Hétfőn nagyon húzós napom volt. Azt hiszem az első nap volt, hogy legszívesebben elsírtam volna magam. Általában az időm nagy részét megbeszéléseken töltöm, ráadásul a megbeszélések különböző épületekben is vannak. Gyakran az egyik megbeszélésemnek 15-kor van vége a másik pedig már 15-kor kezdődik. Esély nulla, hogy ott legyek időben, de itt ez természetes.

Szóval a hétfőm, reggel fél kilenckor volt egy közös reggeli a csapatnak. Vannak szokásaik, amit szerintem érdemes lenne átvenni. Kicsivel 9 után volt egy megbeszélésem az egyik kollégával. Természetesen a 10.30as megbeszélésre késve érkeztem (természetesen másik épület). Sebaj, mert akivel lett volna a megbeszélés az nem volt bent, de felhívott, hogy beszéljük meg telefonon keresztül.

11.15kor kezdődött egy másik megbeszélésem és 11.30ra is be volt tervezve egy másik megbeszélés. Úgy döntöttem, hogy a 11.30as megbeszélés fontosabb, ezért a 11.15kor kezdődő megbeszélést lemondtam. A telefonos megbeszélésem alkalmával viszont azt mondták, én mégis inkább a 11.15ös megbeszélésre menjek. Na de azt én már töröltem a naptáramból, sebaj, felhívjuk a szervezőt, hogy hol lesz. Természetesen nem vette fel. Oké akkor felhívunk másokat, akik résztvevők, ők majd segítenek. Közben az udvaron toporogtam, hogy miután kiderül, hova kell mennem, akkor jó irányba induljak. Kiderült, hogy a megbeszélést lemondták. Szuper! Felhívtam azt, aki azt mondta, hogy a 11.15ös megbeszélésre menjek, hogy most akkor mi van! Azt mondta, hogy döntsem el én, megyek-e a 11.30as megbeszélésre, oké, én pedig úgy döntöttem most van elegem, úgyhogy nem mentem! Mindeközben egy olyan állapotban, hogy tudtam délután 13.30kor egy újabb megbeszélés vár, ahonnan 14.30kor egyenesen egy másik megbeszélésre megyek 16.30ig. Tudva azt, hogy majd elég sok napom így van beosztva. Minden új számomra, egy dologban „megvilágosodom”, 10 másik kérdés jön utána! Csak majdnem sírtam.

A kedd ettől már sokkal jobb volt.

Szerdán délelőtt voltam 2 órát a jelenlegi meg az új főnökömmel (ugyanis aki most az aktuális főnök, a helyett áprilisban jön egy új). Azt hiszem tőle is sok minden fogok tanulni, mármint az új főnökömtől. Strukturált, rendszerezett, Az a módszer, amit bevezet, hogy hogyan dolgozzunk, hogyan tervezzük meg a munkánkat, illetve hogy igenis tervezzük meg az időnket, mikor mit csinálok, az mennyi időt vesz igénybe, az nekem most sokat fog segíteni. Már így első körbe van egy-két dolog, amit elvettek tőlem. Igaz van közte olyan is, amihez meg most már kezdtem érteni. Egyértelműen megmondták; most jelenleg mi a prioritás, mivel kell foglalkoznom. Itt is meg kell tervezni, nagyjából, hogy mivel mennyi időt töltök. Néha ezt nagyon nehéz, csak egy becslés, de akkor is meg kell becsülni, aztán később lehet korrigálni. Igaza van, ad egy képet, hogy mikor-mivel-mennyi időt töltök. Ez alapján lehet esetlegesen újabb feladatokat bevállalni vagy sem.

Az elmúlt években sokkal inkább napi, operatív munkáim voltak. Mindennapra volt feladat, és annak azonnal láttuk is az eredményét. Itt hosszú távú projekteken dolgozom. Sok a megbeszélés, ötletelünk, együtt gondolkodunk. Egyrészt jó ez, másrészt viszont nekem hiányzik az azonnali eredmény. Általában én mindent mindig azonnal akarok. Kevésbé van kitartásom a dolgokhoz. Nem nagyon tudok valamibe most energiát fektetni, aminek tudom, hogy csak nagyon soká lesz meg a gyümölcse. Úgy érzem, azért dolgozom most projekteken, illetve kell foglalkoznom tervezéssel, mert azt hiszem az életben is kell lennie egy ilyen tervnek. Természetesen nagy vonalakban vagy minél részletesebb annál jobb? Tudnom kell, hogy merre tartok. Mit akarok elérni, mit akarok megvalósítani, szóval kitűzni a célokat. Azt hiszem, ez nekem nehezen megy. Nem igazan tudok olyan dolgokkal foglalkozni, amiért most kell tenni és majd később lesz meg a gyümölcse. Ez valahogy nekem nem megy. De most jól megtanulom. Magamban is helyre kell tennem a dolgokat.

Sok mindent fogok itt tanulni, íme néhány, ami az elmúlt napokban fogalmazódott meg bennem!

nemet mondani,
priorizálni a dolgokat, mi fontos és mi nem, mi az, amit most kell megtenni és mi az, ami még várhat.
megtanulni tervezni,
megtanulni, hogy most kell elültetnem a magot, ha később egy növényt akarsz.

Szeretem Bagdi Bella dalait. Reggeli „dolgozni megyek” sétám közben őt hallgattam. Van egy dal, ami arról szól, hogy a világ előre enged minden olyan embert, aki tudja, hogy hová tart! Arra gondoltam, igen, ezért fontosak a célok, a tervek. Amennyiben határozott tervem van, hogy mit is szeretnék, akkor egyszerűen az univerzum összefog, hogy segítsen megvalósítani. No ehhez kell jól megtervezni, hogy mit is akarok! Itt vissza is kanyarodhatok egy korábbi gondolatomhoz, ehhez viszont pontosan kell tudni, hogy mit is akarok!

Az alábbi info is a mai nap jutott hozzám! Tervezni kell, aztán meg beszélni róla!

A Brigham Young Egyetemen végeztek egy tanulmányt 1993-ban, amiben összehasonlították a résztvevők állításait egy, az életükben tervezett változást illetően, és annak valószínűségét, hogy tényleg végre is hajtják.
Az eredmények az alábbiak voltak:
Azok, akik azt állították, hogy "ez egy jó ötlet", 10%-os eséllyel valóban változtattak.
Azok, akik elkötelezték magukat és kijelentették, hogy meg is teszik, 25%-os eséllyel változtattak.
Azok, akik konkrét tervet határoztak meg a változásra, 50%-os eséllyel.
Azok, akik valaki másnak tettek ígéretet, hogy meg is teszik, 60%-os eséllyel változtattak valóban.
És azok, akik konkrétan meghatározták a pontos idejét, hogy mikor fogják megosztani az előrehaladásukat valaki mással, 95%-os eséllyel változtattak.