Segít a céltudat
Nem ennek indult a blog, de időközben rájöttem a válaszra. Amikor úgy érzi az ember, hirtelen minden nagyon nehéz, sok ijesztő dolgot lát, akkor hajlamos először azt hinni, hogy fennáll a veszély, hogy összeomlik. Látok ilyet a környezetemben, ezért gondolkodtam ezen, és meg is kaptam a választ: CÉL. Van, amikor annyira egyedül érzi magát, mert mondjuk a családtól mentálisan nem kap sok erőt, és nem nagyon van társa, barátoknak kevés az ideje stbstb, és még sorolhatnám, hogy könnyebben megijed egyéb nehézségekből is. Úgy érzi, eljött a kritikus pont, vagyis a "nem bírom tovább." Mert annyira egyedül van, és nincs idő arra, hogy állandóan ezt oldogassa, mert a megélhetésért tesz nap mint nap, csak nem biztos, hogy ez feltölti önmagában.
Ilyenkor van valami, ami segít: egy (vagy esetleg több), szívből jövő cél tudatosítása! Még ha megvalósulását nem is tudja biztosra, de reálisan elérhető. És ezért a célért él. Ilyenkor minden ijesztő körülménynek csökken a jelentősége. Máshogy fogja érzékelni. Egyszerűen átsiklik rajtuk, a cél felé. Tehát mindig van kiút, csak meg kell keresni, illetve tudatosítani ezt a szívből jövő célt (ami általában nagyon egyszerű, mégis szép, pl van, akinek az, hogy szeretni, egyszerűen, vagy ki mit választ, ezt senki nem döntheti el helyettünk). Ez a cél visz, ha erre koncentrálunk, és persze tettekben is kifejezzük.
Hozzászólások
33 hozzászólásKati ez egy nagyon jó gondolat. /nekem sokkal többet mond,mint a békeharc:DDD/
Igen ez ,,a cél'',ha van ilyen az embernek,mindig átlendíti a holtponton,segít kimászni a gödörből,és ha meg tudja tartani a ,,szeme előtt'',azt a célt,akkor egy viszonylag egyenes pályán tud az ember mozogni,
nagyobb gödrök nélkül.Ezekbe többnyire akkor esik pont,amikor szem elől téveszti a célját:)
Szóval tetszik a blogod gondolata,köszi.
Örülök, hogy tetszik:):):) Amúgy ezt az általunk választott célt elneveztem magamban Abszol útnak. :) A Harry Potterből vettem a kifejezést, bár ott nem ezt jelenti. De ha emlékeztetnem kell magam rá, hogy erőt adjon, csak ennyit mondok: "Abszol út", és tudom, mire értem. Szóval ez egy olyan önállóan választott cél, amiért szívesen teszünk dolgokat, az életutunknak ez a fontos része, van, aki zahirnak nevezi. Ami úgy hajtja. Járjuk tehát az Abszol utat :D:D:D
Minden "olyan egyszerű, vagy bonyolult, amilyennek éppen hiszed"
Ezzel adsz a dolgoknak cimkéket asszociációs alapon és egyben egy mentális programot, melynek tudatosan-tudat alatt igyekszel is megfelelni.
Van a gépemen egy video, Indiai satstangról készült, Papaji Mester egy fiatal lány kérésére 5 perc leforgása alatt megtapasztaltatta vele azt, amit évek óta keresett: önmagát, az Istenit. A lány azt gondolta, hogy milyen nehéz is ezt elérni, milyen hatalmas utat kell megtenni, hogy elérhesse, stb. Pár perc alatt kiderült, hogy azért nem találta a lány, mert önmagán kívül kereste. A megtapasztalás katartikus erővel hatott és gejzírként feltörő boldog nevetés jelezte, hogy "hát ez ilyen egyszerű???!!!"
Ha lesz egy kis időm, előkotrom közel 5 ezres üzenethalmazból.
Nekem is vannak Papaji videóim a satsangokról.
Az a helyzet,hogy azt is elmondják,hogy ez úgy lehetséges, hogy ezt valahogy Papai ,,adja'' át.Nem jó ez a kifejezés,de arról van szó,hogy a megvilágosododott mester birtokolja ezt,és tudja segíteni a tanítványt.Ezt ott nagyon szépen elmondja mindegyik tanítványa,és pont ezért is kell az igazi mester.Egyébként marhára nem egyszerű:D
Már nem olyan rég én is felraktam ami két videó erről magyar felirattal van.
Meg egy tanítványáét is,Adyashanti is beszél erről.
És Papai is elmondja,hogy neki pedig Maharshi által sikerült,megtalálnia Önmagát.
Ez így hülyén hangzik,ahogy leírom,de ők nagyon jól elmondják:)
Úgyhogy ne bagatelizáljuk ezt el:),mert ha ez olyan nagyon könnyű lenne,tele lenne a világ megvilágosodottakkal:D
Értem amit mondasz és igaz is meg nem is.
Tuképp minden emberi létünk, az útunk végén, mindannyian "megvilágosodunk", hiszen újra és újra visszatérünk a forráshoz.
Az, hogy ki keresi és választja az életében ezt a megtapasztalást, egyfajta szűrő. Kevesen értik miről szól és mi jelentősége lehet. Mintahogy királynak sem kell minden földreszületettnek lennie. Ez nem kötelező " tapasztalás", csupán lehetséges.
Hidd el nekem, csakis rajtad áll.
Hát nem kötelező tapasztalás,csak éppen szerintem az a visszatérés a forráshoz nem ugyanaz,tehát meg kéne bizony világosodni,vagy minimum üdvözülni.
Ez az egész reinkarnáció dolog nagyon el van vulgarizálva,mert azt sugallja ,
hogy nem kell most semmiért teperni,mert majd legközelebb.Csakhogy így ebben a felállásban nincs legközelebb.Van ugyan egy halhatatlan részünk,
de ha az egyéni lelkünk,nem egyesül vele,/ez rossz kifejezés/,akkor az egyéni lelkünknek annyi volt,szépen feloldódik,megvan az ideje,és módja .
Tehát valóban csak egy esélyünk van az itt és most,nem azért mert most ez
a trendi,hanem véletlenül igaz.tehát meg kéne csinálni a két lehetőségből legalább az egyiket.Különben ennyi volt.
A halál pillanatában,és még utána is van ugyan lehetőség,de azt is még az életünkbe kell elérni.
Szóval ez a visszatérünk a forráshoz,ne szépítsük már,mert ha nincs
megvalósítás,mehetünk a ,,masszába'',aztán majd az információ,a tapasztalataink,szépen másokéval együtt összeállnak majd egy új létezőbe.
Ilyen alapon vannak előző életek,nem mi éltük.Csak az emlék van nálunk.
Ez is mind annyi minden olyan szépen ki van forgatva,nehogy véletlenül
tegyünk magunkért,mert ez az élet a lehetőségünk rá. Neeem ,majd legközelebb ráérünk:DDD,hiszen újra születünk.A frászt.
Ebben a felállásban ,egyszeri,és megismételhetetlen:),vagy felébredünk, vagy üdvözülünk.Lehet választani:D
És persze nem kell elhinni:),csak mikor már kiderül,késő:)))
Mind helyénvaló, mit elmondtál, ám ha bárki is kihagyja élete céljainak elérését, legyen ez az ő döntése, a hozzárendelt következményekkel. Szépíthetjük, meg nem is, ettől még úgy működik az univerzum, ahogy.
" A törvény nem ismerete nem mentesít a következmények alól" ez társadalmi és univerzum szabályokra egyaránt vonatkozik.
Amit egyszer elszalajsztottunk, soha többé nem leszünk képesek pótolni! Minden amit pótlás gyanánt teszünk, már nem ugyan az, ami lehetett volna.
Azért oly könnyű legtöbb embert megvezetni az élet számos területén, mert csak az orrukig látnak, rövidtávú relatív előnyökért képesek egy életen át szenvedni a késöbbi következmények által.
Nézd pl. a hiteleseket. Nem kell hozzá magasfoku közgazdász végzettség, hogy lásd mi a következménye az elmúlt 10 évben felvett hiteleknek, mégis tömegesen állnak sorba érte.
Engem nem hat meg már senki nyomora, együttérzek vele, semmi több. Ha kéri, kiutat mutatok, ha nem, azt is épp úgy elfogadom. Mindenki saját élete kovácsa.
Persze ha nem elméből élsz, gondolkodsz, hanem szívből, ráeszmélsz mi is a megoldás és irány.
Aki szín tiszta elméből él, hiába is mondogatsz bármit, úgy néz rád, mintha most jöttél volna a holdról.
Igaz Medve,ez is .Igen Ha valaki kihagyja,az ő döntése.
De milyen döntés is ez? Amikor meg van vezetve,és nem is tudja mit hagy ki,meg azt sem,hogy amiben benne van és azt gondolja,jó úgy az nem is úgy van:)))
Akkor szerintem segítened kell,ha mással nem ,elmondod.
És aki akarja meghallja,aki meg nem az is ő dolga.Ez nem is gondolod mennyire hasonlít a hitelesek dolgára.Őket sem lehet egyértelműen hibáztatni.Szabályosan hipnotizálták őket,hogy vegyék fel a hiteleket.Ebbe most nem akarok bele menni,milyen módszerekkel,de így volt.És menet közben pedig önkényesen megváltoztatták a szerződési feltételeket,amik már nem teljesíthetők a legtöbb embernek.
És nincs igazad ,hogy még mindig veszik fel,,,mert nem véletlenül áll két éve az ingatlan piac is,nem tudnak hitelt felvenni,nem tudnak lakást vásárolni...szóval...nem egészen úgy vannak a dolgok.
Szerintem minden téren jól meg vannak vezetve az emberek.Vannak éberebbek,és vannak naivabbak,akik mindent elhisznek.De közülük szerintem sokan jobbra érdemesek,hallgatnak is a jó szóra,ha valaki elmondja nekik az igazságot.
Azt írta te terapeuta vagy.Ugyan miért,ha nem így lenne.Miért csinálnád ,ha nem lenne értelme,és nem tudnál az arra alkalmas embereknek segíteni?Szerintem olyan korban élünk,ahol ez a cél,ez a félrevezetés,ködösítés,minél nagyobb homály terjesztése.És aki átlát rajta,annak kutya kötelessége segíteni a többieket is.Persze nem erőszakosan,nem kell nyomni,de el kell mondani,és akinek van füle meghallja.Szerintem ennyi untig elég.Ezzel nem avatkozol senki sorsába,és nem te változtatod meg,hanem majd ő maga.Te csak felhívtad valamire a figyelmét,mert ez volt a dolgod:)A többi az ő dolga,hogy egyáltalán meghallja e,hogy felfogja e,hogy megérett e rá,és hogy képes megcsinálni e?
Na még ez az utolsó lépés ,amiben segíthetsz,mert ez már az ő elhatározása,az ő tette.
Én évekig vívódtam ezen ,hogy meddig mehet el az ember a másikkal kapcsolatban,és inkább nem csináltam majdhogy semmit,minthogy bármibe is beleavatkozzak.Aztán megtaláltam az egyensúlyt,hogy hol a határ,hogy ne befolyásolás legyen,hanem mindig is minden a másik döntése.
Szóval igen is ,hogy feladatod,csak nagyon érzékenyek és kényesek azok a határok,amiket be kell tartani.
Igen, Kedves Eva Cristina, képzett terapeuta vagyok, ám arányait tekintve 10 ből jó ha két ember megfogadja tanácsokat, többiek bólogatnak, egyetértenek de nem képesek a gyakorlatban megélni a tanításokat.
Túl mélyen rögzült agykérgükben a helytelen minta, gyenge akaratu, türelmetlen, jellemü emberek ezek. Úgy gondolják, hogy erőfeszítések, áldozatok és munka nélkül lehetségesek a reményteli változások. Nincs hitük, képtelenek elhitetni magukkal, hogy képesek rá, csupán elhatározás kérdése minden. A tízezer kilóméteres út is az ELSŐ LÉPÉSSEL KEZDŐDIK!
Merd meglépni az első, második, sokadik lépést! Nem tehetek mást, mint utat mutathatok, választásod szerint bejárni azonban Neked kell!
Amúgy kérdezd Raminát, hátha megosztja veled tapasztalatát?!
Medve,de hivatalos ez a megszólítás.:)
Kicsit mellbe vágott.Remélem nem sértettelek meg a terapeuta dologgal,pozitív értelemben írtam,hogy lehet tapasztalatod arról ,amit írtam. /egyébként láttam ,hogy Ramina jókat írt rólad,miért gondolnám én másként?:)/
Nekem azért nincsenek ez ügyben ilyen negatív tapasztalataim,mert nem ragaszkodom egyetlen iskolához,módszerhez sem,mert annyi félék vagyunk,hogy nincs olyan okosság ,amit mindenkire rá lehetne ,,húzni''.Én megkeresem mindenkihez a beleillő kulcsot,és nem érnek többnyire csalódások.
Nem konkrétan valamit akarok neki adni,amit én jónak gondolok,hanem megnézem,hol tart,milyen ember és azon a szinten mi viheti előre. Ez sokszor nagyon is túlhaladott állapot a részemről,de nem rólam van szó,az a helyzet,hanem a másikról./bár én nem különítek el magamtól senkit és semmit,de valahogy le kell írni/
Nekem ez bevált,és azóta rendben vagyok az emberekkel,nem igen csalódok,sőt kimondhatom,hogy már nagyon rég óta egyáltalán nem.
Persze ehhez hozzátartozik az is,hogy az a jó,ha engem keresnek,mert biztos ,hogy annak az embernek dolga van velem,aki megtalált. Ezért én nem is hirdetem magamat.Akik megtalálnak,azokkal nincs is problémám:)
Szia Évi! Szó sincs sértődésről, vagy "hivatalos hangvételről".
Semmi jelentősége a "képzett" megjelölésnek, csupán annyi, hogy annak dacára, hogy felkészültnek érzem magam e témában, mégis viszonylag alacsony a hatásfoka a gyakorlatban.
Jó az a módszer amivel közeiítesz a megoldás felé, a terápiam is többekközt erről szól, az adott szintre átkonvertálni a tanítást, hogy felismerések születhessenek.
Ramina egyetlen írásával sem találkoztam, mely kapcsolatba hozható személyemmel, valszeg elbambultam.
Ezt is inkább csak azért említettem, mert ismeritek egymást és így közvetve átfogobb lesz a kép.
Szerencsére sok megkeresésem van és egyre kevesebb időm van gép elé ülni, ez lehet oka, hogy kimaradok egy egy aktív beszélgetésből oldalon.
Medve, még válaszoltál is Raminának.Üdvözölt téged,és örült,hogy itt vagy.
És valami tibeti hangtálas tanfolyamon találkoztatok,ezt meg már te válaszoltad.
Hát én emlékezzek rá? Még ilyet?:D
Nem hiszem ,hogy álmodtam volna,valahol a Pilisben,vagy Dobogókőn,arra már nem emlékszem:)
Tudomásom szerint priviben válaszoltam, mégis nyilvánosan jelent meg?! -Buta pancser medve-
Mobil netem van itt a semmi közepén, olykor sajátos játékot űzve velem. Amúgy a pilisben élek a hegyekben, minden közmű nélküli tanyán. Csönd van és nyugalom, energia és harmónia. Itt szoktam csoport és egyéni terápiákat tartani. Innen az ismerettség. A Tibeti-hangtál terápiát közvetlen Indiából hoztam, egy helybéli tradicionális tanítótól.
Eltér kissé a hazánkban alklmazottaktól.
Kedves Medve!
Mi az első lépés? Bennem rengeteg kérdés lenne ezzel kapcsolatban..
Honnan tudod, hogy a jó úton haladsz? Hogyan lehet pl. gyakorlatba átültetni a szellemi tanításokat, úgy, hogy ne vedd igénybe emberek segítségét, hanem egyedül vidd véghez a fejlődést magadon? Érdemes- e eljárni csoportba, ahol közös energiázások vannak, ahol intenzívebben lehetne fejlődni,, de belép a szkeptikusság..
Milyen elvárásokat támaszt Isten az emberrel szemben? EGyáltalán vannak elvárásai Istennek az emberekkel szemben? /pl. ne halmozz fel vagyonokat,, élj tiszta életet, ne egyél húst, és még sorolhatnám../ Ahány tanítás, annyi féle verzió,, mást írt Neal Donald Walsch: A beszélgetések Istennel című könyvében, de mást mond a többi szellemi tanító../
Vagy elég, ha önmagam értékrendje szerint próbálok tiszta életet élni?
KÖszönöm előre is a válaszokat..
Köszönöm Neked, Kedves tanika, hogy bizalmaddal megtisztelve, megoszthatom Veled élettapasztalataimat és Tanítóim bölcsességeit.
-"az első lépés" az önismeret, e nélkül magad sem tudod, hogyan is működsz-működünk.
Alkalmas lehet erre pl,. Sanyi önismereti csoportfoglalkozásai, de Pl. Budapesten egy éves kurzusok indulnak ingyenesen és ezek is nívósak. Utóbbi V. ker. Deák térhez közel, minden hónap első szombat-vasárnapján, 9-18 óráig.
-második lépés, akár első lépéssel párhuzamnban, az univerzum-energetikai szabályok, megismerése és beépítése a hétköznapjaidba. Gyakorlati tanácsok inkább szóban, mert pötyögve hosszú lenne és fontos a személyes kontaktus, a személyre szabottság végett.
- harmadik lépés, felismerni az elme lecsendesítése által az energiákhoz kapcsolódás jelentőségét, megtapasztalni a valódi ÉN-t, az ATMÁT-lelket bennünk, vagyis feladni a fizikai testünkkel való azonosulást. Pl. meditációk, mélyrelaxok, stb.
Mindaddig, amíg ezt meg nem tapasztalod, olyas valamiről beszélsz, amiről gőzöd sincs. Pl. hogyan mesélném el neked a kókusz ízét, ha még sohasem kostóltad? Ha körülírnám, lenne egy sajátos elképzelésed az ízéről, ám ez bizonyosan nem az lenne ami valójában, ehhez meg kell ízlelned!
-további lépések, néhány olvasmányban tömnören benne van az élet eszenciája, ezeket megismerve utat mutathat számodra, választásod szerint, hogy honnan tudod, "jó úton haladsz?" Egyszerű: ha életed bármely területén hátszelet kap vitorlád az azt jelenti: jó úton haladsz. Hittel és szeretettel teszel mindent, ez katalizátora lesz boldog, harmónikus életednek.
Tapasztalatom szerint érdemes spiri közösségekkel kapcsolatban nyitottnak lenni, ám fontos, hogy vallási, vagy egyéni érdekektől mentesen, rekonstruálható tényeken alapuló tanításokat szerencsés befogadni. A tudás hiányából táplálkozó tévhitek többet árthatnak spiri fejlődésednek, bár maga a tévhit megtapasztalása is egyfajta tanítás de a hosszabb út.
Bölcs Tanítóm és saját hitem szerint soha semmilyen ELVÁRÁSA NINCS ISTENNEK, bármely teremtménye felé. Amit "elvárásoknak " hiszel, azok valójában lehetséges variációk választásod szerint, a maga egyedi és egyben összetett következményeivel. Gondold át: egész életed DÖNTÉSEK MILLIÁRDJAIBÓL TEVŐDIK ÖSSZE! Szinte minden éber pillanatunkban döntenünk kell valamiről. Erre alapozva alakul sorsunk, a döntések mikénjéből, a GONDOLATMINTÁINKBÓL. Fontos gondolatainknak helyes irányt adni, ez záloga a sikereknek, a célok elérésének. Általában fordított a helyzet, a kusza gondolataink irányítanak bennünket érzelmeket generálva és ez az elme "csapdája". Meditációkkal, szatvikus ételekkel, gondolatokkal tisztíthatjuk meg megunkat, ez vezethet az elme kontrolljához, a gondolatok uralásához.
Próbáltad már elmédet akár egyetlen másodpercre lecsendesíteni, hogy egyetlen gondolatod sem generálódjon? (még az sem, hogy most "nem gondolok semmire", mert ez is egy gondolat)
Soraidból több dolg is kitűnik számomra, ám nem tartom szerencsésnek virtuális kapcsolódásban és nyilvánosan részletezni mindezt.
Walsch, személyesen megélt tapasztalatai alapján adta közre felismeréseit, pl. ledegradálja a meditációt, ám ez az egyedi személyes képalkotása a dolgok rendjéről és relatíve igaza van. Meditáció nélkül is megtapasztalható elme lecsendesítése de mindez nem zárja ki más útak helyességét!
Javaslom hagyjuk meg Neki ezt az Ő relatív igazságát és foglalkozz inkább a sajátod kialakításán.
Nem szerencsés soha senkinek és semminek megfelelni, ne akard. Képtelenség is egyben mindenki "elvárásainak egyidőben megfelelni".
Szeretettel: Medve
Tanika!
Gondoltam leírom a saját példám.
Nagyon sokáig csak éltem bele a világba. Aztán szép lassan elkezdett érdekelni a spiritualitás. (Azóta tudom, hogy lélekcserém volt 27 éves koromban. Új, magasabb tudatosságú lélekaspektusom választotta ezt a Földi, fizikai élet megtapasztalását). Elkezdtem könyveket olvasni (pl Müller Péter, Popper, Rüdiger Dahlke, Szepes Mária stb, stb), mert azt gondoltam, én egyedül is fejlődhetek. Sokáig így is volt, de szép lassan "véletlenül" mindig olyan emberek társaságába kerültem, ahol tanultam, rajtuk keresztül új dolgokat tudtam meg. Most is olvasok, keresek, tapasztalok, fejlődöm. Járok közös meditációra, de otthon is lehet meditálni (energologia.com). Ez is az adakozás egyik formája, pozitív gondolatunk ereje megsokszorozódik.
Mi az első lépés? Én tudattalanul jutottam el egy ideig, de persze legjobb tudatosan keresni.Ha van benned egy vágy, hogy fejlődj, tanulj és nyitott szemmel jársz, akkor a lehetőségek jönni fognak maguktól. Olvasd el pl Esther és Jerry Hicks Kérd és megadatik c. könyvét, ott rengeteg gyakorlati tanács van. Próbálkozz és ha sikereket érsz el, meglátod már nem leszel szkeptikus. Én is rengeteg mindennel kapcsolatban voltam szkeptikus, aztán lassan megismertem a miérteket és hogyanokat, azóta óvatos vagyok a szkeptikussággal. :-) Most ott tartok, hogy OK, lehet, hogy jelenleg nem rendelkezem elég tudással az adott dolog megértéséhez, de kérem Istent, hogy amennyiben nekem ezt kell tudnom és a legfőbb javamra válik, akkor érkezzen meg hozzám a megértés a legtökéletesebb időben és módon. ennyi :-) aztán vagy jön vagy nem.
Semmi sem kötelező, csak amit szeretnél, hisz szabad akaratod van! Istennek nincsenek elvárásai velünk szemben. Ö a tiszta szeretet. Olvastam és nagyon szeretem N. D. Walsch könyvét. Ő is többször kérdezi, hogy tényleg Istennel beszélget? Mire a válasz:nem mindegy? tudsz ennél jobb módját arra, hogy éljük az életünket?
Ez szuper hozzáállás szerintem. Azt a tanítást fogadd el, ami neked épp akar igaz. Ami neked a szeretet. Ha értékálló, akkor megmarad. De simán lehet, hogy egy idő után "továbblépsz". Szerintem a legtöbb tanítás ugyanazt mondja. A legfontosabb dolog a SZERET.
Csodálatos és tökéletes spirituális lények vagyunk, egyetlen dolgunk van, erre emlékezni. :-)))
Hát nem agyalni kéne! Hanem asszerint élni amiről tudjuk hogy helyes.
MEGÉLNI amiről ennyit papoltok.
Szerintem általában mindenki igyekszik aszerint élni,amiről úgy gondolja ,hogy helyes.
Itt pedig meg szoktuk beszélni,vagy segítséget kérünk,ha elakadtunk,vagy éppen segítünk,ha tudunk.
Látom Te nem így látod,de nem hiszem ,hogy ez a mi hibánk lenne:)
" ha az egyéni lelkünk,nem egyesül vele,/ez rossz kifejezés/,akkor az egyéni lelkünknek annyi volt,szépen feloldódik,megvan az ideje,és módja ".kérdés : egyéni lelkünk = tulajdonságösszetételünk ?
amit éppen most megélünk elég tökéletes - e ahhoz , hogy megérdemelje a visszakapcsolódást , és nem jobb e ha szétoszlik a semmibe ? Üdvözlettel : felacsó
Szerintem ezért született az ember,és ezért kapta meg a lehetőséget,hogy ez ne így legyen.
De,ha marad ilyen,és nem használjuk ki a lehetőséget ,amiért születtünk,hogy felemeljük,akkor igen ez a sorsa,egy összetett lélek,szétesik a részeire és megy minden ,,összetevője '' ahova való...
De nem ezért születtünk ,hogy ez legyen a vége:) Bár ez is valami...Áldozat???
És ha mindenki tudná a lehetőségeit,akkor ez nem is így lenne,és persze az ember is egészen más lenne :tudatos:)))
Kedves Katipotter, "az élet íze ciklusokban rejlik", azaz minden ciklusnak a szerepe: az adott életfeladataink megoldására ösztönző tanítás. Szerencsés rendszeresen elemezni, majd
levonni a szükséges konzekvenciákat és érzelmektől mentesen információként letárolni, tudatosítani a tanítást. Ezek segítenek hozzá, hogy életünknek iránya legyen sinen legyen (célok).
Másik fontos kelléke boldogulásunknak, hogy higgyünk önmagunkban, semmilyen körülmények között ne irjuk le önmagunkat, ha nem hiszünk önmagunkban, ellehetetlenítjük ezzel saját életterünket is.
A HIT kézenfogva járjon a SZERETETTEL életedben, fogadd el magad olyannak amilyen valójában vagy, ne hasonlítsd magad másokhoz, kérj tanácsot bátran barátaidtól ha szükséged van rá és élj úgy mintha semmi tétje nem lenne életednek.
Ajánlom figyelmetekbe a hit ről szóló tudományos leiratot, blogomban.
A hit és a szeretet gigantikus erjét csupán elméd korlátozza le.
Pl. Hiába vagy képes egy adott, általad kitűzött cél maradéktalan megvalósítására, ha nem hiszed el, hogy képes vagy megcsinálni!
Egy bölcs idézet szerint" akár azt hisszük, hogy képesek vagyunk valamire, akár azt, hogy nem, mindenképpen igazunk van"
Magyarul mindíg TE DÖNTESZ!
Azzá válsz, amit gondolsz!
Innentől tiéd a pálya, kezedben a sorsod!
Ami fontos még szerintem, az a tettekben való megnyilvánulás. Hogy aktívak legyünk. Egy ma történt eset tudatosította ezt velem még jobban.
Egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy délután találkozunk. Kb egy óra a megbeszélt helyre az út bkv-val, és közben, és már előtte is többször rosszul voltam. Szédültem, minden egyes átszállásnál pont lekéstem az aktuális közlekedési eszközt, hogy még többet várjak, stb. Olyan érzésem volt, mintha blokkolna valami, és azt sugallná. ne menj, mondd le a találkozót, mert rossz lesz. De belül meg szerettem volna, régen beszélgettem már vele, volt is téma, vártam is. Így úgy gondoltam, semmi ilyenre nem hallgatok, ha kimerülten is, de megyek tovább. Találkoztunk, beszélgettünk, és nagyon jót tett. És nem történt semmi olyan, ami miatt vissza kellett volna fordulnom. Ebből azt tanultam, ismét, hogy ha kívülről jönnek is blokkok, rossz sugallatok, érzések, menni kell a cél felé. Nem szabad hagyni, hogy bármi körülmény azt sugallja, hogy arra ne, mikor tudjuk, hogy az mégis jó lesz. Legfeljebb hibázunk, de ha megállunk, nem tesszük, sose tudjuk, mi lett volna az eredmény. És hát a gátló tényezők és érzések ellenére, ez jól sikerült. :) És a blokkolás utána el is múlt, jobban lettem. Megint olyan érzésem volt, mintha lekerült volna rólam valami, mintha elhagytam volna valamit. Nem tudom, ez mi volt, de tudatosította velem ezt még jobban, hogy így kell csinálni nagyobb, hosszabb távú dolgoknál is.
Szóval kell cselekedni, hogy ne kuszáljanak össze zavaró gondolatok. Kell persze gondolkodni, de mikor zavaró káoszossá válik, és esetleg szívja is valami közben az erőm, akkor irány a tettek mezeje a szép célért. Ez a mai napi példa egy apró napi eset, de szerintem mindenre vonatkozik.
Igen, Kedves Katipotter, korábbi, más tárgyú hozzászólásomban is aláhúztam, hogy fontos szerepe van az életünk minőségi változásában a megszerzett spiri-lexikális tudás gyakorlatba való alkalmazásának. Mit ér a tudás ha szikrányit sem élsz meg belőle?! Magam is felhagytam a könyvfalással, tanfolyamokra jelentkezésekkel, mert úgy éreztem, ennél fontosabb a már megszerzett tudás alkalmazása. Egyetlen bölcs tanács sem ér semmit, ha meg nem fogadod.
Gondold át, hogy abból a sok(k) infóból, mely benned kavarog, mennyit élsz meg nap, mint nap???!
Ez igaz, én alapból gyakorlati élettel kötöm a tanításokat. Vagyis csak akkor hiszek el igazán valamit, akkor épül be, ha azt igazolja gyakorlat. Tehát nem csak a tanításból gyakorlat irány, hanem a gyakorlatból tanítás irány is fontos, sőt nekem csak így működik jól. Amikor nem így csináltam, eltévedtem, így is tévedek dolgokban, de kevésbé, vagyis úgy érzem, tényleg önmagam vagyok. Inkább legyenek kételyek, kérdések, amik majd úgyis kiderülnek, csak tényleg tudjam őszintén hinni a dolgokat.
...ha megengedsz egy kéretlenül adott jótanácsot:
amikor belülről sugallatokat, hangokat hallasz, az lehet akár elme vagy lélek "üzenete is".
Biztos ismérve lélek üzenetének, hogy amint felmerül bennünk, tudatosodik, magabiztosan érkezik és nincs mellette, utána semmi KÉT_SÉG! Azaz EGYSÉG VAN!
Viszont ha a belülről jövő "választ" kétségek követik, bizonyos, hogy elménk űz játékot velünk.
Pl. "...igen! Biztosan mennem kell az xy. találkozóra!!!!!!!!!!!!!!!!!! (kis szünet) ...-vagy mégse?
Nekem nagyon bejött.
Köszönöm. :) Engem nem is elbizonytalanított, inkább félelmet keltett ez az érzés. Megijedtem a rosszulléttől, mintha valami blokkolt volna, szívta az erőmet, és olyan érzésem volt, hogy "fordulj vissza". De én eldöntöttem, hogy megyek, hiszen megbeszéltük, és már vártam, így úgy gondoltam, bármi lesz, nem hagyom, hogy a félelem vagy az ijedtség meghatározza, amit teszek. És bejött, mert tényleg jól sült el minden, és utána jobban lettem. Ez egy apró tanulság volt számomra, hogy a FÉLELMET TETTEKKEL LEHET LEGYŐZNI :)
Ez az eset minden bizonnyal elme játéka volt, belső félelmeid nyilvánultak meg érzelmeket öltve, mely újabb félelemmel teli gondolatokat generáltak. (Ördögi kör)
Nem bonyolódok kéretlen a részletezésébe, de ok nélkül semmi sem történik.
Egy hasonlattal élve: "farok csóválja a kutyát" azaz a gondolatok irányítanak, s nem mi a gondolatainkat.
Ez lehetséges, de a lényeg nekem az, ami még inkább tudatosult általa, és ennek most örülök. :)
Igen! Ezekből a felismerésekből táplálkozik fejlődésünk, ez minden evolúció hajtómotorja.
Az esetedtől elvonatkoztatva mondom általánosan, hogy valójában azok a félelmek az igazán veszélyesek, amelyek túlmutatnak a veszély tárgyán!