Csakis úgy tudjuk feltárni, ha nagyon őszinték vagyunk önmagunkhoz is. Ha nem elméleteket próbálunk magunkra erőltetni, ha nem abból indulunk ki, nem pl könyvekből tanult dolgokból. Pórbál benne hinni aza ember, de érdemes megvizsgálni, hogy ez a hit őszinte-e? Tapasztalatok alátámasztják? Tényleg úgy érzi? Nyilván a könyvek vagy elmondások segítenek, sok olyan van benne, ami ráébreszt dolgokra. De lehet-e mondani bármire, hogy minden egyes szava úgyis van, ugyanúgy működik minden? Lehetséges, de ha nem tapasztaljuk, szerintem soha nem épül be igazán. Ha belső érzéseink, gondolataink szerint élünk, akkor kevesebb a tévedés, másrészt felszabadulunk. Így tapasztaltam. :) Lehet, ez sokszor nehéz, ha az ember elkezd félni ettől-attól. Ha őszintén kimondja: ezt nem tudom elhinni 100 %, de a remény ott van, és valahogy a hit is ezáltal. Max bevallja, hogy nem 100 %, de majd kiderül. De a remény mindig ott van, hogy mindig érdemes, mert nem tudhatjuk, mikor lesz erre vagy arra megoldás... Amit igazán átélünk. Ha szembenézünk a valósággal, legyen az bármi, akkor az nagyon igazi lesz. A fájdalom is, de a boldogság is. Az igazit itt úgy értem, hogy nem mesterségesen átvett valami, hanem olyan belőlünk jövő. :)
(Amúgy Istenben hiszek, érzem is a mindent körülvevő szeretetet, és úgy tapasztalom, ennek nagyon nagy ereje van.)