Az igazság keresése
Kérdés:
Megkérhetlek rá, hogy FEKETÉN-FEHÉREN írd le, mit gondolsz? Amúgy én még csak a depressziónál tartok. Ez elmúlik?
Válasz:
A valóságot nem lehet feketén és fehéren leírni. A valóság túl van a mi fogalmainkon. Innentől kezdve amikor azt szavakba öntik, már is torzul. Ha úgy tetszik megszűnik az igazságnak lenni, csak annak árnyéka. Sokféle igazság-árnyék van a földön. Egyik sem maga az igazság. Ezért nem is az igazságot kell keresni. Vagyis nem kívül kell keresni. Mert az igazság Te magad vagy. Találd meg magadban, érezd azt, éld át, éld meg. Aztán ha jónak látod, oszd meg másokkal amit tapasztaltál. De ne feledd, amit megosztasz, ha azt megfogalmazod, akkor már csak az igazság árnyéka lehet. Nem maga az Igazság. Így lesz az Igazságból, igazság. A baj ott kezdődik, ha ezt az ember el felejti és önnön igazság-árnyékát, Igazságként közli.
De azt is megteheted, amíg nem találkoztál önnön igazság-központoddal, hogy mások igazság-árnyékait vizsgálod. Ez nem baj, csak tudd, hogy mind csupán árnyék. És ha akiét épp vizsgálod, el felejti, hogy csupán árnyéka lehet az Igazságnak, amit közöl, hát engedd meg neki, fogadd ezt el tőle. Ne az ő igazságát, hanem csupán azt, hogy Ő ezt Igazságnak gondolja. Te pedig vizsgálódj tovább, érezd jól magad és legyél kész a nagy találkozásra, amikor önmagadban találkozol az Igazsággal. Ami a maga teljességében nem fejezhető ki szavakba.
Sokakban a depresszió az ami közben ez a nagy találkozás megtörténhet. Vagy legalábbis amikor elindul befelé, az Igazság-központja felé. Amikor kívül minden megszűnik és csak Ő marad. Nincs merre indulnia már, csak befelé. Végre feladja a küzdelmet, feladja a keresést és megadja magát a végső pillanatnak. Ekkor kinyílhat a benső végtelen, az Igazsághoz vezető út és elindulhat rajta.
De természetesen ehhez nem kell feltétlen a depresszió mélyére süllyedni. Bár sokaknak a szenvedés az a Kapu, amin betudnak lépni, de ez nem szükségszerű. Már most megadhatod magad a végső-pillanatnak, ami az egyetlen valódi pillanat a MOST pillanata, a Jelen. Már most felhagyhatsz a kereséssel és megtörténhet benned a Találkozás. Mert valójában nem a szenvedés a Kapu, hanem az időtlen MOSTba lépés,a a múlt és a jövő elengedése, az önmegadás.
A depresszió, el múlik-e ? Minden elmúlik, így ez is. Kérdés, hogy mikor. Kérdés, meddig küzdesz még. Vagy hogy mikor adod meg magad annak ami VAN. Leginkább annak, ami Benned VAN és nézel szembe teljesen nyíltan önmagaddal. A depresszió, hogy nincs összhangban az életed önmagaddal. A külső és belső valóságod ütközik. És a lelked ezzel a depresszióval akar felébreszteni az álmodból. Ami álmodban el felejtetted ki is vagy Te. Amiben elfelejtetted, hogy Szabad Vagy. Lelked, a depresszió szenvedésével óhajt felébreszteni. Próbált már másként is. Csak épp nem halottad meg. A szenvedés a lélek végső választása a szabadságra való kitörésre.
- GLinDorph blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
15 hozzászólásVajon a szenvedés nem szabadság?.... Hiszen függetlenít a stagnálástól!
A szenvedésre csak addig van szükség, amíg nem vagyunk hajlandók nélküle fejlődni :-)
GLinDorph
http://ecsk.hu
Szenvedés(fájdalom) nélküli fejlődés szerinted lehetséges?
Szerintem érdemben nem.
Puszikállak:Fircsi
Amikor a lélek elfárad
Amikor a lélek elfárad, mi jön azután? Mikor azt mondja alázattal ám szomorúan: Istenem, hát ezt mind én vállaltam? Kérlek mondd meg nékem mit tegyek, ha annyira nehéz és hidd el Uram, tényleg elfáradtam mostanra. Úgy érzem így nem megy tovább, nem bírok megbírkózni a feladattal és fáj, hogy élnem kell itt” lent” a Földön.
Az életemet én választottam ott” fent”, de mi van ha akkor azt hittem, hogy majd „ itt lent” megoldom valahogy…de most mégsem tudom megoldani…. Oly sok éve küzdök már. Hitem és szeretetem feléd töretlen, de a nehézség még akkor is meggyötör, ha tudom, értem van.
Nagyon fáradt vagyok. Úgy szeretnék kiszállni ebből a lenti mókuskerékből, szállni és lebegni könnyen, nyugalomban. Mert itt a fizikai síkon a tanácstalanságomban nem látom már a lehetőségeimet - a fától az erdőt. Pár hónapja azt mondtam neked egy elkeseredett éjszakán – Mondd Istenem mit ér a fizikai síkon fizikai testem egészsége, épsége ha a létért való mindennapos anyagi küzdelemben lelkem megroppan?
Mit ér az egészség alapvető anyagi biztonság nélkül? A pénz ugyan csak eszköz, de egyfelől létfenntartási eszköz a fizikai testnek…Nem azt kérem Tőled, hogy nagyobb házam legyen, vagy hogy nekem is legyen autóm, de még csak azt sem, hogy a jómódúak közé tartozhassak. Kérlek segíts elvetnem a felesleges sóvár anyagi vágyat. Csak azt szeretném, ha a sok éve tartó mindennapos létfenntartási küzdelem enyhülne, a családom ingatag anyagi stabilitása erősödne. Kérlek segíts nekem, mert most úgy érzem, nem bírom tovább.
ÉS EKKOR, AZ ANYAGI LÉTÉRT FOLYÓ KÜZDELEMBEN MEGFÁRADT LÉLEK SÚLYOS FIZIKAI BETEGSÉGGEL SZEMBESÜLT. Most megtudta milyen, ha már az egészség sincs. Tényleg fáradt. MI JÖHET EZUTÁN? A Lélek hallhatatlan, tehát nincs rá módja, hogy „megszökjön”. Arra sincs módja, hogy ne menjen egy napot iskolába – az élet iskolája nem tűr hiányzást. Szabadnapot, szabadságot sem vehet ki szegény pára, hiszen ezen a munkahelyen a FŐNÖK állandó készenlétet követel. Hogyan pihenhetne akkor csak egy KICSIT, hogy feltöltődjön és újra erőt nyerjen a harhoz? Hogyan harcolhat hát tovább ereje elfogyván?
ISTENEM, SEGÍTS HÁT NEKI VÁLASZT LELNI
ha már kellőképpen kisajnáltad önmagad, kezdj neki a változásnak. Ne az életedet akard megváltoztatni, hanem magadat. És akkor, majd egy napon rádöbbensz, hogy megváltozott az életed is. Csak úgy, "magától". :o)
Kedves csaesz,
Én úgy gondolom, hogy a kellőképpen kisajnálás éppen a változást idézi elő. Előfordul mindenkivel, hogy nekikeseredik, még Veled is, bármennyire tagadod. Ez is a változás része, és fordulópontnak hívják. Figyelmeztet arra, hogy valami nem jó és másként csináld. A kifáradás mellesleg szintén egy állapot, aki nem éli meg, az elérte a tökéletességet vagy megvilágosodást, szóval amikor a lélek elfárad akkor azt jelenti, hogy sok mindenen változtatnia kéne. Ettől a felismeréstől még lehet fáradt, aktuális állapotként, és beszélgethet Istennel, netán segítséget is kérhet tőle. És ez nem azonos az önsajnálattal - mi több, éppen egy változási folyamat része. Ha te már eljutottál arra a szintre, hogy nem élsz meg keserűség érzetet GRATULÁLOK és kövesd JÉZUS szavait: NE ÍTÉLJ, HOGY NE ÍTÉLTESS. Mellesleg két napja tudtam meg, hogy halálos beteg vagyok 39 évesen, 1 éves kisgyerekkel és nem sajnálom magam, hanem kiírtam magamból a gondolataimat nagy meghökkenésem kellős közepette.
Szóval nevezheted kisajnálásnak, de ÉS NEM ILYEN CINIKUS ÉS TARTALOM NÉLKÜLI HOZZÁSZÓLÁSOKAT VÁROK, mert a vélemény épít és nem ledorongol.
KÖSZI: HAHÓ
Miből gondolod, hogy tagadom, én is neki szoktam keseredni? Miből gondolod, hogy nem magamból indultam ki? Én is borzasztóan tudom ám sajnálni magam! És igen, főleg a nagy változások előtt szoktam a szegény ént siratni! És emiatt azt is tudom, hogy a változás nem az önsajnálatból következik. Mert abba klasszul bele lehet ragadni, és akkor nem fog történni semmi! A változás ott kezdődik, hogy tudatosítom, hogy én most sajnálom magam és ennek semmi értelme, majd egy marha nagyot az asztalra csapok, hogy csakazértis!
A csomagolással lehet, hogy csínján bántam most, de a segítő szándék felől ne legyenek kétségeid.
előre is elnézést, hogy nem azt fogom írni, amit hallani szeretnél...
ha egy fórumba beírsz, akkor előfordulhat, hogy valaki válaszol rá. az is előfordulhat, hogy leírja a véleményét. sőt, az is, hogy kívülről jobban átlátja a helyzetet, mint Te, aki "nyakig" benne vagy.
én nem hiszem, hogy Csaesz bármit is rossz szándékúan írt volna le. Sőt. Lehet, hogy csak próbált "felrázni" ?!
Milyen hozzászólásokat vársz?! Ha valaki nekiül, és válaszol a szösszenetedre, időt, és energiát fordít rá. Szerintem ha valaki olyat ír, ami Neked nem tetszik, arra az lenne a "helyénvaló" válasz, hogy megköszönöd, hogy megpróbált rávilágítani valamire, és ha nem tudod elfogadni, amit írt, akkor mész tovább.
a betegségeddel kapcsolatban azt tudom javasolni, hogy nézz utána a pránanadinak (tibeti energiás gyógymód, ha fent vagy iwiw-en, nézd meg a Pránanadi klubot. ha segítségre van szükséged, írd ki az üzenőfalra, hogy pránanadi gyógyítót keresel 3as szinttől felfelé)
a "csodák" köztünk vannak... :)
szeretettel: Bochecha
lehet, hogy segít az a gondolat, hogy minden, ami Veled történik, azt Te választottad a leszületésed előtt, hogy tanulj, és tapasztalj...
szeretettel: Bochecha
"Amikor a lélek elfárad"
A lélek vagy önvaló (atma) soha nem fárad el mert annak az alapvető természete a végtelen - végtelen boldogság, tudás, fény, öröklét, és energia, stb.
A psziché vagy buddhi fáradhat el, de ezt is szokták léleknek nevezni.
Például abban a kifejezésben, hogy "Elszállt a lelkesedése" arra lehet gondolni, hogy a pszichéje terhelt.
Olyan ez mint egy fej vöröshagyma vagy mint a Halloweentök aminek belsejében fény világít.
Bhagavad Gita 10.20:
Két dolgot szeretnék mondani neked, ha még figyeled a falat...
Az egyik, hogy ne büntesd magad. Ismerd fel az önvádolásod és hagyd abba. A legtöbb teremtésünk a tudatalattiból való. Nyilván azért teremtünk hülyeségeket, mert nem tudatosítottunk valamit, vagy, mint az esetedben, nem tudunk valamit, amit annyira tudni vágyunk (hogyan élhetnénk jobb életet) hogy akár magunkra idézzük a "rosszat", hogy rákényszerítsük magunkat a látásra....
Hidd el, ismerem az érzést. Nem régen világosodott meg. És örülök, hogy megtaláltalak, mert most általad tudatosítottam. Szóval két módon tanulhatunk. (És félreértés ne essék, mindannyian minkét műfajt gyakoroljuk szimultán a problémáink megoldásában.) Az egyik, hogy spontán felismerünk, tudatosan pozitívat teremtünk, elengedünk, jó érzéssel imádkozunk, elfogadjuk a dolgokat ösztönösen...stb. Ezek a jó megélésű tanulások. Erre azért és akkor vagyunk képesek, ahol nincs a lelki testünkben blokk... A nehézkesebb út a másik, ahol van. Elfogadni a fájdalmat, a fel nem ismert negatív érzéseket, megtanulni bánni a félelmeinkkel sokkal fogasabb dolog... hogy felismerhessük a mögöttük rejlő igazságokat...
Saját tapasztalatból azt figyeltem meg, hogy két alapvető dolog van, ami megakadályoz minket abban, hogy felismerjük a "rossz" tapasztalásaink tanításait... Az egyik a félelem. Ezzel már bánsz, mert nem hagyod maga megijedni, illetve azonnal elkezdted a keresést. A másik azonban még félelmetesebb ellensége önmagunknak: a bűntudat. Ez is félelemből származik, de könnyebb abban a formájában felismerni, hogy vádol. Vádolja elsősorban magát, aztán, hogy nem sikerül dűlőre jutnia, ki kell eressze magából, és vádolni kezdi a helyzetet, a többieket....stb... Ez a nyugati ember egojának egy nagyon tipikus működése. nagyon régről származhat. Az Ókorból, vagy még régebbről is. Hiszen az európai kultúrákban folyton alá-és fölérendelt módon ítélték meg az embereket társadalmi helyzetük, VAGYONUK, nemiségük, EGÉSZSÉGÜK, koruk és minden alapján, ami alapján csak lehetett. És aki nem volt elég erős, bátor, gazdag, vagy akármi, az JOGGAL érezhette magát kevesebbnek.
Csakhogy ez nem így van. De ettől még beépült a tudatalattinkba és szépen dolgozik ellenünk. Nincs egészséges önértékelésünk. Azt hisszük, mi nem érdemeljük meg a jólétet, vagy bármit, amit csak teremteni képes a képzeletünk. Dehogynem. Az egész, csodálatos Paradicsomot megérdemeljük, csak engedjük már meg végre magunknak, hogy el merjük képzelni magunknak úgy igazán, szívből. És aztán lehet kutatni a megvalósítás útjait.
Akinek ez nincs kitisztítva a tudatalattiból, csak úgy képes tanítani önmagát, hogy ha nem érti miért történt rossz vele, még tovább bünteti magát. Jól bevált nálam is... :) Nem vagyok elégedett az anyagi helyzetemmel? Biztos én vagyok az oka... Na, akkor teremtsünk egy kis betegséget is... hátha rájövünk, miért nem sikerül jólétet teremteni... És miért? Arra jössz rá a végén, hogy azért, mert tudat alatt bünteted magad... és még csak nem is mered azt kérni az Úrtól (Önvalód erejétől) amire igazán vágysz. Pedig megérdemled.
Ne büntesd magad. Vedd észre, ez csak egy védekezés a lelked részéről, mert valamikor azt tapasztalta, hogy ha meghúzza magát nem bántják. És egyre több falat épített maga köré, míg a végén ebben az életedben egy nagyon ijesztő illúziót, egy halálosnak tűnő betegséget idézett magára, hogy észrevedd: minél tovább hátrálsz, annál jobban kiesel életed porondjáról, a tettek mezejéről. Ez "csak" egy felismerés. De egy nagyon alapvető és fontos felismerés. Megosztom veled, mert én is ezt élem, és szeretném, ha segítene neked. Nem kellene azt a hosszú időt eltöltened a felfedezésével, amit nekem kellett.
Vizsgáld meg magadban és ha rátalálsz, oldd fel a gondolattal, hogy ez is csak egy tanulási forma. Ezt az Egyiptomi tarot az Ördög Árkánumának szimbolikájával tanítja. Azért tesszük a rosszat magunkkal és másokkal, mert adott helyzetben nem vagyunk képesek máshogy felismerni a fényt, az igazságot, azt, amit valami blokk eltakar látásunk elől, csak úgy, hogy addig halmozzuk a nehézségeket, amíg a végén, már nincs út lefelé. Ez természetes. Teljesen. A természet gyártotta. Hogy ha már felépítettünk egy falat (lehet, hogy már akár az anyaméhben épült, tehát eleve velünk van, és nincs is esélyünk felismerni), akkor is legyen esélyünk visszajutni hozzá. Az egészséghez. Az egészséges szemlélethez.
Ezért kör az élet szimbóluma. Ezért kör a Szamszara. Csak addig lehet lefelé menni, amíg el nem indulunk felfelé.. :) Ez a dolgok természetes rendje. És egyetlen dolog az, ami megkülönbözteti a sikeres gyógyulót a sikertelentől: hogy tudja-e ezt....
Te már tudod. Vizsgáld meg. És bocsásd meg magadnak hogy eddig ezt tetted ezzel a nem-tudatos tudattal. Az Élet működött benned. Az Istened. Hogy megmentsen. Most hogy tudod, tudatossá váltál rá, megteremtheted.
A másik dolog az, hogy ha egyetlen gondolattal ilyen gyorsan sikerült egy ilyen betegséget gyártanod, akkor ez visszafelé is pont így működik. Vannak emberek, akiknek a pszichés energiája rendkívül nagy. Ha negatív módon használják (általában tudattalanul), akkor tönkre vágják magukat vele és nem értik, mi történik. Ha viszont pozitívra képesek fordítani (de csakis a tudattartalmak felismerésével, nem a mosoly magunkra-erőltetésével), akkor.... csodákra képesek...!
Én is ilyen nebuló vagyok. Nagyon sok mindent feltártam már a tudatalattimból, de a maradék még mindig húz lefelé. Igyekszem jópofát vágni hozzá, és dolgozni, dolgozni, dolgozni rajta... Ezért születtem Baknak. A bakok MINDENT KIBÍRNAK. :)
Remélem, segítettem egy kicsit. És persze foglalkozz a testeddel, és add meg az időt magadnak a gyógyulási folyamatok elindulására. Ne ijedj meg a pokoltól. Az csak illúzió. Aki az ördöge szemébe tud mosolyogni, az már félig kint is van... És utána nagyon sok embernek tud segíteni kijönni onnan...
És egyetlen dolog a varázslat kulcs: hogy azt, amit már tudsz, milyen tudattal, szándékkal teszed. Amit még nem tudsz, azon meg nem kell parázni, csak dolgozni tovább, haladni a felfedező úton és mindent tudatosítani fogsz időben!
Nem akarok tolakodó lenni, de ha rák-betegség ért utól, van egy nagyon jó anyagom, elküldeném neked. Sok szenvedéstől kímél meg. Írj, ha szeretnéd.
Sok szeretettel:
Aditi
Namaszte
Szia Aditi!
Olyan szépen írod le a dolgokat. És tudom, hogy igazad van, Te tapasztalatból beszélsz. Bár néhány dolgot nem "fogok". Nyílván az én tudatlanságom.
A legfőbb kérdésem: hogyan? Hogyan tudnék változni? Számtalan úton elindultam, de mindig megtorpanok. Agykontroll, reiki, angyalok, kineziológia, Tolle, most Hellinger lesz. Érzem, hogy "baj" van, de szerencsére beteg nem vagyok. Lehet egyszerűbb lenne vmi betegség? Bármibe fogok kudarc a vége (töröl, töröl...)
Mostanában a megbocsájtás és elfogadás kerül a szemem elé. De hogyan bocsássak meg, amikor úgy hiszem, hogy már megbocsájtottam? Sőt nem is haragszom senkire. (?) És ekkor, mivel nem mennek úgy a dolgaim, ahogy szeretném, sajnos előjön a harag, ami szerintem nincs is bennem...? Elkeseredek haragszom a világra, Istenre....
Most, hogy ezeket leírtam úgy tűnik mégis van vmi betegségem: elmebaj?? :DD
Mindig jó olvasni bíztató szavaidat. Tudnál néhány konkrét tanácsot adni? Mert unom, hogy 15 éve csak toporgok egy helyben.
Szia: Ági
(Kicsit igazságtalan vagyok magammal, azért vannak dolgok, amik sikerülnek :)
Kedves Ági!
Nincsenek véletlenek. Annyira hívott a gép, közben meg valahol érzetem, hogy most nincs levelem, és a szokásos partnereim nem jelentkeznek még... Mégis leültem, és tessék... :)
De ez még semmi. A megbocsátással nekem is sok gondom volt. és képzeld, ÉPPEN MA jutottam el először arra a szintre, ami tényleg az, amiről beszélnek. (Többek közt Shri Chimnoy, ajánlom neked olvasásra...) És tudom, hogy nem csak magam miatt, hanem miattad is.... Mindjárt megosztom veled....
Azért is jöttem ide, ahol vagyok, hogy egy kicsit elvonuljak, és meditálhassak, és tisztítsak belülről, mert már nagyon fáradt voltam lelkileg, testileg, szellemileg. És működik.
Amikor nem tudok meditálni az ima segít. Egyébként az ima, az őszinte ima is meditáció. És felemel, megtisztít egy másik tudatszinten történő elmélyüléshez... Nagyon sokat imádkoztam és meditáltam is az elmúlt héten. Mindent megéltem, spontán, ahogy jött. Azt hiszem a mindennapi életben is ezt kellene tennünk, csak a sok tudatalatti, elnyomott és nem tudatos sebeink miatt nagyon félünk a megéléstől, és a pszichénk ösztönösen óv is tőle.
Nem jó, ha a vulkán egyszerre tör fel, mert megsemmisülhet az egész hegy is... Néha nehéz türelmesnek lenni, de a felfelé vezető úton, amely nem a rossz megélésekkel tanít, ki kell várni, amíg egy egy rossz érzés feltör, tudatosul, találunk egy technikát, amivel oldjuk, vagy töröljük... aztán megyünk/élünk tovább... és jön a következő....
Ez a belső tisztítás.
Az a tapasztalatom, hogy ma általános jelenség, hogy több utat kell megismernünk. Én tipródtam eleget emiatt is. Amikor a mesterem elhagyott, azt hittem begolyózok. De amikor rádöbbentem, hogy még nem értem át a hídon... akkor tényleg majdnem begolyóztam... nem tudtam elképzelni, hogy más utakat is járnom kell... Megismerni, az más... de járni... hűtlennek éreztem magam, és azt gondoltam, biztos nem vagyok elég kitartó, meg nem érdemeltem meg hogy a mesterem teljesen átvigyen... és zuhantam, zuhantam... szörnyű volt... pedig csak az ÖNVÁD nevű ego-programot futtattam. Ellen-energia: AZ ÉLETEM JOBBAN TUDJA MIRE VAN SZÜKSÉGEM. NINCS OK AZ ELLENKEZÉSRE. Nyitottság. Elengedés.
Mostanára átértem. És ÉN VETTEM ÉSZRE!!! És én telefonáltam meg a volt mesteremnek. :) Nagyon örült. És már tudom, hogy ezt nem lehetett volna másképp. Az Élet tényleg jobban tudja. A jövő hétvégén fogunk rá inni... :)
Szerintem egyébként ez azért van, mert a mai emberek annyira sok blokkot hoznak le ( a szellemek annyi feladatot vállalnak be ) hogy már nem működik a hagyományos módi, vagyishogy, volt Jézus, és aki követte annak jó volt, és megvilágosodhatott, aki nem annak meg úgy kellett... :) Gyorsabban kell haladni az úton... De éppen ma láttam azt is (véletlenül), meditációban h ennek más oka is van.. (Ilyenkor mindig elönt a bizsergés, h milyen hatalmas az Univerzális erő: EZT IS MA LÁTTAM!!!) Szóval láttam a szellemi utakat egybefonódni, és a Földről messze, távol, mint egy köldökzsinór összekötődni egy másik világgal.
Asszem költözni fogunk (mármint a tudatunkban). A lényeg: ki a Szamszarából. Ismerem a tüneteidet. Egy csomó dolog ugyanaz, ami nekem is volt vagy van. Ennek az az oka, h a szellemed bevállalta, h kilép a leszületések köréből. Az ilyen emberek nagyon sokáig vádolják magukat, meg ezer bajt csinálnak maguknak, mert olyan mély-tudati dolgokat kell kitisztítani ehhez, amit a felszínen hiába kapargatunk. És még valami: az elemzés nem elég ehhez...
Ezért toporogsz. Vagyis úgy érzed. De jó úton jársz. Légy türelmes magaddal. Sok utat kell megismerned, próbáld ki őket. Adok néhány kulcsot a kezedbe, amit ha használsz, elkezd összeállni a kép, és rájössz, miért kell ezeket megismerned.
Most ürítsd ki az elméd, ne emlékezz arra, hogy mit hallottál már ezekből, és mit "tudsz". Azt csak az elméd tudja. A szellem a figyelemmel dolgozik...
1. MINDEN MINDENNEL ÖSSZEFÜGG. 2. AHOVÁ A FIGYELMEM IRÁNYÍTOM, NŐ AZ SZERETET-ENERGIA
Ezek alaptörvények. Namármost. :) Ha minden mindennel összefügg, kapcsoljuk csak össze a kettőt: és FIGYELJÜK A KÖRÜLÖTTÜNK LÉVŐ ÖSSZEFÜGGÉSEKET. MINDENT!!!
Én így indultam el. Rendkívül hatékony. Annyira kitágítja a tudatot, hogy utána csak úgy lohol az elméd.... És nagyon jó játék. Nem kell hinned benne, hogy ha egy bizonyos rendszámú autót látsz, mindig ugyanaz történik... De figyeld meg... Az élet törvényei (rezgések, energiák) úgy működnek, hogy előhozzák, kidomborítják azokat az eseményeket ha így teszel, amik lényegesek az életed, a haladásod szempontjából. lehet nevetni., De működik...
3. A VILÁG MINDEN PILLANATBAN TÖKÉLETES. CSAK RAJTUNK MÚLIK HOGY ÉLJÜK MEG. NINCS JÓ ÉS ROSSZ, CSAK ISTEN SZÍNEI.
A bánatunk is az. a HARAGUNK IS.. Isten lát minket haragudni és tart az ölelésében. Ha megöljük magunkat a bánatunkkal, a gyűlöletünkkel, ő akkor is tart. A halál után meglátjuk az igazságot, képesek vagyunk látni az ő szemével, és látjuk, hogy semmi sem rossz, csak azt hittük... És örömmel születünk újra le, hogy tanuljunk tovább, hogyan lehet játszani... és nem elfelejteni Magunk... kapcsolatunk Önmagunk erejével, amely mindent áthat, és mindig az ölelésében ringat... hiszen a létezés maga. Mindenünk abból való... de nem kell meghalni hogy megvilágosodjunk. Itt is lehet. :)
4. TE VAGY A TE UNIVERZUMOD KÖZEPÉN.
Ahhoz, hogy az előzőeket, a szeretetet, az isteni önvalód meg tudd élni, ezt a törvényt elsőként tudatosítanod kell és megvalósítanod. Ez azt jelenti, hogy elengedsz MINDEN más életet. Ezt úgy a legkönnyebb megtenni, ha azt mondod: "Minden, ami körülöttem a látható és nem látható tartományban van, az én teremtésem. A rajtam (szűrőimen) keresztül manifesztálódó bennem élő isteni erő kivetülése. Vállalom a felelősséget mindenért amit élek. Az érzelmeimért, a gondolataimért."
Ezután bármi történik, és rosszul esik, tudom, hogy bennem van az oka. (Nem "miattam", ez nagyon fontos! Az önvád megbénít, vizsgálat megvilágosít) Nem vádolok senkit és semmit. Magamat sem. Nem félek, mert általam termettek, tehát ha vállalom a felelősséget csakis én vagyok az aki kitisztíthatja őket... És aki megtalálja a megoldást.
Amint ezt megteszed, egy csomó mindenre magadtól megoldást, választ találsz, amire pedig nem, már ott is a segítség... CSAK TÖRETLENÜL FIGYELJ...
Egy tipikus hiba hogy az emberek csak értik és tudják a törvényeket, de nem alkalmazzák. A törvényeket úgy alkalmazhatod, hogy MINDIG FIGYELSZ. ÁLLANDÓAN. És egyre jobban tudsz majd. De nem kell akarni, és elvárni magadtól semmit. Csak tudd, hogy ezt akarod. Figyelni. és amikor eszedbe jut, figyelj. Amikor észreveszed, h abbahagytad, újra kezd el. A többit összerakja neked az Univerzumod. Mert így működik. Amíg a mély-tudatalattiban ott vannak az ős-félelem, és bűntudat programok, sok minden csak részlegesen sikerül. De ha egyszer felesküdtél a lelkedben a tudatos útra, tudd, hogy őriznek téged. Olyan vigyázók, szellemek szegődnek ilyenkor melléd, akik mindig segítenek addig, amíg meg nem tanulsz állandóan ébernek lenni. Ezt is megfigyelheted alkalomadtán... Addig csak gyakorolni kell. csak figyelni, bízni az önvalód bölcsességében, hogy bármilyen hibát is vétsz még akárhányszor, ha nem adod fel, megvalósul.
5. MINDEN ISTEN
Szóval, az "igazi" megbocsátás... Az a megbocsátás, amit teljes valóddal átélsz, ami kirázza belőled a bűntudatot, a tiszta szeretetből fakad. A tiszta szeretet. Az ítélet-mentesség. A tiszta, ítéles-mentes látásmóddal Isten, az Önvalód, az Atma, a Szentlélek szemével látsz (ki hogy nevezi). Nem látod a dolgok milyenségét. Sem a jót, sem a rosszat. Csak az üzenetet érzékeled a dolgokban. Hogy mit kell tenned. Szolgálat.
Valójában mind szolgálunk. Ha megtaláljuk a tökéletes helyünket az Univerzum tökéletes táncában, egymás életével szolgáljuk egymást. Csak az egónk nem mindíg akarja. Mert ezt tanultuk. Ítéleteket. Te ilyen vagy ő meg olyan. Ezt jó tenni amazt meg nem. A valóság ennél sokkal egyszerűbb. A dolgok olyanok amilyenek. Sőt, a végén arra jövünk rá, hogy mindig is a helyünkön voltunk. Csak az ítéleteink félrevezettek, és nem jól éltük meg... Amikor élvezni kellett, bíráltunk, kritizáltunk. Amikor tisztulni, panaszkodtunk. Amikor szeretni, féltünk, vagy ragaszkodtunk. Amikor osztozni, méricskéltünk. Csak ezek okozzák a szenvedéseinket. Az Univerzum eltervezi számunkra a legjobb helyet. Azt, ahol a legtökéletesebben tudjuk kamatoztatni az összes képességünket. Tanulás (úgy értem, agyas tanulás) nélkül!!!! Ez az életút nem csak másokat, hanem a saját boldogságunkat is szolgálja.
Mire megtapasztaljuk a tiszta szeretetet önmagunkban, rájövünk, hogy ez az a részünk, amely mindenkivel összekapcsol. Amely a háló, az életeink, mindenségünk hálója, amiben tökéletesen futnak a szálak. Ha ítélet-mentesen vagyunk képesek látni magunkat, nem várunk el semmit, és nem félünk adni elvárások nélkül, és tiszta szívvel vagyunk képesek elfogadni jót és rosszat, akkor másokat is így látunk. Az Univerzumban mindennek oka van. De nem kell látni ezeket az okokat, ha megtanulunk isetni szemünkkel látni. Csak nem kell ítélkezni. A szőke nem jobb mint a barna. A beteg nem kevesebb az egészségesnél. A férfi nem több a nőnél. Az okos nem több a butánál. A bölcs nem több a tudatlannál. Isten számára nem. És csak ha így látunk, akkor vagyunk képesek azoknak és azt adni, amit kell, ami a dolgunk. Az agyunkkal ezt soha nem leszünk képesek ezt eldönteni. És mindig félni fogunk, mert csalódunk, mert nem tudtunk szívvel adni és kapni. Bízni a bennünk élő erőben.
Csak azt tudják bántani, aki fél. Csak azt tudják elvenni, amit féltesz. Ha már megtapasztaltad Isteni önvalód, tudod, hogy az vagy. Csak szeretet. Az kapcsol össze másokkal. Az ad kegyelmet és örömöt a szívedbe. Az ad tudatosságot, mikor mit tegyél. És az ad boldogságot. Ha tudod, minden változó, minden jó csak ajándék. Minden múlandó, minden rossz csak valami ragaszkodás vagy félelem, önvád, bűntudat szüleménye a tudatodban. Minden, amit jónak vagy rossznak látunk, minden, amit ilyennek vagy olyannak, és minden, ami ami ilyen módon csak egy kicsit is elválaszt, másság, csak a ruháink. Isten szinei. Isten ezek mögött a nem látható. Ha ezektől meg tudod tisztítani a tudatod (az egotól), csak akkor tapasztalhatod az Önvalód.
Az Önvaló tapasztalásakor látod a másik arcát, de nem érint. Nem vonz a jó tulajdonság, és nem taszít a rossz. Nem érzékeled annak. csak látod. Tegnap megtörtént velem. Azért írok ilyen sokat róla. És akkor tudod, mit kell tenned. Csak akkor válik világossá számodra, mi az, amit adhatsz, amire a másiknak szüksége van. Mert nem vársz el jót, és nem félsz a rossztól. Mert nem érint a milyensége egyáltalán. Csak azért adsz, mert adsz. Mert a kapcsolatot keresed. Nem az a lényeg amit adsz, hanem a kapcsolódás. A szeretet, a kapcsolat ilyen minőségének megélése.
Ez az az öröm, ami sosem fogy el. Mert nincs emberi motiváció az adás mögött. Semmi. Sem vágy, sem elvárás, sem érdek. Sem adni akarás, sem jószándék. Egyáltalán semmi. Ezt bármeddig lehet csinálni. Mert a végtelennel kapcsol össze. Sosem fogy ki a kosárból a hal...
Ma délelőtt imáim kapcsán egyszer csak átéreztem, mennyi szenvedést okozott az egóm másoknak. Hogy mennyire keveset éltem az önzetlen tiszta szeretetet. Emberi dolog. De éreztem a fájdalmat, amit okoztam. És sírtam. Képes vagyok a szeretetre. Ez a legcsodálatosabb ajándéka a létezésnek. Mert öröm, és örömöt ad. Gyógyít és felemel. Akkor mi értelme mást élni? Hirtelen ráébredtem, hogy egyedül csak ez az értelme az életnek. Hogy miért? MINDEN MÁS MÚLANDÓ. Halálunk pillanataiban csak azok az élmények maradnak fenn, amiket szeretettel éltünk meg. Ösztönösen, vagy tudatosan. A többi TÖRLŐDIK. Mert nincs értelme. csak rövid-távon. csak amíg el nem jutunk a szeretetig. Csak földi távlatokban. csak az újra-leszületések távlataiban, amiben ismételjük a hibát: összetévesztjük magunkat a dolgokkal. Azt hisszük szeretünk, amikor vágyakozunk. Elfelejtkezve önmagunkkal való kapcsolatunkról éljük meg a dolgokat. Szeretet nélkül.
A szeretet mindenben benne van. de az ember csak akkor szeret, ha Önmaga kapcsolatát a legfelső tudattal, tudatosan éli meg a dolgokat, tiszteletben tartva az élet törvényeit. A változást. Az elengedést. Az ítélet-nélküliséget. Akkor egy szép játék az élet. Isteni játék. És a halál is elengedés. Szeretet.
Bocsánatot kértem. Mindenért. És éreztem, hogy meg tudok bocsátani magamnak, mert már tudok szeretni. Velem van Isten. És az egyetlen célom az, hogy minél többet éljem. Hogy mindig ezt éljem. Mert ez ad értelmet az életemnek. Örömöt élni és örömöt tudni adni. Tisztának lenni. Soha többet nem lenni önzőnek. Minden más elmúlik. Minden más új karmát (jót-rosszat) szül. Minden más újra-leszületésre inspirál, ami csak azért van, hogy meglássam, hol nem tudtam szeretni... Akkor meg minek elölről kezdeni megint? Ha lehet minden percet az időtlenség perc-nélküliségében élni? Ha egyszer Isten általunk tapasztalja önmagát, hadd örüljön hazatérő gyermekeinek!!
Éld meg a haragod, hogy megismerd, és megtanuld jóra fordítani!
Adj hálát minden jóért, és tudd, hogy csak ajándék, és bármelyik pillanatban el tudod engedni. Mert te nem az ajándék vagy, hanem a minden jótól és rossztól független élvező, szemlélő, létező. Az, aki átél. Adj hálát a rosszért is, mert megmutatja magát, és láthatod, hol azonosítod még magad az ajándékokkal. És engedd el. Semmit nem veszíthesz el az örökkévaló énedből. A szeretetből, ami igazán boldoggá tesz. A független, szabad, teremtő szellem vagy, aki bele-bele merítkezik az élet vizébe, hogy élvezze a teremtése gyümölcseit. De közben nem felejti el, hogy honnan való, és nem helyettesíti magát a gyümölcsökkel.
te, aki elfelejtetted, ki vagy, ki vagyok, tudd, hogy tudatosságod felemel Önmagadhoz. Most, hogy mát a tudat birtokában vagy, hogy működsz, minden megélésed, jó, vagy rossz arra irányul., hogy megtisztulj és hazatért. Gyakorold a változás elfogadását, az örömöt, az elengedést, a jelen megélését a ragaszkodás és félelem elengedésével. és hazatalálsz,
Ne akard tudni merre vezetlek, mert az elme csak keveset lát a világból. Csak érezd szíveddel, tudatosságodba és a végtelen hatalmába vetett bizalmad által. És megtapasztalod az egységet.
Mi utazók vagyunk. Minden dolog tudatosulásunkért és és boldogulásunkért, és mások tudatosulásáért, boldogulásáért van. A többi egy szép mese a jóról és a rosszról, szépről és csúnyáról. Az ellentétek világa. a két-ségé. Illúzió. Játszótér. :)
Hát ez jó hosszú lett... :) Remélem találsz benne válaszokat :)
Köszönöm!
Namaszte
Köszönöm minden szavad!!!
Remélem egyszer tényleg összeáll minden! Nemrégiben voltam egy angyal kártyásnál és ő azt mondta, hogy engem nem csapásokkal tanít az élet(hála Istennek!), hanem angyalok vezetgetnek. Szerintem Te vagy az egyik. :)))
Bár néhány perce még harag volt bennem, most újra felnyitottad a szemem, és sorra eszembejutott, minden, ami siker. Tolle olvasásakor többször megtaláltam a "belső végtelent" csak úgy elkezdtem örülni. Előfordult sokszor vmi olyasmi, ami a szeretet lehet?? Ezt még tényleg figyelni fogom. Nem hagyom, hogy az anyagi nehézségeim bosszantsanak. Megpróbálok lelassulni és türelmesebb lenni. Remélem eljutok valahova!! Haladok, csak lassan.
Köszönöm, hogy írtál, sokat segítettél!!!
Ági
En is depresszioval kezdtem kacsingatni az ezotéria felé,ongyilkos is voltam.Orvoshoz jártam,orvosságokat szedtem-de sajna a depresszio nem mullott el,csak néha enyhult,a végén azt mondták hogy tanuljak meg vele élni.Es ekkor a saját talpamra álltam.A helyzet amibe kerultem olyan volt mint egy nagyon mély godor.Es én ennek a godornek az alján a foldet nyaltam elkeseredésembe.De szerencsére rájottem,hogy már lejjebb nem sulyedhetek.Egyszeruen már nincs lejjebb.Es ekkor rájottem hogy ez az igazi szabadság.Bár mit csinálok már lejjeb nemsulyedek.Már csak egy ut van felfele.Es elkezdtem olvasni dolgokat a depressziomrol.Rengeteg nézopontot megismertem.Szétszedtem apro darabokra az elmém-az egom.Es lám kikotottem a spiritualitásnál.Egyszer csak azt veszem magamon észre hogy a depressziom megijedt és továbbált.Mihint megértettem bajom-deprerssziom forrását az azonnal megszunt kínozni.Még ma is néha elojon,de már csak nagyon gyengén-majdhogynem elhanyagolhato erovel és nagyon ritka vendég.Már csak mutatoba jon hogy el ne felejtsem mi voltam.Amugy én is kerestem a nagy abszolut igazságot.Meg is találtam.Most jon a kiábrándulás:Nagy abszolut igazság nem létezik!!!!Csak apro kis igazságok,a nézopont általi igazságok.