"Papíron ott", lélekben nem...
Most tudatosult igazán, ami eddig is zavart, csak nem tudtam róla, hogy ez milyen furcsán hat a lelkemnek. Nem olyan régen történt, hogy a koliban beszélgettem egy ismerősömmel, aki keresztény fiatalok közösségébe jár, őszintén hiszi, hogy Jézus a megváltó, és őszintén segít neki a Biblia. Ez nagyon szép, és tök jó, hogy megtalálta az útját, és mindenkinél tiszteletben tartom, aki így gondolja. Engem is hívott, hogy ismerjem meg a közösségüket. Mondtam neki, szívesen ismerkedek, csak nem tudom ezt úgy elhinni. Erre úgy nézett, (nem utálattal, nem volt benne semmi kirekesztés, ne értsétek félre), kicsit aggodalommal, hogy hát akkor mégsem vagyok való annyira oda. Mindketten elfogadtuk a másik nézetét, jóban is vagyunk, csak ráébresztett valamire ez a beszélgetés.
Engem sok helyen keresztények vesznek körül. A családom is úgy döntött kicsit koromban, hogy meg kell engem keresztelni, megadni a lehetőséget, hogy vallásos legyek. Papíron református vagyok tehát. Hiszek Istenben, de őszintén ennyi.... Jézust egy nagyon bölcs tanítónak tartom, de pl nem tudom elhinni, hogy Atya Fiú Szentlélek, szóval szerintem ember volt. (Ezzel nem akarok egy keresztényt sem bántani, ez az én felfogásom, őszintén nem tudom máshogy). Nem hiszek a megváltásban (vagyis nem így), egy ember szerintem nem tud minden embert megváltani, de mondjuk ha az életét adja valakikért valaki, akkor annak a szeretete védelmező erővel hat, ebben hiszek. Az ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy el tudom-e fogadni, hogy Jézus előre megváltotta az én bűneim. Nem akartam tiszteletlen sem lenni, ezért finoman elmondtam, hogy sajnos ezt így őszintén én nem tudom, aztán már nem nagyon hívott a közösségbe, de nem kirekesztésből, csak egyszerűen ha ott alap, hogy mindenki úgy gondolok, akkor én elég furán érezném magam ott, és ez igaz.
Maga az furcsa nekem, papíron kereszténynek lenni, egyébként lélekben meg semmilyen valláshoz sem tartozni. Olyan, mintha lenne egy alaphazugság az életemben. Hiszek Istenben, a mindent behálózó szeretetben, és ennyire egyszerű. És el is fogadok minden vallást, csak nem akarok egyikbe sem tartozni. Nekem rossz érzés, hogy oda tartozok papíron, ahova nem. Megtehetem, hogy kiléptetem magam az egyházból, de akkor a faluban több ember képtelen pletykákat kezdene el rólam terjeszteni. Igazából nem zavaró a papír, csak rájöttem, hogy ez valahogy nyomta a lelkem, csak nem tudtam róla, és nem tudok mit kezdeni azzal, hogy "sehova sem tartozom de mégis mindenkihez", és hogy hivatalosan meg keresztény vagyok. Ha kérhettem volna akkor a családom, megkértem volna őket, hogy ne kereszteljenek meg, de már mindegy. Mondjuk lehet, csak annyit tudok tenni, hogy egyszerűen nem foglalkozom azzal a papírral (lehet, hogy az is egy rossz élmény bennem, hogy vannak keresztény ismerőseim is, akik emiatt felsőbbrendűséget érzékeltetnek más vallásokkal szemben, (nem a meghívós ismerős, ő egyáltalán nem), persze ez egyéb vallásokra is igaz, sok esetben, aki úgy értelmezi. Mindenesetre rájöttem, hogy ezt helyre kell raknom még magamban. Van valakinek ötlete, hogy lehetne?
Hozzászólások
48 hozzászólásAz még lehet fontos, jobban tisztázni: azt tudom, miben hiszek őszintén, szóval ez kialakult nálam, csak maga ez a furcsa dolog zavar. Ha kilépek az egyházból, én leszek a falu ördöge kb... :S Mert nem értenék. Nem érdekel ki mit gondol rólam, csak ez nekem most nagyon nem hiányzik.
Én úgy gondolom,hogyha itt pár dolgot tisztáznál,amiről esetleg mást gondolsz,mint ami,akkor nem lenne itt semmi probléma.
Azzal hogy meg vagy keresztelve az még nem kötelez arra,hogy gyakorold is a vallást,mert a vallás az
a mögötte lévő tanítás/keresztény,vagy más/ praxisa,gyakorlása.
Senki és semmi nem kötelez téged erre,hogy vallásos légy.
A keresztelés egy szentség,ami beavatás abba a tanításba,abba az útba,de semmire sem kötelez.
Te szabad vagy ,senki nem erőltetett a vallás gyakorlására.
Amennyire ismerlek a kereszténység eszmeiségével tökéletesen azonosulsz,mert mindig erről beszélsz,a szeretetről békéről,egymás elfogadásáról,vagyis szerintem nincs itt semmiféle probléma.
Az hogy nem érted hogy az Isten hogyan lehet 3 személyben egy,az nem probléma,csak akkor lenne ,ha gyakorolnád a vallásodat,templomba járnál,gyónnál ,áldoznál.
Így viszont nem probléma,ahogy az sem ,hogy nem hiszed el Jézus Krisztusról,hogy Isten,,fia'' ,megnyilvánulása a fizikai világban.
Ahogy az ember is az,
Jézus pont ezt mutatta meg,hogy az emberben ott van az Atya/Isten/,a ,,szívében'' egyfelől,
másfelől pedig benne is van Istenben ,és egy bizonyos utat mutatott arra a saját példáján keresztül,hogy az ember hogyan tud egy magasabb állapotot megvalósítani a jelenlegihez képest.
Azt is pontosan elmondja,hogyan tudja ezt megtenni.
Ha te nem ezt az utat választod az nem baj,vannak más utak is,persze a végén kiderül,hogy ugyanoda vezet:))).../jó esetben:)/
Vagyis hogy:
-a keresztségedet megszüntetni nem tudod,mert egy szentség,beavatás
-de miért is tennéd,hiszen ez csak egy lehetőség egy megvalósításhoz,ami viszont nem
kötelező,teljesen a szabad akaratodra van bízva.
-amikről beszélsz,hogy nem hiszel benne,azok egyházi dogmák,nem kötelező hinned benne,ha nem vagy vallásos,és nem jársz templomba,nem veszed igénybe a szentségeket.
Én nem látom itt a problémát:)))
Ha jól értem, akkor felismertél egy torzulást a spirituális életedben, ami abból fakad, hogy másképpen hiszel Istenben, mint ahogyan az papíron áll rólad, illetve mást mit mutatsz kifelé is az Isten hitedből. Kezd eleged lenni ebből a képmutatásból és ebben szeretnél rendet tenni.
Ez egy helyes út a letisztázás felé, csak még félsz felvállalni a teljes őszinteséget és az azzal járó zavart a környezetedben, illetve ennek visszahatását rád.
Úgy néz ki, két választásod van:
1. Felvállalod, hogy mit gondolsz, mit érzel és elfogadod az ezzel járó kiközösítést, ellenszenvet.
2. Meghúzod magad, tovább hazudsz nekik, csak hogy ne érjen támadás, elutasítás a környezeted felől.
A döntésed lényegében attól függ, mi ér többet Neked: lelki szabadság és igazság vagy elfogadás, barátság?
Ha nem lenne tétje a döntésednek, akkor már rég felvállaltad volna. De így még vacillálsz. Olyan emberek szimpátiáját akarod megtartani, akik tudatlanságuk miatt sosem fognák fel, hogy Te még mindig ugyan az a szerető ember vagy, csak most már nem keresztény köntösben, hanem csak úgy, egyház nélkül.
Ezt kell eldöntened, egy álságos életet élsz tovább, vagy vállalod az őszinteséged okozta felbolydulást?
"Ha kilépek az egyházból, én leszek a falu ördöge kb... :S Mert nem értenék."
Ez valószínű és sok mindent nem is tehetsz ellene. Pláne, ha olyan emberekről van szó, akik vakon hisznek, nem mernek gondolkozni, kérdéseket feltenni, vagy akár már le is szoktak róla.
"vannak keresztény ismerőseim is, akik emiatt felsőbbrendűséget érzékeltetnek más vallásokkal szemben..."
Ez az Ő "betegségük", nekik kell majd megbirkózni vele, ha egyszer felismerik.
"Nem érdekel ki mit gondol rólam,..."
Dehogynem érdekel! Pont az Ő véleményük, reagálásuk miatt nem mered vállalni magad!
Ne játszd el a flegmát, miközben igenis kötődsz, meg akarsz még felelni a környezeted elvárásának. Ha teljesen hidegen hagynának, akkor már döntöttél volna, nem teszed fel itt ezt a kérdést.
Én ebben a problémádban sokkal komolyabb döntést látok, mint hogy kereszténység, vagy sem?!
Szerintem ez egy újabb lépcsőfoka lehet Önmagad felvállalásának, és ezzel is közeledsz afelé, hogy elengedd a szüleidet és lelkileg is felnőjél.
Sanyi
Éva, Sanyi, köszönöm mindkettőtöknek. Mindkettőtökkel egyetértek: az egyháztagság, megkereszteltség nem kötelez ugyan semmire, valóban. Viszont igen, ez is olyan dolog, ha zavar a nem őszinte papír, akkor.... Igen, tényleg félek a falutól, ugyanis nem szokványos dolog kilépni egyházból, nem is hallottam még olyanról, aki megtette volna. Pedig lehet, hogy kellene, mert okoz egy belső konfliktust. És valóban, lehet el kellene magam szánni rá akkor is, ha azt fogják mondani, hogy megszállt az ördög. Úgy látszik, ez a feladatom, ellentmondani a környezetnek, ha kell, de magamat illetően, tehát nem őket irányítva. Sajnos most nemrégiben jó szándékból azoknak a társaimnak is kellett fogalmaznom kicsi ellenvéleményt, akikkel együtt kampányoltam politikában. Most is rájuk szavaznék, de megtörtént a teljes függetlenedésem. Most a vallással kell eljátszani... Talán az eset, hogy hívott az ismerős, azért kellett, hogy ezt felismerjem, tudatosuljon. Azt hiszem, ha kicsit nyugisabb lesz a helyzet, találok munkát és ilyenek, akkor meg fogom tenni, hogy kiléptetem magam az egyházból. Csak hogy az után mit fogok kapni, azt nem tudom. Szüleim talán érteni fogják, hiszen eléggé kézenfekvő a magyarázat: nem én választottam a kereszténységet, hanem ők. Persze jó szándékból. De tudom, az én gyerekem nem lesz megkeresztelve. Ha később ezt szeretné önszántából, akkor is meg tudják keresztelni. De én nem fogom, majd ő eldönti.
(Amúgy nem is a véleményektől félek igazán, hanem hogy lesz, aki elkezd félelemből kerülni, mert valami megszálltnak hisz, néhány elvakult már a Harry Potterről is azt írta, hogy az bizony valami sötét keresztényellenes valami, pedig nem is olvasta, na úgy persze fura dolog véleményt alkotni, pedig a szeretet győzelméről szól de mindegy....). Tényleg attól félek, hogy elriasztok majd embereket. Látom már előre ismerőseim számának csökkenését a facebookon (nyilván nem ez a bajom, hogy hány ismerősöm van, de lesz pár ember, aki kerülni fog).... De azt hiszem, fel kell vállalni, mert így lehetek igazán szabad.
Bár az igaz, hogy facebook üzenőfalam tükrözi a világnézetem, szóval láthatják, hogy pl tibeti és indián zenéket is linkelek, keresztény zenét nem nagyon, de akkor is, ezt így érdekes húzásnak fogják vélni. Nem megszokott dolog, tényleg nem hallottam még ilyenről, aki megtette volna ott, csak tudom, hogy lehet.
Kati én nem akartam rögtön a lényegre térni,hogy szerintem mi is itt az igazi probléma,először csak
higgadtságra türelemre intettelek,mert azt gondoltam,hogyha átgondolod kicsit a dolgokat,meg a hozzászólásokat is,akkor rájössz magadtól,hogy mi is itt a valódi probléma a ,,gyökérok''
A meglátásom szerint a létszemléletedben /világnézetedben/ vagy bizonytalan,az nem alakult még ki,és ez az oka annak ,hogy most ez nálad lelkiismereti problémát váltott ki.
Istenigazából nem vagy biztos abban ,hogy miben is hiszel.Egy kicsit hiszel Istenben,/de egy általad elképzelt Istenben persze:)/,de ugyanakkor az evolucióban is.A tanulmányidból kifolyólag is matrialista szemléletet tanultál,de ugyanakkor a spiritualításról beszélsz,sőt ezoterikus is vagy,meg még nagyon sok mindenben hiszel.
Ez szerintem egy szellemi káosz benned,és esősorban ezekben a létszemléleti /világnézeti/dolgokban kéne rendet teremtened,hogy legyen egy stabil világképed. Ne mindenből egy kicsit,vagyis semmit, hanem végre tisztázd le magadban ,hogy valójában mit is gondolsz Istenről,magadról,a világról.
Ha ebben megtalálod a stabilítást,csak akkor tudsz ilyen kérdéseket eldönteni,amiből most lelkiismereti problémád akadt.
Ez nem azzal fog megoldódni,hogy most hopp kiugrok az egyházból,és akkor megoldódott a problémám.
Biztos vagyok benne ,hogy nem fog,és nem véletlenül van benned ez a bizonytalanság és félelem ,hogy majd a környezeted mit szól ehhez,mert ha te biztos lennél az igazadban,akkor ez legkevésbé sem érdekelne,hogy a faluban majd ki mit mond. /ez is a bizonytalanságod egyik bizonyítéka/
Benned nagy a bizonytalanság,mert nincs még egy kialakult világnézeted,és számomra ez a
lelkiismereti probléma most pontosan ezt mutatja,és nem jól ismerted fel szerintem az igazi okot.
Ez pont olyan ,mint amikor megbetegszünk,és tűzoltásként a tünetet kezeljük.Ebben a helyzetben a tünet,az amit felismertél,és ezt akarod villámgyorsan megszüntetni,de a betegség ettől még nem fog meggyógyulni,mert nem a valódi okot kezelted:)
A valódi ok,ami a lelkedet már most felkavarta,a létszemléleti bizonytalanságod, és addig úgy is újabb és újabb problémákkal fogsz találkozni ezen a téren,amíg ezt nem teszed a helyére.
Lehet, hogy van benne igazság, hiszen valamiért igénylem a hivatalos felszabadítást, a beavatás ellentét (bár leginkább a hivatalos őszintévé tétel miatt, ezt érzem). De azt tudom, hogy Istent hogyan képzelem, mindig is úgy képzeltem (bár tény, hogy valóban keveredik a tudománnyal, mert kellett hozzá olvasnom sokat a klinikai halálról is). Az evolúciót ez nálam nem zárja ki. Az evolúció nem is hitkérdés nekem, mert bizonyították tudományosan. Volt nem egy ezzel kapcsolatos vizsgám, ami alapján nem tudom nem elhinni.
Viszont erre nem is gondoltam, ez valóban ütközik a kereszténységgel. Ádám és Éva története, az Ószövetség és Újszövetség jó része is számomra mitológia. Történelmi dolgokon is alapszik, de szerintem körítették mitológiával (emberek közvetítették ott is a dolgokat). Ha valaki bizonyítaná, hogy nem, őszintén el tudnám hinni. De sajnos nem. Abban tényleg ott a természettudományos hatás bennem, hogy amit nem látok valahogy igazolódni, már nem tudom őszintén teljesen elhinni, max annyit mondani, hogy lehetséges. De mindez nem zárja ki bennem azt, mert látom is a példákat, hogy a mindent behálózó szeretet, Isten a legerősebb, legyen bármiről szó, csak szabadságot is kaptunk, és szerintem tudatlanságból csinálunk hülyeségeket, ezért kell tanulni, hogy minél boldogabbak legyünk (ezáltal közelebb Istenhez). Ehhez nem kell semmilyen egyház, és az evolúciót sem zárja ki. :)
,,szerintem tudatlanságból csinálunk hülyeségeket,''
Erről szólt a hozzászólásom,csak én finomabban fejeztem ki magamat.Örülök hogy észrevetted.
Nekem semmi kifogásom az ellen ,hogy hiszel az evolúcióban ,vagy szükséged van arra ,hogy
csak akkor tudsz elhinni valamit,ha arra tudományos bizonyítékok vannak.
Az ember nyugodtan lehet materialista,szíve joga,én minden világnézetet tiszteletben tartok.
/a buddhizmus is tulajdonképpen materialista szemlélet:)/
Azt kell eldönteni,hogy spirituális úton vagyok e,és az Istent a Transzcendenst akarom e keresni,megismerni,átélni,tapasztalatokat szerezni róla? ,mert erre nincs tudományos bizonyíték,soha nem fogsz találni ilyet.Csak és kizárólag saját tapasztalatokkal lehet elérni,és még nagyon megfogalmazni sem lehet,nem hogy bizonyítani:)
Ez két teljesen különböző dolog,de te ezeket még összemosod magadban,és nem veszed észre ,hogy ennek az ügynek a kapcsán is ez robbant ki benned,hogy még nem tudod eldönteni,hogy miben is hiszel igazán.
Összemosod a dolgokat,ebben is egy kicsit abban is egy kicsit,nincs egy határozott,letisztult álláspontod.
Ez nem kritika feléd,csak előbb utóbb úgy is rákényszerülsz,hogy ezekben a dolgokban rendet tegyél magadban,mert a lelkedben az igény felmerült erre,ahogy a mostani problémád is ezt mutatja.
Az ember gyökereit ,hovatartozását nem csak a ,,földi '' családja jelenti,hanem a szellemi hovatartozása is,mert az fogja megadni a valódi stabilitását a világban.
Egyszer úgy is le kell majd tenned a voksot,mert elengedhetetlen hogy szellemi gyökered ,hovatartozásod is legyen.
Ez lehet bármi amit választasz,igaznak tartasz,de az egy konkrét dolog ,irányultság,nem pedig ebből is egy kicsi ,meg abból is egy kicsi.
Erre természetesen rájöhetsz tíz év múlva is,és addig még kaphatsz egy pár ilyen a mostanihoz hasonló problémát a lelkedtől,de minek ezt megvárni,amikor már az első probléma is erre figyelmeztet?
Te okos is vagy,éber is vagy /ahogy ismerlek/ mélyedj el magadban,és keresd meg az igazi okot. /Tudod,mint az az őstörténetes meditációd:)/
Nehogy már más mondja meg neked:)))
Ez igaz, hogy összemosom, mert asszociatívan szoktam gondolkodni, keresem az összefüggést. Sok mindenben látok is, bár persze nem biztos, hogy igazam van, de azt látom, a dolgok összefüggnek. Az élővilág is Istennel. Van egy nagyon egyszerű elképzelésem tapasztaltak és tanultak alapján, viszont olyan is van bennem, hogy a tudás az folyamatosan jön, ahogy élünk és tapasztalunk. Sokat medizek a dolgon, gondolkodom, de egyelőre csak ennyi jön le, ennyit tudok. Biztos van még több is, de mindent a gondolataimban nem találhatok meg, ahhoz még élni kell, tapasztalni. Most nem tudok máshol tartani, van, amikor ki kell várjam, hogy megtapasztaljam. Próbálom, de egy idő után ugyanazokat a köröket futom, olyankor látom, hogy igen, majd az élet lesz az, ami hozzásegít. Szóval ez egy folyamat. Az egyházból mindenképp ki kell lépjek, mert az már biztos, hogy semmiképp sem vagyok keresztény, és nem őszinte tőlem a dolog. És egyik egyházba sem lépnék be. Még a Yotengrit az, ami úgy közel állna, de abba sem lépnék be, mert azért abban is van, amit nem tudok hova tenni. Szóvak tetszik, de oda sem lépek és semmilyen egyházba. Úgy érzem, így a legjobb.
tökéletesen megértelek:)
Az asszociációidat nem egészen értem,mert ez rendben van,hogy:
,,azt látom, a dolgok összefüggnek. Az élővilág is Istennel.''
De pl.az evolúcióból nem asszociálhatsz Istenre,mert az teljességgel tagadja azt.
Én pl. ilyen doktrínák tisztázására gondoltam,de ebbe nem akarok újra belemenni,mert erről volt már egy hosszú blog.
A megoldás úgyis benned rejlik,és igen jól látod,
,,Most nem tudok máshol tartani, van, amikor ki kell várjam, hogy megtapasztaljam.....
az élet lesz az, ami hozzásegít..... ez egy folyamat.
Engem ezzel kielégítettél,köszi:)
Az evolúciót a kereszténység nem fogadja el konkrétan, de Isten létét nem zárja ki maga az élővilág folyamatos átalakulása :) Ha megnézünk akár egyetlen sejt működését, akkor egyszerűen látszik, hogy ilyen bonyolultan, csak fizikai-kémiai folyamatok segítségével nemigen működne. Ez nem hivatalos álláspont, de sokan gondolják így. Az élővilág alakulását is el kellett valakinek indítani, szóval az én elképzelésemben itt jön képbe Isten ereje, ami jelen van mindig, nem csak akkor, valahogy így képzelem :)
Kati pont ezzel cáfoltad meg az evolució álláspontját,hogy próbálod beleemelni,ami neked hiányzik belőle.De ez nincs benne,ez benned van,tehát ez a te kevert elméleted,amit a kettőből összemosol azért,hogy valahogy el tudd fogadni az evolúciót,hiszen azt tanultad az egyetemen,de valahogy még sem stimmel neked,ezért kiegészíted azzal amit te hiszel még pluszban .Csakhogy ez akkor már nem az:)
Most ilyen kompromisszumokkal megkötött világképed van,és ez nem baj,de
előbb utóbb ezt majd rendezned kell magadban és ezt te is tudod,fentebb írtad.
Ez teljesen rendben is van .
,,Isten létét nem zárja ki maga az élővilág folyamatos átalakulása :)
Nem is ,csak nem erről lenne szó,hanem ott le kell letenni a voksot,hogy evolució,vagy involúció.
Tehát Istenből ered minden?/és hagyjuk már a vallásokat/,mi is,meg még egy kő is? ,vagy ez fordítva van,és az egysejtűből indul ki minden és úgy fejlődik
egészen Istenig.Na ,ez a nem mindegy.
Ha te hiszel Istenben,akkor onnan kéne kiáradni mindennek,és nem fordítva,hogy ,majd az egysejtűből kiindulva jutunk el Istenig.
Szóval szerintem ez az első dolog.Aztán már lehet tényleg belemélyedni az egészbe,mert nem ilyen egyszerű,mert valahogy párhuzamosan is megy az egész tehát /oda-vissza/,de ezeket a doktrínális dolgokat előbb utóbb át kell látni,hogy az ember kialakíthassa a létszemléletét,világnézetét.
Mert ahhoz képest tudok majd elfogadni dolgokat.Nyilvánvaló,hogy ezt majd a tapasztalásommal együtt tudom kialakítani.
Most úgy érzem, hogy jó szándékból megpróbálod megmutatni, hogyan és miből kiindulva kellene gondolkodnom, de ilyenkor szoktam szólni finoman, hogy ezt nem tudom megcsinálni. :) Nekem az evolúció nem elmélet, hanem bizonyított tényként kezelem. És hogy hogyan építem fel a gondolatokat, mit mi alapján gondolom, azt sem tudom megváltoztatni, mert becsapnám önmagam. Inkább hagyom, hogy folyamatosan tanuljak, mert nem szeretnék önbecsapva vagy mesterségesen rendet tenni. :) De azért köszi a tanácsot. :)
,,Most úgy érzem, hogy jó szándékból megpróbálod megmutatni, hogyan és miből kiindulva kellene gondolkodnom,''
:)))
Hát pont nem ez volt a szándékom,azért is passzoltam le az evolúciót, mert ez csak egy példa volt a ,,doktrínák keveredésére'',vagyis nem
konkrétan azzal van bajom.Csak a szabad asszociációkra mondtam egy példát:)
És azt is mondtam,hogy értelek,mert idő és tapasztalat kell hozzá,hogy ezekben a dolgokban is rend legyen benned,ahogy ezt írtad is.
Az evolúció egyébként egyáltalán nincs bizonyítva,ezt nem jól tudod,miután sem azt,sem pedig az ellenkezőjét nem lehet bizonyítani.
Ezért ez is,mint a legtöbb ilyen dolog,csak elmélet marad.
Nem akartam ebbe az evolució dologba belefolyni,mert nem konkrétan a blog tárgya,és már beszéltünk róla máshol eleget,de nem csak a vallások utasítják el /ahogy te hiszed/,hanem a materializmuson kívül minden más irányzat is. Nyugodtan utána lehet nézni:)
Én nem arra szerettelek volna rávezetni,hogy miben ne higgy,ilyet egy szóval sem mondtam,mert ez a te magánügyed.
Ha még mondanál ez ügyben valamit,az szerintem már a chat szoba,
ha nem akarjuk magánbeszélgetéssel elvinni a blogot.
Oké, valóban nem az evolúcióról szól a blog. :) Egyébként az a sok tudományos megállapítás ezzel kapcsolatban, amikről tudok, engem meggyőztek az evolúcióról. Ma is vannak olyan jelenségek, amik megmutatják, hogyan működik ez (aktualizmus működik), de ez már tényleg nem ide tartozik. :) Egyszerűen ez van, kicsit "elragadtak" a természettudományok, plusz egy indokom lesz legalább az egyházból való kilépésre, anélkül, hogy nagyon magyarázkodnom kelljen majd. :)
Na látod,az a lényeg ,hogy tisztázd magadban.
Én erre utaltam,nem arra ,hogy miben higgy és miben nem:)
Szerintem érdemes lenne őszintén felvállalnod a valódi okot, hogy miért lépsz ki! Ez nem csak neked fontos, ha már az őszinteség útján jársz, hanem azoknak is, akiknek benyújtod a "kilépési nyilatkozatodat".
Egyrészt, ne alázd meg őket azzal, hogy hazudsz, vagy torzítasz.
Másrészt, engedd, hogy bennük is szálkát vessen a nézeted, hátha pont ez indítja majd el őket azon, hogy feltegyék az alapvető kérdéseket a dogmáikkal szemben. Lehet nem most, hanem majd 5 élet múlva, de hatni fog a döntésed, a valódi okaid kinyilvánítása!
Nem hazudni akarok, inkább csak az értetlenkedést akarom elkerülni. Elmondom, hogy nem tudom úgy elhinni a dolgokat, pl a Bibliát, de ha ebbe belekötnek, akkor jön a kimagyarázós rész: úgysem lesz megkeresztelve a gyerek, tehát nincs más választás, és a természettudományok (mert ezek nem is hazugságok, bár nem a fő okok megnevezései, azzal kezdem, de ha nem értenek meg, akkor jön ez). Ezt inkább arra tartogatom, ha nem akarnának békén hagyni (ismerek ilyet sajnos). A felesleges értetlenkedéseket szeretném vele elkerülni. De remélem, nem lesz ilyen, és egyébként igazad van.
Talán ez sem túl jó, ahogy tervezem. Csak nem szeretnék velük vallási tanokba belemenni, mert tapasztaltam, hogy az milyen. Tényleg van, aki elkezdi magyarázni, hogy az ördög szállt meg és hasonló marhaságokat... Ezektől félek, hogy ilyen beszélgetés lesz belőle. Ha nem, ha ők is megértőek lesznek, akkor nem kell nagyon magyarázkodni sem.
Kati,mit érdekel,hogy a Mari néni mit mond?
Az az ő problémája:)
Ezen kívül nem hiszem,hogy abban a faluban nincs több fiatal,aki szintén nem hisz ezekben a dolgokban.
Őket kiközösítették?
Nem a középkorban élünk már.
A Mari néni meg biztos izgalommal nézi a való világot a Tv-ben:D Azon botránkozzon meg:)
Ez igaz. :) Viszont a pap válaszolhatja ezt. Azt tudom, hogy a felesége a múltkor azt prédikálta, hogy a Harry Potter az ördög műve, mert szerepel pl benne unikornis és ugye varázslóiskoláról szól. Na de nem ez a lényeg benne. Persze nem olvasta a könyveket, szóval úgy mondott véleményt egy elemzés alapján. Na most lehet hogy esetemben is arra hivatkoznak, hogy megszállt az ördög, ráadásul mivel HP-rajongó vagyok, még képesek lesznek arra fogni... Ezek alapján gondolom, de remélem nem lesz így.... Ezért nem fogom részletesen magyarázni. Lehet, hogy most gyáva vagyok. De tényleg, amit lehet, el szeretnék kerülni a konfliktusból, de mégis valahogy őszintén megoldani, ennek a megoldását keresem.
Amúgy igen: az aláValó Világ inkább az "ördög" műve szerintem, ha már itt tartunk :D
Hát azért ezekkel a félelmeiddel is kéne kezdeni valamit.Én pont ezért kezdtem el forszírozni a bizonytalanságot.
Azt kéne eldöntened,hogy kiállsz e magadért?,
illetve ezt már eldöntötted,akkor meg ne hezitálj
a félelmek miatt.
Ebben igazad van, és látok is már okokat. Az, hogy már így is olyan helyzetben vagyok, az nem egyszer tapasztalom, ha egy közösségen belül van valami nem oda illő dolgom, akkor abból elfordulások lesznek, amit pedig vállalni kell, különben hazugságba fullad. A családban nemrég veszett velem össze nagynéném emiatt, mert ugye nem azt tettem, amit ő tett volna. Nem is keres azóta, bár eddig is én kerestem legtöbbször. Ez nekem azért fáj, mert össze kellene tartani egy családnak. És most lesznek újabb emberek, akik nem értenek, és a legsúlyosabb dologgal fognak vádolni, mégpedig hogy az ördög szállt meg és hasonlók. Hiába tudom, hogy nem, túl soknak fogom érezni mindezekkel együtt a felém irányuló ellenérzéseket. Amiket nem is érzek igazságosnak, de egyszerűen nem értenek, ennyi. Viszont ez az én félelmem, aminek ellenére mégis meg fogom tenni, mert ha ez már így tudatosult, akkor meg kell tenni, mert nem hagy majd nyugodni, hogy még mindig hazugság van. Ameddig nem tudatosul, addig nem érzem magam úgy hibásnak, mivel eddig sem hangoztattam soha, hogy én mekkora keresztény lennék, ha szóba került, mindig kifejeztem, hogy én ezt úgy nem hiszem. Viszont az egyháztagság problémás mivoltára eddig így nem gondoltam, ezért most meg kellene oldani ezt is. Mert így már viszont hazugságnak számít.
Előző életéből a harmóniára való erős késztetést hozta. Nem szívesen konfrontálódott másokkal, törekedett a kompromisszumokra - még olyankor is, mikor elvárható lett volna, hogy kiálljon Önmagáért vagy a véleményéért....
...saját érdekeit nem képviselte megfelelően, inkább engedett a másik akaratának, a saját elképzeléseit, kívánságait pedig sokszor háttérbe szorította.
Éppen ezért, ebben az életében az a feladata, hogy tanuljon meg kiállni magáért, és ha kell, küzdjön meg az igazáért. Az élet bármely területén szembe találhatja magát azzal, hogy háttérbe akarják szorítani, esetleg megpróbálják rábírni, hogy vesse alá magát mások akaratának. Most pont azt kell megtanulnia, hogy elkerülje a túlzott kompromisszumkészséget, merje vállalni a konfliktushelyzeteket és merjen megküzdeni a saját céljaiért....
...ne kendőzze el az igazságot és ne is szépítse, csak azért, hogy "nehogy vita legyen belőle", legyen mindig nyílt és őszinte, még akkor is, ha ez sokszor nehezére esik.
Hmmm...hmmm...:)))
Hűűű hát igen. :) Van, amikor túl jól sikerül, van, amikor még nehéz ezek szerint. Most már túl sok, de valóban, mindig kihozza valamilyen formában az élet ezt. Viszont meg kell őrizzem azt, amit a Mérleg adhat. Konfliktuskezelést lehet vele tanulni. Van, amikor tényleg fel kell vállalni, de tanulni kell azt is, mikor ismerjük fel, hogy a vita felesleges. Ez nem mindig megy jól, de igyekszem, ahogy tudom.
nem elhinni " . Amiből vizsgáztál azt tudnod kell , nem hinned .
A tudományos bizonyítottság csak hit kérdése lenne?
Tekintélyes emberek sokasága állította : az még hittétel is lehet .
A tudományos élet nagyon sok területe érdekszövetségeken , az ellentétes irányba vizsgálódók kiszelektálásán , és az erős, tudományon kívüli csoportok érdekeit alátámasztó elméletek részleteinek megtámogatásán alapul . Kényelmes elhinni a magyarázatokat nekik , kényes kérdésekbe nem belemászni , és akkor ők gondoskodnak a lelki nyugalmunkról , a kerekded világképünkről , és arról ,hogy izgága elemek ne nyugtalanítsanak eretnek gondolatokkal . A világ pontosabb képét az eltartóiknak megfelelő időben és változtatásokkal a szükséges időben úgyis közlik velünk .
Javaslatom : Jól tanuld és jegyezd meg a valóságként elfogadtatott elméleteket . Ha magadtól is végig tudod gondolni, akkor ne feledkezz meg arról hogy hol van hittel és bizalommal pótolva a hézaga , és találsz - e benne ellentmondást , vagy a te tapasztalataidnak ellentmondó dolgot . ( Vigyázat : hitünk és programozásunk a tapasztalatainkat is megszűri . ) Ha van ilyen azt jól jegyezd meg és rakd félre , abba a memóriarekeszbe , ahol a világképünknek ellentmondó , vagy a csak nyakatekerten beleilleszthető dolgokat tárolod . Érdemes keresni és megismerni a jelenlegi világképednek ellentmondó , azt támadó , vagy mellette elmenő elképzeléseket is . Nagy segítségedre lesznek az ebben levő tények és kapcsolatok a dolgok átrendeződésénél , a világkép újraszerveződésénél . üdvözlettel : felacsó
U . i . : Kis Jánosnál olvastam , hogy minden világkép , elmélet , ideológia addig kaparható , amíg már csak néhány alapállítás marad belőle , amik viszont bizonyíthatatlanok tudományosan , de a belőlük felépülő paranoiák viszont logikusak .
Felacsó, köszi, igazából ezzel nincs gondom. Nem azzal van a gond, hogy nem tudok eligazodni (írtam is pl, hogy más a bizonyíték és más a hit, bár itt ebben a mondatban félreérthető valóban, amit idéztél). Hanem inkább a kereszténység hivatalos meglétével van bajom, és el is döntöttem, hogy ki fogok lépni belőle hivatalosan is. Csak már elkanyarodtunk evolúció témakörbe, de ez már más. :) De nincs nagy gondom az építgetéssel, tanulgatással, kialakult rá a folyamatos módszerem már, és nem is tudom máshogy (bár biztos lehetne jobban, de most ennyi telik tőlem), de azért köszi. :)
Eloljaroban elmondom, magamrol, hogy én tobb szentseget is felvettem, de utalom az egyhazat, es evvel generaciok ota igy van a csaladom, de megis jarattak hittanra, mert fontosnak tartották, és a mai napig helytallo spiritualis vilagkepet tanultam ott, szoval nem csinalnam vissza, uygis akkor hagytam abba, amikor elkezdett elegunk lenni a banasmodbol, és abbahagytuk az odajarast, amikor mar nem ereztuk jol magunkat, szoval mindig szivunk szerint cselekedtunk, es nekem nem zavaro, hogy vannak papirjaim.:)
A napokban jottem ra, hogy talan az, hogy olyan sok ember ures belul, meg hiaba keresi a lelki békéjét, és nekem meg van egy belso gazdagsagom, kapcsolatom a tulvilaggal, stb., talan pont a kereszteles aktusanak koszonheto.
Mert mi is tortent ott?
Jelen volt egy csomo ember, aki azt KÍVÁNTA, hogy nekem is meglegyen az a lelki mukodesem, lelki kapcsolatom, ami nekik van.
Szerintem ez sokat szamit abban, hogy ez meg is lett.:)
Panka
Szoval ha van lelki kapcsolatod Istennel, akkor lelekben is megiscsak egyhaztag vagy, mert ennyit jelent megkereszteltnek lenni.:)
Panka
Panka, köszönöm a válaszod. Én is úgy gondolom viszont, ahogy Erika írta. A világon sokféle vallás van, illetve sokan egyikhez sem tartoznak hivatalosan, de lelki kapcsolatuk van Istennel. Úgy érzem, ahogy gondolkodtam ezen még este is, mintha nagy kő esne le a szívemről, az lesz nekem egyfajta "szentség", hogy hivatalossá is teszem, ami őszintén van, hogy kilépek egy egyházból, ettől kapcsolatban maradok Istennel, sőt igazán természetes módon, ahogy eddig. Csak feloldana bennem valamit, úgy érzem. Sokszor mondogatják, hogy a "keresztény erkölcs" és ugyanez az ember már másik mondatával ellentétet szít... Mondjuk, ez ahogy Sanyi is írta, az ő hülyesége, nem a vallásé. Tiszteletben tartom, ha valaki őszintén hiszi, amik a Bibliában vannak, mert ismerek ilyet, pont az az ismerősöm, aki hívott volna a keresztény találkozóra. És mikor finoman elmondtam, hogy hogyan gondolkodom, utána is ugyanolyan jóindulattal volt felém, szóval van ilyen is, és ezt tisztelem, de tőlem már hazugság lenne.
,,Szoval ha van lelki kapcsolatod Istennel, akkor lelekben is megiscsak egyhaztag vagy, mert ennyit jelent megkereszteltnek lenni.:)"
Erre a mondatra reagálnék.
Tudod Panka talán új Vagy köztünk,talán nem tudod megfogalmazni a gondolataidat hogy az ne legyen félreérthetö.
Talán ezért találok folyton nem helytálló állításokat a hozzászólásaidban..? ;)
Tudod,a keresztelés az egy beavatás ahogyan Éva is írta.
Nem vagyok jártas,és most lehet hogy én is butaságot mondok,de szerintem ha lélekben van Istennel valaki attól még nem lesz egyháztag.
A keresztséggel lehetünk a keresztény egyház tagja,más egyházakban is gondolom vannak szertartások amin át kell esnie az egyháztagoknak.
Ha mondjuk templomban szeretne esküdni olyasvalaki aki nincs megkeresztelve,akkor úgy hallottam meg kell keresztelkednie elötte.
A ,,lélekbeli egyháztagság" az nem érvényes hivatalosan. :)
Üdv!Erika
,,A ,,lélekbeli egyháztagság" az nem érvényes hivatalosan. :)''
Pontosan .Ezt nevezik ők pogánynak:)
Viszont belenéztem a blogodba,amit erről a témáról nyitottál 2009-ben,és nagyon elkeserítő volt
ami ott folyt.
Valaki határozottan azzal riogatta a többieket,hogy a megkeresztelés valami sötét
dolog,mert a pap azért vet keresztet a harmadik szemre,meg a korona csakrára,hogy azt lepecsételje,elzárja örökre.
Hát ezt had' ne minősítsem,és még társakat is talált ehhez ,akik teljesen bepánikoltak ettől.
Aztán jött a megoldás,hogy valaki talált egy embert A MÁSIK OLDALRÓL /mert vele nem szúrnak ki a papok/,aki levette róla ezeket a kereszteket./Egyedül Buddhanita,meg még egy kommentelő próbálkozott eloszlatni a homályt./
Hát ha az egyházhoz képest értette a másik oldalt,az ugye a Sátán,de még ez sem tűnt fel a nagy riadalomban:D
A keresztet mindig is valamilyen védő,vagy áldó funkcióval ,,veti'' az ember /meg a pap is./
Csak gondoljatok az asztali áldásra,amikor az ételre vetnek keresztet ,egyféle áldó,védő, tisztító szándékkal.
Minden beavatásnál a rendszerbe való belépés bizonyos csakrákhoz kötött.
Aki reikizik ,vagy bármilyen hasonló energetikai rendszerben van tudja ezt.
Nem lezárják a csakrákat hanem éppen hogy megnyitják,hogy az ember be tudjon kapcsolódni a tanításba,és annak az energetikai mezőjében.
Ez a vallásoknál sincs másképp,a keresztelésnél bekapcsolnak abba a tanításba,de ez semmiféle kötöttséget nem jelent,csak lehetőséget, ha gyakorolod is,az pedig már önkéntes döntés.
Én is meg vagyok keresztelve,és semmi akadálya nem volt annak,hogy keleti doktrínákkal foglalkozzak, vagy a Kabalával,vagy buddhizmussal ahol nincs is Isten,és nem vagyok atman/.
Még a praxisnak sem volt a keresztelésem,és sok éves keresztény praxis az akadálya.
Ez egy vicc,az embernek mindig van szabad döntése,ha a tudatával nem ragad bele valamibe, akkor bármikor kiszállhat belőle.
Ekkora butaságot,hogy a csakrákat lezárják,hiszen azt nem is élnénk túl. Már abba is belebetegszünk,ha egy csakra csak gátoltan működik,mert valami blokk van,vagy lerakódások
szennyeződések. Ez hihetetlen,az emberi butaságnak nincs határa:),és természetesen senkit nem akarok ezzel megbántani,akit ez nem érint.
Még azt sem ,akit érint,csak vegye már elő legalább a józan eszét:)