Spirituális utak a boldogsághoz
Spirituális utak a boldogsághoz
1. Intuíció
2. Belső vezetőnk
3. Ima
4. Áldás
5. Hála
6. Invokáció
1. „Az intuíció: sugallat, megérzés. Általában váratlanul jön, de mindig a kellő pillanatban. Lehet egy probléma megoldása, a válasz megtalálása egy nehéz kérdésre.
Minden emberben adott. Mint minden más képességet, az intuíciót is fejleszteni, ápolni kell. "(K: Tepperwein)
2. Belső vezetőnek hívjuk önmagunk „magasabb én”-jét. Nevezik „felettes én”-nek, belső bölcsességnek is. Intuitív tudással rendelkezik és összekapcsol minket az univerzum intelligenciájával is. Igazán akkor érthetjük meg, ha meditációban megjelenítjük, azaz elképzeljük magunkban, akár tanácsadó, lelki vezető, bölcs barát, vagy mester formájában.
Belső vezetőnk tanácsokat ad nekünk és mutatja az utat, ha figyelünk rá. (S. GAWAIN)
3. Az ima a magasabb szellemi erők megszólítása. Az ima, mint tevékenység, feltételezi, hogy hiszünk egy magunknál nagyobb, felső erőben, aki szeret, véd és támogat minket. Sokféleképpen nevezhetjük: Univerzum, Fény, Végtelen Bölcsesség, stb. A legtöbb ember Istennek nevezi, és mindenki a maga módján képzeli el. Az Isten-hit számomra azt jelenti, hogy tudjuk, létezik egy nálunk magasabb erő, aki mindentudó és mindenható, tiszta szeretet, Fény, bölcsesség. Én ateistaként nevelkedtem, hittem is meg nem is Istenben. Aztán sokat olvastam róla filozófiai és ezoterikus könyveket. Tisztán gondolkodás útján nem lehet teljesen megismerni Istent. Viszont meg lehet tapasztalni azt, hogy ez a Legmagasabb Szellemi Erő, Teremtő Elv valóban létezik.
S. Gawain így írja le: „az az energia, amelyből az univerzum teremtődött és az élet energiája, amely testünkön keresztül áramlik. Magasabbrendű értelem, alkotóerő, amely forrása is, alkotórésze is minden létező dolognak.”
Nem idevág, de becsempészem:„ Az erős érzelmektől kísért mentális képek voltaképpen tervrajzok, amelyek nyomán a megfelelő fizikai tárgy, körülmény vagy esemény megjelenik.” (Jane Roberts, Seth)
Hogyan imádkozzunk?
Mindig kérem az útmutatást és a szerető támogatást a Teremtőtől éa a magasabbrendű szellemi erőktől, és előre hálás vagyok, felkészülök a legjobb dolgok fogadására.
Hozzászólások
8 hozzászólásKedves Szeti!
Sorrra nyitod egyik blogot a másik után, ami számomra azt jelenti, hogy nagyon nagy Benned a keresés vágya.
Kéretlenül is szeretnék segíteni, leírni azt, ahogy én látom kívülről a dolgokat (s őszintén remélem, hogy érdekel:)
Ezek a témák mind nagyon jók, s bennünket is inspirálnak, köszönjük.
De Te vajon azt kapod-e tőlük, amit vársz, amit keresel?
Bennem felmerül az, hogy igazából befelé kellene elindulnod keresni. Önmagadba kellene jobban elmélyülni, mert a feltett és még fel sem tett kérdéseidre a legcsodásabb válasz - amit szomjuhozol - Benned van.
Keresd meg ezeket a válaszokat sok szeretettel, sok türelemmel. Hidd el a Belső Vezetőd szeretettel vár Rád, hogy megadja számodra a legnagyobb örömöt és boldogságot, még azt is, amit elképzelni/leírni sem tudsz.
S miközben befelé haladsz és belül keresel természetesen továbbra is szeretettel várjuk írásaidat:)
"Nem mindig azt kapjuk az élettől, amit kérünk, hanem azt amire szükségünk van" (a Kabbala egyik tanítása)
Nem, én már közöltem-anyagot gyűjtök egy tanulmányhoz. Az alkotás vágya ég bennem, hogy megírjam, mi a boldogság, és hogy hogyan lehet elérni ezt az állapotot. Végül is az életemben volt egy nagy tragédia, másfél éves volt a kislányom, amikor az apját elvesztettük (rákban halt meg). Átéltem és feldolgoztam a gyászt. Én nem akarok mindig és minden körülmények között boldog, sikeres és nyertes lenni, ha ezeket lehet kiolvasni a szövegeimből, akkor módosítanom kell rajtuk. Csak azt a kérdéskört futom újra meg újra körbefutni, hogy a tudatosodás és a boldogságkeresés milyen szinteken és minőségekben fonódik össze.
"Az alkotás vágya ég bennem, hogy megírjam, mi a boldogság, és hogy hogyan lehet elérni ezt az állapotot."
És mi történne akkor, ha kiderülne, hogy nem lehet leírni, hogy mi a boldogság, és azt se hogy hogyan lehet elérni? :)
Megmaradna az alkotás vágya? :)
Mi van, ha csak magát a szót tudjuk leírni? BOLDOGSÁG :) Nem elég? :)
Mi van, ha csak elérni tudjuk a boldogságot, és leírni az elérés módját nem? :)
"Csak azt a kérdéskört futom újra meg újra körbefutni, hogy a tudatosodás és a boldogságkeresés milyen szinteken és minőségekben fonódik össze."
És ha a boldogságnak, és a tudatosságnak sohasem kell összefonódnia, mert mindig is egyek voltak? :)
És ha nem fárasztjuk magunkat a kérdéskörök futásával, hanem középről nézzük, ahogy a kérdéskörök mennek maguktól körbe körbe körülöttünk? :) Mennyi energiánk maradna a vágy nélküli alkotásra? :)
Számomra az írás hobbi, kikapcsolódás, kreatív önkifejezés, tehát inkább energiát adó tevékenység, mint energia elvonó. Más imád főzőcskézni, sziklát mászni, bélyeget gyűjt, fúr-farag, én hobbiból írogatok. A boldogság érzés és idea, tehát szavakkal pontosan leírni nem lehet, de körbeírni igen. Így jó témának véltem, és a kidolgozása is egész hosszadalmas, számomra ez szórakoztató elfoglaltság, és hogy jönnek visszajelzések, az sokat segít csiszolni a stílusomon. Lehet, hogy egy kis exhibicionizmus is bújkál bennem, de egészséges mértékkel.
Ez az anyaggyűjtés már menet közben kiesett nálam:), csak a keresésre fordított szorgalmad volt ami a kérdésfeltevésre indított.
De így már minden érthető számomra is, köszi!
Valahol azt hallottam/olvastam, hogy van egy alap állapotunk, amiben rendszeresen időzünk, s ettől csak kicsit tudunk eltávolodni akár lefelé, akár felfelé.
Tehát, ha egy jó lelkiállapotból ér bennünket egy sokkszerű hatás, akkor is hamarosan vissza fogunk térni a szokásos állapotunkhoz közel azonos állapotba (gondolom feltéve, hogy közben mentálisan nem rongáltuk le magunkat egy másik szintre).
A saját életemben viszont azt tapasztaltam, hogy a saját szokásos állapotomból önként leengedve egy rosszabb - számomra boldogtalanabb, elégedetlenebb - szinten is tudtam létezni hosszú hónapokon keresztül. S csak utána erősödött fel bennem a vágy, hogy újra "visszaszerezzem" azt, ami korábban már az "enyém" volt. Mármint, hogy visszaküzdjem magamat az előzőekben már meghódított jobb tudatszintre/lelkiállapotba.
A különbségek nagyon finoman, árnyaltan és legbelül jelentkeznek, akár képzelgésnek is gondolhatnám, de a lelkem mélyén valami azt súgja, hogy nem az. Egyenlőre ennyiben hagyom, mert idővel úgyis kiderül a valóságtartalma.
Valami olyan érzés, hogy belülről sugárzik az ember, és körülötte a világban is minden fényesebb.:-)
már , hogy miért most vagy a legboldogabb ? Üdvözlettel : felacsó
Mert együtt csinálom azt, amit szeretek: spirituális témákkal foglalkozni, írni, kreatívan alkotni, hasonló gondolkodású emberekkel beszélgetni, mert délelőtt egy régi ismerősöm meghatódott és átölelt, eddig csak anyuka társak voltunk, ma barátok lettünk, és láss csodát: még egy férfi, egy potenciális társ is pozitív érdeklődést mutat irányomban. Valahogy, ahogy belülről megnyíltam a világ felé, úgy kezdi az élet a szép arcát mutatni nekem.