Hát ez isteni volt :D Nem is fűzök hozzá semmi egyebet :)

hogy ezt így kell csinálni ?

Nagyon klassz! Köszi.

Engem arra emlékeztet, ahogy megvívtam a volt párommal, mígnem ráébredtem, hogy az, amivel küzdök, bennem van, és az, ami hiányzik, és őbenne látom, szintén. :)

Vonzottuk egymást, mint a mágnes két különböző pólusa, mert egyikünk sem ismerte a saját árnyoldalát, és megismerésre vágytunk, de taszítottuk is egymást, amikor felismertük a másik tükre által. :)

Csak a szeretet, az összefogás, a megismerés, a belátás, az elengedés, a tudatosság segít, és ami a legérdekesebb, hogy a végén tényleg olyan, mintha "kicseréltük" volna magunkat, mindketten próbálgatjuk a "másik felünket". Én oldottabb lettem, ő fegyelmezettebb, én lazítani vágyom, ő kihívásokat keres, én el akarok végre indulni a nagyvilágba, ő meg akar végre állapodni....

És tényleg olyan, mintha az egység csak az az egyetlen pillanat volna, amelyben a hajnal és az alkony összeér. De ez az egység teljes és halhatatlan, és az öröksége egy életre szól.

Vannak ilyen "párok", (szellemi duáloknak is hívják őket), azóta már több példát is láttam erre. Nem egyszerű téma, de nagy tanító ereje van, amikor az ember találkozik a tudatának "másik felével".

Köszönöm, jó volt látni egy kicsit kívülről.

Namaszte