Mi a boldogság? Mi kell a boldogsághoz?
Mi a boldogság? Mi kell a boldogsághoz? Hozzászólásokat és véleményeket várok. A boldogság az ugyebár egy lelkiállapot, mindenki hasonlóan érzi, de mindenki számára mást jelent.Összefügg olyan dolgokkal, mint testi-lelki egészség, pozitív célok, szeretetteli kapcsolatok, sikerként megélt események, önmegvalósítás, optimizmus.....Vagy mégsem?
- szeti87 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
32 hozzászólásSzerintem a szeretet megélése , a szeretettel való elteltség . De mi is az a szeretet ?
Üdvözlettel : felacsó
Őőő, melyik boldogságra gondol kérem? :)
Arra a boldogságra, amikor az embert elárasztják a jó érzések, agyában csak úgy árad a szerotonin, meg a dopamin. Én csak úgy gondolom, az önmegvalósítás oldalon adhatnánk néhány praktikus ötletet arra nézve, hagyan lehetünk boldogabbak. Írhatnánk a pozitív gondolkodás és a boldogság kapcsolatáról, hogy az ember akkor boldog, ha lehetőségeit igyekszik igazítani a vágyaihoz, és nem fordítva, arról, hogy a meditáció boldogsághormont szabadít fel az agyban, stb, stb.... Magamra vállalom a feladatot, nyitok egy Légy boldog! fórumot. Vagy már van? Tudatosnak lenni dicsőség, boldognak lenni öröm- ezt most találtam ki. :-)
Azért vigyázva, most majdnem úgy beszélsz mint egy drogos :S (boldogság, boldogság, anélkül nem tudok élni...)
Valamit kitaláltál a hátsó gondolataimból. Azért nyitottam a sokan úgy élik meg a tudatosodást, hogy feltétlenül tudósnak, bölcsnek, erősnek és "szelleminek" kell lennünk, és közben elfeledkeznek arról, hogy a lélek tápláléka az öröm, hála, szeretet, stb. Én most kiragadtam a boldogságot,mint érzelmet. Ezzel is elég nagy fába vágtam a fejszémet. Tudom, hogy a teljes életbe bele kell, hogy férjen a gyász, a bánat, megbékélés....stb is. Majd többet írok, ha ráérek. :_)
"Azért nyitottam a sokan úgy élik meg a tudatosodást, hogy feltétlenül tudósnak, bölcsnek, erősnek és "szelleminek" kell lennünk, és közben elfeledkeznek arról, hogy a lélek tápláléka az öröm, hála, szeretet, stb."
Hát ha valaki értékeli ezeket a dolgokat, és látja a hasznosságukat akkor boldoggá kell tenniük őt, örülnie kell nekik. Az érzelmek összefüggnek a tudattartalommal és a mentalitással, és a külvilág hatásaival is.
A boldogságnak s megvannak a feltételei, mint minden más állapotnak. Mégsem vagy csak úgy boldog, mert akkor az egész világ boldogság mámorban úszna a kezdetektől fogva.
Lelkünk, forma nélküli a forma világábanban, az Atma örök, örülni, bánkódni, megbetegedni képtelen, azt csak elménken át testünkel érzelmek formájában tapasztalhatjuk, mint a lélek" üzenete". Így gondolom.
Igazán boldog akkor leszel, ha tudatosan fejleszted magadban, hogy külső behatástól érzelmeid hullámzása minimális legyen. Öröm-bánat között liftezel, inogni fog belső harmóniád alapjai. Ha másként cselekszel, relatív boldogságot nyerhetsz csupán.
Ez mind nagyon szép, de akkor most mit tegyek? :)
a boldogság egy tartós alaprezgés , az öröm - bánat , harag - megbékélés , a születés körüli örvendezés - gyász zeneileg szólva ennek az alhangjai . Üdvözlettel : felacsó
Nem vagy kicsit előítéletes Ádám? :)
Miért is? :)
öntudatlan , viszonyítás nélküli , és azért nem is élvezhető .
A végesség tudata felerősíti ízét , mint egy csepp só a cukorét ( vagy fordítva ?) .
A folytonosan szerotoninnal elárasztott agy sejtjeinek ingerküszöbe megemelkedik , hozzászokik , és a még magasabb erősségű boldogság hiányától kezd el szenvedni .
A szauna is élvezetesebb , ha közben néha megmártózunk jéghideg vízben .
Ha tudatosan vállaljuk örömeinkért egy kis keserűséggel ( pl .elválás stb. ) való fizetést , akkor nemcsak az egyensúly helyreállítását vállaljuk tudatosan is fel , de jobban is élvezzük örömeinket is .
Ezzel szemben áll az az elképzelés , amely abból indul ki , hogy a jó nem viszonyított , hanem önmagában létező , aminek a hiánya , vagy egy magasabb adagjához viszonyított kevesebbje a rossz . Tehát amit észlelünk , az mind több vagy kevesebb jó . Csak a nulla mennyiségű , vagy a többihez viszonyítottan kevesebb jót nevezzük a többjéhez képest rossznak .
Harmadrészt pedig a tudat minél magasabb szinten " tanyázik " , vagyis minél inkább a kettősséghez kötött anyag szintje feletti létmegélést él át , annál inkább a boldogság az alapállapota . Ebből következően Isten maga tömény boldogság , ami visszakanyarodva az elejére talán nem is élvezhető . Kivéve , ha az ellenkezőjét tapasztaltuk meg . Üdvözlettel : felacsó
Nekem egyféle szelíd koncentrált figyelem (tudati hozzáállás) szokott boldogságot okozni. Mégpedig az, amikor a jelenben éppen azt csinálom, amit csinálok, éppen ott vagyok, ahol vagyok.
Egészen konkrétan, ha mosogatok, akkor érzem a víz lágy, símogató folyását a kezemen és csodálom a szép, tisztára mosott tányér vagy evőeszköz csillogását és gondolatban is csak ide figyelek.
Amikor kertészkedem, akkor csak az ásómra és a talajra figyelek, amint a giliszták előbújnak és közben érzem a föld illatát, s a gondolataimat is csak ez tölti be. Amikor egy nyíló virágot figyelek, akkor csak a szépsége és illata tölt el érzésben és gondolatban, vagy ha kávét iszom, akkor a kávé illata és aromája tölti meg az érzékeimet és a gondolataimat.
Ilyenkor semmi más nem történik, csak éppen az adott dolog által kiváltott érzeteket és gondolatokat tartom a tudatomban. Számomra ezek okoznak időlegesen csendes boldog pillanatokat.
Egy még csendesebb és sokkal finomabb, szelídebb, derűs boldogságérzés jelenik meg egy eléggé előrehaladott meditációs szintnél is (legalább is én ezt is egyfajta boldogságként élem meg, de lehetséges, hogy ezt a szakirodalom inkább az örömök közzé sorolja:)
A hosszú boldogságnál nem tudom, hogy mi az igazság és mi az amit az elmém vetít bele a dolgokba, ezért ott csak a közösen átélt örömöt és a cselekvés örömét tartom önmagam számára elérhető boldogságnak.
Közösen átélt öröm, amikor családtagokkal, barátokkal meghitten együtt eszünk, iszunk, beszélgetünk, közös sport- vagy szabadidős tevékenységet végzünk, s közben felszabadultan, lazán élvezzük egymás társaságát. (Italnál az alkohol nélküli, befolyásolásmentes könnyedség híve vagyok:)
Számomra a cselekvés öröme is egyfajta boldogságot tud eredményezni, mint mikor egy jó kis hólapátolásban egybeolvadok a szép fehér hóval, lágyan beleolvadok a természetbe és jólesően elfáradva, kimelegedve, megelégedve örömmel szemlélem a táj és az ember egységét, a munkám eredményét. Vagy hasonló még, amikor kellemes szép időben kerékpárra ülök és élvezem a táj szépségeit, a napfény, a szellő lágy símogatását, az izmaim kellemes fáradtságát.
Véleményem szerint a boldogsághoz csak mi és a lelki nyugalmunk kell, no meg a fegyelmünk, hogy bármi is zajlik kívül, a belső érzéseinkkel/megéléseinkkel akkor is összeszedettek (boldogok) leszünk (bármeddig is tartson ez az áldásos állapot).
Ez az én esetemben legalábbis nagyon így van, mert ha a lelki nyugalmam odavan, akkor a lelki békém is odavan, de ha a lelki nyugalmamat vissza tudom szerezni, akkor lassacskán a lelki békémnek egy része is visszaszerezhető.
Valahogy nekem a boldogsághoz egyfajta lelki élmény, lelki feltöltődöttség is társul, s minél tovább tartó vagy mélyebb ez a lelki harmónia, annál élvezetesebb a boldogság.
Már ha egyáltalán jól értelmezem a boldogság fogalmát:)
A tanulmány, amit meg akarok írni és megosztani, a "Légy boldog " címet viseli. Főbb fejezetei:
1. Mi a boldogság?
2. Tűzz ki célokat!
3. Érzelmi és mentális tisztítás (megbocsátás, a negatív hiedelmek törlése, stb)
4. Egészség (fizikai, mentális)
5. Lelki gyakorlatok (légzés, relaxáció, meditáció)
6. Spirituális utak a boldogsághoz (ima, hála, invokáció)
és mindez a boldogság szempontjából vizsgálva.
Szeti álljon meg a menet!
A boldogsághoz szerintem hozzátartozik a dolgok elfogadása is (nem az elérhetetlen hajszolása:)
Én ha ilyen hozzászólást írok az két ok miatt van. Egyrészt mert ez a téma már legalább 8-10 éve foglalkoztat és itt-ott olvastam róla valamit, másrészt meg a koromnál fogva már rendelkezem elég életbölcsességgel (bár szerintem abból sosem elég).
Mi következik ebből, hogy minden válasz jó válasz, mert előbbre visz bennünket a témában és igenis szükség van a tapogatózó, nem egyértelmű vagy egyéb válaszokra is.
Ademon válaszát én nagyon helyénvalónak érzem, mert számomra egyértelműen átjön belőle, hogy milyen tűnékeny, illékony és megfoghatatlan valami is az, amit mi boldogságnak próbálunk gondolni/érezni/tudni/megnevezni.
Arról nem is beszélve, hogy ahányan vagyunk annyifélék a megéléseink/megtapasztalásaink, sőt - egy emberen belül - saját magunknak is életkor és lelkiállapot függő lehet, hogy mikor milyen minőségben éljük meg ugyanezt.
A boldogság édes illatú , idülten mosolygó , vajszínű fehér pára , sok - sok karikával a szemei előtt .
De az is lehet , hogy csak reggelizés közben fejre estem le a fáról .
Üdvözlettel : felacsó
"A boldogság édes illatú , idülten mosolygó , vajszínű fehér pára , sok - sok karikával a szemei előtt ."
Kedves Felacsó!
Erről a gyönyörű mondatodról egy Kosztolányi-gondolat jutott az eszembe:"...a boldogság csak ilyen. Mindig valami rendkívüli szenvedés tövében terem meg és éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, amely hirtelen elmúlik.
De nem tart sokáig, mert megszokjuk.
Csak átmenet, közjáték.
Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya."
Ám én kicsit tovalibbenek ettől:-)
A boldogságra való képességet szerintem a bennem megszülető harmonikus állapotaim hozzák el. Ezek az állapotok úgy működnek bennem, mint a mérleghinta játéka. Minél életképesebb vagyok, annál kevesebbet szenvedek. A szenvedés és az ezzel összefüggő "hozamok" nagyon lesúlyoznak - levisznek a hinta aljára -, ugyanakkor bármely eufórikus öröm meg a hinta tetejére tud repíteni. Csapongok.
Minél jobban megtanulom megszelídíteni ezeket a csapongó állapotaimat (mely kemény önismeretet feltételez), annál jobban lecsendesül a hinta játéka, mígnem már csak finoman billeg.
Ez a finom billegés, mozgás már a magas rezgésű harmonikus állapotom tartománya.
Ekkor rezonál gyönyörű önvalóm az univerzum derűjével. Ezt a fényes eredendőt - mely mindegyikünkben magként ott van, csak le kell tudnunk fejteni róla a földi szenvedéseink páncélját -, ezt a fényes-derűs állapotot és az ezzel való azonosulás képességét nevezem én boldogságnak.
Minél többször és minél hosszabb ideig maradok harmonikus állapotban, annál többször veszem észre a természetben lévő isteni derűt, ezt az egyszerű, szeretet-teljes mosolyt, amely ott van mindenben körülöttem: növényben, állatban, stb......no, és az Emberben!
Hiszen "amint benn, úgy kinn és amint kinn, úgy benn is"...
Ez az állapot maga a teljes elfogadás, a feltétel nélküli szeretet, a "szelíden keblemre ölelem az egész világot" érzése.
Először csak falatokat kapok ebből, aztán egyre jobban megjön az étvágyam hozzá.
Mindeközben lassan-lassan rájövök, hogy mennyire igaz a közmondás: aki nem dolgozik, ne is egyék!:-)
Hiszem, hogy ha minden nap minden órájában bátran megdolgozom magammal, akkor egyre inkább megtanulok rugalmasan alkalmazkodni az állandóan változó világhoz.
Mert hiszem, hogy az állandó változásban állandó boldogságot élhetek meg...
Ámen:-)
szeklice
Minő Bölcsesség és milyen igaz.
Önismeret, mint kulcs a boldogsághoz
Megerősítem szeti87 kiegészítését, magam is az alpvető emberi értékek 2X1 éves kurzusán értettem meg saját magam működését. Az emberét. Amíg nem ismered a szabályokat , melyek szerint élsz cselekszel, hogyan is tudnál irányt adni sorsodnak!?
Minden egyfajta szabály szerint dől el. Ismerd meg a szabályt, alkalmazd és élj boldogan.
Megkockáztatnám még, hogy az igazi boldogság átélésének a képessége egyfajta lelkiállapothoz vagy tudatállapothoz kötődik.
S ez attól független, hogy mi magunk milyen lelki alkathoz tartozunk. Lelki alkataink szerint ezt megélhetjük/megtapasztalhatjuk gondolathoz/érzéshez/cselekvéshez, vagy ezek bármilyen kombinációihoz kötődő boldogságként.
Őszentsége a Dalai Lámának és Dr Howard C. Cutler nyugati pszichológus közös könyvének címe: "A boldogság művészete" számomra nagyon találó. Azért gondolom így, mert szerintem az igazi, tiszta boldogság eléréséhez egyfajta lelki képesség szükségeltetik. Az örök elégedetlen, a vibrálóan ideges, folytonosan bizonytalankodó, kétkedő elmével ezt sokkal nehezebb megvalósítani. S nehéz lehet ugyanez a szívbeteg embereknek is, akik a szeretet minőségét is korlátozottabban tudják megélni/megtapasztalni, úgy gondolom.
A boldogság számomra egyfajta életművészet, az élni tudás művészete.
A boldogságban vajon benne van-e az elménk, vagy az igazi, őszinte boldogság leginkább úgy lehetséges, ha "eldobjuk" (meghaladjuk) az elménket?
Nagyon jó a téma, köszi a lehetőséget Szeti!
Az anonim alkoholisták imája: "Istenem, adj erőt ahhoz, hogy megváltoztassam azt, amin változtatni tudok, lelki békét ahhoz, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget. A spirituális utakba ezennel beleírom az elfogadás című szakaszt. A Tűzz ki célokat olyasmiről szól, hogy a célok tervek irányt szabnak, motivációt adnak, segítenek, hogy abba fektesd az energiádat, aminek elérését szeretnéd.
Én ugyanezt Assisi Szent Ferenc mondásának olvastam és tudom:)
Érdemes megszívlelni, amit Sanyi írt a témáról/ban:)
http://onmegvalositas.hu/cikk/hol_van_boldogsag
Kitaláltad a gondolatom és szuperül beírtad, mielőtt én magam elkezdtem keresgélni a régi írások között.
Változtattam a blog bejegyzésen az anyaggyűjtés a Légy boldog! c. tanulmányhoz. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy plagizálni akarok. Én egyszerűen a Boldogság,mint lelkiállapot megélése a hétköznapokban és a tudatosodás útján szemszögéből akarom körbejárni a kérdést.
de az ÉLET maga ez a tanulmány:)
Minden esetben úgy írok hozzászólást, kommentet, hogy egyetlen korábbit el nem olvasok, így legcsekélyebb mértékben sem befolyásol mások véleményalkotása, ugyanakkor ebből eredően átfedések lehetnek de ezeket nem definiálnám plágiumnak.
...Valójában semmi új elem nem kell a boldogsághoz, mert az benned van örökké. Kérdés inkább az, hogy felismered-e, hogyan kapcsolódhatsz vele, illetve mi az ami elválaszt megtapasztalástól?! Úgy gondolom szerencsés lehet a kérdés feltevése hogy : "miképp éld meg a boldogság minden aspektusát".
Felszinre hozhatjuk magunkban mi mindíg is ott rejlik bennünk, ám sokan a boldogságot tévesen magukon kívül, másban, a vágyak, érzelmek megélésében keresik.
Ehhez a tévúthoz van aki ragaszkodik, ám lerövidíthetjük bolyongásunkat, ha keressük az Isteni iránymutatást. Mint viharos tengeren a világítótorony, mutat helyes utat nekünk e tekintetben is Isten.
Az Isten megtapasztalása- tréningek (fontos, hogy hiteles emberektől) jó esélyt adhatnak válsztásunk szerint a hétköznapokban való megélésre.
Merjünk változtatni korábbi életünk ritmusán, irányán ha kell, ismerjük fel, hogy a betokosodottá vált életminták reflexszerü beidegződésekre épülve, újra és újra korábbi élethelyzeteket generálnak, változás csak akkor eszközölhető, ha az élet-képlet valamely elemét helyesen választod meg.
A hogyanra számos sikeres eszköz rendelkezésedre áll, mit választasz: Rajtad áll!
Szeretettel:Medve
Légy boldog!
I. Mi a boldogság?
II. Tűzz ki célokat!
III. Tisztítás, alapozás
IV. Önismeret, mint kulcs a boldogsághoz
V. A gondolatok teremtő ereje
VI. Pozitív megerősítések
VII. Fizikai egészség
VIII. Érzelmi egészség
IX. Mentális egészség
X. Lelki gyakorlatok
XI. Spirituális utak a boldogsághoz
XII. A teremtő képzelet alkalmazása
Mi a boldogság?
A boldogság lelkiállapot. Mindenki hasonlóan érzi, de mindenki számára mást jelent. Saját boldogságunkat csak önmagunkat megismerve és szeretve, és önmagunkból kiindulva teremthetjük meg.
A boldogság szoros összefüggésben áll az ember fizikai, érzelmi, mentális egészségével. Kölcsönösen hatnak egymásra. Három fejezet szól majd arról, hogyan teremthetünk magunknak testi-lelki egészséget, illetve arról, hogy a pozitív gondolatok és érzelmek hogyan hatnak egészségünkre.
Aki valóban elszánta magát a boldogságra, annak nem árt egy kis önvizsgálattal kezdenie. Javaslom, alaposan gondolkodj el a következő kérdéseken, és írd is le válaszaidat! Előfordulhat, hogy egyik-másik kérdésre még nem tudsz felelni, akkor tedd egyelőre félre. A mélyebb önismeret megszerzésével sikerül majd megválaszolnod.
1. Mi tesz /tenne/ engem boldoggá?
2. Mely vágyaim és lehetőségeim vannak/ nincsenek összhangban?
3. Mely célok elérése jelent/ene számomra sikert?
4. Mit értek önmegvalósítás alatt?
Mi /lenne/ a lényemnek leginkább megfelelő munka, tevékenység, kikapcsolódás, hobbi?
5. Milyenek az emberi kapcsolataim?
Mennyi szeretet és őszinteség, illetve milyen konfliktusok vannak bennük?
6. Úgy gondolom, hogy megérdemlem a boldogságot?
A boldogság összetevői az önismeret, önbecsülés, önszeretet, a motiváció, a pozitív hit, a lelki béke. Esszémben megmutatom, hogyan szeretheted jobban önmagad, hogyan tehetsz szert pozitív hitre, motivációra, lelki békére.
A boldogság egyik fő tényezője a gondolkodásmódunk. Sokan írtak már az úgynevezett pozitív gondolkodásról, de kevesen határozták meg, mit is jelent ez valójában. Vizsgáljuk meg a boldogság szempontjából! A pozitívan gondolkodó ember a lehetőségeit igyekszik alakítani a vágyaihoz, és nem fordítva. Ha életében, körülményeiben, kapcsolataiban valami nem tetszik neki, igyekszik javítani, pozitív irányban változtatni rajta. Célokat tűz ki magának, és érez elég motivációt, erőt és önbizalmat a megvalósításukhoz. Tisztában van saját értékeivel és valódi vágyaival. Élete irányításához saját gondolkodásmódját, életvitelét, az emberekhez való viszonyulását vizsgálja meg.
Ugyanarról a dologról egyaránt gondolkodhatunk pozitívan vagy negatívan, a nézőpont megválasztása csak tőlünk függ. Lehetünk realisták úgy, hogy a dolgok jó oldalát nézzük, a nehézségekben pedig tanulási, fejlődési lehetőségeket látunk.
Általában akkor vagyunk boldogok, amikor tudatosan irányítjuk saját életünket. Vállaljuk a felelősséget azért, ami a mi hatáskörünkbe tartozik, egyéb vonatkozásban pedig minden téren bizakodóan, örömmel nézünk a jövő elébe. Ezt a viselkedésmódot megtanulhatod, ha figyelmesen végigolvasod ezt a könyvet, és elvégzed a benne leírt gyakorlatokat.
Az embernek több összetevője van.
1. spirituális lény (lélek),
2. mentális (gondolkodó) lény,
3. emocionális (érző) lény,
4. fizikai lény
Életünk egy tanulási-fejlődési folyamat. Minden szinten van választási lehetőségünk. Meditálhatunk, relaxálhatunk, választhatunk pozitív, megerősítő gondolatokat, ápolhatunk szerető kapcsolatokat és eltávolodhatunk a negatívoktól, edzhetjük a testünket és táplálkozhatunk egészségesen. Az ember tudatos lény, aki képes döntéseket hozni. "Lelkiállapotunkat" elsősorban gondolataink tartalma szabja meg, és az, hogy hogyan alakítjuk mi magunk az életünket, illetve hogy hogyan reagálunk környezetünkre, a minket ért hatásokra.