"Papíron ott", lélekben nem...
Most tudatosult igazán, ami eddig is zavart, csak nem tudtam róla, hogy ez milyen furcsán hat a lelkemnek. Nem olyan régen történt, hogy a koliban beszélgettem egy ismerősömmel, aki keresztény fiatalok közösségébe jár, őszintén hiszi, hogy Jézus a megváltó, és őszintén segít neki a Biblia. Ez nagyon szép, és tök jó, hogy megtalálta az útját, és mindenkinél tiszteletben tartom, aki így gondolja. Engem is hívott, hogy ismerjem meg a közösségüket. Mondtam neki, szívesen ismerkedek, csak nem tudom ezt úgy elhinni. Erre úgy nézett, (nem utálattal, nem volt benne semmi kirekesztés, ne értsétek félre), kicsit aggodalommal, hogy hát akkor mégsem vagyok való annyira oda. Mindketten elfogadtuk a másik nézetét, jóban is vagyunk, csak ráébresztett valamire ez a beszélgetés.
Engem sok helyen keresztények vesznek körül. A családom is úgy döntött kicsit koromban, hogy meg kell engem keresztelni, megadni a lehetőséget, hogy vallásos legyek. Papíron református vagyok tehát. Hiszek Istenben, de őszintén ennyi.... Jézust egy nagyon bölcs tanítónak tartom, de pl nem tudom elhinni, hogy Atya Fiú Szentlélek, szóval szerintem ember volt. (Ezzel nem akarok egy keresztényt sem bántani, ez az én felfogásom, őszintén nem tudom máshogy). Nem hiszek a megváltásban (vagyis nem így), egy ember szerintem nem tud minden embert megváltani, de mondjuk ha az életét adja valakikért valaki, akkor annak a szeretete védelmező erővel hat, ebben hiszek. Az ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy el tudom-e fogadni, hogy Jézus előre megváltotta az én bűneim. Nem akartam tiszteletlen sem lenni, ezért finoman elmondtam, hogy sajnos ezt így őszintén én nem tudom, aztán már nem nagyon hívott a közösségbe, de nem kirekesztésből, csak egyszerűen ha ott alap, hogy mindenki úgy gondolok, akkor én elég furán érezném magam ott, és ez igaz.
Maga az furcsa nekem, papíron kereszténynek lenni, egyébként lélekben meg semmilyen valláshoz sem tartozni. Olyan, mintha lenne egy alaphazugság az életemben. Hiszek Istenben, a mindent behálózó szeretetben, és ennyire egyszerű. És el is fogadok minden vallást, csak nem akarok egyikbe sem tartozni. Nekem rossz érzés, hogy oda tartozok papíron, ahova nem. Megtehetem, hogy kiléptetem magam az egyházból, de akkor a faluban több ember képtelen pletykákat kezdene el rólam terjeszteni. Igazából nem zavaró a papír, csak rájöttem, hogy ez valahogy nyomta a lelkem, csak nem tudtam róla, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy "sehova sem tartozom de mégis mindenkihez", és hogy hivatalosan meg keresztény vagyok. Ha kérhettem volna akkor a családom, megkértem volna őket, hogy ne kereszteljenek meg, de már mindegy. Mondjuk lehet, csak annyit tudok tenni, hogy egyszerűen nem foglalkozom azzal a papírral (lehet, hogy az is egy rossz élmény bennem, hogy vannak keresztény ismerőseim is, akik emiatt felsőbbrendűséget érzékeltetnek más vallásokkal szemben, (nem a meghívós ismerős, ő egyáltalán nem), persze ez egyéb vallásokra is igaz, sok esetben, aki úgy értelmezi. Mindenesetre rájöttem, hogy ezt helyre kell raknom még magamban. Van valakinek ötlete, hogy lehetne?
Hozzászólások
48 hozzászólásEz igaz, de még ha úgy lenne is, hogy valaki le akarja zárni valaki csakráját, az utána ki tudja nyitni. Mert szerintem senkinek nincs hatalma/joga, hogy ezt megtegye, saját energiarendszerünk fölött mi tudunk a legjobban uralkodni.
Életem egyetlen spiris tanfolyama ezért keltett csalódást. Ott azt magyarázták, hogy ha én valakinek át akarom színezni az auráját illetve csakráit befolyásolni, megtehetem. Nekem ez annyira nem tetszett (ha tudnám sem tenném, egyszerűen szabadságdértő lenne). Aztán annyira bezártam magam előttük, hogy semmit nem tudtam megcsinálni, amit mondtak. Először azt hittem, én vagyok béna, de aztán rájöttem, egyszerűen nem hittem el, nem fogadtam be, és ezért. Így következő alkalommal nem is mentem. Mindenki más elhitte és meg is tudták csinálni a gyakorlatokat, én mentem onnan messzire. Amúgy az én csakráimat pl tölteni próbálták, két perc múlva elmúlt a hatás, mert nem fogadtam be. Szóval egyrészt nem is működik ez, mert tőlünk függ leginkább, másrészt amúgy sem tetszene a szabad akaratban való nyúlkálás.
Na ezért is vigyázzunk, honnan szedjük a tanítást. Ne higgyünk csak azért, mert egy spiris tanító tanítja, érdemes végig gondolkodni, beleérezni a dolgokba.
Kiegészítés : egyszerű gyakorlati szempontból nem , mert aki csak lélekben tag az nem fizeti a zsozsót , és a pap akkor kénytelen volna példát mutatni a kétkezi életből , a hierarchia meg éhen halna mindenki nagy bánatára .
"Nem lezárják a csakrákat hanem éppen hogy megnyitják " . Nekem azt magyarázták , hogy a zárt csakra a halottakra jellemző , ezért megnyitásnál én inkább a szüzesség elvételéhez hasonlóan a megfelelő energiaszintre való bejáratását , ahhoz való tágítását képzeltem el , bár lehet , hogy rosszul . De a végén úgy látom te is ezt írtad , hogy a kinyitás - lezárás nem emberi munka , az élet folyamán csak a nyitottsági fokozaton , hangoláson állítgatunk . üdvözlettel : felacsó
Szia Erika"
"Nem vagyok jártas,és most lehet hogy én is butaságot mondok,de szerintem ha lélekben van Istennel valaki attól még nem lesz egyháztag."
Azt a hozzaszolasomat, amire ezt reagaltad, nem onalloan irtam, hanem HOZZÁFŰZTEM az elotte álló szinten sajat hozzaszolasomhoz, és avval a masik hozzazsolasommal egyutt nem ketertelmu.
Épp forditva ertettem, mint amit kihoztal belole: Ugy talalom, hogy a kereszteles CELJA az, hogy legyen kapcsolatod istennel, ennyit "csinál" a szertartas az illetovel, nem tobbet. Tehat ha valaki nem is erzi, hogy szeretne az egyhazhoz tartozni, mert van SAJAT fajta kapcsolodasa Istenhez es sajat vilagkepe, akkor sem kell osszevesszen őbenne az első szentség megléte a sajat hitevel, mert az elso szentseg tokeletesen kompatibilis a sajat vilagkepevel. Bennem EZÉRT nem vész ossze a ketto, es azert mondtam el ezt a meglatast, hogy hatha ez a topicnyito holgynek segit a belso konfliktusa megszunteteseben.
Mi is így értettünk téged:)
Volt hogy engem is foglalkoztatott a keresztség témája,ezért nyitottam is egy blogott anno.
http://onmegvalositas.hu/blog/u_erika/keresztelo
Kedves Panka!
A túlvilággal való kapcsolatodnak semmi köze nincs ahhoz hogy meg Vagy keresztelve.
Szeretettel egy nem megkeresztelt! ;)
Erika
Erika, köszi :) Elolvastam az ottani hozzászólások jó részét, és látom, nem csak nekem vannak ilyen érzéseim ezzel kapcsolatban. Tényleg szerencsés vagy, hogy hivatalosan sem kötöttek le semmilyen "szentséggel" és szabad lehetsz. Aki mégis ezt választaná, annak is mindig nyitott a lehetőség. De szerencsére nekem is, mert kiléphetek, ezt engedik. Azzal, hogy tisztáztam magamban saját hitem, és kimondtam, hogy ez nem egyezik a Bibliával, ezzel lélekben én szabaddá tette magam. De mégis azt érzem, szükségem van arra a hivatalos lépésre egyfajta szertartásként, mellyel őszintén kiléptetnek az egyházból, és ezzel lekerül rólam teljesen a hatása. Igaz, ennek ára van: azok, akik megtudják a faluban. A református pap felesége meg Anyukám volt munkatársa, na ez kicsit fura lesz, és ahogy ismerem, majd felhívja Anyukámat, hogy szegény gyereke el fog kárhozni... Szerencsére Anyukám nem szokott neki hinni, mert nagyon túlzós a pap felesége, pl a Harry Pottert is a gonosz művének tüntette fel (anélkül, hogy tudná miről szól, csak annyit, hogy vannak benne fura lények, és az nem keresztény dolog, de hát egyrészt sok mesében vannak ilyenek, másrészt az üzenete éppen a szeretet győzelme szerintem nagyon jó pszichológiai-lelki bemutatásokkal, persze mesés formában, de nem ez a lényeg).
Ijesztgetni fognak (de ha Isten szeret minket, márpedig így van, akkor miért hagyna bárkit elkárhozni, mindegy....) Jajj tényleg erre nem is gondoltam.... Erika tényleg nagyon szerencsés vagy, hogy ilyeneket nem kell megélned.
Megragadta a figyelmem a blogodban ez a mondatod: "Amikor a vallási hovatartozásomra gondolok mindíg egy tiszta lap érzés jön le,azt írok rá amit én akarok!" Pont ezt a tiszta lapot szeretném én is, hivatalosan és őszintén is. :) Köszi a blogod, segített.
Hát most elgondolkoztam. Én is meg vagyok keresztelve, de sosem gyakoroltam a vallásomat. Azt mondom, hogy hívő vagyok, de vallásos nem. Bennem viszont ez sosem okozott semmilyen gondot, vagy problémát. Lehet, hogy kellett volna?
Szerintem nem kell hogy gondot okozzon, ez sem olyan szabályszerű. :) Nekem okoz, mert a felszabadulás lehetőségét keresem, hogy hivatalosan is megtörténjen, mert így lesz teljesen őszinte. De egyébként ez csak mostanában tudatosult, ahogy a keresztény ismerősömmel beszélgettem a témáról. Akkor jöttem rá, hogy nekem ez tudat alatt okoz gondot. És ha felszabadulok, a hivatalos lépés olyan lesz, mint egy beavatás ellentéte, vagyis inkább beavatás hivatalosan a saját vallásomba, ami egyik egyházhoz sem tartozik. :) Én választottam, így hivatalosan is meg lenne pecsételve. Este sokat gondolkodtam ezen, és egyre inkább akarom.
De akkor sem hinném, hogy szabályszerű lenne, nem hiszem, hogy mindenkinek szükségét kellene éreznie, hogy kilépjen, csak mert nem gyakorolja. Érdemes megvizsgálni, milyen érzés lenne, elképzelni, hogy el lehessen dönteni, tényleg szükséges vagy jó-e ez valakinek vagy nem. Érez-e felszabadulást. Viszont talán akkor lehet ezt jobban eldönteni, ha kialakul az ember saját hite, vagyis amiben hinni tud őszintén, és aztán tudatosan azt követi. Vagy nem tudom, inkább csak azt tudom erről mondani, ami én érzek, de nem gondolom, hogy lenne szabály rá.
Anyukám elfogadta, most mondtam el neki. Tudtam, hogy ez így lesz. Majd a faluban okozhat gondot esetleg. Anyukám szerint hogy ha megszegem a sákramentumokat, tehát pl nem ott házasodok majd és nem kereszteltetem meg a gyerekem, automatikusan kiléptetnek. Így legalább majd tudok erre hivatkozni, hogy biztos, hogy nem lesz megkeresztelve a gyerekem, majd ő eldönti, ha felnő, soha nem késő (nem kell majd túl sokat értetlenkedni). Szóval egyszerűbb a megoldás, mint gondoltam.
vallásos érintetlenségéhez ? ( " majd ő eldönti, ha felnő ") Értem ezalatt azt , hogy ha egy pap bácsi vagy lelkésznő olyan vallásos gyerekközösséget működtet , amibe bevonja őt és oda szívesen eljár , akkor támogatni fogod ebben ? üdvözlettel : felacsó
Nem fogom neki megtiltani. Ha ott egy ilyen jó közösség, a gyerek pedig szeretne járni, nyilván nem fogom tiltani. Szóval meg lesz adva neki a választási lehetőség mindenképp. Ha gyerekként dönt így, akkor is, ezt a "ha majd felnő" inkább úgy értettem, valószínű akkor tudja biztosra eldönteni, na de ki tudja. :)
Igazi odatartozási dilemma. Van-e jogom a kis falumhoz (gyökereimhez) tartozni, ha nem olyan nézeteket vallok, mint az ott élő emberek? Odatartozhatok-e?
Szerintem igen. :) Attól is odatartozok lélekben, mert szeretem az embereket, és a hazámhoz is az egész élővilághoz is. Wass Albert írta, és szerintem is igaz: "A hazaszeretet ott kezdődik, hogy egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek." És ez mindenféle közösségre igaz szerintem. Ha ez vallási feltételhez kötött vagy ilyenekhez, akkor az nem igazi, az ellen nem tehetek semmit, ha fáj is. De attól nem érzem magam elszakadva mindenkitől. Ha valaki ettől tőlem elfordul, ő választja, nekem csak fáj és kicsit félelmetes is, de nem tudok ezzel mit tenni.
uralomra jutásáig Magyarországon nem játszották ki a vallásos érzést a közösségi és nemzeti érzés ellen . Utána is jó ideig csak a királyi udvar és idegen elnyomóink gerjesztették az ilyen indulatokat . Erdélyben vallás egyenjogúság volt még akkor is amikor a franciák még egymás vallási alapú tömeggyilkolásánál tartottak , a németek meg egymást de főleg a magyar protestánsokat gyilkolták , nem kímélve a rossz helyen élő katolikusokat sem . A jezsuita nevelésű Ferdinánd több embert gyilkoltatott meg , mint Hitler . Összefoglalva csak annyit akartam mondani , hogy a magyar néplélektől idegen a vallási gyűlölködés , a közösséghez tartozás nem a valláshoz , hanem a közösség szolgálatához kötött . Üdvözlettel : felacsó
Tehat a "problema" az, hogy elsz egy faluban, ahol mindenki egyhaztag, és az soszetartozas, elfogadas egy fontos momentuma, hogy mindenki "jar a templomba", a Te hited viszont eltér attol, amit ott hivatalosan demonstralnak, és bár evvel mas is nyilvan igy van, azert csak demonstralják a hivatalos verziot, Neked viszont fontos, hogy kint is az latszodjon, ami bent van. Jol foglaltam ossze?
Neked a vilagkeped mas, mint az övék, s ez biztosan mas dolgokban is megmutatkozik. Gondolom, nem a vallas teruletén mutatkozik meg egyedul, jol gondolom?
Panka
Ez bonyolultabb, de egyetlen blogba nem fér bele. Nem a faluban élek már, hanem Pesten, viszont kötődök oda, Anyukámnak mondhatják még meg a magukét esetleg páran. De neki már prédikáltak páran más dolgokért, vallásos emberek, és nem szokott vele foglalkozni. Azért nem jellemző mindenkire ott sem a nagy vallásosság, de a pletykálódás mindenhol, akár egy kollégiumban is. Bár itt ilyenből nincs gond. Másban is más: igen, pont az előző blogban írtam erről, a tanítói szerepek a családban című blogban, hogy családi szinten általánosan jellemző, hogy kilógok a sorból. Kezdve politikai véleménytől nagyon sok minden másig, amiért néha ki is gúnyolnak ott páran, bár nagyrészt elfogadják. De ez bonyolultabb. A másik blogban jobban benne van. És egyre inkább távolodom tőlük.
Párkapcsolatban épp azért keresek magamhoz legalább lényegében hasonló gondolkodású férfit, hogy ne kelljen ezt eljátszani. Párkapcsolataim egy része "függetlenségi harcba" fulladt ki épp emiatt, mert nem volt meg a közös hullámhossz, én meg kimenekültem (pedig alig akartak elengedni). Rokonlélek esetén nem lesz ilyen. Ezért nem szabad ettől eltérően választanom többé. Vagy legyen elfogadó (pl lehet más vallású, csak ne akarjon megtéríteni).
Sok nézet, elmélet, benyomás és hitrendszer hatott Rád eddig otthon a faluban, az iskolai tanulmányaid alatt és az élet más területein.
Az rendben van, hogy a keresztény szentséggel kapcsolatos dolgokat próbálod önmagadban helyretenni a magad módján.
De én úgy gondolom, hogy a probléma ennél egy kicsit árnyaltabb is lehet. Tapasztalatom az, hogy a hitrendszereinket időről-időre tanácsos átnézni, átvizsgálni és felülírni.
Ugyanis valami olyasmi zajlik, hogy fejlődünk, érettebbé válunk és egy régi hiedelemrendszer bentről még továbbra is hat ránk, holott, mi magunk más egészen másban hiszünk mint akkor.
A hitrendszerek átnézésére önmagunknak őszintén kell válaszolni arra, ami az alábbbi témakörökben legelőször feljön:
- a nők...
- a férfiak...
- az emberek...
- a világ...
- a család...
- az anyák...
- az apák...
- az Isten...
- az élet...
Kiderülhet, hogy mi korlátozzuk be saját magunkat egy-egy témakörben, aminek azután érdekes visszahatásunk lesz az élet egy-egy területére.
Ha megtaláltuk a régi hitet, azt kell felcserélni egy új, általunk tudatosan elfogadott hitre, úgy hogy többször elismétlem magamban, mindaddig, amig nem rögzült teljesen.
Azután ezen túl én még megvizsgálnám az önmagadhoz való viszonyulásodat is, az önmagad belső tisztaságának, belső szentségének elfogadását.
Mert a világban csak azt nem tudjuk úgy elfogadni, ahogyan van, amit önmagunkban belül nem tudunk elfogadni.
Az Istenhez és az Isteni attributumokhoz való tudati hozzállásunk sem lehet több az önmagunkhoz való tudati hozzáállásunknál. De ez egyben a jó hír is, mert ahogy fejlődünk ez is fejlődik velünk/bennünk.
Azért az nagyon jó, hogy az igazságérzeted nem hagy nyugton az ilyen felemás helyzetben, örülj neki:)
Michaelita, köszönöm. :) Igen, valóban árnyaltabb. Közben még több dologra jöttem rá ezzel kapcsolatban, és azt hiszem, valóban a kilépés a legjobb az alapján is. Vagyis a legőszintébb. De hogy rájöttem, nem sürget annyira az idő, egyelőre haza sem tudok utazni, hogy elintézzem, és most sok minden közbejött, de tudom, hogy meg fogom tenni, és ez már megnyugtatott és rendeztem magamban.