy a gonoszok gonoszok. Majd ők is rájönnek, mi a pálya előbb utóbb. Így, vagy úgy.
Mi csak foglalkozzunk a saját dolgunkkal. Mindenki a maga szintjén.
Namaszte
U.I.: tényleg....:))) ez már valami súlyos laterális zavar. Anyám mindig mondta, hogy nálam valami fordítva van bekötve.. :9 Valószínűleg az "élez" szó a tartalmi találkozó.
Dilemmám : az arábiai felkelés a régóta elfojtott indulat tagolatlan kitörése , vagy egy nagy nép hullarángása ?
Ugyanez a kérdésem merült föl 2006 - ban is Magyarországon .
U . i . : Nem kell magyarázni a szócserét . Én kérek elnézést , hogy Szűz jegyűként minden szőrszál hasogatásra ingerel . Hasonló szavakat én is sokszor elhallok , vagy félreolvasok , és némelyikkel remekül elszórakoztatom magam .
Mostanában engem is remekül elszórakoztatsz a "szőrszálhasogató stílusoddal" (te mondtad :)
"az arábiai felkelés a régóta elfojtott indulat tagolatlan kitörése , vagy egy nagy nép hullarángása ?"
Szerintem mindkettő lehet akár egyszerre.
de nem nagyon érdekel a politika. (Még).
(Vagy már.)
Namaszte
"Tudod, mi a gonoszság? Hiány. Szeretet-hiány. Ugyanez a düh, a harag, a vágy, a félelem, de még a szerelem is." Aditi, egyetértek mindezzel az utolsót kivéve. Egyébként az egész hozzászólásoddal, és nem is terveztem hozzászólni, ehhez mégis érzek késztetést, hogy hozzászóljak. Remélem, hogy félreértelek. De hogy lehetne már a szerelem ebben a kategóriában? Az igazi, szereteten alapuló szerelemnek mi köze a felsoroltakhoz? A félelemmel teli, birtoklási vággyal, tettekben érzelmi zsarolásban megnyilvánuló szerelemben valóban van sötét, de az nem igazi szerelem. Az igazi, tiszta szerelem, minden csak nem sötét, hanem annak teljes ellentéte.
az igazi tiszta teljes szerelem ( szeretet + vágy ) nem földi szinten létező , mi csak töredékes fogadói vagyunk . Úgy viszonyulok hozzá mint Kemény Henrik Vitéz Lászlója Szent László királyunkhoz . Üdvözlettel : felacsó
U . i. : Ráadásul az én általam képletelt szerem belső önellentmondást hordoz :
A szeretet mindenkire áradó , a vágy viszont személyfüggő és ezáltal diszkrimináló . Tehát mégse finomabb szintű jelenség lenne ? A vágy viszont irányulhat hiány pótlására . Ha a szeretethiány pótlására irányul , akkor a szerelemben benne lévő szeretet és a vele együtt föllépő , a hiányából fakadó vágy , vagyis a szeretet és a hiánya önmagát semlegesíti , szenvedélyes energiát adva . Megint adtam egy példát az önmagát zsákutcába vivő elméletieskedésből .
Erről írtam a "Szeretők" blogban. :)
Ott van benne a válasz, bár én nem zártam le azzal, hogy csak a Mennyben :) létezik a teljes és tiszta szerelem. Nem tudom, hogy egyáltalán létezik- e. Mert kétségtelen, hogy a földiből fel lehet emelkedni a tudatosodás útján, ez is egy beavatás, az egyik legszebb, legfájdalmasabb, és talán leggyorsabb, ha megfelelő "félre" lelünk.
Le lehet küzdeni a lehúzó erejét a tudatosság és szeretet képességünk erejével, de az eredmény (és ez már nincs ott a leírásomban) szerintem nem az, hogy megmarad a megtisztult, szerelem, hanem éppen az, hogy az egész megszűnik létezni. Ahogy az ellentétes erők kioltják egymást, és ebből tudatosság lesz, akkor is elmúlik a szerelem, ha minden cseppjét jól használjuk és minden cseppjéből merítünk a szeretet- képességünkhöz.
Szerintem a Mennyben nincs szerelem. :) Szerintem a szerelem egy kapu a Mennybe.
Hát, ide jutottam...... a rózsaszín ködből.... :S
Namaszte
Mit értesz "földi lét" alatt, és mit értesz "Menny" alatt? Én nekem egyelőre még nem áll össze a kép (komolyan), szóval magyarázd meg :)
számomra a tapasztalást , a négy érzék plusz érzelmek közvetítette tapasztalás szintjét jelenti .
A mennybéli az ugyanez csak áthatva az bölcsesség fanyarságával , az érdeknélküli szeretet tisztaságával és lelkünk sugalmazásaival .
Vulgárisan : egy fantasztikus filmben láttam , hogy egy isten megszállja a famulusát , és annak testét használva így nemz utódot , kisistent . Valami hasonló a különbség , kivéve , hogy itt a szabad akarat megtartott , és a tudatosság pont ellentétesen : nem időlegesen kioltott , hanem inkább szárnyal a test lélek szellem harmóniájában . Üdvözlettel : felacso
Bocs, h csak most válaszolok, Adaemon. Kicsit tűnődtem. :)
Földi: az emberi rész, mindaz, ami a testből indul ki, a test reakciói, érzékeléseiből. Ez több, mint a fizikai test. Az Egyiptomiak határozták ezt meg leginkább elvágólag, egyszerűen azt mondják: minden, ami a fizikai testünk és annak működése, vagyis a poláris, duális világ működése és annak következménye vonzata, így a gondolkodás is. Az érzések is. Az aura, az előző életek, meg minden, minden , ami asztrális, kémia, vagy fizika, egyáltalán REAKCIÓ, mérhető, látható, megfogható, kimondott, hallott (tehát szó is)az aggyal, mint adó-vevő készülékkel vehető. Vagyis, minden, ami teremtett.
Égi, avagy "Mennybéli" (ez természetesen csak egy asztrális elnevezés, miden kultúra és vallás máshogy nevezi, de mivel megnevezhetetlen, légyegében mindegy hogy nevezzük): minden olyan dolog, ami nem a poláris, teremtett világból INDUL ki, hanem annak minden elemét csak használja az intuíciónk, a megérzésünk, a tudatosságunk, a szívünk hangja, a befelé figyelni tudásunk, az isteni énünket érzékelni tudásunk képességei által.
Ezért van hogy a fizikai világban nem lehet megkülönböztetni a dolgok, tettek tiszta vagy hamis mivoltát. Ha egy dolog vagy tett isteni szándékból nyilvánul meg, miáltalunk, vagyis azért tesszük, mert össze vagyunk képesek kapcsolódni az isteni énünkkel, figyelmen kívül hagyva minden más véleményt, elgondolást, érvet, érzelmet, tetteket, viszonyulást, támadást, zsarolást, akaratot, még a sajátjainkat is (és ez nagyon fontos!), akkor az tiszta szándékból, a legtisztábból született, vagyis mennybéli tett a földön.
Ha ugyanezt és teljesen ugyanazt a tettet érzelemből, "jót akartam"-ból, akarati erőből, elgondolás alapján, elvekre támaszkodva, mások akaratának vagy érdekeinek (akár jó is) szolgálatában, indulatokból, az egységre irányuló vágyunkból, bármilyen más vágyból, vágyakozásból, félelemből, kényszerből, egy közösség szolgálatából, vagy bármiből kiindulva, azt szolgálva tesszük, az földi tett. A földi "én"ből származik.
Tehát kívülről nézve (vagyis a testi képességeinket használva) mindkét tett, vagy bármilyen jelenség ugyanaz, mégis a kettő teljesen különbözik, amennyire ez csak lehetséges. Az egyik Isteni én -motivált, a másik földi én-motivált. És hogy a tettnek milyen gyümölcsei vannak hosszútávon, ez határozza meg.
Az isteni énünkre való találás egy tanulási folyamat legtöbbünknél. Sok módszer, sok út van, végső soron ahány ember, annyi-féle.
Amikor rátalálunk erre, összekapcsolódunk az össze többi emberrel és dologgal ezen a szinten. Ez a kozmikus energia, a minden tudás forrása. Ezen a szinten minden összekapcsolódik nemcsak a földi dolgok, de az egész Univerzum. Ebben az állapotban felismerhetjük és tudatosulhat bennünk születésünk oka. (Kauzalitás.) Hogy mindaz amink van, amit képviselünk teljes valóságunkkal, mindennel amit hoztunk és tanultunk, jóval és rosszal, hova illik itt a földi létek szőnyegében, mint egy puzzle darabja a nagy földi létezés képébe. Amikor "megkapjuk a Dharmánkat" vagyis megtörténik ez a tudatosulás, "felkentté válunk" vagyis tudatosul a szellemi küldetésünk, és innentől kezdve mindennel, amik vagyunk földi és égi szinten ezt a célt, szerepet, feladatot kezdjük szolgálni.
Innentől válhat istenivé a létezésünk, és innentől minden egyes tettünket, gondolatunka érzelmünket és mindent és mindent alárendelünk ennek. cserébe kozmikus energia táplál, nem földi energiák. Többé nincs szükségünk a kémia, a szerelem energiájára, és ha megéljük, nem olyan módon éljük meg, mint azelőtt. És nincs szükségünk semmilyen más energiára sem, ezért elszakadnak azok a kötések (karmák), amelyek eddig tartottak a létezésben. Mert amíg nem vagyunk erre a csatornára kötve, addig is szükségünk van életenergiára a fejlődéshez, a gyógyuláshoz, a létezéshez, és ennek nagy részét asztrális energiákból nyerjük.
Meghallgatunk egy jó zenét, ami "felhangol". Társas kapcsolatainkban energiát adunk-veszünk, kellemes és kellemetlen formákban, olyan tevékenységeket folytatunk, amelyek "feltöltenek". Alapban nincs ezekkel baj, főleg ha tanuljuk hozzá az etikát, de végül úgyis oda lyukadunk ki a fejlődésünkben, hogy az isteni self-re kapcsolódva tudunk a legtisztább módon a legtisztább és legteljesebb energiához jutni. Ezért jó ha megismerjük az egónket (hívjuk most itt a tévedéseinknek a világról és önmagunkról), a téves azonosulásainkat, azt, hogyan működünk, a személyiségünket, az elménket, az intellektusunkat, az érzelmi világunkat, az akarati erőinket, a szívünk nyitottságát vagy elzárkózásainak okát, a kifejezésünk szabad áramlását, vagy blokkjait, a mentális képességeiket, a gondolatiságunkat, vagy éppenséggel a legalsó szintet (ez a legdurvább) az ösztöni erőinket, a vágyat, a birtoklási kényszerünket, az anyagi erőinket, mindezek jó és rossz oldalát, az emberi drámáinkat, amiket játsszuk, vagyis a teljességünket, a földi teljességünket, hogy alávethessük az isteni énünknek, amikor eljön az idő. (És persze minden pillanatba, amikor meglátogat, előfutáraként a fordulatnak)
Ezért tanította Jézus és minden nagy tanító, hogy a menny a földön is van, ha megtaláljuk önmagunkban. (Ez a megvilágosodás.) de ez nem egy érzelmi állapot, hanem egy tudati. Amihez nem elég néhány meditációs gyakorlat, meg egypár tanfolyam. Az élet az, ami beavat minket és mindenkit, egyébként mindenkit erre terel, hiszen ez természet működése. Mindenkiben ott van a lehetőség, hogy rátaláljon így vagy úgy a Mennybéli önmagára és tettein és tudatosságán keresztül szolgálni kezdje a földi énjével a világot.
Ez nagy és sok áldozattal jár rendszerint, mert túl sok mindenhez ragaszkodunk tudat alatt, vagy túl sok mindent nem értékelünk tudat alatt, rendszerit túl sok, amit birtoklunk és itt nem elsősorban anyagi javakra célzok. És túl sok mindennel azonosítjuk magunkat.
És ami a legelgondolkodtatóbb, hogy a halál félelme vagy éppenséggel vágya feloldása nélkül nem juthatunk ebbe az állapotban. Ezt pedig rendszerint csak átélve a meghalást lehet megtanulni, vagy egy olyan mester jelenléte mellett, aki már túl van ezen a "beavatáson" és képes átvezetni minket.
Az Egyiptomiak ezt úgy csinálták, hogy hosszú évek templom felkészítése után, megfelelő korban napokra egy szarkofágba zárták a felavatandó papot vagy papnőt, aki ott találkozhatott önmaga már jórészt megismert teljességéve és végleg letehette a téves azonosulásait. Ezt kívülről, fentről energetikailag összekapcsolódva kísérték végig a már beavatott mesterek, míg meg nem oldotta a feladatát. Az arany korona a kígyóval ezt a beavatottságot jelképezte, amit ezután meg is kaptak.
(Gondolj bele a mi meséinkben is mindig koronát kap a hős, aki végigjárta a beavatási útját, megküzdött a sárkánnyal, túljutott a sötét erdőn, a boszorkányok, démonok haramiák, kísértések, arany erdő, ezüst erdő és gyémánt erdő kísértései, az ördög és a stb akadályaink.
A magyar nép is ismerte ezt az utat, nálunk a sámánok avattak be.
Egyenlőre ennyit a mennyről és a földről.
A szerel egy földi erő, amely azonban összeér a mennybélivel, a földi energiák közül a legmagasabb és egyben a legmélyebb rezgésekig eljuttathat (ezért van h szerelemből sokszor öltek is az emberek, magukat vagy másokat). A szerelem földi, ezért az isteni célnak alá kell rendelni idővel, de egyben magas rezgései miatt egy kapu is lehet ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, az igazi, isteni énünket.
Ennyit a mennyről, a földről, a pokolról és a szerelemről, egyelőre.
(Remélem, elég kimerítő voltam..:)
Namaszte
,,(Remélem, elég kimerítő voltam..:)''
Nekem inkább bemerítő voltál! köszi:)
amikor az ember már tudja , csak elfogadni nem akarja még . Namaszte : felacso
Az egyik: a diktátoroké: akik, mivel annyira agyamentek, nem tudják, mi a boldogság, úgy gondolják, hogy azzal, hogy a hatalom teszi őket boldoggá, és ezért képesek mindenre, gyilkolni is. Líbiában elszabadult a pokol szó szerint, olyan szintet öltött ez.
A másik: "szeretetből félelem". Ami nem késztet rossz tettekre, csak belül ott van, félteni valakiket, akiket szeretünk, és most veszélyben vannak a helyzet miatt. Ez a félelem épp hogy bátor tettekre sarkallhat. Elképzeltem, ha most oda mehetnék, és segíthetnék valakinek, akit szeretek, abban a pillanatban az sem érdekelne, ha meghalnék. Nem a halál fáj, hanem amit az erőszak okoz. Ezt nem is lehet rendesen leírni. De ha szeretek valakit, akkor is odamennék, ha veszélyes lenne, mert oda vinne az, hogy szeretem, féltem és segíteni akarok, erőt adni.... de nem tehetem. Nehéz ezt leírni.
Tudom, nem létezik kétféle félelem, és a 2. típusban is lehet gyengeséget találni. Nem tudom pontosan ezt kielemezni, csak ezt érzem.
"Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig." (Gandhi)
És ez nem véletlen. A szeretet mindig újra és újra le akarja győzni a sötétséget, akárhányszor uralkodni kezd.
Úgy gondolkodom róla, hogy egy folyamat elindult, amikor is az emberek elvetik a régit, hogy megszülethessen egy új. Őszintén sajnálatos, hogy ez életeket/áldozatokat/szenvedést és vért követel és csak bizonytalan és átmeneti enyhülést hozhat. Az is sajnálatos, hogy ők nem tudnak/nem ismernek más eszközöket a jogaik érvényesítésére.
Kicsit úgy is gondolom, hogy helyettünk is teszik a dolgokat. Mert szomorú, hogy közöttünk magyarság között sincsen egység/egységtudat, inkább jobbára széthúzásfelé irányultság.
Pedig ősi tudásunknál fogva mi a fénykereszténység országában élünk és vérünbe/hitrendszerünkbe szellemileg beleíródott ezzel kapcsolatban minden fontos információ még a leszületésünk előtt.
Egyszer egy honlapon azt olvastam, hogy a magyarság nem származást, hanem egyfajta sajátos lelkiséget jelent. Ezzel nagyon is egyetértek. Azután azt is olvastam, hogy az amerikaiak kimutatták, hogy mi magyarok (.... számú génjeinkkel), annyira sajátosan más génekkel rendelkezünk, hogy génjeink a többszörös, sokszoros keveredés után is képesek megőrízni az eredeti/ősi tulajdonságaikat. Úgy gondolom, hogy ez sem véletlen.
Úgy érzem már jó pár éve, hogy nem véletlen, hogy éppen most és éppen ebben az országban élek. Büszke vagyok a magyarságomra (a szó jó értelmében) és abban látom a jövőnket, hogy hogyan tudjuk megérteni/megértetni magunkat magyar társainkkal, más népekkel.
S a saját feladatom ebből következően, hogy önmagamat jobban megismerjem, megértsem.
Megértsem a lázadó oldalamat, amely egyetért a most zajló folyamatokkal és megértsem a békére törekvő személyiségrészeimet, amely ugyanazokat az eredményeket szeretné elérni, amit a lázadó, csak békés, harmónikus, tudatos eszközökkel/hozzáállással.
S addig is míg ezen dolgozom belül, imádkozom azokért az emberekért akik a megindult folyamatban már benne vannak, annak szenvedő alanyai (ezt tudtam tenni a mellettünk dúló Jugoszláv háború idején is)
Én (most) így látom önmagamat/önmagunkat és a folyamatban résztvevők viszonyát.
Michaelita, nagyon tetszik, amit írsz. Én is imádkozom a magam módszerével, hallgatok egy csomó békemantrát. Jó, hogy imádkozol, ez biztos, hogy csak jól hathat, és tudom, hogy segít. Nekem egy személyes okból is fontos most ez az egész, amit ide nem írtam le, de emiatt folyamatosan követem az eseményeket, és nagyon izgulok értük (Michaelita, rajta vagy a facebookom, ott írtam róla, ha szeretnéd elolvasni, kint van röviden az üzenőfalamon, de itt nem akarom ezzel vinni a témát és sokat beszélni róla, itt maradjunk a blognál).
Aki még szeretné: ajánlom a Shanti békemantrákat, én azt hallgatom, tegnap órákig ment folyamatosan. Nekem sem ártott, és éreztem és tudatosítottam, hogy egyben ez ima is.
Folyamatosan követve híreket, Kadhafi az olyan lelkületűek közé tartozik, mint Hitler, Sztálin és a többi tömeggyilkos. Nehéz elképzelni, hogy hogyan jut ide valaki, hova teszi az ilyen a lelkét, ami már szerintem már darabokban van. Ez már a sötétség tettekben való megnyilvánulásának legmélyebb foka. Azok a zsoldosok, akiket lefizet, olyannak tűnnek, mint gyilkoló gépek, akiknek szintén rendesen alulműködhet a szívcsakrája. Olyanok, mint a Gyűrűk urában Sauron orkjai, gyilkolásra, a főnök, a "führer" parancsának feltétlen teljesítésére beállított automaták, akikbe csak bele kell dobni ez esetben a pénzt.
Egyszerűen nehéz megérteni. Ezek nem gyűlölettel működnek, ezek hideg közönnyel. Ezért a hideg közöny, az érzéketlenség az indulatoknál, dühnél is sokkal veszélyesebb.
Kadhafi és a hozzá hasonlók teljesen megfelelnek szerintem a Harry Potter legsötétebb karakterének, Voldemortnak, aki nem ismerte, milyen, amikor a szeretet irányít. Ez vezette őrült dolgokhoz, tömeggyilkossághoz hatalma megszerzése illetve megtartása érdekében. De Sauront is mondhatjuk persze a Gyűrűk urából.
Viszont szerencsére az ilyen előbb-utóbb elbukik. De addig, amit okoz. :S Tegnap beszélgettem erről egyik barátommal, hogy a történelem könyvben olvasni ilyenekről egész más, mint tudni, hogy a jelenben is zajlik ilyen, végig követni az eseményeket, és még így is alig tudja elhinni az ember, hogy ilyenekre képes valaki, hogy ez létezik.
Kadhafi tetteit én is mélységesen elítélem, és mindenképpen kell lennie valami következményének, büntetésének. Azonban elgondolkodtató, hogy vajon mennyit kell szenvednie valakinek ahhoz, hogy idáig süllyedjen, lévén hogy önszántából igen kevés ember megy bele ebbe szintbe. Az ember a legtöbbször a rossz élettapasztalatai és saját embertársai miatt szenved ennyit.
Nem egy abszurd dolog elvárni tőle, hogy ezen a szinten, amin ő van a szeretet vezérelje? Lehetnének más eszközei vagy választása?