Miért van szemüvege a Dalai Lámának?
Láttam a Tv-ben a Dalai Lámát Magyarországon.
Miért van szemüvege?
Ő nem tudná elintézni hogy ne legyen szüksége rá?
De most komolyan, Ti mit gondoltok?
- aurora blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
262 hozzászólásÁdám csak arra válaszolok,amit nekem írtál.
Először is amit idéztél tőlem azt kiragadtad a szövegkörnyezetéből,és így erősen félreérthető.
Nem tartom szerencsésnek így idézni valamit.
Ez már csak azért sem ezós marhaság,mert az /ezotéria/ ,exotéria,ezoterika pont az ellenkezőjét mondja:)
Nem arról van szó,hogy a test meg a lélek el lenne szakítva egymástól,ez valóban hülyeség lenne,hiszen a lélek nagyon is hat a testre tudjuk,ha másból nem a pszichoszomatikus betegségekből,hogy a lélek mennyire megbetegítheti a testet,és ugyanakkor meg is gyógyíthatja.
Azt kéne már megértened,ne haragudj,hogy ezt a megvilágosodás kérdést nem nézhetjük innen.
Te úgy gondolod,hogy ez az élet teljes kiteljesedése,holott sajnos pont a fordítottja,illetve attól függ,hogy mit tekintünk az igazi életnek.Mindig a mivel való azonosulás a fontos.
Fel vagy háborodva azon,hogy azt mondtam a test romlandó.Hát nem az? Akárhogy vigyázol te rá,megöregszik/elromlik/ ,meghal/a test/ és elenyészik.Miért vagy ezen felháborodva.
A test romlandó,vagyis nem örök életű. Az Isteni Önvaló az örök életű,és a megvilágosodottaknál,már a lélek ezt tudja,és nem számít neki a test egy idő után,nyilván nem 20 évesen,hanem már idősen,mert tudja,hogy a test az mulandó,és már megtalálta azt ami örök.
Miért hülyeség ez neked,és miért nem nézel utána ennek a doktrínának,ha ennyire érdekel?
A megvilágosodásnak pontosan ez a lényege,és ha te ez ellen ennyire ágálsz,akkor járj utána.
Te elvennéd Buddhától,vagy Maharshitól a megvilágosodást? Hát mindketten így haltak meg,
de csak a testük,mert ők maguk nem haltak meg,mert megvalósították az örök létezésüket.
És nagyon sok példát hoztam neked.
Neked van egy elképzelésed erről a dologról,de az igazság valahogy sehogy sem klappol vele.
Ebben a témában senki nem fog az elvárásod szerint nyilatkozni,ezt hiába is várod.És ahelyett ,hogy harcba szállnál a vélt igazad bizonygatásáért,inkább néznél utána ennek a dolognak.Vannak azért ennek kritériumai.
Ez pont az elképzelésed fordítottja.Nem egy felépítés,hanem egyfajta lebontás.Pont ennek a sok képzelgésnek a lebontása,És az igazi lényed megtalálása,ami örök,és semmi esetre sem a tested,de még 100 dolgot is elmondhatsz,hogy mi nem.
Talán gyakorolhatnád,hogy ki vagyok én?,ez sem,az sem,amaz sem,...hátha rájössz...
Tudom mit beszélek, és a megvilágosodás dolgaim sem légből kapottak. Volt erről tapasztalatom, ugyanúgy felismertem bármi előképzettség nélkül olyan dolgokat, melyeket már más tanítók is leírtak, és maga a tapasztalat is bőven volt olyan szintű, hogy nyugodtan nevezzem "megvilágosodásnak". Számomra az is elég logikus, hogy egyesek miért kezelik az élettől külön a megvilágosodást, és hogy ebben mi a tévedés, ami leginkább egy hibás gondolatmenetben van. Nekem is volt ilyen elképzelésem, hogy a megvilágosodás nem az élet teljességében van, azonban azt is tudom hol tévedek ebben, mi ennek az elméletnek a lélektani alapja.
Mikor az élet kiteljesedéséről beszélek, akkor szerintem itt nagyon nem arra a gondolsz amire én :)
Azt, hogy az említett emberekkel mi történt a haláluk után, azt ne akarjuk mi megmondani, mert valójában nem tudhatjuk biztosra. Csak azt tudjuk, hogy mit írtak le a többiek.
És hogy a te világképed nem klappol az írásaimmal, hát nagyon sajnálom... ez van :D
Én nem sajnálom,nincs mit:) Nekem tetszenek az írásaid,semmi bajom velük.Sőt még az is lehet ,hogy elfogult vagyok veled pozitív értelemben:)
Amit mondtam nem csak én mondom,számold majd össze hányan mondják ugyanazt,de ez mind nem érdekes.Te megéltél valamit,és kötöd az ebet a karóhoz.Ez olyan vicces,ilyen dolgon vitatkozni,és még fel is húzod magad.
Az a helyzet ,hogy egy élmény,egy átélés,az még csak a kezdete valaminek,és te ezért vitatkozol,mert azt hiszed ennyi az egész.Kívánom neked,hogy egyre gyakrabban csusszanj bele abba az állapotba,és akkor majd megtudod min vitázol ,nem csak velem,ha jól szétnézel.
És egyébként is,hogy lehet ezen vitatkozni?
Te azt mondod volt egy átélésed,megtapasztalásod,és márpedig az az igazi.
Mások meg mást mondanak ,hogy az az igazi. Jól van...és ennyi. Neked az,másnak meg más.
És egy megvilágosodott nem hülyézi a mások véleményét,még ha nem is ért egyet vele:)
Főleg ,ha még egység élményed is volt...szóval ez tényleg méltatlan,és kéne annyira toleránsnak lenned,hogyha valaki/k/nek más a véleménye erről,akkor nem mondod azt hogy hülyeség,mert nem egyezik a te tapasztalatoddal. Azért mert azt hiszed ,hogy a te tapasztalatod az egyedüli igazság?
Nem fogadod el Maharshit ,rendben.
A buddha fogalom maga azt jelenti felébredett, megvilágosodott.Ezért talán nem ártana a történelmi Buddha tanításait figyelembe venned.
De ha szerinted ő sem volt megvilágosodott,akkor indíts valami új megvilágosodás mozgalmat a te tapasztalásod,megélésed alapján.És ezt nem gúnyból mondom,hanem komolyan.
A hagyományos értelemben vett megvilágosodás nem az amiről te beszélsz.Ettől még te is átélhettél olyasmit,ami annak nevezhető.Annak a valaminek a kezdetének.Mert szerintem csak ez itt a vita tárgya,hogy a többi vélemény már a befejezett állapotra vonatkozik.
Éva miről beszélsz? :D
Szóval:
Nem mondhatnám, hogy ideges vagyok (bár most már mintha éreznék valamit, de ez még nem az) :)
A valóság/igazság nem csak az enyém, hanem mindenkié. Én pusztán nem egészítem ki annyira misztikus és kétes dolgokkal.
Ki mondta, hogy nem fogadom el ezeket a megvilágosodottakat? Pusztán ők is tévedhetnek... ahogy én is. Ennyi.
Milyen a hagyományos értelemben vett megvilágosodás? És honnan tudnád, hogy vajon az-e? Mert valaki leírta? :) Egy bizonyos szinten már nem tulajdonítok jelentőséget az írásoknak mert nincs kézzelfogható valóságtartalmuk. Már egyszer írtam, de most is leírom: Annak hogy most az asztalra csapok, vagy tapsolok számomra nagyobb a valóságtartalma, mint azoknak az írásoknak, amikről beszélsz. Számomra a megvilágosodás is kb. ilyen azokhoz képest. Az utolsó porszem a szobámban igazabb bármelyik mester prédikációjánál :)
Igen, a test része a rendszernek, de más törvényszerűségek szerint működik, mint az a részünk, amely az időtlenbe, és mindent átszövőbe kapcsolódik. Nehéz ezekről jól írni, vagy beszélni, mert rengeteg-féle tradíció és szóhasználat van, és még többféleképpen lehet félreérteni.
De mindegyik szellemi tradíció azt tanítja alapjában véve: egy részünk "földi", és duális/poláris törvények szerint működik. Egy részünk "égi", és nem poláris, teljesen más törvényszerűségek szerint működik, és ez a felsőbbrendűbb. (Ebből és ez által teremtődik a többi.) Ezért az alsókból nem elérhető a felső.
Semmi, ami a földi rendszer része nem fog elvezetni a megvilágosodáshoz. Sem fizikai érzet, sem érzések, sem gondolatok, sem tudás. Ezeket maximum az úton tapasztalatként, próbálkozásként gyűjtögetjük. Később használjuk. De a lényeg ott van, amikor felismerjük és képesek vagyunk megvalósítani azt az állapotot, amikor mindezeket (vagyis a test működéseit) feledve, abban a részünkben "találjuk magunkat", amely a mindenséghez kapcsolódik.
És a test minden képességével együtt csak eszköz. Valahol itt kezdődik a megvilágosodás.
Gondolj bele: minden, amit tapasztalni vagy képes a testeddel, (tudatodnak azon részeivel, amely a poláris valóság törvényei szerint működik) teremtett. A teremtő tudatszintedből áll elő, amely azonban ezekkel nem tapasztalható. Mert az nem teremtett. Hanem teremtő. MÁS. (Máshogyan "tapasztalható".) Az elme számára máris egy paradoxon. :)
Az elme tevékenységei közül az elmélkedés áll a legközelebb ehhez az állapothoz, (ami nem gondolkodás!), de mégsem az. Az érzések közül az ima áll legközelebb ehhez az állapothoz, de mégsem az. A fizikai érzetek közül a fizikai érzet-nélküliség áll legközelebb ehhez az állapothoz, de még ez sem az önmagában.
Valójában most is csak eszköz a tested, csak nem tudsz elvonatkoztatni tőle. A stílus, amiben írsz, reakció, érzelmi és gondolati indulat. Ez is egyfajta azonosulás. Ezért a tudatosodás a kulcs. Minden adva van úgy, ahogy van. A kérdés, ebből mit ismertél fel és tettél magadévá?
Nem állítom, hogy megvilágosodott vagyok.
A tudás, amiről írtam így áll a szellemi tradíciókban. Csak fel kell ismerni a közös pontokat és mögé nézni: mit is jelent, hogy meghatároz a testem? Mi is a test valójában? Sokkal több mindent jelent, mint amit tanultunk, vagy amire gondolsz. Ezért jó tanulni, ha már érteni akarunk.
Valójában nem az a lényeg, hogy úgy gondolod tévednek a többiek, vagy nem. Akkor tudod, hogy megtaláltad az igazad, a te igazságod, ami téged elvezet oda, ahova akarod (ez a lényeg), amikor már nincs benned indulat. (Nem tudatos reakció.)
Az intellektus nem lényeges. Nem lényeges, mit nevezel valóságnak. Nem lényeges, kinek van igaza. Az a lényeg, magadnak mennyit fedezel fel a valóságból.
Namaszte
Azért érzem, gondolom, látom (ahogy tetszik) igazságnak, mert az az Igazság "adta magát". Nekem pusztán figyelnem kellett. Nem én termettem gondolattal, hanem már eleve létezett, csak eddig nem vettem észre. Ti itt elméleteket gyártotok abból a tapasztalatból amit megéltetek, és szavakkal és mindenféle törvényekkel próbáljátok behatárolni. Valóság csak egy van, és abban minden törvény benne van. A megvilágosodás nem válogat a égi és földi dolgok között, csak a tudat tudatlansága. Az Igazság olyan mint a jelen pillanata, egyszerűen van. Nem te képzeled el vagy hozod létre. Van és "egy" van belőle, de abba az egybe minden belefér, így egy bizonyos szinten mindenkinek lehet benne egy kicsi igazsága, de vigyázzon attól, hogy ebből alapigazságot csináljon, mert máris eltévedt benne.
Ugyanazon gondolat mindenki számára tökéletesen más gondolatot jelent. :)
Namaszte
Ha ezt a saját igazságomra mondtad, akkor megint mondom: Az igazságom nem a gondolatom hanem maga a valóság :)
Ezt nem én vagy te gondoljuk, ez kollektíven van. Csak egy igazság van, az egyéni igazságunk az pusztán az amivel próbáljuk megragadni azt.
a felismeréseket fel-ismerésnek. Ademonnal értek egyek. A tudást, amiről egyszerűen tudom hogy igaz, a felsőbb éntől jön le a szintemre, ezért fel-ismerés.
A tisztán látást gátolja rengeteg egyéni tudat tartalom. Ahogy az ember ezeket tisztítgatja, úgy lesz egyre átláthatóbb a fátyol. Ez az alulról felfelé út.
A felülről lefelé pedig az, amikor spirituális élménybetörés van :-)
Mindenkinek vannak felismerései.És éppen ezért más is mondhatja,hogy
,,tudom hogy igaz, a felsőbb éntől jön le a szintemre''.
Szerintem ezek az egyéni felismerések annak az egyénnek szólnak,mint ahogy látszik is ,hogy valahogy nincs egység bennük.Ahogy most kinéz per pillanat 3 embernek ugyanaz jön le ,kettőnek meg más.És miért ne lenne jól ez így?
Nincs ilyen ,hogy egyedül én tudom az igazságot,mert az az igazság nekem szól szerintem,/személy szerint/és nagyon is tőlem függ,mert nem véletlenül azt az igazságot kaptam meg.És az sem véletlen ,hogy egy másik egyén más igazságot kapott,és joggal állíthatja ,hogy ő is föntről.
Szerintem ezek a parttalan viták alapjai,hogy be kéne ismerni,hogy nem egyforma igazságokat kapunk,hanem mindig az egyéntől függ,hogy ő mit kap.És most nem akarom ezt elvinni afelé,hogy milyen szinten van,meg egyebek,de azt hogy a felsőbb Éntől éppen mit kapok,az attól függ,hogy hol tartok,és hogy éppen akkor mi a legmegfelelőbb igazság a számomra.
Ennyi...és ezért nem szabadna ilyen kérdéseken egy percig sem vitatkozni,olyan butaság:)
szerintem is teljesen felesleges. Le tudjuk tenni egymás mellé a véleményünket, és mivel itt senki sem megvilágosodott ( természetesen Ademon sem ) mindenkinek van amiben igaza van és van amiben nincs.
Mátrixban való gondolkodásnak hívják azt, hogy ha elfogadjuk egy igazság egy bizonyos összefüggésben fenn áll egy másik összefüggésben pedig nem.
Mondok egyszerű példát a fizikából. Tudjuk hogy például a levegő úgy helyezkedik el, hogy alul van a hideg és felül a meleg. Egy szobában. Kint a légkörben már más a helyzet.
Egy dolog számomra azért eléggé biztosnak tűnik, kb hatmilliárd variáció van a megvilágosodásra. Mivel egy generáción belül kb 10-20 emberrel esik meg, ezért a matematikai valószínűsége elég csekély hogy nekem ezzel most dolgom lenne.
Meg szeretnék még leszületni gyíkemberként, természetesen pasinak :-)
hogy a másik nem szerepe könnyebb vagy élvezetesebb ? "Meg szeretnék még leszületni gyíkemberként, természetesen pasinak :-) "
mindenkinek az a nehéz, amit nem tud. Ezért születünk le tanulni - valahová. Ez a gyíkemberes dolog csak vicc, és minden viccnek a fele legalább igaz. Valami miatt olyan érzésem van, a következő életemben férfi leszek, már két életben vagyok-voltam egymás után nő, elég nehéz sorssal, gyerekekkel, többnyire egyedül, kettő helyett helytállva... Abban hiszek, hogy ha megalkotunk egy vágyat, és amennyiben nem töröljük, akkor az valahol és valamikor az Univerzumban anyagi formát fog ölteni.
Pár dolog, amiben szeretnék fejlődni, kiteljesedni arról most úgy gondolom, hogy férfiként jobban megtapasztalható.
A végső valóság egy, amely azonban csak egyéni utakon érhető el.
Minden egyes gondoltatod és érzésed amit itt működtetsz az egyéni utadról szólnak. Sőt még az enyéim is, számodra csak tükrök.
Amikor találkozunk a valóságban, nincs szükség szavakra, gondolatokra, érzésekre.
Most még minden egyes gondolat, érzés, és szó rólad szól. És rólam. Külön-külön.
Nincsenek igazságok, nincsenek kategóriák. Nem lehet semmit sem jól definiálni.
Nincs igazad és nekem sincs igazam. Nem létezik, kollektív igazság sem. Itt, a szavakban, gondolatokban és érzésekben nem.
Minden, ami létező, teremtett, csak a tükröd. Minden.
Ez az írás is.
Ami neked megmarad az, amit magaddal viszel ezekből. Amit levonsz a saját magad számára. Másra nem jók.
Nem fogsz igazságra lelni itt, és nem tudod másoknak bebizonyítani az igazad. Legfeljebb átmenetileg. (Ha elhiszik.)
De az is csak rólad fog szólni.
Az elme számára készültek azok a tanítások, amelyek mentén haladni lehet a szellemi törvények megismerésében. De ezek is végső soron csak szavak. Valakiknek az igazságai, amit valaki mások, átmenetileg elfogadnak, megismertek, mert segítőnek, hasznosnak vagy szórakoztatónak találják. Nem szükségszerű ezt az utat választani. Nekem hasznosnak bizonyult, csak ezért osztottam meg veled.
Önmagukban nem elegek hogy megismerd a valóságot.
Amíg nem tudod jól elkülöníteni a szellemed hangját, becsap az elméd. És minden egyes új pillanat új kihívás. (Mert az elme minden egyes pillanatot újnak él meg.) Amíg megfogalmazod, megfogalmazni kívánod a valóságot, becsap az elméd. Amíg véleményed van, becsap az elméd. Amíg meg akarsz győzni másokat, az egód irányít téged. Amíg különállsz, becsap az egód. Amíg értelmezni akarod a dolgokat, becsap az elméd. Amíg kritizálsz, becsap az egód. Amíg indulatos vagy, az egód ural téged.
Érteni más, mint értelmezni akarni. Elmondani más, mint meggyőzni akarni. Látni más, mint beszélni.
Lásd meg hogy a beszélgetéseid valódi okai ezen az oldalon mások, mint amiről beszélsz.
OK, de most mit kezdjek ezzel amit leírtál? :) Bocs de ez önmagában semmire sem jó. Nem beszélve arról, hogy itt ott még nem is teljesen igaz. Ha ilyen kiszámíthatatlan és irracionális lenne a világ akkor nem is létezhetne fizikai világ, nem beszélve rólunk. Nem léteznénk ebben a formában, csak a káosz lenne, benne időnként felbukkanó tudatfoszlányokkal :) Nem tűnik fel, hogy a világ egyben van, és van egy kollektíven tapasztalható része amit pl. anyagnak nevezünk? :D
Megformált energia amit mindannyian tapasztalunk, és élet tevékenységünket kifejtjük benne. Számomra ennél a valóságnál max. a létezésem valósabb. De így is egyértelmű, hogy létezik "valami", ami elég kézzelfoghatóan valós, hogy valóságnak nevezzük. És ez a valami alakot öltött, és egészen biztosan van mögötte egy rendező erő, amitől világ a világ, és minden változás ellenére hosszútávon is képes maradandó lenni.
Csak az elme számára irracionális, amit te itt annak vélsz. (Egyébként amiről én írtam, az nem az, csak paradoxon. A kettő nem feltétlenül ugyanaz.)
A valóság, a racionálison és az irracionálison is túl van. Túl az elmén. Túl azon, ami megfogalmazható. Ezért paradoxon az elme számára, ezért létezik olyan út is keleten, ahol paradoxonokkal tanítják az embert a szellemi tudatszint elérésére.
Nem arról van szó, hogy a fizikai "valóság" nem létezik, vagy ne lenne kézzelfogható. Más tudatszinten az, mint a valóság. Persze, hogy "egyben van". A sorrendiség a fontos. A fizikai "valóság" tudatszintjén vagy-e, és próbálod megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, megragadni a megragadhatatlant, amit erről a szintről megfogalmazhatatlan és megragadhatatlan, mert más eszköztár szükséges hozzá, mint amit ez fel tud kínálni, vagy eljutottál a legfelső emeletre, és onnan nézel vissza, a "megfoghatóra"?
Minden relatív, nézőpont, és tudatszint kérdése.
Azt kezdj az írásommal, amit akarsz, amit tudsz, amire jó neked!
Namaszte
Ez az .Relatív igazság,valóság,és abszolut igazság,valóság.
Csak el kéne helyezni,hogy mi a relatív és mi az abszolut.
De ez egyénenként változó,attól függ,Ki Mivel azonosítja magát.
És ezért meddőek ezek a viták.
Ezek az azonosulások különbözőségéből fakadnak.
Van aki a relatívot gondolja abszolutnak,és van akinek az abszolut az abszolut.De ez is csak az én nézőpontom.
A rövidlátás testi szinten az erős befelé fordulás jele is lehet. Nem tudom, most is úgy választották ki a Lámát, hogy reinkarnációs-tudás próbatételeknek vetették alá gyerekkorában? Hogy emlékszik-e előző életeire, amit Lámaként töltött?
Igen ,úgy.
De figyeld meg ,hogy a buddhista szerzetesek között is majd mindegyik szemüveges már gyermekkorában.
Ez érdekes dolog náluk:)
" De ha rendben van önmagával testileg lelkileg szellemileg, akkor nem romlana el a szeme."
istenem.. :D Ő is ember könyörgöm! :D
...-nak micsoda vastag szemüvege volt! :D pedig...:)))
http://www.youtube.com/watch?v=su5BWEvgTlQ&feature=rellist&playnext=1&li...
mindenesetre nagyon boldog vagyok, most "láttam" először :)
http://www.youtube.com/watch?v=NXkLhxjSP0I