A tudás hatalom, viszont a nem tudás bölcsesség!
Gyakran írok a jelenről, mert egy rendkívül tanulságos kor ez, ezen kívül szeretek benne élni. Ennyi információhoz és tanulási lehetőséghez, mint ma, sosem jutott még az ember. A tanulási folyamat konzekvenciája egyszerű: felhalmozni annyi tudást, amennyit csak az ember bír, azért, hogy végül a bölcs megfejtse, semmi szüksége a tudásra. Azonban idáig a legtöbben nem mennek el. A felismerés kétségtelenül terhes, a hatalom nagy úr. Tudással rendelkezni ma befolyást jelent, a befolyás érzékelése pedig mindennél fontosabb a biztonságérzethez, hisz ettől érezzük úgy, hogy megéri élni és mindennap tenni egy adott célért.
A szanszkrit védanta szó azt jelenti: a Védák vége, a Védák tanításának csúcsa, egyes Véda magyarázatokban, szélesebben értelmezve azonban nemcsak a Védák végéről, hanem a tudás végéről van itt szó, hiszen olyan filozófiai kérdés nincs, amivel a Védák ne foglalkoznának. Ez nem pusztán egy információ, egy közlés, hanem analógia is. Mégpedig annak analógiája, hogy létezik olyan tudás, mely minden kérdésre választ ad és e tudásnak van vége is, a vége után pedig szükségszerűen következik valami, nem pusztán a semmi, a vég.
Pedagógiai alapvetés, hogy a pedagógia célja az, hogy megszűntesse önmagát. Ez annyit jelent, hogy amikor a személyiség már teljesen kifejlődött, a pedagógiának nincs több dolga. Mivel az egész létezés egyfajta pedagógiai eszközként és folyamatként fogható fel, ezért azt mondhatjuk, hogy a létezés célja az, hogy megszűntesse önmagát. A tudás vége, a pedagógiai folyamat vége. Persze itt nem a létezés teljes megsemmisüléséről van szó, hanem csupán jelen formában való megszűnéséről és egyben magasabb szintre emelkedéséről. A szanszkrit ezt a moksa fogalmával írja le. A moksa annyit tesz: megszabadulás anyagi köteléktől, a matéria fogságából, egy magasabb tudatosság elérésével. Egyén és társadalom levet minden olyat, amire önmaga helyzetének behatárolása és az univerzummal való összhangjának megteremtése szempontjából semmi szüksége nincs. Aztán nem tesz egyebet, hacsak azt nem, hogy igyekszik megtartani azt, ami ez után a lemeztelenedés után számára felragyog. Osho ezt a folyamatot így fogalmazta meg: „A tudás információ, a bölcsesség transzformáció, egy átalakulás. A tudást másoktól kaptad, a bölcsesség viszont a tiéd. A tudás az egót táplálja, bölcsesség viszont csak ott van, ahonnan az ego már eltűnt.” A buddhizmus a bölcs léthelyzetére azt mondja, hogy ez a buddhi, buddha-állapot, a nirvána, vagyis elsősorban a megvilágosodás, másodsorban pedig a nem lét felismerésének állapota. Jézus viszont egészen másfajta értelmezést használ, szerinte ugyanis, nagyon is a lété, méghozzá a krisztus-tudat által, a mennyek országának eljöveteléjé, másképpen a szeretet felszínre törése. Ugyanezt az állapotot fejezik ki a latin eredetű illumináció szó, mely szintén megvilágosodást jelent, és ide rokonítható a védikus irodalomban szereplő maha atmá kifejezés, mely azzal azonosítható, hogy valaki nagy lélekké, felébredetté vált.
Az önmegvalósítás fogalmához ma az ember kétfajta utat társíthat. Az egyik szanszkrit kifejezéssel élve a jnána, a (lexikális) tudásszerzés útja, ezt alkalmazza közel a társadalom 90 százaléka. A tudásszerzés következtében gazdasági és társadalmi siker várható, ha az egyén azt eléri, önmegvalósítását beteljesedettnek érzi. Emelkedettebb szinten az ember a jnána, a tudásszerzés által a világegyetem működését igyekszik megérteni. Mindazonáltal a teljes igazsághoz sosem jut el, mivel az érzékelésen kívül eső létszférák megtapasztalására puszta tudásszerzés segítségével nem képes.
Ez szemben áll a spiritualisták által képviselt út, a bhakti, vagyis a szeretet és a szolgálat útja. A bhaktiban az egyén nem felhalmozza, hanem elveti a (felesleges) tudást és átadja magát a létből kiáramló szeretetnek. Működésének középpontjában már nem az én, hanem a köz áll. Nem magát szolgálja, hanem az istenit és az isteninek végzett szolgálaton keresztül az egyetemeset hozza le e világba, hogy megossza azt másokkal. Ezt az önátadást és önfeladást nevezik a keletiek yogának, vagyis az istenivel való kapcsolatteremtésnek.
Ma jnána-, tudáslicit folyik. Ráadásul a leereszkedő tudásé, nem a felszállóé. Leereszkedő tudás az, ami valakinek az aktuális létmegvalósítási szintjére húz le egy adott tudástartalmat, felszálló tudás pedig az, mely magához húzza fel a befogadót, vagyis elhatározásra, majd tudatos lépések megtételére ösztönzi. A leereszkedő tudás megszerzése és továbbhagyományozása következtében az emberiség tudata fokozatosan veszít korábbi helyzetéből, mivel újra és újra egy egyre alacsonyabb rendű tudásszinthez ereszkedik le.
Tanulás, tudás, ismeretszerzés útján rendkívül sok dolgot képesek vagyunk megtanulni a világról úgy, hogy tulajdonképpen nem ismerjük meg azt. Olyan ez, mint az autókereskedő esete, aki bár minden lehetséges információt fel tud sorolni egy adott járműről az értékesítés elősegítése érdekében, úgy, hogy közben egyetlen percet sem töltött az eladásra szánt autóban. Önmagunk értékesítését mi is mesterien megtanultuk, úgy, hogy közben egy percet sem töltöttünk önmagunkban. A szociológia régóta kutatja a lexikális tudásszerzés következményeit, e kutatások kapcsán pedig két dolgot lehet megállapítani: 1. ez a fajta tudásszerzés hosszú távon a társadalmi és főként a szellemi érdekeket nem szolgálja 2. gazdasági szempontból ugyan hasznos, de csak az egyéneknek (közösségi szinten nem), vagy a társadalom szűk rétegeinek, akik általa érvényesülni tudnak. Az egyéni érvényesülés generálta versenyszellem pedig mindenkiből egyént, és mindenki másból riválist képez. Egyedül ily módon képes az evolúciós elmélet legalább egyetlen tétele érvényt szerezni magának: vagyis az erősebb fennmarad, a gyengébb elpusztul.
Mindazonáltal az elmúlt több tízezer éves spirituális hagyomány tapasztalata alapján sokkal lényegesebb és hasznosabb tételnek bizonyult az emberiség történetében, ha lét-kérdésekről tudakozódott: Ki ő? Mi dolga ebben a világban? Mi dolga a világegyetemben? Milyen összefüggésben áll az ő léte a világegyetemével? stb. Akárhányszor az ember e kérdések felől tudakozódott, léthelyzete magasabbra emelkedett.
A köztudat és a kollektív tudat látszólag átsiklott e kérdések fölött, mivel gyökeres változás e téren a világtörténet folyamán nem állt be. Az embert még az sem érdekli, hogy egyszer meg fog halni. E könnyelműsége valószínűleg eredeti, lelki helyzetének megsejtéséből ered, de ez jelenvilági beli fizikai mivoltán nem segít. Az emberiség életében egykoron jelenlévő holisztikus tudás látszólag elveszett, gyakorlatilag egy szűk csoport emlékezete őrzi és éli, az újabb korban ez a csoport már nem annyira szűk, mivel a degradálódás folyamatával párhuzamban egy ébredési folyamat is kezdetét vette. A dolog irónija mindössze csak abban ölt testet, hogy a modern tudomány egyfajta tudattalan szándékától vezérelve sorra felfedi és igazolja a régmúlt bölcsességének szeleteit. Az elmúlt ötezer év alatt az ember eljutott addig a pontig, hogy laboratóriumi körülmények között is igazolja azt, amit ötezer évvel ez előtt még hitt, élt, tudott, kimondott, mára pedig misztika, mitológia és legenda fecnikkel felcímkézve a közügyeken kívülre söpörte. Valahol, a történelem egy pontján az emberiség szakralitása megbomlott és felszakadt, ennek a súlyos döntésnek az ára pedig nem kevesebb, minthogy így a történelem vége felé visszajutottunk annak kezdetéig. A visszatérés pedig törvényszerű, mivel miután mindent kizártunk, ami nem AZ, végül csak AZ marad.
Aki olvasott már az archaikus korból származó művet, mely írt a ciklikusságról is, azt tudja, hogy ebbe a korba születni egyáltalán nem kiváltság. Ide már csak azok születnek le, akik egészen mostanáig nem ébredtek fel, vagy feladatuk van a felébredésben. E tekintetben az ősi írások más lehetőséget nem ismertetnek.
A végére már csak egy kérdés maradt: Ki az még, aki már az AZ nyilvánvaló megsejtése után még mindig tovább akarja kutatni, hogy mi a nem AZ? Mert a tudásszerzés jelenlegi formája másról nem szól, nem is szólhat.
Hozzászólások
11 hozzászólásKedves Balázs! Épp ma hiányoltalak gondolatban,hogy hova lettél? Már régen írtál az oldalon,és most nagyon örülök az új blogodnak.
Mindig azokat a témákat hozod fel,amik az én korábbi ,,szívügyeim'' voltak az oldalon.Én egy pár hónap után letettem erről:),de mindig örömmel és érdeklődéssel olvaslak mégis.
Ahogy most is .Köszi.
Ehhez nem tudok mit hozzá tenni,csakhogy szívemből szóltál,még ha én már ,,elcsendesedtem'' is.
Mert valakinek mindig mondani kell! Mert nem lehet elégszer elmondani!
Szia!:)
Örülök, hogy olvastál és hogy sikerült hozni a formám.:DDD
Elfoglalt voltam mostanában. Főleg az ünnepek tettek be, meg próbáltam rendezni soraimat is valamennyire. Illetve most ismét ismeretfelhalmozó korszakomat élem.
Köszöntelek én is újra itt!:)
A másik blogodon még gondolkodom:)
Az egyiptomi és ó-ind párhuzamokon.Attól függ mikorra teszed az ó-ind időket? Még a Védák előttire,vagy már benne van,mert eléggé összemosódik az átmenet időben.
Szóval felmerült bennem egy két dolog,amiben más lenne a véleményem,pl.túlvilág kép,de más miatt is. Viszont,hogy érvelni tudjak,azért ellenőriznem kéne,hogy jól gondolom e ,amit,és a híres lustaságom :D... inkább gyorsan úgy gondoltam,hogy Te úgyis jobban tudod.
Úgyhogy ebben maradtam magammal:D
Kedves Balázs,
ha a két utat váltogatjuk, és nem szembe állítjuk egymással?
Mivel az én hozzászólásomra kattintottál,/ bár Balázst szólítottad meg,/ szóval ennek okán hadd válaszoljak én is valamit.
Szerintem a ,,kíváncsiság'' ,a ,,tudásvágy'' hajt minket meg egyebek...:),amíg örökké arról szerzünk ismereteket ,ami Nem Az.
Váltogatni nem lehet a két dolgot,mert ha egyszer is megtaláltad igazán AZT,akkor már benne maradsz,és nem fogsz visszaváltani a Nem Az-hoz. Tehát a kettőt nem lehet váltogatni,csak egyiket meghaladva megtalálni a másikat /az Igazit/,és abban maradni.
A probléma az,hogy túl sok ideig hajszoljuk a Nem Azt amíg keressük az Azt,de minél tovább keresgélünk a a Nem Az-ban,annál távolabb kerülünk az Az-tól.
Szerintem így áll a helyzet és azért mondtam,hogy mindig valakinek ezt mondani kell,amit Balázs most itt
elmondott,hogy időnként mégiscsak észbe kapjunk,ha még mindig csak a Nem Azt hajtjuk:)
Igen, elfelejtettem, hogy új módi van...
Szerintem meg lehet, sőt kell is váltogatni. Csak csinálni nem lehet egyszerre a kettőt...
De kíváncsi vagyok, Balázs mint mond.
Én is:)
Köszi Balázs, megértettem, miért van ennyiféle irányzata az útkeresőknek manapság. Sosem értettem, hogy ehet, hogy a Mennyi Prófécia egy tökéletesen más felébredett világképet fest le, mint mondjuk a "vissza a természethez" hívők csoportjai...
Szerintem nem lehet ezt a világot túlélni, ha nem ötvözzük a tudást a szeretettel.
Szép gondolat az odaadás. Igencsak jól megszívatott a világ többszörösen, és tulajdonképpen mindenki által, akivel csak dolgom volt. (Habár, nem, nem mindenki, voltak kivételek.)
Ugyanakkor odaadás nélkül nincs zene. nincs tánc. nincs finom étel, nincs jó együtt töltött idő... valójában semmi, ami fontos.
Ez egy nagy dilemmája a mai léleknek, szerintem.
Az első mesterem azt tanította: két utat kell fejleszteni. a szellemi tudásét és a szeretetét. Jézus is tanította ezeket, és azt is, a kettő nem egy. (Ezért létezik fekete mágia).
Egy gurutól (jógik mestere) azt tanultam: öt útja van a jógának. Ezek közül egy az intellektuális (tudásszerző). Mindegyik út a szeretetre jut el végsősoron.
Én úgy fogom fel: tudást szerzek, mert a tudás hatalom, és ebben a világban a hatalmasok eltiporják a kevésbé hatalmasokat. És közben megtanulom magam és mások javára fordítani ezt a tudást/hatalmat.
Bármilyen úton járunk, végső soron elengedünk mindent, amit tanultunk és az a szeretet végső tanítása.
József Attila gondolatával élve: Tanuld meg, amit kell, aztán felejtsd el. (Hogy valóban tudj is.)
Namaszte
A tudás csak a szunnyadó ismeretek felébresztése. Hiszen eleve belénk van kódolva minden sükséges és lehetséges tudás. És nem a hatalom megszerzésé-ért, hanem a fejlődésért.
A saját módszereim (tapasztalatok alapján):
Személyiség-fejlesztés és önmegvalósítás, tudatosság fejlesztése:
• Objektív (!) megértés és szemlélet tudatos kialakítása
• Az elmélkedő, elemző gondolkodás képességének kialakítása
• Elsődlegesen a tapasztalatokon nyugvó ismeretszerzés (érzelmekben is), csak másodlagosan a lexikális
• A logikus összefüggések, válaszok keresése a tapasztalás és elmélkedés által
• A racionalitás és a fantázia tudatosan összehangolt használata (következtetések a még nem realizált, de lehetséges dolgokra)
• Vizualizációs, képzeletbeli gyakorlatok az elme megnyugtatása céljából (pl. képzeletbéli helyszínek, barátok, történetek kitalálása)
• Tudatos testedzés, a test megvalósítása, fittség, mozgékonyság
• Cél a dolgok működésének, igazságának megértése, a lényeglátás, ezáltal egy kiteljesedett tudatosság és önirányítás elérése
Az AZ ami valóságos, a NEM AZ illúzió, vagyis csak úgy tűnik mintha lenne. A kettő nem egyenrangú, mert minden ami NEM AZ, az AZnak megnyilvánulási formája. Földi életünk értelme az AZ megismerése és önmagunkon keresztüli megtapasztalása a NEM AZ által.