A megnevezhetetlen szeretet
Azt hiszem megértettem amit a szeretetről meg kell érteni. Fellengzősnek tűnhet, pedig nem annak szánom, biztos hogy van még bőven felismerni való. Mégis úgy érzem, egy nagy szakasz lezárul most a ezen az úton.
Talán felfogtam amit értelemmel fel lehet fogni, vagy ami szükséges ahhoz, hogy el tudjam választani a dolgokat egymástól és a megéléseimben ezután eszerint járhassak el.
Íme:
A szeretet, az egy "másik" valóság az életünkben. Valami, ami megfoghatatlan, leírhatatlan, behatárolhatatlan. Mindenütt jelen van, mégis, ha nem fogjuk fel, nem éljük és nem közvetítjük, a dolgok e nélkülinek tűnnek. Mint egy pajkos mesebeli manó vagy tündér, "tünékeny", szükséges a szándékunk, a figyelmünk, az energiánk, amit ebbe fektetünk, az akaratunk, tudás, tudatosság, és még ki tudja mi, hogy "foghassuk az adást", ami ugyan ott van, de nem csak láthatatlanná, de érzékelhetetlenné is válik számunkra, amint alább adjuk.
Olyan ez, mintha egy másik dimenzió létezne itt bennünk, és körülöttünk, és ennek a dimenziónak a valóságában minden más értelmét veszti. Valójában nincs is. Ezért vezet el minket a külvilág elengedése a meditációhoz. Furcsa, de valami olyasmire jöttem rá, (ismertem fel érzékletesen) amit a tanítók úgy tanítanak: a szeretet dimenziója, bármi különös és számunkra felfoghatatlan (legalábbis ésszel) a valóságos valóság. És minden amiben és ami között élünk ehhez képest illúzió. Azt hiszem ezt a tételt a múltban teljesen félreértettem. És azt hiszem, most már értem.
Szóval, ahogy Jézus tanítja: Semmi nem ér semmit szeretet nélkül.
Valóban, "komolyan " kell vennünk az illúzióvilág dolgait. Semelyik bölcs nem tanítja, hogy "hanyagold" ezeket a földi dolgokat, ellenkezőleg, igazi becsben (azaz becsületben) tart mindent, égit és földit egyaránt.
Ez a tanítás, a szeretetről szóló tanítás inkább valami olyasmit mond most nekem, hogy minden, amit tapasztalhatok jó, (beleértve a rosszat is), mégis az egészben nem is ez a lényeg. Hanem az, amilyen állapotban tapasztalom. Hogy van egy állapot, az abszolút harmónia állapota, ami egyben csak rám vonatkozó állapot, az arany középút minden egyes helyzetben, amiben összekapcsolódik a benti világ és a kinti, ami az átjárhatóság ezek között, vagy éppenséggel az ellentétesnek tűnő nézőpontok között, szavak és gondolatok nélkül is akár.
És hogy amennyiben ebben az állapotban vagyok képes tenni, gondolni, érezni, vagyis létrehozni bármit, akkor ezzel egy nálam nagyobb folyamatban leszek alkotó egység, hozzájárulok valamihez, ami nem rólam szól, de általam is van. (Bekapcsolódok az "Univerzális folyamatokba", a "Flow-ba", vagy "szolgálok az életemmel" -ahogy Jézus mondta...stb.) De az egészben mégis az a legérdekesebb, hogy végső soron, bár hozzáadok így valamit a világhoz, az egészben mégsem az a lényeg, amit hozzáadtam, mert abból is por lesz és hamu, vagy még az sem. Szóval hogy önmagában semmi sem fontos, ami létezik. Csakis a szeretetben való születése, vagy "megéltsége" teheti azzá, vagy még inkább, így sem fontos, mert az egyedüli fontos dolog a szeretet, maga a megélése.
Vannak dolgok, és voltak és lesznek, de önmagukban semmit sem érnek. Még egy teljes emberi élet sem. Önmagában minden dolog annyit ér, amennyi szeretet megélés van mögötte. Mert valójában csak a szeretet létezik. És ez azért van, mert abban a másik világban, amely párhuzamosan létezik emezzel, csak a szeretet van.
Olyan. :)
Dolgok csak itt vannak, és sajnos vagy nem, ez elmúlik. De a "másik" világ rezgése itt is átélhető, ha képesek vagyunk felébreszteni magunkat erre. És attól kezdve tudjuk, hogy semmi sem ér semmit, mégis mindent meg lehet és meg is kell becsülni. (Na ezért paradoxon a szeretet.)
A szeretet sokkal inkább egyfajta kapcsolódás, egyfajta viszonyulás, tudatosság, vagy egyszerűen csak figyelem, mint valamiféle érzés. Valójában a másik dimenziónak a rezgését keressük, amikor a szeretet kutatjuk. Ezért ha érezzük, vagy gondoljuk, esetleg tapasztaljuk, majdnem biztosak lehetünk benne, h nem a szeretetről van szó. :)) Jobb szó az érzékelés, de ez egy aktív érzékelés. Mert csak akkor tudjuk érzékelni, ha mi is "a megfelelő hullámhosszra álltunk".
Mivel a dolgok dolgok, és a szeretet egy másik dimenzió, mint önmagukban a dolgok, a a szeretetben lévő tudatállapot bár benne van a történésekben, mégis kissé kívülálló, szemlélő pozíció. (Szóval egyensúly). Ha távol tarjuk magunkat az átéléstől, tévedünk. Ha azonosulunk, akkor is tévedünk. A kettő között van az igazság, amit ésszel nem célozhatunk be, és a puszta akarat sem elég hozzá.
Először meg kell tanulni élni ahhoz, hogy a szeretet művészetét elkezdhessük tanulni.
Írtam régebben egy vers-féleséget, amiben azt hiszem ez a megérzés indult el.
Nincsen szó és nincsen csend
Nincsen fent és nincsen lent
Nincsen élet, nincs halál
Nincs mit kérj, nincs mit adjál.
Nincs hatalom, nincs bőség
Nincs megérzés, bölcsesség.
Nincsen múlt és nincs jövő
Nincsen út és nincs idő.
Nincsen sötét, nincsen fény
Nincsen hang és nincsen tér
Nincsen Pokol, Mennyország
Nincs béklyó, sem szabadság.
Nincsen szó és nincsen csend
Minden itt van, itt van bent.
Azt hiszem, még hiányzik a második fele, aminek az üzenete valami ilyesmi lesz:
Mind benned van, ami van,
Mit kint látsz csak okozat,
Mely érted van és általad.
A valóság a szeretet,
mely szüli a dolgokat,
de a dolgok nem nyernek
csak a szeretetben értelmet.
Itten tartok. Elég érdekes felismerés, így, majdnem közvetlenül "a megint szerelem" után ... :))
Hozzászólások
31 hozzászólás" Vannak dolgok, és voltak és lesznek, de önmagukban semmit sem érnek. Még egy teljes emberi élet sem. Önmagában minden dolog annyit ér, amennyi szeretet megélés van mögötte " Amikor , vagy mielőtt meghalok és az életfilmem lepereg , biztos vagyok benne , hogy a szeretet lesz az a fény amely átvilágít , és belőlem , mint egy hologramból elém vetíti a történteket . Ahol szerettem , ott a kép éles lesz , és az idő lassú . Meg fogok siratni minden boldog és gonosz percet , amit magamnak másnak okoztam , és megbocsátva nevetem ki magam a restségemért a sok - sok sutaságért . Lesznek évek , amelyek villanásként cikáznak tovább , és percek amelyek felizzanak a múltból . A szeretet , ahol önmagát találja ott felragyog és melegíti a dermedt riadt semmit ami akkor én leszek . és a végén ebben a fényben valami visszanéz rám , aki én vagyok , Üdvözlettel : felacsó
Jaaaj, csak én érzem, hogy mennyire erőltetett már ez a "szeretet"? Őszintén bevallom, minél jobban elő van hozva ez annál jobban bosszant és húz le a dolog. Állandóan a szeretet, szeretet... ez az igazság... stb. Tökre nem érzem ebben az igazságot :) Érzek itt egy újabb téves azonosulást, ami manapság egyre jobban el van terjedve az ezoban. Minden tiszteletem a szereteté, támogatom én is, de egy kalap alá venni mindennel ebben a tekintetben mint igazságot, hát azt nem. Áh, kérem szerintem ez is csak ragaszkodás nem tudatosság... hm :)
Bocsi Aditi, de most valóban ezt látom :S
de a lelki tisztálkodás mosdóvizének továbbra is a szeretetet érzem , (csak tudnám , hogy mi is az ).
Abba viszont egyetértek , hogy túl van ragozva , mindenhez ezt hozzák föl ,mint adu ászt , (természetesen mások ) és a csapból is ez folyik , mint egyes elégetettek üzletté vált bánata . Ennek ellenére jelenlegi világképemet jobb híján erre vezetem vissza , mint alap okra . Üdvözlettel : felacsó
Ez egy akkora csoda, amit felfedeztem, és valahányszor belemedizek ebbe a felismerésbe nem tudok betelni vele. Hogy ott van az a valami. Mindig. És még ha elfelejtjük is létezik. Sőt, ennél jobban nem is létezhetne semmi. Fantasztikus.
De nem vedd magadra, ez az én élményem. :)
Egyébként volt idő, amikor én is hasonlókat éreztem, mint te most ha csak kiejtette bárki a szeretet szót a száján. Most már tudom, hogy azért volt, mert 1. olyan valaki "tanított" szeretni, aki maga képtelen rá. 2. Én még nem fedeztem fel azt, amit itt leírtam (nem csak az agyammal) és ezért mélyen sóvárogtam utána és irigy voltam, de legalábbis fájt, ha úgy véltem olyannal találkozom, aki tudja, vagy tudni véli azt, amit én még nem. 3. Nem a szeretetről beszéltek, mert összekeverték - ahogy én is korábban - az érzésekkel, az elvárásokkal...stb és ez dühített, mert nem tanultam meg bánni azzal a helyzettel, amibe alázattal csendben jó mosolyogni.
Talán érdemes megvizsgálnod, miért is húzódtál le... nem kell h az én igazságom a tied legyen. Miért dühít? Senki nem akarja rád kényszeríteni.
Miért veszed magadra? Megengedheted magadnak, hogy azt gondold és éld szeretet alatt, amit te jónak látsz. Ahogy én is. Hogy beszélj, vagy ne beszélj róla. Olvass vagy ne olvass róla. Ahogy én is. Mi zavar hát? Minek más dolgokat okolni a megélésedért? (jelen esetben a szeretetről szóló írások közhelyes mivoltát..:)
Nem veszem magamra :) Szimplán számomra az az Isten/Igazság amit én ismerek még a szeretetnél is magasabbrendűbb, annál is végtelenebb. Nem "határolja be" magát pusztán a "szeretettel", túl van azon (bár magában foglalja azt is), és Egyként tartalmaz mindent, ami van és létezik.
Ilyen értelemben a szeretet ezt az Igazságot csak behatárolja és korlátozza a saját "szeretet-részére".
Hát igen, ezt szokták félreérteni. Jézus ezt hívja szeretetnek, amiről beszélsz. Amiről pedig azt írod "lekorlátoz", az nem szeretet. Érzelem, vagy valami más. Lényeg, h a poláris világ létezője.
A szeretet a teremtés anyaga, ezért mindenen felül áll, mégis mindent magába foglal.
A szeretet a legfelsőbb rendű energia errefelé, ezért van h bármekkora hatalom is semmivé válik a szeretetben és a szeretettel bármekkora hatalmat elnyerhetsz.
Lehetsz látó, vagy bölcs, tudhatsz repülni, felfordíthatod a bolygót, a legtudatlanabb emberrel összehasonlítva is, aki tud szeretni, semmit sem ér a hatalmad és a tudásod, végeredményben. A halálban, ahogy felacso írta egyértelművé válik ez számodra, de ha igyekszel előbb is megvilágosíthatod az elméd.
Itt a földön nincsen nagyobb erő a szeretetnél. Annál a szeretetnél, amiről írtam. (Nem holmi így szeretlek úgy szeretlek dologról beszéltem, de bár unalmasnak titulálta az elméd, mégsem figyeltél, mert ezek szerint nem értetted meg.)
Belemeditálni meg úgy lehet valamibe hogy átadod magad neki.
A technika csak út. Én már rég nem technikázom. Csak csinálom. Miért akarsz mindet érteni?
van amit nem kell.
Tegnap írtam egy dalt, szövegestül, dallamostul, úgy született hogy "beleestem a létbe" úgy mélyebben (egyszerűen nem tudom ezt máshogy kifejezni) és észrevettem. hagytam hogy történjen. Minden pillanatok alatt jött elő, és néhány óra alatt teljesen kibontottam, szövegestül, dallamostul, akkordostul. és nagyon egyben van.
A gyerekemet hoztam el a doktornénitől éppen előtte, és rohadt egy fárasztó délutánom volt, meg még náthás is voltam.
Ez mind nem számít, amikor átadod magad.
"A szeretet a teremtés anyaga, ezért mindenen felül áll, mégis mindent magába foglal."
Én nem szeretem így hívni, mert az a teremtés anyaga nem a szeretet :) Lehet, Isten, Energia, Létezés, de számomra a szeretet jobb ha megmarad hétköznapi értelmezésben, különben megállás nélkül félreértenének. Miért változtassam meg? :)
"Miért akarsz mindet érteni?"
Mert számomra ez a cél. Egyszer valakinek ide is el kell jutnia. Szeretném megtartani az irányításomat, nem átadni magam. Meg ha valakinek el kell magyarázni, akkor legalább legyen érthető számára is.
"bár unalmasnak titulálta az elméd"
Én tituláltam unalmasnak, az elmém csak kimondta a szavakat :)
Ahogy elnézem teljesen más a formális célunk az önmegvalósításban :)
"Szeretném megtartani az irányitásomat, nem átadni magam."
Én pont forditva jártam az Úton. Megcsömörlöttem attól, hogy mindig mindent kontrolláljak és az akaratomat és az irányitásomat folyamatosan a magam forrásaira támaszkodva használjam. Elegem lett az elméből és a könyvekből, a szavakból és a magyarázatokból. Inni szerettem volna a tejet, nem intellektuális leirásokat és logikus következtetéseket használva leirva látni.Meg azt hallgatni, másoknak, mestereknek, guruknak, milyen a tej.
Ezért egy adandó alkalommal átadtam mindent, igy az akaratomat is Istennek és kértem, a továbbiakban Ő irányitson mindenben. Azóta igy élek. Gyökerestől megváltozott az életem. Természetesen nem vesztettem el a józan eszem, sem a gyakorlatiasságomat, sem semmi mást. Mindent használok, de már mindent Istennek felajánlva. Ezt az önátadást Istennek, az indiaiak : a bhakti útjának nevezik.
(Hawkins: Átengedni akaratunkat Istennek: 850)
A szeretet elcsépelt szó, de nemcsak egy emberi érzelmet jelent, amit szétnyúztak már. Megértem, hogy eleged van belőle. Nem tudom már, hogy mi a szeretet, de azt tapasztalom, hogy van Szeretet és az nem érzelem, inkább maga az egyetlen Realitás vagy ha úgy tetszik, Valóság.De ahogy e szavakat leirom, már nem az, amiről próbálok itt beszélni:-)
Szerintem mindkét út járható. /Ramináé és Ademoné/
Egyik sem különb a másiknál,csak Más:)
Benne voltam mindkettőben csak azért van róla véleményem.
Az egyiknél önátadás van,hogy az embert,átjárhassa az Isten.
A másiknál pedig a belső Isteni Önvalót próbálja aktivizálni az ember.
Tapasztalatom szerint mindkét út sikeres lehet abban az esetben,
ha ,,helyet csinálunk '' magunkban az isteni megnyilvánulásának.
Ebben az esetben teljesen mindegy,hogyan tölt be az isteni minőség,
belső felismerésből,vagy önátadásból.
Tulajdonképpen mindkét esetben átadjuk magunkat a /magasabb/ Isteni Énünknek.
sőt mi több:annyi út van, ahány ember és minden út előbb, utóbb, Oda vezet:-)
Nem a szeretetből van elegem, azt nagyon is nagyra tartom, meg tisztelem is, főleg ha látom egy másik emberben, akkor az illetőt is megbecsülöm. Nekem a problémám a közhelyezéssel van, amikor elméleti alapon próbáljunk mindent a szeretetre fogni. A szeretet vagy van valamennyire, vagy nincs, de attól, hogy beszélünk róla nem lesz jobb hosszútávon.
Az elmélkedés egy intellektuális tevékenység, nem érzelmi. aki érzelmeket visz bele, az könnyen elterelődhet. A világ megértése egy lényeglátás, a dolgok működésének a megértése. Olyan mintha egy térképet csinálnánk a világegyetemről magunkban, amin aztán jól el lehet igazodni. Ha elég jók vagyunk akkor már spontán megy a dolog. Ez leginkább a megnyilvánult világban hasznos. Ha meg már nagyon előrehaladottak vagyunk benne, akkor idővel a térképünk maga "Isten térképe" lesz, és a dolgok értelmet nyernek benne. Ezt nevezhetnénk akár a szellemi megvilágosodásnak is.
Az érzelmek viszont nem térképek, hanem "mezők". Itt már másról van szó.
amivel Isten önmagát szórja szerteszét .
Világunk képe , megismerésének lehetséges útjai belénk van / vannak kódolva , és a felfedezéshez az érzelmek adják a hajtóerőt . Ettől vagyok majom , és ez a vibrálás a megérzés és logikus elemzés között a legfőbb jellemzőm . Ha csak a dolgok lényegének , összefüggéseinek szabatos kivesézését várná el a sors tőlem , akkor szuperszámítógépnek teremtett volna , de legalábbis az első reakció a külvilág ingereire nem a szívből indulna el , hanem az agyból .
Ez egy másik lehetséges vélemény . Üdvözlettel : felacsó
Tehát? Röviden, lényegre törően.
Hogyan meditálsz bele ebbe? Mi a technika? Ez a része érdekelne leginkább :)
valamely múltbeli tapasztalathoz hasonlítom ( tehát nem azt látom , ami ) , másrészt kívülről beléhatolva részeire bontom , hogy megértsem , amivel megölöm , ha él . Szívvel , szeretettel az egészet egyben és belülről látom , viszont rögtön érzelmileg is viszonyulok hozzá . Üdvözlettel : felacsó
U. i . : Nem erre küldtem válasznak , hanem a tömörebbenre .
"...valamely múltbeli tapasztalathoz hasonlítom"
Te így csinálnád? :) Ez így nem jó, nem lehet elég tudásod róla, nagyon szubjektív lenne :) Ez nem lenne logikus.
"...másrészt kívülről beléhatolva részeire bontom , hogy megértsem , amivel megölöm , ha él"
Hát ne úgy mint az elefánt a porcelán boltban. Tessék megőrizni az eredeti formáját és az értelemmel és fantáziával szétbontani.
"...valamely múltbeli tapasztalathoz hasonlítom" hátulütője akkor is a pillanat elvesztése , ha a hasonlítást valaki az Akasha krónika adatállományával végzi .
"...másrészt kívülről beléhatolva részeire bontom "
egy megismerésre éhes majomtól nem lehet elvárni , hogy érzéki finomsággal nyúljon a banánért , és asztali áldást mondjon érte
Anyagi szerveződését szétbontva egy bizonyos határon túl minden élő károsodik , vagy megsemmisül , és a kielemzett részeiből már nem rakható össze , ellentétben egy géppel Más megcsodálni egy virágot , és megint más levágva vízbe tenni és különböző tápoldatokkal táplálni , hogy pl .az igényeit megfigyeljük , amiről pedig környezetének szemrevételével is sokat megtudhatunk ,
állítólag van , aki meg is tudja kérdezni tőle, de olyan tudósról még nem hallottam , aki engedélyt kért volna elemzésre egy növénytől
" nem lehet elég tudásod róla " a szigorúan tapasztalati tudás pedig csak az első tapasztalattól indulhatna , és arra ráépülve , azt bővítve fejlődhetne tovább önmaga hasonlítótáraként
biztos , hogy nem így van , még ha az emberiség tudását nézem is
szerintem ez egy középszakaszra lehet jellemző , az egység elhagyása és a visszakapcsolódás között
A fantázia mennyire racionális , vagyis milyen mértékben épül előzetes tapasztalatokra , akár kollektívra is , és mennyiben fönti sugallat leantennázása, amihez szerintem nem elég a nyitott agy , hanem a gerjesztést a szív adja Üdvözlettel : felacsó
U . i .: most épp így gondolom
Mindenki arra a belógatott szóra harap rá amely a számára problémás életterületre utal . Az ezt kisérő reakciója lehet helyeslő , együttérző , vagy az elfogulatlan elemzés álarca mögé rejtőző , tanácsadó , vagy elítélő , az egészet magasból lekicsinylő , esetleg éretlenül alpári , vagy óvatlanul durva . stb .
Ki mibe kommentel sokat , abból a gyenge pontjai is feltérképezhetők . Üdvözlettel : felacsó
U . i . : Neki is látok ,hogy átnézzem a sajátjaimat . Az önismeretből sosem elég .
És most mit csináljak? :) Ez van...
Feladom, inkább nem próbálkozom tovább :) Kicsit mintha nem ugyanarról beszélnénk :)
Sziasztok!
Az anyagi világ megjelenése elött ez a fogalom,hogy szeretet nem létezett és ma sem létezik a szellemvilágban.
Amit Mi szeretetnek hívunk az az univerzum teremtő ereje.Olyan mint halnak a víz.
Ez az én szeretlek,te szeretsz olyan mint ha a halak egymást fröcskölnék a vízben,vagyis nincs értelme.
"Szeretsd felebarátod ahogy Tenmagad"Itt fizikai szinten az önmagad szeretete ugyanolyan fontos mint a másikat szeretni.Nem összetévesztendő az önimádattal.A szeretet kialakítása egy folyamat,melyet saját magunkban
kezdünk gyakorolni,azaz felfedezni Isteni létünket és elkezdeni szeretni magunkat.
Mikor ez "tulcsordul" rajtunk akkor tudunk másokat is szeretni.A kettő egymásnélkül nem létezhet!!
Mit teszel amikor érzelmekkel fordulsz a másik felé?
Elkezded a körülötted levő energia mező azon részét mozgatni ami a Te szivállapotoddal egyenértékü rezgéssel bír.
Az emberek ott tévednek sokszor el,hogy mindig a saját korlátolt világukból kiindulva akarják értelmezni a szellemi létet.Amíg így tesznek,az Isteni törvények hiányában ez nem is lehet másként,mindig helytelen következtetésre jutnak.
Mikor kapunk egy üzenetet megpróbáljuk a saját képünk szerint magyarázni.Vagyis Nem Isten alkot minket a saját képére,hanem Mi alkotunk Istent a saját képünkre.Jó példa erre a Biblia.Ahány vallás annyi
értelmezés. Addig csűrik-csavarják,elvesznek-hozzátesznek,amíg megnem felel a saját céljaiknak.
Isten azt mondja :"lásd meg az akaratom a szavaim mögött".
Most kezdjük csak 2000 év után halványan kapisgálni mit is akar tőlünk. Pontosabban a legtöbbünk most kezdi észlelni,hogy "valami van".Úgy gondolom,hogy a Mi tudásunkkal ne próbáljuk megmagyarázni a teremtés működését,hanem próbáljuk megérteni a saját fizikai létezésünk szabályait.
Minden amit mondunk a szeretetről a Mi fogalmaink és gondolataink.Nevet adunk neki,minősítjük,új tulajdonsággal és elvárásokkal ruházzuk fel.Isten a Mi általunk megalkotott gondolatképekből merítve próbál a legtöbbet kihozni belölünk.Ezért fontos,hogy legalább egy ember kitaláljon valami újat,mert abból,ha jobbnak találják mint a régit,már lehet egy új mintát csinálni. Ennek a folyamata viszont,hogy a fentieknek előszőr megkell tapasztalni ennek a mintának a működő "képességét" rajtunk keresztül.Az egység tekintetében is az a lényeg,hogy számunkra mit jelent és
szerintünk mi kell a megvalósításához.A kritériumokat is a rajtunkkeresztül szerzett tapasztalotok útján állították elénk,hisz az Ő világukban ezek egy folyamat részeit képezik,amik "maguktól" működnek.
Az evolúciós fejlődésnek pont ez a lényege,hogy az általunk létrehozott és állandóan megújuló gondolatokból miként lehet egy jobb mintát létrehozni.
Miért kell nekünk megtenni az első lépést?????????? Mert a megoldásnál mindig ez a kiindulópont!!!!
Felakarjuk ruházni a szeretet különböző tulajdonsággal,kifejezni akaratunkat(szeretni akarok,küldeni akarom),
pedig bőségesen elég,hogy nevet adtunk neki.Pedig ez egy energia,mely folyamatos áramlásban van,nekünk "csak"
annyi lenne a dolgunk,hogy részt veszünk benne.Itt jön elő az ember...Már uralni,irányítani,felhasználni akarja.
Ne akarj semmit,olvadj bele és hagyd a maga útján tovább haladni.Minden amit csinálni akarsz csak "megtöri" az útját,
csak akadályt képezel vele.Fogadjuk el,hogy "inteligensebb" mint mi,hagyjuk had dolgozzon rajtunk....
Zoeya
Elképzeltem magamban a lomha nagy halakat , amint élvezettel nedvesítik egymást , de dülledt szemükkel bután néznek közben a világra , mert az agyuk azt folyton azt kattogja : ennek semmi értelme sincs . Üdvözlettel : felacsó
Sőt nemhogy elég, már az is sok, hogy nevet adtunk neki. Nekem már valahogy, ha csak kimondom a szót is, elveszik a varázsa.
Én is eljutottam ehhez a felismeréshez, amihez Aditi, és azóta szinte nem is használtam magát a szót, mert rádöbbentem, hogy azzal, hogy kimondom, máris elzártam magam a megélésétől. Páromnak is alig mondom már, hogy szeretem, mert rájöttem egy mosollyal, egy kacsintással, egy érintéssel sokkal természetesebben, és teljesebben kifejezhető, érzékeltethető, mint azzal, hogy "szeretlek".
Az jutott még eszembe, hogy milyen találó szót alkottunk rá egyébként. Mármint arra a formájára, amit Ádám is jól érez, hogy kicsit már közhely. Szóval az anyagi világban amit az ember szeretetnek hív, valójában csak egy SZER, ami ETET. Hízlal, táplál, növeli az egót, ráadásul még függővé is tesz, mint minden más szer. Egy taktika arra, hogy függővé tegyük szeretetünk tárgyát a szeretetünktől, ami így közel sem szeretet, csak egy eszköz arra, hogy fontosabbnak érezzük magunkat. Pár ezer év alatt szép fokozatosan egy eszközzé alacsonyítottuk azt, ami sosem lehetne eszköz.
A szeretet, mint már leírtam egyszer, egy konstans energia, mely körülöttünk vibrál mindenütt. A virágok illatában, a farkasok vonyításában, a méhecskékben, miközben virágról virágra szállnak, a tavaszi szellőben, ahogy az arcunkat végigsimítja, a tomboló viharban, mely bőrig áztat minket olykor, MINDENBEN!
Az egész világon mindenben ott van az ellenállás nélküli, áramló szeretet, csak az ember csinált belőle eszközt, és közhelyt. Hátsó szándékokat, önző érdekeket rejtenek az álszeretetük mögé, de úgy tudják hangoztatni, hogy az hihetetlen, közben alig akadnak páran, akik már tudatosan is megélték volna, és nem csak használni próbálták.
Ettől függetlenül szerintem Aditi tapasztalata teljesen valós volt, és nem méltó rá, hogy írását közhelynek tekintsük, de Téged is értelek Ádám :)
A gondom a közhelyezéssel, hogy nem megoldásokat kínál. A szeretet nem egy megoldás, hanem egy létállapot, létminőség, hozzáállás, és éppen ezért nem lehet csak úgy előhúzni a tarsolyunkból. Ha épp nincs jelen bennünk, akkor nem lehet egykönnyen előhozni. Egy helyzetben épkézláb megoldások kellenek, nem rózsaszín szavak. Itt most nagyon jól elbeszélgetünk, de a mindennapi életben korán sem ilyen egyszerű. És ilyenkor nagyon fel tudja, húzni magát az ember, hogy értelmes megoldások helyett ön- és szeretet-tömjénezés megy (nem rád és a blogodra gondolok most Aditi).
Rájöttem, hogy a legtöbb ilyen dolog nem segít a hétköznapi emberen, főleg ha nagyon épp nincs a legjobb kedvében. Én ezért preferálom a megértés és a logikát, mert az viszont maradandó, ha az ember képes a jelenben felismerni és rugalmasan alkalmazni az összefüggéseket.
A " Szeretlek " - re sokszor az őszinte válasz : Én sem . ( Tükrözés a trükközés ellen . ) Üdvözlettel : felacsó
Ha nem akarjuk elvulgarizálni ezt a szeretet dolgot,akkor be kéne ismernünk,hogy az valóban elmondhatatlan ,kimondhatatlan,megnevezhetetlen.
Úgy tűnik Aditi megélte egy pillanatra a lényegét.
Nem én szeretek valakit valamit,mert a szeretet nem egy cselekvés,a szeretet ha megnyilvánul az én önmagam vagyok.
Nem szeretek,hanem én vagyok a szeretet.
És csak így lehet megtapasztalni valójában ,hogy mi is a szeretet,ha azt tapasztalom meg,amikor én vagyok a szeretet.
Akkor tudom,hogy mi a szeretet,/mert átélem önmagamként/,semmikor máskor,mert ha én valakit vagy valamit szeretek,az már nem a szeretet ,hanem egy elkülönülés tőlem,a szeretettől.
Sehogyan másként nem érezhetem a szeretetet,csak úgy ,ha az én magam vagyok.
Nincs semmiféle szeretet áramlás a világban körülöttünk,meg belőlünk kiáramló,meg egyebek....
Ezeket csak magyarázatként találtuk ki,hogy valahogy el tudjuk mondani az elmondhatatlant.
Akinek már valaha is megnyílt a ,,szíve'' /nem csak képzelte,bocs:)/ ,az tudja miről beszélek.
Valaki mondta itt ,hogy a szeretet egy állapot.
Igen úgy valahogy,amikor megnyílik az igazi lényem,,a szívemben'',az az állapot a szeretet,ami nem más mint én magam.És ha elfogadjuk,hogy ez az én önmagam,az maga Isten,akkor ez Istenről is elmondható,hogy Ő maga a szeretet. És én magam vagyok a szeretet.
Szerintem másként nincs értelme beszélni a szeretetről,mert akkor mindenről beszélünk,csak éppen szeretetről nem.
Attól még áramlik körülöttünk konstansba szerintem. Az állapot pedig amikor eggyé válsz vele, vagyis igen, Te magad leszel a szeretet. Ezt próbáltam én is leírni, hogy nem eszköz, hanem vagy Te vagy az, vagy különben fölöslegesen is mondjuk ki, mert eszközként, cselekedetként nem létezik. :)
Igen ,igen ahogy mondod,de változatlanul azt mondom,hogy nem áramlik sem körülöttünk,sem sehol,mert nem energia,ahogy nem cselekedet sem.Isten,vagy én magam,az igazi lényem ,önvalóm.
Ezek az áramlások:D Az a Golf:)
Hogy érted te ezt az áramlást? Szerintem a szeretet az csak van.Nem csinál semmit,se nem áramlik
meg mást sem...ezt mind csak ráaggatjuk,pedig csak van/ha van/.Olyan,mint ez az Isten dolog.Azt is felruházzuk mindennel,ilyen olyan ,ezt tesz ,azt tesz,aztán azt sem tudjuk igazából miről beszélünk.Mert csak azt mondhatnánk,hogy se nem ez,meg se nem az. Hiszen amíg nem tudjuk átélni,fogalmunk sincs róla, ha meg képesek vagyunk átélni,akkor meg nincsenek szavak rá.
Tehát sehogy sem tudunk róla semmit sem mondani,ami igaz lehetne.
Nem akarom beléd fojtani,tényleg kíváncsi vagyok rá ,hogy gondolod ezt az áramlást.
Muszáj, hogy energia legyen, mert minden energia :) Akkor inkább úgy mondom: vibrál.
Sőt szerintem, amikor még anno legelőször mondtam ezt, akkor is így fogalmaztam, de pont a szavakon vagyunk kiakadva, amikor pont erről beszélünk, hogy ezeket mi aggatjuk rá :D
A Golf viszont áramLAT, nem áramLÁS :)
De a szeretet akkor is valamiféle mozgásban kell hogy legyen, mert minden energia, és minden folyton változik. Ami konstans benne, az a vansága. Mindig van, de hogy milyen formában az pillanatról pillanatra változik. Ha nem változna, nem illene rá az, hogy "csak van", mert ott ragadna az előző pillanatban. Akkor "csak volt". Minden pillanatban meg kell "halnia" és "születnie" újból, hogy a vansága folyamatos maradjon. Végül is a szeretet az élet alkotóeleme, és az élet is ugyanígy működik. Hol megjelenik egy új, hol eltűnik egy, folyton változik, mégis mindig van. Ha épp a Földön nincs, akkor van más bolygón. És nekünk is pontosan is így kéne élnünk, hogy észrevegyük magunk örök vanságát. Pillanatról pillanatra változni, és hagyni magunkat változni az élettel együtt. Szerintem legalább is. Na ezt hívtam én áramlásnak, vibrálásnak.:)
Hát én csak leírtam, amit megéltem, felismertem. Nagy hatással volt rám, tele voltam energiával egész hétvégén. Továbbra is érzem, h mérföldkő nálam. De csak ennyi, semmi több. Nem akartam pontos definíciót írni, még csak megközelíteni sem a szeretet fogalmát, mert nem lehet. Nem akartam senkit sem felhomályosítani az írásommal.A dolog rólam szól.
Örülök, h kapcsolódtatok, ki így ki úgy. Mindenkinek önmagáról szól, ahogy kapcsolódott.
Ademon-nak csak még annyit, hogy a jógának vagy öt tradicionális útja létezik. Ezek közül egy az önátadásé, másképp az alázat útja, és egy az intellektusé. A maradék háromból még emlékszem a test útjára (ez elég egyértelmű - ezért a sok csavarintós jóga gyakorlat, ha valaki ezt az utat választja, ) a maradék kettő most nem jut eszembe. Ezek közül többe is belekóstoltam, az intellektusé elég jól ment hála a balos agyféltekémnek, én is megtanultam jól csűrni a gondolatokat. :) A zene gyakorlása és a művészetben való adottságaim miatt pedig nem is tudtam róla de vagy húsz évig gyakoroltam az odaadás útját ezen a területen.
Azóta rájöttem, hogy az életünk minden területén művésszé kell válnunk, odaadóvá és önmagunkat beengedővé, ha valóban az isteni tudatosságban akarunk részt venni, életünket annak szentelni, amiért születtünk és amit sokáig csak a belső énünk tárol - amíg el nem jön az ideje hogy felszínre kerüljön. A szeretet valahol itt kerül a képbe. A szeretetet mindig akkor vagyunk képesek megélni, amikor képesek vagyunk elfeledkezni magunkról (ego feladása), mert teljes, osztatlan és odaadó figyelmünket és ezzel magunkat szenteljük valakinek, vagy valaminek.
Ha az ember az egész életével, annak minden területén képes ezt megvalósítani, akkor ezekkel mind részt vesz az "isteni tervben" és akár totális isten-tudatra tehet szert, vagyis aszcendálhat, meg ilyenek. De szeretet nélkül, nem akarlak elkámpicsorítani, de lehetsz bármilyen tudatos, okos és értheted az összefüggéseket, úgy, ahogy senki más, lehetsz Einsteini elme, spirituális tanító, kanálhajlítgató , a világ legzseniálisabb "értője", a dolog nem fog működni.
A szeretet emel minket fel Istenhez, mert Isten maga a szeretet. Ezt még a Biblia is így írja. Ez még önmagunk szeretetével kapcsolatosan is így van. Ha képesek vagyunk szeretni magunkat egy helyzetben, az "felemel" minket önmagunkhoz, kiemel az egoból és mások hatalma alól. Persze ezek a szavak könnyen lehet h már semmit nem jelentenek neked, közhelyek. nekem új jelentést nyertek, igazából csak erről szól az írásom.
Amíg gondolkodunk azon, hogyan működik a világ, addig nem történik semmi igazán érdemleges. De attól még fontos megérteni, amit meg kell érteni. Ezzel egyetértek. :)
Mégis, ami minden jóga útjának végén vár, az az elengedés. Az érzelmek és azonosulások elengedése az odaadás útján: épp ezért kell addig gyakorolnunk, amíg vannak. A gondolatok elengedése az intellektus útján. Egyszer csak kifogy a festék, elhal a szó. És amíg nem, addig járnunk kell az utat. Mert semmire nem lehet valóban rájönni, igazi tudást, tudatosságot gyűjteni pusztán ésszel, és megértéssel. A jóga útjai összeérnek az utak végén, az isteni tudatban. Pont, mint a hegy tetején az ösvények. :)
Érdekes kérdés ez a közhely dolog, amit felvetsz, és biztos nem véletlen, hogy nemrégiben felvetődött bennem, hogy átértékelődni látszik a giccs fogalma nálam. Mint intellektuális művésznél, a giccs tabu volt. A magas művészet alantas és hiányos kópiája. Most máshogy látom a dolgot. A közhely azért közhely, mert sokan keresik az értelmét. Valójában azt, ami mögötte rejlik, ami csak egyénileg megélhető. A giccs is tartalmaz valamit, ami annyira érdekes és visszatérően az az emberi éltben, ami miatt végül giccsé válik.
Érdekesnek tartom, hogy a szeretet ennyiféle dolgot jelent az embernek és hogy ezeket így keveri. De szerintem ez a fő oka annak, hogy megcsömörlünk a szótól, és nem más. Ez pedig megszűnik, amint önmagunkban szét tudtuk választani.
Egyébként én azt tanultam, hogy a "szer" törvényt jelent, a legfőbb törvényt, az élet, az isten törvényét, és ezt "eteti" az ember amikor a szeretetet éli. A "szer- elem" elnevezés pedig például hordozza azt a jelentést, hogy a szerelem csak része ennek a törvénynek. vagyis a poláris világ jelensége.
Még egy érdekes adalék, hogy mennyire nem feltétlenül szükséges a megértés és az intellektus a megvilágosodáshoz: nemrég olvastam vhol egy szerzetesről, aki addig súrolta tökéletes odaadással a hely köveit minden áldott nap, ahol élt (valami kolostorféle), mígnem megvilágosodott.
A megvilágosodás a gondolatok elengedése. Az elme kontrolljának tudatos elengedése. Ezt el lehet érni azzal, hogy addig gondolkodsz, meg meg akarsz érteni, amíg rájössz, hogy tök felesleges (ezt járjuk mi), vagy azzal, hogy olyasmit csinálsz amiben fegyelmezed a gondolataidat. (Odaadás útja.)
De gondolkodni és megérteni egyáltalán nem szükséges. csak annak, aki úgy érzi. :))
Namaszte