egy kis materialista pszichológia(ismét)
ha egy éhes ember meglát egy finom ételt,izgalomba jön az agya.
ezt a PET felvételek bizonyítják(Positron emission tomography).
ha az ember nem éhes,nem jön izgalomba a kaja látványától ,mint az éhes ember.
ezt is kimutatja a PET.
ilyenek az érzelmek is:
ha van benned hajlam az agresszióra,sokminden dühíteni fog és agresszíven támadsz majd.
ha nincs benned hajlam,nyugodt,hideg maradsz.
ugyanez a helyzet a félelemmel is: ha van benned rá hajlam(gyáva vagy)sok mindentől félni fogsz.
ha nincs rá hajlamod,nemsok mindentől fogsz félni(bátor leszel)
Az ember négy érzelemre képes:öröm,szomorúság,düh,félelem
(ehhez jön még az ötödik,ami igazából szükséglet:kíváncsiság,vagy más néven élménykeresés.Ez az ami folyton aktívan tart minket.A mozdulatlan hüllőkben- mint a krokodil,vagy a kaméleon- nem sok van ebből.A patkányokban és a majmokban annál több)
Ez a négy érzelem keveredhet és ebből jön létre az általunk megélt rengeteg féle érzelmi állapot.
Az érzelmekkel együtt jár a vegetatív idegrendszer aktivitása:szív kalapálás,vérnyomás emelkedés,stb.
Ezektől lesz olyan intenzív az élmény.De a vegetatív aktiváció mindig csak egy fajta.
Mi az amitől dühösek leszünk?Mi az amitől félünk?Minek szoktunk örülni,mitől bánkódunk?
Ha sikerül összegyűjteni az összes ilyen érzelmet kiváltó élményt(ingert),vagyis tudatosítjuk magunkban őket,vajon tompulni fog majd legközelebb a hatásuk?
Nem hiszem.De a tudatosítás ettől még fontos:
PL.: Egy társaságban valaki le akar engem járatni,mert dühös rám.Olyan tulajdonságomat említi,amit mindenki rossznak tart.
Ettől félelmet érzek,mert félek,hogy a többiek támadni fognak majd engem ezért.Dühösek lesznek rám ők is.Tehát a lejáratási próbálkozástól én is dühös leszek,meg akarom semmisíteni a támadómat,mielőtt ő semmisít meg engem.Ha sikerül legyőzni szócsatában,örülni fogok.
De ha nem vagyok egy agresszív személyiség,akkor marad a félelem és a szomorúság(szégyen).
Igen ám ,de mi van ha én megtagadom az ilyen ingerekre az érzelmi reakciót?Nem engedek meg magamnak sem dühöt,sem félelmet,sem örömöt,sem szomorúságot?Csak a kíváncsiságot hagyom érvényesülni.Csak ebben akarok örömöt találni.Hogy minél nagyobb emberismeretre tegyek szert,mert az egy jó sikerélmény.Meg hogy megőrizzem a lelki békém.
Akkor leszek objektív megfigyelő.Tudós.Pszichológus.Vagy megvilágosodott buddhista?
Ti meg tudnátok ezt csinálni?
Hozzászólások
54 hozzászólás"Igen ám ,de mi van ha én megtagadom az ilyen ingerekre az érzelmi reakciót?Nem engedek meg magamnak sem dühöt,sem félelmet,sem örömöt,sem szomorúságot?Csak a kíváncsiságot hagyom érvényesülni.Csak ebben akarok örömöt találni.Hogy minél nagyobb emberismeretre tegyek szert,mert az egy jó sikerélmény.Meg hogy megőrizzem a lelki békém.
Akkor leszek objektív megfigyelő.Tudós.Pszichológus.Vagy megvilágosodott buddhista?"
Tulajdonképpen ezzel a tudat felszabadítása lenne a cél, ami valóban egy jó módszer. Én is hasonlóan álltam hozzá. Ha a tudat megéli ezáltal önmaga szabadságát akkor ezzel a tudással már képes lesz "tiszta fejel" látni a valóságot. Szerintem ezt nyugodtan nevezhetjük a megvilágosodás egy módjának.
ebben teljesen egyetértek.
erre törekszem én is,és érdekes utazásként élem meg
" Nem engedek meg magamnak sem dühöt,sem félelmet,sem örömöt,sem szomorúságot?Csak a kíváncsiságot hagyom érvényesülni "
Elhagyok kapát , kaszát , és kertemet csak ásóval művelem . Csonkolom magam . Időlegesen , meghatározott céllal ésszerű is lehet , de egy életen át ? Egyoldalúságom következménye a torzabbá válásom lesz . Üdvözlettel : felacsó
Nekem rokonszenvesebb megfogalmazás az , ha azt mondom ,hogy csak az általam a helyzet megkövetelte mértékűnek vélt arányban azonosulok az érzelmeimmel , és ha mégis elragadnak ,akkor kiröhögöm magam .
sikerélmény, lelki béke= szintén érzelmi reakció (?) ;-)
megtagadás=elfojtás, na ebből nem lesz megvilágosodás :-)
a blogoddal, meg a hozzáállással az érzelmekhez, hogy nem tudod mi az, érzeni, de ez nem tanulható meg könyvből.
Ezért hagytál ki jó pár érzelmet a felsorolásból, mert nem ismered a létezésüket.
Mondok példát
-kétségbeesés
-bűntudat
-irigység
-bosszúvágy
-aggodalom
-kétség
-csalódottság
-legyőzöttség érzése
-bosszankodás
-unalom
-belenyugvás
-reménykedés
-derű
-örömteli hit
-lelkesedés
-szenvedély
-boldogság
-magabiztosság
-nagyrabecsülés
Az érzelmeket tanuljuk. Akinek az érzelmeket a szülő/gondozó nem tanította meg az pszichopata viselkedés mintát követ. Vannak altípusai és enyhébb előfordulási formái is.
Ha érdekel a hagyományos pszichológia itt utánaolvashatsz
http://wapedia.mobi/hu/Antiszoci%C3%A1lis_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar
D Kati!
leírtam,hogy a négy alap érzelem keverékéből alakul ki a többi ,amiket te felsoroltál.
gyerekek ezeket nem én találom ki!nem kell féltékenykedni!
nem kell velem versenyezni!
a pszichopata nagyon jó kapcsolódás ide.az az ember pszichopata,aki nem képes átélni mások érzelmeit,azok nem váltanak ki belőle reakciót,csak egoista,ráadásul félelmet sem érez.
pedig nem érzelem mentes, hanem feltétel nélküli szeretetet érez.
Ez az alapállapota.
Mi iránt?
Elnézést,de a megvilágosodott nem érez semmit.
Érezni az én érez,a megvilágosodásnak meg pont az a lényege,hogy eltűnik,megszűnik az én,és minden ami ahhoz kapcsolódik. Az érzés is,mint olyan.
Ahogy Isten sem érez irántunk sem szeretetet,sem haragot,se semmit.Ezt mind csak mi gondoljuk...
Szerintem ez marhaság :) Miért szűnne meg az "én"? Mi bajod van vele? :)
Nekem ugyan semmi bajom az énnel Ádám,csak nem ugyanarról beszélünk.
Utána kéne már járni...
Mindenkinek van itt egy egyéni látásmódja ,elképzelése a megvilágosodásról,és annyira meg van azzal elégedve,hogy még véletlenül sem veszi a fáradtságot,hogy utána járjon ,hogy tulajdonképpen miről
is van szó.
Ugyanakkor bátran kijelenti ,hogy ő megvilágosodott,miközben felteszi ezeket a kérdéseket,amik a legalapvetőbb evidenciái lennének a megvilágosodásnak.
Egyébként meg sem szólalnék,higgyen mindenki,amit akar.Csak amikor értetlen kérdést teszel fel,hogy miért kéne az énnek megszűnni?...akkor a legjobb esetben azt gondolom,hogy nem ugyanarról a dologról beszélünk:)
Szerintem a megvilágosodott mindent érez, ez kézenfekvőbbnek tűnik.
oké Éva,akkor mi készteti a megvilágosodottat arra,hogy megvilágosodott legyen,ha nincs benne semmi jó?
Abba minden benne van Alfa ,csak már nem az emberi érzékelés szintjén.Az elme is visszavonul abban az állapotban.De szerintem hagyjuk ezt,járjon mindenki utána,hogy legalább már ugyanarról a dologról beszéljünk.
és ha Isten általunk érez szeretetet , haragot , stb ? Üdvözlettel : felacsó
én se hiszek a teljes ürességben,érzelemtelenségben.
szerintem mindig marad valami kis motiváló érzés bennünk,még medi közben is,mert anélkül nem fognál hozzá
Amíg az emberi létállapotban vagyunk ,ez addig igaz Alfa.
Kicsit leegyszerűsítő, de szeretem az egyszerü dolgokat, szóval teccik.
Kedves alfa omega!
Valóban, általában az érzelmek működése is le egyszerűsítve hasonlatosak az Általad említett példával illusztrálva, ám a Pavlovi reflexekként működő reakciókat tudatossággal és megfelelő elme kontrollal felülbírálhatjuk. Amikor pedig magunk mögött hagytuk a múlt esetlegesen helytelen rögzült kényszeres reflexeit, melyet felváltott a tudatos gondolkodás > cselekedet, maga a tudatosság válik megszokottá. Többnyire elménk biológiai programja a túlélési ösztön megnyilvánulásaként, akkor is éhség érzetet generál, amikor semmi szükségünk a kalória bevitelre.
Néhány lehetséges ok:
- ha stresszes, izgatott vagy ez több kalóriát emészt fel fizikai értelemben, másrészt a teletömött poci rengeteg vért, oxigént használ fel az emésztéshez, amit az agy működés kontójára tesz, ettől letompulsz, megnyugszol kissé, akár le is dőlsz pihenni ha módod van rá. Ez később többször ismétlődve kényszeres evési szokást generál benned, amikor újra meg újra izgatott, stresszes leszel esetleg.
- saját tapasztalatom, hogy békés, harmónikus és szeretetteljes „üzemmódban” lényegesen kevesebb ételt kívánok és fogyasztok, anélkül, hogy további vágyat éreznék az evésre.
„ha van benned hajlam az agresszióra, sok minden dühíteni fog és agresszíven támadsz majd.
ha nincs benned hajlam,nyugodt,hideg maradsz.”
-nos, fent idézett megállapításod rész igazságnak gondolom, mert az agresszióra való hajlam, ok-okozat összefüggésében részben vagy egészében a szeretet meg nem élésének egyenes következménye. A szeretet nem csupán egy szó, egy fogalom, az maga az Univerzum energia, mely mindannyiunkra hat, áthat, körülvesz, kérdés csupán az, hogy választásod szerint helytelen gondolatokkal, cselekedetekkel elhatárolod-e magad, vagy kapcsolódsz vele és megéled minden aspektusát?!
-Minden a gondolatok által nyilvánul meg, mert a szokásformálás szabálya független attól, hogy ismered vagy sem, rád és mindenkire hatást gyakorol:
-„az elültetett gondolat tettet szül.
-Az elültetett tett hajlamokhoz vezet.
-A kialakult hajlamok szokásokká válnak.
-A kialakult szokások jellemmé formálódnak.
-A kialakult jellem meghatározza a sorsod.”
-Lelki gyakorlatokkal, tudatos szeretetteljes gondolatokkal tisztíthatjuk meg elménket, továbbá az elme lecsendesítése, a meditáció által, fejleszti az önuralmat, felébreszti az intuíciót, belső békéhez vezet, segít a szeretet kiterjesztésében, stb. ugyanakkor csökkenti az érzelmektől való függést, a streszt, az aggodalmakat, AGRESSZÍVITÁST, FÉLELMET.
-Aki megtapasztalta, megélte az „Egyek vagyunk” állapotát, (bennünk élő Isten megtapasztalása), az pontosan tudja látja és érzi, hogy nincs a világon semmi amitől félni kellene és tudja azt is, hogy semmi veszteni valója nem lehet földi életében, hisz örök a lét, a forma világa a lélek jelmeze csupán.
-Választásod szerint, szerencsés lenne felismerni az Abszolút igazságot, a relatív igazságok halmazából.
-Saját tapasztalatomból mondom, hogy lazán békésen belenevethetsz a halál orcájába többször is, ha vágyaidon, ragaszkodásodon felül emelkedve szeretetteljessé válsz.
-Nekem akár 5 szülinapom lehetne, ennyiszer születtem újjá, mert legalább ennyiszer nevettem ki a halált!
Akkora erőt adott, hogy mertem ÉLNI és ha kellett bizonyítottam is.
Írásod másik felében feltett kérdéseidre is választ kaphatsz, szívesen beszélgetek Veled vagy bárkivel terapeutaként, a metafizikáról, pszihológiáról.
Szeretettel:Medve
Medve.
nekem arra adhatnál tippet,hogy lehet-e nyugodtnak maradni,a békés állapotból nem kizökkenni,ha valakik bántanak,sértegetnek mondjuk.
mert ha meg is támadnak akkor már biztos nem maradsz nyugis,szeretetteljes.
gondolom koncentrálni kell,be kell gyakorolni.
vagy szerinted?
Kedves alfa omega!
Bármennyire furcsának, esetleg hihetetlennek hangzik de kizárólag MAGAD VAGY FELELŐS az efféle helyzetekért. Ez tényszerű megállapítás, elmarasztalást nélkülözve.
Induljunk ki abból, hogy a te reakciód váltja ki a környezeted reakcióját, ez esetben feléd. Ha például gondolatban kimondott szavak nélkül azt HISZED, hogy "bántanak,sértegetnek, megtámadnak" akkor HITEDDEL energiát adva negatív gondolataidnak,érzelmeket generálsz melyek tovább erősítik benned ezt az illuziót, ezzel megteremted magadnak ezt a szituációt, vagyis bevonzod.
Energetikailag ez hat rád és a gondolataidat tükrözni fogja a testbeszéded, a gesztusaid, a beszéded hangszíne mind-mind arról fog árulkodni külső jegyként, hogy félsz, belső kisugárzásod a csakrákon át mintegy anntenna azt fogja "sugározni" a külvilág felé, hogy F É L E K ! ! Ezeket a jeleket intuitíve érzékeli a környezeted és csak idő kérdése mikor és hogyan zajlik a "megtapasztalás", mint tanítás, igen tanítás, hogy ezeknek a gondolatmintáknak ez a következménye.
...hogy én "NEM akartam, hogy bántsanak -NEM akartam, hogy megalázzanak -NEM akartam, hogy stb.
Ez miről is szól?! A Titok- ban világosan megfogalmazták, hogy az univerzum, (ebbe az elme gondolatteremtő ereje is értendő) NEM ISMERI A TAGADÁST! Ha levesszük a "NEM" előtagot, mi is lesz a megfogalmazott gondolat megvalósulása?
Tanácsom saját megtörtént esettel is alátámaszthatom:
csak röviden, egy rendkívül agresszív és erősen ittas kissebségi tesó, mellesleg nagyobb volt nálam, a saját tulajdonom védelmét megakadályozni kívánta és ennek nyomatékot kívánt adni azzal, hogy egy csákánnyal "elválasztja a sérómat". Noha többen látták mi történik, senki sem mert közbeavatkozni a lélegzetelállító mutatványba. Lendűlt a csákány fejem főlé és épp indult volna lesúlytani, amikor kezem békésen pihent leeresztve testem mellett és gondolatomban sem volt pánik, félelem, védekezés.
Ekkor becsuktam szemem és vizualizáltam Swamit, (Sai Babát) és kértem, igen nagy hittel, hogy " Istenem segíts most"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A csákány, mint egy tévén kimerevített kép, megállt a levegőben! Nos ekkor mertek többen hátulról beavatkozni és kitépni kezéből a gyilkos eszközt! Másnap a konfliktus tárgya "magától visszakerült" a helyére!
Emberünk azóta előre köszön, tiszteletteljesen!
Számtalan hasonló történt velem, mondjam még????!
Kedves alfa omega a hogyan is kezdjek hozzá tipusu gondolatokra azt javaslom fűzzük szorosabbra ismerettségünket, beszélgessünk gyakran és szívesen megosztom veled vagy bárkivel a "hogyant" is, ám ez pötyögve igen terjedelmes.
Szeretettel:Medve
"-Aki megtapasztalta, megélte az „Egyek vagyunk” állapotát, (bennünk élő Isten megtapasztalása), az pontosan tudja látja és érzi, hogy nincs a világon semmi amitől félni kellene és tudja azt is, hogy semmi veszteni valója nem lehet földi életében, hisz örök a lét, a forma világa a lélek jelmeze csupán"
És aki nem azzal mi van? :D Hát, ez szerintem nem ennyire egyszerű. Amit én megéltem abban minden benne volt, azonban minden természetesnek is tűnt. Számomra akkor érthető volt a félelem és agresszió létezése, talán még szükséges is. A lényeg is az volt, hogy minél kevesebbszer legyen erre szükségünk, de nem tagadtam meg őket. Számomra akkor egyértelmű volt, hogy a gond az emberek fejében van, mint tudatlanság és beidegződés.
A szeretet kérdése is félreérthető. Nekem ebben az állapotban szó szoros értelmében nem volt szeretet, hanem a béke, nyugalom, magabiztosság és egyensúly teljessége. A szeretet az volt ahogy én akkor viszonyultam ehhez az állapothoz. Nem maga az állapot volt a szeretet hanem az én reakcióm. Egyszerűen örültem neki és boldog voltam miatta. A szeretet akkor jelenik meg ha valamivel nagyon jól tudunk azonosulni és ezáltal azt elfogadni. Azonban ez egy önműködő dolog, éppen ezért a szeretet nem is lehet igazán tanítani, akkor jelenik meg, amikor meg tud jelenni a maga spontán módján. Hiába beszélünk róla, az nem igazán segít hosszútávon.
Hiába mondjuk azt, hogy nem kell félni attól még tehetnek velünk olyant, amitől félhetünk. Nem csak mi hibázhatunk, hanem más is mi kárunkra. Az a felfogás, hogy nem kell félni, vagy nem kell tenni semmit, egy igen naiv hozzáállás, és nagy valószínűséggel meg is dőlhet, ha az élet úgy akarja.
"...az agresszióra való hajlam, ok-okozat összefüggésében részben vagy egészében a szeretet meg nem élésének egyenes következménye."
Potenciálisan mindenkiben van belül egy Jézus Krisztus és egy Hitler is. Kérdés, hogy melyik jön elő vagy melyiket akarjuk. Én azt mondom, hogy mindkettőnek megvan bennem a helye így vagy úgy. Nem akarok lemondani egyikről se. Fontos nekem a szent és fontos nekem az uralkodó is. A kettőből gyúrnám össze az ideális embert. A hatalmunk érzése legalább annyira kiteljesítő mint a szeretetünk érzése. Aki ezt tagadja az még nem is tapasztalta meg igazán. Számomra a hatalom az akarat, szeretet pedig az elfogadás.
Rájöttem, hogy egyáltalán nem szeretnék lemondani egyik lehetőségemről se. Miért tenném? mert valami spirituális trend szerint ez nem megvilágosodáshoz illő? :) Amíg szükségem van az életben, bármelyikre is használni s fogom. Ha valakinek nem tetszik, szóljon és megbeszélhetjük, de ajánlom neki, hogy jó és ésszerű érvei legyenek. "Karmások" és "idealisták" kíméljenek :)
Kedves Ademon!
Bízom benne, hogy elmosolyodsz hasonlatomon: "nem egy sorban kapálunk"!
A világi szeretet mindenkinek mást és mást takar a maga sajátos hátterével és eltérő tapasztalásaival. A kicsi gyermeknek az a szeretet ha tisztába téve tejet szophat anyja kebléből.
A 6 éves Pistikének az a szeretet amikor megkapja karácsonyra a vasútmodelljét szüleitől.
A Tinilánykának ha új menő telót vesznek és még sorolhatnám.
Gizi néninek az elfekvőben ha a doki vizitkor rámosolyog.
Kérdezem én! Valóban ez az igazi önzetlen Isteni szeretet? Bizonyos feltételek teljesülésével eszköze lehet a szeretet megnyilvánulásának, de nem maga a szeretet.
Kb.39 éves koromig én is azt hittem tudom mi is a szeretet, aztán hipp-hopp kiderült nem is az, amit addig annak hittem.
Más saját relatív tapasztalatokból kiindulva beszélni a szeretetről, (melyet sokan összetévesztenek a ragaszkodással) elme-tapasztalat szinten és más megélni, mint Isteni energia.
Ahhoz, hogy megtapasztald mint energia, szinkronba kell hoznod szeretetteljes gondolataidat beszédeddel és cselekedeteddel,/fel kell adnod az emberi játszmáidat/ az anyagtól való ragaszkodásodat is teljesen fel kell adnod vágyaiddal együtt, el kell engedned a múlt és a jövő aggodalmait, a "mostban" kell élned Isteni tudatoddal, stb. szóval nem olyan egyszerű, ám mégis ez életünk egyetlen igazi célja. Rajtad áll, mikor és hogyan, ebben rejlik a szabad akarat.
Hogy miként nevezed "Azt" amit abban az élményben megélsz az az egyén dolga. Azonban minden megnevezéssel máris behatároljuk, mert "Az" mindig több annál mint aminek nevezed. Nekem pl. az abszolút magabiztosság jött le belőle, de tudom, hogy azért mert én erre vágytam benne a leginkább. Inkább nevezném Isten megélésélnek ezt a tapasztalatot, de talán még ez se elég, de nem is lényeges. Talán az még jobb ha azt mondom hogy valójában Magamat éltem meg, a legmagasztosabb minőségemet, természetemet. Szeretet? Ok legyen. Hatalom? Az is lehet... lényeg, hogy ebbe tapasztalatba minden belefért, nem volt benne hiány.
Lehet koncepciókat alkotni róla, de egy bizonyos szinten az is csak verbális koncepció lesz semmi több.
Ez nekem nagyon tetszik!
,,Nem maga az állapot volt a szeretet hanem az én reakcióm. Egyszerűen örültem neki és boldog voltam miatta. A szeretet akkor jelenik meg ha valamivel nagyon jól tudunk azonosulni és ezáltal azt elfogadni. Azonban ez egy önműködő dolog, éppen ezért a szeretet nem is lehet igazán tanítani, akkor jelenik meg, amikor meg tud jelenni a maga spontán módján. Hiába beszélünk róla, az nem igazán segít hosszútávon.''
...a szeretet energiája minden időpillanatban bennünk, körülöttünk létezik, ám nem mindíg kapcsolódunk hozzá, nekünk érdemes ráhangolódnunk erre az univerzum rezonanciára, feltételek nélküli szeretetteljes gondolatokkal. Gondolj csak bele, mennyi rádió-tv. állomás jele kering az éterben (?) de csak azt fogod érzékelni, hallani amelyikre ráhangoltad készüléked, a ráhangolódás megnyilvánulása maga a kép-hang fizikai érzékelése. Hasonlatosan működik az univerzum Isteni "adása " is, amint ráhangolódtál, a kapcsolódás megnyilvánulása az érzelmekben tükröződik vissza. Jól gondolod, hogy mindez "önműködő dolog", természetes, ez az Isteni természet. Sokan járnak spiri előadásokra, sorba olvassák legfrissebben kiadott ezo könyvek halmazát, ám szinte nem élnek meg e tanításokból semmit sem. Érdemes felismerni, hogy a lexikális tudás önmagában nem hozhat változást életünkben. Korábban magam is belesétáltam ebbe a csapdába. Az elme alapprogramja, hogy mindíg többet akarjon annál amit már tud. "Olvass még többet és többet!"- súgja de mindezt azért, mert igyekszik elválasztani attól a felismeréstől, hogy ha megéled a tanításokat, te magad fogod ezután irányítani elmédet és nem fordítva.
Szerintem nem a tanításokat kell megélni az embernek,mert az is csak egy külső dolog,hanem Önmagát.
Te úgy gondolod,-ha jól értem-,hogy az univerzumból fogod fel a szeretet rezgését,én meg másként éltem meg,egy harmadik ember meg biztosan megint másként.
Ez a szeretet dolog nálam teljesen spontán volt,ezzel kapcsolatban nem foglalkoztam semmiféle tanítással.
Valószínű,hogy ennek köszönhetem éppen,hogy egyszerűen csak megtörtént,hogy magától nyílt ki a szívem,és és elöntött az az áradás,és a ,,szeretetem tárgyát'' is ezzel egy időben:)
Tehát nem az univerzum ,,szeretet energiájára hangolódtam rá,hanem a saját belsőmre .Azt is csak azért mondom,hogy a szívemből áradt,mert ezt konkrétan érzem.
Csak azt szerettem volna kihozni a hozzászólásomból,hogy ki így éli meg a dolgokat,ki úgy,ez nagyon szubjektív dolog.És pont ezért ,ezekre a megélésekre nincs igazán tanítás,recept szerintem.
Amit Ádámtól idéztem,éppen azért tetszett,mert átment ezen a belső ,,szűrőmön'',és azt éreztem,hogy ez nem egy elmélet,hanem szintén egy erős belső megélés,valóságos és igaz.
De ez is szubjektív,mert Te meg nem így láttad,érezted:)
Valójában mindent nekünk kéne megteremteni, a saját eszközeinkkel. Ebbe rejlene az ideális létállapot, és a függetlenség.
A csakrákról szóló tanítások azt mondják, hogy az univerzum energiáit fogadjuk be, a csakráink azt transzformálják, és elosztják mind a négy testünkben (mentális, emocionális, fizikai, spirituális) Csak azt tudod kisugározni magadból, amit már befogadtál és átalakítottál. Tehát már korábban tudattalanul befogadtad az univerzum szeretet energiáját, és a szívcsakrád aktivizálódását élhetted át.
Szeti,szerintem az univerzum energiája teljesen semleges,nem is lehet más.
Az érzések:szeretet ,harag gyűlölet,irigység,az ember tulajdonságai.Ezek a rezgések nem az univerzumból jönnek,az az energia pusztán az életet szolgálja ,semmi mást,és neutrális,olyan mint Az ,Akiből ered,...Isten.
Természetesen mindenkinek legyen hite szerint:)