Na, akkor most érünk végre valahova: minden társadalmi előítélet egyéni is egyben. Minden kollektív karma egyéni is egyben. nem az a lényeg társadalmi, e vagy nem, vagy egyáltalán hogy milyen.

Csak annyi, felismertük-e a sémát (mert ez is csak egy gondoskodásbeli séma, amihez töltések tartoznak - azért képesek az emberek akár ölni is egy egy ilyen miatt), megfigyeljük e hogyan irányít ez minket a cselekedeteinkben, és feloldjuk-e a az által, hogy belátjuk, mi a jó nekünk és máshogy teszünk.

Úgyhogy, válaszolva az első mondatodra ez igenis női és férfiprobléma, sőt megint visszatérve önmagamhoz: az ember problémája arról, hogyan gondolkodik és tesz a nemiségével kapcsolatban. Hogyan bánik önmagával mint nővel, és férfival.

Abból, ahogy kommunikálsz még mindig azonosulást érzek a nemiséggel. Pedig, végső soron, az is csak egy minta.

A gurukkal meg végeztem, teljesen saját meggyőződésem van a témáról, és azt élem.

Az hogy nem vagyunk azonosak a nemiségünkkel, nem azt jelenti, hogy nem kellene megélnünk mindent, ami csak ehhez tartozik. A jó és minél teljesebb (én nálam több :) szexet, a lelkiséget és a lelki szerepeinket, az érzéseket, a töltéseket. Aki teljes emberré akar válni, és a kapcsolatban is a teljességet keresi - én ilyen párt kerestem mindig, persze van, aki nem -, annak meg kell tanulnia megismerni és megélni a teljességét. Csak máshogy, mint eddig. Aki már tudatos, és nem azonosítja be magát a szerepével, az érzéseivel,a töltéseivel (illetve figyeli árgus szemmel mint én magát, és megtanulja leválasztani azt amelyik még el-el kapja), nos aki így áll hozzá, az már játssza az élet ezen részét. Úgy, mint a Paradicsomban. :)

Én úgy vélem, ez lenne a cél az élet minden területén. Ez a non plusz ultra az ember számára, így ember és isten egyben, nő és anya, kurtizán, és amazon, és zongorista, és téli-gumi vásárló....stb. egyszerre, anélkül hogy ezek a szerepek szétszakítanák, és úgy, hogy meg tudja teremteni ezekben a harmóniát. Vagyis az egész a középpontja körül forog. Nem billenti ki egy másik ember befolyása, se lelke, se szelleme, mert tudatosan őrzi a középpontját, de lehetősége van a teljességének további részeit felfedezni egy kapcsolat által, amiben még boldog is lehet - pláne ha a másik is ilyen hozzáállású, és kiegészítik egymás tanulását.

Igenis azt gondolom, efelé kell törekednünk nőként és férfiként is, akkor lenne esélyünk újrateremteni az életünk, a társadalmaink, kigyógyulni a betegségekből, és jól élni a maradék meghatározottságainkkal. Boldogan, sok szexxel :), és jól érzeni magunkat együtt a bőrünkben.

Ebbe az a női szerep, amiről a beszélgetésük elkezdődött nem fér bele. És anyucira vágyó férfi társaink sem. Ez van. A drámáinkat muszáj felszámolnunk. Ha kollektívek, ha nem.

Én már nem csapom be azzal magam, hogy ha megvilágosodott leszek akkor majd nem kell társ. nem is érdekel az egész. Megértettem, elfogadtam hogy így működik majd. Én meg a mosttal foglalkozom.

Talán nincs igazam? :)

Namaszte

Elég jó, úgy tűnik partnerre akadtam Benned e témában... .)

Úgy látom nagyjából egészéből ugyanarról beszélünk, legalábbis belül hasonló a kép, ezt érzem rajtad, csak a fejben nem minden egyezik. Meg egy kissé máshogy fogalmazunk/gondolkodunk.

Akkor most én is másolok. :)

"Nem lehet elvenni Papajitól a magvilágosodást,tehát teljes ember.
Minek neki Ganga,és előtte is volt felesége?
Ez persze nem vágy kérdése nála gondolom."

Nem egészen egyeznek a fogalmaink a megvilágosodottakról. és én szándékosan nem is ezt a szót használtam. A teljes ember nálam azt jelenti, önmaga teljességével tisztában és egységben van. Kiteljesedett. Lehet egyébként ennek is párja, de valóban, egész más motivációból és másképpen mint annak, aki még másokban éli meg és fedezi fel egyes részeit, amíg rá nem ébred azokban önmagára. Ez egy folyamat, amit nem elég tudni, messze nem elég, és itt szokták elvéteni a kedves jelentkezők. :) Ezt csakis csinálás közben lehet meglépni.

Én csak azok között a szintek között tettem különbséget, amikor 1. valaki még totál összetéveszti önmagát a világgal (középpont nélküli, tudatosság, önismeret eléggé teljes hiányában :), és 2. amikor még nem teljes, meg megvilágosodott de már tudja hogy semmi, amit tapasztal végső soron nem ő, tudatossággal és arra törekedve járja az útját, esetleg van annyi önismerete hogy fel tudja mérni kire/mire van szüksége és alkalmas egy párkapcsolatra, nem csak a gyermekszerep ismételgetésére egy szintén gyermektudatú felnőtt csecsemővel miközben azt szerelemnek hívja.

Az elvárásokkal kapcsolatban ugyanerről a folyamatról volna szó. Természetesen nincs értelme elvárni senkitől, hogy más legyen, mint aki, de ha egyszer bevállaltam egy kapcsolatot, azzal bevállaltam azt is hogy a másikkal való érintkezés formálni fog engem. Hogy belátásra tanít önmagammal kapcsolatban, stb. Ez vonatkozik a másik félre is. Valójában ez a "szerződés" szerintem erről szól. Van itt Pécsen egy fantasztikus pszichológus, aki azt vallja, a párkapcsolatnál semmi sem motiválja és alakítja jobban az embert, vagyis tanítja arra, hogyan legyen felnőtt nő vagy férfi, vagyis önmaga. Semelyik másik kapcsolati formánk, lett légyen az gyermek-anya, anya-gyermek stb. ne alkalmas erre, és messze nincsen ennyire nagy hatással. Én ezzel teljesen egyetértek. Ha arra tanít egy kapcsolat, hogyan kell elengedni (ilyen is van) felismerve, hogy mit tudok elfogadni a másikban és mit nem, akkor arra. De ha két ember elég tudatos, meg lehet csinálni, hogy együtt tanítják egymást egy kapcsolatban. De ehhez mindkét fél elhatározása kell. Innentől kezdve nem érvényes ez az "én elfogadlak olyannak amilyen vagy, te is tedd ezt, ha nem akkor meg elválunk" hozzáállás, mert akkor mindenkitől elválnánk. Innentől kezdve inkább azt a címmondatot adhatnák a kapcsolatnak "változom általad, felismerem magam általad és fordítva". És ezt a folyamatot az igények folyamatos kommunikációjával lehet elérni. De nem úgy, hogy elvárunk! Itt a különbség: az igények az én igényeim, rám vonatkoznak. Az elvárások a másikra irányulnak. Az igényeinket meg kell fogalmaznunk, mert csak úgy tud hozzánk kapcsolódni a másik, de aztán ezek az igények változnak, ahogy felismerjük a másik igényeinek jogosságát a szeretet látásán és érzésén keresztül és végül kialakulnak a konszenzusok. Amiben hol külön programunk lesz, hol találunk közös pontokat, hol tök jó együtt rezgünk, hol meg konfrontálunk, sőt esetleg veszekszünk egy vérmeset aztán meg szeretkezünk egy jó nagyot :)

Én már nem ringatom magam az illúzióba, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha mindig "harmonikus". A Mennyország az harmonikus. Az élet az viharos. Változó, és változékony. Meglepő és megdöbbentő. És épp ez a jó benne. Van egy jó mondás, amit mostanában nagyon szeretek: "Az életben nem az a lényeg, hogy kivárjuk, amíg elül a vihar, hanem az, hogy megtanuljunk táncolni az esőben." :)) Na, erre gondoltam itt.

A "fogadj el olyannak amilyen vagyok" nem konszenzus. Hanem az "én" kijelentése. "Elfogadom magam olyannak amilyen vagyok és nyitott vagyok rád". Ez oké. A szeretet nyitott a változásra. És még véletlenül sem várja el, hol elfogadják. :)) Szerintem éppen ez a legnehezebb és legönzőbb kérés, amit csak kérhetünk pláne attól, akivel együtt élünk. Szerintem a valóság az, hogy miközben mind arra vágyunk, hogy fogadjanak el, valójában azt tanuljuk, hogy mindig tudjuk elfogadni önmagunkat, adott esetben akkor is, amikor nem fogadnak mások el, mert éppen nem képesek rá. Ha ez nincs bekalkulálva egy kapcsolatba, akkor annak annyi.

"Ez tudott dolog,de miért? mert már az anya is szerepet tévesztett,erőszakos,identitását vesztett,férjét is elnyomó nő.Akkor hol a férfi minta a fiú gyereknél,és hol van az anima,a normális női minta,mikor az anyja egy őrmester volt.Ha egyáltalán volt szerencsétlennek apja,mert ugye hányan szülnek apa nélkül,mert nekik gyerek kell,pasi csak erre,de nehogy egyedül maradjanak,a gyerek azért kell.Hol is van ilyenkor a férfi minta annak a fiú gyereknek?"

Persze, mi szültük és "neveltük" a férfiakat. Ezért írtam egy másik helyen, hogy simán elvállalom, hogy "mi kezdtük", de ez igazából nem lényeg. Én nem tartom a nőket jobbnak, mint a férfiakat és tisztában vagyok vele, hogy a drámák oda-vissza hatnak. Nem érdekes miért olyanok. És nem érdekes miért vagyunk ilyenek. Az az érdekes, hogy hajlandóak vagyunk e változtatni, és hogyan. Én, mint a szellemi változásban benne levő nő, leírtam, hogyan látom a férfiakat (a nőket nem írtam le, de hangsúlyozom, és egy helyen említettem is, hogy nem sokkal jobb helyzetben vagyunk.)

Egyébként úgy tűnik nem értetted meg teljesen amit a szerepekről írtam. Szerintem egyáltalán nem az a megoldás, a gyógyulás a kiegyensúlyozás útja, hogy "nők" lesznek a nők és "férfiak" a férfiak - legalábbis nem a sémák szerint. Hanem éppen az egyéni fejlődés útja, az, amiben az egyében tudatosodnak és egyenlítődnek ki a férfi és a női energiák. És bármennyire kusza is az egész, és bármennyire visszás is, a természet tudja, mit csinál,mert éppen ez a folyamat zajlik. Ezért lettek nőiesek a férfiak és férfiasak a nők. Hogy megtapasztald a másik feledet és megtanulj vele bánni: megszabadulj végre a nemiségeddel és az ezekhez tartozó sémáiddal való azonosulással!! Mert bánni csak azzal tudunk, amitől elválasztottuk a tudatosságunkat/önmagunkat!

A szerepelmélet éppen azt fogalmazza meg, hogy egy emberben minden minőség megtalálható. A nőnél az amazon a férfierő, a férfinál ugyanígy van egy szerep a négy közül (ezek most nem mind jutnak eszembe) ami a női energiát képviseli. Ezért írtam, hogy akkor kerülnek helyére a dolgok, ha először emberként vagyunk képesek végre felfogni saját magunkat, a nemiségünktől, és a mindennemű szerepeinktől függetlenül. A szabadság , a lélek szabadsága az ember minősége, a tudás, a tudatosság is. Mitől lesz nő egy nő? mitől férfi egy férfi? Persze a biológiai meghatároz egy kér dolgot, de azok is csak szerepek. Vállalhatók, vagy nem vállalhatók. Irányíthatók (vágy), vagy irányítanak minket (függőség). A lelki és szellemi minőségekben pedig semmi különbség nincs a férfiak és a nők képességei között. A férfi is képes a befogadásra, és a nő is képes a harcra. Az, hogy ezt a nő testi szinten gyakorolja, míg a férfi a másikat, gyakorlatilag lényegtelen. Mert ennek is ott vannak a lelki és szellemi szintjei (tantrikus szexben megélhetők) és kiegészülnek a többi energiával. (Pl. lehet h tsti szinten a nő befogadó szerepet játszik primer módon, de lelki szinten valószínűleg több harc-energiával fog rendelkezni, mint egy férfi - ez most csak egy példa a kiegyenlítődére, nem vagyok pszichológus, meg embertanász.) Az, hogy a lelki és társadalmi szerepeinket levezetjük a testi funkciókból egyenes primitív. (te szülsz, tehát te vagy a befogadó, tessék lenyelni minden indulatomat, mégiscsak én vagyok a férfi, a kenyérkereső, nekem sokkal nehezebb... a nők türelmesebbek..... alapban így születnek - meg hasonló marhaságok.) Ezek csak sémák. Rossz és rosszul használt sémák. És aki nem felel meg nekik, az "nem nőies" meg "férfias". Nem a tudatos ember van mögöttük, hanem a materialista, aki az anyagból vezeti le a mindenségét és nem fordítva.

Nem a szerepeink határozzák meg azt, milyen nőknek és férfiaknak születtünk le, hanem épp fordítva. Mi határozzunk meg, az életünk, a tennivalóink, az elgondolásunk, az akaratunk, az, ahogy harmóniába igyekezzük hozni önmagunkban ezeket az energiákat. olykor harcolunk olykor befogadunk, olykor szülünk olykor szemlélünk. Attól, hogy a nő szül, még nem lesz kevésbé nőies ha mást is csinál, esetleg döntő többségben mást csinál, esetleg a férje megy el gyesre (amitől persze ő sem lesz kevésbé férfias), netán van egy hivatása aminek szenteli az életét. Erre még az állatvilágban is számtalan példa van. Úgy is mondhatnám még az állatok sem olyan hülyék, hogy beleragadjanak szerepekbe. :) Ezt is csak az emberszabásúnak sikerült elérni a több ezer éves fejlődése eredményeként. (Na, ilyenkor sírnak az angyalok :)

"Most pont Te hiányolod ezt? ,amikor itt milyennek látod a férfi nemet? Ők bezzeg lássák az Istennőt.
De Te minek tartod a férfit ezek alapján amiket itt elmondtál?:DDDD"

A ,,A mai férfiak többsége még mindig nem képes egy nőben látni a szentet és a kurtizánt, az anyát és az amazont, pedig ezek mind vagyunk egyszerre" csak ténymegállapítás a részemről. Nem képesek látni. Ez van. Én már legalább tudok erről és figyelem. Ők vakok.Többségükben. Mondtam, mutass egy tudatosat, aki csak annyit tud, mint amit leírtam, és visszavonom. Vagy megváltoztatom a drasztikusnak tűnő arányszámot. Melegen remélem, hogy akad egy köztük, aki mellesleg pont engem bír...:) Nem az istennőre gondoltam (bár az sem rossz, csak kár h illúzió), csak a szerepekre. Amíg elvárják hogy szent meg anya legyek, amazon meg nem, és kurtizán is csak szeretőnek, addig nem érdemes kezdeni velük. Mert én önmagam akarok lenni, és játszani az összes szerepem és egy olyan férfira vágyok, aki ugyanezt teszi és élvezi, hogy bennem mind a négy minőséget megtalálja. Csak ehhez fel kell nőni, és tudatossá kell válni.

A hűséggel kapcsolatban félreértettél. Nem mondtam, h a nők nem csalárdak. És azóta én is kipróbáltam ezt is. :) Ez is csak ténymegállapítás volt a részemről. Csak annyi a lényege, hogy amíg nem tudjuk, hogy mi a szívből jövő hűség, addig nem vagyunk képesek egy tartós kapcsolatra. És ezt a férfiakkal kapcs-ban jelentettem ki. De természetesen a nőkre is vonatkozik. Így, h már kipróbáltam ezt is meg azt is, azt mondom, bár izgalmas volt a második verzió, édes a bosszú és jól meg tudtam szervezni három szeretőt is egymás mellé :), szóval ott is a jók között voltam :), Megtanultam használni a vágyat, és az ujjam köré csavarni egy csomó pasit, megszerezni akit akarok meg és a többi mesébe illő illúzió. Amire oly sokan vágynak. Nem olyan nagy dolog. Csak tudatosság és kisugárzás kérdése. Mégis, úgy döntöttem, az első verzió az igazi. Az vagyok én. És innentől nem érdekelnek azok a férfiak, akik még nem tartanak itt, vagy soha nem fognak itt tartani. Akiket a farkuk vezet, és még jól meg is ideologizálják a "magszórás" teóriáikkal, meg a többi hülyeséggel. Egyszerűen félnek, és/vagy nem tudatosak, nem képesek befogadni a nőt a maga teljességében (itt ugyebár jól jönne a női energia megélése...), és elesnek az első rövidszoknyás popsilengetésnél.

"Szerintem meg koránt sincs így.Azt gondolom erről a jellemzésedről,hogy keserű tapasztalataid vannak,és azért ez a véleményed.Egyszerűen ezekből indulsz ki,és oda is érsz vissza:)"

Szerintem meg így van. :) De azért igazad van abban, hogy még nem teljesen rezegtem ki a dühömet. :) Egyébként sokat segítesz benne, köszi... :))

"Eszemben sincs,mi értelme lenne annak? Akkor nem sokáig beszélgetnénk:D
Egyszerűen az a véleményem,hogy ezen a téren meg vagy keseredve,és nem látsz tisztán,és tárgyilagosan,mert még mindig befolyásolnak a megélt szenvedéseid"

Ennek örülök. :) De szerintem a haragom ellenére :) már nem vagyok elvakult. Csak egy kicsit még puffogok a realitáson, mielőtt megadom magam és elfogadom hogy már megint a kakiból kell aranyat csinálni. De hát ez a Föld itt tart. Most mit csodálkozom?? Már megint?!

A többiben egyetértünk. :)

Csak még annyit, hogy a rossz beidegződések és előítéletek sémák. A nemiségünk fizikai részére épülő sémák. Ha ezt megérted, már nem biztos h ugyanaz a képed marad arról, mit is jelent nőnek vagy férfinak lenni.

Szerintem nőnek vagy férfinak lenni végtelen sokféleképpen lehet, és épp ez benne a jó, az emberi, a szellemi.

Élmény veled társalogni. :)

Namaszte