Gondolom segítségre van szükségem.

Mint mindenki más, így én is túl vagyok már néhány szakításon. Amik eddig nem viseltek meg. Valahol mindig meg tudtam érteni, vagy fel tudtam dolgozni. Most mégsem úgy működik a dolog, ahogy én azt szeretném.
A párkapcsolatom, nagyon a végét járja. Eléggé be lett szennyezve, és magam sem értem, hogyan kerültem ilyen képtelen helyzetben.
Reálisan átlátom a helyzetem, és látom azt, hogy nekem is az lenne a legjobb, ha véget érne az, amit éppen most csinálok, de nem tudom magamévá tenni a gondolatot.

A történet a következő:

7 hónapja van egy kapcsolatom. Jól érzem magam azzal az emberrel, ritka egyének egyike, akivel mindent jó csinálni, vagy nem csinálni, amikor a hallgatás sem kínos, mert minden ott van a maga helyén.
Boldog vagyok mellette, és leginkább szerelmes is, de soha nem tervezhettem vele még egy röpke pillanatra sem.
Nagyon furcsa emberről beszélünk. Aki minden nap más. Egy vasárnapi napon szerelmes belém, és szerdán már azt kéri inkább csak barátok legyünk. Mindezt úgy, hogy látom és érzem, neki ugyanúgy jó velem.
Jelenleg ott tartunk, hogy a kapcsolatunk még egy hétig tartható. Határozott időre szól. A jövő hét hétvégéjén múlik el a betervezett közös utazás. És elméletileg onnantól vége. Ez elég nagy butaságnak hangzik, de nem is én találtam ki...
Szóval, a nap közeledik... én szerelemben. Ő nem... Ő barátkozna, én szerelmeznék... Mit lehet ezzel helyzettel kezdeni?
Egyáltalán hogy jussak túl ezen a drámán? Annyira picinek és törékenynek érzem magam ebben a dologban.
Hiányozni fog, és szenvedni fogok... de ezt szeretném elkerülni, de hogyan tegyem mégis??